Adala Cascada
Espada
 
Hozzászólások száma : 44
Age : 58
Tartózkodási hely : Coming Soon
Registration date : 2012. Nov. 30.
Hírnév : 12
Karakterinformáció
Rang: 7. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
    (13500/15000)
 |  Tárgy: Adala Cascada Csüt. Dec. 06, 2012 11:16 am | |
| Jelszó: Aaa aaa
~ Adatlap
Név: Adala Cascada
Nem: Nő
Kaszt: Arrancar
Szül. ideje: 1965. November 30.
Kor: 47 év
- Emberként: 20 év
- Lélekként: 27 év
~ Előtörténet
Haláltánc a víz tükrén
Az arcát fedő maszk akár az üveg, úgy tört apró szilánkokká a barlang falán. Halálsikoly rázta meg talán az egész sivatagot, mikor újra az álarchoz kapott, s vadul tépni kezdte. A szívét mardosó könnyek megállíthatatlanul törtek a felszínre, s a homlokából csepegő vérrel keveredve alkottak tócsát a padlón. Barna szemek bújtak elő az egyre fogyatkozó maszk alól, s egy mélyen őrzött fájdalom tépte darabokra újjászületett testét...
A nap sugarai, lassan, komótosan siklottak egyre mélyebbre, betöltve ezzel a szobát. Selymes fájdalommal simogatták a testébe vájt stigmákat, melyeket önnön karmaival vésett mélyen a bőrébe. Kínnal átitatott teste vonakodva követte a tudat parancsait, s ébredésre nyitotta a szemeket. Saya mint akinek kést döftek a hátába, hirtelen összerándult. Egész lényében reszketett, hiszen tudta jól mit jelent számára ez az ébredés, ahogy azt is, hogy mit takar a fényesen ragyogó nappal, s milyen sötétség lapul a létezése mélyén. Csendesen sikoltó érzelmei lassacskán talpra ráncigálták a rongybabaként mozgó testet. Perverz kéj töltötte el a testét, mikor a tekintete a táskájára siklott. Adala békésen aludt, mélyen őrizve a tortúrát melyet az éjszaka átélt, s amely csikorogva kaparta magát egyre mélyebbre és mélyebbre a lány lelkébe. Ez a régen oly vidám, oly szeretetreméltó nő, mostanra gyötrelemmel átjárt porhüvellyé fogyatkozott a keze nyomán. Az a csodálatos hősnő, kire ő rajongásig fokozódó imádattal nézett föl egykoron, mára már csak árnyéka volt régi valójának. Az életük hajnalán őket összekötő szalag, elvághatatlan lánccá edződött gyűlölete, s fájdalma tüzében. Az aki kislányként példaképként csillogott az általa felépített rózsaszín látomásban, felnőtt nőként már csak a szenvedő létezés jelképévé zsugorodott. Elpusztított minden hidat, mely kettejük között emelkedett megaláztatásának órája előtt. Ahogy csoszogva elindult a táska felé, azon kezdett morfondírozni, hogy vajon hogy fajulhatott idáig a szeretet amivel egymást védelmezték nem is oly régen. A két nő közti kapocs szögesdrót módjára tekergett a nyakukban, pedig pár éve együtt dédelgették a lelküket betöltő vad álmokat. Akkoriban még másként működött minden, mit a csodás világ csak nyújthatott nekik. Ha Saya-t megütötték, Adala sírt helyette is. Mikor belekezdett egy mondatba a húga befejezte azt. Mikor az egyik valamivel nem boldogult, a másik kisegítette. Talán éppen eme harmónia fojtogatta évek óta, s ez bilincselte hozzá örökre a testvérét. Vérző szíve fájdalommal árasztotta el az életnek csúfolt létezést. Csendes sötétségbe burkolta az elméjét a tudat, hogy Adala miatt már soha többé nem tartozhat máshoz, s hogy örökre elvesztette a lehetőségét a szerelem megtalálására is. A póráz amelyet a másik nő tartott a kezében, akkor vált elviselhetetlenné, mikor elvesztette a férfit aki mellett örök biztonságra lelhetett volna.
