A szobában található berendezéseken ujjnyi vastagságban állt a por. Pizzás dobozok, sörös dobozok vagy üvegek tarkították az alapjáraton vörös szőnyeget, ami már inkább a szürkére hasonlított. Halk morgás törte meg a csendet, az egyetlen különálló részből jött, a fürdőszobából... Az ajtó halk nyikorgással nyílt ki és jelentem meg. Szemeim a szemétdombot pásztázták...
- Ráférne erre a lyukra egy kis takarítás...- állapítottam meg majd az ágyam melletti kis asztalhoz sétáltam amint egy pizzás doboz hevert nyitott állapotban. Három szelet volt még benne, de nem emlékeztem rá, hogy pontosan mikor is... ~hmm mindegy~ húztam el a számat majd a három szeletet egymásra helyeztem és betömtem a számba. Nem volt olyan jó az íze mint a friss, véres húsnak, de mivel hónapok óta remete életet éltem, csak a boltba mentem ki és nem volt kedvem vadászni nem volt más lehetőségem... A szoba túloldalán található fakószürke hűtőhöz léptem, kinyitottam és egy újabb üveg sört vettem elő. Számba vettem a kupakot és egy egyszerű mozdulattal lepattintottam a kupakot. Ilyen téren szerencse, hogy vérfarkas vagyok és olyanok a fogaim mint egy acéldarab. Nagyot kortyoltam majd a TV-hez léptem, bekapcsoltam és helyet foglaltam a vele szemben található, ütött-kopott bőrfotelban. Valami értelmetlen műsor ment ezért megkerestem a távirányítót... mindig eltűnt a nagy kupiban és mindig órákig kerestem, de most hamar megtaláltam ugyanis pont rajta ültem... elkezdtem kapcsolgatni, hogy találjak valami értelmes műsort, de sehol nem volt semmi... megittam az utolsó korty sörömet majd egy laza mozdulattal magam mögé hajítottam az üveget és néztem tovább a csudadobozt.
Már félálomban voltam amikor egy számomra ismeretlen lélekenergiát érzékeltem. Mostanában egyre többször fordult elő velem, de eddig nem foglalkoztam velük. Most azonban már nagyon ki voltam éhezve egy küzdelemre, friss húsra, és kíváncsivá is tett a dolog... vajon mi lehet az, ami nem is olyan messze téblábol tőlem? Kimásztam a fotelemből és a szekrényemhez léptem aminek mindkét ajtaja le volt tépve... így könnyebb volt matatni benne... A sárga ujjatlan, kapucnis felsőmet vettem fel, a kapucnit a fejemre húztam majd a kardomat is előbányáztam a szekrény legmélyebb fiókjából és a felsőm alá csúsztattam. Nem előnyös ha valaki meglát az utcán egy szamurájkarddal. A végén még a rendőrséget is kihívja rám... azt pedig nem szeretném mert akkor végképp nem lenne nyugalmam.
- Azt hiszem itt az ideje kiosztani pár pofon felfújtat. - mondtam halkan majd kiléptem az ajtón és belevágtam az éjszakába, követve a lélekenergiát. ~Ilyet utoljára még akkor érzékeltem amikor Aizen rátalált... lehet, hogy egy shinigami van a közelben? ~ elmélkedtem... már elég közel voltam és meg is pillantottam az illetőt. Nem láttam még soha életemben... nem volt valami félelmetes, de nem szabad a külső alapján megítélni az ellenfelet... lehet, hogy annak ellenére, hogy ilyen törékeny iszonyat erős. Volt már ilyen ellenfelem és csak a vak szerencsének köszönhetem azt, hogy most itt állhatok és készülődhetek ismét a „nagy” harcra.
- Ki és mi vagy? S mit keresel a vadászterületemen, idegen? - mordulok rá a szőke üstökű szerzetre. A jobbomat kardom markolatára csúsztatom, hogy egyből használni tudjam ha szükségem lenne rá.
- Ha nem hordod el innen magad meg kell, hogy öljelek... sőt... jobb ötletem támadt... élve foglak megsütni és megeszlek majd... de az is lehet, hogy nyersen eszlek meg... - engedtem szabadjára a gondolataimat. Ráadásul olyan ínycsiklandó illata volt, hogy kezdtem tőle megrészegülni. Szemem ellepte a gyilkolás utáni vágy, arcomra pedig félőrült mosoly terült el.
- Na mi lesz? Elmész vagy megegyelek? - kérdeztem rá majd megnyaltam a szám szélét. Kardomat szépen lassan kihúztam a tokjából és magam mellé helyeztem úgy, hogy a pengéje az idegen felé tekintett azonban a hegye a betont karcolta.