Engedély: Szayel Aporro Granztól van, ezenkívül Soifon előzetesen elolvasta és engedélyezte
Jelszó: ua iiie

Név: Lucas Miridien
Kaszt: Káoszvarázsló ( Különleges Karakter )
Nem: férfi
Kor: emberként: ismeretlen, de látszólag 35 éves
lélekként: N/A

Szeret – Nem Szeret
- Céljai érdekében másokon keresztülgázolni
- harcot, a puszta vérontás kedvéért
- fájdalmat (biztos lehet benne, hogy még él)
- ha elvárásainak megfelelően bánnak vele
- ha a tervei a megfelelő ütemben haladnak

- Kudarcot
- ha valaki vonakodik azt tenni, amit parancsolt
- gyávákat
- gyengéket
- könyörgést

Kinézet: Lucas több mint két méter magas, pontosabban kettő és fél méter a magassága. A haja színe szénfekete, szemei világoskékek, bőre fehér. Az egyszerű dísztelen ruhákat kedveli, de különös vonzalom fűzi a vörös, lila és fekete színű ruhákhoz. Imádja a viharkabátot, így ha csak nincs dögletes meleg és nyár, biztosan viselni fogja, kedvenc fekete kabátját, magasított gallérral. Lábain többnyire acélbetétes bakancsot visel. Amennyiben harcra készül, úgy fekete vászonnadrágot és fekete hosszú ujjú inget vesz páncélja alá, a bakancs azonban elmaradhatatlan kellék.

Jellem: Ambiciózus és törtető. Nem zavarja, ha a ranglétrán való előrejutásért át kell vágnia néhány torkot. Ugyanakkor koránt sem idióta, felfelé adja a szolgalelkűt, lefelé azonban kegyetlen vezető, aki utálja és írmagostul írtja a gyengéket és hasztalanokat. Semmibe veszi az emberéletet, de nem esztelen tömeggyilkos. A lelkében megbúvó káosz miatt, kettősség jellemzi. Hajlamos a féktelen dührohamokra, ha azonban finomabb eszközökre van szükség, például manipulációra, végtelen türelemmel képes elviselni akár a gyűlölt gyengeséget is.

Előtörténet:

39 987. február 12.-e
Cadia naprendszer,
Cadia erődvilág,
Északi fennsík, Eclestica Prime erőd ostroma

Az erőd falait irdatlan robbanás rázta meg, ahogyan az Ezer Gyermek renegát űrgárdista rendház, Ragadozó osztályú tankja, telibe kapta a beépített plazmaágyú energiamagját. A közelben tartózkodó Birodalmi Gárdisták páncélja, olvadt salakként éget bele a bőrükbe, majd a húsukba, borzalmas kínok közé taszítva a szerencsétleneket. Az első robbanásokat újabbak és újabbak követték. A 6 méter vastag, tömör falszakasz, végül megadta magát és kártyavárként roskadt magába, hogy az erőd katonáinak tömegeit temesse maga alá. Senki nem foglalkozott az esetleges túlélők nyögésével, hiába ordítottak, zokogtak vagy sikoltoztak segítségért. A védőknek komolyabb gondja is támadt, mint a sebesültek kiszabadítása és kórházba szállítása. A falon keletkezett lyukat kellett, minél előbb biztosítaniuk. Ennek érdekében, Addeus komisszár-tábornok, ki vezényelte a 13. ezred, 13. századát. Akiket a Halál Századaként ismertek. A cádiai 13. ezred leghalálosabb veteránjaiból álló százada, kapkodva telepítette a nehézgolyószórókat, hogy bármikor végzetes zárótüzet zúdíthassanak a támadókra. A Káosz által megfertőzött űrgárdistáktól semmi jót nem várhattak. A megadásnak nem volt értelme, a káosz erői nyomában nem jár más, csak halál, zűrzavar és démoni mocsok. A katonák tudták, ha az erőd elesik, nyitva az út a főváros felé, ha a főváros elesik, a káosz erői előtt megnyílik a folyosó a birodalom szívébe. Cádia évezredek óta áll ellen az ostromnak, gyermekeinek millióit veszette már el, az univerzum csataterein. Nem tehettek más, mint kitartani a halálig vagy még azon is túl. Nem kellett sokat várakozniuk, hogy az első hullám megérkezzen. Két tagbaszakadt káoszgárdista bukkant fel a résnél és nyomakodtak előre. Csatakiáltásuk megrázta az erőd levegőjét. A Birodalmi Gárda nagyon jól tudta mi következik, ha meghallják ezt a kiáltást.
- Vért a vér Istenének!
Üvöltötte a két vörösbe öltözött férfi, övék lehetett a megtiszteltetés, hogy elsőként nyomakodnak be a résen és elsőként ontanak vért Khorne dicsőségére. A nehézgolyószórók, hangosan felrobajlottak, ahogyan lövedékek százait kezdték ontani a támadás megfékezése érdekében. A két káoszgárdista azonban ügyet sem vetett a páncéljukról lepattogó golyókra. Rövid pillanatok alatt tették meg azt a távolságot, amely elválasztotta őket a gyenge Gárdistáktól, akik fedezék mögül tüzeltek. Az első támadót a gárdisták egy szép nyaklövéssel sikeresen leterítették, de a másodiknak sikerült a fedezék mögé kerülnie. Láncbárdjával hatalmas, lendületes suhintásokkal szelte a védekezésre berendezkedett gyalogosokat. Krak gyalogos érezte, ahogy a rémülettől síkos lesz nadrágja, ahogy bevizel félelmében, de nem tehetett mást. Megnyomta a rakétavető elsütő billentyűjét és sípolva szabadjára engedte a halált. A nehéz robbanófejjel felszerelt rakéta közvetlenül a káoszgárdista mellé csapódott be és leszakította annak bal lábát, valamint a közelében agonizáló gárdisták szenvedését is megrövidítette. Az öröm korai volt, a rés felől újabb és újabb káoszgárdisták bukkantak föl és szivárogtak be az erődbe. Csak reménykedhetett, hogy idejében felismerik a bajt a hadvezetésben és erősítést küldenek. Nem csalódott, valahol a háta mögött felhangzott a rohamvezénylő síp éles hangja. A 13. század első tartalékos egységét bevetették…

