Kuchiki Samanuske
4. Osztag
 
Hozzászólások száma : 108
Age : 113
Tartózkodási hely : Kuchiki tanya, vagy az osztagnál, esetleg kocsma.
Registration date : 2012. Aug. 23.
Hírnév : 5
Karakterinformáció
Rang: 4. osztag, 20. tisztje - Állatorvoslási Osztály vezetője. _@_/"
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
    (9000/15000)
 |  Tárgy: Kuchiki Samanuske Pént. Aug. 24, 2012 1:37 am | |
| Jelszó: Uii aaue Engedély a főnemesi karakterre, és a multira: Szayel-santol.
Rokoni kapcsolatra engedély: Kuchiki Hana kuzintól.
~ Adatlap
Név: Kuchiki Samanuske
Nem: De igen (Férfi)
Kaszt: Csavargó (Shinigami)
Szül. ideje: Fogantatás után 9 hónappal. (1911-9-15)
Kor: 100
- Emberként:-
- Lélekként: 100
~ Előtörténet
~ Gyerünk, mindjárt meg lesz az. Nem kell sok, rajta hölgyeim, gyertek csak. Mutassátok meg Samanuske bácsinak, hogy milyen szépek is vagytok.~ ott kuporgott a fa egyik vastagabb ágán, a lomb takaró biztonságában. Nem csak tökéletes volt a rálátása a fürdő női részlegére, de egyenesen a medence felett volt. S a hölgyek kezdtek jönni, hárman voltak, egy vörös, vállig érő haja volt, kellemes domborulattokkal, bár az arca elég szigorú volt, nem lenne jó, ha most elkapnák Samanusket. A másodiknak hosszú, derékig érő fekete haja volt, ami a közepén volt összefogva, kis pisze, szeplős orra volt, apró mellei ellenére igazán nőies teremtés volt. A harmadik pedig világoszöld, rövid haja volt. Lassan merültek el a forró vízben, sajnos pont a mellükig ért, így a kilátás nem volt a legjobb. Samanuske ettől nem volt túl boldog, ezért úgy gondolta, hogy ha előrébb megy, akkor láthat is valamit. Így hát mocorogni kezdet, egy halk reccsenés, egy pillanatra megállt, majd tovább mászót, még egy reccsenés. Az arcára kiült az aggodalom, elkerekedett szemekkel nézet le, és látta, hogy az ág kezdi megadni magát. Felemelte a tekintetét, mintha csak egy kamerába nézett volna.
- He-he-he, ez baj.- után sajnos letört alatta a fa, egyenesen a medencébe pottyant. A hölgyek is meglepődtek, hát még Samanuske, az ág valahol a medence szélén volt, míg Samanuske benne. Lassan dugta ki a fejét, a tollai lehangoltan lógtak, az arcán elsőnek aggodalom volt, majd átment vigyorba. - Ízé… a francba, mégse itt parkoltam a lovammal. Ha nem gond, akkor most mennék.- mászott volna kifelé, csak hát… a hölgyek nem így gondolták. Olyan agressziót még nem látott a nők arcán, csak hasonlót, egyszer. Amikor Kohaku-san valami táncesten táncolt egy öregemberrel, és utána fejbe verte, az volt hasonló. Vagy amikor elkapta, amiért az 5. osztag falára firkált? Szerencsésen megúszta, még kapott is sütit, meg papírt, és ceruzát is. Nagyon finom volt a süti, ám az a tekintet, azt nem tudta elfelejteni. Ha Kohaku-san a közelben volt, mindig elfelejtette a rosszalkodást. Ám ezek… lehet a rokonai lennének? Ez már nem derült ki. Túl sok ütést kapott a fejére. - Samanuske-kun, már megint itt? Hányadik is a hónapban? A negyedik, tudja mit jelent ez?- kérdezte a szigorú tekintetű nővérke, akinek hiába volt ilyen az arckifejezése, kifejezetten csinossá varázsolta az arcát. Ellenben Samanuske, a szeme feldagadva, néhány foga hiányzott, a szemöldöke felrepedve, és feje közepén egy nagy púp, az orra lila volt, és vér szivárgott belőle, nagyon nem nézet ki jól, de próbált vigyorogni. - Akkor ez azt jelenti, hogy itt a hónap vége.