Yasu szobája

Tárgy: Yasu szobája Csüt. Okt. 23, 2008 9:29 am

Yasu szobája elég kicsi, de ő kényelmesen elfér benne. Nem sok bútora van. Csak egy ágy, egy szekrény, és egy-két szék található a szobában. A nap napközben besüt, így mindig világos van.

Tárgy: Re: Yasu szobája Hétf. Szept. 28, 2009 11:27 pm

FeLfEdEzŐúT! ~ Mi böki a pincsi csőrét! ~

A kis tetűláda azóta szór átkokat a tetves báránybőrbe bújt sérómra, hogy televarrták a tökömet. Kurvára nem vágom miféle nyulakon tesztelt idegméreggel töltötték csurig, de kezdtem kiütéses ragyagép lenni a hisztis picsa üzemmódjától. Pocsékabbul vörös lámpásodott az ábrázatom mint a terroristák kiképzőtisztje, Csurkás rémálom tenyészete! Tuti beelőztem a nyomorék atléta trikóban született szőke pofáját! Ez kurvára fecnikre tépegette a felsőbbrendűségi detektoraimat, szóval tenger ülepére húzott tundrabugyiként levágtam az asztalra, ha végre megszabadulok a mocskos tojógalamb araszolástól napirenden kívüli pont lesz a csicskára törni az ajtót és kiverni belőle a nyűgét. Nekem nem fog itt toronyba dobott, puffadt csipke hálós királykisasszonyt alakítani és légi parádés szerenádot kifacsarni a tömegmészárlásra rohadtul tökéletes nyikorgásomat. Meg a Yoda lézerkardját az orrába szondaként! Előbb fogok parki hobóssal fagyit csócsálni, mint elnézni, hogy ez a rikító törpe kibasszon velem!
Miután a csipáim arrébb vonszolták a csápjaikat és kellő mennyiségű kávéval feltankoltam a gépet, máris kotorhattam a patkánylyukhoz kifüstölni Csicskát. Azért gázmaszk használat nélküli ingyen halál előtt még belepüföltem baszott harmadik rétegnek Csorbacsík ábrázatát a fogkrémbe, na meg átalakítottuk a kartondobozzal szétlyuggatott lepratelepet szemétdombbá. Gyönyörű tűzoltó-mentős armagedon lecsekkolása és már vánszoroghattam is felfelé. Illedelmesen bekúrtam az ajtót, mert beugattam, hogy megjött a Mikulás. Hát kurvára megszoptam! Akkora fényáradat vágta ki a retinámat uborka szeletelővel, hogy kapásból előadtam egy las ketcup-macarena keverék diszkókoptatást. Kár, hogy nem fényhatás, hanem odakozmált idegszál verte gallyra a retkes füstjelzőt. Spórolt is a pettyes, rakott szoknyás, kapafogú liba a mocskos káromkodással. Lemez kiakadása után meg nekiálltam leosztani szerencsétlen agyhalottját, mi a fémlopkodó kerítés pörkölő tanyabájkos cigány asszony az az ablak napszemcsi!
-A faszért kell ekkora aljas tróger módjára twixet lökni mások szemébe?! Elszaladt a lila bogyód, Csicska?-
Koslattam el vakuval halálra kínzott bagolylesőkkel arrébb szenvedni a köcsög ablak szakállát. Ha már ez a répalé nem képes felkelni és járni! Hozok is neki valami kókler Jézus csákót, hátha megvilágosodik. Szarért kell frigóba dobott borsóként rémüldözni! Túlérett már a földműves kapája, hogy bekommandózzak ide! Tiszta szívás ez az ótvar! Olyan amőba szőrösen mikrónyi, hogy ha kinyúlnék a padlón, kiverhetnék a szomszéd seggét az ágyból! Hót ziher! Nem fogok errefelé sátrazni, bár garantáltan kukába vághatnám a csontkovács számát.
-Térjé mán észhez!- reppeltem a pofája előtt, mert kurvára transzba vágódott. Pedig még pápaszemes agyturkász se volt valamelyik sarokba baszva, szóval balladai kőrakás homály milyen kőbunkó trafálta telibe. Amíg ő komált, addig feltaláltam magam, mint Kolombusz az embercsócsáló agyékkötős rusnyaságok üstjében és levágódtam egy nyolcvanezredjére kiárusított székre.

Tárgy: Re: Yasu szobája Pént. Okt. 02, 2009 8:49 am

FeLfEdEzŐúT! ~ Na vajon mi böki a csőröm? >.> ~

Végre már mindenki végzett a tetováló szalonban, így haza indulhattunk. Amint hazaértünk, egyenesen a szobámba cammogtam, és egyenesen az ágyamra vetődtem. Próbáltam úgy feküdni, hogy a nem túl messze lévő ablakon ki tudjak nézni. Mindig is szerettem így elgondolkodni dolgokon, de általában folyton elalszok, ahogy nézem az égen átkúszó felhőket. Nem is tudom, de mostanában túlságosan elegem lett Masaki viselkedéséből, ami valószínűleg meglepte a többieket is, nem csak Masakit. Talán az lehetett a baj, hogy már túl régóta szekált folyamatosan, és én pedig hagytam. Lehet, hogy ez már túl sok volt nekem… Minden esetre próbáltam inkább nem foglalkozni vele, ami nagyon nehezen ment, hiszen mindenki tudja, hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretem. Már valószínűleg mindenki kezdte azt hinni, hogy inkább vagyok a fanboya, mint a volt hadnagya. Mondjuk nem is kevés ilyen megjegyzést kaptam az elmúlt évek során, de megpróbáltam nem foglalkozni vele. A fal felé fordulva, elkezdtem piszkálni a festést, amit már egy jó ideje birizgálok, így már egy jókora lyuk van rajta. Nem is csoda, amennyit a szobámban kuksolok, hiszen többnyire mindig láb alatt vagyok, így elzavarnak. Már csak azért is intézni fogok Uraharánál egy idősebb testet, amiben nem tűnök seggdugacsnak. Az se érdekel, ha életem végéig nála kell dolgoznom, akkor is kell. Valószínűleg akkor nem ugráltatnának, vagy kezelnének úgy, akár egy pelenkást. Pedig mindenki tudja, hogy a vaizardok közül, én vagyok a második legidősebb… Hirtelen azt hittem, hogy a világvége talált rám, amikor az ajtóm becsapódott, de aztán rájöttem, hogy csak Masaki az. Egy pillanatra oda fordultam, majd visszafordultam a fal felé.
- Hagyj békén…
Morogtam inkább a falnak, mintsem a cirkuszoló vendégnek, aki látszólag meg se hallotta. Mondjuk meg is értem, engem sose hallgat meg senki…
- A faszért kell ekkora aljas tróger módjára twixet lökni mások szemébe?! Elszaladt a lila bogyód, Csicska?
- Nem szaladt el semmilyen bogyóm, csak elegem lett…
Ültem fel az ágyon, és néztem Masakira. Még hogy elszaladt a bogyóm… Néha tükörbe is nézhetne ahelyett, hogy engem piszkál…
- Térjé mán észhez!
Folytatta továbbra is. Még hogy térjek észhez… Ennél jobban még sose voltam eszemnél. Bár valószínűleg ez neki, és a többieknek épp az ellenkezőjét mutatja. Azért nehogy már ne tudjak meglenni Masaki nélkül… Bár az, hogy eljött a szobámba „észhez téríteni” valószínűleg azért lehet, mert böki a csőrét az, hogy morcos vagyok, és nem lógok folyamatosan a nyakán. Túlságosan elkényeztettem a raplis idiótát… Ahogy észre vettem, ő nem tud nélkülem élni…
- Igazából, most vagyok eszemnél.
Néztem halálosan komolyan Masakira, majd úgy helyezkedtem, hogy ha akar, le tudjon ülni.
- Az az igazság, hogy… kicsit tele lett a hócipőm a viselkedéseddel.
Mondtam meg kertelés nélkül, ami egyébként egyáltalán nem megszokott nálam. Sőt! Általában csoda, ha egy mondatot aránylag egyben tudok elmondani, ha ideges vagyok. Valahogy most túl nyugodt voltam, és úgy éreztem, hogy ha bármit is mondanék, azzal nem igazán hatnám meg Masakit, és ő csak ugyan úgy bánna velem továbbra is, mint eddig. Igaz, az évek során sokat változott, de akkor is… Még mindig nem kezel úgy, mintha egyenrangú társak lennénk. Kissé zavar, hogy a szeretet, amit iránta érzek, az egyoldalú, és van egy olyan érzésem, hogy az is marad. Igaz, csak úgy szeretem, mintha az apám lenne, bár én vagyok az idősebb, és nem is kicsit… És ha egy-két évvel később lett volna szükség kapitányra, akkor lehet, hogy most fordított lenne a helyzet, és én lennék a volt kapitány, ő meg a hadnagy. Azonban kétlem, hogy a kapcsolatunk egyáltalán változna ezzel… Mondjuk azért kíváncsi lennék, hogy mi sülne ki egy ilyen szerepcserés játékból. Talán még jobban megismerhetnénk egymást…

