-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Holtak hajnala

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Diego Canino
Espada
Espada
Diego Canino

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 304
Age : 31
Tartózkodási hely : Hatodik torony, Las Noches
Registration date : 2012. Jan. 04.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Sexta Espada, a Sanador Equipo parancsnoka
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te40100/45000Holtak hajnala 29y5sib  (40100/45000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyCsüt. Aug. 16, 2012 2:54 am

Stáblista

Rendezte:
Diego Canino

Forgatókönyvet írta:
Raimaru Minashaku és Diego Canino

Producer:
Urahara Kisuke

Szereplők:
Fon Seiran (Fon Seiran)
Urufu Yashuhiro (Urufu Yashuhiro)
Raimaru Minashaku (Raimaru Minashaku)
Diego Canino (Diego Canino)





Katsuren, Japán

Valahol a kertvárosban
0:19

Túlvilági hörgések verték fel a város nyugalmát. Egy fekete csuklyát viselő alak lépett ki a sikátorból, és miután körülnézett elindult. Mögötte megjelent a zaj forrása is, nagyjából száz ember jött mögötte, akik pokoli kórusként énekeltek a pokol kottájából, artikulátlan hangjukra több lámpa is felkapcsolt az utcából. A halvány fény láthatóvá tette némelyikük arcát: véresek voltak, sokuk szétroncsolódott testtel rendelkezett. Szemeik fennakadtak, arcukon nem volt semmilyen érzelem a mértéktelen éhséget leszámítva. Sokuk szájáról folyt vér. A zombik nyögések kíséretében emelték fejüket az ablakokon kilesőkre, akik felsikoltottak.
-Menjetek!-az élőhalottak a szélrózsa minden irányába ugrottak szét, a nekromanta pedig elégedetten támaszkodott fekete botjára, miközben túlvilági sikolyok töltötték meg a várost. Érezte, ahogy növekszik az ereje, alig egy óra alatt százszorosára nőtt a zombik száma, mire a növekedés mértéke lelassult. A megmaradt túlélők sem húzzák sokáig. Nem is lényeges ez a város, csupán meg akarja mutatni a világnak, hogy létezik. Senki nem mer majd dacolni az akaratával, ha látják, mire képes.

Egyes számú erőtér antenna
4:36

-Byakurai!-a fekete kimonót viselő férfi tett egy gyors mozdulatot a kezével, mire ujjából kicsapó villám átvágta a felé tartó zombikat, így újra megtisztítva a terepet. Három társa egy-egy aggódó pillantást vetett rá, miközben háromszöget alkottak, és jobb kezükből folyamatosan reiatsut áramoltattak a készülő fehér oszlopra. Egy kékes energiasugár a készülő, hatalmas kidou oszlop tetejéről egyenesen a metszéspontba tartott, és ugyan még nem volt tökéletesen kész, már így is vont egy gyengébb burkot a város köré a négy másikkal együtt.
–Hogy álltok az oszloppal?
-Még egy perc, és teljesen kiszűrjük a lények ki és az emberek behatolását, nagyjából tíz perc, és a hollowok sem fognak átjutni az erőtéren, egy óra múlva pedig szinte mindent képesek leszünk kiszűrni.
-Értem. Most kaptam a jelentést, hogy az utolsó hollowot is sikerült elpusztítani az erőtéren belül- a férfi ezután elfordult a társaitól, és a füléhez emelte a kezét. –Kereső osztag! Van már információtok arról, hogy mi a jelenség oka? … Keressetek tovább! Ha biológiai elváltozás lenne, a 12. osztag már kimutatta volna, tehát lélekenergia segítségével irányítják őket. … És a lényeknek van reiatsuja? … Rendben, jelentem Seireiteinek, folytassák a keresést! Néhány óra múlva megjön az erősítés, addig tartsanak ki!

Egyes számú erőtér antenna
6:47

-Nanaseki-sama, egy arrancar jelenlétét érzékeltük az erőtéren túlról, a keleti oldalról- a kidoushuu tisztje nyugtázta az adást, majd aggódva pillantott az égre, a felkelő Nap irányába. Ez a küldetés talán meg fogja haladni a képességeit, soha nem kapott még ilyen bonyolult feladatot, mindig ott volt neki a kapitány vagy a hadnagy, aki segített neki, neki csak utasításokat kellett végrehajtania. Soha nem látott még hasonlóan borzalmas dolgokat, mint amilyenek ezek a megelevenedett holttestek, melyek felzabálják a még élő embereket, és amióta itt van, folyamatosan jelentkeznek a bonyodalmak.
Egy megharapott shinigami a kutatóosztagból kómába esett, és hasonló elváltozások mutatkoztak rajta, mint a megharapott embereken, bár velük ellentétben ő fel fog épülni. Felbukkant egy rövid időre az is, aki valószínű felelős az egészért, de megölte az őt megtaláló tisztet és elmenekült, mielőtt a többiek odaértek volna, és még mindig nem került elő. Ráadásul most itt van az arrancar, de legalább későn érkezett, ha egy órával korábban jön, talán átjut, de most már kész a burok.
-Értettem. Figyeljék tovább a tevékenységét!- miután a tiszt megszakította a kapcsolatot Seireiteivel, átállította a frekvenciát, hogy üzenjen az alá beosztott kidoushuus tiszteknek és a kereső csapat tagjainak. –Figyelem! Egy arrancar jelent meg a keleti oldalon. Az erőtéren nem tud átjönni, de mindenki legyen résen! Ha véletlenül bejutna valahogy…
-Giname-sama, megtaláltam, jöjjenek gyorsan… túl erős… nem bírok… áh!
-Francba!- a shinigami megszorította a zanpakutoja markolatát. Ha tehette volna, ő maga keresi meg azt a szemétládát, akkor nem kellene több társának is meghalnia, de rá a küldetés koordinálásánál volt szükség. –A kereső csapat minden tagjának! Menjenek arra a helyre, ahonnan utoljára jött az üzenet, legyenek résen!- Giname Yukio újfent megszakította a vonalat, és gyorsan végigszámolta a lehetőségeit. A második szakasz két halottat, a harmadik egy súlyos sérültet tudhat magáénak, tehát már csak hat shinigami maradt az ellen a szörnyeteg ellen, aki alig hat óra leforgása alatt vérbe borított egy egész várost.
-Nanaseki-sama!- a shinigami jelezte, hogy fogadja az adást, mire a tiszt folytatta a beszédet. - Leellenőriztük az arrancar lélekenergia szintjét. A gép jelzése szerint vörös, elképzelhető, hogy Espada. Legyenek fokozottan óvatosak! Az erősítés fél órán belül meg fog érkezni- Yukio már maga is érezte a hatalmas reiatsut, ami az erőtértől alig húsz méterre lehetett a másik oldalon, talán látni is vélt egy apró pontot az égen abban az irányban, ami azonban lehetett akár egy repülőgép vagy egy kósza felhő is.
Éppen készült volna üzenni, hogy fokozottan figyeljenek, amikor világoszöld energiasugár csapódott az erőtérnek, azonnal hatalmas repedést okozva rajta. A fekete törésvonalakról azonnal látszott, hogy nem fog kibírni a kidou még egy csapást.
-Figyelem! Mindenki készüljön fel, úgy tűnik, az arrancar képes átjutni az erőtéren! Senki ne harcoljon ellene, amíg nem jött meg az erősítés, valószínű az Espada tagja! Ismétlem, senki ne támadjon az arrancarra, amíg nem jött meg az erősítés!- a tiszt nagyjából akkor fejezte be a parancsot, amikor a második energiasugár is becsapódott, és bár a cero nem ütött túl nagy rést, mire összeforrasztották az oszlopot őrző shinigamik, az arrancar az egyik ház tetején landolt, alig pár száz méterre a kidoushuu hetedik tisztjétől…

*

Seireitei

6:51

Kora reggel érkezik meg shinigamihoz a pokollepke a paranccsal, hogy azonnal jelenjenek meg a Senkaimonnál. Akármit csinált a három shinigami ezen a korai órán, a parancs szerint tíz percen belül teljes harci díszben kellett megjelenniük a kapunál, ahol húsz másik shinigami várakozott. Velük együtt érkezett még tizenhét további halálisten, kereken negyven főre kiegészítve a csapat számát.
Amikor mindenki megérkezett, egy első osztagos tiszt jelent meg, és a kezével csendre intette azokat, akik nyugtalanságuknak adtak hangot. Való igaz, ekkora csapattestet ritkán küldenek ki küldetésre, ráadásul egyetlen fehér haorit, vagy legalább hadnagyi karszalagot viselő shinigami nem jelent meg a jelenlévők között. A jelenlévőknek valószínű csak a töredéke vett részt hasonló horderejű bevetésen, és most ők sem számíthatnak rá, hogy lesz velük egy kiemelkedő reiatsuval rendelkező tiszt.
-Figyelem, ismertetném a feladatukat!-a szőke shinigami mély hangját még a leghátsó sorokban állók is tisztán érthették. –A bevetésük helyszíne egy Katsuren nevű város lesz Japánban. A várost támadás érte egy ismeretlen személy részéről, aki képes az emberi holttesteket feléleszteni, és a felélesztett holttestek harapás útján megfertőzik az egészséges embereket, mostanra már a lakosság 90%-a fertőzött. A 12.osztag jelentése szerint lassabban, de a shinigamikat is megfertőzi a méreg- kisebb hangzavar támadt, ahogy néhány shinigami összesúgott, de amikor a tiszt megköszörülte a torkát, újra elcsendesedtek. –Pár perce kaptuk a jelentést, hogy egy arrancar áttörte az erőteret, és behatolt a városba. Nem tudjuk, hogy mi a szándéka, de a lélekenergiája Espada szintű, emiatt döntöttünk az erősítés megkétszerezése mellett. A maguk feladata az lesz, hogy kiiktassák az arrancart, ezután megkeressék és megöljék azt, aki felelős az incidensért. A megfertőzött embereket nem lehet megmenteni, ne habozzanak végezni velük, ha az útjukba állnak, már úgyis halottak. Az akció alatt a parancsnokuk Fon Seiran-san, a Niibantai sansekije. Nyissák meg a senkaimont!- a tiszt mögött álló két kidoushuu tag megnyitotta az átjárót az Emberek világába.

Katsuren

7:05, néhány száz méterre a négyes számú erőtér antennától

A shinigamik mögött bezárult az átjáró, és mivel egy emeletes ház tetejére érkeztek, belátták az egész várost. Az utcákon számtalan, távolról embernek látszó lény kóborolt céltalanul, a túlvilági nyögések zaja folyamatosan szolgáltatta a kísérteties háttérzenét. Egy-két irányból néha lövések dördültek, ahonnan a túlélők próbálták felvenni a harcot a várost elöntő zombikkal, de a horrorfilmekkel ellentétben ezek ugyanolyan sebességgel mozogtak, akár az emberek, távolabb láthatták, ahogy hárman utolérnek, majd darabokra tépnek egy sikoltozva rohanó nőt.
Sűrű, fekete füst szállt fel kelet felől, és mintha fekete törésvonalak lettek volna a természetellenesen kék, felhőtlen égen, néhány helyen pedig teljesen már árnyalata volt, mintha lyukak lettek volna, melyeken át a Nap teljes fényével pillantott a rettegés városára. Egyelőre semmi nyoma nem volt sem az arrancarnak, sem annak, aki a zombikat irányította, aki megpróbálkozott a reiatsuérzékelésével megtalálni a célpontokat, nem érzett mást, csak néhány shinigamit az oszlopok, illetve a belváros irányából, és mérhetetlen számú, nyomasztó reiatsuval rendelkező valamit, melyekről könnyedén megállapíthatta, hogy a zombik azok.
Seiran nagyjából egy perccel azután kap egy beérkező hívást, hogy megérkeztek Katsurenbe. –Sanseki-san! Itt Giname Yukio beszél a kidoushuuból! Az arrancar tönkretette az egyik erőtér antennát, annak a helyreállításán dolgozunk, úgyhogy nem tudtuk követni, a lélekenergiáját pedig elrejtette. Legutoljára a belváros irányába haladt, de ennek már legalább negyed órája. Las Nochesi uniformist visel, rövid, zöld hajú férfi, piercingekkel az arcán. A lények irányítójáról nincs információnk, de legyenek vele óvatosak, másodpercek alatt végzett a kutatócsapat két tagjával. Amint megjavítottuk az erőteret, segítünk, de eltart még legalább fél óráig, a kutatócsapat megmaradt hat tagja viszont most rögtön a rendelkezésére áll. Sok sikert, Sanseki-san!- ha Seiran nem tesz fel neki kérdést, Giname kiszáll a vonalból. Gyors fejszámolással megállapíthatja, hogy a kidoushuu tagokat nem számolva negyvenöt shinigamival rendelkezik hozzá, hogy megtalálja az Espadát és a hullagyalázót. Azonban óvatosan kell cselekednie, a jelentések szerint mindkét ellenfél könnyedén végez másodpercek alatt egy-két magányos shinigamival.
A shinigamik, közöttük Yashuhiro és Minashaku talán még soha nem láttak hasonlóan borzalmas dolgot, a rokubantai tisztjének borzalmát talán még tetézi az is, hogy ez a város hajdan az otthona volt, képzelőereje egy pillanatra eljátszik vele, és régi barátait, rokonait is felfedezni véli a zombik között. Azonban össze kell szednie magát, mert aki túl akarja élni a bevetést, annak a legjobb formáját kell nyújtania.


*

Egy mosollyal az arcomon pillantok a várost takaró, kék kupolára. Tehát ez az oka, hogy mindenáron egy Espadát kellett küldeni erre a bevetésre? Persze óriási mennyiségű shinigami van a városban, ha nem lenne erőtér, akkor is nagy erőket kellett volna mozgósítani, még én sem tehetem meg, hogy megküzdök az összessel. Ami azt illeti, ez a küldetés meglehetősen bonyolult még nekem is, azt a tárgyat kell megtalálnom, elvennem a tulajdonosától, és épségben Las Nochesbe juttatnom, ami ezt tette ezzel a várossal, mindezt ellenséges területen. Kockázatos, de meg fogja érni a vesződséget. Ha Seth értesülései helyesek a Holtak botját illetően, akkor megfelelő lélekenergia koncentrálással a halottak irányíthatóak vele, és az, amit a jelenlegi tulajdonosa tesz vele, csak a kezdet, és nem csak embereket, de akár egyes legendás Espadákat is képes lehet vele visszahozni, ami óriási előny lenne egy háborúban. Még abban az esetben sem teljesen haszontalan, ha kimerülnek a képességei a jelenlegi szinten.
-Lássuk, mire elég ez az erőtér!-egy cerot lövök a kékes energiaburokra, ami meglepetésemre csak megreped, és szinte azonnal elkezdi regenerálni a sérüléseit. Úgy tűnik, ezen a sima arrancarok tényleg nem jutottak volna át. A jobb kezem a számhoz emelem, és megharapom a jobb mutatóujjamat. -Gran Rey Cero-a véremmel kevert cero a sérült részt találja el, de meglepetésemre ez is csak egy két méter átmérőjű lyukat üt. Ezen mindenestre besonidozok, mielőtt összezárulna, és egy ház tetejéről nézek körbe. Rengeteg zombi van itt, akik persze a legkevésbé sem keltenek bennem bármilyen viszolygást, ha az élő embereket eledelnek tekintem, ezektől sem fogok megijedni. A probléma, hogy nem érzem a célpontot, csak néhány felém induló shinigamit, akik látótávolságba is kerültek.
Pár perc alatt képes lennék legyőzni egy ekkora csapat névtelen senkit, de végül jobb ötletem támad. A még mindig vérző jobb kezemet a hozzám legközelebb álló, hatalmas fehér oszlopra emelem, és egy újabb Gran Rey Cerot lövök az oszlopra, ami bár nem omlik le, súlyosan megsérül. A shinigamik kitérnek, majd a vezetőjük parancsára azonnal visszatérnek a javításához, ami azt jelenti, hogy az erőtér nem csak az arrancarok kívül tartása miatt jött létre, hanem a zombik benntartása érdekében is.
Elrejtem a reiatsumat, majd leugrok a ház tetejéről, és elindulok abba az irányba, amerről a legtöbb zombi jön. Azokat, amik rám támadnak, egyszerűen nekivágom a falnak, vagy egyszerűen csak félrelököm őket az útból, sokukat pedig egyszerűen elkerülöm. Ha keresni kezdenek, a hullák nyomán megtalálhatnak, még akkor is, ha ez a város hemzseg a hulláktól.
Hogyan fogom megtalálni azt a botot? Nem érzek semmilyen reiatsut a közelben, az idő ellenem dolgozik, a shinigamik pedig jóval többen vannak, nagyobb területen tudnak keresni. Mit kellene tennem? Végül, egyelőre jobb ötlet híján, egyszerűen arra megyek, amerre a legtöbb hulla császkál, és közben megpróbálom végiggondolni, hogy hogyan működhet ez a tárgy, és ha én lennék a tulajdonosa, hol húznám meg magam, de rengeteg ilyen hely van ebben az átokverte kőkupacban, a működési elvéről pedig fogalmam sincs.


Spoiler:


A hozzászólást Diego Canino összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 18, 2012 1:24 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te18700/30000Holtak hajnala 29y5sib  (18700/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyCsüt. Aug. 16, 2012 3:29 am

Alig kászálódtam ki az ágyból, a fekete pokollepke üzent, hogy jelenésem van az egyes Senkaimonnál. Az első küldetésem volt, nem akartam késn, bármennyire akarództam is ágyban maradni. Minthogy nem voltam túlságosan készséges a mozgást illetően ezen a reggelen, gyorsan fejen öntöttem magam egy vödör hideg vízzel. Felkaptam a ruháimat, és kiérve elgondolkodtam, hogy hogyan lehetne gyorsan hajat szárítani. Merthogy gyorsan kellett. Úgy döntöttem, vizesen jelenek meg. Majd, hiszen még új voltam, útbaigazítást kellett kérnem egy régebbi tagtól Embarassed .
Mikor választ kaptam, nem az utcán közelítettem meg a gigantikus építményt, hanem felugrottam, égvonalban nagyjából belőttem az irányt, és Shunpot használva jóval lefaragtam az útidőből. És, bár ez az egész közel tíz percig tartott, mert megint otthon felejtettem a kesztyűimet Fészpalm és aztán újra kellett kezdeni utamat, úgyis az elsők között értem oda. majd, miután mindenki –szám szerint körülbelül negyvenen- összegyűltünk, egy első osztagos, szőke Shinigami Ismertette a helyzetet:
- Figyelem, ismertetném a feladatukat!- a szőke shinigami mély hangját még a leghátsó sorokban állók is tisztán érthették. –A bevetésük helyszíne egy Katsuren nevű város lesz Japánban. –Ezekre a szavakra összeszorult a szívem. A többi részt gyakorlatilag nem is hallottam. Rettenetesen megrémültem, nem is tudtam, mitévő legyek. Mi történhetett a várossal, ami felnevelt? Amikor felnéztem, már a "Nyissák meg a senkaimont!" Parancs hangzott fel.
Mi történt? Nem értek semmit. Miért történt ez pont ebben a békés kis városban? Miért a szülővárosomban? Miért? Miért?
Amikor beléptünk a köztes világba, nem nézelődtem, bár nagyon kíváncsi lettem volna, hogy néz ki ez az alagút. Annyira nyomorultul éreztem magam, hiszen ez az én szülővárosom volt, és kötelességemnek éreztem megvédeni. Átértünk, és egy magas ház tetejére érkeztünk, mintha megdermedt volna a világ. Mindent rothadó bűz és sűrű füst borított, de az ég továbbra is kék maradt. Ezt természetellenesnek találtam, egész addig, amíg rájöttem, hogy ez a kidoushuu erőtere. Eszembe jutott, mennyit gyakoroltam a nagyon gyenge erőterek felállítását, és azt, mennyire nem ment. A kidoushuuba előbb vennék fel a tizenegyedik osztag kapitányát, mint engem.
De ez most nem zavart: a feladatra kellett koncentrálnom. Aztán körülnéztem: Néhol valamely ember tanáromat vagy osztálytársamat véltem felfedezni a rothadó és vérző élőholt zombikban, amint éppen szétszaggattak valakit. Borzadály volt látni, ahogy a szülővárosod a szemed láttára dől romba, nos, nem a legkellemesebb érzés. Mintha egy mérgezett tőrt döfnének lassan a szívedbe, lassan megforgatnák, majd szintén csigalassúsággal kihúznák, és ezt többször, közben egyre jobban fáj a méreg, körülbelül ilyen. És még gyengéden fejeztem ki magam.
De megráztam a fejem: tudtam, ha túl akarom élni, akkor a legjobb formámat kell hoznom. Ekkor egy hang csendült fel a kapitány füleséből, és észrevétlenül közelebb mentem, hogy úgy-ahogy hallhassam:
–Sanseki-san! Itt Giname Yukio beszél a kidoushuuból! Az arrancar tönkretette az egyik erőtér antennát, annak a helyreállításán dolgozunk, úgyhogy nem tudtuk követni, a lélekenergiáját pedig elrejtette. Legutoljára a belváros irányába haladt, de ennek már legalább negyed órája. Las Nochesi uniformist visel, rövid, zöld hajú férfi, piercingekkel az arcán.
Ezt hallva rögtön a belváros felé néző szélen termettem. Előnyben voltam, hisz ismertem a város minden zegét-zugát, így hát zavartan odamentem a parancsnokhoz.
- Elnézést kérek, mivel én itt éltem ember éveimet, és úgy ismerem a várost, mint saját magamat, Ezért úgy gondoltam, hogy rám bízhatná a felderítő osztagot, hiszen ezzel időt spórolhatunk.
Világos volt, hogy felkavart fejjel egy pillanatnál tovább se maradok életben. Szükségem volt a hideg fejre.
Elszántan, ugrásra készen vártam a további parancsokat, és az engedélyt az osztagparancsnokságra. Ha megkapom az engedélyt, akkor nagyobb szükségem lesz a nyugodtságra, mint valaha: Így hát próbáltam nyugodtságot parancsolni magamnak. A kardomat görcsösen szorongatva álltam ott, és láttam, amint földi életem dől romba. Megint elkapott a kétség, de teret adott egy másik érzésnek, a félelemnek. „A félelem a mi legnagyobb ellenségünk” mondta mindig a nevelőm. Rá gondolva viszont minden érzelem kiürült belőlem; csak a harag és bosszúvágy maradt bennem.



