Asahi Shinjirou

Tárgy: Asahi Shinjirou Pént. Szept. 07, 2012 12:31 pm

Engedélyek: jam trollface

J E L S Z Ó: aai iiou

Név: Asahi Shinjirou
Születési név: Tamura Jun
Becenév: Husky- shi (Hasuki- shi)
Nem: Férfi
Magasság: 192 cm
Súly: ~74 kg
Kaszt: fullbringer
Születési idő: 1993. 01. 10.
Kor: 19

Yamaguchi- gumi

Foglalkozás: yakuza, Tamura-kai vezetője, kábítószer és bárhálózat felügyelete Tokió körleteiben
Hovatartozás: Yamaguchi-gumi, Tamura-kai, Kantou régió, Tokió, shateigashira
Kötelező viselet: hófehér ing, fekete, hajszálcsíkos öltöny, család ismertetőjegyeként szolgáló, háromszög formájú címer mandzsettagombként, mindezt egészíti ki sötét napszemüveggel, fekete bőrkesztyűkkel és monogramjával ellátott Beretta 90two-val
Apa: Tamura Shuichi, kumichou
Anya: Okabe Eriko
Báty: Tamura Kazuki; so-honbuchou
Nővér: Azuma (Tamura) Misako
Jobbkeze: Léi shēng
Mindenese: Min ki

Jellem
Korához képest túlságosan komoly. Nem szeret szórakozni, bulizni, csajozni egyenesen utál. Életében az első számú helyet munkája foglalja el. Természetét tekintve nyugodt, általában nem érdekli semmi, ritkán emeli fel hangját, gyakran morog, motyog orra alatt, kedveli a csendet és igényli a kiegyensúlyozott környezetet. Beszédstílusa nem hasonlít kifinomult üzletemberéhez. Érződik rajta, törekvése ellenére még sokat kell tanulnia vérbeli vezető válhasson belőle. Egyfajta egészségtelen munkamániában szenved. Remek diplomáciai képességei vannak, jól tudja kihasználni a helyzeteket, viszonylag könnyedén megoldja a felmerülő problémákat és erős benne a megfelelni akarás.
Erőltetett és magánéletét feláldozó életvitele miatt nagy szüksége van, néhanapján kikapcsolódhasson. Elsősorban magányosan szeret a négy fal között rejtvényt fejteni, vagy heverészni ágyában. Nem hajlandó kommunikálni, nincs kedve házon kívül bóklászni, kirándulni, várost nézni, kizárólag a quan yin féle meditációt használja. Zenét nem kedveli, tv műsorokat se szereti, interneten se szokása böngészni. Valamit szeretne nézni, inkább kerít neki tetsző dvd-t. Kizárólag akkor használ technikai eszközöket, amikor feltétlen szükséges. Telefonját, amikor úgy határoz vége munkaidejének, nemes egyszerűséggel kikapcsolja. Rendkívül makacs, akaratos és irányító típus tud lenni, ha veszi rá a fáradtságot. Valami zavarja, kényszeresen próbálja megoldani. Jelleme egyetlen paradoxonja a magánytól való félelme. Nem szeret egyedül lenni, de huzamosabb ideig emberek között sem érzi jól magát.
Káros szenvedélye visszatérő drogproblémája. Munkahelyi ártalomnak tekinthető jól ismeri a könnyű drogok világát, melynek köszönhetően gyakran rájuk fanyalodik. Alkohollal nincs különösebb baja. Dohányzást gyűlöli. Rosszul van a cigaretta, szivar füstjétől.