- nevetni nem akart, félt, hogy kiesik a maradék foga is, de helyette kuncogott a nővérke. - Ej-ej, egyszer még nagy bajba fog keveredni, és akkor már nem tehetek semmit se, hogy újjá varázsoljam, vagy legalább elfogadhatóra. Na, szedjük rendbe az arcát.- pár óra elteltével már kész is volt, tapaszok, fogpótlás, és már-már sértetlennek is lehetne nevezni. Ám amit otthon kapott az apjától, a szokásos szidást. Elég szigorú volt az apja arca, ha valamit nem nagyon tudott állni Samanuske, az nem volt más, mint az apja tekintete. Főleg ilyenkor, nem csoda, hiszen a Kuchiki házba tartozott, és nem volt boldog, amikor a család hírnevét rontja valaki. Legalábbis Samanuske szerint volt így, az igazság az volt, hogy inkább a fia miatt aggódott. - Már megint… már megint egy panasz. Ezúttal mi volt? Várj, kitalálom. Elloptál néhány alsóneműt, igaz?- bár az apja szigorú tekintettel nézet, Samanuske mégse bírta ki vigyorgás nélkül. Emlékszik arra az alkalomra is. Friss diák volt az Akadémián, mindenki sokat várt el Tőle, sőt, fegyelmezettséget. Már az első héten bebizonyította, hogy nem lesz így. A szobatársával, és az új barátaival kötöttek egy fogadást. Ha Samanuske egy érmével beletalál egy pohárba, nagyjából hat méterről, akkor megírják helyette a háziját, de ha nem, akkor két napja van arra, hogy a lehető legtöbb fehérneműt összeszedje, de minimum négyet. Az elején ment minden, zuhanyzáskor, vagy éppen, amikor átöltöztek a gyakorláshoz, akkor ott volt Samanuske, vagy éppen a szárítóról szedte le őket. Csak egy baj volt, egy ilyen alkalommal, amikor lekapott egy csinos, csipkés bugyit, szembetalálta magát néhány diákkal, akiket megfosztott a ruháiktól. Nem voltak boldogok, ez volt az első eset, hogy a gyengélkedőre került, és nem is az utolsó. Annyi volt a szerencséje, hogy a veréssel megelégedtek a csajok. - Ne vigyorogj!- szólt az apja erélyes hangon. Azonnal abbahagyta a vigyorgást. - Vagy lehet, hogy megint egy szoknyát húztál fel zászlónak?- ismét csak vigyorgott, ez is emlékezetes eset volt. Még másodikban történt, hogy egy újabb fogadás miatt kellett ezt megtennie. Már csak a megfelelőt kellett megtalálnia. Hamar meg is lett, az Akadémia egyik elitje lett a kiszemelt. Hidrogén szőke, nagy mellek, kemény fenék, az a tipikus menő alkat. Csak sajnos gyakran az úgy nevezett bandája mindig körülötte volt. Ki kellett találnia valamit, amivel elérheti, hogy egyedül maradjon. El is jött a megfelelő alkalom. Egy bál, vagy valami ilyesmi volt az, itt mindenki táncolt. Samanuskenak annyi volt a szerencséje, hogy a származását ritkán emlegette, így sokan azt se tudták, kinek a fia. Ezért könnyű volt a lány közelébe férkőzni. Igaz, elég lenéző volt a pillantása, sőt, még majdnem undorodott is, de arra méltatta, hogy elküldje egy italért. Ez volt a megfelelő alkalom, hashajtót kevert az üdítőbe, és csak várta a hatást. Ami nem is késett, hamar a lánymosdó felé indult, jó nagy szoknyában, szerencsétlenségére le kellett vennie, így Samanuskenak annyi volt csak a dolga, hogy bement a mosdóba, és a fülkéről lekapta a szoknyát, reggelre pedig már ott lobogott az Akadémia tetején. Büszke volt magára, csak szerencsétlenségére felismerték, köszönhetően a tollainak, és talán annak is, hogy amikor megszerezte, egy hangos; EZAZ MEGVAN!! Felkiáltás hagyta el a száját. A lány barátja, és annak a haverjai elmagyarázták, ezt miért nem szabad, így ismét a gyengélkedőn volt, bár már ismerősként köszöntették. - Ne neves!!- mintha kicsit mérgesebb lett volna az apja, némi ingerültség költözött a hangjába. Ezért ismét csak csendben maradt Samanuske. - Mi is lehet még!? Megvan! A leselkedés! Biztos az lehetett.