A mai napon, egyszerű volt a feladatom. Ki kellett mennem az Emberek Világába, hogy felderítsek egy különös anomáliát, amely igen különös helyen volt található. A helyszínre, éjszaka érkeztem, így ugyanis egyetlen embert sem találtam a dokkok és kikötő környékén. Mivel az anomália arrancar nyomokat mutatott, magammal hoztam néhány felszerelésemet. Az izomnövelőt, amely segítséget nyújt abban, hogy kritikus pillanatokban felturbózhassam erőmet. A Gyűjtőedény névre hallgató, aprócska készüléket, amelyben reiatsu mintát vagyok képes felfogni, valamint egy méregkristályt, amely ideális arra, hogy a kialakult küzdelem mérlegének nyelvét, az én oldalamra billentse. Lassan körbejárom a dokkok területét, mielőtt az anomáliás helyre érkeznék és nyomokat kezdenék felkutatni, amelyeket használhatónak vélünk. Egyáltalán nem lenne butaság, kitalálni egy olyasfajta fegyvert, amely az arrancarok híresen kemény hierroját képes lenne leszedálni. Akkor nem kellene túl sokat vacillálnunk ellenük. Könnyedén felülkerekedhetnénk, bármelyik arrancar ellen. Onnantól kezdve már csak a Ressurecionnak nevezett képességük ellen kellene kitalálni, valami igen hatásos módszert. Igazából, az se lenne butaság, ha sikeresen befognánk egyet. Biztosan le lehet szedálni annyira egy arrancart is, mint amennyire a kísérleti lidérceink is ki vannak ütve. Miközben járatom az agyamat, azon kapom magamat, hogy sikeresen körbejártam a terepet. Semmi különöset nem találtam, ami azt jelenti, hogy nyugodtan dolgozhatok. Így elindulok végül az anomália felé, amelyet jelentettek a megfigyelősök. Már messziről látszik. nem is értem, hogy lehet, hogy az emberek ennyire vakok, hogy elmennek egy ekkora folt előtt, ami a falon virít. csoda, hogy a támadás, amelyből származik, nem szakította ketté a raktárépületet, amelynek a falán virít. Nyugodtan előveszem a gyűjtő edényt és elkezdem begyűjteni a még fellelhető energiamaradványokat. Legnagyobb sajnálatomra, ez igen csak kevés, ahhoz, hogy bármit is kezdjünk vele, de a kis eszköz pár pillanat múlva csipogva jelzi, hogy befejezte az elemzést. Ránézek a képernyőre, majd beütök néhány gombot, ezután előhúzom a lélekmobilomat és hangfelvevőre állítom.
- 12-es körzet, Hollow Maradvány, Poszttraumás jelek. Az anomália kiterjedése, nagyjából ötvenszer-ötven centiméter. Erősségéből ítélve, arrancar besorolású lidérc hagyhatta a nyomot. További vizsgálatok érdekében, nyomokat gyűjtöttem, amit átadok az osztagom Reiatsu-kutatási Részlegének. A maradványok kevesek, de talán használhatóak. A terület, további átvizsgálása ajánlott.
fejezem be a jelentést, majd lekapcsolom a lélekmobilom hangfelvevő funkcióját és visszateszem a helyére a köpenyembe varrt zsebbe. A következő pillanatban félig kinyújtom magam elé a kezemet és bekapcsolom a Holokommunikátort, amellyel közvetlenül az osztagomat tudom elérni. A tenyeremben meg is jelenik Yoshida Yuko sanseki holografikus képmása.
- Sanseki, egy darabig, még itt maradok a 12-es szektort átvizsgálni. Háromszáz méteres körzetben megfigyelést kérek, különösen arrancar jelenlét nyomai után kutassanak.
Bólint én pedig kikapcsolom a kommunikátort. Ezek után nyugodtan visszatérek a falon található anomáliához és további méréseket hajtok végre. Végül azonban semmi különöset nem találok és elkezdem elhagyni a dokkokat, amikor a lélekmobilom csipogni kezd. Felcsapom a ki képernyőjét és az üzenetre pillantok. Csodás. A Megfigyelési Részleg bámulatosan jó munkát végez az új tiszt vezetése alatt. Arrancar jelenlétről küldött jelentésüknek utána kell néznem. Elindulok visszafelé, amerről jöttem. Már csak az hiányzik, hogy elsétáljak egy mellett, miközben azért jöttem, hogy ellenőrizzem a területet. Szerencse, hogy nem egy zöldfülűt küldtünk ki, a végén még megsérülhet. Én azonban nem azért vagyok a 12. osztag hadnagya, mert könnyedén adom a bőrömet. Amikor már elég erősnek érzem az ismeretlen arrancar jelenlétét, előhúzom kardomat is. Jobb felkészülten várni az ellenfelemet, mint sehogy sem.