A hozzászólást Dadogós Mmmi..mmmii.. lla összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 16, 2012 8:55 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te16500/30000Holtak hajnala 29y5sib  (16500/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyCsüt. Aug. 16, 2012 7:53 pm

Ujimushi no Su

*Egy csepp, egy lépés. Oly' csönd támadt itt, oly üresség volt a kietlennek tűnő, mégis talpakkal teli terepen. Mi ez a csend? Mi ez a kézzel fogható érzés, amely a "fészket" uralja? Ez itt a félelem szülte rettegés, a magány valós megtestesítése. Mert aki a féregbolyba kerül, az többé nem látja a napvilágot. Az többé nem érezheti a napfény áldásos melegét, vagy a szél üdítő intését. A féregboly gyermekei egy elkorcsult, mentálisan megtört alakokból épül fel. S minél lejjebb mész, minél beljebb merészkedsz a féreg fészkébe, annál nagyobb lesz a pokol, ami téged fogad. Az őrök itt- ott sorakoznak, ám az én jelenlétem jelenleg fedetlennek tűnik. A sötétség árnyékából mindössze egyetlen egy cigaretta fehérsége bukik ki, valamint némi füst, amely ajkaimból távozik. Vad szemeimmel kémlelem a jelenlegi rendbontókat, akik az alám tartozó szakaszt igyekszenek megtörni. Nem látnak, ettől pedig felbátorodott mind és mind. Úgy tűnik, ekkora félelemmel szolgálna jelenlétem egy ilyen építményben? De csak itt, sehol máshol. Mert titkomról nem tud senki, csupán az onmitsukidou egy bizonyos része. Ez a történet, melyet az Ujimushi no Su leír nap, mint nap..arról talán csak a feletteseimnek lehet elképzelése. Hihetetlenül szikla ideg kell annak, aki itt szeretne szolgálni. Éppen ezért meglehetősen kevés vala az újonc ezen a szakaszon. Hangtalanul shunpozok le a rejtekhelyemről, s néhány random ütéssel teszem eszméletlenné a háborodottakat. Sokan hátrálni kezdenek, de én éppen olyan természetesen megmaradok, mint mindenki mással.*
- Üdvözletem uraim és hölgyeim! Tudják, mi nem kedveljük a rendbontást. Miért nem próbálják meg magukat lekötni valamivel inkább. Esetleg egy vetélkedővel? Olyan régen nem rendeztünk már vetélkedőt. Nos, a cél az lenne, hogy aki minél több rabot kényszerít nem súlyos, de éppen elegendő sérülésre, az lesz a bajnok. A bajnoknak pedig derék ajándékban lesz része. Ki tudja.. *Hihető színészkedésbe kezdek.* - Az is lehet, hogy szabadon engedem. *Tapsolok kettőt, majd vissza shunpózom a helyemre. Ezután pillantva az eseményeket pedig az vár, aminek jönnie kell. Mindenki teszi a dolgát, én pedig aljasul elmosolyodom. Az itt lévőknek könnyű elhinteni egy morzsát, s csak még jobban betörni őket. Hazugság minden cseppje annak, amit elmondtam. Természetesen nem áll módomban szabadjára engedni őket, mert bűnhődniük kell. Csak újabb kínszenvedésen fognak keresztül menni, egészen addig, míg a legalsó szinteken nem lesznek elpecsételve. Ha belegondolok, hogy odalent "nyugszik" Aizen Sousuke is..kicsit jobb kedvre derülök. Néhány pillanattal később egy ismerős lélekenergia tűnik fel a Féregboly bejáratánál. nyomban ott is termek, s leintem a tiszteket.*
Holtak hajnala

- Adjátok vissza a kapitánynak a felszerelését. Kint beszélhetünk, csak egy pillanat! *Titkos kézjelekkel utasítom az egységem valamely tagját, hogy vegye át a helyettesítésemet, ameddig nem térek vissza. Addig is összeszedem a holmijaimat, de az átöltözésre már nem igazán jut időm. Ugyanis, amint kilépek a barlangerődítményből, máris tájékoztat a felettesem egy felmerülő problémáról. Egy magas szintű küldetésről lenne szó, ahová a Goteinek szüksége van az onmitsukidou képzettségére. Elviekben kapitányt nem küldenek, sem hadnagyot. Valamint ha úgy nézzük az onmitsukidouban Verán kívül talán én vagyok az, aki a legtöbb egységet megjárta az osztagon belül. Nem hahotázok sokat a dolgon, de még egy cigit elszívok, mielőtt útra kelnék. Tökéletesen meg fog felelni az onmitsukidou öltözetem erre a küldetésre. S mielőtt meg is indulnék, kapok egy pokollepkét magával az üzenettel. Na igen, az onmitsukidou mindig mindent hamarabb tud. Tehát valójában ezért is hivatott fel a kapitányom, mert igazából oda lentre nem is fog közlekedni ez a kommunikációs eszköz. Neutral Megindulok a senkaimon irányába.
Már megérkezésemkor sem kell latolgatnom a küldetés fontosságát. Számomra nem jelent gondot felmérni a helyzetek súlyosságát. A Gotei sosem indít nagyobb kaliberű küldetést az Ichibantai területéről, hacsak nem az utasítás egyenesen a Soutaichou-donotól nem érkezik vagy a 46-ok tanácsától. Nos, mindkét eshetőségnél megkérdőjelezendő a számomra, hogy miért nincs magasabb rangú halálisten a környezetemben. Kapitány, de még hadnagy jelenlétét sem észlelem. Eme megmozdulásra némelyest megszorulnak szemeim. Ez vagy balgaságra vall, vagy maga a Gotei ismét tanúsítja hiúságát egy-egy helyzettel szemben. Mindenesetre ettől még bízok benne, hogy sok kicsi sokra fog menni egy megfelelő irányító alatt. Amit rögvest kiveszek a küldetés ismertetése alatt, hogy két célpontról beszélnek, valamint áttört burokról. Tehát ezt az esetet nem maga az arrancar okozta, s mivel espada szintet mondtak; így feltehetőleg Las Nochesnek is érdeke ez a helyzet. Itt pedig felmerül a valódi probléma, hogyha az espada nem ütközött a shinigamikkal, valamint elrejtőzött, akkor ki is a valódi ellenség? Ez csak puszta feltételezés, de könnyen lehet, hogy mind a Goteinek mind Las Nochesnek ezúttal közös a célpontja. Mindenképpen előbb kell megtalálnunk, vagy kiderítenünk a valódi esetet, ami jelenleg nincsen a szemeink előtt. Sóhajtok egyet mikor megtudom, hogy mit várnak el tőlem ezúttal. Rémes, hogy az imént jó vezetőről papoltam a gondolataim alatt, most meg engem bíznak meg a parancsnoksággal. Kissé ironikus helyzet, de ettől még viselnem kell.
Jó magam nem habozok átkelni a senkai kapun azért, hogy végre szembesüljek a borzadalmakkal. Már jó ideje hozzá vagyok szokva sok mocsokhoz. S mi több, érdekes szarkazmussal vélekedek a jelenleg kialakult helyzetről. Előttem teljes mértékben a Gotei tanainak fertőzése áll, ahogyan a hazug tanaival pásztázza végig a shinigamivá válásra akarókat. Csupa hazugsággal és gazsággal van tele Soul Society is, csak éppen ezt nem hangoztatják. Precízen nézek körbe, hogy lássam miképpen áll a jelenlegi helyzetünk. Nagyjából félszáz közkatonám van egy városra. Jobban átlátva a helyzetet ez tűnhet kevésnek, de éppen elegendőnek is. Egy tömegben semmiképpen sem maradhatunk, de nagyon szétválasztani őket sem érdemes. Hamar megszületik bennem egy taktika, amit még régen a történelemben használtak. Mire éppen mondhatnám, addigra megszólal az a bizonyos általam utált kommunikációs eszköz. Felveszem, de nem igazán szólalok bele, csak éppen annyit, amellyel el tudom mondani a felelős tisztnek, hogy rendben van.* ~ A kutató csoport két tagjával nem is nehéz végezni, ha nem elég képzettek. ~ *Vonom le a konklúziót a telefon alatt. Már értem akkor, hogy egyelőre miért nem vontak még be magasabb szintű shinigamit. A telefon után pedig egy fontos információt is megtudok a továbbiakról.*
- Nagyjából húsz shinigami térjen a burkot javító shinigamik oldalára és védjék azt! További húsz shinigami menjen a csatatérre és tartóztassa fel azokat az entitásokat a következőképpen: Nem haraphatják meg önöket, valamint bármilyen ütést mérhetnek a tarkó és az agytörzs közé. E ütés pontosan az éberségért szolgáló agyközpontot támadja meg, megfelelő erővel kóma okozható nekik. Ha ez nem használ, kötözéseket alkalmazzanak. Azonban megerősítem, hogy nem ölhetik meg a zombikat. Ismétlem, nem ölhetik meg a zombikat! ~ Elvégre fertőzött emberek, s nem esne jól, ha haláluk okán Rukongaiban kéne ezreket kivégezni az egyensúly végett. ~ - A maradék pedig, téged belevéve velem jön; bárki, aki szokatlant érzékel az jelezzen nekem. *A sok "Hai" kifejezés után a lány felé fordulok, aki vélhetően eléggé ismeri ezt a várost. Ez igen jó hír, hiszen így nagyobb az esélye annak, hogy pontosan jó helyszínre fogunk megérkezni, amint elindulunk a célhoz.*
- Mi pedig, akik itt maradtunk elindulunk a célpont megtalálására, akkor most megosztom önökkel az elméletem: A telefonban, de már a jelentés alatt is leszűrődött nekem, hogy a burkot nem a shinigamik miatt támadta meg az Espada szintű arrancar. Vélhetőleg ebben az esetben Las Nochesnek is van érdeke. Így hát könnyen feltételezhetővé válik, hogy maga az arrancar is a valódi célpontot keresheti. Azonban mivel elrejtette a maga lélekenergiáját, így a megkeresése nehézkessé válna, ha nem lenne egy élő térképünk ugyebár. *Mutatok a lányra, aki vezetni szerette volna a csoportot. Természetesen ennek eleget is fogok tenni, amint elmondtam, amit szeretnék.* - Akik velem maradtak, azokat számoltam fel a jelenlévők közül a legképzettebbeknek. A ti feladatotok lesz a felderítés és azonnali jelentés. Én magam el fogok rejtőzni és magán úton haladok azért, hogy a legjobb parancsokat tudjam kiadni. Elegendő távolságban leszek viszont ahhoz, hogy gond esetén ott teremjek, ahol önök lesznek. Legyenek résen, és ne az idegent, hanem az Espadat keressék! *Amint mindenki megértette én elindulok egy bizonyos irányba, ahol igazából nem is vagyok észrevehető. Tehát elrejtem a lélekenergiámat, - amennyire csak lehet - , hogy remek megfigyelővé lehessek. Sosem szerettem igazi frontvonalban lenni, nekem jobban megy a rajtaütés. Az egyik sikátorba térek be, mi szinte teljesen kihalt. Ha nem, akkor teszek róla pusztakézzel, hogy az legyen. Csak ezután indulok meg alkalmazott shunpoval sikátorokon át, hogy valahol felettem legyen a felderítő csoport, míg én a lenti világot is megfigyelhetem.*
Vissza az elejére Go down
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
Urufu Yashuhiro

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te15100/30000Holtak hajnala 29y5sib  (15100/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptySzer. Aug. 22, 2012 3:03 am

Az estém, éjszakám békésen, álmok nélkül telt. A nap sugarai keltettek… vagyis keltettek volna, hogyha nem egy bordán csapás ébresztett volna. Mivel bár nekem nyugodt, kellemes éjjelem volt (az ébredésig -.>), viszont a kedvesemnek, Sakuranak annál kevésbé. Ez mi sem bizonyítja jobban, mint hogy álmában próbálta eltörni a bordáimat. Még a nap se kelt fel, bár már kezdett világosodni, valamint Sakura kedves ébresztője kiverte a szememből, meg a bordáimból, az álmot. Csendben, hogy nem keltsem fel kedvesem, kimentem a hálószobánkból a zanpakutoummal együtt a lakrészünk elé.
A levegő odakint hideg volt, de nem bántóan. Shirashajamat az épület falának támasztottam, s elkezdtem a hakuda mozdulatokat végigvenni. Már a nap sugarai Seireiteire vetültek, mikor végeztem ezzel. A kardomat magamhoz vettem, s kivontam, hogy nekiállhassak a kard táncoltatásának a lépéseit gyakorolni. Viszont alig, hogy magam elé emeltem a pengéjét egy pokollepke érkezett, hogy sürgősen jelenjek meg a Senkaimonnál. A felszólítás az átlagos sürgős felszólításoknál is komolyabban hangzott, így azonnal az ablakon keresztül bementem az egyenruhámért, ami a hálószobában volt, így mikor oda benyitottam Sakura megébredt, s bár homályos, de mégis kérdő tekintettel nézett rám.
- Kiküldetésre kell mennem. Te csak aludj! – Mondtam neki gyorsan, miközben az egyenruhámat kaptam magamra. Egy gyors igazítást végeztem még, aztán már úton is voltam a kijelölt helyre, ahol már ott volt húsz, általam nem ismert shinigami társam is.
Bár kicsit jobban körülnézve akadt pár ismerős arc, de csak annyira volt ismerős, mint egy damyonak egy sose látott vándorkereskedő. Csupán az utcákon, esetleg az akadémia falain belül, vagy a kocsmában láthattam őket, vagy csak hasonlítottak egy így látott másik shinigamira. Röviden szólva egy ismerősöm se volt közöttük, így egy biccentéssel üdvözöltem őket, s a tömegtől talán egy kicsit arrébb vártam az eligazítást és indulást. ~Sokan vagyunk, úgy negyvenen, mind alacsonyabb pozícióban lévők, egy vezető tiszt sincs, ez vagy valami osztagok közötti gyakorlat, vagy valami hasonlóan fontos kiküldetés, mint…~ Hirtelen újra fájdalom nyílalt oda, ahol az engem megölő nyíl eltalált. ~Még mindig, ennyi év múltán is még mindig képes belém nyilallni. -.O? Pedig ez is egy csata lesz. Vajon miféle ellenfelünk lesz?~
Kisvártatva egy ichibantaios csendre intette ezt a nyüzsgő tömeget, s megkezdte az eligazításunkat, miszerint egy alak képes halottakat bábként mozgatni. ~Ez valami youkai lesz!~ Jegyeztem meg magamban, bár kicsit furcsán hangzott, s inkább hollownak kellett volna neveznem, hiszen az akadémián tanultak arra utalnak számomra, hogy a youkaiok azok hollowok, szóval hollowokat gondoltak, véltek youkainak. Megráztam a fejem, hiszen nem volt időm elmélkedni, hiszen az eligazításra kell figyelnem. Szóval elmondta, hogy a lakosság elenyésző része él még, a többi mind ennek a hatása alatt van, valamint ránk, shinigamikra is veszélyes. Ez természetesen mindannyiunkat megrémisztett, s ennek többen halkan hangot is adtak, de az első osztagos csendre intette a zúgolódókat, s folytatta az eligazítást. Egy espada szintű arrancar is betört a városba, akit nekünk kell megtisztítanunk, aztán a youkaijal is végeznünk kell. Valamint a youkai által bábként használt emberi holttestekkel, főleg, hogyha az utunkba kerülnek. Teljesen meglepett, hogy ilyen ellenfelek ellen mindek, úgy negyven kisebb rangú tisztet küldenek. Csak reméltem, hogy a városban egy kapitány, vagy több hadnagy vár ránk, de ezt a reményemet teljesen szétzúzta az a kijelentése, miszerint a niibantai sansekije a parancsnokunk. Viszont nem gátolt meg ez abban, hogy teljesítsem a parancsot. Valószínűleg ezért is vagyunk ilyen sokan, létszámmal pótoljuk az erőhiányát. Ősi trükk, remélhetőleg most is be fog válni. ~Nem fogunk mind haza térni, vár ránk a dicső halál! Viszont ezután már tényleg nincs tovább. Hogyha túlélem, mindenképpen beszélni fogok Sakuraval, fájna, hogyha így nem túl tisztán érne a megérdemelt halál. Legalább ezt el kell mondanom neki.~ Ezekkel a gondolatokkal haladtam a tömeggel az emberek világába.
Az átjáró másik oldalán, ahova megérkeztünk már a tömeg közepe táján voltam. A város, amihez érkeztünk, bár nem volt romos, de mégis nyomasztó volt, talán a szörny világa is ilyesmi lehet bennem? Talán, nem tudom, hiszen sose jártam nála, csak ő járt nálam. Ezt a várost és környékét a pusztulás, romlás aurája lengte körbe. Még a youkai által mozgatott testeket is lehetett látni. Mit ne mondjak, borzalmas látvány és érzés volt itt lenni, a hátamon bizsergett a libabőr, egyre biztosabb voltam benne, hogy sokunk sose fog visszatérni. ~Talán én se. Gome, Sakura.~
Még mindig borzongtam, s kattogott az agyam, mikor a parancsnokunknak kijelölt niibantai sansekije, Fon Seiran már adta is az utasításokat, én meg le is késtem az elsőnek a felét. ~Ez nem jó. Yashu! Szedd össze magad, koncentrálj a küldetésre. A többi most nem számít!~ Valami védelmére kell menni. A második parancsa az volt, hogy még húszan a testeket kell, hogy ártalmatlanítsák úgy, hogy leütik, vagy kidouval. ~Kidouval, persze. -.>~ S azok, kik maradnak, azok mind őt kell, hogy kövessék. Mivel az igazi ellenségek se annál, amit védeni, se nem azok a halott testek, így maradtam én is azok között, akik a parancsnokot követik, talán az is a döntésem hátterében állhat, hogy ez tűnt a leghalálosabb feladatnak is, talán itt elér majd a vég?
- Hai! – Kiáltottam én is, jelezvén, hogy megértettem a parancsot, s készen állok követni bárhova.
Ahogy a többiek elmentek a parancsnok folytatta az eligazítást, ami már csak ránk vonatkozott. Miszerint szerinte az arrancarnak, vagyis az arrancaroknak is ugyan az a céljuk lehet, mint nekünk, így miközben ő távolról figyel, s irányit minket miközben az Espadat keressük. Az itt maradottak közül az egyikünk, kire külön mutatott is, rendelkezik tekintélyes helyismerettel, így az ő segítségével kutatjuk át a várost. Én minden ellenvetés nélkül, nyitott szemmel és „nyitott” – nem éppen kiváló – reiatsu érzékeléssel haladtam.
Vissza az elejére Go down
Diego Canino
Espada
Espada
Diego Canino

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 304
Age : 31
Tartózkodási hely : Hatodik torony, Las Noches
Registration date : 2012. Jan. 04.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Sexta Espada, a Sanador Equipo parancsnoka
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te40100/45000Holtak hajnala 29y5sib  (40100/45000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyPént. Aug. 31, 2012 1:41 am

7:07

Seiran parancsára szétszéled az egész csapat, csupán az időközben megérkezett kutatócsapat tagjaival kiegészült tizenöt, közöttük Minashaku és Yashuhiro marad ott. A sanseki parancsára az együtt maradt csapat elindul keresni az arrancart. Legtöbbjük a házak tetején halad, ahol csak egy vagy két zombi van, de néhányan lejjebb ereszkednek, és alig néhány méterrel a tudattalanul kóborló lények felett suhannak el. A zombik utánuk kapkodnak, ami megerősíti a jelentést, miszerint a szörnyek érzékelik őket. Némelyik ránézésre is halottnak tűnik, lyukak tarkítják a testüket, tárgyak szúródtak át rajtuk, illetve különböző testrészeik hiányoznak, de van közöttük, akin semmilyen sérülés nem látszik, vagy esetleg csak kisebb karcolások, őket talán tényleg meg lehet menteni.
Seiran útja viszonylag sima, csak amikor leérkezik, akkor rohan neki két hajléktalannak tűnő férfi, közülük az egyiknek leszakadt a fél karja, és hiányzik az alsóállkapcsának jobb oldala, a másiknak azonban csak egyszerű harapásnyom látszik a nyakán, felőle Seiran mintha még érezne gyenge életjeleket, a másik azonban már egy teljesen élettelen test. A niibantai tisztje mindenféle erőfeszítés nélkül ütheti ki őket, és mivel elég kihalt helyen halad, nem találkozik egy további lénnyel sem a szűk utcákban.
Mivel mozgócélpontot keresnek, Minashaku helyismerete kevésbé hasznos, de így is adhat tippeket, hogy szerinte merre kellene rájönniük. Ha végiggondolja, talán rájöhet arra, hogy hogyan gondolkozik a városra vészt hozó, akit az arrancar is keres, így talán ki tudja találni, hová bújt el. A tömegben azonban felfedezhet valakit, aki első, de második ránézésre is ismerős neki. Az arca bal oldala megégett, a szája körül nagy mennyiségű vér van, és a shinigami halála óta öregebb is lett, de így is felismerheti a régi szomszédjában lakó asszonyt. Azonban akármennyire fájó, amit lát, a társai számítanak rá, úgyhogy nem veszítheti el a fejét.
Yashuhiro reiatsu érzékelése nem túl jó, de ha az lenne, sem érezhetne mást a zombikon és a társain kívül, még a kidoushuu tagjai sem voltak képesek bemérni eddig semmit. A szemének azonban több hasznát veszi, egy mellékutcában, ami a „J” nevet kapta, megpillanthat a zombik között néhány, földön heverő testet, és mintha maguk a zombik is jobban szédelegnének, mint a többi. Ha közelebb megy, gyorsan megállapíthatja, hogy elsősorban zúzott sérüléseik vannak, a falakon lévő vérnyomok alapján odacsapták őket, talán az arrancar műve. Persze lehetséges, hogy valaki áthajtott közöttük egy terepjáróval vagy egy shinigami járt erre, úgyhogy nem biztos, hogy a nyom ér is valamit, mindenesetre sem shinigamit, sem terepjárós embert nem láthatsz a közelben sehol.

7:11

Seiran ellenállás nélkül halad már egy ideje, amikor újabb bejövő hívása van. Amikor felveszi, szembesülnie kell vele, hogy a tiszt nem várta meg, amíg felveszi, már elkezdett hadarni. … és a tizenharmadik utca sarkán vagyok! Jöjjenek gyorsan! Itt van!- többet már nem tudsz meg, egy kardsuhintás eltéveszthetetlen hangját hallod meg a jeladón keresztül, majd egy éles zaj kíséretében teljesen süketté válik a vonal. Mivel nem hallotta az első számot, nem lesz könnyű megtalálnia az arrancart. Ha kinéz a sikátorból, láthatja, hogy a tizenhetedik utcában van, és ha körülnéz, rájöhet, hogy a keresztutcák betűvel vannak jelölve, úgyhogy kevésbé tud eltévedni.


