Shinichi vs Chiyo

Tárgy: Shinichi vs Chiyo Vas. Nov. 04, 2012 2:28 am

Az egy több, mint a tizenegy?

Egyletből mentünk haza Suzaku-sannal. Természetesen ő a vállamon ült, hisz ez volt a legegyszerűbb módja annak, hogy haza is találjak. Nagyon következetesen mondta az utat, míg én hasonló alapossággal meséltem neki az egylet nyitó ünnepélyt.
- ... persze Chiru-chin elpirult, mint ahogy mindig szokott, ha a közelemben van...
- Chiru-chin?
- Igen.
- Ő ki? - itt mintha gondolkodott volna egy másodpercet, amíg én a döbbenettől szóhoz se nagyon jutottam (ezt már az elején elmagyaráztam neki), majd folytatta - Végül is mindegy. A lényeg, hogy megint nem figyeltél arra, merre járunk.
~ Én nem figyeltem! Míg ő néhány nevet sem volt képes megjegyezni! ~ természetesen, hisz a hazajutásom a kezébe... szárnyában volt, nem mertem megfeddeni érte.
- Tudod, hogy merre kell mennünk? - kérdeztem megszeppenve. - Megint eltévedtem? Pedig most nem hagytam időt magamnak az útra! Mi lesz ha egész éjjel nem...
- Kezdjük az elején. Ha elkezdesz hisztizni nekem, és itt pánikolsz, nem jutunk előrébb. Szóval - fölreppent a vállamról, tett néhány kört a magasban, majd vissza ült a helyére.
- Vissza fogsz találni?
- Reméljük. Az ára két deka durvára őrölt árpa lesz! - jött a kissé morcosnak tűnő válasz.
- És azt mind meg is fogod enni? - próbáltam én is gonoszkodni.
- Természetesen, ugyanis egyesek miatt komolyan dolgoznom kell. - úgy tűnt nem tudom kibillenteni a nyugalmából.
Immáron csöndben kerestük a haza vezető utat, csak Suza-chan hangja törte meg néha a csendet, miközben próbált navigálni. Végül is csak haza jutottunk, legalábbis én azt hittem, mint kiderült elég tévesen. Magabiztosan mentem be a kapun, és olyan apróságok sem zavartak, hogy nem 11 hanem csak egy egyes van kiírva. Berongyoltam az első elém kerülő épületbe, természetesen a hálókörletet, azon belül is a lakásomat keresvén. Mondanom sem kell, milyen nagyot tévedve.
~ Biztos jó helyen járunk Drága? ~ érdeklődött szokatlanul kedvesen Gingitsune. Továbbítottam rögtön az üzenetét madár barátomnak.
- Biztos, hogy jó helyen járunk?
- Totálisan nem - válaszolta nyugodtan. - Újra eltévedtél! Az egyik helyen balra fordultál, amikor jobbra mondtam.
- És miért nem szóltál hamarabb?
- Mert vagy nem ismered az irányokat, vagy gondoltam tudsz egy rövidebb utat!
Nagy elánnal benyitottam az egyik ajtón, mert a folyosón még azt se lehetett látni, hogy merre járok épp, és nekem ablak kellett. Mint már említettem benyitottam a legközelebb lévő ajtón, és pár pillanatra úgy tűnt, a mennyországba csöppentem. Rengeteg fegyver csillogott a falakon körbe a játékos lemenő napfénybe. Egyszerűen szemkápráztató volt. Órákig el tudtam volna gyönyörködni a látványban, ha szép halkan nem nyílt volna ki az ajtó, és nem lépett volna be rajta egy... gyerek. A haja hasonló vörös volt, mint az enyém. Talán meglepettség futott át az arcán, amint meglátott a szobába, nem tudom.
- Szi...
- Szia Kölyök. Meg tudnád mondani, hogy merre jutunk ki innen? - előzött meg Suza-chan ráadásul az én hangomon! Kissé lesápadva pislantottam rá, majd a fiú fele, hogy vajon most mi lesz...