- most eltalálta az apja. Tényleg az volt, csak ezt nem kell neki tudnia. Régebben, vagyis nem olyan régen, hanem amikor végzős lett, egy újabb fogadás miatt, néhány képet kellett készítenie a zuhanyzó lányokról. Ez volt az egyik legkönnyebb feladata. Csak egy gépet kellett szereznie, és várnia, kivárni, hogy induljanak a lányok. Lesben állt, mint egy vadászó nagymacska, minden idegszála feszülten várt. Szinte beleolvadt a környezetébe, pontosabban a padba, amin ült, és nézte a zuhanyzó ajtaját. Alig ”páran” látták, hogy mit is csinál, de eljött az ideje. A lányok bementek, még egy kicsit várt, és vigyorogva utánuk somfordált. Már előre csorgott a nyála a látványtól, és amikor benyitott… hát nem arra számított. Ott álltak a lányok, gonosz vigyorral az ajkukon, már tudta, lebukott, talán nem kellet volna simogatni a fényképezőt. Egy újabb verés, és egy újabb gyengélkedő. - Ha lennél szíves, idefigyelnél, és nem csapkodnád a térded nevetve, akkor még mondanék pár szót. Vagy ha akarod, hívhatom Kohaku-sant.- ennyit kellett csak mondani, már vigyázba is vágta magát. Élt benne az emlék, az a tekintet, hiába volt kedves utána, egy életre megtanulta, és megjegyezte. Ne hergelje a nőstényoroszlánt. - Kire üthettél, Rám nem, és az apámra se. Talán az anyád apja lehet az oka, Ő volt olyan, mint Te vagy.- elmosolyodott, imádta a nagyapját, Samanuske tényleg olyan volt, mint az öreg. Tőle tanulta meg az élet értékét, azt, hogy minden élet egyformán fontos, az öreg miatt lett olyan, amilyen, sőt, a nagyapja adta Ikichit is. Egy apró, kis majmot, aki már gyerekkora óta a vállán utazott, egyedül csak akkor nem volt ott, ha valami csínytevést csinált, vagy éppen az apja szidta. Ezeket leszámítva, mindig ott volt a jobb vállán. Sőt, a rágózásra is az öreg kapatta rá. - Igen, csak is Rá üthettél. Azon is csodálkozok, hogy az Akadémiát kijártad, ha nem lenne a nevünk, már lehet rég kidobtak volna. Példát vehetnél a kuzinodról, Hana már hadnagy. - megint témánál voltak, ezt nem nagyon kedvelte, amikor a családjának a többi tagjával példálóztak. Ám inkább nem szólalt meg. - Te meg még csak holnap tudod meg, hogy melyik lesz az osztagod. Előre sajnálom a kapitányod. Az is meglepő, hogy a shikait elérted, hiszen alig tanultál, sőt, szinte biztos vagyok benne, hogy nem csináltál semmit. Ha kellett nem akartál vívni, sőt, az órákon még azt is mondtad, a hollowoknak joga van az élethez. Szerencséd volt, hogy az anyagot azért tudtad elfogadhatóra, és... KELJ FEL!! - álmosan dörzsölte a szemeit, sikerült ülve elaludnia, miközben az apja beszélt, ám nem zavartatta magát a nemzője, folytatta tovább. - ...nem buktathattak meg a felfogásod miatt. Biztos azt gondolták, hogy majd kinövöd egyszer, hát remélem, hogy tényleg ki. Akkor is tényleg csoda, hogy sikerült. Nem tudom mi lesz veled a jövőben, de köthetnél végre egyszer egy olyan fogadást, amiben ha vesztes, akkor végre komolynak kell lenned, az életed végéig, vagy legalább megnősülnél, asszony kell hozzád, rendbe rakna, és végre lehetnének unokáink is. - ismét egy másik téma, a házasság, nem nagyon rajongott érte. Tudta, hogy ha tényleg nem egy fogadás tétje lesz, akkor nem nagyon fog nősülni, még ha valaha szerelmes is lesz, akkor se. Fogságban nem szaporodik. Csak is fogadás miatt lehet, de annyira nem rúgott még be. - Szegény anyádnak inkább nem mondom el, hogy megint mit csináltál. Indulj, nincs több időm.