Kinézet
Elég langaléta típus széles vállaival és keskeny derekával. Viszonylag vékony, nem kifejezetten izmos. Félhosszú, éjfekete haja van, melyet nem szokása kelleténél jobban ápolgatni. Bőrszíne kicsivel sötétebb az átlagosnál. Születési rendellenességnek köszönhetően felemás színűek szemei. Bal fele rikító sárgás-zöld színű, míg a jobb élénk kék színben pompázik. Erről a különös ismertetőjeléről kapta becenevét. Igaz, ő nem büszke rá. Amikor teheti, napszemüveg mögé rejtőzik. Nem kedveli, ha az emberek megbámulják.
Napközben szeret lezser, már-már igénytelen férfi lenni. Fejére kapucnis pulcsit kanyarít. Haját hanyag mozdulatokkal felköti, bemelegítő nadrágot, vagy szakadtabb farmert húz és sportcipőt, vagy csatos bakancsot rángat lábára. Egyedül éjszaka ad magára. Munkahelyén mindennek gördülékenyen kell üzemelnie. Általában hófehér inget, hajszálcsíkos, fekete öltönyt visel, családi címerrel ellátott mandzsetta gombokkal. Néhány órára véresen komoly, tiszteletet parancsoló vezetővé változik, hogy másnap délután újfent nem törődöm naplopóként heverészhessen. Képessége miatt, szeret biztosra menni. Gyakran visel kesztyűket.

Képesség

1.

2.

3. Aurora (Sarki fény)

Tárgy:

Típus:

Elem:

Fajta:

Irányítás:

Képességet kiváltó érzelem:

Leírás:

Pontozás:

Előtörténet

Rendőrségi jelentés #123405
Jelentés időpontja: 20/ 11 / 1992 21: 36: 07

Ügy megnevezése
Támadás
Helyszín
Tokió, Karakura, III. kerület, Kitakawase, Iparnegyed
Bejelentés időpontja
20/ 11 / 1992 17: 12: 51
Bejelentés típusa
Fegyveres támadás b123 638-
Helyszínelő rendőr
KOBAYASHI, Seiichi (873)

Személyes adatok
Szerep
Áldozat
Név
OKABE, Eriko
Nem
nő
Életkor
35

Leírás
1992. 11. 20-án, 17: 05-kor, Tokió város, Karakura körletének, III. kerületében, Kitakawase-ben az Iparnegyedben támadás érte Okabe Eriko nevű 35 éves nőt. Az elkövetőről megadott személyleírás nem egyértelmű, felületes, ellentmondásosnak nevezhető. Áldozatot egészségi állapota következtében – terhesség – kórházba szállították. A támadás során könnyebb, nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett el. További kihallgatás az orvos jóváhagyásáig elnapolva.