*

Egyre bonyolultabbnak tűnik ez a feladat, nem is értem, miért én kaptam. Több Espada is jobban el tudná végezni, főleg Natalie-san, ő már régen rájött volna a hullák irányításának működési elvére. Én eddig csak annyira jöttem rá, hogy valószínűleg függetlenek lehetnek az irányítójuktól, elvégre tízezres nagyságrendű alárendeltet gondolati úton irányítani eléggé hihetetlennek tűnik. Lehet, hogy a bot csak energiát biztosít, esetleg csak arra kell, hogy az első néhány zombit megteremtse?
Megérzem pár shinigami jelenlétét a közelben, úgyhogy gyorsan befordulok egy sikátorba. Nemrég elég nagy mennyiségben érkeztek, és bár nem érzek közöttük egyet sem, aki bárminemű kihívást jelentene számomra, valószínű készenlétben állhat néhány hadnagy vagy kapitány arra az esetre, ha nyíltan szállok szembe velük. Úgy kell keresnem, hogy közben engem is keresnek, elég bonyolult feladat.
Az utolsó pillanatban érzem meg a bűzt, és ahogy jobbra fordítom a fejem, egy tágra nyílt, véres pofa néz egyenesen az arcomba, és próbál belém harapni. Megragadom a zombi nyakát, és felemelem a földről. A lábai továbbra is mozognak, a karjaival is csapkod felém, de úgy tűnik, hogy nincs semmiféle terve a szabadulásra. Ekkor megérzek valami rendkívül különöset, mintha vert volna egyet a nyaki ütőere, pedig meg voltam győződve róla, hogy ez csak egy holttest.
- Gonzui- őszinte megdöbbenésemre sikerül kiszívnom az íztelen lelket a testből, ami semmiben nem különbözik attól, amilyen az élő embereké, a szörnyet azonban ez egy cseppet sem érdekli, továbbra is ugyanúgy csapkod felém, mintha mi se történt volna. Hogy lehetséges ez?
Teljes erőből nekivágom a zombit a falnak, és mivel csak egy emberi test, az agya szétkenődik, és nem mozdul többé. A halál nem állította meg, de az igen, ha elpusztítom az agyát. Rendkívül furcsa képesség, kíváncsi vagyok, hogyan működhet pontosan. Legjobb lesz megvizsgálni.
Mivel a shinigamik már elmentek, kilépek az utcára. Több zombi figyelmét is magamra vonom, legtöbbjük csak szétroncsolt holttest, akik vagy a haláluk előtt menekülés közben, vagy a még élő emberekkel folytatott harcban szereztek halálos sérüléseket. Nekem azonban olyanra van szükségem, aki még életben van.
A sonidom segítségével gyorsan átvágok közöttük, ezúttal finomkodás nélkül haladok közöttük, és csapkodom őket félre az útból. Nincs időm a hülyeségre, szükségem van egyre, aki még él. Meg is van a kiszemeltem, egy fiatal, szőke lány, akinek a nyakán van egy apró harapás, nincs szétmarcangolva, valószínű még legyőzte a támadóját, mielőtt átváltozott. Úgy tűnik, hogy mint a filmekben, itt is a harapásuk a mérgező.
A lány mögé sonidozok, és a rajtalévő melegítőnél fogva megragadom, és a hátamon a vergődő zombival elrugaszkodok a talajtól. Egy valamivel arrébb lévő toronyház felső emeletének egyik nyitott ablakán hatolok be, és miközben földet érek, körbejáratom a szemem a lakáson. Nem látok vérnyomokat, úgyhogy a lakók valószínű már leléptek. Nem örülnék, ha lenne itt egy megbúvó zombi, akkor még a végén tönkretenné a szerzeményemet. Még mindig a hátamon a magatehetetlen lénnyel, körbejárom a házat, de úgy tűnik, tiszta, azt leszámítva, hogy nincsenek itt a lakók, teljesen normálisnak tűnik. A folyosón már nem ez a helyzet, vérnyomok, a legvégén pedig egy fejszével mozgásképtelenné tett, lábátvesztett, de nagyon is aktív zombi van, aki azonnal elkezd felém mászni, ahogy meglát. Némelyik lakásból is hörgéseket hallok, úgyhogy belépek a szobába, bezárom az ajtót, és elé dobok egy éjjeliszekrényt, egy asztalt, végül az egész barikádra rádöntöm a hatalmas könyvespolcot, ami az ajtó mellett áll.
Az ajtó irányából hallható kaparászással nem törődve dobom le a lányt az ágyra, és mielőtt felkelhetne, az Ángelculebra nevű képességemmel ráeresztek egy fehér szárnyas kígyót. Ugyan a technikám nem erre való, miközben meggyógyítom, nagyjából érzékelem, hogy mi vele a probléma. Érzem a magatehetetlen lány lelkét, de olyan, mintha a zombik mérge elnyomná a tudatot, és függetlenül attól, hogy él-e vagy halott.
Miközben a magatehetetlenül rázkódó lány testében elpusztítom a mérget, elkezd nagyon emlékeztetni valamire. Mielőtt fracción lettem, sokat számítógépeztem, mert nem volt jobb dolgom, és bár soha nem léptem túl az alap felhasználói szintet, így is felismerem, mit tesz ez a méreg. Olyan, mint egy program, ami kikapcsolja a saját tudatát, és felülírja egy új paranccsal, miszerint fel kell falnia az élőket. Ezt a parancsot még a fizikai fájdalom, sőt, a halál sem írhatja felül. Rendkívül érdekes képesség, még akkor is, ha a lélekenergia drasztikusan csökkentené a méreg hatékonyságát, a reiatsu alapú gyógyító technikám másodpercek alatt oszlatja szét a matériát.
A lány kék szemei lassan kitisztulnak, és értetlenül néz körül. Úgy tűnik, tökéletesen visszanyerte az öntudatát, bár az valószínű, hogy azokat az emlékeit elvesztette, amire nekem szükségem lenne. Azért egy próbát megér, a cuerpomat bekapcsolva jelenek meg a lány előtt, aki rémülten ugrik hátra az ágy végébe, majd még jobban megrémül, ahogy egy szörny felhördül az ajtó előtt. Nem számít, úgysem tudnak bejönni. Bár erőszakkal is megszerezhetném az információt, úgy döntök, hogy inkább hazugsággal teszem. Barátságosan a lányra mosolygok.
- Most már minden rendben lesz, ne féljen! Azért jöttünk, hogy visszaűzzük oda az Ördögöt, ahová való- normális körülmények között nyilván hülyének nézne, de a mostani körülmények nem normálisak, úgyhogy biztos, hogy hinni fog nekem, főleg, hogy a semmiből tűntem elő.
- Te egy angyal vagy?- ahogyan érzem, hogy elül a félelme, újra rámosolygok. Menni fog ez.
- Hívhatsz annak. Meg kell találnunk azt, aki ezt tette. Emlékszik valamire abból? Meg kell találnunk, talán tudna segíteni, nagyon fontos lenne- a nő félve bólintott egyet, mielőtt válaszolt.
- Hajnalban arra keltem fel, hogy valaki van a szobámban, úgyhogy gyorsan megkerestem a pisztolyomat. Mondtam neki, hogy kezeket fel, és letartóztatom, erre nekem ugrott, és nyakon harapott. Lelőttem, és hívtam a kapitányságot, de nem vették fel, közben pedig éreztem, hogy egyre nehezebben mozgok. Ezután csak homályos emlékeim vannak, úgy éreztem, mintha álmodnék, és egy fekete zsinór lenne a kezemre kötve. Nem tudom, honnan éreztem, de mindig egy irányból. Sajnálom, nem tudok többet- a lány csak most kezdte felfogni a helyzetet, szemmel láthatóan készült sokkot kapni. Legalább nem fog hisztériázni, amikor megölöm, nem akarok hátrahagyni olyat, aki hasznos információval tud szolgálni.
Deaktiválom a cuerpomat, és miközben a lány ismét értetlenül néz, teszek felé egy lépést, ám mielőtt megölném, megérzek egy shinigamit, és ahogy hátrafordulok, meg is látom az ablakban az alacsony, fehér hajú férfit, aki előhúzta a kardját az oldaláról, hátraugrott, és a füléhez emelte a kezét. Francba, nem hagyhatom, hogy üzenetet küldjön.
Utána ugrok, és mielőtt leszállna a ház tetejére, mellé kerülök a sonidommal, és egyetlen kardvágással átszelem a mellkasát, több létfontosságú szervet is átvágva. A fején lévő eszköz leesik a földre, én pedig azonnal széttaposom, nehogy még bármit mondani tudjon. Persze felesleges óvatosság volt, ahogy lenézek rá, látom, hogy már meghalt.
Felkapom a shinigamit a hátamra, és elrugaszkodom. Ahogy újra az ablak felé pillantok, meglátom a szőke lányt, aki bámul lefelé, a zombik irányába, az arckifejezése alapján már sokkos állapotban lehet. Nem igazán pocsékolhatok időt a megölésére, csak másodperceim vannak eltűnni, úgyhogy remélem, nem fognak tőle hasznos információhoz jutni egyhamar, főleg, hogy talán azt sem tudják megoldani, hogy láthatóvá tegyék magukat számára.
Leszállok néhány utcával arrébb, és ledobom a hullát a sikátorba. A vérből úgyis rájönnek, hogy ott jártam, de jobb, ha nem találják meg ezt egy darabig. A kardomat beletörlöm a hullába, majd tovább indulok. Ha valahogy be tudnék törni egy zombi agyába, rájönnék, honnan irányítják őket, azonban nekem nincs ilyen képességem. Lehet, hogy nem vagyok sokkal közelebb a megoldáshoz, már ha meg tudom oldani ezt egyáltalán.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te18700/30000Holtak hajnala 29y5sib  (18700/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptySzomb. Szept. 01, 2012 3:25 am

Már jó régen jártam a szülővárosom utcáin, hat év hosszú idő. Bár, alig változott a környék valamit: nem volt annyi új ház, ugyanúgy maradt a nyüzsgés. Csak annyi volt a baj, hogy ez a nyüzsgés élettelen, büdös, gyomorforgató, és kísértetiesen csendes volt. Már ha ezt a pokoli hörgést csendnek tekintjük. Az általam vezetett csoporton érezhető volt a csendben a feszültség, lehet, hogy valaki várta őket otthon. Nos, engem nem.
- Ha beleszakadok, akkor is mindenkit visszaviszek épségben Soul Societybe!
Fogadkoztam. Ezek csak üres szavak voltak, de valahogyan mégis bátorságot adott nekem, és erőt, hogy folytassam. A csapat továbbra is néma csendben suhant az égen. Legalábbis én csak a pokoli hörgéseket, és a saját gondolataimat hallottam. Azt meg nem mondhattam, hogy a társaim fejében mi zajlik le. Aztán az egyik legnagyobb főtérre vezettem a társaimat, ahol – várható volt, hogy- több tucatnyi hulla botladozik a padok és padkák között. Aztán megláttam valakit, aki nagyon ismerős volt nekem: nem tudtam, hogy ki, de rettenetesen fájó volt, ahogy ránéztem. De nem veszthettem el a fejemet. Ugyan a parancsnok elérhető távolságban van, nem hagyhattam őket itt. Szükségük volt rám, tehát megráztam a fejem, és jeleztem a csoportnak, hogy ha a közelben vannak egyáltalán még lelkek, keressék meg őket, és alkalmazzanak Konsuit. szavakkal is szóltam nekik, hogy elkerüljük a félreértéseket:
- Itt álljunk meg egy kicsit. Mindenki válasszon magának egy párt, akinek jólesik, felőlem mehet egyedül is. Keressék fel a közelben lévő lelkeket, és küldjék őket Rukongaiba! Jobb ezt most előre megtenni, minthogy ezután kelljen még ugrálni. Ez egy parancs, amivel két legyet ütünk egy csapásra. Természetesen, ha valaki akar, itt is várakozhat, de akkor keresse az arrancarra utaló nyomokat! Nincs időnk tökörészni! Én a csatornába megyek egyedül, erre maximum két percet szánok, azután itt találkozó. Ez a parancs, két perc múlva mindenki itt legyen, aki nincs, azt itt hagyjuk!
Még engem is meglepett, hogy milyen határozott voltam. Nem tudtam, nem is érdekelt, hogy mit válaszolnak. Ez tényleg csak egy tanács volt, egy szerintem jó tanács, így tényleg két legyet ütünk egy csapásra. Én a csatornát választottam, természetesen azért, mert ott egyedül én ismertem ki magamat. Meg sem várva az első reakciót bevetettem magam a sötétbe. Erről eszembe jutott, amikor egy-egy lopáson rajtakaptak, az esetek felében ide jöttem elbújni. A sok emléktől megint megfájdult a szívem. Ki hitte volna, hogy vissza fogom sírni ezt az adrenalinnal telt időszakot. Ej, ej, azok voltak a szép idők Smile . Miután végeztünk, továbbhaladtunk. Egy kisebb utcában, amit én már szerény személyemnek még annál is szerényebb véleménye sikátornak gondolja, egyik csapattársam, akinek a jobb szemét szemkötő fedi el a kíváncsi tekintetek elől, észrevehetett valamit, mert a tekintete feltűnően csak egy helyre figyelt. Követte a tekintetét, és láttam, hogy kissé gyanús a hullák elrendezése. Olyan, mintha vagy megelőzött volna valaki itt minket, vagy egy terepjáró távozott volna sietősen, mindenesetre ezeken a sérülések zömében csak zúzódások voltak. Bárki is volt, nem járhatott messze, a sebek még itt-ott véreztek. Terepjáró hangot nem hallottunk, shinigami energiát nem éreztünk, és szinte holtbiztos voltam benne, hogy nem egy verekedős ember volt. tehát marad a mi édes kedves kicsike arrancárocskánk Neutral . De erről senkinek sem szóltam. Rairyuu is nagyon nyugtalan volt, bátorítólag rátettem a kezemet, hogy megnyugtassam. Egy gang szólt ki közvetlen a kardból:
- Félek.
Meglepődtem. Nem tudtam, hogy közvetlen a kardból is tud beszélni hozzám. átorítólag szóltam neki:
- Ne félj, én itt vagyok. Amíg mi együtt vagyunk, nem történhet semmi.
Ezt nem csak ő, hanem az én megnyugtatásomra is mondtam. Ezután csendben siklottunk tovább az épületek között, a kezem pedig a zanpakutoumon pihent, nem tudhattam, hogy mi vár ránk.


A hozzászólást Raimaru Minashaku összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Szept. 14, 2012 7:52 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
Urufu Yashuhiro

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te15100/30000Holtak hajnala 29y5sib  (15100/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptySzomb. Szept. 08, 2012 3:13 am

Ötöd magammal a föld közelében siklottunk, s figyeltünk, míg a többiek, a helyit is bele értve feljebb kutattak, haladtak. Semmi, a társaimon kívül, már akit éreztem, semmit nem éreztem, csupán a youkai által mozgatott holttesteket. Ezen nem volt mit csodálkoznom, hiszen nem én vagyok Gotei legjobb lélekenergia érzékelője. Csendben haladtunk az utcákon a helyi társunk mögött, hiszen mégis csak neki lehet fogalma, hogy így reiatsu csendben merre lenne érdemes keresgélni. Valami nagydumás, vagy szószátyár gyerek lehet, mert Fon parancsnok leválása után nem sokkal kijelentette, hogy ő mindent meg fog tenni, hogy mindenkit haza juttasson. ~Mily idilli, naiv gondolat, látszólag fiatal, így neki elnézhető, hogyha naivságot beszél.~ Őt figyeltem, nagyjából annyinak néz ki, mint amennyi én voltam, mikor meghaltam. ~Én is ennyire lelkes voltam eleinte Rukongaiban. Remélem sikerül hazajutnia Seireiteiben, kár lenne egy ilyen lelkes fiatalért. De mikre koncentrálok?~ Ráztam meg végül a fejem, s a környezetünket figyeltem továbbra is.
A kölyök kis lelkesítése(?) után pár perccel egy nagy térre érkeztünk. Ahogy megérkeztünk, a kölyök utasításokat adott, miszerint ne az espadat, hanem az esetlek még itt lévő lelkeket kutassuk fel, s küldjük Rukongaiba. Nem tetszett, hogy az eredeti feladatunktól eltérő parancsot adott, és nem is tartottam jó ötletnek, hiszen se időnk nincs rá, se nem ez a parancsunk, valamint hogyha másra kezdünk figyelni, akkor védtelenebbé válunk az arrancarral szemben. Az ellengondolataimnak hangot is adtam, talán kissé mogorva hangnemben, ami még a Juuichibantaiból maradt rajtam:
- Elnézést, de taktikai okokból nem lenne előnyös a „parancsát” követni. Időt adnánk az Espadanak a bujkáláshoz és talán pont ez a két perc fog hiányozni, hogy elkapjuk, valamint hogyha másra figyelünk, akkor védtelenebbek leszünk, így könnyen a youkai vagy az espada támadásának az útjában lennénk, így én az javaslom a lelkek felkutatását, átküldését tegyük, a Fon parancsnoktól és a Gotei 13 vezetésétől kapott feladatunk elvégzése utánra!
Miután befejeztem az ellenérzéseimet, meghajoltam, s az eredeti parancsnak engedelmeskedve folytattam az espada, illetve a nyomai után való kutatást. Valószínűleg a megfelelő taktikai érzékkel rendelkező társaink osztották a véleményem, így ők is inkább az arrancar után kutattak, viszont, hogyha nem, az sem okozott nekem bajt. Sajnos, vagy inkább szerencsére? Nem találtam, találtunk semmit sem a tér és közelében, így tovább indultunk.
Nem sokkal később egy furcsaságra figyeltem fel. Egy „J”-vel jelölt kisebb utcában a bábként mozgatott testek között megláttam pár földön fekvőt is. Ez azért is furcsa volt, mivel a youkai nem hiszem, hogy sokáig gondolkodna, hogy az újabb holttesteket uralma alá vonja, vagy, hogyha mégis várna, akkor ez akár csapda is lehet. ~Viszont, hogyha nem csapda, akkor csak az espada intézhetett el néhány bábot.~ Arra, hogy esetleg valamelyik társunk műve lenne azért sem gondoltam, mivel akkor a többi báb mit keresne ott.
- Leválok! Találtam valamit! – Jeleztem a társaimnak, hogy talán nyomot találtam, s ezért le maradok a csapattól, s ne lepődjenek meg rajta. Aztán, azt a magasságot tartva, ahol a youkai által mozgatott holtestek már nem tudnának ártani nekem, oda shunpoztam a mellékutca bejáratához, hogy közelebbről is szemügyre vegyem. Miközben a szememmel a helyszínt fürkésztem már kerestem is a kis ketyerét, amivel szólhatok Fon parancsnoknak. Mire némi ügyetlenkedéssel működésbe hoztam, s kapcsolatot létesítettem a vezetőnkkel már kialakult bennem egy elmélet, amit meg is osztottam a felettesemmel:
- Itt Urufu Yashuhiro, a felderítő csapatából, Fon parancsnok! A J utca és a – itt annak az útnak a megjelölését mondtam, ahol haladtunk – sarkán vagyok. A J utcában találtam egy rendellenességet, ami számomra arra enged következtetni, hogy az espada erejű arrancar nem régen még itt járhatott. További utasításra várok.
Ameddig a parancsnok válasza megérkezett a figyelmem nem lankadt, s a tekintetemmel a környezetemet fürkésztem, hátha találok nyomot, ami rámutathat, hogy merrefelé is haladhatott tovább. Amilyen parancsot kapok tőle, annak engedelmeskedem, s hogyha nem kell beszélnem, akkor egy „Hai!” kimondásával jelzem, hogy a parancsot megértettem, aztán annak megfelelően cselekszem.
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te16500/30000Holtak hajnala 29y5sib  (16500/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyCsüt. Szept. 13, 2012 11:43 pm


*Lehetetlennek tűnik az egész kialakult helyzet. Ám ennek ellenére is tudom, hogy olyan nincs, hogy nincs mit tenni. Hiszen a kamasz korom óta a Nibantai kötelékébe tartozom. Mondhatni én igazán megjártam a poklok poklát. Főleg, mert pontosan azokban az időkben voltam a Kanritai fennhatóságában, amikor dúltak a háborúk. Fegyencek, áldozatok, bűnösök sorait zárták a Féregbolyba. Hihetetlen mód képes lehetek ezáltal átlátni világunk borzadalmait. A félig mindenhatónak számító shinigamik mocskai, arrancarok és emberek egyaránt...nincs jó. De nem létezhet sem rossz, csupán a szokás a probléma. Eme szokásokat pedig a törvény az, amely szabályozza. Ezúttal viszont ebben a káoszban, miféle protokolt érdemes követni? Talán semmilyet.Tapasztalt shinigami lévén pedig csak is úgy cselekedhetek, amit az ösztöneim diktálnak. Habár ezzel a legnagyobb bajba is sodorhatom magam, vagy társaimat; muszáj voltam leválni. Valahogy éreztem, ha velük maradok, képtelen leszek megőrizni sziklaszilárd józanságomat. Ők nem az onmitsukidou „szülöttei“. Egyszerű shinigamik, akik nem fognak fel olyan jeleket, amiket mi igen. Többet lelkiznek az egész helyzeten, mintha egyszerűen csak végrehajtanák. Nem akartam, hogy szembesüljenek kegyetlenségemmel, amihez én már igazán hozzá vagyok szokva.
A sikátorokat használni szinte jobb ötletnek bizonyul végül, mintha a levegőt ostorolnám egy kis reishivel. Túl nagy a tömeg oda fentről nézve ahhoz, hogy lényeges dolgokat megláthassunk. Sokkal nagyobb a káosz, mintha pusztán az alig mérgezett sikátorokat használnám felderítésre. Noha néhány ellenállásba így is ütközhetek; de shunpo által kitérve egy- egy hatékony ütéssel bevégezhetik végleg a zombik. Természetesen nem a menthetetlenségre hajazok; tudom mekkora a felelősségem ezúttal. S mikor megérzem, hogy a fent tanyázó tisztek a holtak közé mennek lelkeket menteni, mert azért néhány tisztet meg is látok ebben a műveletben, akkor elkap némi düh. A balgaság legjava ezen cselekedet. Hiszen ezek a hajdani emberek még menthetők! Nincs olyan probléma, amit a Yonbantai vagy Juunibantai meg nem oldana. Bizonyára értékes szerekkel elérhetnék, hogy emberek, emberek maradjanak. Így aztán valamennyi, a környezetemtől nem olyan távol levő shinigamikat felszólítom.*
- Itt Fon parancsnok, azonnal felszólítom önöket a megtagadásra. Bárkitől is származzék a lelkek átküldésének parancsa, ezzel súlyos bűnt követnek el a Gotei Juusantai irányába. A megváltozott entitásokról egyáltalán nincs olyan információnk, hogy a lelkük nem változott át. Valamint, hogy nem e menthető állapotban vannak. Ezt a kockázatot megtiltom mindenkinek, hogy felvállalja! Ismétlem, a lélektemetés ilyen esetekben tiltott, csak legfelsőbb parancsra végrehajtható. A lelkek átküldését azonnal hagyják abba! *Arra már nem pillanthatok fel, hogy miként cselekedhetnek, hiszen megérzek valamit a levegőben, ami miatt csakugyan nyugtalan lehetek. Az espada szintű rrancar lélekenergiája szinte villanásként kezd el lebegni szemeim előtt. Noha nem vagyok olyan jó a démon mágiákban, de ez puszta vakszerencsén múllott, aminek végre el kellett jönnie. Azonnal meg is indulok a lélekenergia irányába, ám ekkor egy bejövő hívást kaphatok. Ebben a vészterhes pillanatokban veszem csak észre a házak számbeli haladását, és környezeti változásait. Ez színtiszta logika.* - Ismételje meg a helyzetét! Ismételje meg a helyzetét! *Ekkor összeszorulnak a pupilláim. Természetesen gondolhatnék arra, hogy esetlegesen nem is az arrancarra célzott az illető, viszont éreztem a lélekenergiát. Aztán pedig ahogy feltűnnek a számok, már arra is rájövök, hogy öt háznyira, pont ott... nagyot sóhajtok.
Elindulok akkor a tizenharmadik ház sarkához, vagyis lehát egyre jobban befele az abc mezejébe. Igen ám, de közben a zombikra is figyelnem kell, ha az utcákon akarok haladni. A következő hívást hallva pedig el jön azaz idő, amikor muszáj társat fogadnom magamhoz azért, hogy kiélezettebb érzékekre tegyek szert. Vagy legalább is egymást némiképpen támogatni tudjuk a megtalálásban.*
- Itt Fon, Urufu-san. Pontosan arra felé haladok. Maradjon ott, és ha lát, csatlakozzon mögém. *Adom ki utasításom a tisztnek. Helyén valónak érzem a jelenlétét, ám muszáj megelőznöm őt abban, hogy oda érjen. Sokkal közelebb vagyok az objektumhoz, ezért reishit gyűjtva a talpam alá, csak annyira emelkedem fel, hogy a zombi had el ne érjen; mivel most muszáj a főutcára kimennem a sereg fölé. Talán csak a shunpomnak köszönhető, hogy végül felfigyelhetek a gyanús alakra. A lélekenergiájából talán csak elvétve érezhetem, hogy hollow eredetű; de amaszkja igen csak megerősíti ezt.
Ekkor érzem meg Urufu csatlakozását, s immáron ketten léphetünk az arrancar elé, aki az egyik sikátorból került elő.*
- Talán megzavartunk valamit, espada-san? *Sötéten pillantok rá, két méterre tőle, két méterrel a föld felett. Keresztbefonva karjaimat szinte jelzem neki, hogy egy hamar innen nem fog elmenni, csak ha éppen erőszakot nem alkalmaz.*
- Elsősorban nem harcolni jöttünk. Feltételezésem szerint egy célpontot keresünk mindannyian. Mit szólna, ha az ellenségeskedést utána intéznénk? *Való igaz, hiszen minket a város megmentésére küldtek ki, nem pedig egy espada legyőzésére. Ergo a szabályokat tiszteletben tartjuk, mégha némiképp feketén is. S melyik szerv nem ismerné jobban a feketeséget, mint az onmitsukidou? Ezúttal hajlandó lennék szövetkezni ideiglenesen egy espadaval, a hatékonyságért. Bár az is érdekelne, hogy mi célja lenne a mi ellenségünk megtalálásával?*
Vissza az elejére Go down
Diego Canino
Espada
Espada
Diego Canino