Nem kell túl sokat keresgélnem, ugyanis az általam megvizsgált épület tetejéről, egy szaltóval elém ugrik egy ... veszélyes? Na nem, azt azért nem mondanám, ez az arrancar mindennek tűnik, csak nem veszélyesnek. Ráadásul még csak nem is támad. Első hozzám intézett szavaiból azt veszem ki, hogy elég játékos. De ezek nagyon ravasz szörnyetegek. Az is lehet, hogy megjátsszák magukat. Következő mondata még jobban megdöbbent. Valami mást szeretnék-e játszani? Hmm, lássuk csak, hogyan is lehetne hülyére venni? Mondhatnám, hogy játszunk doktorbácsisat. Én vagyok a doktorbácsi, ő pedig a beteg. Igen-igen ez határozottan így van, hiszen beteg emberi lélek Ő, semmi több. Mindössze, annyi a gond, hogy ezek a beteg lelkek veszélyesek is tudnak lenni, talán addig kellene kitalálnom valamit, amellyel a saját oldalamra billenthetem a harc kimenetelét, amíg ilyen kis kedves. Ahogy gondolkodok, hamar arról is tanúbizonyosságát teszi, hogy nem csak játékos, de okos is.
- Hallom, hogy okos lány vagy. Köszönjük szépen a dicséretet. Úgy hívják, hogy Hercegnő. S egy ilyen névhez illik is, hogy gyönyörű legyen. Közben kitaláltam, hogy mit játszunk. No, mit szólsz hozzá, ha azt mondom doktorbácsisat játszunk? Nincs semmi dolgod, csak leveszed az egyenruhád, én pedig a bőrödhöz érintem ezt a kis játékot.
Mondom, miközben felemelem a Iremonot. Igen könnyű módja lenne, így gyűjteni adatot róla. Közben berreg is az agyam, hogy milyen okos módszereket lehetne még kitalálni, arra vonatkozólag, hogy felmérjem eme lidérc erejét, mielőtt még vállalkozom arra, hogy megpróbáljam elpusztítani. Az Iremono, biztos segítség lenne abban, hogy megfelelő adatot gyűjtsek arra tekintettel, hogy mekkora ereje lehet nagyjából. Igaz, ami igaz, amit érzek felőle, az arról árulkodik, hogy nem sokkal lehet gyengébb nálam. Ez azonban még koránt sem elegendő információ.
- Nos benne vagy? Meghallgatom a szívverésedet is és a légzésedet. Utána pedig fogócskázhatnánk. Mivel megtalálni már megtaláltalak, arra gondoltam, hogy lehetnék én a fogó. ^_^ Biztosan mókás lenne, ezek között az épületek között fogócskázni. Benne vagy?
Kérdezem tőle, olyan ártatlan pofával, amilyennel csak képes vagyok mosolyogni. Az egyenruháját azért lenne jó, ha levenné, mert addig se lenne nála a fegyvere. Akkor legalább nyugodtan meg tudnám vizsgálni az Iremonoval. Kérdezem tőle, miközben kardomat leengedem, jelezvén, hogy nem áll szándékomban felaprítani. Most még nem, majd később, ha befejeztem a vizsgálatokat. ha nemet mond, akkor sajnálattal erőszakkal kell megszereznem a lehető legtöbb adatot, amíg el nem menekül, vagy ki nem purcan. A kísérleti módszerem nem a humánusságáról híres. Így nem fogom tudni garantálni, hogy életben is marad. Bár kötelességem lenne megölni, elvégre meg kell tisztítani a lelkét, élve azért sokkalta több vizsgálaton vehetne részt, mint holtan. Bárhogy is történjék, adatot kell gyűjtenem róla, amit aztán kategorizálhatunk és elemezhetünk. A kapitány is örülne, ha tudnék hazavinni valami nagyszabású projektet. S végre ki tudnám próbálni, azt az új fájdalomcsillapítót, amelyet Yoriko-taichou ajánlott.