Az anyjuk és az az átkozott doktornő tehetett mindenről. Ha ők nem próbálják meg elválasztani tőle a húgát, talán a lány sem változott volna kedvesen kínzó szörnyeteggé. Megfordult benne a világ, mikor megpróbálták elvenni tőle az egyetlen lényt, aki mindig mellette állt. Suttogva háborgó érzések feketítették be a fényárban úszó szobát valahányszor a másik lányra siklott gondolatainak útja. Tehetetlen élőholttá csúfított lénye, mezítelenül csuklott össze a hátizsákot elérve. Az apja már születése előtt elmenekült az élet fájdalmai elől, mélyre bevetve magát a menyek felhőfalai közé. A születéséért felelős nő a szomszéd szobában aludta az igazak álmát minden percben, amikor nem kellett rabszolgaként fellépnie a munka színpadán. Az egyetlen barátja pontosan az a lány volt aki minden szenvedése mögött állt mióta az eszét tudta. Egyetlen dolog marad csupán vitathatatlanul az övé, s ez nem volt más, mint megcsonkított, görcsösen rángatózó, félelemmel betöltött létezése. Ezt az egyet még senki sem vette el tőle s mindez idáig a remény szikrájaként pislákolt a kín sötétjében. Tudta jól, hogy mit tehetne a fájdalom ellen, de ezt az esélyt csak és kizárólag a mai napra tartogatta. Mivel azonban eljött a lehetőségek órája, ideje volt véget vetnie a várakozásnak.
Mosolyogva csillant az eddig simogatóan kínzó fény, ahogy kivette a táskából a szabadsága kulcsát. Csábosan szemezgetett a cső mélyéről vigyorgó ürességgel.
- Boldog szülinapot Adala. - Suttogta erőtlenül, majd útnak eresztette a gyötrelem végét jelentő megváltót. A fegyver csövéből előtörő golyó óriási robbanással szakított át Saya koponyáját.
„€Hadd csapjon felettem át a hullám"
A falnak csapódott a saját vérével együtt. A feje a falon koppant, majd lassan összecsuklott a földön. Egy darabig mintha elvesztette volna az eszméletét, mert arra riadt, hogy az anyja beront a szobába, és a padlóra térdel egy test mellé. Fekete hajzuhatagú, meztelen női alak, a szájában a végzetét jelentő pisztolycsővel. Nem lehet. Gyorsan végigpillantott magán, és körbenézett a szobában is, de a legrosszabb félelme igazolódott be ezzel. Majdnem ugyanott ül, ahol az imént elsütötte a pisztolyt, s a test ami felett az édesanyja zokog a sajátja. Adala sikolyát hallotta a tudata hátuljából. Lidérces rémálomnak érezte az egész helyzetet. A fájdalom amit akkor érzett, mikor meghúzta a ravaszt, most is az elméjében kongott, de még mindig hallja a testvérét. Még mindig él!
- Saya! Mit tettél? - Visította a húga, amivel csak még jobban felhergelte. Megmozdult a jobb keze, s a torkához kapott, miközben a külső világtól elfordulva a lelkébe lépett hogy ugyanezzel a mozdulattal megfojtsa a testvért. Adala akár a horogra tűzött kukac, úgy tekergett a karmai közt.
- Akkor is megszabadulok tőled te bestia. - Üvöltötte dühödten, s egyre erősebben szorította a testvére nyakát. Az persze kapálózva próbált menekülni, de a rá nehezedő lány súlya lent tartotta a testét. Egyetlen esélye maradt a túlélésre. Irdatlan erővel vágta arcon a nővérét, amitől az eresztett a szorításon, s lefordult róla. Fuldokolva kelt fel az üresség padlójáról, de a nyugalma nem tarthatott sokáig, hiszen ez a világ Saya uralmának engedelmeskedett, így annak egyetlen csettintésére láncok tekeredtek a csuklói és bokái köré, a semmihez rögzítve a lélek tehetetlen másik felét. Amíg a testvére talpra állt, ő lihegve rángatta a bilincseket, de azok most sem szakadtak el. - Azt hittem, ha eldobom az életem, megszabadulhatok tőled. - Sziszegte a fekete hajú, majd végignézett a testvérén. Adala mindig is sokkalta szebb testtel büszkélkedhetett, mint ő, s ez bosszantotta. - Miért nem tudlak téged levakarni magamról? Mi? - Üvöltötte a húga arcába.