Tárgy: Re: Yasu szobája Pént. Okt. 02, 2009 10:16 pm

FeLfEdEzŐúT! ~ Mi böki a pincsi csőrét! ~

A benyögése után azt hittem baszott intézetet tévesztettem és valami atombrutál kiképzőtiszt odújába vágódtam be. Pislogtam is, mint agyatlan terrorista, ha a tűt vattacukorral villogó nyanyának hallucinálja. Mindenesetre levágtam a hátsómat, nehogy már feltűnően vigyen el az agyvérzés. Sose tudtam melyik cseszett közveszély fiókba tuszkoljam be a törpét, amikor előmászott belőle a sorozatgyilkos emberevő sárkány. Valszeg, mert szartam a fejére és rohadtul nem jutottam tovább az agymorzsányi kimittudon, hogy mégis mi a jó anyám bajszát kezdjek az agresszív állatjával. Hiába erőlködtem szorulásos gorillaként kurvára nem bírtam űrbéli hippiként mutogatással kisajtolni belőle a nyűgét. Kitartóan kussolt, én meg ráhagytam. A feketelyukat megszégyenítő egommal azt képzelődtem, majd hozzám vágja egy fél téglára gravírozva mekkora pödört bajszos paraszt vagyok. Baszottul nem jött össze! Maga volt a megtestesült némasági fogadalom, aztán bugyogott a tengerben, hátha felforrósítja kicsit a hőfokot. A sok orvosi boncasztal szökevény meg feszített strandszerkóban, hogy mehessen pancsolni a bőrrogyasztó sós cuccba. Most meg agysorvasztósan leugatott. Le lettem osztva mocskos taknyosként, aki sárban hempergőzött retkes fagyinyalás közben, valami hetven darabos csodagodzilláért anyucikának.
-Heeeh?- denszelt a dizsiben fejemre nőt szőrcsík, közben meg turbóztattam a múltdetektoromat, hogy ássa elő a keresztbe pakolt fűszálat, amiben ekkorát hasaltam. Faszom se szkenelte be ebben a baszott momentumban, melyik nyomorult fogpiszkálásom kopogtatott be az orrán. Löktem is azonnal egy kibaszott erős stop-ot és pofázást indítottam, mielőtt katapultál valamelyik harmadik világba kanibál ágyékkötősök elől rohangászni.
-Kurvára satufék! Indítsuk a gokartot onnan, hogy elregéled a full felirat okát! Rohadtul képtelenség dekódolni a szitut, ha nem gyújtogatsz lámpát! Vagy hogy a rákba van ez a szar...-
Vonogattam a vállaimat rángógörcsös sokkolt heringként. Tudta a vásári néni honnan szülték a made in China címkét. Arról meg nem tehetek rosszul adom elő a tűrődést vagy miről koptatta a száját robbanóbomba. Úgy látszik globális kérdéssé fog válni, milyen halálos kórt kaptam el. Köbö úgy radaroznak a bagolylesőikkel, mintha frissen ugrottam volna ki a kórházi szíjazásból és lepkék kergetésére hívnám a seggüket tél kellős közepén. Kurvára nem esznek spenótot, hogy klimaxolok és kurvára meg fogok változni. Fasznak is erőlködöm, tutira az jön le a Csicskájának nyugtató injekciót döfött belém Kerekded telihold. Hát már mindegy, mert kinyögtem. Szopás van, de maximálisan! Erősen is kutattam a nyuszifüles talpmelegítő után, hogy sárga csíkos mámorral tűnjek el a fenébe.

Tárgy: Re: Yasu szobája Csüt. Okt. 08, 2009 5:27 am

FeLfEdEzŐúT! ~ Na vajon mi böki a csőröm? >.> ~

Miután hazaérkeztünk a szalonból, egyenesen a szobámba mentem, gondolkodni Masakin, és a viselkedésén. Néhány ideig fetrengtem az ágyamon, a gondolataimmal küszködve, amikor megjelent azok tárgya. Hát… kicsit meglepődtem… Már csak azért is, mert nem gondoltam volna, hogy fel fog jönni, hogy megkérdezzen, mi is a bajom. Mindenesetre örültem, habár próbáltam úgy tenni, mintha teljesen közömbös lenne számomra. Tömören – talán túlságosan is tömören –, elmondtam, hogy miért is vagyok rá mérges, meg hogy úgy egyáltalán mi bajom. Kezdett úgy tűnni, mintha Masaki bármelyik pillanatban képes lenne felrobbanni. Bár az is igaz, hogy nem csak most viselkedik így, hanem mindig. Épp ebből lett kicsit elegem.
- Kurvára satufék! Indítsuk a gokartot onnan, hogy elregéled a full felirat okát! Rohadtul képtelenség dekódolni a szitut, ha nem gyújtogatsz lámpát! Vagy hogy a rákba van ez a szar...
Kezdett egyre idegesebb lenni, ami nem jelentett jót. Valószínűleg jobb lett volna minél előbb elregélni nekem a problémámat, habár valahogy nem akart belőlem előbukni. Azért csak próbálkoztam.
- Masaki… Tudom, hogy már régóta ismerjük egymást, de… Nem is tudom, hogy hogy mondjam…
Sóhajtottam egy mélyet, majd az egyik díszpárnát az ölembe vettem, és azzal kezdtem babrálni. Épp csak azért, hogy valami legyen a kezemben. Zavaromban mindig is szerettem, ha valami van a kezem ügyében, hiszen azon le tudom vezetni a feszültséget.
- Tehát, a lényeg az, hogy… khm… változtathatnál egy kicsit a modorodon velem szemben, hiszen én vagyok az idősebb. Tudom, hogy ez téged nem igazán érdekel, hiszen jóval fiatalabbnak tűnök nálad. De… szerintem én ezt nem érdemlem…
Mondtam el mondókámat egyre halkuló hangon, hiszen lényegében féltem Masaki reakciójától, ami nagy valószínűséggel a kár a III. Világháborút is képes lenne kirobbantani. Na igen, sose szerettem, ha Masaki a normálistól is nagyobb hiszti rohamot kap, és ez teljesen várható volt, főleg mivel épp kiosztom… Eddig mindig elég érzékenyen reagált az ilyenekre, és valószínűleg most is ez lesz, de azért megpróbálok nem könnyen megbocsátani neki.
- Már régóta ismerjük egymást, és arra rájöttem, hogy változtál, mióta eljöttünk Seireiteiből. Már nem vagy annyira… öhm… tapló, mint voltál, és ez azt hiszem jó.
Kezdtem el vörösödni. Tisztára úgy éreztem, mintha szerelmet vallanék, vagy hasonlók. Egyre csak babráltam, és vártam, hogy mikor kapok valahova valamit. Kissé féltem a következményektől, hiszen Masakiról van szó, de azért csak rendületlenül próbáltam mondani, hogy mi is a bajom. Elvégre ha nem teszem, akkor talán soha a büdös életben nem lesz rá alkalmam.

Tárgy: Re: Yasu szobája Csüt. Okt. 08, 2009 6:34 am

FeLfEdEzŐúT! ~ Mi böki a pincsi csőrét! ~

A méretes kussolás kezdett mély depresszióba ringatni egy sétahajózás kellős közepén, földrengések idején. Kezdtem ott toporogni a dobókockás földet sepregető nyakfojtogató előtt, hogy azok a szarokat halálig pakolászom kombinációkba, amiket rajtam kívül egy Nobel-díjjal fejbe vágott matematikus se boncolna fel döglött békalevesnek. Cseszettül nem izgatta a korpáimat sírva robognak e új albérlőt keresni, csak kapják már a bírói kopácsolást, aztán szavazzák valamerre a nézők retkes mobilpötyögésen és kukába dobott garasokon keresztül. Szóval vegye kifelé a mocskos mancsát Csicska a biliből és feliratozza valami nyelven a csőrét bökdöső kukac tematikáját, mert attól kapok epilepsziás rohamot túltenyésztett uszkár mintájára, hogy egy rohadt számot nem vág ki a gép, pedig kurvára belevágtam, hogy belföldi kifizetést kérek a sok felesleges gyors kajálda menü pontjai közül! Csiga utolsó stádiumos salátamérgezéses állapotában beindítottam a gógyimat, hátha olyan sötét mondatokat böktem ki, amik lefagyasztották Paprika Jancsi processzorát. Ha baszottul elkerülhetetlen az átszállásos szamárcipelés, akkor a vitrinben kiállított krokodil fémemmel megsütöm az orrát. Erre kurva biztos fog lökni valamiféle újraélesztett hörgést és fénymagyarázatot. Már emeltem volna a seggem, hogy bevállalom a felbecsülhetetlen értékű kukatöltelékem oltáron való feláldozását, amikor csoda történt és megnyikkant a gipsz gyökér.
A kiselőadás köbö olyan felfoghatatlan marhaság volt, mint amikor a szülők szexuális felvilágosítással próbálják untatni a pornón nőtt kölykeiket. Extra ajándékként, pedig úgy bekezdett, hogy lángcsóva távozott a füleimen. A kis pöcsös törpe tacskó vakerja minimum egy buzicsalád válással végződő shoppingolására hajazott. Az északi sark köszöntött be hozzám, akkorát rángatóztam ettől az idióta gondolattól. Ha nem korrigál bele tutira beugatok neki egy cifrát, ami valszeg látványos rasszista üldöztetéssel zárulna. Már látom is a címét! Az alacsony, idős és meleg utáló faszkalap meghurcoltatásai!
A kriptahangulat express közeledtével fújtattam párat, akár egy tanácstalan tüdőbeteg, aki gégemetszésért áll sorban, aztán rápislantottam a szomszéd sövényére. Szar volt nézni ezt super "s" méretre szakosodott csincsillát, hogy ennyire telepakolta a gatyáját, csak mert kinyögött egy kis kritikusi írást. Látványos tasliosztogatós körömfájlalás helyett rápakoltam a szotyi méretre kimosott csicska kuglijára a tenyeremet. Némileg megvakartam a kobakját, hátha pitizek a lábtörlője. Útközben azért sportkocsival szaggatva az aszfaltot kotortam valamiféle együttérző és hétköznapi vagy mi a genyás rizsa után.
-Bocs, törpe...van pár dolog, amiről kapirgálós lövésed sincs. Oh, ettől a retek perctől kezdve törpe uram legyen?- húztam el a számat vigyorra, hátha nem borítja rám az egész ágyát vérszomjas izomerő képében. Túlesve a mega perzselő szónoklaton megtámasztottam a falat nehogy eldőljön az előbbi sokkterápiától. Kurvára jobb lett volna, ha a nikkelbolháért aggódok ilyen látványosan. A kis mócsing totálisan kiégett. Még a feje is kezdett egyre inkább egy kék rágógumira hasonlítani a winterfresh ajánlásával. Hogy lapátoljam tovább a sírgödröt még fatális 'véletlenségből' eldobtam egy téma csírát is. Olyan radarja van a seggcirkálójának, erre tutira csettintésre fog feléledni és pitiző kutyuliként riszálni a farát, mert kíváncsi dög lesz a részletekre. Tipmix-es kaparós szemetem se volt, mit fogok nyögni neki, de ha belekérdőjelez akkor valamit kierőszakolok.