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 304
Age : 31
Tartózkodási hely : Hatodik torony, Las Noches
Registration date : 2012. Jan. 04.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Sexta Espada, a Sanador Equipo parancsnoka
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te40100/45000Holtak hajnala 29y5sib  (40100/45000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptySzer. Szept. 19, 2012 5:31 am

Raimaru Minashaku (Urufu Yashuhiro):
A parancsaidat egyértelműen nem találják megfelelőnek az alárendeltjeid, a tapasztalatlanabbnak tűnők összenéznek egymással, láthatóan nem tudják eldönteni, hogy a parancsnak, vagy a józanésznek kellene engedelmeskedniük. Pár másodperc múlva ketten már készülnek elindulni, de miután megteszik az első lépést, a csapat egyetlen női tagja megragadja a kimonód, és bár sokkal kisebb és súlyban könnyebb nálad, könnyedén felemel téged.
- Nem erre kaptunk parancsot, retardált! A parancs megtalálni az arrancart… jó ég, hogy bízhattak egy csapatot egy ilyen debilre? Nálunk a sanbantaiban még ablakot sem pucolhatnál ennyi ésszel, kis köcsög- a mondandója befejeztével leejt téged, és a többiek felé fordul, akik többségében valószínű helyeslik az akcióját. - Senki ne foglalkozzon az eddigi parancsokkal! Együtt maradunk, mindenki odafigyel a legapróbb rezdülésekre, de nem tesz semmit, amíg nem talál valamit, vagy nem kapunk új parancsot! Legyetek résen, akármekkora túlerőben vagyunk, senki ne becsülje le az arrancart! Indulás!- a shinigamik szemmel láthatóan a harmadik osztag tisztjét találják alkalmasabb vezetőnek, mint habozás nélkül követni kezdik abba az irányba, amerre indult. Eldöntheted, hogy elfogadod-e a vezetői pozíciód elvesztését, és beolvadsz a többi halálisten közé, vagy megpróbálsz szembeszállni az új parancsnokkal, esetleg az eredeti tervedet követed, és a csatornába indulsz. Ebben az esetben azonban fennáll a veszélye, hogy elszakadsz a csapattól.

Ha a csapattal maradsz, akár a vezérség visszakövetelését megkísérelve, akár csak a kutatócsapat tagjaként, egy ideig nem történik semmi különös, a halott város képe mindenhol egyhangú: holttestek, kitépett testrészek, felfordulás, és persze élőhalottak. Közben az egyik társad leválik a csapattól, és jelzi, hogy talált valamit. A shinigami nő nyugtázza a parancsot, és felszólítja a csapatot a tovább haladásra, egy utcával arrébb elindultuk abba az irányba, amerről az arrancar betört a városba.
A csapat egyik hátul haladó tagja pár perc múlva jelenti, hogy halványan érzi az arrancar reiatsuját, majd egyre többen csatlakoznak hozzá. Nagyon rossz a lélekenergia-érzékelésed, de te is érzed a hollow-szerű lélekenergiát a város központja felől, ami mintha meg is emelkedne egy pillanatra. Bár már egy kilométerre vagytok legalább, így is láthatsz abból az irányból egy zöldes villanást, és az azt követő por és füstfelleget, a robbanás hangja pedig így is elér titeket. A csapat új vezére azonnal parancsot kér Fon Seirantól, de amíg nem kapja meg, megállítja azokat, akik abba az irányba indulnának. Már csak négyen (hárman, ha nem erre jössz) vagytok, öngyilkosság lenne ekkora csapattal támadni.

Amennyiben elszakadsz a csapattól, és a csatornában folytatod a keresést, nem találsz semmi érdekeset egy ideig. Az ismerős járatokban nem igazán látni változást, leszámítva, hogy némelyik csatornafedélről vér csöpög le, és hallod magad fölött, ahogy az élőhalottak menetelnek az utcán. Pár perc múlva, amikor már talán kezded feladni, egy lövés visszhangzik a csatornában, amit egy irányból érkező hörgések, újabb lövések, illetve csattogás követi a követ. Ha koncentrálsz, a fenti zombikon kívül megérzel nagyjából egy tucatnyit itt lent is, illetve közöttük egy valószínű átlag feletti reiatsuval rendelkező embert is, akit vélhetőleg megtámadtak. A hangok és a lélekenergia-nyomok alapján megtalálhatod őket, de sietned kell, mert nem tudod, hogy mennyi ideig bírja még a harcot a keresett személy- feltéve hogy nem késtél el már most.

Urufu Yashuhiro:
Jelented a helyzetedet Seirannak, aki közli veled, hogy nemsokára személyesen mellette fogsz harcolni a továbbiakban. Ez talán eltereli egy kicsit a figyelmed, ami ebben a helyzetben akár végzetes is lehet, de ha észreveszed, hogy árnyékba kerültél, akkor időben felnézel az égre, és realizálhatod, hogy vagy az erkélyről, vagy egy tetőről leugrott egy zombi, ami megpróbál reptében kitépni egy darabot a nyakadból. Ha korán észreveszed, akár shunpoval is kitérhetsz előre, ha nem akkor kénytelen leszel kivédeni a harapást, ebben az esetben azonban a földre zuhanhatsz, és a többi és rád vetheti magát. Persze ha nem harapnak meg, amíg összeszeded magad, gond nélkül visszaugrasz a levegőbe. Ha azonban elszenvedsz egy vagy több harapást, érzed, hogy méreg jut a szervezetedbe, és vörös köd kezdi elönteni az agyadat, valaki megpróbál irányítani, és teljesen átveszi az uralmat feletted, ha legyűrte az akaraterődet.

Seiran-Yashu duó: (ha Yashu zombul, csak Seiran Surprised)
Miután találkoznak, a shinigamik viszonylag gyorsan kiszúrják az Espadát, aki éppen egy társuk holttestét dobja bele egy kukába, és lép ki a sikátorból. Seiran szavaira csak összehúzza a szemeit, de nem ad szóbeli választ, csak felemeli a bal kezét, hogy létrehozzon vele egy cerot. A zöld energiasugár rendkívül erősnek tűnik, úgyhogy találat esetén súlyos sérüléseket szenvednek el, azonban a támadás elég messziről jön ahhoz, hogy még legyen idejük kitérni előle. Az elülő porban az arrancar eltűnik, de érzitek a reiatsuját, ahogy távolodik, és ha leszálltok a törmelékek közé, rájöhettek, hogy a csatornarendszerben folytatja az útját. Amennyiben követitek, fennáll a veszélye, hogy csapdába csal titeket, talán csak a többi shinigamit akarta lerázni, és elválasztani titeket az erősítéstől, de lehetséges az is, hogy talált valamit, úgyhogy talán mégis érdemes vállalni a kockázatot. Persze követhetitek az útját a felszínen is.
Seiranra ezen felül ráhárul a teljes shinigami csapat koordinálása, a kutatócsapat megmaradt tagjai, a korábban elküldött negyven közül néhányan, illetve a kidoushuu is jelzi neki, hogy csatlakoznak hozzá, ha úgy kívánja. Túl sok shinigami viszont talán már akadályozná is egymást, és a küldetés mellett a sanseki feladata az is, hogy minél többet vigyen haza élve közülük.


Bedobom a hullát egy kukába, és elindulok kifelé, de amikor kiérek, újabb két shinigami fogad, közülük az egyiknek komoly reiatsuja van, bár valószínű néhány perc alatt végeznék vele, ha lenne kedvem táncolni. Az is meglep, hogy milyen gyenge trükkel próbálkozik, aminek még egy idióta sem feltétlenül dőlne be. Akármennyivel erősebb vagyok náluk, nekem is vannak korlátaim, a létszámbeli fölény az ő oldalukra billenti a mérleg nyelvét, ha tudják, hogy merre vagyok, bármikor rám támadhatnak, valószínű ezt azután tennék meg, miután elvégeztem helyettük a munkát. Belegondolva, akkor sem állnék velük össze, ha tudnám, hogy nem csapnak be.
Felemelem a kezem, és kilövök feléjük egy cerot, majd rögtön ezután a közeli csatornához ugrok, és miután letéptem a tetejét, beleugrok. Sajnos túl nyílt a terep, valószínű mindenki tudja már a városban, hogy hol vagyok, nem állhatok le velük harcolni. A föld alatt nehezebb megtalálniuk, ha oda is követnek, szabadabban használhatom a képességeimet a megölésükre. Való igaz, lényegesen könnyebb dolgom lenne, ha ezt a shinigamit megölném, a többi egy ideig nem igazán találna magára. Ha lefejezik a gépezetet, megbénul.
A sonidom segítségével felgyorsulok a csatornákba, teljesen véletlenszerű kanyarokat teszek, miközben próbálom elrejteni a reiatsum, hogy lerázzam őket a labirintusban. Valószínű folyamatosan távolodok tőlük, úgyhogy van rá esély, hogy elveszítenek, bár lehet, hogy már régen tudják, hol vagyok. A parancsnok ránézésre ugyanazt az egyenruhát viselte, amit az omnitsukidou tagjai szoktak, ők ideálisak az ilyen munkákra, ebben bőven az átlag fölé emelkednek. Sokan azt hiszik, hogy másban is, de ez csak azért van, mert nem lehet látni az arcukon a félelmet a maszkjuk miatt. Ha letéped, ugyanazt láthatod rajtuk, mint az összesen, szánalmas vacogást, félelmet, hitetlenséget, amikor kihuny a lélek lángja a tekintetükben. Ők is csak shinigamik.
Egy sarkon hirtelen rám veti magát egy zombi, akit reflex-szerű mozdulattal csapok neki a falnak az öklömmel, így mozgásképtelenné téve őt. Megállok előtte, és miközben nézem, ahogy tehetetlenül próbál felém nyúlni, és képtelen talpra küzdeni magát, elkezdek gondolkozni rajta, hogy hogyan törjek be a fejébe. Ha tudnám, hogy miképpen küldi nekik a jeleket, valószínű meg tudnám találni az irányítójukat. Azonban ehhez tudnom kellene, hogy pontosan hogy működnek a zombik.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve nyújtom oda a szörnynek a sérült jobb kezem, aki azonnal megragadja azt, és beleharap. Ha nem tudok betörni a zombik fejébe, hagyom, hogy ők törjenek be az enyémbe. Már kiderült, hogy könnyedén képes vagyok semlegesíteni a mérgüket, úgyhogy csak minimális kockázatot vállalok ezzel, hogy esetleg ez volt a terve az ellenségemnek. Persze, legalább ilyen kockázatos lenne sikertelenül hazatérni, egyelőre én vagyok a legújabb Espada, ha a használhatatlanság látszatát keltem, Seth könnyen lecserélhet engem valamelyik talpnyalójára.
A zombi összes foga beletörik a hierromba, de a nyála és a vére így is bejut a testembe a nyílt sebemen át, amit magamnak okoztam. Szinte azonnal érzem, hogy éhesebb vagyok, kedvem lenne megharapni valamit, darabokra tépni minden élőlényt, és mintha valami megpróbálná elnyomni a tiszta gondolatokat, egy hang kezd beszélni a fejemben: - Egyél! Egyél! Egyél! Ölj! Ölj! Ölj! Olyan, mintha egy rádión keresztül jönne a parancs, és bár halványan, de meg is érzem az irányát: fentről jön, nagyon magasról, nagyjából a hátam mögül. A méreg azonban ennél nagyobb hatást nem tud kifejteni rám, rövid időn belül megtanulom ignorálni a hangot a fejemben, és csak az irányra figyelek. Jobb híján, kimegyek a következő csatornafedélen, és arra pillantok, amerről érzem, hogy irányítani próbálnak: a város központjában álló, innen is hatalmasnak tűnő toronyház felé.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te18700/30000Holtak hajnala 29y5sib  (18700/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyPént. Szept. 21, 2012 4:15 am

- Nem erre kaptunk parancsot, retardált! A parancs megtalálni az arrancart… jó ég, hogy bízhattak egy csapatot egy ilyen debilre? Nálunk a sanbantaiban még ablakot sem pucolhatnál ennyi ésszel, kis köcsög- a mondandója befejeztével leejtett, és a többiek felé fordult.
- Senki ne foglalkozzon az eddigi parancsokkal! Együtt maradunk, mindenki odafigyel a legapróbb rezdülésekre, de nem tesz semmit, amíg nem talál valamit, vagy nem kapunk új parancsot! Legyetek résen, akármekkora túlerőben vagyunk, senki ne becsülje le az arrancart! Indulás!
Egész végig türelmesen hallgattam, és csak utána szólaltam meg:
- Teljesen megértem önt. Persze, hogy bolondságot beszélek. Csak sajnos nem igen tudok teljesen logikusan gondolkodni. Hiszen az a város dől romba, ahol huszonhat éven keresztül nevelkedtem. De hiszen a vezetőséghez hideg fej kell, hogy nehogy rossz döntéseket hozzak, amit sajnos nem tudtam betartani. Kérem, bocsásson meg, hogy a parancstól eltérő utasításokat adtam. szarkasztikus
Nem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam a csapattársaim. Érdekelt volna talán más esetekben, ez speciel nem olyan volt. Ez olyan volt, hogy alapjába véve egyrészt a nyugalom Buddhájának tűnjek, másrészt, hogy a csoport újdonsült vezetőjét meggyőzzem, nem kell engem félteni, nem kell rám vigyázni. Így talán sikerül az a tervem, hogy a csatornába lemenjek, és csak azért is kutassak a lelkek után. Itt sok hasznomat már úgysem veszik, a parancsnok valószínűleg záros határidőn belül csatlakozik hozzánk, esetleg fordítva lesz. Talán igen, talán nem. Viszont, ha már ilyeneket vágott az a némber a fejemhez, jogom van feltételezni, hogy nem kellek oda. így tehát egyelőre csak beolvadtam a csapatba, ami immáron csak négytagú.
- Nemsokára csak háromtagú lesz.
Gondoltam. A nőt egyszer sem láttam hátrapillantani, még ha ez meg is történt. Kissé gyanús lett volna, ha rögtön elshunpozok onnan, és a lélekenergiám hirtelen nagyon távol lenne, így hát fokozatosan maradtam le. Miután ez meg is történt, óvatosan beugrottam egy csatornanyíláson át. A lakosság egy ideje nem használhatta a mellékhelyiségeket, mert minden emberi szennyből származtatható bűzt, ezt azonban felváltotta az áporodottság majdnem olyan szörnyű szaga. Innentől semmi értelmét nem láttam villámlépést használni, hiszen nem siettem sehová, és így jobban meg tudtam figyelni a részleteket. Semmi különös nem történt, csak ott volt pár helyen néhány vértócsa, letépett végtagok, és még sorolhatnám.
- Na, ez jó jel. Kezdem szokni ezt a bűzt, már nem kerülget a hányinger. Viszont így meg halálra unom magamat.
Már csak azért is, hogy még véletlenül se legyen igazam, lövés dördült nem is olyan messze tőlem a csatornában.
- Nesze neked unalom.
Mormogtam, majd erősen koncentrálva be próbáltam mérni az embert, aki feltehetőleg pár zombit próbált elintézni a pisztolyával. Munkámat az is segítette, hogy újabb és újabb lövések hangoztak el. Mikor már pontosan meg volt a kérdéses ember, a lélekenergiámat a lábamba koncentrálva felgyorsultam, és nem is olyan sokára megérkeztem. Gyors számolást végeztem, körülbelül tízen lehettek.
- Eikaku!
Szólalok meg, hogy tudjak segíteni annak az embernek.
Vissza az elejére Go down
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
Urufu Yashuhiro

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te15100/30000Holtak hajnala 29y5sib  (15100/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptySzer. Szept. 26, 2012 11:41 am

Az osztagtársam, szerintem, a kelleténél vulgárisabban fejezte ki magát, viszont teljes mértékben igaza volt neki is. ~Ez a Raimaru-san nem éppen vezetőnek való, ahhoz még túltapasztalatlan, talán majd pár évtized múlva… Vagy akkor sem. A fájdalma érthető, viszont, hogyha tudja, hogy nem tudja ellátni a vezetői feladatát, akkor minek vállalja el? Miért nem csak a térkép szerepét kérte magának? Gyerek…~ Bár a hölgy nálam alacsonyabb rangban van, attól függetlenül követtem, abban a helyzetben teljes mértékben megfelel a pozícióra, hiszen a csapatunk legtöbb tagjával egy nyelvet beszélt, s a temperamentuma is megtette a hatását. Hogyha pár évvel ezelőtt lennénk, akkor lehet, hogy az ifjú most a yonbantai tagjaira várna. Viszont nem régebben, hanem most vagyunk. Bár lehet, hogy jobban járt volna, mert amilyen „okos” egyedül lement a föld alá, s talán fel sem fog már jönni. ~És még ő mondta, hogy mindent megtesz, hogy élve hazavigyen minket… Van még mit tanulnia.~
A leválásomat az új vezetőnk nyugtázta, s nem ellenezte, úgy haladtak tovább. Így még egy ok keletkezett, amiért jó volt, hogy ő vette át a csapat vezetését, s nem én.
Seiran-parancsnok a jelentésemre reagálva közölte, hogy arrafelé tart, amerre voltam, s azonnali csatlakozást vár el tőlem, ahogy megérkezik, vagyis meglátom. Sajnálatos módon ez a nyamvadt ketyere miatt a holtsávomból egy a youkai által mozgatott holttestek közül egynek sikerült észrevétlenül rám vetnie magát. Viszont ahogy rám érkezett azonnal reflexszerűen reagáltam, még a levegőben, miközben zuhantunk megkezdtem egy csípő dobást. Ennek a megmozdulásomnak amellett, hogy elhagytam a kis ketyerét a következménye az lett, hogy vállal landoltam a báb száján. Viszont ennek a előnye is keletkezett, mégpedig az, hogy a test mozdulatlanná lett téve, így a youkai ezt már nem tudja irányítani. Természetesen aminek előnye van, annak hátrányának is lennie kell. Így ennek az lett a hátránya, hogy meghúztam pont a fegyverforgató kezem vállát, valamint még meg is zúzódott, így azzal, hogy ezek miatt nem bírom rendesen mozgatni a jobbomat, és a félvakságom miatt is majdhogynem teljesen védtelenné váltam jobb oldalról. És ez az egész nem is lett volna olyan bajos, hogyha nem mászkált volna arrafelé annyi a youkai által mozgatott bábokból, bár hogyha nem akkor, s nem azokkal a felém mutatott új elvárásokkal zuhanok közéjük, talán hagytam volna, hogy szétmarcangoljanak, viszont nem hagyhattam el magam. Sakura! A szerencsétlenségemben a szerencse az volt, hogy szűken, de volt annyi időm, hogy a helyzetemet felismerjem, és reagálhassak rá. Más helyzetben, talán meg sem mozdultam volna a landolás után, viszont most többen is számítottak rám, s nem hagyhattam őket cserben, annyit nem ért volna meg a halálom. Így cselekvésbe fogtam, a hátamra fordultam, közben reiatsut szabadítottam fel, amennyire „barbár” képességeimmel ment, s ahogy a hátamra értem Kenseit alkalmazva a tokjában hagyott zanpakutoummal suhintottam egyet a baloldalamtól a jobbomig, így nyertem annyi időt és helyet magamnak, hogy talpra lökjem magam, s újra biztonságos magasságba ugorjak. Lüktetett, hasogatott a jobb vállam, viszont nem volt időm ezzel foglalkozni, mivel a parancsnok megérkezett, hát rögtön csatlakoztam is hozzá, ahogy parancsolta.
Kisvártatva az espada előtt álltunk, aki egy társunkat éppen egy hulladékgyűjtőbe próbálta bele helyezni. Arcomon nem igazán látszódik semmi a már eddig is ott lévő szomorúságon, viszont belül a szokottnál hevesebb gyűlöletet érzek iránta, ami meglepő, hiszen nem is ismertem a szerencsétlent. Seiran-parancsnok felajánlotta neki, hogy a közös ellenség legyőzése érdekében fogjunk össze. viszont az arrancar egy zöld ceroval válaszolt a felkérésre. ~Úgy tudtam, hogy csak vörös cero létezik, bár lehet, hogy jobban oda kellett volna figyelnem a hollowismereteken?~ A cero elől, a számomra rövidebb oldal felé shunpozok el.
- Ez meglógott. – Jegyzem meg leginkább magamnak, miután a már leült portól láthatóvá válik, hogy az arrancar már nincs a közelünkben. Ezek után, továbbra is Seiran-parancsnok utasításainak engedelmeskedve cselekszem. Hogyha kell egymagam megyek le a csatornába, bár akkor talán én se jövök fel többet, viszont ez nem baj, hiszen szolgálat teljesítés közben lelnék rá a dicső halálra, amit talán meg sem érdemelnék.
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te16500/30000Holtak hajnala 29y5sib  (16500/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyVas. Szept. 30, 2012 12:08 am