- Egyek vagyunk.
- El se kezd ezt a baromságot! Nem kellesz nekem! Sokkal jobb lenne az életem, ha nem léteznél!
- Csak azért az egy fiúért gyűlölsz ennyire? Miatta van ez az egész nem igaz? - Kérdezte a lebilincselt nő könnyekkel a szemében. A másik felemelte a kezét, s a semmiből előtűnő karddal szíven szúrta a testvérét. Tudta, hogy itt képtelen meghalni, de a fájdalmat érzi.
- Te most itt maradsz, drága húgom. - Közölte , majd elengedte a kardot, és kilépett a külvilágba. Alig érkezett meg, valami átnyúlt a padlón, s a bokájánál fogva lerántotta a tátongó feketeségbe. Egy darabig zuhant, majd az esését arccal tompította a homokos talajon. Körülötte mindenféle lények táncoltak, s az egyetlen közös bennük az arcukat borító csontmaszk volt. A hatalmas förmedvények egy darabig köröztek a lány körül, majd hirtelen megtorpantak. Óriás méretű kígyó kanyargott elő közülük, s rávigyorgott Saya-ra.
- Ó de régóta vártam már, hogy ti ketten ide kerüljetek. - Sziszegte sejtelmesen, majd kikúszott a tömegből. - Rajta. - Vetette hátra önelégülten, mire a többiek megrohamozták a védtelen lányt. Míg a lidércek Saya testét marcangolták, a lény fennkölt monológba kezdett. - Régóta figyeltelek ám titeket. Már élőként is rengeteg fájdalom hálózott be mindkettőtöket, de ezzel a gyönyörű öngyilkossággal a legjobb ajánlást kaptátok, hogy mindketten a bandába tartozzatok, és nekem fogtok –・Nem fejezhette be, mert elkapta valami a torkát és a földhöz vágták, majd a nyakára léptek. Kardszerű, hatalmas uszonnyal nézett farkasszemet. A felette álló, cápaszerű lidérc ismeretlen volt számára. Nem lehetett azok közé való, akiket a lányra eresztett. Az viszont csak egy dolgot jelenthetett.
- Szolgálni? - Kérdezte eltorzult hangon az imént még fogolyként érkező nő. Hiába tekergett, nem volt hova menekülnie. - Pechedre, egy elég hisztis korszakomban kaptál el. Sosem szerettem ha ugráltatnak, de ezt nyilván felmérted a hatalmas megfigyelésed közepette. - Vigyorogta gúnyosan a nyakán taposó fehér cápa. Adala szemei elkerekedtek ahogy a semmihez láncolva, a pengével a mellkasában végignézte a nővére átalakulását. Borzalmas látványt nyújtott ahogy az eddig gyönyörű nő, lassan de biztosan egy pusztító fehér cápa alakját vette fel. Szörnyeteggé alakult a szeme láttára. - A világ legnagyobb baromsága volt, hogy pont most akartál elkapni. - A kígyó szabadulni próbált, de esélye sem volt a menekülésre. - De hát aki hülye –・Kezdte a lány, s magasra emelte újonnan alakult uszonyát, majd irdatlan erővel keresztülszúrta a lidérc agyán. Adala felsikoltott, s elborzadva tekintett végig azon a förmedvényen, amivé a tulajdon testvére alakult. - az haljon meg. - A cápafejen, széles vigyor húzódott, majd az uszonyát kirántva a tetemből, heves lakmározáshoz látott, habár nem az áldozata elfogyasztása volt a célja, hanem annak a megcsonkítása. A húga könnyezve nézte végig, ahogy elhatalmasodik rajta a vérszomj. A brutális lakmározás végeztével, Saya ismét befelé fordult. Eszelős nevetéssel közeledett a másik felé. - Nézd ezt Ada! Nézz végig rajtam, és mond meg mit látsz?
- Egy szörnyet. - Nyögte erőtlenül, mire a penge még mélyebbre hatolt.