Tárgy: Re: Shinichi vs Chiyo Szer. Nov. 14, 2012 12:16 am

Iratevő-san -.-

Kinyitottam a szemem, és fáradtan kifújtam a levegőt, miközben elém tárult a szolgálati lakásom homályos fürdőszobája. Nem tudom, meddig ültem a fürdőkádban, de a víz már teljesen kihűlt, önkéntelenül megremegtem, miközben kiszálltam, és magamra terítettem a törülközőt. Mielőtt azonban a melegebb hálószobába mentem volna, eszembe jutott, hogy ott hagytam valamit: a zöld markolatú, csupasz wakizashi még mindig a fürdőkád szélén árválkodott.
Miközben visszacsúsztattam a zanpakutot az ágyon heverő sayába, és leültem mellé, hogy megtörölközzek, elgondolkoztam az eseménydús közelmúlton. Azóta az éjszaka óta már több, mint egy hónap telt el, és most már azt hiszem, hogy túl fogom élni a történteket. A tükörből visszanéző arc már nem teljesen ugyanaz, egy árnyalatnyival öregebbnek tűnik, nyomot hagytak rajta a történtek, és érzem, már soha nem leszek annyira gondtalan, mint régen voltam, de egyszer mindenkinek fel kell nőnie.
Az elmúlt hetekben, köszönhetően Naomi-san segítségének, sikerült közelebb kerülnöm Sora zanpakutojához, pontosabban Sorához, magával a zanpakutoval még soha nem találkoztam. Lehetséges, hogy egybeolvadtak a belső világban, azért jelentek meg rajta a hüllő-jellegek. Furcsa, de talán közelebb is kerültem hozzá, mint Kurosaméhoz, igaz vele közel sem foglalkoztam soha olyan intenzíven. Ha megteszem, talán erősebb lehettem volna… nem, nem fogok többet ezen rágódni, a jövőre kell gondolnom.
Azért van még bőven tanulnivalóm ehhez a zanpakutohoz is, bár megtanultam néhány technikáját, és a maihoz hasonló, vízben végrehajtott meditációim segítségével egyre jobban elsajátítom a zanpakuto használatát, még mindig hiányzik valami ahhoz, hogy tökéletes legyen a shikai szintem. Legalábbis, ha a két krokodilfej különböző, és az egyiknek biztos van külön technikája, valószínű, hogy van a másiknak is. Ezt Sora ma sem árulta el nekem, de nem sietek.
Gyorsan felöltöztem, az oldalamra akasztottam a zöld zanpakutot, mellé pedig egy általam készített, fekete katanát. Nem dolgoztam rajta túl sokat, csak azt akartam, hogy egy ismeretlen számára hasonlítson Kurosaméra, így elkerülöm a kérdezősködést, a legtöbben nem tudják az osztagnál, hogy mi történt velem. A zanjutsut is katanával tanultam meg magas szinten, wakizashival kevésbé tudok csak harcolni. Rutinszerűen elhelyezek néhány shurrikent is a karjaimra erősített szíjra, bár a munkához nem kellene semmilyen fegyver, jobb, ha megtanulok úgy dolgozni, hogy közben a karjaimhoz vannak szíjazva a dobócsillagok. Ha egyszer krízishelyzet alakulna ki, például valaki megtámadná a főkapitányt vagy hasonló, a készültség hiánya életekbe kerülhet.
A teljesen átlagos nap teljesen átlagos folytatása a papírmunka, ami azonban úgy tűnik, mégsem teljesen átlagos: valaki betört az irodámba. A kezem a katana markolatára siklik, felkészülök rá, hogy bármikor megtámadhatnak, közben pedig gyorsan végiggondolom, miért kockáztatná meg valaki, hogy a Gotei legerősebb osztagához betörjön, és mit akar pont az én irodámból ellopni. A fegyvereimnek messze nincs olyan értéke, hogy megérje, sokkal egyszerűbb lenne a Hakusaya klán birtokára behatolni, és sokkal értékesebb is lenne a zsákmány, úgyhogy valószínű valamilyen irat kell neki. Az áthelyezési parancsokat, az Akadémisták elhelyezését intézem, úgyhogy számtalan oka lehet rá egy shinigaminak, hogy hamisítson valamit.
Belököm az ajtót, és egy hirtelen mozdulattal kihúzom a hüvelyéből a katanát, ami talán elég időelőnyt ad ahhoz, hogy a betörő ne próbáljon meg kardot rántani. Egy fiatal, vöröses-szőke hajú nő az, valamilyen madárral, de nem látok nála semmilyen iratot, az asztalomon sorokba rendezett iratok pedig a hirtelen légmozgás hatására még mindig keresik új helyük a fehér káoszban, úgyhogy nem tudom, hogy ellopott-e már valamit. A nő helyett végül a madár szólal meg, rendkívül tiszteletlen hangnemben, és nem is próbálja megmagyarázni, miért jöttek ide.
- Ki vagy te, és mit keresel az irodámban?- a kard hegyét a nőre szegezem, nem kényelmetlenül közel, legalább egy kéznyi távolságra, de ahhoz talán elég közel van, hogy ne próbáljon trükközni. - Ha elloptál valamit, jobb lesz, ha visszaadod most.

Tárgy: Re: Shinichi vs Chiyo Pént. Nov. 16, 2012 7:55 am

Az egy több, mint a tizenegy?

~ Én, hogy elloptam volna valamit? Viccnek is rossz! Oké, hogy kérdezés nélkül jöttem be ide, de rögtön ilyet feltételezni az emberről, csak mert nem ismeri... Különben is, elég feltűnő lenne, ha az egyik fegyverét megpróbálnám rejtegetni! Mást meg el se nagyon lehet lopni innen!
- Nézd, én elnézést kérek, hogy kérdezés nélkül bejöttem ide, de rögtön tolvajnak nevezni... Nem is ismersz! - adtam hangot is a méltatlankodásomnak - Sosem voltam tolvaj, de ha nem hiszed, számold meg őket! - intettem a falon sorakozó fegyverek felé. Fogalmam sem volt, hogy mi lehetett olyan fontos, hogy gondolkozás nélkül ez volt az első ami az eszébe jutott!
- Szerintem csak rád kellett néznie! - Suza-chan nem sokat javított az amúgy sem túl rózsás kedélyállapotomon.
- Szerintem ne folytasd inkább! - vágtam rá gondolkodás nélkül.
- Miért is tarjuk ezt a kis szemtelen kis izét? - érdeklődött Gingitsune. Még jó, hogy ők nem tudtak közvetlenül beszélni egymással. Lehet kikészítették volna egymást seperc alatt.
~Mert a barátom, és mert segít tájékozódni, amit tudtommal te sem tudsz és én sem! ~ válaszoltam neki is. Igyekeztem tiszta fejjel gondolkodni, de nem viseltem túl jól, ha a becsületembe gázoltak! Ráadásul egy kölyök, mert ha nem is akartam tiszteletlen lenni, de Suza-chan jól látta a helyzetet. Abban biztos voltam, hogy fiatalabb, mint én! Ha még éltem volna, és úgy játszódott volna le ez a kis csevej, tuti kihívom egy párbajra, hogy megóvjam a becsületemet és a büszkeségemet. Mintha egy szamurájt csak így szabadon meg lehetne gyanúsítgatni. Egyre jobban éreztem, hogy a düh végig szalad a testemen. Persze parancsoltam magamnak. Kitisztítottam a fejemet, még mielőtt nagyon elborította volna a vörösköd. Egyenletesen szedtem a levegőt, jó nagyokat. Mindent megpróbáltam, hogy annyira nyugodt maradjak, amennyire a fölháborodásom mellett még maradhattam. A fiút kezdtem el figyelni, hátha ez is segít az önuralmam megtartásában. Ha látok rajta valami olyat, amiből arra következtethetek, hogy nem gondolta komolyan, vagy csak simán nem tudja, hogy ez mit is jelent. A nyomát sem fedeztem fel semmi ilyennek. Még csak egy apró rezdülést sem! Ez volt talán az a pillanat, amikor az a bizonyos ér a fejemben tényleg pattanás közeli állapotba került.
~ Életke, csak egy kölyök! Ne akadj ki ennyire! ~ próbált Ezüstke rám hatni, de már nem volt sok esélye rá.
~ Itt nem a kor az elsődleges, hanem, hogy letolvajozott! ~ lehet érezte a bennem feszülő indulatokat, amelyeknek egyelőre még tudtam parancsolni, de én se tudtam, hogy meddig.
- Suza-chan indulunk! - mondtam meglepően halkan a madárnak. Fogalmam sem volt, hogy meddig leszek képes még megtartani az önuralmamat. A madár engedelmesen ült a vállamon. Gingitsune sem pimaszkodott most fölöslegesen.