Nagyjából öt éves lehettem, amikor közölték velem, cseppet se vagyok átlagos. Ahányszor megijesztettek képes voltam jégkockát gyártani a poharamba öntött vízből. Dadám azt mondogatta, ne aggódjak, ez áldás. Én nem állíthatom, annak éreztem volna. Ki kedvelné, ha vacak vizet se tud meginni és a testvére, csak képen röhögi „Nyalogasd el!”. Maradjunk annyiban, nem rajongtam érte. Miután felvilágosítottak mi ennek a rendőrségi jelentésnek a háttér története, bevallom, kicsit neheztelni kezdtem anyára. Őt hibáztattam, mert nem lettem egyszerű gyerek. Mást se akartam, csak kint szórakozni a játszótéren, esni-kelni, harci sebeket szerezni a mászókán. Szokásos hülyeségek. Aztán, persze rájöttem, velem kapcsolatban semmi sem egyszer egy.
Ahogy elkezdtem az iskolát napról napra szaporodtak a „kedves” megjegyzések. Azok a menő beszólások, amiktől valakinek gondolod magad. Ment a nagyzolás, mint mindenhol. Egymás után kaptam gyilkos, maffiózó, keresztapa, drogos, sorozatgyilkos, bűnöző fia vagyok. Nem vagyok balhés ember, úgy se neveltek minden baromságra farkasként ugorjak. Eleinte eleresztettem őket a fülem mellett, had mondogassák, de egy idő után besokaltam. Apától akartam hallani, ez az egész, csak az évfolyamtársaim agyszüleménye. Tévednem kellett. Azt hiszem, akkor csalódtam életemben először a legnagyobbat. Kicsi voltam, nem avathattak be minden részletbe, nagyjából vázolták, miért élhetek ilyen hatalmas házban, miért van személyzetünk, miért mászkálnak öltönyös alakok körülöttünk, miért nem mehetek sehova felügyelet nélkül és miért járok iskola busz helyett, sofőr vezette luxus autóval. Naiv fejjel, azt gondoltam ez mind normális. Másnak is hasonló élete van. Nehezen dolgoztam fel, gazdagok vagyunk, méghozzá nem törvényes úton.
Édesapám, Tamura Shuichi az egyik legnagyobb yakuza klán vezetője. Még születésem előtt megválasztották kumichou-nak, ami alvilági körökben elég nagy szó. Harmincas éveiben járó, viszonylag tapasztalatlan suhancnak számított ebben a környezetben. A klán még is fejet hajtott előtte. Miért? Ezt megtartotta saját titkának. Üzleti ügyek mindig tabunak számítottak a családi asztalnál. Apa azt az elvet vallotta, ha valahova jutni akarsz, érd el magad. Szeretem ezt az életfelfogást. Remek motiváció még messzebbre juthassak, azon túl, én vagyok a legkisebb gyerek. Nem járt azzal, elnyomtak, vagy lenéztek. Igazából, egyenrangúnak kezeltek a bátyámmal. Egyetlen percre sem éreztették, kevesebb lennék nála. Az másik történet soha nem találtuk a közös hangot. Manapság se állíthatom felhőtlen a viszonyunk. Nyílt titok nincs ínyemre, miket művel. Ezért is kerültem oda, ahol vagyok. Apának elege lett belőle egymásra licitálunk. Választhattam. Maradok és meghajolok az idősebb akarata előtt, vagy eljövök otthonról, ezzel próbára téve szerencsémet. Várható volt mire voksolok. Tizennyolc éves fejjel, csak a bizonyítási vágy égett bennem. Meg akartam felelni a klánnak, apának, önmagamnak. Erőre volt szükségem. Mindennél jobban akartam hatalmam legyen. Akármi legyen, nem fogom engedni, Kazuki kénye kedvére ugráltassa a klánt. Előbb, vagy utóbb nyakon csípem a viperát.
A többi családtagom? Nővérem egy külön kategória. Nála karót nyeltebb diplomata nem járt a Földön. Imádom, de nem örülnék, ha vele kéne tárgyalóasztalhoz ülnöm. Anya, életem értelme és bánata egyben. A jelentésben lévő eset, akkor történt, amikor anya engem várt. Teljesen átlagos rablásnak tűnik. Jött egy maszkos bolond és megpróbálta kizsákmányolni a feltűnően jól szituált hölgyeményt. Mindebben az a buktató, anya nem volt egyedül. Gyakorlatilag vele volt a fél testőrgárda, akik felszívódtak. Hova lettek? Miért nem ez szerepel a hivatalos jelentésben? Miért nem fújta fel a sajtó? Eltussoltuk. Tudod, hogy megy ez. Pénz beszél, kutya ugat.