- hátat fordított az apja, ezzel szokta jelezni, hogy a beszélgetésnek vége. Mivel volt jobb dolga is Samanuskenak, ezért nem is akart maradni. Alig lépet ki a szobából, Ikichi már ott is volt a vállán, és Samanuske fülét babrálta. - Na, akkor ma mi legyen? Este kocsma, és utána meg valami csaj?- oldalra fordította a fejét a kis majom. Samanuske tudta, hogy ez mit jelent, rosszallást. - Nem kell aggódnod. Mire jelentkezek az első osztagomnál, addigra kutya bajom se lesz. Biztos nem hányom le az asztalát, mint az igazgatónak az Akadémián.- jól emlékezett erre is. Egy átmúlatott éjszaka után, rossz helyen aludt, a lánymosdóban, a hona alatt egy malaccal. Reggel jelenése volt az igazgatóiban, és sajnos a gyomra is rossz volt, így telibe hányta az asztalt. Az volt az egyetlen alkalom, amikor a családneve is alig tudta megvédeni. De az a múlt, ideje a jövőbe figyelni, és az új őrültségek felé. Megsimogatta Ikichi fejbúbját, a kis majom hálásan vinnyogott, majd folytatta Samanuske fülének a rágását. Inkább adott neki egy külön, Ikichi méretű cigit, tudta, hogy ezt akarja. A kis majom hamar rá is harapott, már csak meg kellett gyújtani, és vidám volt a jószág. Samanuske is így tett, rágyújtott, csak már egy ember méretűre. Vidáman, mosolyogva lépet ki az utcára, várt rá az éjszaka, holnap pedig életének egyik fontos pillanata. Legalábbis egyesek szerint az volt. Ám hogy mi lesz még? Azt nem lehet tudni, reményei szerint, pár csinos hölgy lesz. Kaland, játék, szenvedély, ez vár Rá, és új barátok, de előtte a kocsma. ~ Kinézet
186cm magas, 96kg a súlya, a testfelépítése erős, izmos. Barna szemei vannak, és a haja is szintén a barna, ami lófarokba van kötve, de így is leér a hátsójáig, kiengedve pedig még hosszabb lenne. A hajcsatjába (ami valójában egy kenseikan) három madártoll, és három, vörös pálcika van beletűzve. Arcára leginkább a jóképűt mondanák, és általában egy pimasz vigyor is ott játszik az ajkán. Szabad idejében pedig kicsit cifrábban öltözik. (lsd avi alany). Zanpaktouját pedig az övében hordja, jobb oldalt.
~ Jellem
Nagyon életvidám, kedves, barátságos személyiség, a legtöbb dologban képes meglátni a jót, és a legtöbb személyben is. Ezért van az, hogy általában sokat mosolyog, vagy vigyorog. Az a véleménye, hogy így átragadhat másokra a jókedve. Persze neki is vannak hibái, mint például az, hogy gyakran leskelődött a hölgy shinigamik után, és ha ez nem lenne elég, az alkoholt se veti meg (pedig szerinte csak a kocsmákban lehet jól barátkozni), sőt, képes akár nyitott szemmel is aludni, egy beszélgetés közepén is. Régebben (fenéket régen, most is) gyakran került bajba, de csak azért, mert bolondozni is szeret, ami általában kisebb csínyek voltak. Ellopni a zuhanyzóból a lányok ruháit, és ehhez hasonlok Természetesen utána mindig a gyengélkedőn kötött ki. Van egy szokása, hogy ostobaságokban fogad, így gyakran kerül kínos helyzetbe. Samanuskenak igazi pacifista jelem, jobban mondva, ha szükséges harcol ugyan, de nem öl, nem nyomorít, maradandó sérüléseket nem okoz, még egy hollownak se. Számára minden olyan élet fontos, ami rendelkezik tudattal. Ezért is nem felhőtlen a viszonya a családja minden tagjával, habár ez nem annyira zavarja, még mindig szereti mindet, és nem haragszik rájuk. De Samanuske már csak ilyen. ~ Zanpakuto/képesség
~ Zanpakuto
Neve: Kangosi (Ápoló)
Fajtája: Kidou
Shikai parancsa: Ttoriatsukae! Kangosi, (Kezeld! Ápoló.)