Tárgy: Re: Shinichi vs Chiyo Csüt. Nov. 22, 2012 4:33 am

Nem értem, miért néz hülyének engem ez a nő, de egyre jobban hajlok rá, hogy a hadnagy elé viszem. Ha kiadta volna, amit ellopott, talán megúszta volna valami kevésbé súlyos büntetéssel, bár az biztos, hogy jelentettem volna az osztaga vezetőjének, hogy figyeljen rá oda jobban, de így sajnos úgy kell kezelnem, mint aki Soul Society belbiztonságát veszélyezteti. Ugyan messze nem az én munkám a legfontosabb, ha valaki szabotálja, azzal a jövendőbeli hadsereget gyengíti le.
- Nagyon jól tudod, hogy nem a fegyverekről van szó- megpróbálok türelmes lenni vele, de az, hogy még úgy tesz, mintha neki állna feljebb, nem túlzottan segít. Szerencse, hogy nem vagyok ideges típus, különben veszélyes helyzetben lenne mind a lány, mind én. Persze, amíg nem kényszerít rá, nem fogok semmiféle fizikai kényszerítést alkalmazni, az épület tele van az osztagom tagjaival, a főkapitány is itt van valahol valószínűleg, ha van esze, nem is fog rákényszeríteni, úgyis ő húzná a rövidebbet.
Azt, hogy mit beszél a madárral, nem értem pontosan, és nem is fogok belefolyni, főleg, hogy még mindig nem válaszolta meg, hogy mégis mit keres itt. Nem értem, miért ne kéne tolvajnak feltételezni, ha még magyarázatot sem tud adni az itt létére.
- Még mindig nem mondtad meg, mit keresel itt- egy pillanatra sem veszem el a fegyvert, nem fogom hagyni, hogy eszébe jusson, hogy hülyeséget csináljon. Akár igazat is mondhatna, és ez csak egy félreértés, úgyhogy egyelőre nem folytatom, de őszintén szólva nem hiszem, hogy értelmes magyarázatot tudna adni. Soha nem láttam még korábban, úgyhogy kétlem, hogy hozzám jött volna, és hogy ebben az esetben nem a szobámhoz irányítják az osztag tagjai. Persze, lehet, hogy már ott volt, csak nem halottam a fürdőszobából, de ezt már közölte volna.
Kellemetlen, de nem hallok senkit a közelben, az ötödik osztaggal ellentétben, itt senki nem jár a folyosókon, mindenki dolgozik valamin folyamatosan, elvégre a mi osztagunk tagjai végzik az adminisztrációt, sőt, minden megbízáshoz kiküldenek tőlünk egy tisztet más osztagokhoz, úgyhogy senkit nem tudok behívni, aki megmotozhatná. Egy kicsit gondolkodok rajta, hogy várjak-e, de nem hallok semmit, azt pedig, hogy kikísérem, vagy tovább várakozok, nem merem megtenni, nem vagyok elég képzett hozzá, hogy biztosan meg tudjam állítani, ha pedig nála van valami papír, nem léphet meg semmiképpen. Ha segítségért kiáltanék, az is elég lenne hozzá, hogy el tudjon kerülni a közelemből. Sajnos, nincs más ötletem, mint amit terveztem.
- Sajnálom, de nem mehetsz el, amíg nem vagyok biztos benne, hogy nem vettél el valamit- alig észrevehetően, de közelebb tolom a pengét hozzá, amikor megjegyzi, hogy el akar menni, csak hogy jelezzem neki, hogy ne próbálkozzon semmivel. - Nem szívesen teszem, amire most készülök, de Seireitei belbiztonságát veszélyeztetné, ha ellopnál valamilyen papírt innen, úgyhogy nincs más választásom- kifújom a levegőt, és összeszedem magam, hogy anélkül mondhassam, amit mondani készülök, hogy úgy lássa, zavarban vagyok. - Fűzze ki az övét, és rúgja arrébb a zanpakutoját! Ne próbáljon a kardjához érni, nem akarom megsebesíteni! Utána vegye le a ruháit, és dobálja őket egy kupacra!- elég kellemetlen a szituáció, főleg, hogy nem is biztos, hogy elvett valamit, de mint behatolótól, azt hiszem, teljes joggal feltételezem ezt.
Ha tényleg elvett valamit, talán vissza fogja adni, anélkül, hogy átkutatnám a ruháit, a legtöbb nő, akármit is tesz, annyi tartás marad benne, hogy nem vetkőzik le akárki előtt. Fel vagyok készülve arra is, hogy felháborodik, talán jogosan is, de ezért nem kell betörni máshoz, ha rögtön elmondta volna a jövetele célját, nem lett volna az egészből semmi probléma. Ebben az esetben sajnos kényszerítenem kell, legalább arra mindenképp, hogy az övétől, vele együtt pedig a kardjától megváljon. Utána sem szívesen hagynék neki mozgásteret, ha jó hakudás, könnyedén fölém kerekedhet fegyver nélkül is egy óvatlan pillanatban.