Valójában, elég hihetetlen dolog történt aznap délután. Anya egy vacsorára sietett. Félig üzleti, félig baráti találka volt. Amolyan férj-feleség jó pofizás. Sokáig gondolkozott rajta elmenjen, mégis a sokadig hónapot taposta velem, aztán csak beadta derekát. Apa, persze nagy felhajtást csapott. Érthető, nem akarta kíséret nélkül mászkáljon. A hírhedt „támadás” az étterem hátsó bejáratánál történt. Zártkörű, plusz yakuza összejövetel lévén, hátsó ajtó felől közelítette meg az épületet. Szűk sikátorban, se perc alatt beütött a vész. Leparkoló kocsi megzavart egy ott tanyázó lidércet, aki kapva a remek alkalmon, azonnal rárontott anyáékra. Nem volt esélyük. Azaz undorító dög szakértő munkával végezte ki az embereinket. Hogy úsztam meg? Anya próbált védeni. Mindvégig azzal foglalkozott biztonságban tarthasson. Küzdött az életéért. Addig harcolt, míg sikerült elmenekülnie. Ennek ellenére nagy árat fizetett a szabadságunkét. Azaz undorító lény kiharapott egy részt az oldalából! Sokáig szenvedett tőle. Mai napig se jött teljesen rendbe. Ilyesmit, sose lehet igazán kiheverni. Pont ezért bánt, képes voltam rá haragudni. Sose lett volna szabad, kizárólag magamra gondolnom. Miután kipattant, mitől lehet ez a fagyasztós dolgom, önző módon, csak az foglalkozatott van egy piti képességem. Meg sem fordult fejemben, mekkora veszélyen ment keresztül anya, netán hálás lehetnék, élek, élünk, egyáltalán van még anyám. Hülye voltam. Sajnálom nem tehetem jóvá a hibáimat.
Történet ezen a ponton nem fejeződött be. Egyik nyáron, talán három éves lehettem, apa kitalálta ugorjunk le vidékre. Ismert valami nyugis helyet, remek kilátással, óriási bányatóval. Csábítóan hangzott. Mindenki egyöntetűen megszavazta. Kocsiba ültünk, aztán legurultunk a kicsike faluba. Megérkeztünk, kipakoltunk, mi gyerekek, pedig nekilódultunk környéket felfedezni. Engem rábíztak Kazuki-ra, aki ellenállhatatlan késztetést érzett lemenjen a hírhedt bányatóhoz. Unásig magyarázták, óvatos legyen, mert irtózatosan mély. Erre mit művelt az én drága bátyám? Nagyjából második mozdulatával belelökött a vízbe. Rögtön kétségbe estem. Nem tudtam úszni, nem ért le a lábam, nem kaptam levegőt. Sikítozva kapálóztam, valaki mentsen meg. Azóta se féltem annyira. Éreztem a halál érintését. Borzalmas volt. Később, anya elmagyarázta, fulladozás közben, valahogy beindítottam a frigós bigyómat. Körülöttem, keskeny sávban nagyon vékony jégpáncél keletkezett. Nekem fel se tűnt, csak jó pár évvel később világosodtam meg, ilyenem lenne. Sokáig nem értettem, anya miért adott nekem karkötőt és miért ismételgette, mindig hordjam. Egyedül az volt világos, nem véletlen különbözhetnek a szemeim. Valahogy nem vettem be, genetikai rendellenesség. Gondolom ez is a támadás következménye.
Az egész lidérc dologról, hogy tudok ennyire nyugodtan beszélni? Úgy, hogy különösebben nem ráz meg. Olyan környezetben nőttem fel, ahol mindig szemtanúja lehettem valami szokatlannak. Másrészt nem tudnak meghatni. Az élet úgy érdekes, ha tele van újdonságokkal. Miért kéne tőlük félnem? Őrültség, ha rettegsz a változásoktól! Alkalmazkodni kell. Minden ennek a kulcsa. Felőlem, létezhet természetfeletti. Mászkálhatnak körülöttem szokatlan élőlények. Nem érdekelnek. Amíg hagyják éljem az életem, csak tessék! Jöhetnek! Attól a perctől fogva, fenyegetik az én, családom, szeretteim, embereim, klánom egészségét, már jobb, ha futnak. Békés embernek tartom magam. Nem szeretek nyomós indok nélkül vérrontást kezdeni, de, ha mérges leszek, bárkit hidegvérrel megölök. Erre nem árt emlékeznie annak, aki velem óhajtana kapcsolatba kerülni. Legyen munka, vagy baráti viszony, bizonyos ponton túl nem ismerem a tréfát. Saját szabályaim vannak, amikhez kőkeményen ragaszkodom. Ez segít túlélni. Ez hajt előre és ez gondoskodik róla, egyszer jó vezető válhasson belőlem.