Úgy tűnik, hogy leendő kísérleti alanyom okosabb, mint azt hittem. Ezek szerint az arrancarok nem is olyan idétlen zabálógépek mint, amire számítottam. Legalábbis ez a példány okosabbnak tűnik annál, hogy egyszerűen csak elkezdjek róla adatot gyűjteni. Kénytelen kelletlen belemegyek a játékba, hogy majd elkezdek vele fogócskázni. Elvégre addig is felmérhetem olyan képességeit, mint amilyen a sebessége.
- Rendben, fogócskázzunk most.
Mondom és elkezdek utána futni, ugyanakkor koránt sem használva Shunpomat. Először is azért, mert akkor hamar elkezdene sajogni a lábam, amit nem szeretnék, másodjára pedig azért, mert egyáltalán nem akarom felfedni előtte, hogy mennyire vagyok gyors. Azt azonban látom, hogy koránt sem olyan lassú, mint szerettem volna, viszont az jó jel, hogy nem is követhetetlen a sebessége. Ennek ellenére én okosan, megdicsérem a drágát, hogy micsoda sebességgel rendelkezik.
- Hűha, te aztán gyors vagy. Alig bírok iramot tartani veled. Jó lesz vigyáznom.
Kíváncsian hallgatom, amikor áttér a tétre. Még hogy a Hercegnőt akarja? Ez meg van veszve, az olyan, mintha a lelkemet adnám oda egy arrancarnak, hogy tessék csámcsogj rajta nyugodtan. Oldalra döntöm a fejemet, majd megszólalok.
- A helyzet az, hogy nem tudsz olyat adni, amely megegyezne Hercegnő értékével. Az egyszerű fogócska pedig, amelyben ilyen gyors vagy, érdemtelen arra, hogy tétként tegyem fel Hercegnőt. De tudok egy jobb megoldást.
Azzal előhúzom a kardomat, majd megszólalok.
- A nevem, Kamioka Shinrou. A tizenkettedik osztag hadnagya vagyok. Ő pedig a kezemben, Jéghercegnő. Ha legyőzöl a küzdelemben, akkor megszerezheted a kardomat. Amennyiben én nyerek, úgy egy teljes hétre azt teszed, amit mondok neked. Nem vagyok idióta, tudom, hogy a törékeny test veszélyes ellenfelet takar. Legyen hát ez a tét, arrancar. Nem lenne ildomos az Élők dolgait megrongálni, így a küzdelmet ott ejtsük meg.
Mutatok egy messzebb lévő tiszta területre, ahol nincsenek kötelek, se semmi akadály, amibe fenn akadhatna az shinigami fia. Remek helyszín egy párbajra s remek alkalom lenne arra, hogy élve fogjunk egy arrancart. Bár erősen sejtem, hogy, ha nyerek sincs benne annyi becsület, hogy tényleg azt csinálja, amit mondok neki. De vannak eszközeim a kényszerítésre, szóval bizakodom benne, hogy némi információt tudok majd begyűjteni róla.
- Ez koránt sem lenne unalmas elfoglaltság.
Mondom s várom a válaszát. Még jó, hogy magammal hoztam az izomerősítőt. A megfelelő pillanatig úgy se kívánom használni, bizonyos technikáimat. Hiszen taktikám elsődleges része az ellenfél meglepetése, mégpedig azáltal, hogy csak később fedem fel előtte, hogy mekkora erőm is van.

Sikerült a magát veszélytelennek feltüntető arrancart egy üresebb területre csalnom. Remek, ott korlátlanul használhatom Jéghercegnő minden képességét. Egyáltalán nem dőlök be a magát kislánynak és játékos ártatlan csemetének beállító arrancarnak. Ostoba lennék, ha egyről is elhinném, hogy veszélytelen és koránt sem képesek megvédeni magukat. Bármilyen kinézetű, formájú személyiségű legyen is egy arrancar, az veszélyes. Veszélyes az emberekre, veszélyes a világ egyensúlyára és veszélyes a shinigamikra is. Aizen nem hiába kísérletezett velük. Milyen kár, hogy az ötlet, elsőként nem Mayuri kapitány fejébe fészkelte be magát. Akkor most Seireitei katonailag sokkalta veszélyesebb lenne. Az igazat megvallva még saját magára is. Olyan csigatempóban követem az arrancart, mintha már most kifáradtam volna és alig bírnám követni az arrancar mozgását. Pedig valljuk be, éppen csak, hogy lassabb nálam, egy nagyon picit. Igaz így is ő rá kell figyelnem, hogy teljes nyugalommal tudjam követni.  