Tárgy: Re: Shinichi vs Chiyo Csüt. Nov. 22, 2012 8:49 am

- Sajnálom, de nem mehetsz el, amíg nem vagyok biztos benne, hogy nem vettél el valamit. Nem szívesen teszem, amire most készülök, de Seireitei belbiztonságát veszélyeztetné, ha ellopnál valamilyen papírt innen, úgyhogy nincs más választásom. Fűzze ki az övét, és rúgja arrébb a zanpakutoját! Ne próbáljon a kardjához érni, nem akarom megsebesíteni! Utána vegye le a ruháit, és dobálja őket egy kupacra!- mondta. Nem akartam hinni a fülemnek.
Ez a kölyök egyre szemtelenebb! Az még hagyján, hogy kardot szegezett nekem, és a ruháim elhagyására szólított fel, de hogy váljak meg Gingitsunétől? Hamarabb válnék meg az életemtől, sem hogy a fegyveremet egy ismeretlen, ráadásul gyerek fölszólítására csak úgy letegyem! Ha annyira szeretné, próbálja elvenni, ha tudja! Persze mikor a nyakamhoz tartja a pengéje hegyét, kissé óvatosabbnak kell lenni. Nem mintha félnék attól, hogy megvágnak. De ha rögtön nekiesek, oda minden élvezet! Márpedig fölbosszantott annyira, hogy ne hagyjam annyiba a dolgot. Szép lassan, óvatosan, mintha megrettentettem volna, a ruhám övéhez nyúltam és elkezdtem bogozgatni. Szép lassan, hisz tudva levő, hogy ilyenkor gabalyodik mindig minden a legjobban össze! Nagy nehezen sikerült túljutnom a legelső akadályon, és a kardom helyett a felsőm pottyan a földre.
- Hopsz! - pillantottam rá, miközben kissé haragosan ránéztem - Elismerem, nem volt szép, hogy eltévedtem, de most komolyan. Minden erre tévedt lányt és nőt le szoktál vetkőztetni? - itt és most be kell, hogy valljam töredelmesen, Ezüstke diktálta egy részét, hogy mivel is szórakoztassam, amíg én a fölös ruhadaraboktól szabadulok meg. Tajtékzott a Drága, mintha valaki az egyik farkára taposott volna meggondolatlanul.
- Chiyo! - szólalt meg kissé meglepődve Suza-chan is, naná, hogy az én hangomon.
Mikor a felsőm a földre csusszant szép finoman, a hangom a szoba túl feléről szólalt meg. Suza-chan abban a pillanatban a kezemre röppent.
- Mondd mi a baj! - kérdeztem a madaramtól. A hátra hagyott hasonmásom ekkortájt remegett meg minden porcikájában, majd el is tűnt.
- Már semmi. - jött a kissé talán szűkszavú válasza a madárnak. Mostmár én is előhúztam a kardomat. Támadó állásba helyezkedtem
- Sajnálom, tényleg nem vettem el semmit, de a kard az szent dolog. A harcos lelke, szóval ne várd, hogy csak úgy átadjam, minden ok nélkül, csak mert fölszólítottál! A ruháimat még oké, de a kardomat... Arról nem is beszélve, hogy hol hallottál már olyat, hogy bárki belé rúgott volna? Senki nem tanított meg a tiszteletre és a jó modorra?
~ Csak egy perverz kölyök semmi több! ~ Jelentette ki Gingitsune teljesen meggyőződéssel. ~ Más normális ember nem szokott vadidegeneket vetkőzésre felszólítani, csak mert eltévedt! Vérbeli perverz a kölyök. Pár év és nem is akarok belegondolni, hogy mi lesz belőle...
Mindenesetre elhatároztam, hogy harc nélkül márpedig nem adom se magam, sem a becsületem! A kard gyönyörűen csillogott, ahogy a hátam mögött még besurranó vöröses napsugarak meg-meg csusszantak a pengéjén. Nem is értettem, hogy juthatott az eszébe az, hogy ezt a remek művet bárkinek is lenne szíve megrúgni!

Tárgy: Re: Shinichi vs Chiyo Pént. Dec. 07, 2012 3:42 am

Próbáltam nem zavarba jönni, és nagyjából sikerült is, csak annyit kellett hozzá tennem, hogy a shinigamit nem nőként, hanem tolvajként, betörőként kezeltem. Nem szabad hagynom magam átverni, még mindig fegyver van nála, a felszólításom ellenére nem attól vált meg először. Ráadásul, még megpróbál bennem lelkiismeret-furdalást is kelteni, amiért megszegem az illemszabályokat, de nem fogja elérni a célját. Ennél jóval messzebb is elmegyek, ha Seireitei érdekei megkívánják, márpedig azzal, hogy hagyom, hogy csak úgy belenyúljanak az Akadémisták papírjaiba, számos shinigami jövőjét tehetem tönkre. Fogalmam sincs, miért jó neki, amit csinál, de ki fogom deríteni.
- Azt mondtam, tedd le a kardot!- nyomatékosításképpen közelebb nyomom a kardot hozzá, most már kényelmetlenül közel lehet hozzá, éppen csak nem ér hozzá. Már alig egy centi, és a penge felhasítja a nyakát, talán a kard közelsége majd ráveszi, hogy ne akarjon ellenállni. Én sem szívesen okoznék neki sérülést, vagy ölném meg, amellett, hogy az erőszakot nem tartom helyesnek, főleg nem, ha van más megoldás, még el kell mondania, ki, és miért küldte ide.
Ösztönösen hátraugrok, ahogy eltűnik a lány előlem, és felkészülök a védekezésre. Fogalmam sincs, mikor, és mit csinált pontosan, de abból, hogy a kimonója már nincs rajta, úgy tűnik, hogy akkor használhatott valamilyen technikát, amikor a madár rászállt. Talán maga a madár használt valamit, bár nem tudom, nem láttam még ilyet, azt se tudom, miféle lény ez egyáltalán.
- Hadou 50: Rei no Kuron!- a megjelenő klón tudja magától is a dolgát, én pedig fedezem az útját, az ajtó és a tolvaj közé állok. Nem tudom, mennyi idő, mire segítséget tud hozni, legalább néhány perc, rossz esetben pedig talán negyed órájába is telik, mire megérkeznek az osztagom tagjai, addig itt kell tartanom.
- Nem hagyhatlak elmenni, amíg nem tisztáztad magad, te egy betörő vagy. Nem akarlak bántani, úgyhogy tedd le a kardot, és add meg magad! Ha tényleg nem vettél el semmit, akkor nincs miért aggódnod, ne rontsd tovább a helyzeted!- feszülten figyelek, hiszen nem csak arra kell vigyáznom, hogy ki tudjam védeni a támadásait, arra is figyelnem kell, hogy ha meglép az ablakon keresztül, a nyomában tudjak maradni. A kidou klón most hasznos lenne, de sajnos nélküle kell boldogulnom. Amennyiben nem adja meg magát, támadok, lehetőleg nem kéne elhúzni a harcot, nem akarom, hogy az irodám megsérüljön.
- Hatvanegyes kötés: Hatrudas fénybörtön!- miután a kötés hatott, két shurrikent dobok a lány kardot tartó karja felé. Sajnos nem célzok túl jól, de ha nem mozdul meg, legalább annyira sikerült belőni a célt, hogy a vállánál feljebb már ne menjen. Nagyjából a könyöke és a vállöv közé fognak becsapódni, ha nem töri meg időben a kidout, és remélhetőleg elég súlyos sérüléseket fogok okozni hozzá, hogy ne tudja rendesen használni a kardját.
Amint eldobtam a shurrikeneket, a földre ejtem a katanát, és gyorsan a falhoz ugrok, ahonnan leemelek egy naginatát. Bár keveset harcoltam még ilyen fegyverrel, a használata hasonlít a kardéhoz, relatíve könnyű, és hosszabb. Ekkora területre pont ideális, nem elég nagy hozzá a belmagasság, hogy a levegőben harcoljunk, de ahhoz elég, hogy tökéletesen tudjam használni a két méter hosszú fegyvert, nem fog beakadni a plafonba. Persze, ez az én irodám, nagyon jól tudom, milyen fegyverekkel lehet itt harcolni, nem véletlen, hogy ennél hosszabbat nem hoztam ide. Amellett, hogy díszek, védekezésre is használhatóak, ez a naginata pedig pont azon a helyen volt, amit takar az ajtó a belépő elől, úgyhogy kicsi az esélye, hogy egy behatoló időben felfedezné.
Két kézre fogom a fegyvert, és a lány felé indulok, most már esélytelen, hogy megadja magát, úgyhogy nem kell finomkodnom. Megölni persze még mindig nem akarom, de meg fogok tenni mindent, hogy itt tartsam, amíg meg nem érkeznek a társaim az elfogására.