*Túl sok mindenre kellene egyszerre figyelnem; szerencsére nem vagyok már tapasztalatlan parancsnok. A kanritai irányítása sem éppen kedvező feladat, de azt hiszem az évtizedes tapasztalataim árán megbirkózom ezzel a feladattal is. Mindenesetre fokozott figyelmet igényel ez a rám bízott feladat, amire nem egészen számítottam. Vajon mi járhatott a vezetőség fejében, amikor egy ilyen szintű feladatra küldtek ki? Ez legalább egy kapitányszintű küldetés, ahol nem volna helye egy sansekinek a parancsnokságon; akkor mégis miért? Jelen pillanatban eléggé őrültnek találom a Gotei Juusantait, mégsem kívánok elbukni ebben. Elkövetek mindent a küldetés sikerességéért. Ha már a shinigamik hetven százalékát élve viszem haza, már elérek egy remek szintet. Ennél többre aligha számítok, mert többen fiatalok még és képzetlenek. Noha nem képzettségre értem ezt, hanem pszichikailag. Figyelmetlenek, összeszedetlenek. Ugyanakkor teljes mértékben nem ismerhetem őket a vegyesség okán. Sok titkot tudhatok meg a Féregbolyból az oda kerülő tisztektől, de így sem mondhatom el magam mindent tudónak. Meglátszik, hiszen egy tiszt máris felülírta a parancsaimat, ami egy ilyen helyzetben végleges is lehet.
Én nem az önön személyiségemből fakadó büszkeségem nyomán hozom meg a döntéseket, hanem a küldetéséért. Nem tehetem azt meg, hogy veszélybe sodrom őket feleslegesen, de azt sem tehetem meg, hogy nem lépek a számított veszélyeken kívül. Áldozatot kellett hoznom. Könnyebbnek látszott az, hogy külön úton haladva irányítom őket. A legveszélyesebb ügyekbe meg csak egy- kettő illetőt vonok be. Lassan talán mégis megértem, hogy miért is engem bíztak meg a feladat koordinálásával. Végtére is nekem van az egyik legnagyobb rálátásom a shinigami osztagokra és a negatív rendszerfelépítésére. Tisztában kell lennem az eshetőségekre, s képzettségem árán biztosítani az optimális teendőket. Nehéz, és kényes ügy; de nem veszett. Remélhetőleg számításaim helyesek, mely szerint az espada egyenesen a kívánt személy felé halad; mert ebben látom az egyik lehetőséget. Magasabb lélekenergiája révén talán többet lát, mint mi. Ilyen eszközökkel a kezünkben pedig többre mehetünk.
Ám abban sem tévedhetek, hogy az espada nem látja át a valós helyzetet. Én megtehetem, hogy nyílt utat biztosítok neki shinigami csapdák nélkül; de akár ennek ellenkezőjét is, hogy azok által találjam meg a célt. Akárhogy nézzük, még így is kevesebb lenne a Gotei kára, mintha egy egész várost majd országot veszít el a fennhatása alól és az egyensúly kibillen. Sehogysem leszek hibáztatva, de jobban örülnék egy humánusabb megoldásnak; még ha ezért szövetkezni is kellene. Viszont a válasza kimerül egy általam még nem ismert ceroban. Túlságosan együgyű lehet, ha nem fogja fel, hogy nagyon nincs választása. Így vagy úgy, akadály leszünk a számára. S míg társam kitér a technika elől, addig én nem mozdulok el a cero célja elől. Miért is tenném? A Kanritai parancsnokaként igazi hakuda specialista vagyok, amit napról- napra fejlesztek a tréningek alatt. Nem ijedhetek csak úgy meg egy espada ceroja elől.*
- Hadou 44: Kokutan Kou! *Felébresztve azúrkék reiatsum, a kezembe egy fekete lángot összpontosítok, ami majd megemeli a hakuda alkalmasságom; ezzel elérve, hogy a cero ne süsse majd meg a kezem. Kivárva a pillanatot, készenlétbe helyezem magam; majd felülről lefelé egy hatalmasat ütök bele a technikába, hogy az a várható távozási szándék felé haladjon. Bár füstön, és poron kívül nem marad sok minden; a csatornarendszer egy szakasza mégis beomlik a technikára. De nem csupán ez lesz a sikerélmény, hanem az a rengés is, amit a beomlás hullámszerűen további pontok felé közvetít majd. A járás nehézkesebb lesz. Egy pillanatra Urufura pillantok.*
- Rád bízom, hogy lent vagy fent. *Nem is kell elmagyaráznom neki, hogy ezzel pontosan mire is céloztam; hiszen ő is láthatja a további döntésemet. Bevetem magam a csatornába, és lopakodva, de mégis célra törve követem az espadat. A legnagyobb hibája az arrancarnak, hogy hullákat hagy maga után; ezért mindig könnyű lesz megtalálnom, sohasem lesz szükségem tájékozódásra.
Időközben eljutnak hozzám a hírek, hogy mindenki a parancsomra vár. Így, amikor már közelebb érezhetem magam az espadahoz, hátul kell maradnom, hogy leadjak pár dolgot anélkül, hogy meghallhassa. Habár az egyik zombival valamit nagyon csinálhat, talán nem fogja csak úgy meghallani.* - A kidoushuuból megmaradt fél szakasz, továbbra is a kupola fenntartásáért felelős. A további félszakasz azonnal törekedjen a megtalálásomra. Az ott maradt kidoushuusok vegyék fel a kapcsolatot a Yonbantai, valamint a Juunibantai tagjaival és azonnali intézkedéseket kérjenek. A harci alakulat fele csatlakozzon az engem kereső csapathoz, az ott maradtak tartóztassák fel a zombikat a leadott módon. Esetleg segítsenek a túlélőkön, de saját testi épséget ne kockáztassanak. A kidoushuu osztag jelenlévő legmagasabb tisztjét megbízom ama feladattal, hogy a Nibantai kapitányát tájékoztassa a kérelmemről. *Ezután ama tiszt egyenesen hozzám jelentkezik be egy titkos vonalon, amit csak ketten hallhatunk.* - Az onmitsukidouból lenne szükségem tisztekre, akár az én vagy feletteseim csapatából. Ha a csapat megérkezik, adja le nekik a tartózkodási helyem. *Mind e közben pedig várom a további haladási irányt, amit rögvest meg is tudhatok. Nyilván való, hogy követni fogom az espadat.*

Vissza az elejére Go down
Diego Canino
Espada
Espada
Diego Canino

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 304
Age : 31
Tartózkodási hely : Hatodik torony, Las Noches
Registration date : 2012. Jan. 04.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Sexta Espada, a Sanador Equipo parancsnoka
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te40100/45000Holtak hajnala 29y5sib  (40100/45000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptySzomb. Okt. 06, 2012 4:28 am

Raimaru:

9:46

A sanbantai tagja elfordult, miközben beszéltél hozzá, a kifogásaid úgy tűnik, teljesen hidegen hagyták. Meg sem várta, hogy elmondhasd, amit akarsz, indulást vezényelt, és a csapat követte. Te csak rövid ideig voltál velük, mielőtt végül leváltál tőlük, és a csatornában folytattad az utat. Ha a társaid észre is vették, hogy engedély nélkül elhagytad a csapatot, semmit nem tettek a visszatartásod érdekében, valószínű eléggé leszerepeltél előttük ahhoz, hogy ne akarjanak maguk mellett tudni. Később persze még problémád lehet a dezertálásból, de utólag úgy tűnik, hasznosabb, hogy különváltál.
A lövöldözés hangjait követve, megpillanthatsz egy fiatal európai nőt, aki éppen a rá támadó élőhalottakkal küzd. A hosszú, fekete bőrkabátot, tépett farmernadrágot és fekete bakancsot viselő nőn látszólag még nincs sérülés, ellentétben a zombikkal, melyeken több lőtt sebet és vágást is ejtett. A bal kezében egy véres katanát, a jobban pedig egy félautomata fegyvert tart, amiben azonban nem lehet már túl sok töltény, főként a karddal vág a zombik irányába, akik meglepően ügyesen ugranak hátra vagy hajolnak el a támadások elöl.
Az érkezésedkor összeszámolt tíz zombi kilencre redukálódik, mielőtt támadásba lendülnél, az egyik, a nőhöz hasonló ruhát viselő zombi, aki szintén nem japán, hanem fekete bőrű, nem hajol el elég gyorsan, a kard pedig leszeli a fejét, a fejetlen holttest pedig élettelenül hull a vízbe. A zombik között felfedezhetsz még két hasonló ruházatú egyént, egy szőke lányt és egy fekete hajú férfit, az utóbbin még mindig napszemüveg van. A közelükben a falnál pedig áll egy jókora zsák, amiben egyértelműen pénz van, méghozzá rengeteg, a négyes valószínű bankot rabolt, mielőtt ez az egész elkezdődött. Így talán már nem is biztos, hogy megérdemli a segítséget, de akaratodon kívül is segítettél rajta, a zombik közül három nem próbálkozik közel kerülni a nőhöz, és inkább a könnyebbnek tűnő, friss célpontot választják. A korábbiakhoz képest meglepően gyorsan mozognak, néhány másodperc alatt átszelik a távot, és nem is rögtön harapással próbálkoznak, egy előrenyújtott karokkal veti rád magát, egy az egyetlen megmaradt, ökölbe szorított kezével próbál meg arcon vágni, a harmadik pedig becsúszik, és megpróbál elgáncsolni. Ha bármelyik támadás elér, tapasztalhatod, hogy rendkívül erősek, de a te képességeiddel azért megoldható probléma a kiiktatásuk így is, még ha nem is másodpercek alatt fog sikerülni. Amennyiben azonban segíteni akarsz a nőnek, sietned kell, ő még mindig kétszer annyi ellenfele van, és bár képzett harcosnak tűnik, nem biztos, hogy sokáig bírja még.

Urufu és Seiran:

9:49

Seiran könnyedén hárítja a felé kilőtt cerot, amit szinte tökéletesen abba az irányba térít el, amerre akarta, és hatalmas lyukat üt az utcára. A beton beszakad, több helyen repedések indulnak, a csatornarendszer pedig felfedi magát teljes egészében, és bár úgy tűnik, hogy az arrancar sértetlenül megúszta, még nem nyert egérutat, és ha kicsit lemaradva, de tudjátok követni. Egy-egy hosszabb szakaszon meg is láthatjátok, ahogy éppen befordul valahol, de valamiért nem fordul vissza, hogy további támadásokat intézzen felétek. Talán az lehet az oka, hogy újra elrejtette a reiatsuját, és nem akarja felfedni magát.
Amikor az arrancar egy kanyar után megtorpan a reiatsuja alapján, így Seirannak van rá ideje, hogy kiossza a parancsait. Ezeket csak nyugtázzák a válaszüzenetekben, egyedül a Kidousuu tisztje kérdez rá, hogy pontosan nagyjából embert kérjen az omnitsukidoutól, majd miután feleltél a kérdésére, azzal szakítja meg a vonalat, hogy nagyjából húsz perc elteltével fognak megérkezni a katonái.
Az Espada néhány perc elteltével újra mozgásba lendül, a reiatsuját már nem rejti el, ellenben felgyorsul, és ha nem is veszítik el, a távolság folyamatosan növekedni kezd a shinigamik és az arrancar között. Szerencsére azonban nem megy messzire, elhagyja a csatornát, és ha utána mentek, a több száz méteres távolságból is látjátok, és érzitek a reiatsuját. Amikor végül kikerül a látótávolságból, is gyorsan láthatóvá válik, hol van: egy újabb, néhány zöldes villanás lesz látható, ami egy fekete árnyékkal keveredik. Megérezhettek még valami fontosat: a zombikból áradó reiatsu felerősített változata érződik a torony felöl, a reiatsu majdnem akkora, mint az Espadáé. Érezhető az egész városban, bármilyen borzalmas is a lélekenergia érzékelése az adott shinigamiknak. Úgy tűnik, az ellenség megtalálta, akit kerestetek, de még nem késtetek el, a harc még tart.




Úgy tűnik, hogy most, hogy nem vagyok rászorulva arra, hogy néha megálljak, nem tudják tartani velem a lépést, ha elég gyors leszek, úgy szerezhetem meg a botot, hogy a parancsnokuk nem is fog elérni engem. Néhány gyengébb shinigamin még biztos, hogy keresztül kell vágnom magam, de a fő problémát ez a shinigami jelenti, aki puszta kézzel hárította a ceromat. És persze az ismeretlen erővel és képességekkel rendelkező ellenfél, akinél jelenleg a célpontom is található.
Egyenesen a torony felé sonidozok, minél gyorsabban végeznem kell, előbb-utóbb érkezni fog egy komolyabb képességekkel rendelkező shinigami is, és jól lehet, szívesen kipróbálnám az új, teljes erőmet az ellenség egy parancsnoka ellen, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy az életem, és egyben a Las Noches számára fontos feladatom sikerét kockáztatom. Túl erős vagyok már ahhoz, hogy mindenáron keressem a harcot, mint régen, már nincs szükségem rá, hogy bizonyítsam magamnak az erőmet egy shinigami megölésével, amikor az a fontos, hogy számítani lehessen rám.
A toronyház tetejére lépek, ahol meglepő látvány fogad. Néhány tucatnyi, zombinak tűnő külsejű, véres, összeharapdált, de nagyon is intelligens tekintetűnek látszó ember állja körül a vezért, akinek a kezében megpillantom, amiért jöttem: a fekete, halálfejes botot. Ugyanakkor semmit nem látok belőle, hogy mégis ki, vagy mi ez, a rögtönzötten felállított trónján ülő nekromanta fekete csuklyás köpenyt visel, ami takarja az arcát. Meglepően nyugodt, fel sem áll, ami vagy annak köszönhető, hogy nem tudja, kivel van dolga, vagy azért, mert tényleg ennyire erős. Persze nem lehet túl erős, a mérge teljesen hatástalannak bizonyult ellenem.
Ahogy a zombik felém vetik magukat, leveszem a kardot a hátamról, és bár szemmel láthatóan sokkal gyorsabban mozognak, mint egy ember, és valószínű sokkal erősebbek is náluk, de nem jelentenek kihívást számomra, annyira gyorsan vagdosom őket apró cafatokra, hogy nem is tudom, hogy hányan voltak pontosan, tízen, húszan, esetleg még többen. Alig egy perc elteltével derékban félbevágom az utolsó rám ugró nőt is, a még mindig mozgó, kapálódzó test két darabban hullik alá a mélybe, miközben lerázom a kardomról a vért.
- Add azt nekem, és meghagyom az életed- a szavaimra csak egy gúnyos nevetés volt a válasz, amit azonnal nemként értelmeztem. Persze nem szeretem az elvarratlan szálakat, úgyhogy jobb, hogy így döntött. Felemeltem a kezem, és egy cerot idéztem meg. A zöldes energiasugarat egyenesen felé irányítottam, ha ez az izé tényleg ekkora hatalommal rendelkezik, a közel sem tökéletes cerom nem fog kárt tenni benne. Legalábbis remélem, kellemetlen lenne, ha tönkremenne ez a vacak, de végül nem derül ki a strapabírása, egy fekete energiapajzs veszi körbe a fickót, ami tökéletesen hárítja a ceromat, bár repedéseket így is sikerül okozni az energiapajzson, melyet meg is szüntet a használó, miután a támadásom végleg eltűnt. A Gran Rey Cerom ezek szerint már átvinné, de azt már tényleg nem merem megpróbálni, az már képes lehet tönkrezúzni azt a botot, úgyhogy marad a jól bevált módszer, a feldarabolás. Mielőtt azonban nekikezdhetnék, a nekromanta kimond néhány szót egy általam ismeretlen nyelven, a földből pedig néhány fekete, démonfejes acélkoporsó emelkedik ki. Mind a hat koporsó felnyílik, és kilép belőlük néhány ember, akik azonban rendkívül groteszkül néznek ki. Az öt férfi és az egy nő különböző mechanikai beépítést kapott, a testükből fém alkatrészek állnak ki, van közöttük, ami már inkább gép, mint ember. A hat holttest ráadásul rendkívül komoly lélekenergiával rendelkezik, amit a trónon ülő férfi áramoltat át beléjük, jóval erősebbek is egy átlagos shinigaminál.


Mindenki:

9:57

Az összes, a városban tartózkodó zombi egyik pillanatról a másikra dől össze rongybabaként. Seiran számos irányból kap jelentést, ami megerősíti, hogy valószínűleg egyetlen zombi sem maradt a városban, azonban még mindig tisztán érzi az irányító lélekenergiáját, ami nem csökkent, inkább olyan, mintha koncentrálta volna az erejét, talán még növekedett is valamit. Az Espada lélekenergiája sem változott, tehát még tartani fog a harc, amikor néhány perc múlva odaérnek. A várost nemsokára megtölti a jajgatás, a segélykiáltások, és az üvöltések hangja, ahogy a még életképes testtel rendelkezők visszanyerik az irányítást a testük felett, és lassan elkezdik felfogni, hogy mi történt velük.
Ha Raimaru közelében eddigre még maradt működő zombi, az szintén összeesik, majd, ha nincs súlyosabb sérülése, visszanyeri az eszméletét is, de ha már legyőzték mindet, akkor is rájöhet, hogy valami történt, a felszínről érkező hangok kísértetiesek, és borzalmasak, de egyértelműen emberektől származnak.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te18700/30000Holtak hajnala 29y5sib  (18700/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyHétf. Okt. 08, 2012 4:14 am

A lövöldöző egyén nő volt. Tipikus gengszter ruházatot hordott, ahogy néhány másik zombi is. A sebek között voltak lőttek is, de vágások is láthatóak voltak. Baljában egy össze-vissza vérezett katana volt,azzal vívott már inkább, amiről arra következtettem, hogy a tölténye fogyóban van. A zombik ellen elég jól bírta, bár zombikhoz képest eléggé ügyesen mozogtak. A nő egy fekete férfi fejét le is szelte. Jobban körülnézve megpillantottam egy- valószínűleg pénztől- jól megdagadt zsákot, ami engem arra engedett következtetni, hogy itt bizony bankrablás történt. Miközben ezeken gondolkoztam, három zombi rám támadt. Ezek intelligensebbeknek tűntek az eddigieknél. Az első előre nyújtott karokkal vetette magát felém. Ezelől kitértem, viszont egy másik elgáncsolt, megint egy másik pedig behúzott nekem egyet.
- Megerősítve, sokkal erősebbek az eddigieknél. Na ez a küldetés sem egy nagy leányálom. Na mindegy, most ezt kell elintéznem.
Morogtam. A rám támadó szörnyeket sebtében akartam elintézni. Ez nem ment nagyon. Túl gyorsak voltak nekem így elsőre. Be is kaptam még néhány ütést, meg a földre is kerültem párszor, sőt még majdnem meg is tudtak harapni, mindannyiszor csak szerencsém volt. Egy ideig nem tudtam őket lenyomni, sőt, a nagy csetepatéban még a kardom is leszakadt az oldalamról. Mikor egy kis helyet tudtam verni magam körül, el tudtam ugrani a kardomért, hogy azzal szerezzek magamnak szinte mérhetetlen előnyt. Így már nem okoztak nagy gondot, bár nem ment olyan nagyon gyorsan így sem. Így tehát pár perc múlva végeztem velük, véresre verve ugyan, de végeztem. A nő felé nézve úgy tűnt, hogy nem fogja már túl sokáig húzni. Nem kellett sokáig hezitálnom, hogy döntsek: Meg fogom menteni. Két marokra fogtam hát a kardomat és egy vágást indítottam fentről lefelé, ami lehet, hogy primitív, de mindenképpen erős volt. Ketté is szeltem a megtámadott zombit, és a többire támadtam. Ez utóbbi azért volt egyszerűbb, mert nálam volt a meglepetés ereje, ami mindenképpen hasznos volt nekem. Így az ellenfelek száma ötre redukálódott. A többit is sebtében akartam végezni, de gyorsak voltak. egyik vágást a másik után kerülték ki. Az egyikre nagyon dühös lettem már, és végül is sikerült levágnom a lábat, aztán a többi végtagjától is megszabadítottam. Majd a másik négy következett, ez is hasonlóan bonyolult volt. már csak egy maradt,amit meghagytam a nőnek, és megnéztem a feldarabolt zombit. Még élt.
- Fenébe hogy nem akarsz meghalni!
Mondtam neki, és a fejét is levágtam. Erre már csak megdöglött. Amikor hátranéztem, annyit láttam, hogy a zombi élettelenül hull össze, akkor, amikor a nő még hozzá sem ért. Hamarosan az egész várost betöltötték a halálsikolyok és az egyéb szitkozódások. Mivel a helyzetet felmérve azt mondtam neki:
- Nekem itt már semmi dolgom. Eddig se volt, na de most már végképp nincs. Ugye megérti hogy erre már semmi szüksége nincsen? További szép napot!
Mondtam neki a jobb kezem mutató-és középső ujját a homlokomhoz érintve, majd felkaptam a zsákot a vállamra, és távoztam a fölöttünk levő csatornafeljáraton át. Szinte megsüketültem a halálhörgésektől. Mikor elindultam, hallottam, hogy a rendszer egy része beszakadt, felrobbant. Felérésem után egy ház mögül éppen láttam, ahogy egy zöld fény villan fel a központi toronyházon. Azonnal elindultam, a pénzeszsákot pedig ledobtam egy magas ház tetejére. Mivel ilyen távolságból is éreztem a két fél rettenetes lélekenergiáját, és egy pillanatra meghőköltem.
- Ez egy kapitányi szintű küldetés. Miért pont minket küldtek ki?
Morfondíroztam. Mivel semmi kedvem nem volt idő előtt meghalni, ezért inkább a szintén megérzett parancsnok felé indultam el, ahol valószínűleg szidás várt, sőt valószínűleg büntetés is, de mit számított az már. A küldetés volt a fontos, így minden hezitálás nélkül elindultam oda, ahol tartózkodhattak.
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te16500/30000Holtak hajnala 29y5sib  (16500/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyCsüt. Okt. 11, 2012 7:23 am

