Az élet testében átalakult, akár csak már tucatszor. Ezúttal viszont más volt. Most nem volt semmi, ami vissza fogja. Nem volt erős érzés, amely görcsbe rántotta volna a testét, és megfosztotta volna a cselekvés jogától. Most ő volt az úr. Talán először rövid élete óta. Mióta megszületett, erre vágyott, és most az övé volt.
Az euforikus örömöt a felismerés szakította meg, amikor látta a felé közeledő pengét, bár hallani még nem hallott semmit. Moccanni sem bírt. A több oldalú harc teljesen kimerítette.
Szinte reflex szerűen összpontosította erejét, hogy egy pillanat alatt reagáljon a támadásra. A siker nem maradt el. Csupán az gátolta meg abban, hogy védekezés helyett támadjon, hogy emlékezett. Emlékezett a kedves arcra, ami most inkább volt kétségbe esett. Emlékezett az érzésre, ami a szívét mardosta, amikor még volt neki.
Némán idézte meg mágikus erejét a vér fölött. A támadás roppant mód erős volt, és kicsit sok is, de képes volt megfékezni a vérével. Megállította.
A vére körbeölelte a pengét, és megbénította. Vörös kőszoborrá változtatta a fegyvert, amely az életét akarta venni. Ez az utolsó amire emlékezett.
Eszméletét vesztette, amikor megállította a támadást. Jól lehet a teste tovább változott, már inkább a természetes átváltozás ténykedett, mint ő. Azt a hirtelen helyváltoztatást sem érzékelte, amikor a nő behúzott neki, megrepesztve a maszkját, majd utána még jókorát rúgott belé. Elterülve feküdt hát a földön magatehetetlenül, haldokolva.
Hiába próbálta volna már bárki leverni róla a maszkot, azt már csak az életével együtt vehették el tőle. Szíve helyén lyuk tátongott, és teste sem volt már a régi. Chiyo mindent megtett azért, hogy ezt hátráltassa, de az a shinigami akit ő ismert, már feladta. Ő nem volt többé.
Egy valamiben reménykedhetett, hogy az az arrancar, akivel az előbb találkozott, és majdnem halálra cerozta, most úgy dönt segít rajta. Saját bevallása szerint itt volt a vég. De ő örült. Hiszen végre a maga ura lehetett. Ő irányított, és senki más. Egyedül volt, teljesen egyedül. Megtette, amiért a világra jött, és most rengeteg lehetőség tárult elé, amik elveszni látszottak az előtte lassan elhomályosodó képzeletben. Talán ez volt a biztos jele, annak hogy vár rá a halál.
Utolsó erejével még erőtlenül formált egy szót ajkaival:
- Boldogság...