Tárgy: Re: Shinichi vs Chiyo Szomb. Dec. 08, 2012 9:14 am

-Hadou 50 : Rei no Kuron! – Nem voltam sose otthon a mágiában, így aztán érdeklődve figyeltem, amikor megjelent Perverz-kunból még egy. Már épp csillant volna a szemem, hogy talán egyszerre támadnak, de kizavarta szegényt az ajtón, pedig semmiről nem tehetett…
Ezek után újfent lebetörőzött, és közölte, hogy nem hagyja, hogy elmenjek. Felvont szemöldökkel figyeltem a gyereket. Kinézetre nem volt idősebb, tíz-tizenkét évesnél, szóval nem lehetett valami, hú de öreg. Mégis a tekintete, mintha ezeréves fájdalom tükröződött volna a szemeiből. Valahogy ez nem nagyon illett az összképbe. Persze amikor csupasz fegyverek vesznek részt a társalgásba, nem lehet nagyon bele merülni a saját érzéseink és az ellenfelünk elemezgetésbe Cool

Ellenfelem, azt hiszem, hogy mivel ő kezdeményezett, nyugodtan hívhatom így, szóval ellenfelem újabb mesterkedésbe kezdett. Természetesen újra mágiával vett célba. Gyorsabban mozogtam, mint ahogy ő megidézte újabb remekművét, így az ablakból, szemlélhettem meg, ahogy fénynyalábok csapódnak a testembe, majd követi őket néhány shuriken is.
~ Elmehetne simán másodikosnak! ~ vigyorogtam magamban az ablakban ülve. ~ Jól megállná a helyét!~ mosolyom akkor szélesedett ki, mikor lekapott egy naginatát a falról. Növekvő jókedvem jeleképp füttyentettem egyet. Már úgyis meg lettem, hisz a helyemen a képem eltűnőben volt. Pedig igazán vicces volt végig nézni, hogy milyen meglepett fejet vágtam, amikor a fényrudak eltrafáltak, arról nem is beszélve, hogy miként torzult el a fejem, mikor a dobócsillagok is megérkeztek. Igazán tanúságos volt. A füttyszó persze megtette a hatását. A fiú felém indult, mire én is felfegyverkeztem.
– Táncolj a Hold fényében Ezüstróka! – suttogtam bizalmasan a lélekölőmnek, mire az engedelmesen átalakult nagamakivá. Közel hasonló hosszúságú lett, mint ellenfelem fegyvere. Már nagyon vártam az összecsapást! Ritkán tudok olyan ellenféllel megküzdeni, aki hasonló fajta fegyverrel harcol, mint én. Márpedig a nagamaki és a naginata testvérpárost alkotnak a pengék családjában. Amint elég közel került hozzám, egy kacsintás kíséretben kilibbentem az ablakon. Csak remélni mertem, hogy követni fog, mert ha nem, oda az egész móka! Amint finoman lehuppantam a selymes fűre, shunpóval pár méterre elugrottam, és támadóállásba helyezkedtem. Kicsit megmozdítottam a vállamat, amelyiken Suza-chan pihent, mire, mint ahogy azt egy jól összeszokott párosnál el is várható, szó nélkül távolabb repült. Pont, ahogy kérni akartam. Valami gonoszkodó jókedvvel figyeltem az olyan természetellenesen komoly gyereket, remélve, hogy egy kis testmozgás és csetepaté talán neki is helyre billenti a lelkecskéjét, ahogy nekem szokta. Igazán kíváncsi voltam, hogy mivel is fog előrukkolni, és a shuriken emléke kellemesen bizsergető izgalommal töltött el. Hisz ki tudja milyen fegyvereket rejtegethet még... Cool

Tárgy: Re: Shinichi vs Chiyo Vas. Dec. 09, 2012 10:48 am

Úgy tűnik, a lány menekülőre fogta a lopott iratokkal együtt, de ahelyett, hogy nyílegyenesen menekülne, olyan, mintha játszana velem. A logikus lépéssel ellentétben, amire számítani lehetett volna, nem próbált minél messzebb kerülni a tett színhelyétől, hanem előhívta a zanpakutoját, és szembefordult velem.
Gyors pillantással mértem végig a kardot, ami egy viszonylag ritka fegyver, egy nagamaki alakját vette fel, de azonkívül, hogy meghosszabbodott a markolata, nem mutatott jelentős külső változást. Ez még persze nem jelent semmit, Kurosame shikai formája is megegyezett azzal, ahogy elzárt alakjában kinézett, valószínű a lány feloldott kardja is tartogathat meglepetéseket számomra. Ha gyorsan le akar győzni, logikus lépés az elején bevetni minden erőt, ugyanakkor így taktikai előnybe kerülök, ha óvatos vagyok, nem csak kihúzhatom az erősítés megérkezéséig, de kitapasztalhatom a zanpakutoja képességeit is, hogy aztán legyőzzem őt a sajátommal. Nem túl szerencsés dolog ennyire korán megmutatni, mire is vagyunk képesek.
Ahogy megállt, a naginatával egy gyors, erős támadást intéztem a feje irányába, nagyjából vízszintesen, balról jobbra, ezután pedig hátrébb ugrottam, hogy elkerüljem a kontrát. Nem is annyira a fizikai támadásoktól tartottam, az igazi veszélyt most a kiengedett kardja még fel nem fedett képességei jelentik, azokat kell kicsalnom belőle.
Harminchármas támadás: Tisztító tűz!- a kékes kidout nem akartam az irodán belül használni, de most, hogy már nincs tűzveszély, nyugodtan bevethetem a lány ellen, aki remélhetőleg ezúttal nem shunpoval fog kitérni, hanem kidouval, vagy ami még jobb lenne, a shikaijával blokkolja. Nagyon erős, arra nem is igazán számítok, hogy sikert érne el ez a gyenge hadou.
Amint kilőttem a kidout, megindítok egy alattomosabb támadást is, a naginatával vágtam egyet a lány felé, a Kensei technikát is használva, ha nincs résen, a jutalma egy mély, vízszintes vágás lesz a hasán. Nem szívesen alkalmazok erőszakot, de a tolvaj hajthatatlan, nem adja vissza, amit ellopott, mindent be kell vetnem ellene, Seireitei érdekében, ha kell, életveszélyes támadásokat is indítanom kell ellene.

