Sokszor tekintek előlre. Sokan buktak el, mert alkalmatlanok voltak. Harminc év múltán végre erősebb lettem. A halálistenek technológiájának és kivételes erőmnek hála sikerült végre legyőznöm riválisaimat és egyedül uralmam alá hajtani a vidéket. Számon űztek engem, de visszatértem. Megleptem őket és levágtam mind. Végre béke van, iszonyú béke. A nemes kivégzők is jól harcoltak, de nem tudtak legyőzni. Ez van, ha az ember tökéletes arracar. Elemi manipulációm, mely ekkoriban bukkant fel, sokat segített. Kardom, melyet újrakovácsoltak, erősebb lett, mint valaha. Lenéztem a romokról e sivatagos tájra.
Egy arrancart vettem észre, felém rohant.
-Pusztíts Őrület!
Az illető holtan esett össze.
Feldobott a gondolat, hogy én lehetek az utolsó. Tartós béke lett. A vaizardok éppen a hatalmas Lidérctorony felállításán dolgoznak, ami magamnak állít emléket. Néha zsörtölődnek, de nem tehetnek semmit. Köti őket az új technológia bilincsbe. Fejlődés sohasem lesz. A Lelkek Világa segít minket. Az emberek, mivel többet adnak a tisztaságra és fémmekkel ötvözik magukat, lélek utánpótlása elhalt.

Éljen a nagy ESPADA!

Üdv mindenkinek.

Sakura Apollina Ameio (ex-hatvannyolcas, jelenleg ultima espada)