Tárgy: Re: Yasu szobája Kedd Okt. 13, 2009 2:23 am

FeLfEdEzŐúT! ~ Na vajon mi böki a csőröm? >.> ~

Kezdett egyre nagyobb bűntudatom lenni, amiért úgy bántam egész nap Masakival, ahogy... Jól van, tudom, hogy ökör vagyok, hiszen lényegében nem magamat kéne szidnom emiatt, hanem inkább őt. De hát akkor is... Valamiért sose tudtam őt hibáztatni a dolgok miatt. Lehet, hogy épp azért, mert a kapitányom volt, vagy meg azért, mert szeretem. (Na nem félre érteni >.> Csak apaként szeretem... >.>) Kicsit meglepett a dolog, hogy Masaki a fejemre tette nagy lapátkezét, hiszen ilyet tényleg nem szokott... Max fejbe csap vele...
- Bocs, törpe...van pár dolog, amiről kapirgálós lövésed sincs. Oh, ettől a retek perctől kezdve törpe uram legyen?
Próbált viccelődni, amivel sajnos csak rontott a helyzeten... Azonban sikerült egy témaötletet adnia... Mindig is kíváncsi voltam, hogy miért is viselkedik mindenkivel így, na meg az, hogy valójában milyen is az igazi Masaki...
- Először is, nem vagyok törpe, és nem szükséges törpe uramnak se szólítani... Ha már ennyire zseni vagy, akkor feltűnhetett volna, hogy nem szeretem, ha a méretemmel szívatnak.
Kezdtem el durcáskodni, de mivel sose tudtam rá haragudni, így ez sem tartott sokáig. Talán túlságosan is megszoktam a bánásmódját az évek alatt. Rendben van, hogy törpéz, meg minden, de ez valahogy megbocsátható, ha tőle hallom.
- Aztán meg... mégis miről nincs lövésem se? Esetleg felvilágosítanál?
Tettem fel a kérdéseket sorban. Talán kapok rá választ, talán nem. Az is lehet, hogy felrúg ahelyett, hogy válaszolna. Mindegyik válasz lehetséges, már csak azt kéne megtudni, hogy melyik válik valósággá. Mondjuk a válasz egy egyszerű „Közöd?!” is lehet... Mindegy, a lényeg annyi, hogy a rossz válaszoktól tartok. Azért mondjuk érdekelne, hogy mégis miért lett belőle shinigami, hiszen majdnem mindenkinek van rá oka.
-Öhm... Amúgy ha nem akarsz, nem fontos válaszolnod...
Tettem még hozzá kicsit elpirulva, hiszen azért mégiscsak a magánéletében próbálok vájkálni, ami nem igazán helyes.

Tárgy: Re: Yasu szobája Kedd Okt. 27, 2009 1:22 am

FeLfEdEzŐúT! ~ Mi böki a pincsi csőrét! ~

A terelőbójás beköpésre reflexből érkezett az eget rengető, földön vergődős hisztéria. Tudta a nyolcvanmilliomodik szenzorom, hogy nem kellett volna ellőnöm ezt az orbitális poént, csak éppen nem csipogott elég agyfacsaróan. Szóval beszoptam, mert helyből feldobta a pacskert szerencsétlen dobhártyám és kezdtem falat süllyeszteni, hátha Kőműves Kelemen elfuserált utánzójaként megmenekülök a sírásástól. Önmagához képest csettintésre kussolt el. Valszeg jobban bökte a csőrét mekkora mocskos titkokat basztam előle páncélszekrénybe. Nem hinném, hogy efféle moziuntató maszlagra hajaz, amit el fogok neki rap-elni, de ha szaftos, nyálverős, szívsztorikra gyúr, akkor rohadt rossz ajtón dörömből. Így is muszáj leszek valami moderáló tablettát bekapni, mert a végén még vulkán kitöréses, befordulós bömbölésbe kezd, aztán menekülhetek csónakért. Egyszer rázendít vizet folyatni meg sem áll a rohadt Csendes-óceán paramétereiig. Azt a leborult Mikulás ittas csengőjét! Kurvára nyelvtörő ez a köcsög szó! Visszakanalazva a körmölés témájához, hosszas némulást iktattam be. Egyrészt baszott szar az emlékidéző központom teljesítménye, másrészt fingom se volt, hogy a faszba essek neki. Majd itt égek az egyszer, volt, hol nem volttal...
-Honnan a rákból kezdjem? Ja, és mennyire körítsek hozzá?-
Nyögtem be szétesős lazasággal, hogy a fal is alig tartott egy részletben. Aztán vakarásztam megint a bolháimat, amit lottón nyertem a rühes Totó kutyától. Közben pincsi meg akkora atombrutál szemekkel meredt rám, hogy kezdtem parázni kiszívja a bocigülüivel a nyomorult életerőmet. Neki is láttam imát kántálni, hátha extra száraz levegő támad a retkes semmiből és kénytelen lesz pislogva arrébb vonszolni a mindent átható kiskutya stírölését. Miután gigantikus csoda folytán nem bírta tovább a strapát, lökött egy "rohadj-meg-a-határolós-idiótaságaiddal" monológot, ami körülbelül annyit tett pukkancs nyelven, hogy tök mindegy neki, csak pofázzak. Én meg a megkönnyebbüléstől csavarhattam kifelé az alsógatyából is a vizet, mert a sokkterápiás farkasszemezés piszkosul begazoltatott. Ezután pattogó nikkelbolha bezsongott mint rizibiziben a kukorica. Fix, hogy megunta a kussolásos felvonás xyz. epizódját a brazil szappanoperából. Neki is vágtatott, felmosót meglovagolva a nagy "felelj, idióta!" kérdés áradatának. Ettől fullra kiakadt a mércém és fagyott halrudacskákat megtestesítve döglődtem a tányéron.
-Mikor haltál meg? Voltak szüleid? Mivel foglalkoztak? Volt testvéred? Hol éltél? Miért lettél shinigami?-
-Azt...a...rohadt...-
-Túl sok volt...bocsánat!-
-Öööh...háá...kissé bekrepált a gógyim, de asszem fogtam az adást.- lett kínos a szitu. Persze tarkón billentettem magam, hogy emberi nyelven károgjak vissza az újabb díp hullám előtt roskadozó törpének.
-Faszomat...szal! Farm, ahol élünk fejezetben tengettem a napjaim. Volt egy gyökér apám, akinél nagyobb tanyasi bunkó nem létezett. Aztán még volt egy öcsém, Hiroto. Tizennégy évesen fordultam fel. A retkes öregünknél elmentek otthonról és rám gyújtotta a házat. Kész csoda, hogy ilyen vénnek festek,mi? Miután átteleportálták a seggem dupla "s"-be, kutatni kezdtem a tesóm után. Ja, ő is meghalt aznap. Megpróbált kiszedni a tűzből... Milyen villogó jeles szóáradatod volt még? Vágom, vágom! A halálosztós! Nem nagy cucc. Azt képzeltem naiv zöldfülüként, ha megkapom a fekete gúnyám egyszerűbben bukkanhatok rá Hiro-ra. - kripta hangulatoztam be. Gondoltam emésztgesse kicsit a piros hóesés messiása. Úgyis be fog gőzölni, hogy rizsáztam a vakerjára, amitől újabb sorozatot fog nekem vágni, vagy rám vetődik raktár óceánt gyártani. Még nem kéne ellőnie a csecsemő állapotát, mert a sztori java még sorban áll a pénztárnál.

Tárgy: Re: Yasu szobája Hétf. Nov. 02, 2009 6:57 am

FeLfEdEzŐúT! ~ Na vajon mi böki a csőröm? >.> ~

Volt egy olyan érzésem, hogy ezzel a kérdéssel sikerült egy elég érdekes téma felé kanyarodni. Rájöttem, hogy szinte még semmit se tudok Masakiról, holott már évek óta ismerem... Bár mondjuk az is benne lehetett a pakliban, hogy nem is akarta velem megosztani a múltját. Ettől függetlenül viszont én mégis kíváncsi voltam rá. Amint láttam, hogy nem kapott dührohamot a kérdéstől, bátran tettem fel az újabbakat.
- Mikor haltál meg? Voltak szüleid? Mivel foglalkoztak? Volt testvéred? Hol éltél? Miért lettél shinigami?
- Azt...a...rohadt...
- Túl sok volt...bocsánat!
- Öööh...háá...kissé bekrepált a gógyim, de asszem fogtam az adást.
Na igen... Szokásom volt lefagyasztani mások agyát a túl sok, és hülye kérdésemmel, de már azt pozitívumnak vettem, hogy nem ugrott azonnal a torkomnak a rengeteg kérdés miatt. Kíváncsian vártam rá a válaszokat. Szinte ittam Masaki szavait. Kissé meglepődtem a sztorin, hiszen nem gondoltam volna, hogy ilyen szomorú és fájdalmas élete volt. Most már nagyjából értettem, hogy miért is olyan, amilyen.
- Sajnálom... Nem gondoltam, hogy ennyi bajod volt az életben...
Mondtam kicsit bűnbánóan. Mondjuk gondolhattam volna, hogy nem ok nélkül viselkedik így. Valahol megértettem, hiszen nekem se volt fényes a gyerekkorom, hiszen folyton éheztünk, és a saját bátyám a kezeim közt halt meg. Sose fogom elfelejteni azt a pillanatot. Kezdtem egyre rosszabbul érezni magam a viselkedésem miatt. Úgy éreztem, hogy önző voltam, amiért így viselkedtem. Akárcsak egy elkényeztetett kölyök, aki nem kapta meg a kért játékot.
- Ne haragudj, hogy ennyire önző voltam.
Próbáltam könnyes szemekkel átölelni, és reménykedtem, hogy nem fog beleépíteni a falba, hiszen Masakinál sose lehet tudni... Azért örültem, hogy megosztotta velem a shinigamivá válása előtti életét, még ha ilyen fájdalmas is volt... Valószínűleg számára is fájdalmas lehetett elmondani, hiszen mindenkinek rossz lehet ilyen emlékeket felidézni.
-Sajnálom, ami veled történt.
Mondogattam tovább. Igen, kicsit tényleg túl sok volt a „sajnálom”, „ne haragudj”, „bocsánat”, de egyelőre valahogy semmilyen más vigasztaló szó nem jutott eszembe...

