Genki Naoki
10. Osztag
Hozzászólások száma : 25
Tartózkodási hely : Otthon, hai
Registration date : 2012. Aug. 29.
Hírnév : 3
Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
    (5000/15000)
 |  Tárgy: Genki Naoki Csüt. Aug. 30, 2012 12:26 am | |
| Engedély multi indítására: van
Engedély rokoni kapcsolatra: van
Szükséges posztszám: van
Adatlap
Név: Genki Naoki
Nem: fiú
Kaszt: Akadémiai tanuló
Kor: 0, külsőre 12
- Szépek a csillagok, hai- elterültem a fűben, és Natsu-chan vállára hajtottam a fejem. A sötét tenger az apró, világító pontokkal úgy terült el Seireitei fölött, akár egy hatalmas paplan. Ez a takaró azonban más volt, olyan volt a sok fénylő bogár a sötét pókhálóba ragadva, mint megannyi ragyogó szem, melyek ránk néznek fentről.
- Szerinted igaz, hogy aki meghal, csillaggá változik, és utána fentről figyeli a világot, hai?- miközben vártam, hogy Natsu válaszoljon, megkerestem a Göncölszekeret, ami a kedvenc csillagképem volt már azóta, hogy először megláttam. Többször kaptam már büntetést azért, mert az éjszaka közepén kiszöktem a csillagokat bámulni, és alkalmanként meg is fáztam, de valahogy soha nem tudtam megunni, és örülök, hogy most itt van velem a testvérkém is.
Ahogy rápillantottam Natsu-chanra, szomorúan kellett konstatálnom, hogy a tesóm elaludt, pedig még meg akartam neki mutatni azokat a csillagképeket, amiknek tudom a nevét, és azokat is, amik abban a megtiszteltetésben részesültek, hogy tőlem kapták a nevüket. Még büszkék is lehetnek, elvégre én vagyok az Omnitsukidou yonsekijének és a Juubantai sansekijének egyetlen fia, Taki-nii nem számít, ő nem vérszerinti rokon. Ráadásul én vagyok a legmenőbbek egyike az Akadémián is, mindenki tudja a nevemet.
Jól megy a tanulás is, Natsuval a legjobbak között vagyunk az elsősök között, igaz, nekem nem mennek a kidouk, de az úgysem olyan menő, hogy nagy baj legyen, ha nem sikerül. Ráadásul néhány napja anyu egyik munkatársa azt mondta, hogy hasonlítok rá, és bukni fognak rám a nők, bár nem tudom, hogy azt Natsu-chan hogy viselné, ha lenne másik lány is mellettem, és különben sem tudom, miért jó az, hacsak nem azért, mert menő. Haverok is vannak, de anyu sajnos nem enged el velük sehova.
Későre járt, már legalább két órája otthon kellett volna lennünk. Azt gondoltam, hogy apu biztosan haragudni fog, csak azt engedte meg, hogy elmenjünk gyakorolni naplementéig a zanjutsut és a hakudát egy közeli rétre. Kicsit meg is lepett, hogy vagy ő maga, vagy Taka-nii-san nem jött értünk, úgyhogy jobb, ha most rögtön hazaindulunk.
Óvatosan felültem, hogy ne keltsem fel Natsukit, és miközben lepillantottam alvó nővérkémre, újfent úgy éreztem, hogy magamat látom. Ha az ő egyenruháján az alsó rész nem vörös lenne, hanem ugyanolyan kék, mint az enyém, akkor talán össze is tévesztenének minket. Persze különbözik a hajunk, és kis mértékben az arcunk formája is, meg persze Natsunak elkezdett már nőni a cicije, de mégis kísérteties a hasonlóság. Vajon milyen lehet azoknak, akik egyedül vannak?
Egy közeli fa irányából hangos huhogást hallottam, és ahogy odapillantottam, egy nagy, sárga szempár nézett vissza rám. Nagyon megrémültem, és óvatosan meglöktem Natsut, hogy ébredjen fel, de a lány meg sem mozdult. A lény egyre közeledett, úgyhogy óvatosan felemeltem az egyik magunkkal hozott bokent a földről. Apu azt mondta, hogy ha állat támad meg, kerülni kell a hirtelen mozdulatokat. Ezek a szemek azonban olyan okosnak tűntek, hogy szinte biztos voltam benne, hogy nem állathoz tartoznak.
Az először macskafélének vélt állat előszökkent az árnyékból, de nem támadott, tőlem néhány méterre ért földet. Nálam legalább kétszer magasabb, fehér bagoly pillantott rám. A fején díszes aranysisakot viselt, a karmain pedig fémpengék nyugodtak, melyek akár egy rövidebb katanának is elmentek. Egy hang azt mondta, hogy fussak, de a lábaim teljesen földbe gyökereztek a félelemtől, egyetlen lépést sem tudtam megtenni. Az ócska fakard megremegett a kezemben, a félelem hatására pedig elindult egy kisebb csermelynyi könny lefelé az arcomon.