Tárgy: Re: Shinichi vs Chiyo Pént. Dec. 21, 2012 12:53 pm

Jött utánam pont, ahogy terveztem. Hiába, a fiatalság könnyebben kiszámítható, mint az öreg harcosok. Főleg az ilyen koravén fajtából valók. Felém csapott egyet, amit nem volt túl bonyolult blokkolni, majd hátrébb ugrott, és egy energianyalábot küldött felém. Pár lépéssel, shunpó segítségével tértem ki a mágia elől, de ezzel egy időben nem figyeltem eléggé, és sikerült a naginatával megvágnia. Egy vékony vörös csíkot hagyott a bal karomon a penge, ami szép lassan elkezdett lecsurogni, mint egy megolvadt jégcsap kora tavasszal. Ilyenkor azért örülök, hogy elővigyázatosan megszabadultam a ruhámtól, még mielőtt levághatta volna rólam a srác. Nem olyan régóta használtam ezt a ruhát, szóval nem volt tervben a felmiszlizése és összevérezése sem. Így hát magamban dicsértem a srác és a saját áldott jó eszemet, hogy még időben megszabadultunk tőle. Igaz a vágás nem lett mély, de annál jobban vérzett. A kezdeti vékony vérpatakocska szép lassan végig vándorolt a karomon, egészen a kézfejemig, ahol aztán lecsöpögött a fűre. Sajnálkozva lenyaltam a kézfejemről a véremet. A fémesen sós íz felettébb földobta a kedvemet.
- Szép volt! – néztem fel – Pont belemozdultam. Mágiával leplezni egy igazi támadást… nem második osztagosnak kéne lenned? Ez nem elsőnek jut az eszembe, mióta találkoztunk. Ne vedd sértésnek, de szerintem pályát tévesztettél. Kiváló ninja lenne belőled néhány év tanulás után! Bár lehet a perverzséged megakadályozna benne, szóval ki tudja, talán jobb is így… – fűztem hozzá. Még mindig nem tudtam napirendre térni az idegen fiú szokatlan szomorúságán. Annyira természetellenes volt, és annyira mély, hogy nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Ezt magamról is tudtam, hogy hogyha ilyen állapotomban magamra hagynának, az sok minden lenne, csak jó nem. Szóval úgy döntöttem, megpróbálok segíteni, persze csak a magam módján. Nem tűnt olyannak ellenfelem, akit csak úgy rá lehetne venni egy kiadós teázásra, ellenben a harcban már benne volt, ezt láttam a szobában is. És a harc is lehet egy módja annak, hogy elfelejtkezzünk a bajainkról!
Rámosolyogtam a morcos gyerekre, és miközben egy vigyorgó képet hagytam hátra, szerény személyem shunpóval a srác mellett jelentem meg, és ha sikerül, akkor egy pörgő rúgással megpróbálom kissé kibillenteni az egyhangú kedvtelenségéből és az egyensúlyából egyaránt. Ha ez sikerült, akkor természetesen ugrok utána, és megpróbálom megragadni én is a kezében tartott naginatát. Tekintettel, hogy ez egy két kezes munka, ebben az esetben a kardom újra katana formát venne fel, és vissza kerülne a tokjába. Így szabadon, mind a két kezemmel megragadhatnám a naginata nyelét, és megpróbálhatnám a fiú kezéből kicsavarni. Ha azonban nem sikerül a tervem, akkor hátrébb shunpózok, és megpróbálok felkészülni egy újabb rohamra. Figyelem az ellenfelem minden rezdülését. A feje tetejétől a lába ujja hegyéig. Persze közben beszélek hozzá, hisz olyan szépen hagyja magát hergelni...
- És most, mi lesz a következő lépés? Elmenjek, vagy szeretnél még tovább vetkőztetni? Talán ez valami új köszöntési mód? Mert ha igen, akkor igazán érdekes szokások honolnak az osztagodban. Nem mintha ellenemre lennének, de máshol még ilyet nem tapasztaltam, pedig nem ez az első alkalom, hogy eltévedtem... Nekem elhiheted!

Tárgy: Re: Shinichi vs Chiyo Vas. Jan. 20, 2013 1:55 pm

Sikerült megvágnom a lányt, bár ez a sérülés nem hogy nem veszélyes, de talán még nem is zavaró, úgyhogy nem könyvelhetem el komoly eredményként. Ami viszont fontos, hogy telik az idő, még beszédre is pazarol, mi pedig még mindig az első osztag területén vagyunk, nemsokára megérkezik az erősítés, és ha nem is az erősebbek közül jönnek, együtt akkor is könnyebb lesz taktikát kitalálni a legyűrésére. Bár úgy tűnik, hasonló szinten van, mint én, talán egyedül is le tudom győzni.
A gondolataim elterelik a figyelmemet, és mire rájövök, hogy csak egy shunpo utóképet nézek, a vörös hajú lány lába pedig az arcomon landol, jó pár méterrel arrébb repítve. Nagy szerencsémre egy fogamat sem vesztettem el, bár a szám széle megrepedt, talán rá is haraptam valahol, fémes ízzel telik meg a szám, és érzem, hogy a bőrömön is vér kezd csurogni. Valószínű be is fog dagadni pár percen belül, és elkönyvelem, hogy bár közel sem olyan fájdalmas, mint egy vágott seb, sokkal kellemetlenebb érzés. Legalábbis számomra, eléggé idegen, soha nem ütött meg senki ennyire erősen.
A lány a közelemben jelenik meg, és mindkét kezével rámarkol a naginatára, amit, bár meg tudnék tartani, már egyértelműen bizonyította, hogy jobbak a hakuda képességei, úgyhogy kelletlenül, de elengedem a fegyvert, és eltávolodok. Mivel semmilyen más fegyverem nem maradt, előhúzom a katana üres hüvelye mellett helyet foglaló zöld wakizashit, Sora egykori zanpakutoját.
Nem érzem helyesnek, hogy egy ilyen bűnöző legyen az, akin először élesben használom a shikaiját, de az se lenne helyes, ha kockáztatnám, hogy legyőz, és elmenekül a hadititkokkal. Ráadásul, a kard túl rövid ahhoz, hogy egyenlő félként küzdjek vele egy naginata ellen, úgyhogy nincs más választásom, bele kell adnom mindent, még ha az osztagtársaimnak, akik láttak harc közben, fel is tűnhet, hogy ezúttal más a shikaim.
- Tatakire, Nikokubi Umiwani!- megérzem az előáramló, kellemes, de még mindig szokatlan módon otthonos reiatsut feltörni a kardból, ami beburkolja mindkét karomat, hogy aztán a fémkrokodilok alakját vegye fel. Azonban nem technikával indítok, ahogy mindig tettem, ha feloldottam gyakorláshoz, még hiheti, hogy erőalapú ez a kard, bár lehetne sok más típusa is.
- Utoljára kérlek szépen, hogy add elő az iratokat, amiket elvettél, tedd le a fegyvert, és add fel!- nem értem, miről beszél pontosan, a levetkőztetéssel nyilván zavarba akar hozni, az eltévedés pedig a betöréseit jelentheti. Furcsa, hogy egyet is megúszott, de ezt nem fogja, az biztos.
- Hatvanegyes kötés: Hatrudas fénybörtön!- miután elhelyeztem a Bakudout, shunpoval egyenesen elé ugrok, és a bal oldali krokodilfejjel teljes erőből megpróbálok ráharapni a jobb karjára, eközben pedig a jobbal összecsukva csapást mérni a fejére. Ha a támadásom sikerül, elkábulhat vagy harcképtelenné válhat, de tartok tőle, hogy gyilkos szándék nélkül nem lesz esélyem megállítani.