Az erődtől, alig háromszáz méterre Lord Kah’Shran elégedetten szemlélte az erődbe nyomuló gárdistáit. Mellette, a nála két fejjel alacsonyabb, arany-kék páncélba bújt Lucas mosolygott. Szerette a siker ízét és az, amit látott, sikerrel kecsegtetett. A hatalmas, űrgárdista Lord, a varázslóra nézett.
- Jól van Lucas, már kezdtem azt hinni, hogy benned sem bízhatok. De úgy tűnik bevált a terved. A Gyermekek fogják az első csapást mérni a Birodalomra és a Hamis Császár el fog bukni. Végre valahára beköszönthet a Káosz kora. Horus is büszke lenne a teljesítményedre.
A varázsló mosolya tovább szélesedett, majd bólintott egyet és gondosan megválogatta a szavait, hogy miként is feleljen egy Lordnak. A Káoszlordok az univerzum legrettegettebb harcosai voltak. Szemernyi könyörület sem volt bennük és brutális hatékonysággal voltak képesek gyilkolni.
- Lordom, a haditerv természetesen működik, magam dolgoztam ki minden részletét. Azonban semmire se mennénk a te vezetői képességeid nélkül. Gárdistáink lelkesek, hajlandóak ezt a világot vérbe fojtani, Khorne nevében. Úgy terveztem, hogy még a bolond Ultragárdisták érkezése előtt, befejezhetjük a hadjáratot. Mindennek alaposan utána jártam és nem tévedhetünk.
A Kah’Shran elégedetten vakargatta állát, kétségtelen volt, hogy a varázsló ezúttal alapos munkát végzett, nem kell csalódnia. Utál csalódni, amikor mégis csalódik, többnyire kedve támad valakinek kitaposni a beleit. Az a valaki, az esetek többségében, az a személy, aki miatt csalódnia kellett. Lucas Miridien azonban még nem okozott csalódást. Csak azért kedvelte a sápadt bőrű varázslót. A Lord úgy gondolta, hogy a sok szertartás határozottan az agyára ment és ettől nézett ki úgy, mint egy kialvatlan, bedrogozott pocok.

A varázsló kissé püffedt arcát természetesen nem a kialvatlanság okozta és még csak nem is azt, hogy sok időt töltött volna Shlaanesh Zajgárdistáival. A káosz erői megzabolázásának ára van. Sokkal nagyobb és bizarrabb, mint ahogyan a Lord azt fel tudná fogni. Ez volt a különbség, egy Lord és egy varázsló között. A Lord csak engedte, hogy a négy valamelyikének egy démona megszállja, s ezzel olyan erőre tegyen szert, amit még az alapító atyák is megirigyelnének. A varázsló ellenben irányította, manipulálta ezt az erőt. Lucas képes volt az anyagi világot kifordítani és kaotikus összevisszaságba taszítani azt. Ahogyan kisebb démonokat is képes volt a csatatérre hívni, minden komolyabb erőfeszítés nélkül. Ekkora hatalomért, nem is volt számára túl nagy ár, hogy halála esetén a teste porrá omlik, lelkét pedig felfalja Tzentch valamelyik démona. Semmi más dolga nem volt, csak túlélni és uralkodni… Uralkodni Tzentch és a másik három káoszisten nevében. Ideje volt bőven, hiszen az Ezer Gyermek rendház kitagadottá válásakor, már komoly vezetői pozíciót töltött be. Az pedig idestova mennyi ideje is volt már? Évszázadokkal vagy évezredekkel korábban? Űrgárdista könyvtárosként, megadatott neki a lehetőség, hogy évszázadokig éljen. Káoszvarázslóként, a lelkéért cserébe, viszont évezredeket kapott! Nem volt ez túl nagy ár, az örökéletért cserébe. Élvezte a hatalom minden pillanatát és Tzentch minden ajándékát, amit azért kapott, hogy terjessze a káoszt az univerzumban. Valódi isteneknek kellene uralkodni az emberek felett, nem egy élőhalott, hamis császárnak.