A bagoly széttárta hatalmas szárnyait, és felém rugaszkodott. A hatalmas test azelőtt csapódott nekem, hogy reagálni tudtam volna, én pedig odébb repültem néhány méterrel, és hasra estem. Az ütközés eléggé fájt, és mielőtt felkelhettem volna, a bagoly átrepült felettem, a fémkarmok végigszántották a hátam. Soha semmi nem fájt még annyira, mint az az érzés, de egyetlen hang sem jött ki a torkomon, a félelemtől kiszáradt a szám.
Amikor a bagoly másodpercek múlva sem érkezett vissza, felálltam a földről. Éreztem, hogy menekülnöm kell, akármi lesz a vége, de mielőtt megtehettem volna, a bagoly megjelent újra, ezúttal szemből. Lehunytam a szemem, de a várt ütközés helyett csak enyhe simítást és szellőt éreztem. A bagoly elfordult, egyenesen Natsu felé vette az irányt. Már csak néhány méterre volt tőle, én pedig hezitálás nélkül a nővérem és a madár közé shunpoztam, és széttártam a karom.
- Natsu-chant nem bántod, hai!- a bagoly gyorsított, én pedig összeszorítottam a fogam, és vártam az ütközést. A madár áthaladt rajtam, de amikor érintkeztünk, felragyogott, és semmiféle sérülést nem okozott, csak egyszerű szellőnek éreztem az érintését. A hatalmas állat leszállt néhány méterrel odébb, és mélyen a szemembe nézett. Kinyitotta a csőrét, és újfent huhogott egyet. Kicsit olyan volt, mintha érteném, amit mond, mintha szavak lettek volna, ő maga pedig egy régi ismerős.
- Ki vagy te, hai?- a kérdésemre újabb huhogás volt a válasz, és mielőtt újra megkérdezhettem volna, csillaggá változott, és felrepült az égre. Ahogy utánanéztem, hirtelen észrevettem, hogy nem is fáj már semmim, elmúlt a félelmem is, nem tartom ijesztőnek ezt a hatalmas állatot.
Kinyitottam a szememet. Az éjszakai lepedőt már lehúzta a lustán kelő nap, melynek első sugarai beragyogták az eget. A csillagok fényét elhomályosította a zsarnok csillag, aki a legközelebbi helyet foglalja el hozzánk. Natsuki-chan még mindig ugyanúgy aludt, én pedig a vállán feküdtem. Álmodtam az egészet?
Nagyon ki fogunk kapni otthon, apu meg is fog minket verni, ráadásul elkésünk az Akadémiáról is, pont hollow ismeret az első óra, ott pedig nem szabad szinte semmit hiányozni, mert lemaradunk az anyagról. A hollowok bonyolult lények. Ahogy megmozdultam, megéreztem, hogy valami van a kezemben: egy ezüstszínű zanpakuto volt az, rajta egy kék selyemövvel és egy aranyszínű csillaggal.
Kinézet:
Külsőre nagyon hasonlít az ikernővérére, Natsukira, csak a frizurájuk, és a nemükből fakadó eltérések teszik lehetővé a megkülönböztetésüket. Naoki 154cm magas, a súlya 43kg. A szeme zöld színű, hasonlóan nővéréhez, ahogyan a hajuk színe is megegyezik. Szőke haja relatíve hosszú, süni frizurában hordja, bár önmagától áll így, nem foglalkozik vele semmit, csak akkor van kezelve, amikor fodrász látja vagy Natsu-chan fodrászosat játszik rajta. A ruhái szinte mindig maszatosak, köszönhetően szerencsétlenkedésének, gyakran esnek rá különböző dolgok, esik bele valamibe vagy eszi le magát. Kék színű ruhákat hord, de nagyjából ennyiben ki is merül az érdeklődése az öltözködése irányába, rábízza magát az anyukájára és a tesójára.
Az akadémián a standard egyenruháját hordja, köszönhetően a modern tisztítószereknek, ez aránylag tiszta. A hátán hordja már materializálódott, de egyelőre ismeretlen nevű zanpakutoját, ami ezüstszínű, és egy kék selyemövvel van a hátára rögzítve, aminek egy aranyszínű, négyágú csillag az övcsatja. Az arckifejezése általában vidám vagy csodálkozó.
Jellem:
Naoki legfurcsább szokása, hogy minden mondata végére odailleszti a „hai” (igen) szócskát, függetlenül attól, hogy mit mondott. Ez a szokása egy atyai pofonra vezethető vissza, amit azért kapott, mert ellent mondott az apja kérésének, hogy ne játsszon a fontos iratokkal. Az eset után először csak az apjának mondta minden mondata végén az „igen” szót, majd szépen ráragadt a teljes beszédstílusára.