- Ez a te bajod húgi. Mindent fekete-fehérben látsz. Otthon mindig te voltál a kedvenc, a jó kislány. Most viszont minden megváltozott. Nem tudom mi ez az erő, de ezzel a kezemben, végre megállíthatatlan leszek. Soha senki nem fog majd elhagyni.
- Különben megölöd őket, ahogy engem is megpróbáltál? - Vágott vissza a leláncolt nő. Irdatlan erejű pofont kapott válaszként.
- Tőled nem tudok megszabadulni, mert egy ragadvány vagy. De soha többé nem árthatsz majd nekem. Ahogy más sem. És most, ha nem haragszol meg –・Ezzel kirántotta a kardot a lány mellkasából, majd hátat fordítva elindult a hófehér semmibe. - meglátogatom anyut. Aztán a doktornőt. Addig megyek, míg mind megfizetnek. - Csettintett egyet, így a láncok elengedték a testvérét, aki a fájdalomtól térdre zuhanva próbált a másik után kúszni. - Remélem örülsz Adala, mert mindenki miattad fog szenvedni. Te vagy az oka annak, hogy pusztulniuk kell. - A rózsaszín hajú lány hatalmas kínok közepette kúszott egyre előrébb. Próbálta utolérni a szörnyet, mely valamikor a nővére volt.
- Saya. - Nyögte az ájulás határán, de a másik nem hallotta a hangját, csak töretlenül haladt előre. Ahogy az alakja lassan szertefoszlott, Adala még utolsó erejével utána kiáltott, de mit sem ért már. Amint a lány végleg eltűnt, hirtelen minden elsötétült.
Rémálmok gyötörték a lányt. Látomások, melyekben látta, ahogy a cápa brutális módon megkínozza az anyjukat, ahogy széles mosollyal felfalja a pszichológust aki segíteni próbált rajtuk. Üvöltött ahogy a torkán kifért, míg csak el nem ment a hangja. Küzdeni akart. Minden erejét arra koncentrálta, hogy megállíthassa a szörnyeteget, de minden hiábavalónak látszott. Saya távozásával, a körülötte lévő világ elsötétült. Idővel elvesztette az érzékeit, s az érzelmeit. Már nem látott semmit, s lassacskán a fejében zengő halálsikolyok is eltűntek. A helyüket dühödt üvöltések és a mindent betöltő fájdalom vette át. Magát okolta azért, hogy a másik megállíthatatlanul tombol. Napokon, sőt heteken át sírt megállás nélkül, de immár mit sem számított. A nővére örökre elment, s csak az a förtelem maradt, amit a kín és a düh irányított.
Nem tudta meddig lehetett egyedül, de éveknek saccolta. Olykor moccanni próbált, de megtört lelke teljesen elszokott mindenféle mozgástól. Bár tudta, hogy a hangja minden bizonnyal visszatért, mégsem szólt egy szót sem. Úgysem ért volna el vele semmit. Meg aztán minek is törte volna meg a csendet? Kihez akart szólni? Elvégre úgyis csak a magány volt a társa, ebben a kínzó sötétben. Újabb hetek teltek el eseménytelenül. A látomások, melyekben a halált látta immár mindennaposnak számítottak. Olykor látta ahogy a cápa más szörnyeket fal fel. Tépi és szaggatja a testüket, mintha azok csak rongybabák volnának. Máskor a szájából előtörő energiasugárral égette porig a környező vidéket. A városok helyét lassan egy sötét erdő vette át, ahogy régebben az emberek látványát is felcserélte a lidércek hada. Nap nap után, hétről hétre telt az idő, míg egyszer csak a rémképek eltűntek. Eleinte úgy vélte, hogy csak az elméje játszik vele, de újabb napok teltek el, s a hangok is felhagytak a kísértésével. Maga sem tudta, hogy miért, de aznap felkelt. Hideg volt, s minden porcikája reszketett, de elindult előre. Előbb csak lassú lépésekkel, csoszogva próbált haladni, aztán egyre könnyebbé vált a séta. Még mindig fázott, ezért tüzet képzelt maga elé, és alig hitt a szemének, mikor a valóságban is meglátta