A varázslót, egy hang zökkentette ki az elmélkedésből. A hang követelőző volt, beletelt pár pillanatába, mire feleszmélt, hogy az egykori büszke, űrgárdista kapitány szólt hozzá.
- Hol jársz Lucas? Figyelsz te rám?! Itt az ideje, hogy becsatlakozzunk a csatába, vért akarok ontani és beleken akarok taposni. Cadia hamarost elesik, a Fekete Légió pedig talán meghív bennünket a Terra ostromára! Ezzel a győzelemmel kiharcoljuk magunknak a jogot, hogy részt vegyünk, a nyomorék trónfosztásában.
Lucas, amikor sikeresen felfogta, hogy most tényleg nem hibázhat, hiszen igen fontos, hogy a Lord kedvében járjon, nyájasan válaszolt.
- Természetesen, Lordom! Azonnal indulunk…

Krafkin gyalogos kétségbeesetten küzdött, hogy gyűlölt ellenségeiket feltartsa, amíg megérkezik az erősítés, vagy ameddig él. A hipertér szivárványszínben pompázó energiája, azonban lórúgásként érte és penderítette hátra. A törmelék közé zuhant, ahol beverte a hátát valami fémes felületbe. Sajgott, rettenetesen sajgott a háta. Amikor azonban az ütés okozta foltok kitisztultak a látásából elborzadt. Az ellenség vezér alakjai becsatlakoztak a csatába, még sosem látott ilyen közelről káoszgárdistát, de nem is hiányzott ez neki. Fegyvertelenül, sérülten nyöszörögve kúszott hátrébb, csak minél hátrébb az ellenség elől. Egy lilás energia nyaláb azonban a mellkasába csapódott és elsötétedett előtte a világ. Már nem kellett aggódnia semmiért. Esetleg csak azért, hogy az anyagi világ szövedéke mögött, ne lessen rá a lelkére kiéhezve egy démon…

Nem volt sok hátra, hogy Cadia elessen, Kah’Shran elégedetten tekintett végig a csatamezőn, és a sarokba szorított ellenség látványa, határozottan derűt váltott ki belőle. Kéjesen megnyalta szája szélét, ahogy előre megízlelte a dicsőség és a győzelem képzeletbeli, mézédes nektárját. Aztán valami történt, arca elsötétült, ahogyan a fülhallgatójában felrecsegett a bolygó körül állomásozó flotta egyik tisztjének jelentése. Nem telt sok időbe és az égen megjelentek az űrcsatára utaló fényjelek. Pár perc múlva az égen feltűntek a halál angyalai, az űrgárdisták támadó kapszulái. Száz számra hullottak alá az égből, hogy Cádiát kihúzzák szoros helyzetéből. Az érkező űrgárdisták puszta látványától, a gárdisták maradékai újult erőre kaptak. A lord éktelen haragra gerjedt, elkapta Lucas fejét és olyan könnyedén rázta meg a varázslót, mintha rongybaba lenne, csoda, hogy nem törtek el a csontjai.
- Mintha azt mondtad volna, te kígyónyelvű féreg, hogy te intézted el az előkészületeket! Elárulnád nekem, hogy akkor mi a fészkes Khorne seggéért vannak itt az átkozott Fekete Templomosok és a Sötét Angyalok? Ezért kiteregetem a beleidet Khorne trónja elé, de ha ez nem lenne elég, teszek róla, hogy felzabáljanak, majd kihányjanak… újra és újra.
A káoszgárdista kapitány szinte megveszett a haragtól és dühtől, úgy dobálta Lucast, mint tornádó a nádfedeles házakat. Végül Lucast a falhoz vágta, aki olyan hangosan nyekkent, hogy azt lehetett volna hinni, hogy eltört minden csontja. Halkan kántálni kezdett. Kah’Shran újból éktelen haragra gerjedt, hogy a varázsló képes ellenállni neki és még van pofája varázsolni.
- Kitaposom az agyadat!
A káoszgárdista megindult, hogy ígéretét beváltsa, amikor lila színű villanás vakította el egy pillanatra. Amikor végre megint látott, Lucas Miridien már sehol sem volt. Viszont sokkal nagyobb gondja is támadt Kah’Shrannak. Űrgárdisták közeledtek és énekeltek. Himnuszokat az Isten-Császárhoz és harci indulókat. Eljött a távozás ideje…