Shikai kinézete: Legalább 230cm pengehosszúsága van, a pengéje 25-30cm széles. A pengéjén volna valami minta is, de néha hullámoknak nézi, máskor meg felhőknek, nem tudja kivenni, mi is lehet az. A keresztvasa öt részből áll, leginkább egy virág szirmára hasonlíthatnak. Markolata pedig legalább 40cm hosszú, és vörös. Első ránézésre elég nehéz, de aki egyszer megemeli, az rájöhet, hogy igen csak könnyű. Az alakja ellenére nem igazán harci zanpaktou, inkább támogató szerepet tölti be.
Támadások:
Houshoku(Elnyelés): Képes elszívni mások fájdalmát, vagy gyógyítani a sérüléseit. Sajnos ennek a hátránya, hogy amit meggyógyít, az Samanusken jelen meg. Tehát ha egy törött kart hoz rendbe, akkor Samanuske karja lesz eltörve, ha csak betegséget, akkor is Samanuske jár rosszul. Annyi szerencséje van, hogy képes befolyásolni, hogy mennyit is gyógyítson. Tehát egy törött kart kezel, akkor megállíthatja annál pontnál, ahol csak elvan repedve, így Samanuske is csak egy repedést kap, vagy ha betegség, például egy daganat, akkor addig a pontig, míg kezelhető, gyógyítható volt. Minél nagyobb a sérülés, és komolyabb a betegség, annál több időbe telik a gyógyítás.
Halálos sérülés/betegség: 30 perc.
Törések (függ a végtagtól is): 5-20 perc.
Repedések: 5-10 perc.
Zúzódások: 1-5 perc.
Betegségek (a betegségtől is függ): 1-30 perc.
Minden második zanpaktoura költött pont 1 perccel csökkenti az időt, ám 1 perc alá nem tud menni.
Tsuzuri(Összekötés): Több személyt köt össze, mindenkin, akin alkalmazza ezt a technikát, annak a jobb karján egy karkötőszerűség jelen meg, ez jelzi a kapcsolatot. Ennek a haszna az, hogy minden sérülés megoszlik azok közt, akiknél jelen van a kapocs. Ha csak egy valakivel teszi ezt meg, akkor feleződik a sérülés/fájdalom, ha három, akkor már harmadolódik és így tovább. A személy fajtája lényegtelen, ha egy hollowal is megteheti ezt. Csak ennek a nagy hátránya az, hogy ha egy jóval erősebb valakin alkalmazza, akkor porul járhat. Mert ha a támadás ereje akkora, hogy Samanuske még a felébe is belehalna, de az ellenfél nem, akkor bizony Samanuske meghal. Ha már egy sérült valakin alkalmazza, akkor a 10 percnél nem régebbi sérülés/ek is megoszlik/megoszlanak. Ám nem csak erre jó, hanem a jó, kellemes, fizikai érzéseket is megosztja (csak ki kell választania, éppen mit akar). Mint a finom ételek ízét, részegséget (néha szex közben is használta, ha véletlenül korábban érne a csúcsra, mint a hölgy). Minden egyes zanpaktoura költött pont eggyel növeli a személyek számát. Jelenleg csak négy személlyel képes ezt megtenni, saját magát is beleszámolva. Természetesen a saját maguknak okozott sérülés nem számít bele, csak az, amit másnak okoznak.~ Szeret-nem szeret
Szeret:
- Rágó
- Ikichit
- Nagyapját
- Aludni
- Segíteni
- Kohaku-san sütije, pedig csak egyszer kapott belőle.
Nem szeret:
- Harcolni
- Felesleges erőszakot
- Az ölést
- Nemesi kötelezettségeket
- Kényszert
~ Felszerelés(ek)
Általában ami egy shinigaminál a szokásos. Persze ezeken kívül némi pénz, Ikichinek étel, ha előbukkanna, és nagyjából ennyi. Ja, persze rágó is akad, meg cigi.
A hozzászólást Kuchiki Samanuske összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 24, 2012 6:01 am-kor. |
|