Tárgy: Re: Yasu szobája Csüt. Nov. 12, 2009 8:27 am

FeLfEdEzŐúT! ~ Mi böki a pincsi csőrét! ~

Fogkefét benyelős utca automata érmenyelő sebességére jósoltam meg, hogy lábtörlő, ingyenélő, egy személyben csordát nevelő szurkoló táborom úgy feldönti a literes bugyogóvizet, ahogy csíkosban nyomuló Malacka picsa betorpedózik az ágy alá szellem vizualizálás könnyed vádjával. Ontotta is magából az emberölésre alkalmas gyötrelmeket és robbanástól megrendült alapzatnak hála támasztotta magát felhőkarcoló törzsfőnök mellkasomnak. Rátenném a félhavi boksz számaimat, amiket idegalapi problémáim miatt vágott hozzám a kárörvendő ringó ladik ragasztó szakmunkás hordája és olyan fantáziátlanul szar a lényege, hogy Makkos Miklós monogramja is lekörözi. Annyi az egész hajcihő, hogy minden ágról lekaratézott szőrpamaccsal egymáshoz kell baszni egy fecnit és ha a te gyökér pálcikád a legpöcsnyibb kibökhetsz áldozati bárányt és takarodhattok gyepálni egymás seggét! De! Visszakaszálva a fergetegesen tré papolásomhoz, pézsésítettek és a kibaszott tapadókorongos üvegdísz zsebnyávogóm még a vérketyerém is lecsekkolta, biztosan működőképes, be nem rosált emlékmű vagyok e. Hűséges, síkterepet bámulós, íriszgyilkoló olvasó surmók szerintem rohadtul légkalapáccsal villogtok, hogy most milyen nudliszelően bikaűző hangulatom kerekedett a kozmosz másik feléből transzportálódva. És igen! Gyogyóbogyót absztrakt alakzatba vágósan hátrafejelős parkettalézershow kerülgetett golyófosos ellipszisben. Mielőtt sikítva vetődtem volna átlátszó akadályostól a gravitáció káros vonzásával felszerelkezett oxigén buborékok közé, felállítottam "Masaki-kurva-jó-fej" aranyszobromat és megpüföltem érzelgős pisis hátát. Bár ne pofázna annyi nyálas együttérző maszlagot.
-Kussolj már be! Honnan az m&m-s curkormázas polírozására malmoztad volna ki!? Karikatátongósan szellős a szitu, mert basztam bármikor nyomulni a pofázással, szal másszál kifelé a fekete lyukból!-
-Re-rendben!- csukladozott harmonika csárdásan, amitől kötelező tornagyakorlat volt körbezavarni a bagolylesőimet. Tiszta gány lettem és citromfacsaró dizájn alkotásnak is elmehettem volna csicska öt percétől. Komolyan mondom csoda, hogy nem lett aszalt szilva belőle. Ennyi hisztériát egy rakáson bébisintér kiképző tiszt se bír el! Muszáj is lesz befenyíteni, mert kezd felforrni a víz...
-Moderáld magad minimorisz, vagy itt hagylak a francba és tipmixelhetsz milyen suttyó sztorijaim vannak...-
-Fi-fi-figyeleeeek! Folytasd! Kérleeek!-
-Cöh...jóvan! Szét ne hullj a besózott lángos szindrómától, seggrisza!-
Lightos chips pöccintéssel kitakarítottam a privát szférámból, aztán belőttem az őskori távot. Faszomat! Ezeket a süllyesztett Titanic leleteket, de rühelltem kiszivárogtatni. Sokkal jön törpesnaucer! Kezdetnek kifényezhetné a vityillórészét, mert az előbb rám kacsintott egy egész portelepes bányász csákány. Makarénézik is az összes porcikám! Tökre belőttek, mert leprakor hörög a hallójárataimba. Még húsz rohadt hosszú másodperc és seprűre pattanva alázom le a vasorrú bábát. Cseszettül irritálja a látóidegeim azoknak a mocskos illegálisan letelepedő, ingyenélő baktérium szemeteknek szanatóriumi látványa. Szaltózott is meredeken a terhelő bizonyíték stósz! Lopó ujjakat határozottan bökve a tettes felé rángatóztam toronyórát láncostul követelő kölökként.
-FORDULNA KERESZTBE A SIVATAGI RÓKA FARKÁT KERGETŐ TEVEFOGAS ARAB REDŐNY!-
-He? Öhm...megint mi a bajod?-
-MIJAZ, hogy MEGINT?! Maraggyá a seggeden! Kinyiffantom azt az élősködő fosost!-
-Követhetetlen idióta...-
-HALLOTTAM, trottyos! NE PUFOGJ A PÖDÖRT BAJSZOD ALATT!- téptem cafatokra szigorú hátast kreálva a közlekedő fát tartó szart, majd száguldottam szerencsétlen fószert gázolt személy vonat sínszikrázással, hogy kirámoljam féltve őrzött szekrényem garantáltan fertőzés űző szereit. Előrángatva a mai nyertest, nőgyógyász, fehér poros gumiládába tuszkoltam csápjaimat, maszkot górtam a képemre és lódultam becserkészni a rohadt tetűládát, aki kurvára felzaklatta érzékelten síksági lelkemet. Rázoomolva a halálra ítélt, körözöttes pacára addig vakargattam a bútor élvezkedős állát, amíg fel nem szívódott a köcsöge. Viszont orrdörgölő távból több penészgomba is vigyorgott. Ez a nyomorult hónaljalá való pattanás duzzanat moszkvai szín fakított hagymakupolára se veri agyba a tisztaság fogalmát! Seggeltem is befelé fullos műszakot lezavarni és puccba csapni koszos pöcsös kecóját. Persze a magasztos károgásomat zakkant zubbonyos ingyen tablettásként nyomtam végig.
-MI A SZAR VAN ITT?! KÍNZÓKAMRAAAA! KAPNA BE EGY SZIFILISZES FÖLDI GILISZTA TE, TE, TE...SÁRDAGONYÁZÓ RÁKOLLÓ PÖCKÖS MITUGRÁSZ!-
-Remek...megkergült! Legalább rendet rak helyettem.-
-POFÁD ALAPÁLLÁSBA! NEKEM NE RINYÁLJON EGY FERTŐZŐ OSZTÁLYOS KÓRTÖRTÉNET!-

Tárgy: Re: Yasu szobája Pént. Nov. 13, 2009 9:05 am

FeLfEdEzŐúT! ~ Na vajon mi böki a csőröm? >.> ~

Dühöm kezdett egyre inkább elpárologni, ahogy Masakival beszélgettem. Úgy tűnt, kezd megnyílni, hiszen előző életéről is beszélt, ami igencsak meglepett. Sose gondoltam volna, hogy ilyen élete volt... Rájöttem, hogy túl önzőn viselkedtem, és azonnal sűrű bocsánatkérésekbe kezdte, majd pedig következett az ölelgetés. Már kezdtem várni, hogy mikor ver fejbe, vagy vág a falhoz, de semmi ilyesmi nem történt. Éreztem, ahogy keze megcsapkodja hátamat. Még csak eszembe se jutott, hogy így reagáljon az érzelmi közeledésre, hiszen legtöbbször elég ellenséges. Kezdtem azt hinni, hogy Masaki tényleg megnyílt nekem, és ez boldoggá tett. Hirtelen furcsán kezdett viselkedni, és még csak lövésem sincs, hogy mire fel kezdett el ordítani. Kezdtem attól félni, hogy beszakad a dobhártyám a folyamatos ordításától. Mondjuk végül azért csak kiderült, hogy mire fel kezdett üvölteni úgy, mint aki most szabadult a sárga házból... Túl nagy volt a kupi a szobámban... Könyörgöm, azért mégiscsak gyereknek számítok... és aki gyerek, az többnyire rendetlen is. Igaz, nem biztos, hogy annyira mint én, hiszen a szobámban még két hetes zoknit, és alsó gatyát is találni néha. Mondjuk nem meglepő, hiszen sose találok semmit a felfordulásban. Pozitívuma viszont a Masaki-féle kirohanásnak, hogy eltakarít helyettem, ami igencsak jól jön, tekintve, hogy a szobám leginkább egy olyan helyhez hasonlít, ahol nagyjából 100 éve kitörni készül az apokalipszis.
- Mondd csak, a ruháimat nem akarod kimosni? Vagy esetleg kitapétázni?
Tettem fel vigyorogva a kérdéseket. Jó volt nézni, ahogy szenvedett a földön felejtett szennyeseimmel. Vicces volt... Főleg a képekkel, amiket néha vágott. Már csak a pop-corn, és a kóla hiányzott mellőle, hogy igazán élvezetes legyen.
- Egyébként most csináltál rumlit. Már kezdtem kiigazodni a tökéletesen berendezett káoszomon.
Néztem tovább vigyorogva a szenvedő Masakit. Igazából úgy is ugyan úgy fog kinézni néhány nap múlva a szobám, mint ahogy az akciója után, de ezt nem kell neki tudnia. Most jöttem rá, hogy ismét egy új dolgot tudtam meg volt kapitányomról... Tisztaságmániás... Érdekes, hiszen az ember ki nem nézné belőle, főleg a viselkedése miatt. Azért elgondolkodtató, hogy ha a rendrakásra ilyen allergiás, akkor milyen lehet a szobájában élni. Kíváncsi vagyok, hogy mit művelhet azzal, aki a szobájában akár csak egy hajszálat is elejt. Talán azon nyomban elégeti máglyán, vagy kibelezi, esetleg addig futtattatja Ayával, amíg ki nem leheli a lelkét.
- Öhm... Masaki... Kérdezhetek valamit? Mármint ezen kívül?
Kérdeztem, s a választ meg se várva, máris feltettem a kérdést.
- Mióta van neked tisztaságmániád?
Kérdeztem egyre szélesebb vigyorral ami egyre inkább kezdett átcsapni röhögésbe. Na igen... Elég kevés olyan alkalom volt, amikor ki mertem röhögni Masakit, de úgy éreztem, hogy kapcsolatunk teljesen új szintre lépett azzal, hogy elmesélte nekem élete egy részét. Mondjuk igaz, hogy ehhez hisztiznem kellett egész nap, de megérte. Végre valamit megosztott velem egy titkot, amit másnak nem árult el. Legalábbis én így gondoltam. Ha mégse én vagyok az egyetlen rajta kívül, aki ezt meg tudta, hát így jártam...
- Bocsi, de elég érdekesen festesz, miközben takarítasz...
Fetrengtem az ágyamon elég látványosan. Ha valaki benyitott volna, valószínűleg azt se tudta volna, hogy most mi van... Én az ágyon fetrengtem, Masaki meg épp takarítani próbálta a szobámat. Ezt lehetne elkönyvelni a nap poénjának, azonban ahhoz, hogy ezt megtegyem túlságosan is szeretem az egyszemélyes takarítóbrigádom.
-A szobádat is ennyire óvod a kosztól? Vagy csak én vagyok kivételes helyzetben?
Tettem fel a kérdéseket szép sorjában, s már úgy tűnt, hogy kezdek eltávolodni az eredeti témától. Nem is annyira baj, hiszen úgy gondoltam, hogy már sikerült megbeszélni a problémát kettőnk között. Bár lehet, hogy ezt csak én gondolom így.