*Eme zűrzavarban láthatom leginkább az emberi faj lehetetlenségét. Annyian vannak, mégis nem képesek magukat megvédeni egy ilyen katasztrófában? Néhányszor, a Mukenben töltött perceimben elgondolkodtam azon, hogy vajon mi okozhatta ama eltérést, miből mi halálistenek megszülettünk. Nap, mint nap a halált gátoljuk, s védünk különböző dolgokat. Mégis ki mondja meg nekünk, hogy mi miatt lehettünk halálistenek? Talán létezik valamiféle mechanizmus erre, amelyen minden lélek keresztül megy? Pontosabban megfogalmazva a kérdést; mi okozza az éhséget? S eme kilátástalannak tűnő helyzetben az emberi szervezet korcsulásával...maguk is éheznek. Mégsem tűnhetnek akkor olyannyira távolinak, mint azt hinnénk. Talán az emberek mégis túlélőbbek nálunk, hiszen mi már csak felmorzsolódni tudunk. Az emberi lélekből pedig a kereszteződés által többféle lehet. Náluk valóban igaz a mondás: "A halál csupán a kezdet".
Kicsit sikerül elmerengnem ezeken a dolgokon, míg a tőlem telhető legnagyobb tudással követem az előttem levő espadat. Már az elején sikerült rá jönnöm, hogy magát a valós ellenfélt valóban csak ő általa lelhetjük meg. Képzettségünk ugyan nem megfelelő jellegű egy ekkora szintű arrancarhoz, de a létszám fölényt még kihasználhatjuk. Így hát mikor lehetőségem nyílt az elit csapat meghívásához ebben a játszmában, meg is hívtam őket. Mindenféle kertelés nélkül számítok az onmitsukidou jelenlétére, hiszen pontosan tisztában vagyok azzal, hogy ez kimondottan az ő szakterületük. A legkevesebb elfogultságomból is tudom, hogy a Gotei Juusantai valódi kivégző alakulata a Nibantai. Így egy ekkora káoszban, ahol az ellenséget alehető leghamarabb hatástalanítani kell, ott bizony vagy magas szintű shinigamira, vagy az onmitsukidou besegítésére van szükség. Haladásunk szerencsére nem hagy hibát maga után, az arrancar mégha el is hagyja a csatornát, akkor sem tud nagyon messzire kerülni ahhoz, hogy elhagyjuk a nyomát. Én a magam részéről kitérek a csatornából, s meglepve ér a kidoushuu alakulat pontossága. Alig, hogy kitérek a csatornából az espada után, az onmitsukidou tíz fője, valamint a 12. és 4. osztag valamennyi tisztje fogad. Intek Urufunak, hogy menjen előre, majd az ő nyomát fogjuk követni.*
- A yonbantai bizonyára azt teszi, amihez ért. Kérlek titeket stabilizáljátok a sérült társainkat, hogy átszállíthatóak legyenek Soul Societybe. A 12. osztag tagjai a kidoushuu alakulattal karöltve próbáljon meg megoldást találni az átjárók gátolására. Nem venné ki jól magát, ha ez az espada még hollowokat is hívna. *A további utasításomat pedig a megmaradó köztisztekre irányítom a kommunikációs fülön keresztül. (Természetesen nem az onmitsukidousokra értve.)* - Ideje használnotok az emléktörlést, amennyiben nem akarjuk, hogy ebből a városból egy romhalmaz legyen az emberek miatt! *Veszek egy nagyobb levegőt mire leadom az utasításokat. Ekkor egy ismerős kéz landol a vállamon Nadeshiko által. Hihetetlen, hogy ez nő képes meglátni rajtam a gondterheltséget. Tekintetére kifújom magam, aztán az előttem álló tíz tagra pillantok, akik mind a saját szakaszomból jött el erősítésnek.*
- Ismerjük már egymást. Azt is tudjátok, hogy ok nélkül sosem kérem a beavatkozásotokat egy ilyen ügybe. Ezúttal viszont kénytelen vagyok igénybe venni a képességeiteket a Mukenen kívül. Mivel egyespadaval van dolgunk, és egy ki tudja kivel..így nem lesz más dolgotok, mint teljesíteni az onmitsukidou egy alapelvét. Ha a parancsnok kiadja a titkos jelet, ti a rejteketekből előtörve kihasználjátok a létszámbeli fölényt. Az espada pontos célját nem tudjuk, egyelőre. Utánam, lopakodva! *A sok hai- hallva eszembe jut, amikor a keigunban szolgáltam Yoruichi alatt. Eléggé kemény parancsnoka volt annak a szakasznak, s voltak is hiányosságaim, ami miatt lefokoztak. Azonban azóta megtanultam, hogy miért volt ez lehetséges. Rá kellett jönnöm, hogy a Shihouinnak igaza volt. Bár a képzettségem megvolt, az elszántságom hiányzott. Nem voltam képes fejetlenül ölni egy felsőbb utasításra. Lehetséges, hogy ezért vagyok ma a Féregboly parancsnoka? A rendszert olyannyira elítélem, hogy már az jelent számomra szórakozást, ha dacolhatok vele? Hiszen én vagyok a Féregboly parancsnoka..senki nem fogja kétségbe vonni döntésemet, vagy éppen ellenőrizni. Hiszen maga a 2. osztag is retteg...retteg tőlem. Senki nem akar rabbá válni, senki nem akarja megízlelni azt, amit azon személyeknek alkotott a Gotei, akiktől fél. Fél az, akit elfognak, és fél az elfogó is. Akkor ki is vagyok én itt valójában? Csak egy személy, akit kiszámíthatatlanná tesz a rendszer bűze, ami iránt oly' magas áhítatot érez. A Féregboly megszállottja és egyben rabja lettem; csak én láthatom át a börtön szépségét.*

Vissza az elejére Go down
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
Urufu Yashuhiro

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te15100/30000Holtak hajnala 29y5sib  (15100/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyCsüt. Okt. 11, 2012 10:07 am

Seiran-parancsnokot követtem a csatornába, s mivel tudtam, hogy közel sem tudhatom olyan könnyen rejteni magam, mint ő, ezért amennyire tudtam elfojtottam a reiatsumat, valamint tőle kissé lemaradva, hogy a távolsággal is rásegítsek a rejtőzködésemre, követtem. Szerencsére nem volt részünk semmi kellemetlen meglepetésben részünk. ~Sötét van. A látási viszonyok nem a legjobbak, viszont mégsem félek, sőt! Kíváncsi lettem, vajon a börtönökben is ilyen fényviszony uralkodik, na és a börtönök börtönében? Vajon ott félnék? Nem hiszem, hiszen nincs mitől. A haláltól kellene félnem? Miért féljek tőle? Túl sok van a rovásomon, valamint elégségesen teljesítettem mindezidáig. Nem kell félni az olyan dolgoktól, mint a halál, az is az életünk része, valamint én már egyszer meghaltam. Gyokusai-om volt, bár az is igaz, hogy most már nem lehet, de attól még nem kell félnem tőle. Csupán attól félek, hogy Sakura-channak valami baja eshet. Azt nem szeretném, nagyon nem akarom, csupán ő miatta vagyok még életben, hiszen sokat kell még neki tennem.~ Valamiért, talán a csönd és a baljós aura miatt, ezekkel a gondolatokkal haladtam az espada, valamint a parancsnokunk nyomában. Kisvártatva megálltunk, mivel a célpontunk is megállt, eközben Seiran a saját ketyeréjét használta, talán parancsokat osztott a többieknek, de különösebben nem érdekelt, mivel nem az én dolgom volt. Nemsokára az arrancar tovább állt, s akkor már én is éreztem a reiatsuját, így biztos voltam benne, hogy megtalálta a célpontját, továbbra is követtük, vagyis pontosabban a felszínig, ahol újabb tisztek várakoztak már. Viszont nekem nem volt maradásom, mivel Fon-parancsnok intett, hogy haladjak tovább, így is tettem, csupán bólintottam válaszként, s shunpom segítségével folytattam az utat.
Bár én nem vagyok a Niibantai képzett tisztje, valamint a lélekérzékelésem sem mondható jónak, de mégse esik nehezemre követni az espadat, hiszen az ő ereje messze az enyém felett van, így távolról is érezhető, valamint egy ideig még látni is láthattam. Miután eltűnt, csupán tartottam az irányt, hiszen nem hiszem, hogy pont én ellenem trükközne. A számításom be is vált, mivel kisvártatva a Youkai lélekereje is érezhetővé vált, valamint a cerojának a fényei mutatták az irányt.
Már magasan jártam, de hozzám is felszűrődtek az emberek kiáltásai. ~Mégsem volt mindegyik halott? Ez a Youkai még gonoszabb, mint gondoltam! Élő embereket is bábjává tett.~ A hideg futott végig a hátamon, ahogy belegondoltam, hogy milyen szörnyűséget művelt az a gonosz szellem. Ahogy végre annyira közelértem hozzájuk, hogy tisztán láthassam őket a Youkai közelében hat koporsó emelkedik fel. ~Újabb ellenfelek?~ Alig, hogy átfutott az agyamon a kérdés, a koporsókból előléptek valami az Oniknál is ocsmányabb emberszerű valamik. Mintha azoknak is lett volna reiatsuja, de azt már nem tudtam megmondani pontosan. Döbbenetemtől, majdnem el is ejtettem a shirasayamat. Nyúltam volna a kis ketyerémért, hogy szóljak a parancsnoknak a megváltozott helyzetről, de felettébb kellemetlen dologra kellett ráeszmélnem. Elhagytam a műszert, mikor az egyik ember/holttest a Youkai parancsára rám támadott. -.>”
Mivel az arrancar mégis csak erősnek tűnik, ezért mondhatni nyugodtan otthagytam, nem hittem, hogy tartanom kellett attól, hogy a Youkai újabb bábúi utánam jönnének, így shunpommal visszafelé indultam, hogy jelentsek a Niibantai-sansekijének.
- Fon-parancsnok! A Youkai hat, erősnek tűnő bábot hívott elő! – A hangom jóformán érzelemmentes volt, csupán a sietség miatt lehetett benne apróbb hangszínelváltozások. – Öt férfi, egy talán nő lehetett, mindenféle fémek lógnak ki a testükből, az egykor talán emberi testük most már annyira eltorzult, hogy még az Oniknál is ocsmányabbak, az erejükről pontos adatot nem tudok mondani, de nem hiszem, hogy annyira gyengék lennének, mint azok, mikkel a városban találkozhattunk.
Vissza az elejére Go down
Diego Canino
Espada
Espada
Diego Canino

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 304
Age : 31
Tartózkodási hely : Hatodik torony, Las Noches
Registration date : 2012. Jan. 04.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Sexta Espada, a Sanador Equipo parancsnoka
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te40100/45000Holtak hajnala 29y5sib  (40100/45000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyPént. Okt. 19, 2012 1:50 am

Raimaru Minashaku:

A bankrabló nő furcsamód nem tesz semmit, nem is néz rád meglepetten, amikor beszélni kezdesz hozzá. Az arcán teljes közöny ül, sőt, olyan, mintha nem érdekelnéd, egy kicsit talán már lenéző is, egy másodpercre pedig mintha megvillanna a szeme, és valami olyat fedezhetnél fel, amit már láttál korábban is, de annyira gyorsan múlik, hogy inkább lehet csak a képzeleted szüleménye. Látszólag a nő azt is rezzenéstelen arccal tűri, hogy ellopod a pénzét, de amikor hátat fordítasz neki, hogy elmenj, kiderülhet számodra, hogy bizony tévedtél.
Nem sokkal a fejed mellett, a jobb oldaladon repül el egy méretes kampó, ami éppen elkerülte az arcodat, de amikor elindult visszafelé, a lefelé induló hegyes fémdarab egyenesen a zsákot a válladon tartó csuklódat találta el, erős fájdalmat okozva tépte át magát a karodon, a vége pedig utat talált magának kifelé. A lánc ezután megfeszült, majd megrántott téged, vissza a nő irányába, fokozva a fájdalmat. Az ujjaid feletti irányítást teljesen elveszíted, egy darabig még görcsösen markolják a zsákot, ami aztán lehull a földre, így a karod is megfeszülhet, te pedig szembenézhetsz a támadóddal.
A nő előtt alig egy méterrel egy hatalmas, groteszk teremtmény áll. A rothadó testű lény legalább három méter magas, bár egy kissé görnyedten áll, és nem is tűnik túl magabiztosnak az egyensúlya, a karjaira nézve kétséged sem lehet felőle, hogy a fizikai ereje így is lenyűgöző. A három végtag közül az egyetlen jobboldali karja olyan vastag, mint a másik kettő, vastagabb a te törzsednél, és egy hatalmas, egy méternél is hosszabb hentesbárdot tart vele. A második kezében egy ennél kisebb hentesbárdot fog, a harmadik karjára pedig egy lánc van felcsavarva, ehhez csatlakozik a kampó. A gyomrán egy hatalmas vágás található, amin itt-ott kilógnak a bordái, és bár még mindig hat méter választ el titeket egymástól, gyomorforgató szaga van. A legborzalmasabb azonban mégis az arca, bár a bal oldala sérült, és árnyékban is van, csak a szeme látható jól, ami hasonlóan sakktábla-mintás, mint azé a férfié, akivel pár napja harcoltál, az arca jobb oldala felismerhető. Bár régen nem láttad, felismerheted az apádat a szörnyetegben, aki éppen próbál közelebb húzni magához a kampó segítségével, és bár meg tudod vetni a lábad, így is csúszol felé, a sérült karodban nincs erő, már csak a lábaddal tudod tartani magad.
Holtak hajnala Minion99_pudge-the-butcher

- Rég láttalak, Minashaku- az apád hangja mélyebb volt, és mintha többen is megszólaltak volna egyidejűleg, úgy visszhangzott, de egyértelműen felismerted a hangját, és melletted a pénzért sétáló nő is odafordult a szörnyhöz, aki egykor az apád volt.
- Ismered ezt a kis férget, Raimaru?
- A fiam- az élőhalott lény szavai egy széles, gonosz mosolyt csaltak a nő arcára, akinek, most már tisztán láthattad, szintén olyan szemei voltak, mint annak, akivel a sikátorban harcoltál.
- Egyesül a család, ugye? Akkor nem is zavarlak, vegyétek úgy, hogy itt sem vagyok- a nő lassan sétált a szörny háta mögé, ahol ledobta a zsákot. Takarásba került, úgyhogy nem láttad, mit csinál, csak érezted, hogy változik a reiatsuja, és mintha mormolna valamit, sok időd viszont nem volt megfigyelni. A következő pillanatban a szörny odarántott maga elé, a gyomrán eddig bordáknak valamikről kiderült, hogy fogak, a hatalmasra nyíló száj pedig utánad kapott, de mielőtt haraphatott volna, volt időd kitérni, és eltávolodni három méterre, mielőtt a lánc ismét megfeszült.
A véred lassan fogy, ahogyan az erőd is, nem bírod sokáig távol tartani magad az élőhalottól, úgyhogy gyorsan ki kell találnod valamit a szörnyeteg legyőzésére, vagy legalább arra, hogy kiszabadulj a fogságból. Az időd fogy, lassan számba vehető opcióként számolhatsz azzal is, hogy megválsz a fogságba esett végtagodtól, mielőtt újra eggyé válnál az apáddal.

Fon Seiran, Urufu Yashuhiro:

Miután a Sanbantai tisztje megtette a jelentését, az Omnitsukidou sansekije pedig kiadta a város összes shinigamijának az utasítást, a Seiran mellett maradt elit elindult abba az irányba, ahonnan az Espada és az ismeretlen lélekenergiáját érezték. Seiran megérezhette, hogy talán egy kilométerrel mögötte, lemaradva követik őt más shinigamik is, nagyrészt a kidoushuu tagjai, de akad közöttük az első vele érkezett csapatból, illetve már a kereső csapatból érkezett tag. Szükség esetén akár az ő segítségük is igénybe vehető, és mivel harmincnál is többen vannak, a létszámbeli fölény fokozásával térdre kényszeríthetőek akár az erősebb ellenfelek is. Persze ha túl korán veti be őket, oda a meglepetés előnye.
Már alig száz méterre vannak, amikor egy zöldes villanást követően, az Espada lélekenergiája a kétszeresére ugrik, a növekedés azonban nem áll meg, mintha még tovább növekedni. A válasz nem marad el az ismeretlen eredetű ellenség részéről sem, bár messziről érkezik, négy lélekenergiából álló torony jelenik meg, a hadszíntértől egy-egy kilométerre, tökéletes négyzetet alkotva. Ezt követően mintha az ő ereje is megnőtt volna, és hasonlóan nagy és fenyegető, mint az arrancaré.




A hat lény akcióba lépett. Elsőként egy két méter magas férfi támadott meg szemből, akinek a testéből körfűrész pengék álltak ki. Őt követte a nő, aki becsúszott, és csak miután elkerültem a támadásokat, jöttem rá, hogy kerekek vannak a hátába építve. A harmadik zombi fémnyilakat lövöldözött rám, a lövedékek szinte záporoztak rám, és annak ellenére, hogy a kardommal hárítottam a legtöbbet, kettő végül mégis eltalált, az egyik a bal combomba fúródott, és okozott kisebb sérülést, a másik pedig a mellkasom baloldalát lyukasztotta ki. A hierrom nélkül valószínű halálos sérülést okoztak volna, de így alig többek kellemetlenségnél, két egyszerű kézmozdulattal eltávolítom őket, és dobom a földre.
Az újabb zombiba nem derült ki, milyen mechanika volt beépítve, leszámítva, hogy tűhegyes fémpengék voltak a fogai helyére építve, a feje messzire repült, amikor elkövette azt a hibát, hogy a hátbatámadás közben belépett a látószögem perifériájába. Kellemetlen ellenfelek lettek volna, ha csapatban támadnak, de úgy tűnt, valamiért nem akarta mind a hatot használni egyszerre, mindig volt valaki, aki csak állt a háttérben.
Az a páros is bekapcsolódott a harcba, akik eddig hátul álltak, a trón előtt, a kezüket összekapcsolták, és egy hosszú, szöges láncot próbáltak körém tekerni. Velük együtt érkezett még néhány fém nyíl, a nő becsúszása, és a körfűrészes fickó hátulról. Hiba volt egyszerre támadniuk, bár egy újabb nyíl eltalált, ezúttal a jobb vállamat, félre sonidoztam, és egyenesen a még mindig trónoló férfire támadtam, a kardomat felemelve, felkészülve rá, hogy megfosszam a fejétől. Olyan közel van a cél, csak három méter. Hibázott, és mint annyian előtte, ő is meghal a pengém által. Két méter. Áspid újra vérben fog ázni, érezni fogom a fájdalmát. A nagy emberek mindig így halnak meg: fájdalmasan üvöltve a tehetetlenségüket az égre. Egy méter. Retteghet, már nincs menekvés. Végre látom az arcát… mosolyog! Miért? Mi történt?
Két lándzsa szúródott belém, alig néhány centire megállítva a kardomat az ellenségem arcától. Vér folyt ki a számon, ahogy lepillantottam a fegyverekre, amik a velem szemben álló zombik karjai helyére voltak illesztve. Sem a férfi, sem a nő arca nem volt ismerős, de amióta itt vagyok, nem idézett mást a hatoson kívül… Mielőtt még mélyebbre szúrnák a lándzsákat, egy vágással töröm el a fa nyeleket, és ugrok hátra, hogy kitéphessem őket a testemből. Nem maradt sok időm, a vérveszteség perceken belül halálos lesz.
- Ha tudnál sakkozni, tisztában lennél azzal, hogy nyolc gyalog van, hollow. Az ostoba elővigyázatlanságod fog a halálba taszítani, anélkül támadtál rám, hogy felmérted volna az erőmet. Mindig tisztában kell lenni azzal, amit az ellenfél tervez- ahogy felnézett, furcsa, négyzetrácsos mintát láttam meg a szemeiben. A szivárványhártyáját számtalan fekete-fehér kocka alkotta, hasonlóan egy sakktáblához, de ez mintha kisebb lett volna. Csak a töredéke, a fele a két szeme együtt. Soha nem hallottam még ilyenről, a reaitsuja pedig nem hasonlít semmire. Nem shinigami, nem arrancar, nem hollow, nem quincy és nem is emberé ez a lélekenergia.
- Még nem végeztünk! Saero, Áspid!- a Ressurecciónom felvétele közben az összes sérülésem beforr, a kezemben lévő kard átalakul kígyók tömegévé, és az egész testem hüllőszerűvé alakul. Miután eltűnik a lélekenergia, ami felszabadult átváltozás közben, belenézek viperaszemeimmel a férfi sakktáblamintás szemeibe. Elmosolyodok, ahogy megérzem a levegőben a fájdalom, a halál, a szenvedés, a kétségbeesés szagát. A kezemben tartott fegyver hatalmas ütemben kezd neki a növekedésnek, ahogyan elnyeli a városban haldokló, üvöltő emberek szenvedését, és erőt kovácsol belőlük. Érzem, ahogy átmenetileg megnövekszik a lélekenergiám is. - Tökéletes terepet teremtettél számomra, a fegyvereid az enyémek. Már nem számít, mit teszel, ellenem minden technika hasztalan- a nekem ugró három lényt egy könnyed, fél kezes mozdulattal töröm darabokra, a szétszakadt emberi testrészek és fémdarabok úgy repkednek arrébb, mintha csak vékony porcelánt zúztam volna össze. A felém lőtt fémnyilak ezúttal már hatástalanok, nincs bennük reiatsu ahhoz, hogy ezen a szinten elérjenek, darabokra törnek, amikor kiengedek egy keveset a lélekenergiámból. A következő támadásom már a fickó ellen irányul, aki ezúttal már nem tartogat több meglepetés, félrevetődik a támadásom elöl, a trónja az azt őrző két zombival együtt darabokra repül szét, ahogy találkoznak a fájdalomból felépített fegyverrel, a két felém lőtt energiagömböt pedig könnyedén nyelem el a fegyveremmel. A fickó nem elég erős ahhoz, hogy olyan technikát használjon, amit nem eszek meg. - Lehetsz bármilyen hatalmas, a fájdalom előtt ugyanolyan apró mindenki, akárkit összezúz. A kérdés csak az, hogy mennyi idő kell hozzá- a fegyveremmel hárítok néhány nyilat, majd oda sonidozok a testéből nyilakat lövőhöz, és egy vágással darabokra töröm a testét, majd egy kevés reiatsuból létrehozom az ostoromat, és magamhoz rántom a női testet. A kerekek magatehetetlenül forognak, a karjaival pedig hiába fogja a könyökömet, a lábai helyén lévő fémfegyverek pedig darabokra törnek, ahogy érintkeznek a testemmel. - Ez volt az utolsó, te jössz- a testet egyszerűen ledobom a ház tetejéről, hogy számtalan méter után, az aszfalton fejezze be földi pályafutását, én pedig elindulok, hogy végezzek a férfival, akinek azonban hirtelen komolyan megnő a reiatsuja. Négy energiaforrást érzek meg, és vizuálisan is érzékelhetővé válnak rögtön a feltűnésük után, négy óriási sakkfigura képében. Valószínű ezek az ereje forrásai, bár azt nem tudom, hogy mi történt pontosan, és hogy csinálta, így kell legyőznöm, nem mehetek el innen. A férfi fekete lélekenergiája felemelkedik az én szintemre, talán kicsit meg is haladja azt, darabokra tépi a csuklyáját.
Holtak hajnala Picture

Vigyorogva húz elő egy kardot és egy buzogányt, melyeket szintén átitat valami fekete lélekenergia.
Ő is úgy érezheti, hogy képes legyőzni engem, hogy erősebb nálam, és hogy most, hogy használja az igazi erejét, le tud győzni. Azonban a fájdalmat senki nem tudja legyőzni, őt ma itt és most, össze fogja törni, végleg bekebelezi a szörnyű kígyó, ami eddig a nyomában volt. Csak egy újabb, apró veszteség.


Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te18700/30000Holtak hajnala 29y5sib  (18700/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyKedd Okt. 23, 2012 4:27 am

- Mi a…..
Épp hogy csak megfordultam, és máris majdnem lenyeste a jobb fülemet egy méretes kampó. Még reagálni sem volt időm, és a visszahúzott kampó a jobb csuklómat célpontul kitűzve reppent egy kecseset, hogy az említett, könnyen mozgó testrészen áthatolva egész egyszerűen és elegánsan feltépje addig még ép, egészséges és szép kiskacsómat, de nem, szerencsétlen horgászhorog dobálónak nem volt elég, hogy átvágja az ütőereimet, de bizony hogy nem, elveszi a csuklómat, és még az ostobája a karomat is kettészelte, poshadjon meg az így is gyomorforgató szagú gennyes turkáló mocsok. Úgy is van, poshadjon csak, aztán rothadjon csak tovább. Azaz. Büdös zombi, vagy akármi is volt, de ilyen bűzt csak a hullák árasztanak magukból. Megfordulván észrevettem a legrútabb lényt, akit valaha is láttam. Valami jó nagy lyuk volt a hasán, amiből belek meg bordák lógtak ki. Három karjából az egyetlen jobb oldalon lévő karja vastagabb volt, mint az én törzsem, és egy akkora bárd volt benne, mint én. A másikban egy kisebb bárd volt, és a harmadikban volt az engem hozzá kötő láncocska.
- Nocsak, egy fater!
Szólaltam meg gúnyosan. A jobb karom közben lassan elerőtlenedett, és a zsák kihullott belőle. Nos, ha nem kezdek valamit az engem övező émelygéssel, nem csak a zsák fog kihullani a birtokomból, hanem némi epe is. Közben az apámnak nevezett, már normálisan is szörnyeteg apám valami olyasmit motyogott, hogy régen látott, amit a nő nem értett, de amikor megtudta, hogy az ő selejtes teste nemzette az én jó kiállású külsőmet, elvigyorodott, közben már tisztán láttam, hogy ő is olyan sakktábla szemű, mint az a szívkitépő mocsok, akivel régebben is találkoztam. Az a pasas nem mondta meg a nevét, így a banyát sem nagyon tudtam származásilag behatárolni. Most a faterra kellett viszont koncentrálnom, mert már magához is rántott, és megpróbált a hasán tátongó szájjal befalni, de sikerült shunpoval elkerülnöm tőle úgy három méterrel.
- Na jó, valamit ki kell találnom, de nagyon sürgősen!
Gondolkoztam, míg a szörny egyre csak közelebb húzott magához.
- Ez fájni fog, de ha ez kell, ez kell..
A bal kezemet a kampóra tettem, és hirtelen előrébb mentem, hogy a kampót hátrafelé mozgatva kiszedjem a karomból. majd a feje felé nyújtottam ép karom két ujját, és elkezdtem idézni:
- Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Az Igazság és Mértékletesség nevében. Az álmok ezen bűntelen falán engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából. Hadou 33: Soukatsui!
A hadoum valószínűleg betalált, de esélyes volt, hogy túlélte, és megtámadott. Én ezt mondtam neki:
- Mit merészelsz!? Még van bőr a képeden!? Nem, nincs, akkor meg……!? Juugeki Byakurai!
Mondtam, ezúttal a has szájára célozva. majd két Hakuda technikát bevetettem: a Kuchinukival, ami egy szédületes pörgőrúgást jelentett, a fogait kirúgni próbáltam, majd az Ashigével, ami egy gyorsaságon alapuló erős rúgást jelent spiccbe tartott lábbal, és ami megfelelően végrehajtva ketté is szelheti pedig egyszerűen beleszálltam a - remélhetőleg már- fogatlan szájába.
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te16500/30000Holtak hajnala 29y5sib  (16500/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyKedd Okt. 30, 2012 9:49 pm

*Egy pillanatra megdörzsölöm homlokomat mutatóujjammal. Kissé sutyorgónak tűnik nekem ez a küldetés. Össze-vissza rohangálunk, de érdemi dologgal még mindig nem élhetünk. Nem is értem, hogy mit is akarok már ettől a küldetéstől? Valójában kicsit bosszant a tény, hogy az egyik tiszt fatálisan megtagadta a parancsot. Az egyik legnagyobb segéd lenne ebben a küldetésben; erre szabályszegő viselkedést folytat. Ha mindennek vége, kénytelen leszek szóbeli figyelmeztetőre félre hívni a 6. osztag tisztjét. Komoly bajban is lehetne, amennyiben veszélyeztetné társait. Erről talán itt nincs is szó, hiszen itt vagyok én, és Urufu-san. Habár nem túl beszédes alak, még mindig kellőképpen helytáll ezen a küldetésen; így talán eltekinthetek attól, hogy nem valami tanácsadó típus. Már pedig még nekem is szükségem van tanácsokra az ilyen volumenű küldetések alatt is. Éppen ezért, amikor már Nadeshikot érezhetem magam mellett, jobbá lesz a kedvem. Az ismerős arcok nosztalgikus lázzal öntenek el. Mintha csak egy onmitsukidou küldetésen érezhetem magam, hirtelen minden szörnyen veszélyessé válik. Haladási ütemen gyorsítok valamelyest, aztán a megnövekedett sebesség hatására "új", becsatlakozó személyeknek a lélekenergiáját sikerül kiszűrnöm. Egyelőre nem törődöm azzal, hogy segítségüket adják; de miután lélekenergia komplexumokat lehet érzékelni, onmitsukidoujelekkel az egyik tisztemnek kiadom az utasítást, hogy azonnal aktiválja a "Mennyek hálóját" (Bakudou 77.)*
- Gotei Juusantai, Nibantai sanseki, Fon Seiran vagyok. Minden shinigami figyeljen rám egy pillanatra. A városban levő espada szintű arrancar számításaink szerint elérte ugyanazt a komplexumot, amit mi is keresünk. Maguk is érzékelhetik, hogy a hatalmas lélekenergia kicsapódása mellett, továbbiakat lehet érzékelni. Minden mozgósítható shinigami, akik nem a védőpajzs fenntartásáért felelős, csapatokban induljon el kiiktatni a potenciális lényeket. Szükség esetén minden erőt bevethetnek, induljanak! *Miután a mennyek hálója megszolgálta célját, ismét a feltörekvő, előttünk nem sokra levő két, hatalmas lélekenergia forrás irányába pillantok. Lenyúlok lábamhoz, majd megszorítom ott is, és a karomat védő ginjoutan szalagokat is. Felhúzom az fekete maszkomat, majd a többiekre pillantok.* - A tanult módon. Bekerítjük őket, és élünk a meglepetés támadás, valamint a létszámfölénnyel. Sok sikert! *Ím eldöntetett, hiszen talán mindenképpen lesz olyan, aki életét veszti majd ebben az ütközetben. Ám maguk is tudják, hogy ez a feladatunk, az emberek védelme. Valamint azt is tudják, hogy a megfelelő pillanat mindent megelőz majd. Így az egyik ház sarkában az egész húsz fős társaságot megállítom azzal a szándékkal, hogy várnunk kell. Ha egyből beleszaladnánk, nem érnénk semmit. Viszont, ha megvárjuk, míg a két ellenfél kifárasztja egymást, akkor már kicsit jobban megnőnek az esélyeink. Addig is a részemről inkább arra vagyok kíváncsi, hogy vajon pontosan mire pályázik az arrancar. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, mert lehetnek még módosító tényezők itt. Így aztán fokozott koncentrálásom alatt egészen véletlen elkövetek egy vakmerő dolgot.*
- Itt várjatok, ha kiadom a jelet..bekeríteni! *Szinte a semmiből shunpozok az arrancar mellé a kettős küzdelem alatt. Végül is miért is ne? Később tényleg ráérünk ezekre, addig pedig jobban tisztában lehetek a dolgoknak. Habár a saját testi épségemet kockáztatom, de még így is kellő bátorság van bennem ahhoz, hogy az élmezőnybe hajtsam magam. A fekete láng hadou technikát használom ahhoz, hogy a kezem körül megjelenjen a hakudát erősítő kidou. Ezt követően shunpo mozdulattal kombinálna egy tornádó rúgást indítok a zombi városért felelős alakra. Sikert nem számítva számtalan ütéssel célzom meg testének olyan idegpontjait, amiről az onmitsukidouban töltött évtizedes tapasztalataimból tudom, hogy az izomrendszer bénulását idézi elő. Ugyanis szaggató, bénító hatású ütések sorozata az egész. Talán élesben évek óta az első eset, hogy akár tiszteim is láthatnak harcolni. Specialitásomat meg nem hazudtolva támadom az ellenfelet; de mivel a helyzetem veszélyesnek tűnik, hátrább shunpozok.*
- Hát, lehet, hogy rosszkor érkeztem? Viszont megmondtam neked arrancar, nem? *Forgatom meg szemeim, majd csak egy helyben állok. Még véletlenül sem akarnám, hogy a várakozó csapat most egy csapásra kivonuljon, mert annak katasztrófa lesz a vége. Én még úgy ahogy el tudok kerülni dolgokat; de bennük nem bízok annyira. Nem mindenkinek vagyok tisztában a képességével, s ezen a szinten nagyobb sérülések is érhetik a rajta ütő csapatot. Magam mögött viszont két ujjal jeleket adok át az onmitsukidousoknak. Nadeshiko szinte egyből megérti, hogy mit akarok elérni. Ezért mindenkit ezen a terepen átküld más házak sarkához, a lényeg, hogy észrevétlenek legyen. Urufu-sant pedig megkéri, hogy szükség esetén mellém csatlakozzon majd be.
Globális, talán vissza nem köszönő csatában van jelenleg részünk. Testünknek, lelkünknek talán egy égvételnyi ideje van hátra; ahol a társak jelentik a megoldást. Társaim által élhetem csak túl. Hiszen rabként a föld alatt, a beszéd tartalma lesz fény a sötétben. Életet, harcot, kedvet, örömöt elmesélni jó..barátot elveszteni kevésbé. A dolgom, hogy e nyomorultakat megmentsem az esőtől; mert az eső maga jelenti a halált. Kard általi halála a kardnak; vajon a bástya mikor hullik le? Figyelnem kell...a szemeket.*
Vissza az elejére Go down
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
Urufu Yashuhiro

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te15100/30000Holtak hajnala 29y5sib  (15100/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyVas. Nov. 04, 2012 11:44 am

Néma csendben követtem a parancsnokot. Mikor a youkai és az arrancar a lélekereje megemelkedett, egyértelművé vált, hogy gyönyörű kilátásom van arra, hogy a veszteség címszó alatt tűnjön fel a nevem a küldetés jelentésében. ~Sajnálom, Sakura!~ Már nyúltam is a butykosomért, de félúton megállt a kezem. Könnyű lett volna lehúzni a tartalmát, és halálba menni, de akkor el is dobtam volna magamtól az esélyt, hogy törlesszek a kedvesemnek, és mivel így talán az egész küldetés kimenetelét veszélybe sodortam volna, így teljes szégyent hoztam volna, nem csak a fejemre, hanem a kedvesemre is, amit nem tehettem.
Egy ház sarkánál megálltunk, s úgy tűnt, hogy ott fogunk várakozni. ~Vajon arra várunk, hogy az egyik legyőzze a másikat?~ Tekintetem a kettő ellenségünkre szegeztem, füleimet meg Fon-parancsnokon tartottam, hogy a parancsára megfelelő gyorsasággal tudja reagálni.
Kisvártatva a Niibantai sansekije parancsot adott, hogy várjunk, aztán becsatlakozott az arrancar és a youkai harcába, az utóbbit támadva. A mozdulatait jóformán nem is láttam, oly gyorsak voltak, és valószínűleg ugyan ennyire hatásosak is, ami a második osztag egy magas rangú tisztjétől nem is meglepő. A támadása után nem sokkal egy másik omnitsukidou tiszt megkért, hogy szükség esetén én is csatlakozzam be Fon-parancsnok oldalán a harcba. Egy "Hai!"-jal és biccentéssel elfogadtam a parancsot, aztán egy közeli épület tetejére shunpoztam, amíg ők máshova mentek.
- Hát eljött az idő. Talán nem ez lesz az, mikor örök búcsút kell mondanunk a világtól. Viszont bundás barátom, mi leszünk azok, akik a felmentő sereg képében fogunk éjjeli lámpásként világítani a harc holdtalan éjszakájában. Hanto shiro, Urufu! – Adtam ki a shikai parancsot, ahogy felértem a tetőre. Így egyrészt kijelentettem, hogy harcolni jöttem, hiszen a nodachi a háborúk kardja, valamint emellett próbáltam magamra terelni mind az arrancar, mind a youkai figyelmét, hogy a rejtőzködő shinigamik támadása még meglepőbb lehessen, vagy legalább sikeres. Döntésem egy egyszerű okon alapul, ami nem más, mint, hogy én egyáltalán nem vagyok orrgyilkos, ellenben a shinobik és az omnitsukidou tisztjei, az ő harcmodoruk nem az én harcmodorom.
Ott állva, minden izmomat megfeszítve, észen a támadásra, vagy kitérésre, attól függően, hogy melyikre lesz szükség, vártam. Azt a pillanatot vártam, mikor a tényleges harcba szállásom hasznos lehet, mivel egy túl korai, vagy túl kései segítségnyújtás nem csak azt okozhatja, hogy az, kinek segíteni szeretnénk, nagyobb bajba jut, hanem a saját életünkre is veszélyt jelenthet a döntésünk, amivel akár az egész stratégiát fel is rúghatjuk. ~A legjobb az lenne, hogyha nem jönne el sosem ez a pillanat.~
Tervem az, hogy egy kedvező alkalomkor támadólag a youkai felé shunpozok, aztán mikor elég közel értem fogást váltok a kardomon, és a senka technikát alkalmazom rajta. A tervemet a halálomon és az ő halálán kívül csupán az rúghatja fel, hogyha nincs lélekágya. Természetesen, hogyha ezen alkalom előtt úgy látom, hogy Fon-parancsnokot aljas támadás érné, vagy esetleg az ellene indított támadás erősebb nála, akkor egy ellentámadást indítok a támadójával szemben.
Vissza az elejére Go down
Diego Canino
Espada
Espada
Diego Canino

Férfi
Taurus Monkey
Hozzászólások száma : 304
Age : 31
Tartózkodási hely : Hatodik torony, Las Noches
Registration date : 2012. Jan. 04.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: Sexta Espada, a Sanador Equipo parancsnoka
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te40100/45000Holtak hajnala 29y5sib  (40100/45000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyPént. Nov. 09, 2012 1:08 pm

Raimaru Minashaku:

A karod kiszabadítására tett kísérlet teljesen hasztalannak bizonyul, csak fokozod vele a fájdalmat, amikor pedig előre lépsz, rádöbbensz, hogy nem túl célszerű dolog rásegíteni arra az erőre, aminek éppen az a célja, hogy magához rántson, de szerencsédre, még sikerül megtartanod magad.
Az idézésedre az apád összehúzza a szemét, nem érti, mit beszélsz, csak akkor fogja fel, hogy valamiféle támadást indítottál ellene, amikor az arcába csapódik a kidoud. Az így is rendkívül gyenge varázslat azonban, úgy tűnik, semmiféle hatást nem gyakorolt rá, a kidou még perzselődést sem okozott a rothadó húson. Talán a támadásod volt gyenge, talán a szörnyeteg bőre készült szándékosan ellenállóra a mágiával szemben, nem tudod, mindenesetre nem is nagyon van időd kitalálni. A következő pillanatban a lény másik bal kezében tartott hentesbárdot eldobja feléd, és bár a célzás igen gyatra, egy méterrel melletted repül el a fegyver, az így felszabadult kezével is megragadja a kampóhoz tartozó láncot. Az erőteljes rántás ellen nem tudsz mit tenni, a lény felé repülsz, akinek a gyomrán lévő szája tágra nyílik, hogy bekebelezzen.
Talán csak a szerencsének köszönhető, hogy az éppen nyíló szájba hasít bele a vörös kidou villám, amire az egész lény összerándul, és egy fájdalmas, túlvilági üvöltést hallat. A láncot tartó kezei elernyedtek, a lánc meglazult, és bár még továbbra is az egyik csuklójára volt kötve, már könnyedén el tudtál tőle távolodni. A hakuda technikáid végrehajtására már nem volt időd, a szörny felemelte a jobb karját, és a benne szorongatott, hatalmas fegyverrel lesújtott rád, darabokra zúzva a talajt. Miközben kiszabadítottad magad, szemügyre vehetted, és láthattad, hogy vér kezdett el kifolyni mindkét száján.
- Ezért megfizetsz, te hasztalan kis…- a szavakat egy nyögés váltotta fel, a lény a gyomra magasságában elkezdett szétfoszlani, pillanatok alatt egy tíz hüvelykes, egyre bővülő, magából vért spriccelő lyuk jelent meg. - Mit csináltál?- a lény hátratántorodott, majd a falnak zuhant, a hentesbárd kicsúszott a kezéből. A teste reiatsuvá kezdett oszlani, és bár a folyamat néhány másodperc múlva abbamaradt, a felsőteste különvált az alsótól.
- Nahát, nem gondoltam, hogy ennyire ügyes kis rohadék vagy- a nő egy mosollyal az arcán felállt, és előhúzta a kardját. Csak most láthattad meg, hogy mit csinált, a zsákból hatalmas mennyiségű reiatsu áramlott ki felfelé, ami már darabokra tépte az utat is maga felett. A nő bal szeméből vékony vércsík folyt ki, ez a szeme nem olyan volt, mint korábban, természetes, zöld színt öltött, talán kimerítette az energiáját ahhoz a technikához, amit csinált. Mindenesetre, számodra látható folyamata nincs a reiatsu oszlopnak, tehát nem az ellened folytatott harchoz idézte meg. - De most halj meg!- a nő számodra szinte követhetetlen sebességgel vetette feléd magát, még arra is volt ideje, hogy felkapja az apád által elejtett hentesbárdot. A pengéi rendkívül gyorsan csattogtak, az arcán ragadozóvigyor ült, ahogy egyre agresszívebben ostromolta a védelmed, és néhány ütés-váltás után sikeresen talált is egy rést, és egy mély vágást ejtett a bal lábadon, a térded magasságában. Mielőtt visszatámadhattál volna, megérezted, hogy elfogyott az erőd, és nem bírod tovább, a nő pedig egy célirányosan a sérült lábadra irányzott rúgással a földre küldött. A zanpakutod kicsúszott az épen maradt kezedből, és tehetetlenül néztél fel a nőre, aki felemelte mindkét fegyverét, hogy lesújtson rád. Lassított felvételként láttad a támadást, leperegtek előtted életed képkockái, ahogy a halál közelített feléd…

Fon Seiran, Urufu Yashuhiro, Diego Canino, Omnitsukidous shinigamik:

A férfi egy lenéző mosollyal az arcán hárítja Seiran támadásait két fegyverével, a kezei villámgyorsan mozognak, vagy a buzogány, vagy a kard pengéje mindig a lábad és a kezed útjába kerül. A fegyverek nem tűnnek különlegesnek, mindkettőn láthatóak repedések, de a kidouval megerősített ütéseid sem képesek a legapróbb kárt tenni benne, köszönhetően az őket körülölelő reiatsunak. Feltűnhet az is, hogy szinte finomkodóan védi a támadásaid, mindig a kard lapja vagy a buzogány nyele kerül az ütések útjába, mintha még arra is figyelne, hogy ne sebezzen meg. Arról, hogy valóban hatalmas ereje van, megbizonyosodhatsz, amikor egy könnyed mozdulattal támad rád, és töri darabokra a betontetőt, kétségtelenül végzett volna veled, ha nem térsz ki időben.
A nekromanta könnyed mozdulatokkal hárítja Urufu senka támadásait, anélkül, hogy egyetlen lépést is megtenne, hogy azután kirúgja a lábát. Mielőtt végezhetne vele, az Espada is rátámad a férfira, aki azonban az ő támadásait is könnyedén kivédi, és néhány támadás után ellentámadásba megy át.
- Kagetatsu!- a fekete lélekenergia felizzik a fegyverek körül, a férfi több gyors támadást is indít az arrancar ellen, végül a buzogánnyal félrelöki a hollow fegyverét, és mielőtt az a sonidojával kitérhetne, a kardja a hierroja dacára is egy mély vágást hagy, végig a mellkasán. Miután az arrancar eltávolodik, egy cerot lő ki, amit azonban a férfi könnyedén négyfelé vág a két fegyvere kereszt alakú támadásaival. - Marbh Geata– a szavak eredményeképp több sakktáblaminta is megjelenik a férfi páncélján. - Felesleges elrejtőzni előlem, férgek, látok mindent! Pontosan a terveim szerint teszitek meg a lépéseimet, fogadjátok el a vereségeteket!- a férfi szélesebbre húzza a mosolyát, ahogy az arrancar megjelenik mögötte a sonidoja segítségével, egy szemmel követhetetlen mozdulattal tűnik el a támadás elől. Az arrancar mögött megjelenve sújt le a buzogánnyal a feje irányába, aki az utolsó pillanatban véd a szabad karjával, ami egy hangos reccsenéssel megadja magát, és használhatatlanul hull a teste mellé. A válaszcsapást erőlködés nélkül hárítja ismét. - Örülök, hogy ilyen szintű ellenfeleken tesztelhetem le az új képességeimet, nektek is örülnötök kellene, hogy egy születőben lévő isten kezétől halhattok meg. Most pedig, ideje befejezni ezt a végjátékot- a férfi reiatsuja ismét megemelkedett, a ruhái és a fegyverei is porrá foszlottak a puszta reiatsu hatására, ami a lábai alatt lévő épületet is elkezdte szétszaggatni. A bőre sakktáblamintássá vált, körülötte pedig kör alakú, sakktábla alakú szimbólumok, rajtuk figurákkal jelentek meg. Egyetlen dolog maradt épen körülötte: a hátán lógó, fekete bot.

Raimaru Minashaku:

Egy hatalmas, ember méretű hentesbárd hasított keresztül a termen. Egy méter magasan pörgött, nagyjából vízszintesen, hatalmas sebességgel és erővel, talán elég erővel egy elefánt kettészeléséhez is. A nő arca számodra mintha másodpercről másodpercre változott volna, a szemei lassan kerekedtek el, a szájai csak lassan nyílt ki a megdöbbenéstől, amit egy akrobatikus levegőbe ugrás és saját tengelye körüli megfordulás követett. A nő tollként pörgött a levegőben, miközben a hatalmas hentesbárd alig többel, mint centikkel szállt el alatta, és nagyjából akkor csapódott be hatalmas robajjal a kanális másik oldalán, amikor a nő fél térdre ereszkedve földet ért. Kicsit arrébb szúródott a földbe a katanája pengéje, a törött kardot a nő még mindig a jobb kezében szorongatta.
Lassan felegyenesedett, miközben a szemeit egy pillanatra a támadás irányába fordította. A földön heverő szörnyeteg, aki egykor az apád volt, haragosan nézett a nőre. Ha eddig volt is benned kétely, hogy esetleg csak eltévesztette a célpontot, az szertefoszlott, ahogy belenéztél a szemeibe. Pontosabban, csak a jobb szeme volt még a sajátja, a bal helyén egy olyan szem volt, amilyen a nő, vagy a korábban látott férfi szeme is volt.
- Sejtettem, hogy egyszer megpróbálsz majd megölni, Raimaru. De hiába gyengült meg feletted a kontrollom, elfelejtetted, hogy nem tudsz megölni. Tényleg azt hitted, csak azért adtam neked az öcsém szemét, hogy életben maradj? De most, ha nem haragszol, dolgom van, a többit megbeszéljük, miután ez itt visszatér a Pokolba!- a nő ledobta a törött kardot, és újra felemelte a hentesbárdot, de szinte azonnal oldalra kapta a fejét. A teste köré csavarodott a lánc, a könyöke felett a nő testéhez kötözve a karjait, a kampó ugyan nem az élével csapódott be, de erősen hátba csapta a csavarodás közben, amire a nő felnyögött. Ahogy az apádra pillantottál, azt láthattad, hogy az egyik kezét éppen kihúzza kirántja a bal szeméből, amiből vér kezdett el folyni.
- Tudom, hogy láttok minden négyzetrácsos tárgyon keresztül, Anabelle, ahogy azt is, hogy szinte mindenen keresztülláttok. Hazudtam neked, amikor azt mondtam, hogy nem tudom használni az öcséd szemét, drágám. Most, Minashaku!- a nő különböző szitokszavak kíséretében, egy könyék lendítéssel dobta el a hentesbárdot az apád felé, meglepően pontosan, a hentesbárd eltalálta az egyik láncot tartó kezet, és több ujjat le is vágott róla, de rákapcsolódott a hatalmas jobb kar is a láncra. Apád teste ugyanakkor elkezdett szétesni, mintha eddig is csak a furcsa szem tartotta volna egyben, nincs tehát sok időd végezni a nővel, aki azonban könnyű célponttá vált, apád megrántotta, és hanyatt esett, sem a kezeit, sem a lábait nem tudja használni védekezésre.
Miután a nő meghalt, a pénzből kiáramló reiatsu eltűnik, és mintha csendesebbé vált volna a világ. Nem marad más zaj, csak a kanális egyenletes csordogálása, és a halk sistergés, ami az apád teste felől jött, aki éppen fénylő lélekrészecskékké válik. Ezzel a sebességgel egyértelmű, hogy egyetlen perce sincs már hátra ebben a világban.
- Örülök, hogy végül láthattalak, és nem lettél olyan, mint én.- nincs már ideje mást is mondani, a teste lassan szétoszlik, és mivel nem nyílik meg a jól ismert, csontos kapu, amiről halhattál az Akadémián, feltételezheted, hogy a lelke Soul Societybe került. Talán találkozol még vele, talán nem, mindenesetre a lelke kapott még egy esélyt arra, hogy újra kezdje.
Néhány perc múlva megérkezik néhány shinigami, közöttük egy negyedik osztagossal, aki azonnal megkezdi a kezelésed. A maradék az itt látott oszlop készítőjét jött legyőzni, a csapatban lévő 12. osztagos pedig, miután közölted vele, hogy a nő volt a felelős az oszlop létrehozásáért, elkezdi a holttestét vizsgálni. A sérüléseid súlyosak, de nem életveszélyesek, a gyógyító tiszt szerint néhány nap múlva el fognak engedni téged a gyengélkedőről. A háttérben a kommunikációs eszközbe beszélő tiszt jelentéséből a parancsnoknak és a többi társának, megtudhatod, hogy még legalább három ilyen szintű ellenfél van a városban, őket tájékoztatja az ellenfelekről a tiszt. A vezetőjüket a közelben tartózkodók legfrissebb jelentései szerint sikerült legyőzni, és a parancsnok az Espadával harcol.