2012. február 12.
Japán,
Karakura város

Az álom véget ért, izzadtságtól csurom vizesen ébredtem. Újra és újra ez az álom kísért. A legkülönösebb az, hogy most álmodtam először végig. A következő pillanatban egy aprócska test vetült a nyakamba.
- Apa! Hát felébredtél? Anya bekapcsolta nekem a TV-t, azt mondta, hogy a hűtőn hagyott neked üzenetet. Meg … találtam valamit az ágyad alatt. Nézd!
Mutatott egy nagy számzáras ládára. Fogalmam sem volt, hogy került ide. Zavaromban a lányomra pillantottam. Majd halkan megszólaltam.
- Kicsim, menj és moss fogat.
Miután a lányom kisétált a fürdőbe és hallottam, hogy megnyitotta a csapot, valamint énekelni kezdett angyali hangján, mintha egész életemben tudtam volna a kombinációt, egyszerűen bepötyögtem. „39 987” A láda kinyílt és számomra egyszerre idegen és ismerős tárgyakkal találtam szemben magamat. Fogalmam sem volt, hogy mégis honnan ismerősek. De mégis az agyam villogott, hogy ismerem ezeket a tárgyakat. Visszazártam a ládát és kibattyogtam a hűtőhöz. A feleségem gyönyörű kézírásával a következő üzenetet hagyta nekem.

„Drága, Lucas… „

Igen, a Földön, családapaként élő ember nem más, mint a távoli jövőből érkezett káoszvarázsló, Lucas Miridien. Feltehetően teleportálni akart, de egy kisebb vagy éppen nagyobb malőr miatt, évezredeket utazott vissza az időbe. Az időalagútban történő utazás során emlékezetét ideiglenesen elvesztette, ami lassan tér vissza. Eredeti hatalmának pusztán a töredékével rendelkezik és az is egy lassan ébredező erő. Az emberiségnek hála személyisége is megváltozott, szerencsére a pozitív irányba. Ez talán annak köszönhető, hogy az időben való visszamenetel során, a káosz lerakódott szennye és bűnei részben feloldódtak. A játék során immáron nem tartja kapcsolatát a családjával, mivel részben feltárult előtte a titok, hogy ki is ő. A szíve majd meghasadt, de kénytelen volt a család védelmében meghozni eme döntését.
Miután elhagyta a családját, már semmi sem álhatott az útjába, hogy feltárja lelke mélyére zárt emlékeit és bele ássa magát erejének megértésébe. Maga se értette meg, hogy miért választotta inkább ezt az utat, mint a családi békét. Még nem jött rá a legnagyobb titokra. Bárhová is megy egy varázsló, a káosz hatalmai figyelemmel kísérik..

Különleges Képességek:

Chaos Witchcraft/ Káosz Boszorkányság
A káoszvarázslók egyik legrettegettebb képessége. A káosz istenek áldása által, számukra elérhető varázslatok. Minél inkább elmélyül a Káosz Boszorkányság művészetében, annál erősebb varázslatokat képes használni, amelyeket a Fekete Grimoire nevű ereklyéből képes megtanulni. Mivel eme képessége egy paktumból származik, képtelen más, kaszt független reiatsu használat technikát megtanulni.

Soul Whip/ Lélekkorbács
A különleges képességeken belül, Lucas egyedi képessége. Kizárólag Lucasra jellemző eme képesség. Amikor hüvelykujját hozzáérinti az áldozata homlokához, azt itenzív víziók és látomások özöne lepi el. A víziók tulajdonképpen Lucas élményei, amelyeket még a káosz legmélyebb bugyrait járva tapasztalt. A váratlan érzelmi hatások lelki fájdalmat és érzelmi rosszullétet okoznak az áldozatnál. Minél magasabb a Különleges Képesség szintje, annál hevesebbek, életszerűbbek és fájdalmasabbak a víziók.

Megjegyzés: Az ereklyéit az előtörténet elfogadása után, az egyéni technikák topikban fogom igényelni. A Fekete Grimoire haszna ott lesz látható. ( Soifon volt olyan rendes, hogy ezt is elfogadta )