Nagyon szereti a családját, különösen az ikertestvérét, akinek mindent megtesz, amit csak szeretne, még akkor is, ha számára ez közömbös, vagy akár kellemetlen. Szeret odabújni mind Natsukihoz, mint az anyjához, szinte ösztönösen létesít testi kontaktust velük, azonban ezt nem teszi az apja jelenlétében, amikor játssza (esetenként feltűnően túljátssza) a nagyfiút. Az apukája az egyik példaképe, egyszer ő is szeretne olyan lenni, mint Takashi. Hasonlóan érez fogadott bátyja, Kaminari Taka iránt.
Amikor idegenek között van, szereti eljátszani, hogy mennyire vagány, így annak ellenére is népszerű, hogy sokat ügyetlenkedik. Ha a két környezete találkozik, megpróbálja az arany középutat választani a viselkedése terén, de ebből sok konfliktusa adódik, úgyhogy próbálja elkerülni az ilyen helyzeteket.
Viszonylag szorgos fiú, de a kidouk terén így is borzalmasan ügyetlen, fél kezén meg tudja számolni a fel nem robbantott varázslatai számát. A tanárai szerint azért nem megy neki soha egy kidou sem, mert tehetségtelen és buta, a valódi ok azonban, hogy az idézések közben is használja a „hai” szót a végén, megváltoztatva így a szerkezetét. Naokinak megvan a magához való esze, tehát nem buta, de nem is túl kiemelkedő az intelligenciája.
Hobbijai közé tartozik a csillagok bámulása órákon át, az árnyjátékozás, illetve imádja a csínytevéseket is. Mivel komolyan szeretne megfelelni, elég sok időt tölt edzéssel is. Az akadémiai vizsgák után a Niibantaiba vagy a Juubantaiba szeretne kerülni valamelyik szülője mellé, bár az Omnitsukidou tagságra nem sok esélye van.
Zanpakuto: (nem rendelkezik shikaival, nem tudja a kardja nevét)
Név: Seitotsuku (Csillagbagoly)
Parancs: Yajire! (Huhogj!)
Típus: fény
Kinézet: Alapállapotban egy normál tachi, ezüstszínű markolattal és tokkal. Naoki a hátán hordja a zanpakutot a magassága miatt, ezt egy sötétkék selyemövvel rögzíti a hátára, hasonlóan a juubantai korábbi kapitányához. Övcsatként egy aranyszínű, négyágú csillag szolgál, ami nagyjából a mellkasánál van. Ezek a kiegészítők szintén a zanpakutohoz tartoznak.
Shikaiban a markolat, az öv és a kard egyesül, így létrejön egy repülő guillotine. A fegyver pengéi tíz centiméter hosszúak, összesen nyolc van belőle, melyek a szürke zsákból bújnak elő. A fegyverhez tartozó lánc nagyjából három méter hosszú, a végén egy kis fémgömb van az egyensúly miatt.
Képességek:
Seitoyaiba (Csillagpenge): Az első ránézésre erő típusú zanpakuto valódi képessége, hogy a fényt használja támadásra. A fegyver sebzése drasztikus változásokat mutat a fényviszonyoktól függően, míg teljes sötétben úgy érinti az ellenfelet, hogy egyáltalán nem vágja meg, addig a fényárban úszó dolgokon akár háromszor mélyebb sebzést is okozhat annál, mint amire egy fizikai fegyver normál körülmények között képes lehetne.
Shisounohoshi (Göncölszekér): képes megidézni egy fényből álló szekeret, amit tizenkét bagoly húz. A szekér valamivel gyorsabban halad, mint Naoki a shunpojával, képes repülni, és rendkívül jól kanyarodik. Magát a szekeret és a baglyokat nem lehet elpusztítani fizikai támadásokkal, illetve más számára fizikailag nem léteznek, mindenféle érzékelés vagy hatás nélkül áthaladnak rajta. Ha Naoki valakinek engedélyezi, és az illető is akarja, képes utazni a szekéren. A Shisounohoshi csak árnyék technikákkal sebezhető. Éjszaka a képesség hatásosabb.
Nappal: Négy zanpakuto szintenként +1 shunpoval halad (egy pontnál egy, ötnél kettő, kilencnél három stb. gyorsabb, mint Naoki sima shunpoval)
Éjjel: Három zanpakuto szintenként +1 shunpoval halad (egy pontnál egy, négy pontnál kettő, hét pontnál három, tíz pontnál négy stb. gyorsabb)
Szeret vs. Nem szeret:
++ Natsu
++ Anya
++ Apa
++ Taki-nii
+ Csillagok
+ Árnyjáték
+ Szórakozás
- Egyedül lenni
- Unatkozni
- Kidoukat
- Az erőszakot
- Ha a családja szomorú
|
|
ELFOGADOM!