a lángokat. Hosszú órákat ült mellette, majd mikor érezte, hogy kellőképp felmelegedett, újra elengedte a fantáziáját. Ruhákra gondolt, melyek az ölébe pottyantak, hogy magára ölthesse őket. Napok teltek el a sötét semmiben, de úgy tűnt az ereje nem fogyatkozik. Sőt. Újabb tárgyakra gondolt, melyek kisvártatva megjelentek a szemei előtt. Unta a feketeséget, így az ujjával kezdett rajzolni a levegőbe, és minden mozdulata után, fényes alakzatok ragyogtak fel. Mosoly húzódott az arcára, s táncra perdült, hogy kivilágítsa a világot maga körül. Táncolt, de a csend bántotta a fülét, így fülhallgatót képzelt maga elé, melyből zene tört elő. Füves rétet vázolt fel lelki szemei előtt, s a semmit betöltötte a pusztaság. Néha tűnődve a mellkasán tátongó lyukra pillantott, de hiába erőlködött, képtelenségek látszott eltüntetnie onnan, ahogy arra sem volt hatalma, hogy élőlényeket teremtsen maga köré. Szórakozottan kezdett egy ház levegőbe véséséhez, ami szépen lassan alakot öltött a valóságban is. Takaros otthont rendezett be magának, s az idő múlásával egyre bonyolultabb tárgyakat teremtett maga köré. Olykor álmaiban Kardszárnyú delfinnek képzelte magát, ahogy keresztül úszik a tengerek vizén. Hallotta a sziklákról visszaverődő ultrahangot, és csillogott rá a nap a víz tükrén. Széles mosolya sosem hagyta el az arcát, s egy nap különös víziója támadt. Egy furcsa fegyvert látott maga előtt. Hosszú csövű pisztoly, és egy széles pengéjű kard gyönyörű keveréke ragyogott fel ezüstösen a feketeségben, így maga elé képzelte a látványt. Mint minden más, ez is varázsütésre termett előtte. A keze a markolatra fonódott, és a ravaszhoz simult az ujja. Tökéletesen illett a kezébe, s oly könnyedén mozgott vele, mintha csak egy szalag lenne nála. Zenére riszálta magát, s a kard követte a mozgását. Képzelt közönsége előtt táncolt a fegyverével, kaján vigyorral és a tömeg imádta. Csillogó sztárként teltek a napjai. Amikor elfáradt lepihent, majd újra és újra felkelt, mert a közönség szólította. Néha mosolyogva pózolt a körülötte legyeskedő kamerának –・mely valóban hártyás szárnyakkal repkedett mellette. Megint máskor meztelenül terült el a fűben, mert így tartotta kedve, de mindannyiszor meg is bánta mert végül mindig vacogva rohant a házba. Olykor mosolyogva dicsérte magát a tükörben, vagy perverz pózokkal incselkedett a fényképezőnek. Akárhányszor így tett, maga elé képzelte a gép mögött piruló fotóst aki vérző orral dőlt ki a látványától. Persze tudta ő, hogy rajta kívül nincs más ezen a világon, de sosem bánkódott. Csak táncolt tovább letörhetetlen jókedvvel, s úgy tűnt, hogy minden körülötte forog. Minden az akaratának engedelmeskedik.
Minden napja e-képpen telt el, míg egy nap aztán az idilli hangulat végleg megtört. A fűben ébredt és egy arcot látott maga előtt. Először azt hitte, hogy csak a képzelete játszik vele, de aztán egy kéz melegét érezte az arcán. Sikoltva ugrott hátrébb, hisz tudta, hogy ez nem történhet meg. Koromszín hajzuhatagú, félig ember félig cápa alakú lény nyúlt utána erőtlenül. Rémképek támadták meg az elméjét. Kín villant a tudatában, majd távozott ahogy a nő az ölébe zuhant.
- Szia Adala. - Szólt barátságosan, egy hang, melyről tudta, hogy hallotta már, de képtelen volt felidézni, hogy hol. A lány barátságosan az arca felé nyúlt, de nem volt képes megérinteni. - Szépen kipofoztad a helyet. - Nyögte erőtlenül. Adala érezte, hogy az ismeretlen a halálán van. Ismeretlen volna?