Fon Seiran, Urufu Yashuhiro, Diego Canino, Omnitsukidous shinigamik:

A férfi reiatsuja hirtelen lecsökken, a bőréről eltűnnek a sakktábla minták, a reiatsu kivetülése, a megnövekedett minden nyoma pillanatok alatt válik semmivé. A lélekenergiája alacsonyabb szintre süllyed az Espadáénál, majd valamivel alacsonyabbra Seiran parancsnokénál is. A férfi hitetlenkedve fordítja a hátatok mögötti területre a pillantását, és aki követi a tekintetét, láthatja, hogy az abban az irányban magasodó reiatsu bástya eltűnt. A másik három ugyan tartja még magát, de úgy tűnik, mind a négyre szüksége volt, és az előző ereje nem a saját testében rejlik.
- Anabelle, you fool! Did you fall at the very end?! My plans…- a férfi jobb keze a botra ugrott, ahogy az Espada oda sonidozott hozzá, de már nem volt esélye bármit tenni, az arrancar fegyvere lesújtott, véres masszává téve a férfi testét, ami mozdulatlanul, vércsíkot maga után húzva zuhant a mélybe.
A bot a ház egyik sarkához repült, és miután a hollow gyorsan körbepillantott a társaságon, a bot felé sonidozott. A sérülései lelassítják, és valószínű nem is olyan erős már, mint a harc kezdetén volt, még mindig veszélyes óvatlanul rátámadni. A célja viszont már egyértelmű, a bot megszerzése…


*

Az a két bosszantó shinigami korábbról szintén feltűnt a harctéren, de úgy tűnt, nem engem támadnak, az ellenfelemet próbálták meg legyőzni. Az erősebbik mellém érkezik a teljesen eredménytelen támadássorozat végén. Nem érzek változás a reiatsujában, még a shikaiját sem támadja, nem is figyel rám, minimális erőfeszítésembe kerülni csak elpusztítani. Talán ezt is kellene tennem, elvégre ezek a köpönyegforgató férgek csak felhasználnak az ellenségük legyőzésére, hogy azután egyesült erővel rohanjanak le, de mivel pajzsnak még jók lesznek alkalomadtán, és semmi kedvem egyszerre harcolni mindenkivel, meghagyom az átmeneti semleges állapotot. A másik shinigami még használhatatlanabbnak tűnik, de arra legalább jó, hogy elterelje a férfi figyelmét, és támadásba lendüljek.
A hatalmasra nőtt fegyveremet azonban viszonylag könnyedén kivédi, és valami általam ismeretlen technika segítségével reiatsuval vonja körbe a fegyvereit, ami hiba. Úgy tűnik, nem jött még rá, ellenem reiatsu alapú technikákat használni olyan, mint lángszóróval tüzet oltani vagy locsolócsővel megfékezni a támadást. Mosoly jelenik meg az arcomon, már előre látom, milyen képet fog vágni, amikor elnyelem a technikáját. A pengéi összecsapnak a fegyveremmel, érzem, ez bizony reiatsu technika. De valami nem stimmel… Túl erős! Ezt nem bírom elnyelni!
Fél kézzel löki félre a fegyverem, és könnyedén keresztülvágja a hierromat, mielőtt elhátrálnék. A szemem összehúzom, miközben az ujjammal megtapintom a sérülést, ami szerencsére nem ért fontos testrészt, és sok vért sem fogok elveszíteni. A fájdalom nem érdekel, én vagyok a fájdalom, ami sokkal kellemetlenebb, hogy még a Ressurecciónom kiengedése után sem tudtam sértetlen maradni a féreg ellen, dacára annak, hogy a hatodik legerősebb Espada vagyok. Persze, ha ennek vége, percek alatt rendbe hozom magam Hueco Mundoban.
- Gran Rey Cero!- a mellkasomtól elvett kezemmel kilövöm a legerősebb távolsági támadásomat a férfire. Korábban ettől tartózkodtam, mert a bot is megsemmisülhet, de túl erős hozzá, hogy azonnal meghaljon, tehát a hátán lévő bot is biztonságban van. A ceromat azonban a szánalmas, mocskos kis ember sérülés nélkül hárítja. - Ez lehetetlen! Te csak egy ember vagy!- sonidommal támadom meg hátulról, de a támadásom elől egy legalább ilyen szintű helyváltoztatással tér ki, azonban még soha nem láttam ilyet, teljesen más, mint a shunpo vagy a sonido. A támadást ösztönösen védem a karommal, ami eltörik, de sikerül kitérnem.
Néhány próba után realizálom, hogy már az ujjaimat sem tudom mozgatni, még a legkisebb mértékben sem, a könyököm, és attól lefelé az egész végtag használhatatlan. Egy-két perc alatt rendbe hoznám, de ellenségekkel körülvéve, nincs esélyem rá, ezekkel a sérülésekkel kell folytatnom a harcot, és az elsővel ellentétben, ez bizony komolyan hátráltatni fog a harcban.
A fickó szemmel látható fejlődése őszintén megdöbbent, ahogyan az ereje talán még Slarinét is túlszárnyalja. Most bizony lehet, hogy hasznos, hogy nem öltem meg azt a shinigamit, egy-két másodpercre jó lesz pajzsnak, amíg eltűnök ez elől az átkozott féreg elől. Nem tudom, mennyire fontos az a tárgy, de nem fogok érte egy olyan ellenfélnek nekimenni, aki ellen talán összesen két vagy három Las Nochesinek lenne esélye.
Ahogy jött, úgy múlt el a fickó ereje, és ahogy követem a pillantását, gyorsan egyértelművé válik számomra, hogy a rituáléját megtörték. Ahogyan az én Rasgón di Serpiente technikám használatához, valószínű az ő erejéhez is elengedhetetlen a tökéletes szimbólum, ami most megtört az egyik torony pusztulásával. Azt nem tudom, hogy ez időleges-e, úgyhogy azonnal odasonidozok, és egyetlen támadással végzek vele. A bot kirepül a kezéből, nem volt elég gyors hozzá, hogy használni tudja, a fickó pedig vért fröcsögve hagyja el mind a törött háztetőt, mind ezt a világot. Más körülmények között talán tennék valamilyen megjegyzést, de most nincs időm, még mindig ellenségek vannak körülöttem, és még nem szereztem meg a céltárgyat. Abba az irányba indulok a sonidommal, amerre a bot repült…


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te18700/30000Holtak hajnala 29y5sib  (18700/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyVas. Nov. 11, 2012 5:13 am

A szabadulásra tett kísérletem nem volt célszerű mozdulat, csak jobban rásegítettem a fájdalomra. Szégyen ide, szégyen oda, egy hatalmasat ordítottam fájdalmamban, nem bírtam magamban tartani, ebből pedig, hogy az első fájdalomkiáltások megvoltak, az ellenfeleim talán, előnyt meríthettek. De ezen sem volt időm gondolkodni, de azon sem hogy miért nem sebezte meg a kidoum, mert felém hajított egy bárdot. Úgy tűnt, nem a célzás volt a lényege, hanem, hogy egy szabad kézhez jusson, és elrántson, hogy felfaljon. A rántás ellen nem tudtam mit tenni, annyi időm volt, hogy egy Juugeki Byakurait elsüssek. Egy véletlen folytán betaláltam a hasi szájába, aminek következtében elernyedtek a kezei, és Egy földöntúli üvöltést hallatott. Ezek után ki tudtam szabadulni. Aztán lesújtott felém, ami elől ki tudtam még térni, szerencsére, különben én is úgy végzem, mint a talaj: darabokban. Megnézve a szörnyet láttam, hogy vérzik mindkét szája.
- Ezért megfizetsz, te hasztalan kis…
Mondta, és folytatta is volna, ha nem kezd el nyögdécselni.
- Mit csináltál?
Kérdezte, majd elesett, és a felsőteste különvált az alsótól. Aztán a nő valami dicséretfélének szánt szarkasztikus megjegyzést tett, aztán megláttam, hogy a zsákból egy csomó reiatsu megy ki, feltépve a talajt. A nő előhúzta a kardját, és rám nézett: a vérző bal szemében már nem volt ott a sakktábla minta, mintha elfogyott volna az ereje. Aztán felvette apám egyik bárdját, és azt mondta, hogy végezni fog velem. Pár gyors vágás után megvágott a térdem fölött, és mindkét pengét rám szegezve támadott: nem tudtam mit tenni. Közben lepergett a szemem előtt, ahogy apám ver, ahogy a nevelőm játszik velem, ahogy Kusajishiben vagyok, ahogy levizsgázom, ahogy élek shinigamiként.
- Viszlát élet.
Sóhajtottam. A következő másodpercben a szemei fokozatosan elkerekedtek, majd felugrott, pörgött egy kicsit, amikor centikkel a lába alatt apám ember méretű bárdja ment el. Majd a szörnyre néztem: a kétely, hogy nem találta el a célpontot, szertefoszlott: viszont a bal szeme nem az övé volt már, olyan, mint a nőé vagy a szívkitépőé. Aztán valami olyat mondott hogy sejtette, hogy megpróbálja majd megölni, meg hogy nem fogja tudni, de a többi részt nem hallottam a fájdalomtól. A következő pillanatban köré tekeredett egy lánc, aztán apámat hallottam. Odanézni már nem volt erőm. Viszont a nő eldobta a bárdot, habár a kardja eltört, ami apámat valószínűleg eltalálta. Habár nem voltunk sosem jó kapcsolatban, mégis megszólalt, hogy örül, hogy nem lettem olyan mint ő. Utolsó erőmet összeszedve felálltam, és odabotorkálva lecsaptam a nő fejét. A Pokol kapuja nem nyílt meg, hogy elvigye az apámat, így esélyt kapott, hogy újrakezdje. Néhány perc múlva megérkezett néhány Shinigami, a gyógyító tiszt szerint nem életveszélyesek a sérüléseim. Csak ennyit tudtam mondani:
- Megtettem, amit meg kellett.
Aztán elájultam.
Vissza az elejére Go down
Urufu Yashuhiro
3. Osztag
3. Osztag
Urufu Yashuhiro

Leo Hozzászólások száma : 104
Tartózkodási hely : Soul Socety, Seireitei
Registration date : 2012. Aug. 09.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Sanseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te15100/30000Holtak hajnala 29y5sib  (15100/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyHétf. Nov. 12, 2012 9:44 am

Alig, hogy befejezte Seiran parancsnok a támadásait, alig azután, hogy shikaiomat aktiváltam szemem elé került egy láthatólag jó alkalom, hogy a senka technikával elvegyen a lélekerejét. Mintha egy fejfölül indított csapást kívánnék bevinni, közelítettem felé, aztán a kedvező pillanatban egy utsusemmivel helyet változtattam. Ő az utóképemet csapta le. ~Lebecsül, ez számomra jó.~ Gondoltam, viszont mikor éppen a lélekágyát szúrtam volna át, hogy erejétől megfosszam, egy általam nem várt ellentámadás érkezett, valami hihetetlen módon sikerült kigáncsolnia. Megindultam a föld felé, a fegyverét csapásra emelte. ~Sajnálom Sakura!~ Búcsúztam el kedvesemtől, s vártam, hogy jöjjön az utolsó sötétség. Sokan azt állítják, hogy mikor a halálhoz közel vagy, valamint, mikor eljő’ a halál lepereg előtted az életed. Egyszer már meghaltam, nem emlékszem arra, hogy bármi ilyesmit láttam volna, most se láttam, csupán a youkai fegyveréhez képest lassan mozduló nodachimat láttam, ahogy próbálom kivédeni a csapását. Viszont a csapása, vagyis az utolsó sötétség már nem jött el. Pedig ebben az összecsapásban egyértelműen csupán árnyéka voltam annak az erőknek, mik körül vettek. Messze lemarad az erőm, mind a youkai, az espada, még Seiran-parancsnokénál is. Csupán figyelemelterelésre lehettem csupán jó, hiszen még a senka technikámat, ami pedig hasznos lehetett volna, használni sem tudtam. Lassú és gyenge voltam.
Viszont néha egy falevél, ami lehullik a fáról, sorsfordító lehet. Csupán egy falevél voltam abban a harcban, viszont nem hiába hullottam le a fáról, a takarás, ami sorsfordító is lehet kihasználta az espada. Még láttam, ahogy roppant fegyvere a youkai felé lendül.
Mikor újra felnyitottam szemem már egy épület tetején, valami fém faágba gabalyodva voltam. A hirtelen feltörő reiatsu hullámaik, mint a patak sodrására hullott falevelet elsodort, s mint valami rovar, a pók hálójába belegabalyodtam valami fémből készült faágba. Kapkodva, dühödten próbáltam szabadulni a fogságból, s lelkemben felhangzott a farkas üvöltés. Ameddig a szabadságért küzdöttem azzal a furcsa ággal, az arrancar egy erős cerot lőtt Youkaira. Fejem odakaptam, s láthattam, hogy az a gonosz szellem sértetlen, ennek a megmozdulásomnak köszönhetően sikerült elesnem, és magamra borítanom a fém ágat. Vissza akartam mihamarabb térni a harcmezőre, mint aktív tag, hogy egy esetleges újabb támadással segíthessem a harc számunkra kedvező kimenetelét, de mire megszabadultam a fogva tartómtól, amiről csak akkor derült ki, hogy nem egy, hanem legalább öt fém ág volt, már újabb szintre emelkedett a csata. A youkai egy látványos, s nagyobb erőt biztosító formájában volt már.
A farkas üvöltés, mi a lelkem mélyéről szólt már elcsendesedett, nem volt hallható. Kardom támadó pozícióba húztam, s már meg is feszítetem az izmaimat, hogy mikor újra kedvező alkalmat látok egy újabb támadást kíséreljek meg. Az alkalom el is érkezet, mikor az egyik bástya eltűnésével a lélekereje is eltűnni látszott, így gondolkozás nélkül shunpozni kezdtem, hogy a ryoudan technikával félbevágjam, s elpusztítsam ezt a gonosz lényt. Viszont fél útig se jutottam, mikor az espada már végzett is vele. A youkai semmivé foszlott, a lendületem megtört, megálltam. Ellenben az espada nem maradt tétlen, s elindult lefelé. ~Neki köszönhetem, hogy továbbra is szolgálhatok, viszont ellenségek vagyunk. Igen, ő az ellenségünk.~
Megindultam utána, hiszen a hollowok elpusztítása kötelességem, mint shinigami. Igyekeztem utol érni, de még így, hogy sérült volt, így is lassabb voltam nála. Hogyha utolérem, akkor egy egyértelműen mellé indított chigiri csapással vagy a földet, vagy egy falat támadok, aztán mesterkélt bosszankodó hangon szólalok fel:
- Hát, nem mellé ment? Hogyha megszökik, attól még az ellenségünk marad! – Reméltem, hogy a most okozott kisebb zűrzavart kihasználja, s megszökik, hiszen ezzel kívántam viszonozni azt, hogy akkor neki köszönhetően nem ölt meg a youkai. Hogyha nem szökik el, hanem harcba száll velem, akkor valószínűsíthető, hogy tényleg eljő’ számomra az utolsó sötétség.
- Sajnálom, sikerült megszöknie. – Jelentem Fon-parancsnoknak, hogyha az espada megszökött előlem.
Vissza az elejére Go down
Fon Seiran
2. Osztag
2. Osztag
Fon Seiran

Hozzászólások száma : 41
Registration date : 2011. Sep. 24.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Sanseki, Kanritai (檻理隊) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te16500/30000Holtak hajnala 29y5sib  (16500/30000)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyHétf. Nov. 12, 2012 11:38 pm

*Mi mondja meg, hogy egy szellő csap át kietlen tájakon? Mi mondja meg, hogy virág nyílik a bizonytalanon? S mi teszi az embert gyilkossá, jóvá, rosszá avagy kiszámíthatatlanná? A sors. Kiszámíthatatlan energiahuzal, amely az idő folyamát szakadatlanul szövi. Dimenziókon, fajokon, lényeken át szövődik szépen lassan. Egészen addig, míg mi magunk le nem szakítva tesszük a sorsot önmagunk halálává.
Így állok ki én is ellenségeinkkel szemben. Véremet, érzéseimet sutba küldve küzdök tiszta győzelmünkért, amelynek gyümölcse majdan felakasztódik a fonálra. Támadásaim alatt a cseppnyi gondolatom mindössze a csendes üresség. Számolom a másodperceket, amikor felszabadultan küzdhetek ellenfelemmel. Látom mozdulataiból a felszínesség jeleit. Bár elsőnek tűnhet kissé finomkodónak, csak elshunpozásom után láthatom, hogy a gyilkos szándék mindvégig benne volt a tervében. Ezért bármennyire is provokatív jelleggel szól be, akkor sem adom ki a jelet a támadásra. Jelenleg nagyon is úgy tűnik, hogy meggyűlik a baja három ellenféllel is. Mikor pedig látom, hogy Urufu-san bajba kerül, magam shunpozok elé, hogy fizikai ráhatással védjem ki a szörny támadását. Nos, alig lesz erre szükség, hiszen az arrancar mindent megoldott. Habár nem értek egyet a helyzettel etikailag, mégis ekképpen könnyebb megoldani az elsődleges problémát. Muszáj legyőzni az ellenfelet azért, hogy később magát az espadat is lefogjuk.
S történtek viszonlag hamar lezajlanak, hiszen kezdetben a vesztésünkben lehet bízni, aztán hirtelen mintha az egész alak semmivé foszlana. A siető arrancarra pillantok, míg végül megadom a jelet az onmitsukidounak a körbevételre. Bármi is legyen az abot, ami odébb esett; a felszíni karcolásokkal hamarabb érek oda, mint az espada..ezért pedig viharos csapásommal nem kímélve a föld törmelékeivel teszem eggyé. Szembe állok az arrancarral, aki talán most nem fog olyan meggondolatlan mozdulatokat tenned.*
- Mi a számod? *Térek a tárgyra, hiszen jól tudom, hogy ők mind szám szerint vannak besorolva. Legalábbis Aizen Sousuke idején így volt, mostanra talán változhattak Hueco Mundoban is a helyzet. De válaszra nem igazán méltatnak, ami viszont feltűnik nekem, hogy a bot, amit el akartam pusztítani, annak mintha semmi baja sem esett volna. Minda ketten rá nézünk, ám mire reagálnék egy katonám lép elém, s testével véd meg az arrancar kardja elől.* -Mindenki, utána! *Mondanám, de már Urufu- san jelentéséből is kiderül, hogy az espada meglépett a bottal. Puszta tekintetemből is kivehető a mérhetetlen düh, amikor felkelek s vérző társam holttestét pillanthatom meg. Az viszont, hogy elérzékenyüljek, szinte lehetetlennek tűnik, bármennyire is érzékelem Nadeshiko felől, hogy várja mit fogok tenni. Leveszem a ruhám felső részét, majd a férfi testére terítem. Pedig én nem akartam ezt. E társamnak most születik az első gyermeke, erre az én életemet menti meg? Csendben fordulok ki a tömegből, s megindulok a kidoushuu alakulat felé, hogy leadjam jelentéseimet az esetről.*
Kemény esetről számolnak be a 46- ok tanácsának, ahol az osztagok nagyobb tisztjei sorsfordító erőlködéssel akadályozták meg a kialakuló élőholt birodalmat. Mindazonáltal Yoriko-taichou a helyszínre érkezve megtalálja a bot egy elrepült darabkáját, amitől biztosan hasztalan bot lesz az, melyet az espada Sethnek adományoz. Mindenki jól teljesített, leszámítva azt a néhány halottat, amire maga a küldetésparancsnok sem számított. E hosszadalmas eset után Seiran mégsem a pihenőt választja, mivel van még két órája a szolgálatból. Oda lent pedig vár rá valami, amit előre senki sem láthatott.

~ VÉGE ~
Vissza az elejére Go down
Urahara Kisuke
Globális moderátor
Globális moderátor
Urahara Kisuke

Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 210
Age : 31
Registration date : 2011. Aug. 03.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: Kalapos tudós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Holtak hajnala Cl0te0/0Holtak hajnala 29y5sib  (0/0)

Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala EmptyHétf. Nov. 12, 2012 11:47 pm

Jó napot!

Izgalmas kalandot sikerült összehoznotok, külön gratulálok Diegonak a részletekig nyúló szervezésért. De munkátok nem veszik kárba, íme a jutalmatok:

Diego, Urufu, Seiran: 3000 LP és 3000 ryou, szép volt srácok =)
Raimaru: Miután felkelsz majd a betegszobán, személyesen Fon parancsnok fog téged fogadni, ahol külön figyelmeztetésben részesít a parancsmegtagadásodért. Külön felhívja figyelmed, hogy nagy bajba fogsz kerülni, ha nem hagysz fel gyerekes viselkedéseddel, mert ez egy katonai szervezet. Ezenfelül nem egy panasz érkezett a küldetésbeli teljesítményedre, de szerencsére a végére valamennyit sikerült javítani a színvonaladon; így a jutalmad 2000 LP és 2500 ryou lesz.

További kellemes napot!
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Holtak hajnala _
TémanyitásTárgy: Re: Holtak hajnala   Holtak hajnala Empty

Vissza az elejére Go down
 

Holtak hajnala

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Karakurán kívüli világ :: Küldetések :: Lezárt küldetések-