Tárgy: Re: Yasu szobája Kedd Nov. 24, 2009 7:44 am

FeLfEdEzŐúT! ~ Mi böki a pincsi csőrét! ~

Hogy én mennyire utálom ezt a trónon pöffeszkedő talptörölgető segélyezett konzerv kukacot! Most, itt fogok ingyen robotolni ebben a pöcegödörben, amíg vissza nem köszön a hat hónapos terhes zoknikkal elárasztott patkányfészek padlóról a véreres, pszichopata fejem! Mi a szarért nem képes legalább egy rühes hét lecsörtetése után összegórni a ganéját? Itt még az igénytelen mangalica is potya könnyeket hullajtva könyörögne gillette pengéért. A szaros gatyáit orrfogó csipesszel halmoztam életveszélyes távon kívülre. Komolyan nem ez pályafutásom legmélyebb árka. A szutykos rajongóm, csöves odúját suvickolom és az elhasznált tökfogóit kanalazom arrébb! Ezután minimum két szökőévig kell bogyókkal tömnöm magam! Azok a szeméttelepi kincses sziget szerzemény beleégtek szűzi retinámba! Ki csekkolt már ekkora fertőt?! Szerencsétlen gyerekkorból örökölt, nyállal szárított medvéje szőre helyén is inkább elfuserált pókok szövőszék gyára alkot albérlő rovarokból metropolisszá duzzadó világot. Plusz melyik sikátor kultúrában létezik olyasmi, hogy a sarokba dugott dobozok alá kell toszni a dugi, fogtündér hívogató, cukrozott ragacsait?! Mert oké, hogy egyszemélyes államának titka, de ki azaz idióta, akinek az ő szavatosságból kicsúszott trutymója kéne. Hát mindjárt előmászik belőlük Jabba Hutt vagy Alien bébire hajazó förmedvény, aki sav helyett olvasztott csokoládét és nyalókapöcköt köpköd! Ha meg a szörnyek basznak előmászni, akkor az E-betűkkel túlspilázott mócsingokkal egész városnyi parókát be lehetne gyűjteni. Szóval kap két rühes percet Holdért vonyító poloska! Nem kussol be, tutira rajta tesztelem a cucc hatásfokát. Engem aztán hidegen hagy, hogy legoman cuffanó hanghatásával köddé válik a fején virító bozontja. Ez kell a tanulatlan hugyos pofájának, megkapja! Kikészítem a porbafingó kiscsicskát! Navigáltam mesterlövész dohányköpésével a török basa hasára fényezett piros pacsirtát. Miután felhangzott a mennyei dörrenés, hogy telibe trafálta az útjára eresztett koszseprő és kiégett focista képében betemettem a gönc sírjával beadtam a mocskos felmondási levelemet.
-MOST MÁR KUSS LEGYEN! Itt pedálozom, ráadásul az úri picsádat mentem meg a hörgő készülék használatától, te, te HÁLÁTLAN SAJTKUKAC RESZELŐ! A trágyádat meg villámtempóval dob a pöcegödörbe, hátha valamelyik seggét meresztő ingyenélő rászabadítja patyolat falvát, mert ahogy elnézlek Micky egérke, félted az aranygyűrűs csülkeidet...-
És nem! Nem adta fel a tapadókorongos E.T növendék. Továbbra is zongorázott az idegszálaimon és ott lihegett a buldózerrel lapítandó burájával! Ezer százalékig túltöltődött a rendszerem! Kibírhatatlan, ahogy visszaverődik a retkes falakról az áriája és szerencsétlen punk bandák hadát megélt fülemben összpontosítva zúzzák szét a tűrésküszöböm. Le fogom neki küldeni a felmosó rongybaba nyelét! Már lódultam is lefejezni a vadgombáját, de épp jókor időzített engesztelésért könyörögni.
-Cöh...amióta ezt az univerzumot nyomorítom.-
-Komolyan? Sosem vettem észre...-
-Mert egy kibaszott vakegér vagy! Asszed, te szebben tolnád, rottyantott paradicsom főzelék?-
- Nem, nem hinném...-
-Akkor meg mit rinyálsz?!-
- Semmit sem rinyálok! És...és a szobádat is ennyire óvod a kosztól? Vagy csak én vagyok kivételes helyzetben?-
-Reménykedj csak, mitugrász! Ha piszkosul akarod vágni a szitut, akkor, jah! Ezért se mászhatnak olyan putris kukatöltelékeket a körzetébe, mint TE!-
-Kössz!-
-Egészséged!- kotortam el, hátha a leprafészkes unalom kórház még nem élte fel az összes motyózható zacskót és töpszlitől kezdve az összes lomot belevághatom. Feladom a máltai szeretetszolgálatnak. Ők még hasznát is vennék ennek a rikító fejű pincsinek, ha más nem az ágyékkötős Trazan csáveszok vacsija lesz. A dobozoló verőgépek örömére akadtak túlélő nájlon retkek. Köpésnyi lő távon kívül feszíthettem is a puccba vágott mini golf pálya közepére zászlót aggatva. Lehetett isteníteni! Nekem aztán menjen le hídba és csókolgassa a bütykömet, amiért ekkora áldozatokat hoztam! Addig aztán sztornózom az esti mese regélést! Pitizzen! Utána leszek kegyes beadagolni az önéletrajzi faszákos regényemet.

Tárgy: Re: Yasu szobája Csüt. Dec. 03, 2009 2:05 am

FeLfEdEzŐúT! ~ Na vajon mi böki a csőröm? >.> ~

Masaki egyre furcsában kezdett viselkedni. Először megjelent a szobámban, érdeklődni, hogy mégis mi bajom van, aztán hirtelen elkezdte mesélni életet történetét. Na meg… kitakarította a szobámat. Már kezdtem egyre inkább arra gondolni, hogy talán valami baja lehet, esetleg fejre esett, vagy valami a fejére esett, amikor jöttünk haza. Vagy az is lehet, hogy valaki átmosta az agyát. Mindenesetre igen jól tette… Vagy legalábbis eddig úgy tűnt, hogy jól tette… Igaz, kicsit zavart ez az egész, és még mindig sokkolva voltam a hallottak miatt. Egyfolytában azon rágódtam, hogy mennyire egy önző dög vagyok. Mindig azt akarom, hogy Masaki normálisan viselkedjen velem. Természetesen az én felfogásom szerint normálisan… De most, hogy már tudom, hogy egyáltalán miért ilyen, már teljesen hülyének érzem magam.
Tetszett a dolog, hogy Masaki elkezdte kitakarítani a szobámat. Igaz, én is megtettem volna akkor, ha már nem tudtam volna bejönni az ajtón, de ha őt ez a „rendetlenség” zavarja, hát hajrá… takarítson ki… Kíváncsi lennék, hogy milyen hisztit vágna le, ha bemerészkednék a szobájába, vagy ha legalábbis bekukkantanék. Valószínűleg minden csillog-villog a tisztaságtól.
~ Azért kicsit sajnálom szegény Shiot, hogy vele kell együtt élnie, egy szobában… ~
Mosolyodtam el a látványon, és elképzeltem, ahogy volt kapitányom seprővel kergeti a szobában Shiot, azért, mert valamihez hozzá ért. Na meg a tollseprős Masaki se lenne utolsó látvány, ahogy kisköténykében és fejkendővel porolja a polcokat. Érdekes látvány lenne, annyi szent. Egyszer szívesen lefényképezném az ablakból takarítás közben. (xD)
- Ööö… Ott hagytál egy fél pár zoknit.
Böktem az egyre tisztuló padlóra, ahol valóban ott maradt egy szinte már fekete – egykor fehér – zokni. Tudom… nem kéne kényszerítenem a takarításra, bár ha azt vesszük, nem is igazán kényszerítem, hiszen saját magától kezdett el takarítani. Én csak az instrukciókat adom neki, hogy még csak véletlenül se hagyjon ki egyetlen foltot se.
- Egyébként köszi, hogy kitakarítasz helyettem, de én is megtettem volna egy idő után.
Mondtam kissé elpirulva, hiszen azért mégiscsak zavart, hogy Masaki takarítja a szobámat… Már kezdtem azon is gondolkozni, hogy talán le kéne állítani, és ki kéne tessékelni a szobából. Lényegében teljesen feltúrja az én jól elrendezett és otthonossá tett káoszomat, amiben már nagyjából mindent sikerült megtalálnom, amit kerestem.

Tárgy: Re: Yasu szobája Pént. Dec. 25, 2009 5:51 am

FeLfEdEzŐúT! ~ Mi böki a pincsi csőrét! ~

Törhetetlen platinalemez önimádatom tornádóként zabáltatta volna fel pattogó galacsinnal a témába ágyazott lábujj gomba fogóját. Szakadna rá egy felajzott víziló orrszőr fájdalmában! Gecire kell tépkedni a varázsgomba fa fokozottan védett ágait. Nem mindegy neki, ha ott rohad tovább?! Az elmúlt ötszáz évében úgyis hajhálót tűzött a bagolylesőire és foglalkoztatta Télapó cifrafosását milyen állapotban képez második világháborút túlélt látképet az őzike ólja. De mivel én egy baszott intelligens bunkó vagyok, nem vakeráltam marha feleslegesen nádpálcát lóbálja törperős orránál, inkább laza hanyagsággal megküldtem fonákkal, gülüit oly mértékben szálkával bökdöső kormozott trehányság ereklyét. Pokoli aurával kivártam a szentek örömét képező allelujás becsapódást, aztán elhúztam a belem. Ideje volt Manyi nénit lakat alá zárni. Amúgy se azért csöveztem be krumplihéjat kunyerálni, hogy szívózásért nyaljam fényesre Csicska seggét. Kurvára állampolgári jogom volna, ha nem adta volna be a személyi tartóssága magát, hogy kilakoltassam ezt a szarost! Ugyanis még tíz évig az én elfuserált nevem böki ki a tulajdonosi lap alját! Bassza meg! Piszkosul hamarabb patkoltam el! Rohadtul nincs fakabát riogatási emberség fecnim! "Picsába már!" Tankerkodtam vissza Piros pudli kedélylakába. Rögtön pöpecebb kinézettel kacsingatott a perverz disznaja!
-Skubizz idefelé, törpesnaucer! Én marhára betolom a pofám minden retkes naptárlap végén, és ha nem ez a tájkép fogad...KIFINGATLAK!-
Foglaltam be az előmelegített váram, vagyis tosztam le a seggem az előbbi fekve nyomó szélére. Két gyönyörittas ferdehajlamosokat bealázó szempilla csapkodás között, egyre jobban bökte a szenzoraimat tárgyra térve kéne pisis mesét tartani. Valszeg lecsípett bevezető unalom nélkül sárga házba dugva vinnyogna zakkant spárgát vonyítva. Faszára helyeselnék. Ki a szar ne lőné fejbe azt a kereketlen fekvőrendőr hallucinogént, aki azt papolná totál meggyőződéssel benne van a sátán?! Bénább lúzerkedés lenne mint az erdőben tunyuló megváltóra gyúró cukker állatkák lázadása. Bár vagyok akkora paraszt, hogy kinézzenek belőlem pokoli rokonságot... Tiszta szuper lenne. Mehetnék Karácsonyra máglyán égetni a kárhozott lelkeket, aztán nasiként betolhatnék csont ropit egy kis globális szenvedés műsort hallgatva. Oltári volna! Hova dobhatom Vukot?!
-Te, Csicska! Mikor robbantál sárgarépa séróddal az ideghúrjaimra? Csak abban az ótvaros osztagban nyomorítottál? Várjá! Akkor már kókler fehér fürdőköpenyes tata voltam?-
-Ez miért fontos?-
-Csak pöcköld a memóriachiped!-
Turbóztattam agycsökevényeimet. Nem ártott volna előbb behatárolni a cuccot, nehogy hullámvasutas randira száguldoztassam Retek gumót! Ezt a papucsállatkát, amúgy is csettintésre lehetett bezavarni. Na meg ki kellett kaparni a parázsból ott volt e a brutális előadásomon, amikor mindenki 3D moziélmény örömére átvedlettem Kemono-vá.

