Jelszó: ie uu (x"D)
Név: Chie Suwun
Kor: 9 hónapos viszont kb. 8-10 éves kinézettel
Neme: Nő
Kaszt: Shinigami tanonc/ Akadémia tanuló

Jellem: Apró, kíváncsi dednek született, s e tulajdonságát most is magában hordozza. Kíváncsisága kissé naivvá is teszi, de lényegében egy aranyos kislányról beszélünk. Szerethető, ugyanakkor ő maga is hamar képes megszeretni bárkit. Nem tud akkora különbséget tenni jó és rossz között még; így egy abszolút unszimpatikus egyént is képes ellágyítani viselkedésével. Talán még egy gyilkost is megtörné a belőle áradó tiszta, gyermeki szeretet. S hogy ne essen mindig bajba, vannak társai és ott a családja. Habár titok, hogy a Suwun családdal nincs minden a legnagyobb rendben; Chie úgymond fekete bárány a családban. Nincs semmiféle rendellenes attitűdje, amitől kitűnne társai közt. Talán csak a neve az egyetlen, ami miatt nagyobb figyelmet szentelnek neki az akadémián; de ő ebből nem nagyon fog fel semmit igazából. Szeret játszogatni, lányos- fiús dolgokat tanulni, és társaiért kiállni. Elképzelhető, hogy lelki szilárdsága miatt egy nap majd sokan számítanak segítségére; ugyanis egyszerűen hajthatatlan. Egyébként kifejezetten egyik szülő felé sem hajlik. A szüleiért odáig és vissza is van, eddigi viselkedése alapján pedig a családi béke felbomlását nem tűri. Egyszerűen kitér a hitéből, ha veszekedést hall; nem bírja. Üdítő folt a Matetsaku- Suwun család körében.

Kinézet: Az átlagos magassághoz és súlyhoz képest Chie egy kicsit lemaradó tendenciát mutat. Minden bizonnyal az anyja génjeit örökölte ezek szerint. Hamvas tapintású hosszú haja még kislányka kori, sosem volt vágva; ezért is olyan hosszú, hogy szinte a dereka aljáig ér. Csillogó, nagyon hidrogén..fehérnek tűnő hajszínt örökölt. Továbbá a szemszíne az, amelyet bizonyára egyik szülőtől sem örökölhette. Ez biztosan az egyik nagyszülőt idézheti elő; de az arcvonások és a kialakulóban levő testalkat egyértelműen alátámasztja, hogy Chie nagy korára kiköpött Verashu lesz, csak éppen másabb szemmel és hajtípussal. Fejlődő korban van még, így a kinézetének leírása fokozatosan megváltozhat.