Rendőrségi adatbázis BH73542
Törzskönyvezés időpontja
2008/ 09 / 23 14: 17: 37
Jegyző
SUZUKI, Touru

Adatlap AAH-555-MB011

Név
HWANGBO, Min ki
Nem
férfi
Életkor
20
Születési dátum
1992/ 03 / 27
Születési hely
Seoul, Dél-Korea

Magasság
153 cm
Kinézet
sötétbarna, rövid haj; zöld szemek; jobb alkar, külső oldalán 20x1,5 cm-es heg; bal lábat teljesen beborító tetoválás

Leírás
„Nihonzaru”, született Hwangbo Min ki, Dél-Koreában, 1992. március 27-én több rendbeli szabálysértéssel vádolt férfi. Kitoloncolásra nem terjeszthető elő. Összes vád alól felmentették.

Megjegyzés: B- 54012/ 00A3 függelék alapján megfigyelés alatt tartva. Indok, yakuza ügyletekben való részvétel.

Mikor is kezdődött a történetem Min ki-vel? Nagyjából három-négy éves lehettem. Apa akkoriban ember csempészettel foglalkozott. Rühellte az egészet. Mindig elégedetten mosolyodott el, egy-egy családnak sikerült új életet kezdenie, de az arcára volt írva, rosszul viseli mindezért pénzt, pénzt, temérdek pénzt gombolunk le szerencsétlen flótásokról. Felnőtt fejjel visszanézve, meg se lepődöm, minél hamarabb leállt vele. Sose szeretett istent játszani. Nem élvezte mások életével játszik. Pont, ezért találtam mindig furcsának egész klánt irányít és megannyi ember sorsa felett dönt. Ironikus az élet. Ahogy a találkozásom is annak számított, ezzel az életvidám kölyökkel, aki az óta is árnyékként követ mindenhova. Szegényre úgy csaptam le, mint elkényeztetett gyerek a nyalókára. Megláttam és egyszerűen kellett nekem.
Nagyszüleivel, három testvérével és szüleivel nyomorogtak az egyik csempész kamionunkon. Bevált rend szerint az ország eldugottabb részére mentek volna, ne szúrjanak szemet. Persze az a szállítmány bukott le közúti ellenőrzésen. A társaság felének sikerült szétszélednie, szerencsésebbek meg tudtak lógni, többieket begyűjtötték a kutyás őrök. Min ki-t a testvére cipelte be a városba. Többi családtagját begyűjtötték. Ötletem sincs meddig bolyongtak étlen- szomjan minket keresve. Az biztos, kitartottak és hamarosan beestek apa kedvenc éttermébe, aminek raktárában zajlottak a zűrős ügyletek. Aznap, miért is ne, pont oda mentünk vacsorázni. Apa hallotta az ordibálást, keserves sírást és könyörgést. Gyakorlatilag ez mentette meg Min ki-t.
A család emberei gondolkodás nélkül el akarták őket tessékelni. Apa viszont tudni akarta, mi lehet a felfordulás oka. Felállt, elnézést kért tőlünk, majd hátra sétált az elzárt teremhez. Kíváncsi gyerek voltam, még szép utána lopakodtam. Hatalmas raktárajtó mögött lapítva lestem be a helységbe. Ekkor láttam meg az aprócska fiút, aki megszeppenve álldogált sok-sok veszekedő felnőtt között. Olyan elveszett képet vágott, nem bírtam magammal. Odaszaladtam hozzá, megfogtam a kezét, aztán hangosan ráordítottam apára. „Ő az enyém!”, vagy valami hasonló őrültséget mondhattam. Őszintén szólva, fogalmam sincs. Egyedül arra emlékszem, mennyire erősen szorították a kezem. Ragaszkodott hozzám. Ettől pisiként úgy éreztem, kötelességem megvédeni. Valahogy első pillanattól kezdve ez járt a fejemben. Óvni akartam Min ki-t. Azt hittem, mellettem biztonságban lehet. Hatalmas tévedés volt a részemről. Bűnöző társaságában érheti a legnagyobb baj. Felelőtlen voltam és rémesen elkényeztetett gyerek. Apa azt állította, nem ezért engedte, velem maradhasson a fiú. Pár éve csak annyit mondott, látta rajtam az elszántságot, mennyire küzdök valamiért, tudta fontos lesz nekem Min ki, szükségem van rá.
Azóta sokszor gondolkozom el rajta, ténylegesen hol tartanék nélküle. Mindig velem van. Mindent tud rólam. Meghallgat, elviseli a drogos pillanataim, tanácsot ad, segít, amikor elvonási tünetekkel vesződöm. Szeretném azt hinni, tényleg a barátom. Belehalnék, ha kiderülne, átver. Mindez az egész megjátszás. Félelem tartja mellettem, semmi más. Abból elég volt egyszer. Ez a mellkasomon éktelenkedő lyuk, hűségesen emlékeztet rá, ne dőljek be az emberi hízelgésnek. Túlságosan szeszélyes faj vagyunk. Kapcsolatok nem érik meg a kockázatot. Jobb a tisztes távolság…
-Ábrándozol, Jun chi?- Könyökölt elém aggodalomtól vegyes érdeklődéssel, hogy a következő pillanatban már a róla szóló papírlapot forgathassa meglepetten. –Nini! Nosztalgiázol? Nem ezzel kéne foglalkoznod! Mi lesz az Inagawa-kai üggyel?- Koppantott fejtetőn a súlyos dossziéval, nehogy időm lehessen cáfolattal szolgálni. Nem, mintha szándékaim között szerepelt volna feleselős játékba bonyolódni. Emiatt döntöttem úgy, közönyös pillantással válaszolok belépőjére. Manapság már nem tud meghatni csípőre tett kezekkel kéri számon, mivel foglalkozok munkaidőben. Lényegében kötetlen időrendben dolgozom. Ebben senki és semmi nem befolyásolhat. Attól a perctől fogva vagyok hajlandó yakuza ügyekkel foglalkozni, amikortól jónak látom. Ebben a pillanatban, épp úgy határoztam, körülnézek az egyik bárunkban.
-Menjünk!- Lépek el székemtől, melyre csalódottan sóhajt fel. Ismer. El sem várja, közöljem, hova készülök. Rám hagyja az úti célt. Szavak nélkül bízik bennem. Minden további faggatózás nélkül nyújtja felém napszemüvegem.
-Értettem, Hasuki-shi!-
Széles mosollyal nyit előttem ajtót. Pontosan erre van szükségem. Rá van szükségem. Mástól nem tűrném el, szünet nélkül bolondozzon körülöttem. Mást be sem eresztenék a lakásomba. Másnak el se mondanám az eredeti nevem.