Tárgy: Re: Yasu szobája Kedd Jan. 26, 2010 11:55 pm

FeLfEdEzŐúT! ~ Na vajon mi böki a csőröm? >.> ~

Vigyorogva adtam sorban az utasításokat, a következményeken nem is gondolkodva. Igaz, valahol érezem, hogy valamikor Masaki dührohamot kap az ugráltatás miatt, ez most cseppet sem tudott érdekelni. Jó volt most azt nézni, ahogy csinálja amit mondok. Vicces volt na... Néha nekem is kijár a szórakozás, vagy nem?
Szóval épp figyeltem, ahogy Masaki takarít, és tettem néha-néha megjegyzéseket, és szóltam, ha valamit kihagyott. Úgy tűnt igencsak sikerült berágnia rám, ugyanis kaptam egy kis kék foltot a szemem alá. Az ütéstől sikerült hátra vágódnom, így sikeresen telibe trafáltam a mögöttem lévő falat. Most már nem csak a képem, de a fejem is fájhatott az egész miatt. Igazából nem újdonsült takarítómat kellett volna hibáztatni azért, ami most történt, hanem inkább magamat, amiért kihasználtam őt. Igaz, valamennyire meg is érdemelte, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy jó alaposan beütöttem a fejem, és most sikeresen megvakultam mindkét szememre... >.> Szerencsére csak ideiglenesen az épre.
Hallottam, ahogy az ajtó becsapódik, s sikerült rájönnöm, hogy Mr. Rendmániás elhagyta a terepet. Valahol, titkon reménykedtem benne, hogy jeget hoz a szememre, mert különben bedagadna. Ha ez be következik, akkor valószínűleg irányítani kell egy ideig, különben nekimegyek mindennek, ami a közelemben lesz
- Ööö... Értettem, Uram!
Pattantam fel nagy lendülettel az ágyról, és tisztelegtem a visszatérő Masakinak. Időközben melsővégtagjaimat is leemeltem a szememről, s hunyorogva figyeltem.
Miután Masaki letette magát az ágyra, követtem a példáját. Már sejtettem, hogy folytatni fogja a sztorizgatást. Kíváncsiságom csak fokozódott, hiszen ez az első alkalom, hogy ex-kapitányom őszintén beszél velem.
A kérdése kicsit meglepett, nem számítottam arra, hogy engem kérdez, mikor is találkoztunk először. Egy kis időbe tellett, mire sikerült a gondolataimat összekaparni ezzel kapcsolatban.
- Azt hiszem, hogy nagyjából akkor kerültem a 9. osztaghoz, amikor te elhagytad, és a 7. osztag kapitánya lettél. Akkoriban nem nagyon kedveltelek. Igazából csak a tisztektől hallottam rólad, de amit hallottam, az nem igazán tetszett... Azt hiszem... valahogy... nagyon unszimpatikus voltál, és minden vágyam az volt, hogy a lehető legtávolabb kerüljek tőled. És pont akkor tettek át a 7. osztagba, a hadnagyi helyre. És onnantól kezdtelek megkedvelni. Asszem...
Mondtam el neki nagy vonalakban a helyzetet. Tényleg nem kedveltem, de miután mellé kerültem, valahogy megváltozott a helyzet... Nem is volt vészes annyira, mint ahogy a 9. osztagosok mesélték. Igaz, kicsit talán agresszív, meg kattant, de ez van... Valahogy... sikerült megkedvelnem, mert vicces, ahogy néhány dolgot le tud reagálni...
- Szóval... akkor ez miért is kellett?

Tárgy: Re: Yasu szobája Csüt. Feb. 04, 2010 11:00 pm

FeLfEdEzŐúT! ~ Mi böki a pincsi csőrét! ~

Azt a retek, hogy besávoltam lyukas dvd állvány dőlési szögével, kampót fog nyelni ettől a szaros begyepálódásomtól. Akkora atombunker jelző transzparenssel villogott a kuglifeje, hogy egy UFÓ kerülő bolyának cumizná le és úgy libbenne a picsába X formációban az egész retkes bolygónkat besggeltetve, mint menyét a szenteltvizes itatót, ha józanul ki se lát a csipázott rántottából. Gondolhatod mekkora rákforraló kupakvágó segédmunkás húgycsőgyulladására rágcsáltam a kefét az erőlködéstől, hogy ne csavarjam le a pofáját és küldjem egy szemétlerakóba örökös tárolásra. Bár amekkora eltunyult szerencsétlen vagyok, fix baszogatná a hallójáratom az éjféli fuvallattal pincsi világfájdalmas nyüszítése. Az meg kell a halálnak! Én a feketeség acélbetkós becsörtetésével kurvára leragasztom a üvegszemeim és rohadtul nem akarok szektafosatós gyűrűhaj görcsöt kapva zümmögni tetves légyként valamelyik elektrosokkos szőrpörkölő rovarcsapda körül. Szal, inkább szenvedjen csicska az elemi első osztályosokat megerőltető téma feldobásom alatt, mint lepedőbe burkolózva botorkáljon a kibaszottul drága berendezési kacatjaim között. Akkor aztán úgy megfingatnám, hogy a kísértete se kaparná össze az aprópénzét! Marhára vágja beborulok az eleme osztályra, ha rácuppan valamelyik tetves fából nyesett környezetvédők által láncfűrésszel szétcsapandó vackomra. És berosálok! Vette a műholdas szexcsatorna adását! Tolni kezdte a vakert és tök diplomás gumicsizma parasztos tagoltsággal! Mostan mehetne egy oltári dobhártya lebegtető ajnározás, ha nem lennék ekkora sutyó! Ezt tőlem 'soha napján, beszoptad!' kedden tuti megkapja talpbetét formációban, addig meg linózzon taknyálósra kilencszázezer Lenin mauzóleumot egy tubus Aizen féle fejboci villás nyelve képében!
-Tod, virnyíkoló pop picsa bugyiszakadására nem vágom mi a francba zúgtál te bele az egoista pofámban...Olyan űbergázos polipcsápokra vágytál?-
Vakartam befoglalt seggem helyett a marha értelmi burámat. Ezt a részt, ha hólapáttal csapnak ötfelé se nyelem be! Bevadult kávéfüggő rinocérosz voltam a porcelán gyár kristály részleges orrfújó tanfolyamán. Ha dübögtek a patáim parókájukat széthajigálva tipliztek a kicsi csókák akkora hangkárosodást rittyentve, hogy elláttam az emberek tohonya világát is süket-néma nyomorékokkal. És az a séró?! Bassza meg! Jobb lett volna, ha diszkókoros villantó gatyában feszítek ajtókiverős gombahajjal azokat a fonott kalács szálakat meghagyom a Jupiteren közszemlét mérgezni. Mondjuk csak mostanság lettem elfajzott állbuzi, akire kiéhezett luvnyaként kacsintgat a szaros tükörképe. Akkor asszem magasról holografáltam a középső ujjam szálkamentes panaszait az összes légzőszerves förmedvényre, mert annyira nem izgatott melyik talpnyaló mit hisz, hogy kalinka tánccal csörtetve vedeltem benzint a főgóré klotyóján. Mocskosul vénasszonyokat sírig evező nyomorék voltam az illatosított gyertya bódítására tutkó! Azóta meg stagnálok a munkanélküli segélynél számot tépkedve, mert hogy a büdös életben nem jutok pulthoz az hót ziher! Na, de ottan járattam a traktort, hogy csicska rángógörcsöt kap. Szegény répa-retek-rókaláz lassan szétesik az idegi feszkótól annyira be akar túrni a lomtáramba.
-Eh, kötözött sonka nagyon rá vagy izgulva...-
Csak óvatosan pitigép! A végén beletenyerelsz valami gusztustalanságba és elpatkolok a vízduzzasztástól. Így is esélyes kipöccen szerencsétlen hónaljblöki processzora és a földön vergődve, szappant tunkolt habzással fogja szétbaszni a csülkeimmel rittyentett patyolat falvát.
-Mert a sztori látványtervéből kikukkoltam, hogy csipázni fogod e a szitut. Úgy fest lövésed sincs...Azér körbefirkantom neked! Csekkoltad az akkori szennylapokat és hantajelentéseket?-
-Nem nagyon...-
-Baszod! Akkor arról se tápoltál infót, hogy volt egy zakkant fasz még amikor kis köpcös dióda voltál a kilenceseknél...vagy ezredik ABBA feldolgozásban bebandzsított állat, aki hobbiból lelkeket kapott szét?-
-Öhm...uuuuh! Az volt az a mészárlásos pletyka, amiről nagyon-nagyon hallgattak?-
-BINGÓ! Lelécelhetsz a főnyereménnyel egy vadi új budikefével! Tartalmas nyali-falit!-
-De-de...ez miért fontos?-
-Én voltam! KURVA NAGY MEGLEPIII!-
A gülüim világát csapta ki az ostor, ahogy koppant a dinamit Csicska fején. Nagyon nem akarta bekomálni. Tátotta a száját sült grill galambra csorgó nyáltengerrel. Ismerve a kibaszott lassú maratonfutó adatzavarását még mereszthettem az ülőgumómat amíg sokkot kapva riasztózni nem kezd és hadovál el egy regénysorozatot két köpésnyi másodperc alatt. Csodálatos disznóperszeléses hányinger lesz ebből kikászálódni. Tuti nem lesz sima csusszanás a lavi elől, de majd próbálkozom beszaratásig! Ennyivel jövök, ha már rázendítettem kikészíteni ezt a nyomi rajongótábort.