Tárgy: Re: Shinichi vs Chiyo Szomb. Feb. 02, 2013 10:27 am

Szegény srác gyorsan lemondott a fegyveréről. Az ilyet nem is nagyon értem. A fegyver a részünk. Mármint azt felfogtam, hogy neki nem ez a lélekölője, hisz ki lenne olyan idióta, hogy a lélekölőjét a falon tartaná... De akkor is. Lehet, hogy csak a túl fejlett pengeszeretetem mondatja ezt velem, de ha egy fegyvert forgatunk, akkor az, ha csak kis időre is, a részünkké válik. És ellenfelem túl könnyen megszabadult a naginatájától. Párszor megpörgettem a fegyvert, majd bele szúrtam magam mellett a földbe. Remek súlyozás, gyönyörű hang. Igazán nem értem, hogy miként tudta ilyen könnyen átadni. Azonban nem hagyott túl sok időt az elmélkedésre. Végre elővette a lélekölőjét, és előhívta a kardját. Őszintén ledöbbentett az alakja. Azt mondják, hogy a lélekölő formája a harcosra utal valamilyen módon. De két krokodil? Ez a fiú... ez a gyerek? Nem sokat tudtam a krokodilokról, de annyit igen, hogy brutális vadászok. A srácból meg elsősorban elgépelési hibák vadászatát néztem volna ki. Amennyire azokat az ismeretlen papírokat kereste rajtam. Tényleg, lehet, hogy elhagyta és így akarja megmagyarázni a hiányukat! Talán majd a jövőben...
- Utoljára kérlek szépen, hogy add elő az iratokat, amiket elvettél, tedd le a fegyvert, és add fel! - előhívott lélekölővel, teljes komolysággal mondta, szóval én se vehettem félvállról. Főleg azok fényében, amikkel eddig meglepett. Tudom, hogy unalmas mindig ugyanazt a technikát alkalmazni, de kevésbé szégyenletes, mint a futás és van olyan hasznos. Egy darabig...
Szóval hátrahagyva egy utóképet, biztonságból figyeltem, ahogy eltalált egy undorító kidou, majd ahogy elém ugrott, és nem csak, hogy szétmarcangolta a karomat, de még fejbe is vert!
- Ha annyira el akartam volna bármit is lopni, nem itt cseverésznék veled, hagyva, hogy leüss! - szólaltam meg nem messze tőle egy fa lombkoronájából lepottyanva, de titokzatos módon lábra érkezve. Persze igazából, ha én lettem volna az utóképem helyén, nem igazán tehettem volna semmit a srác támadása ellen, de valamiért ösztönből így fogalmaztam. - Valószínűleg már árkon~bokron túl lennék... Mellesleg a ruhámról láthatod, hogy nem a második osztag kötelékét koptatom - a szerencsés, sok pontos landolást letudva, büszke fejjel láttam neki a következő mutatványomnak. Fukuzei segítségével eltűntem a szeme elől, hogy ne mindig ugyanazt csináljam, majd közvetlenül mögötte jelentem meg pár pillanat múlva, és egy kis fekete tüzes kézzel megpróbáltam egyszerűen meglökni a súlypontjánál. Ezt még régen Shion tanította nekem. Ha a súlypontjánál lökünk meg egy testet, legyen az akármekkora is, ledönthetjük így. Ez sok pusztakezes harcművészetnek is az alkotóeleme. Ez is azt teszi lehetővá, hogy azok a nők, akik fizikailag gyengébbek, képesek legyenek felvenni a harcot a náluk nagyobb ellenféllel is. (Ha sikerül ez a kis manőverem) Kicsit hátrébb shunpoztam, hogy ne tudjon megint lefejelni, közbe figyeltem is, nehogy kidou-val próbálkozzon.
- Nem értek túlságosan az emberekhez. Igazából egész életemben, és az életem után is voltaképp ami kapcsolat fűzött, az a harcművészet volt. Vissza akartál valamilyen iratokat kapni, amit még egyszer mondom, nem vettem el, de nem a lélekölőddel harcoltál. Nem azt furcsállom, hogy csak most hívtad elő a shikait, hanem azt, hogy eddig elő se vetted! Inkább nyúltál egy idegen valami után, amit a faladról kellett lehalásznod... Ha szeretsz egy fegyvert, ha megbízol benne, akkor az a fegyver az elsődleges a számodra! Gyönyörű naginata, tényleg, de ha választhatok, hogy a naginatával, vagy a nagamakimmal támadnálak meg, az utóbbit választanám. És ha azt is hozzávesszük, hogy milyen mélabú jellemzi a harcmodorodat, nem kell nagy ész, hogy kiderüljön, nem kímél téged sem az élet.- sóhajtottam, miközben magam is előhívtam a shikaimat. - Ha nem szereted a fegyveredet, vagy félsz tőle, hogy várod el, hogy veled dolgozzon?
Minden izmom megfeszült, hogy a legkisebb mozdulatára is tudjak reagálni, ez azonban kívülről egyáltalán nem látszott. Veszélyes volt a fegyvere, ez kérdés sem volt! Tudtam, hogy hogyha nem vigyázok eléggé, akkor könnyen a fogamat is ott hagyhatom. Épp ezért pattanásig feszült idegekkel figyeltem ellenfelemet, miközben a vér helyét szép lassan átvette az adrenalin. Én legalábbis így éreztem Embarassed

.