Rendőrségi adatbázis BH61437
Törzskönyvezés időpontja
2011/ 03 / 18 16: 54: 28
Jegyző
NAGASAKI, Yamada

Adatlap AAH-315-MB011

Név
CHANG, Léi shēng
Nem
férfi
Életkor
47
Születési dátum
1965/ 11 / 01
Születési hely
Shanghai, Kína

Magasság
178 cm
Külső
hosszú, fekete haj, jó néhány ősz hajszállal; sötétbarna szemek; jobb szemet hosszanti heg szeli keresztül – nem vak az érintett szemére -; egész felsőtestet borító tetoválás;

Leírás
„Ensuu”, született Chang Léi shēng, Kínában, 1965. november 01-én. Több rendbeli szabálysértéssel, emberölési kísérlettel, engedély nélküli fegyvertartással, fegyveres támadással, nyílt utcán való éles lőszer használatával, gondatlanságból elkövetett emberöléssel és sikkasztással vádolt férfi. Többszörösen elítélt férfi. Összesen hat évet töltött börtönben. Jelenleg óvadék fejében szabadlábon védekezik, szórakozóhelyen történt késelés ügyében – részletek #13679235 jelentésben -.

Megjegyzés: B-24624/00A783 függelék alapján megfigyelés alatt tartva. Indok, yakuza ügyletekben való részvétel.