Tárgy: Re: Yasu szobája Szer. Feb. 24, 2010 6:47 am

FeLfEdEzŐúT! ~ Na vajon mi böki a csőröm? >.> ~

Még mindig kissé bamba kifejezéssel pislogtam Masakira, hiszen halványlila fogalmam nem volt arról, hogy miért is kellett elregélnem azt, hogy mióta is szere… izé… tisztelem ennyire Masakit. Igazából nekem se nagyon rémlettek a dolgok, elvégre elég rég történtek, de azért megpróbáltam elregélni, hogy hogy, meg mint volt az egész. Igazából nem is nagyon érdekelt, hogy mire is kellett… Valószínűleg úgy is hamar kiderül, vagy ha nem, akkor majd még utoljára rákérdezek, és legfeljebb leordítja a fejemet, és vele együtt gyönyörűséges barnás-vörös bozontomat. Mondjuk nem lenne érte kár, de azért kopaszon kicsit érdekesen festenék, annyi szent. O.o
Sóhajtozva hallgattam tovább Masaki fej- és nyelvtörőre hasonlító mondókáját, majd amint sikerült kihámoznom az értelmét, ami igazából elég kevés idő volt, tekintve hogy rég óta ismerem, elregéltem neki azt is, hogy miért is kedveltem meg annyira. Bár hogy őszinte legyek, ez valószínűleg csak félig igaz, vagy még annyira se, mert abszolúte fogalmam nincs, hogy egyáltalán mitől szeretem annyira, mintha a bátyám, vagy az apám lenne. Kicsit fura, de lehet, hogy valami lelkitársak lennénk, vagy hasonló. Bár végülis mindegy, elvégre ez már nem fog sose kiderülni…
- Először is, nem vagyok virnyíkoló pop picsa, másodszor pedig lövésem nincs, hogy miért kedvellek annyira, amennyire. Talán lehet, hogy a stílusod tetszik tudat alatt, vagy nem t’om. Lehet, hogy a bátyámat látom benned…
Hát lehet… Bár az is lehet, hogy csak őt akartam eddig benne látni, vagy passz. Azért érdekes lenne megtudni, hogy miért barátkoztam össze ennyire Masakival, hiszen lényegében teljesen eltérő személyiségek vagyunk, meg amúgy is… Olyan fura ez az egész… Ráadásul még a többi hülye idióta beszólásait is hallgatnom kell arról, hogy bele vagyok zúgva Masakiba, ami amúgy nem is igaz, mert nem vagyok olyan, és nem is akarok olyan lenni… >.>
- De amúgy miért kérdeztél arról, hogy mikor találkoztunk először?
Kérdeztem ismét, mert úgy tűnt, hogy vagy elfelejtett válaszolni, vagy nem akart. Lényeg az, hogy mindkettő igencsak bosszantott… Végül az ért csak elkezdte magyarázni, de az ok, amiért erre rákérdezett, enyhén szólva is letaglózott, és azt hittem ott helyben darabjaimra hullok szét. Hát… igazából nem kicsit csalódtam Masakiban, bár lehet, hogy ez inkább csak amolyan érdekes meglepettség volt. Hirtelen felpattantam az ágyról, és a kis, szabad területen elkezdtem mászkálni, és futkosni, mint valami mérgezett egér. Fejemet fogtam, hogy nehogy kifolyjon belőle az újonnan szerzett információ, miszerint Masaki felelős azért a mészárlásért, sok évvel ezelőtt. Kicsit azért letaglózott a hír. Nagyon kicsit…
- Hogy te…? Az nem lehet, hogy… De most komoly? Mos miért nem…? Ne mondd már…!
Motyogtam teljesen összefüggéstelenül. Még az is ámulatba ejtett volna, ha Masaki felfogja azt, amit mondani készültem, bár lehet, hogy már tudta is. Elvégre nem valami aprócska titkot osztott meg velem, amiről valószínűleg senki se tudott csak ő, meg max. néhány ember.
Egy icipicit voltam csak kiakadva, és látszólag ez nem is nagyon akart elmúlni, szóval inkább tovább járkáltam, hátha az megnyugtat, közben pedig elkezdtem gondolkodni is.
- Most akkor te voltál az? Biztos? Csak mert akkor legalább fél Soul Society rólad beszélt…
Állapítottam meg a helyzetet zseniálisan, miközben egyre bambábban és meglepetten pislogtam Masakira. Kicsit azért ki voltam bukva, és reménykedtem benne, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Bár kitudja… elvégre Masakiról van szó…

Tárgy: Re: Yasu szobája Vas. Márc. 07, 2010 5:47 am

FeLfEdEzŐúT! ~ Mi böki a pincsi csőrét! ~

Tippelős tollfirka szórakozdában én lennék a verhetetlen rettenet király mocskos százas boltból herdált papírkoronával feszítve, műanyag szétcsapható székről csekkolva a színem elé tóduló pórnépre, mert csont nélkül hálóba küldtem a kínai ingyenmunkával terrorozott tűbökdösők melójának gyümölcsét. Hupilila jegyzettömb, ugyanis partra hajított ciános hal utolsó kívánságával vergődött Jótündér üzenetrögzítője előtt, csakhogy az az aszott banya épp alga pakolással fetrengve folyt szét valamelyik meredek, úripicsa zuhanó reptével, bogarakat faló, szépítésre kurva alkalmatlan tehenészfarm, selyemmel cicomázott nyugágyán. Szal gumilabdát nyeletett pincsi, kiesős üvegszem üldöző körverseny lejtőn tarolásával mereszthette vörös hetes aláfutásokkal gazdagon ápolt kocsányait. Az is áttotyogott Tommy február hatodikán pink visítós picsa lelki fájdalmas shopping kényszerével, hogy ezt a leszedált vörös paprikát egy hátán átügető láma csorda sem köpi tudatba. Végén még merő kényszerhelyzetes életmentő beavatkozás jogcímen kell előbb slaggal képen lökni, aztán fogni valamelyik fikatúró eszközét és beletoszni a cikázóellátó műszerbe. Ha ettől a füstölgéstől nem áll sérója gravitációs földre teperésre tojó madárkakánt felhőkarcolónak, akkor mászok hét kibaszott kínos naptárdobálásra Tibet hűségtől kilapított kopár sziksarjára, garantáltan járgányon maradó katica, katica matricát osztogatni. "Nem veszed el megdöglesz" szlogent itt a csövesek is kőbe vésett, ősi seggbe vágó élmény gatyában flangáló parancsolatnak halluznák! Gurigás lomtárolóba is toszhatnám az újrahasznosított fejdíszem, mert orrba verő kisiparos gádzsóként tartatnám be a törvényt. Nem tejelsz, véd a faszom, lúzer növendék! Szétpattanva a virág szirma úgy nyomulna felfelé biznisz a slágerlistán! Na, de agyagváza készre baszarintó izzasztásával kotorjak visszafelé a csicska helyre vasalgatására. A kis éhbérért gülüző gizmó utánzat még mindig partra rugdosott tonhal étterem táblás fóbiájával tátog a Haiti mintára kiárkolt, poshadt horgásztó nudista és balekok részelege között.
-Ne húzzá fel! Nem volt mára üldöztetéses gyökér húzgálás, melyik fosos bütyöklógatónak vinnyogjak szolmizációs nyögésekkel thriller forgatókönyvet...-
Hajítottam rá a fogó-lapító-kicsináló tartozékomat. Fogja a fészkes fene skubizni, ahogy kiimádkozza urnából debil vakerját és szőrös jeti képében lógok a fényességet marhára nem hozó plafon megszállóból, ráadásnak meg pofán röhögve bandáznának vissza a kilakoltatott szürke porfajzatok! Inkább két gömbbel, de garantáltan nulla agytekervénnyel megáldott luvnya tűzokádó hajcsár korbácsolásával zavartam maratonra azokat a kis szaros paránypöcsöket, akik ezeket a süket halandzsákat idebasszák. Inkább repedezzen Los Angeles-i törésvonal a rizsát lökő nyaladzó központomra, mint tovább füleljem a makk potyogás bádogtákolmányos keménykedését, ami frankón csak hangyafing kommandónak okozott gagyibbnál szánalmasabb nevű patikák múmiakötszer kifosztását.
-Volt egy kísérleti patkány görbület az életrajzi regényemben. A nyomorékok beszívtak két rétnyi fűmagot, mert cseszettül mennyei királyságot akartak rittyenteni Orlando Bloom szemétbe hajítása mellett!-
Pacsáltam bele frontálisan a vén trógerek kifőzdéjébe és toltam neki villantós nájlondzseki vakító fényességével. Kertelt Margit a kinőtt pelenkás sapkájában a menő kartonvilla árverezésén. Nyögtem kifelé minden retkes infót. Azt, hogy szétkúrták az amúgy is marha labilis virágágyáson terpeszkedő agybajom, vagy eleve döglött vidéken kipattant zombitenyésztő látványosság tervüket, amiből lett egy univerzális paraszt, aki bír tángálni és osztani egy havi részletben. Arra csak géppuskával lyuggatott konzerv doboz skubizásával pampogtam tűvel bökött vadállatként vergődöm ünnepnapokkor. Így is bőségesen szirénázva fog kivágódni a saját frissen fertőtlenített bio üregéből.
-Késéssel érkező felszólítás tolni akarod a kurta farkú mondatokat, szal ne kíméljé! Miről tosszam még a háziírtást?-