(Ha nem sikerül a támadásom, akkor shunpoval próbálok meg kitérni a támadásai elől.)

Tárgy: Re: Shinichi vs Chiyo Szer. Feb. 06, 2013 12:11 pm

A támadásom újfent sikertelen volt, a lány shunpoval kikerülte, és csak egy utóképet sikerült összezúzni. Ennek persze részben örülök, a támadásom letépi a karját, ha sikerül, és súlyosan megsérül a feje, és bármit is tett, nem akarok ennyire súlyos sérülést okozni a lánynak. Hiába kém, nekem ehhez nincs jogom, és ha lenne, akkor sem akarnám bántani. Nem szeretek harcolni.
A lány szavai kicsit el is bizonytalanítanak. Valóban logikátlan, amit csinál, elvégre riadót fújtam az első osztagban, perceken belül itt lesznek a társaim, és akkor semmi esélye nem lesz. Nem úgy tűnik, mintha nagyon visszafogná magát, tényleg ekkora ereje van, úgyhogy azért lehetséges, hogy nem tud elmenekülni. Jóllehet, shunpoval próbálkozhatna elmenekülni, de ha egyenes vonalban haladna, könnyebben tudnék kidouval rátámadni, ő pedig, úgy tűnik, nem túl jó kidouhasználó, eddig egyetlen technikát sem alkalmazott.
- Ha nem loptál el semmit, akkor nincs mitől félned, nem kerülsz bajba. Kérlek, tedd le a kardot, nem akarok harcolni ellened!- a lány valóban nem az Omnitsukidou ruháját viseli, de nem is állítottam, hogy oda tartozna, sőt, ha tolvaj, valószínű nem is tartozik semelyik osztaghoz, bár tény, remek Omnitsukidous lenne a shunpobéli képzettségei miatt, a karddal pedig elég jól bánik ahhoz, hogy az 1. vagy a 11.osztag tagja lehessen.
A hirtelen támadás megint váratlanul ér, és ezúttal kiderül, hogy bizony ismer kidout is, egy azzal felerősített ütés talál hátba, ami azonban inkább azért kellemetlen, mert ellök, semmint azért, mert enyhén megégeti a hátam. Még a földet érés előtt megfordulok, és felkészülök, hogy hárítsak, de a lány eltávolodott ahelyett, hogy kihasználná a védtelenségem.
Nem álltam fel, csak félig helyezkedtem ülő helyzetbe, a jobb térdem felhúztam, a jobb kezemen lévő krokodilfejjel pedig megtámasztottam magam. Úgy tűnt, mintha nem akarná kihasználni, hogy földön fekszem, sőt, felkészületlennek tűnt, miközben beszélt, ráadásul nem is tudom, pontosan miről.
Számtalan fegyvert készítettem életemben, de soha nem éreztem, hogy bármiféle különlegességük lenne, akármennyire büszke voltam rájuk, csak tárgyak, eszközök. Tény, hogy szépek, akárcsak a naplemente, a telihold, ahogy megcsillan a tengeren, igaz, ezek máshogy, halványabban, de tovább. Ettől függetlenül ostobaságnak éreztem volna hátrányba kerülni egy egyszerű fegyver miatt, a lány egyértelműen jobb közelharcban, mint én, hiba közel maradni hozzá. Ami a zanpakutot illeti, Sora zanpakutoját, soha nem adnám oda senkinek. Talán én szeretem legjobban a zanpakutomat egész Seireiteiben, rajtam kívül valószínű senki nem tudja, milyen az, amikor elveszíted.
Úgy döntöttem, nem válaszolok a lánynak, talán azt várja, hogy leadjam a védelmem, amikor vitába szállok vele, és könnyedén végezzen velem. Felállni sem mertem, elképzelhető, hogy amíg bizonytalan vagyok, támad rám. A fegyverem sajnos közelharcra komoly hakuda ismereteket igényelne, én pedig, mivel eredetileg Kurosamét forgattam, inkább a zanjutsura koncentráltam, aminek azonban kevesebb haszna van ennek a szokatlan fegyvernek a használatában.
A lány még nem fejezte be a mondandóját, amikor reiatsut gyűjtöttem a bal krokodilfejbe, hogy az egyik technikám használjam. A reiatsuból jeges víz lett, miközben a lány felé mutattam, és hirtelen kinyitottam a krokodilállkapcsot.
- Shimo Taisen!- a vízsugár gyorsan és nagy sebességgel indult útjára, hogy a falhoz kenje a vörös hajú lányt. Mivel szinte meztelen, a víz közvetlenül a bőrét fogja érni, ami nagyon kellemetlen lesz, talán beüti magát és eltalálja pár jégdarab is, de nem fog maradandó sérüléseket szenvedni. Ezt a technikát preferálom a másikkal szemben, ami kegyetlen, rendkívül fájdalmas sebeket okozhat.
Hirtelen feltűnt Naomi-san, aki hárította a támadásomat, a víz ártalmatlanul fröccsent szét a hadnagy zanpakutoján, le a földre. Az első osztag több más tagja is visszatért, és bár nem láttam, a hirtelen visszatérő reiatsu tudatta, hogy a klónom megszüntette magát a feladata végeztével.
A kihallgatás azután tisztázta a tévedést, minden papírom megkerült az irodában, amit a huzat fújt szét, a lány nem nyúlt hozzájuk, és mint kiderült, tényleg eltévedt, és mint sokan a 11.osztag tagjai közül, tájékozódási problémákkal küzdenek. Bár a tradicionális meghajlással és bocsánatkéréssel adakoztam a lánynak, miután a negyedik osztag egy tagja gyorsan ellátta a szerencsére csak karcolásszintű sebeinket, úgy döntöttem, kárpótolni fogom valahogy azért, hogy az életére törtem meggondolatlanul. Ahogyan Shiranui-sant is, aki, bár nem mutatta, biztos nem esett neki jól a ráfröccsenő, fagypont körüli víz.

/Köszi a játékot Surprised

/

Tárgy: Re: Shinichi vs Chiyo Csüt. Feb. 07, 2013 1:27 am

Mivel szóltatok, hogy végeztetek, LEZÁROM a küzdőteret. Jutalmatok 200 LP és 1500 ryou.