Gyakorlatilag születésem óta velem van. Apa embereként kezdte, isten tudja mikor. Eredetileg a testőrömként dolgozott, de hamar rájöttem, ennél jóval többet ér. Honnan jött? Sejtésem sincs. Nem kérdezem a múltjáról, családjáról, kedvenc színéről, hobbijáról. A mi kapcsolatunk szigorúan piszkos anyagiakra korlátozódik. Keveset beszélünk, akkor is munkáról. Messziről nézve, biztos idegeneknek tűnhetünk. Azoknak a tipikus, muszáj mellettem lenned benyomását kelthetjük. Valójában, nagyon csípem Léi shēng céltudatosságát. Annyit mond, amennyi szükséges, vagy amire épp szükségem van. Remek megfigyelő, tökéletesen hajtja végre a feladatokat, és remek érzékkel korrigálja a hibáimat. Nem teketóriázik, ha úgy gondolja, valamit el fogok szúrni, kerek perec kijelenti. Ezt a nyers, szókimondó stílust várom el a környezetemtől. Tőle maximálisan megkapom, mindamellett, hogy kell is. Nincsenek ábrándjaim. Tapasztalatok híján vagyok vezetői szerepben. Az ő tanácsai rengeteget segítenek két rossz közül, kevésbé rémesre voksoljak. Sokszor mentett ki a szószból. Rászolgált jobb kezem lehessen. Nélküle nem adnék sokat magamnak.
Sajnos, ez a rémesen kevés tizenkilenc év, nem rázott bele, nyugodtan gondoljak végig mindent. Elvárható követelmény lenne, precíz gépként kövessem agyamat. Ezzel szemben, gyakran futok bele utcai balhékba. Sokszor kötök ki értelmetlen kakaskodásokban, piti kábszer mennyiségek miatt. Össze se tudom számolni, hány hegem származik felesleges keménykedésből. Gyerekkorom óta taekwondo-zom, naná azt hittem, könnyen nyerhetek. Mekkora barom vagyok. Szégyenszemre Min ki is elver edzéseken. Ezek tudatában nekiesni a túlerőnek, lehető legjobb ómen. A sok verekedés mellett, potyapontként, lassan öt-hat éve drogfüggőséggel küszködöm. Temérdek alkalommal voltam elvonón. Hosszabb-rövidebb ideig tiszta maradtam, de az a gyanúm, ettől a nyavalyától sosem szabadulok. Szégyen! Nem elég saját bizniszem juttat sírba, még feladataimat se látom el belőve. Hiú ábránd azt hinni, megférnek egymás mellett. Elindulsz a lejtőn, neked annyi! Lentebb-lentebb és még lentebb gurulsz, míg ki se bírsz evickélni. Ott döglesz meg a legnagyobb mocsokban, totál egyedül. Csábító jövőkép, nem igaz?
-Információt kaptunk az Inagawa lánnyal kapcsolatban.- Lép mellém kissé őszülő jobb kezem. Némán rátekint ferdén álló nyakkendőmre. Maximalizmusa rögtön felsikított. Erre azonnal szám flegma elhúzásával reagálok. Idegeimre megy, lényegtelen részletekkel foglalkozik. Ám, legyen! Ha zavarja a nyakkendőm, megszabadulok a nyakkendőmtől. Könnyed mozdulattal lazítom meg és dobom hátra mögöttem csattogó Min ki-nek. Kezdjen vele, amit jól esik. Engem a probléma továbbiakban nem foglalkoztat. Kizárólag családunk régen feledésbe merült botránya érdekel. Két hónapja egy poros dossziéra bukkantam. Titkos incidens ködös utalásai szerepeltek benne. Sok mindent nem hámoztam ki belőle. Néma fülekre találtam, amikor kérdéseket tettem fel vele kapcsolatban. Emiatt kaptam vérszemet! Amikor mindenki amnéziás lesz, ott bizony súlyos dolgok lapulnak a háttérben. Tudni akarom mi történt! Hajlandó vagyok akármeddig elmenni, megtudhassam, miért támadtunk az Inagawa klánra. Részleteket akarok! Ebben segítségemre lehet a szóban forgó lány. Remélhetőleg nem zárkózik el minkét fél számára előnyös ajánlat kötésétől. Nekem az igazság kell, neki bármit adhatok. Nyitott vagyok az egyezkedésre.
-Mi lenne az?-
Teszem fel az egyértelmű kérdést, mintha nem lenne nyilvánvaló az fog következni beavatnak a részletekbe. Néha fárasztó főnöknek lenni. Mindenki vár a megerősítésedre. Ezek az unalmas körök kikészítenek. Türelmetlen vagyok, ahogy azt sejteni lehet egy tinédzsernél.
-Hírforrásaink megerősítették Karakura-ban tartózkodik, mint tetováló. Kurosawa Fumiko néven tevékenykedik.-
Hümmentve hagyom el az épületet, minél gyorsabban a bejárathoz parkolt éjfekete járgányomba ülhessek. Egyik emberem illedelmesen nyitja ki számomra a hátsó ajtót. Halvány fintorral veszem tudomásul, megint új tagja van családunknak és senki sem világosította fel szokásaimról. Mellékes, hamar rájön, nem vagyok tipikus főnök. Minden magyarázkodás nélkül megkerülöm az autót, majd könnyedén bepattanok a vezető helyére. Nap sztárja pozícióját átadom Min ki-nek. Gyerekes boldogsággal tud örülni, nevemben foglalhatja el a hátsó szekciót.
-Esetről vannak új fejlemények?-
Várakozom türelmesen, míg mindenki elfoglalja szokásos helyét. Léi shēng ül közvetlen mellettem az anyósülésen. Min ki hátul élvezi kicsattanó jó kedvvel a főnöki szék kényelmét. Sort pedig első számú testőröm zárja hiperaktív mindenesem társaságában. Ez a kör sosem változik, kivéve, ha alkalmatlannak találnak vezetni. Előfordul, rosszul mérem fel, mire lehetek képes. Végül is, ezért fizetem őket.
-Az egerek továbbra sem cincognak.-
-Sajtot nekik.-
Engedek meg halvány mosolyt, ahogy szemüvegem takarásából röpke pillantást vetek beosztottamra. Neki ennyi elegendő, rájöjjön, mire célzok. Régi motoros a szakmában. Nála jobban senki sem tudja, ki és mivel vesztegethető meg. Abban bízom, hamar az ügy végére járhatok. Eredményeket akarok, minél gyorsabban. Lehet ott kéne kezdenem, igénybe veszem a tetováló szolgáltatásait. Ismerd meg az ellenséged, mielőtt támadnál. Bár, szövetségesekre mindig szükség van. Megnyerni az Inagawa kai egyik tagját, felérne a lottó ötössel. Ez a jövő kérdése marad. Egyedül azt garantálhatom, nem fogok kapkodni. Rohadtul nem szúrhatom el. Nem az a kaliberű játék, ahogy az álnevem született. Tiszta égő, sörözés közben ért az égi szikra, nekem Asahi lesz a vezetéknevem, mint a sör márkájának. Akkor durván szét voltam csúszva. Kábszerre ittam, ami zűrös kombináció. Elegem volt, rágót se vehetek, sírva könyörög az életéért a legeldugottabb bodega tulaja is. Hasra ütöttem, aztán készítettem egy hamis igazolványt. Leszartam mennyire röhejes a végeredmény, csak köze ne legyen az eredeti nevemhez. Szerintem, egész jó munkát végeztem.