Tárgy: Re: Yasu szobája Hétf. Ápr. 05, 2010 2:57 am

FeLfEdEzŐúT! ~ Na vajon mi böki a csőröm? >.> ~

Pánikolva rohangálok a szobában, és már kezdem úgy érezni, hogy talán meg is fulladok tőle. Hirtelen egy pillanatra levegőt se kapok, vagy épp nem akarok venni, hiszen ez azért tényleg nagy dolog volt, hogy ezt… ezt elmondta nekem. Igazából hálás vagyok, hogy megbízik bennem, de egyrészt jobban örültem volna, ha korábban közli velem a dolgot, másrészt meg örülök, hogy egyáltalán elmondta. De most valahogy nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e neki, vagy pedig őrjöngjek. Persze meglepő lenne amint őrjöngök, tekintve, hogy inkább sírógörcsöt szoktam kapni Masaki jelenlétében, de akkoris. Lehet, hogy az őrjöngés most ilyen pánikrohamszerű valamiként mutatkozik meg? Lehet, hogy már most is „őrjöngök”, csak épp a magam módján? Mindegy, nem is lényeges… Vagy lehet, hogy mégis…?
Még némi kalimpálás után végül sikerül lenyugodnom. Lefárasztott a hiszti, na meg Masaki nyugtatása is hatással lehetett rám. Mélyeket lélegezve ültem vissza az ágyra, és próbáltam elemezni a helyzetet. Na nem mintha elemzőnek készülnék, vagy valami, csak mondjuk sose árt, ha tisztában vagyunk a dolgok miben létével. Na jó.. kezdek kicsit sokat rizsázni, de ez most valamiért megnyugtat. Igazából nem is biztos, hogy megnyugtat, csak úgy érzem, mintha megnyugtatna, és ez kicsit tényleg megnyugtat. Uh… már a saját eszmefuttatásaim is fejfájást okoznak… Szóval, fejemet fogva ücsörgök az ágyon, és gondolkozok a dolgokon. Azokon, amiket néhány perce hallottam. Hogy milyen volt Masaki családi háttere, meg hogy… hogy… hogy azt tette…. Azt hiszem, kezdek összeroppanni, vagy valami hasonló. Lehet, hogy lassan orvoshoz kéne járnom? O.o Nem… nincs az az Isten… >.>
- Esetleg van más is, ami hasonló horderejű, mint az előző információ?
Pislogok rá félve. Valahogy olyan érzésem van, hogy ez csak hókupac volt a lavinához képest. De lehet az is, hogy kicsit túl reagálom… Igazából már fogalmam sincs, hogy mit kéne gondolnom. Jó, rendben… valahogy kinézem belőle, hogy képes lenne ölni, elvégre shinigami is volt, most meg vaizard, meg aztán az átlagostól is kicsivel agresszívabb, de akkor is. Mégis meglepett a dolog, és egyszerűen nem tudtam túllépni rajta. Mindig sikerül valami apróságon fennakadnom, ami vagy régen történt, és már a kutya se emlékszik rá, vagy meg csak egy kis pitiáner dolog, ami senki mást nem érdekel rajtam kívül. De akkor is… ez most nem pitiáner, és lehet, hogy más is emlékszik rá.
- Hogy… milyen görbület? Milyen kísérleti patkány?
Pislogok ledermedve Masakira. Azt hittem, rosszul hallok, vagy valami, de… azért ilyennel se hinném, hogy viccelne. O.o Komolyan, lassan már nem csodálkozok azon, hogy miért is lett Masaki olyan, amilyen… Próbálok mély levegőt venni, hogy azért mégse purcanjak ki levegőhiány miatt.
~ Le kéne magam hűteni kicsit, mert ez így nem lesz jó… ~
Sóhajtok, majd dőlök hátra kicsit, és próbálok valami békésre gondolni. Talán ez hatni fog. Vagy legalábbis remélem, hogy hatni fog. Elképzelek egy csinos kis rétet, ahol kis állatkák szaladgálnak, és ahol egy szép, tisztavizű patak csordogál. Megnyugtató, igaz? *.* Viszont ez valahogy nem tud megnyugtatni. Most nem. Ez kevés ahhoz, hogy most megnyugodjak.
- És… milyen… tudod… szóval milyen olyan izét végeztek rajtad?
Nyögtem ki végül. Valahogy nem akaródzott kimondani azt a szót, amitől minden alkalommal kiráz a hideg. És valahol lehet, hogy érthető is…

Tárgy: Re: Yasu szobája Hétf. Aug. 09, 2010 12:14 am

FeLfEdEzŐúT! ~ Mi böki a pincsi csőrét! ~

A kis zsebtelepes szőrpamacs fel-le villódzva cikázott tökmag köpködő verseny reflex tesztelő tiplijével. Ha eddig aszittem nem kap muszájzubbonyos last minute nyaralást a sárgaház tengerpart zárt osztályi nyaralójába, há akkor most benéztem, mint maki a tojásrántottát vaktérképnek! Szerencsétlen fanatikusa akkora agysorvadásos szivacsfacsarást kapott, be se rebbenne a természetes gülü védő mechanizmusom, ha bevonyítaná Mexikót tundrabugyis bokafixben! Úgy bezavartam a frekvenciájába, ahogy fel van vésve a taplók magazinjának legfrissebb számában. Plusz, hogy a kivert fogú denevér fogtömésébe irritálja a csigatelepi szőrmentes övezetem, mekkora felhőkarcoló repesztéssel küldi felém a poloska hadtestet hallójárat kibelezés célba lövésével. MI A MALÁJ TOLL ROJTOZÁSA ÜTÖTT EBBE?! Az előbb még búgott, akár a kakaós csiga napkeltében, most meg nyugtatózott szatír áldozat cserkészésével löki a showder-t nincs gáz, csak nyomassam a pletykapartit. Mi a retkes főtt homár vagyok én?! Sztori forrás a fekete vászonról? Az édes anyukája titkos receptjét dugja fel az orrába egy hurrikán! Akkor se köpöm be a "to be continued" rizsát, ha konyhabárddal cakkorra fel a rituális rángással kicincált hajszálaim. Ennyi volt és kibaszott pont! Húzzon a szivárvány műanyag világba purgyékat gyepálni, engem meg hagyjon megrohadni unalom szigeten a sok fogyatékos, potenciális bőrrák balek csürhével.
Szal, fogtam a degenerált gógyim és ráeresztve egy "takaroggyá humorrépát szüretelni a déli csücsökbe" bájolgással nyisszantottam elemeire a csökött görbülő vakerját. Erre már némasági fogadalommal vergődött a szomszédos ültetvényen, amitől elvizesedett a seggem alatti vízszintes réteg és olyan marha fénysebességgel kapott el a tengeri hányás, mint Mórickát a konkurens agresszív malacka. Azért én jó fej nyomorék voltam, mert nem fejeltem mohába, csak lenyargaltam a frissen nyalt talajra, nehogy akadályozzam hisztis zsákot a vergődő műszakban. Beszarás ez a görcs ennyi x-et taposott már keresztbe. Potrohos seggű réti sas se hallucinálná bélyegnyalás közben ez a vörös gyík átlibbent a nyugdíjas taták bébipapi zabálásos korszakába. Ha rajtam múlna ott rohadna a bölcsiben és nyomulhatna a metálkék dömperével. Még be is hálálkodhatna, amiért helyi totyogó menőt faragnék a túlhúzott vekker vernyogásából. Ezzel csak az a szívás, ekkora lópatkót nem hajított le még egyetlen szőrállat sem. Úgyhogy teleltetem tovább a szabaduló művész karriert és kikanalazom a raffaello közepéből a mandulát, mert csicska türelmetlenebb két maroknyi dühödt protkó villantó vénasszonynál. Elvégre kiszűrtem a tejeskávéból a kis lófingatója nem némul be a vázlatos dínomdánomtól. A surmója ki akarta piszkálni az összes szálkát. Hát, ha ennyire fúrja oldalát a kíváncsi címke, akkor megküldöm a csomaggal...
-Eh! Pedig aszittem annyira telerakod a liberót, kihajítasz és húzhatok rendet bontani...-
Vakartam kifelé a reszelt krumplipürét a fejszőrzetem közül. Egy taplónak rohadt szívás dedós sztorit rizsáznia! Olyan mértékegységgel kicentizhetetlen a horizont alá süllyedt környezet szenzora, hogy kihal a népesség mire odatosz egy bolhaszart a szómenése végére. Rohadtul nem hozna öngyilkossági lázba a cucc, csak levágtam az asztalra egy glóriás lúzer leszek szösszenetet, vagyis kurvára nem nyiffanthatok ki egyetlen földön csúszó férget sem. Így meg aztán csöröge fánkra rázhattam a ritmust fortyogó láva felett, miközben lekopaszodott keselyűk nyivákoltak, meteor árnyékát vetve az aszott pofámra. A globális felmelegedés közepette, azért valamicskét pofázni kellett, szal kiugrasztottam a sátánt a ládából és eldadogtam az amcsi himnuszt.
-Kezdjük a végén, mert az akkora kibaszás! Gyárilag, egy tízessel vagyok aszfalt karcolóbb, bugyikék retinával lézengnék és nem tángálnék minden stoppoló tetűfészket. Osztanám dögivel, de nem lenne a sportszertárban fekete csuhások kifingatása. Lúzer lennék az idézgetős hóbelebanchoz, de rá se akarnék fanulni. Rühellnék szakadt maszkos hadosztályt lekaszálni, mert totál szánalmasak...Aztán, bekergülnék a ketrecbe hajított bolhafészek naptár sorozattól.-
Nyúztam végig a szálkaoszlopom, had nyekeregjen a férgese. Nem csipáztam azt az egy szétpüfölt öklömön kiszámolható mennyiséget, ahányszor hadoválni kellett a bérállat időszámításról. Piszkálta a szófogadó öleb háztartásom. Ebben az elfuserált térben is, legszívesebben se puszi, se pá lekapnám egy járókelő gyomlálandó arcbőrét. Az a túltenyésztett nyomásom felmászott a vörös gombig, de már könyékig belemásztam a lecsóba! Kis kötözött paradicsom meg marad a kufferján, amíg fel nem árazom búcsúcédulával. Úgyhogy lekrákogtam az undorító Zoro-tól csent vázámat és meglóbáltam kapcsos mappa orra előtt, hátha transzba vágódik oszt mehetek az alvégre hentai-t lapozni.
-Erre nyáladzottak a szerencsétlen idióták. A difi, csak annyi volt, szart se kapirgáltak a szituról. Rácsaptak a terebélyes hájukra, aztán telenyomattak mindenféle szemétkupaci radioaktív fittyfenével. Tököm tudja mennyi idővel később, elérte őket a lámpakapcsolás és ráizgultak egy ufó zöld takonyra...A beszívott botkoptató szerint négy ember szánalom életére elegendővel tankoltam be, úgyhogy még jó darabig szívok. Bár a betegtájékoztatón bebódító apró kaparásban sincs egy kani szellentés sem mellékhatásos álomvilágról!-
Kissé kapartam a lécet kibökjem valamilyen atomgáz szalaggal, néhanap elkap a cifra és átvedlek terminátor és resident evil édes gyermekévé, akinek a civilizáció irtás szerepel a napirendjében. Ráadásul, kicsiny mitugrásznyi sejtető hanglejtésem sincs nem e kapnám őt is szét. Az addig patyolatra mázolt házfal a naplopók nagy része már köszönhetett a házi kedvencemnek, de akadnak kimaradt láncszemek, mint csípőspaprikajancsi. Hát, pofozgathatom, de ez oltári szívás! Ez a szülés, meg bealázóbb az hót ziher!