- Saya. - Suttogta önkéntelenül a rózsaszín hajzuhatagú lány, mire a másik bólintott.
- Örülök, hogy nem felejtettél el teljesen húgi. - Mosolygott kedvesen. - Huszonhét év, hosszú idő. De úgy látom feltaláltad magad. - Nem lehet. Ennek nem szabad így lennie. Biztosan álmodik. Ez csak rémálom lehet. - Tudom, hogy nem éppen a legjobb hangulatban váltunk el, de a segítségedre van szükségem. - Könnyek törtek fel a szíve mélyéről, de nem volt képes megállítani őket. - Én nem bírom tovább. Képtelen vagyok tovább pusztítani. Tudom, hogy gyűlölsz... - Nem fejezhette be, mert a testvére magához szorította, és zokogva ölelte.
- Nem gyűlöllek. Sosem lennék képes gyűlölni téged. A testvérem vagy, és én szeretlek. - Megállíthatatlanul tört fel belőle a sírás. A nővére illatát érezte, és az ő karjai ölelték át. Emlékek kezdtek a felszínre törni belőle.
- Akkor segíts nekem drága húgom. Te vagy az egyetlen aki ezt megteheti. - Zokogta immáron Saya is, habár igyekezett visszafojtani a könnyeket. - Falj fel! - Ez a kérés gyilkos módon döfött a szívébe.
- Azt soha.
- Meg kell tenned. Az én kedvemért.
- Most mikor végre újra látlak. Nem tehetem meg. Nem vagyok rá képes.
- Ada. Tengernyi erőt halmoztam fel magamban. Olyan borzasztó sok lidércet faltam fel, hogy nem bírom tovább kordában tartani őket. Nem akarok eltűnni. Nem akarok így meghalni. - Ekkorra már képtelen volt visszatartani a sírást. Erőtlenül a testvére nyakába zuhant, de érezte, hogy a másik szorosan tartja.
- Ne kérj tőlem ilyet! Küzdj ellene Saya. - Kérlelte kétségbeesetten, de a nővérének már mit sem számított. A füléhez hajolt, s minden erejét összeszedte, hogy suttoghasson.
- Vedd utolsó kívánságnak. - Ez a mondat lándzsaként döfte át a szívét. Nem akarta megtenni. Miért most? Mikor végre újra láthatja a testvérét, miért éppen most kell ennek történnie? Miért éppen ő? A fájdalom kezdte elönteni a szívét, hiszen látta a nő szemében, hogy nincs más választása. Meg kell tennie. A testvéréért.
A fekete hajú, lidérc nyakához hajolt. A barlangban ahol Saya ült, a maszk lassan formálódni kezdett. Hatalmasat harapott a testvére húsába, s a fogai közt érezte a másik vérének ízét. Mohón falta magába a nővére testét, miközben a cápa maszk hihetetlen metamorfózison esett át. Minden harapás, és minden darabka, melyet Adala magába tömött, fokozatosan alakította át a ragadozó fejét. Lassan, gyötrelmesen kezdte felvenni új formáját. Hófehér kardszárnyú delfin alakját kezdte magára ölteni a barlangban kuporgó lidérc teste. Mire a lány végzett, a test teljesen megváltozott.
Az arcát fedő maszk akár az üveg, úgy tört apró szilánkokká a barlang falán. Halálsikoly rázta meg talán az egész sivatagot, mikor újra az álarchoz kapott, s vadul tépni kezdte. A szívét mardosó könnyek megállíthatatlanul törtek a felszínre, s a homlokából csepegő vérrel keveredve alkottak tócsát a padlón. Barna szemek bújtak elő az egyre fogyatkozó maszk alól, s egy mélyen őrzött fájdalom tépte darabokra újjászületett testét...