- Ne aggódj, kicsi lány jól fogunk szórakozni. Ezt garantálhatom neked.

Pláne, hogy szegényke azt se tudja, hogy amennyiben megöl a harc során, úgy Jéghercegnő is részecskéire hullik és használhatatlan lesz. Igazából velem együtt hal, de természetesen, ezt a lehetőséget egyelőre szeretném elkerülni. Sokkal több munkám van még nekem oda haza, a Szent Városban, mintsem egy korcs arrancar elleni harcban alulmaradjak. Amikor ellenfelem valami látványos formagyakorlatba kezd, úgy döntök, hogy ezt nem fogom végig nézni. Már csak azért is, mert elképzelésem sincs, hogy nem-e valami hátsószándékkal ugrabugrál, vagy csak szimplán szórakoztatni akar. Az egyiket nem hagyhatom neki, a másikra pedig nincs időm, sem kedvem.

- Bakudou 49: Kuro Shitsui!

Eme igen kedvelt kidouval lepem meg, az előttem tornászó arrancart. Biztos meglepődik, amikor hirtelen azon kapja magát, hogy nem lát semmit. S bár lövésem sincs, hogy Bakudoum meddig fogja blokkolni a látását, annyi időre bőven elég lesz, amíg a vak arrancart meglepem egy Shunpo technikával. Amennyiben a bakudoummal sikerül meglepnem annyira, hogy pár pillanatig egy helyben maradjon, Akkor meglephetem valódi jártasságommal, ami a shunpo használatát illeti. Választásom a Kanashibarira esik, amelyet Paralízisnek is neveznek. A metódus egyszerű, hihetetlenül gyors vágásokkal elmetsszük az ellenfél karjaiban és lábaiban található mozgatásért felelős inakat. Ezzel, gyakorlatilag, egyfajta paralízisbe kényszerítve ellenfelünket. Ha elég erős a Démonmágiám, képes lehetek mind a négy végtagját használhatatlanná tenni, mire megtöri a Kuro Shitsuit. Ellenkező esetben, előbb visszatér a látása és védekezhet a támadás sorozatom ellen, valamint felfedem előtte gyorsaságomat, amely bár nincs kedvemre, de kockázat nélkül nincs győzelem. Így a Démoncsel aktiválása után, rohamra indulok. Shunpomnak köszönhetően igen magas sebességre kapcsolok és első támadásommal egy fentről lefelé indított csapással igyekszem jobb vállát végig vágni. Amennyiben sikerrel járok és felhasítom az arrancar vállát, úgy tovább perdülök és folytatom a támadás sorozatot. Második lépésként a térdhajlatát célzom meg Jéghercegnővel, majd egy lentről felfelé ívelő támadással a bal vállát igyekszem megsebezni. Amennyiben időközben megszűnik ellenfelem látásának blokkolása s képessé válik a védekezésre, a helyzettől függően folytatom a közelharcot. Amennyiben a Kanashibari első csapása előtt tér vissza a látása, úgy igyekszem az elindított támadást befejezni és sikeres csapást mérni ellenfelem vállára. Ha sikerül a Kanashibari első csapása és utána nyeri vissza látását, úgy taktikámat módosítom. Ugyanis, innentől kezdve lényegtelen, hogy visszafogjam shunpomat, így igyekszem erre építeni. Kardommal igyekszem távol tartani magamat, méghozzá rövid, íves vágásokkal. Remélhetőleg kerülni fogja sérülés kockázatát és ha valóban sikerült megvágnom, úgy feltételezésem szerint igyekszik majd némi pihenőhöz jutni. Hakudában elég béna vagyok, így nem áll szándékomban túl közel engedni magamhoz. Ha mégis csederből vederben találnám magam, kénytelen leszek az Utsusemi segítségével taktikai visszavonulót fújni.