Egyszer volt, hol nem volt. Valahol a világok sugarában, ahol a levegő lélekszemcsékkel telítettek voltak, ott egy „kicsiny“ városkában született egy gyermek. Háborúk, intrikák, a jó és a rossz harca közt egy olyan család tagjaként tarthatták számon, ahol a veszély szinte mindennapos rutinként számít. Kicsi baba volt, s törékeny. Ezzel ellentétben nyugodt, de fokozott figyelmet igénylő. Chie nem volt az a sírós baba, viszont szerette magát produkálni azért, hogy figyeljenek rá. Remek megérzésekkel volt megáldott, így rögvest megérezte, ha valaki nagyon ismerős nyúl hozzá; ellenben az idegenek iránt kíváncsiságot mutatott. Integetett néninek és bácsinak egyaránt, de a mamit akkor sokkal jobban szerette bárkinél a földön. Mert neki bizony a mama adott életet, és kaját is. *.*
Ám a kislány túlságosan magas lélekenergiával rendelkező szülők gyümölcse volt, ő maga is örökölte a lélekenergiára való fejlődő képességet. Így lehetett az, hogy fejlődése az átlagnál sokkal rövidebb intervallumot igényelt. Hétről- hétre érettebbnek tűnt, míg aztán a rohamos fejlődése nagyjából nyolc és tíz év környékén ragadott meg. Ezzel arányosan viszont később is tanult meg járni, majdnem három évesnek tűnő koráig szenvedtek ezzel. Négy évesként szólalt meg először, s első szava „Chie“ volt. Talán azért is lehetett, mert sokat mondogatták neki a nevét, így az volt az első szó, amit ki tudott artikulálni. Ezek után a kommunikációs képességei sokkal gyorsabban fejlődtek, s mivel fokozott figyelmet kapott otthon, így a beszélgetéssel egyetemben tanítva is volt. Például éppen csak megtanult beszélni, de már számolni tanították különböző játékokkal. Ez pedig Chienek nagyon is jól ment, könnyen tanuló, kíváncsi lány volt. Mivel érdeklődést mutatott az írás után is, így természetesen az is meg lett kezdve nála, de mai napig tart; hisz ahhoz még kicsi, hogy mindent tudjon. Ezenfelül pedig ugyan éhséget mutatott egy bizonyos fejlődési szakasz után, mégsem küldték el shinigaminak. Ahhoz túlságosan picinek, és éretlennek tartotta az anyukája. *.* De nem hogy akadémiára, de sehova sem mehetett még egy egészséges világképet és tudást nem sajátított el. Chie pedig nagyon szeretett volna olyan lenni, mint az ő erős nővérkéje. Mert, hát látta, hogy miket csinált néha Miyo-chan; sőt a papa lett a hős, anyu meg a védőangyalka.
Ők mindig segítették és védték őt mindenkitől. Igazi kicsi volt a családban, akinek meg kellett tanulnia mindent rendesen. Hiszen nem akárkiknek az újdonsült rokona, az akadémián sem hozhat szégyent. Chie hamar fel is fogta, hogy neki bizony a mesék esténként jönnek, napközben a valóság tengerén kell hajózni. Lelkes kíváncsiságával önmagához mérten meglehetősen okossá vált rövid idő alatt. Eltanult mindenféle dolgot a családjától. A család egyik barátját pedig, Kotomit különösen megszerette. Kotomi volt neki a pót anyja, ha éppen az ő védőangyalkája - azaz mami - távol volt. Sokat játszottak, és tanult is a nénitől nagyon sokat. Chienek a fejlődése pedig szép ütemben zajlott. Egészen addig, míg egy éjjel meg nem látogatta őt egy gonosz mumusként titulált manó. Ez a manó gonosz dolgokat mondott neki álmában, hogyha nem deríti ki a nevét, akkor bizony sosem lesz olyan, mint a mami vagy a papi, vagy nővérke. E közben pedig a család a Chieből feltámadó negatívan sejlő reiatsura ébredhetett. Miyo-channak sajnos gonosz álmokat idézett elő, de a mamit nem vághatta át, azonnal áttörte a gonosz álmok földjét és a kislány szobájába sietett. Akkor már tudni lehetett, hogy Chienek ezennel véget ért a valódi gyermekkor. Ideje, hogy a shinigamik útjára lépjen; azaz shinigami tanonc váljék belőle. Az anya simogatta gyermekét, míg az könnyes szemekkel ébredt, és félve bújt oda az ő védőangyalkájához. Félt a saját álmától, ami csupán elsőre tűnt félelmetesnek; hiszen idővel rájött, hogy a mumus annyira nem is félelmetes. De ehhez időnek kellett eltelnie, addig is Chie sosem mert egyedül aludni. Inkább a mami és papi közt aludt éjszakánként, ami nyugtatólag hatott álmaira. S a nyugtató álmok végül berögzültek, s mire felvételt nyert az akadémiára; már nem félt a gonosz mumustól, inkább viccesnek tartotta. De a mumus mai napig nem árulta ám el a nevét, az nem is lett volna olyan vicces; nem igaz?

Név: ?
Fajtája: Sötétség/Illúzió?
Leírás: Egyelőre ismeretlen. Annyi bizonyos, hogy az éjszakánként feltörő esetleges negatív reiatsu kivetülését a kislány félelmei táplálják. Talán valamiféle illúziókon alapuló, éppen kialakulóban levő zanpakuto okozza? Egyelőre kiszámíthatatlan, hogy Chienek miféle zanpakutoja lesz; de már kapcsolatképes a lélek. Ám a furcsasága, hogy arca teljesen kivehetetlen a lány előtt, mégis elérte, hogy ne féljen tőle. Természetesen a családnak eleinte aggodalomra való okot adott ez, de látva, hogy Chienek semmiféle hátrányt; érzelmi labilitást nem okoz, így elkönyvelték kisgyermekkori félelemnek. A fejlődés tökéletesen zajlik.