~ Kinézet
Adala 162 cm magas, rózsaszín, lapockáig omló hajzuhataggal, mélybarna szemekkel, és kisportolt testalkattal. A férfak könnyedén megjegyzik jókora mellei miatt. Az arca fiatalos vonásokkal rendelkezik, így legfeljebb 17-18 évesnek gondolják a legtöbben. Szereti a színes, fiatalos ruhákat, mint a szőrös nyakú mellények, edzőcipők és a laza farmerek. Ezen kívül, ha csak teheti - tehát amikor egyedül van, vagy közeli barátokkal, és az alkalom is megengedi - fürdőruhában, rövidnadrágban, fehérneműben flangál. Különösképp szereti a rövidnadrágok és ujjatlan felsők kombinációit, illetve él hal a miniszoknyákért, melyek nem akadályozzák a szabad mozgásban. Gyakorlatilag bármit magára ölt ha kell, de minden ruhával szemben kritériumnak számít részéről, hogy képes legyen benne táncolni.
Egy kép Adaláról:
- Spoiler:
~ Jellem
Adala alapvetően, kedves, érzékeny lelkű lány, de ugyanakkor mindig tele van energiával. Mosolygós és igyekszik maga körül tartani az embereket. Barátságosan fordul mindenki felé, akiről úgy gondolja, hogy megérdemli, és különösképp szeret flörtölni a fiúkkal. Fontos számára az érintés, így gyakorta ölelget másokat, persze csakis akkor, ha az illetővel jó viszonyban van. Rendkívül szeretetéhes lány, így amikor csak teheti, igyekszik ezt enyhíteni. Nem ritka, hogy mások karjai közt ragad, hosszú perceken át ölelve a szerencsés -avagy szerencsétlen - személyt. Legnagyobb félelme az egyedüllét, hiszen a nővére elvesztésével, a lelke kong az ürességtől. Nem fél kimutatni az érzéseit, még akkor sem, ha emiatt gyerekesnek tűnik.
Ugyanakkor retteg attól, hogy mások túl közel kerüljenek hozzá. Fél, hogy bajba sodorja azokat akik szeretik, és ezért foggal körömmel igyekszik őket megvédeni önmagától. Ezt leginkább hirtelen elhidegüléssel teszi, emiatt pedig sokszor tűnik szomorúnak, depressziósnak. A múltjáról, és a testvéréről, csak és kizárólag a legközelebbi barátainak, esetleg szerelmének hajlandó beszélni, de legtöbbször igyekszik hárítani a témát.
Sosem foglal álláspontot másokat is érintő döntésekben. Nem azért, mert kívülről szeretné szemlélni az eseményeket, hanem mert retteg attól, hogy ha az egyik oldalra áll, akkor a másiknak kárt okoz.
~ Zanpakuto/képesség
Harcstílus: Mielőtt Adala fegyveréről szó esik, mindenképp szót kell ejtenünk eme nem mindennapi lány küzdőstílusáról. A csapásait erős, ritmikus csapások jellemzik, illetve gyors rúgások. Adala harc közben a fülében szóló zenére táncol. Mindig ennek a ritmusára mozog, illetve a kardját is egyfajta tánceszközként használja. A csapásai nem feltétlenül fürgék, viszont rendkívül nagy lendülettel, és erővel sújtanak le. Pontosan igaz rá, hogy ha egyszer betalál egy vágás, akkor az nagy sebzést okoz. Nem feltétlenül szép vágásokat ejt, inkább roncsolnak a csapásai.
~ Képesség(ek)
Gunblade (nincs spanyol megfelelője): Adala kardja egy automata pisztoly, és egy hosszúkard furcsa keveréke, így a lány a közelharc mellett képes hét lövést is leadni a fegyverrel. Ezek a töltények teljesen normális módon, azaz egy hétköznapi automata kézifegyver módjára sebeznek.
Maximális lőtáv: 55 Méter.
Tárkapacitás: Hét golyó.
Újratöltési idő: Golyónként fél perc alatt Adala képes ismét Reiatsu lövedékekkel betárazni a fegyverét.
~ Zanpakuto
Kinézete:
- Spoiler:
Neve: Blanco Orca (Fehér Orca/Kardszárnyú delfin)
Parancsa: Come! (Fald Fel!)
Resurrección: Adala egy hófehér kardszárnyú delfin alakját veszi fel. A gerincéből hosszú hátuszony nyúlik ki, illetve a ruhája is megváltozik. Bal karjára pajzsként is alkalmazható uszony kerül, melyből csak a kézfeje lóg ki. Testhez símuló hófehér "nadrágja", illetve a keresztcsontjától induló vastag farokúszója lesz ebben az állapotban.