Szeret - Nem szeret
+ csend
+ nyugalom
+ rejtvényfejtés
+ hullámokban rátörő édesség fanatizmus
+ minden az elképzelése szerint alakul
+ vadászhat
+ robotolás
+ apja bárhálózatát végigjárni
+ beállni a bárba dolgozni

- bosszantani próbálják
- életkora miatt piszkálják
- megbámulják
- nem értik, ha azt mondja, hagyják békén!
- zajos diszkókat
- drogosokat
- részegen randalírozó fiatalokat
- elverik
- nincs elég munka
- szabadnap
- víz >->

Felszerelés
sötét napszemüveg; toll; rejtvényes újság; mobil telefon; kesztyű; 1 db Beretta 90two; 4 db dobókés (kettő combra, kettő bokájához erősítve)

Tárgy: Re: Asahi Shinjirou Szomb. Szept. 08, 2012 5:59 am

Üdv!

Örömmel látom, hogy bővül az alvilági karakterek köre, lassacskán a város sötétebbik oldala is épülget. Kifogástalan, jól felépített előtörténetet írtál, szóval természetesen ELFOGADOM az újabb multid.

Szint: 1.
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou

Képzettségeid:
- Fegyveres harc
- Pusztakezes harc
- Lélekmanipulálás
- Bringer Light
- Fullbring
5 pontot kapsz az LP-d nyomán a Fullbringedre és további 14 pontot oszthatsz el a képzettségeid között szabadon. Részletekért ide kattints.

Mihelyst elkészítetted az adatlapod és bejelentetted a pontelosztásod (topik), hozzákezdhetsz a játékhoz. Jó szórakozást és sok sikert a karaktered kijátszásához!