A fegyvere hatalmas kétkezes kard, és forgótáras puska furcsa elegyévé válik.
- Spoiler:
Támadások:
Sonar (hanglokátor): Adala Resurrección-ban egy kardszárnyú delfin alakját ölti magára, ám a tenger, melyben úszik nem a víz, hanem a világban fellelhető reiatsu. Éppen ezért a képességei is ebben a térben működnek. Első bizonyíték erre a Sonar, mellyel Adala képes egy, az emberi fül számára nem hallható hangot kibocsájtani, ami a nagy sűrűségű reiatsuról (pl.: lények, kidou és egyéb képességek, illetve zanpakuto-k) visszaverődve vakon is tökéletes tájékozódást biztosít az alkalmazónak.
Ezen kívül ez a hang blokkolja a reiatsu általi tájékozódást a hatósugárban álló ellenfelek számára, illetve a hallást is gátolja, így az ellenfelek hallásának erőssége a normális érték felére csökken. Továbbá a hang a külső és középfülben fejti ki a hatását, így a hatás alatt álló ellenfél shunpo és zanjutsu/fegyveres harc képzettsége egy ponttal csökken.
A hanghullám hatótávja: Resurrección képesség x 1 méter. Adala körül gömb alakban, melynek a lány a középpontja. (Pl.: Ha Adala Resurrección képessége 8-as, akkor a képesség nyolc méter sugarú gömbben - melynek középpontja Adala - kifejti hatását.)
Hanghullám hatóideje: Resurrección képesség x 2 perc. (Pl.: Ha Adala Resurrección képessége 7-es akkor a képesség 7x2 percig, azaz 14 percig fejti ki a hatását.)
Ablación (Lemosás): Ezzel a képességgel Adala a fegyvere méretét, használja ki leginkább. Egy erős oldalirányú csapással, reiatsu hullámot indít el az ellenfél felé, mely képes akár az ellenfél felborítására is.
A hatás aszerint változik, hogy Adala Fegyveres harc képzettsége mennyivel nagyobb az ellenfél védekezésre használt képzettségénél (pl.: zanjustu, hakuda).
FONTOS!: A képesség nem képes megtörni a kidou-kat, illetve hatástalan helyváltoztató képességek (pl.: Shunpo, sonido) ellen.
Hatástáblázat:
1 pontos fölény: Az ellenfél úgy érzi, mintha erős széllökés érte volna.
2 pontos fölény: Az ellenfél úgy érzi, mintha egy erősebb csapás érte volna.
3 pontos fölény: Az ellenfél támadása megakad, kivéve roham esetében.
4 pontos fölény: Az ellenfél rohama megtörik a képesség hatásától.
5 pontos fölény és afölött: A képesség hanyatt vágja a ellenfelet.
~ Szeret-nem szeret
Szeret:
- Táncolni
- A zenét
- Ha szeretik
- Megölelni másokat
- Szabadjára engedni a képzeletét (leginkább rajzban, vagy szóban)
Nem Szeret:
- Veszekedni
- Egyedül lenni
- A feszültséget
- Ha valaki indokolatlanul gonosz, vagy bunkó vele
- A múltjára gondolni
~ Felszerelés(ek)
Adala rendelkezik egy működő fülhallgatóval és egy ahhoz tartozó zenelejátszóval, amit mindig magánál tart, és amin permanensen zene szól. Ezt azonban csak harc közben, teszi a fülére. |
|
Tetszik az írásod, nagyon is! Ez az egyik legjobb arrancar előtörténet, amit eddig olvastam. Végig érdekes, jól van felépítve, megfogalmazva, kialakítja a karakter sokrétűnek és mélynek tűnő személyiségét is... Jaj, nem is tudom mit mondjak még! xD Különösen megfogtál azzal a résszel, ahol Adala magára maradt. Van benne talán három-négy kisebb helyesírási gikszer, de a kimenetel nem lehet kérdéses ettől függetlenül: ELFOGADOM az előtörténetet!