♦ Varázsgomba ♦

Tárgy: Re: ♦ Varázsgomba ♦ Szer. Júl. 17, 2013 12:26 am

Spoiler:

Szedett-vedett társaságunkban mindenki csak az egyértelmű dolgokat tudta megjegyezni. Valószínűsíthető, hogy a normális ember az oázis felé fogja venni az irányt egy sivatagban, ez nem igényelt volna külön közvéleménykutatást, és vezetői ambíciók megvillogtatását. Akinek ez mégsem egyértelmű, az magára vessen, lehet csak jobban jár vele a csoport ha nem csökkentik az átlag intelligencia hányadost. Szemforgatva sóhajtottam egy nagyot, és indultam meg a remélt felfrissülés irányába. Nem igazán érdekelt ki tart velem, és ki nem, idegen emberekkel –lényekkel- egyből csapatmunkát produkálni nem az én asztalom. Nem tűnt olyan messzinek, de sajnos csalódnom kellett, mert hiába caplattam egyre többet, az oázishoz nem értem közelebb. Néha tanácstalanul oldalra, vagy magam mögé pillantva figyeltem, hogy más is furcsállja-e rajta kívül ezt a dolgot.
- Remélem nem csak délibáb, mert akkor sarkon fordulok. –morogtam magamnak, remélve, hogy nem pont az ellenkező irányba kellett volna eleve elindulni. Ha tényleg csak a túloldalon lévő oázis tükörképét látom a perzselő levegőben, és hagytam magam megvezetni, akkor meg is érdemlem, hogy itt haljak szomjan. De megérzéseim azt súgták, vagy talán csak próbáltam bebeszélni magamnak, hogy valamennyire azért mégis mintha közelednénk. Igazából egész végig Shiorin járt az eszem, mert abszolút nem volt megnyugtató látvány, ahogy ott hagytam. Bosszantott a tehetetlenség, hogy semmi mást nem tudok csinálni, csak itt sétafikálni egy sivatagban, egy kígyólánccal a bokámon, egy rakás ismeretlennel. Mellesleg csak emlegetnem kellett a láncot, amint ténylegesen közelebb kezdtünk érni az oázishoz, a kígyó megint életre kelt, és most világító fáklya alakját vette fel. Ez nagyon arra utalt, hogy megint nincs más választásunk, mint előre befelé a barlangba. Pedig én azért még szétnéztem volna idekint. Már csak azért is, mert ezen a barlanglejáraton kívül nyoma sem volt a délibáb többi részének, amit egész idáig láttam. Szóval nagyrészt tényleg csak a képzeletem játszott velem. Vagy valaki más játszott az érzékeimmel. Remek, nem is tudom melyik a jobb lehetőség. Mindenesetre megragadtam egy fáklyát, baj nem lehet belőle, és a többiek után indultam. Wameku és a Shinjou-ként bemutatkozó lány mögött haladtam, így akaratlanul is fültanúja voltam a beszélgetésüknek.
- Szerintem éppen az nem illendő dolog, hogy a perverzióiddal riogatod a friss ismerőseidet, ha már ennél az udvariaskodásnál tartunk. –jegyeztem meg közbevetve Wamekunak. Ismertem már, mint a rossz pénzt, elég sokat volt alkalmunk egymás mellett heverni a bársonypárnákon. Megjegyzésem elhangzása után viszont hamarosan egy központinak tűnő csarnokba értünk, amiből rengeteg folyosó ágazott kifelé. Fogalmam sem volt, hogy merre kellene tovább indulnunk, de az az egy biztos, hogy mindenképpen egyfelé. Csak a rossz horrorfilmekben csinálnak olyat, hogy ilyen helyzetekben különválnak a szerencsétlen balekok. Ha már bajba keverednek, tegyék együtt, úgy nagyobb az esély a túlélésre. Shinjou nem is habozott irányt mutatni, vagyis jobban mondva fogta magát, és elindult az egyik irányba. Igazából nem sok mindent tudtunk volna megbeszélni ezen a dolgon, maximum ecc-pecc kimehetszel kiszámolni, hogy melyiket válasszuk a sok teljesen egyforma folyosó közül. Ha egy videójátékban lennénk, akkor a lány jól választott volna, ugyanis egy kincseskamrába csöppentünk a járat végén. De mivel nem erről volt szó, nem nagyon tudtam értékelni ez a sok giccses vackot.
- Ebben most kivételesen egyetértek veled. –jegyeztem meg Wamekunak. Kezdett egyre jobban bosszantani, már ha még lehetett hová, ez a nevetséges helyzet. Főleg azután, hogy vészjósló hangok szűrődtek át a szomszédos terem felől. Reflexből húztam elő oldalamról a kardot, és idéztem meg a bárd formájába. Nekem nem kellett hozzá semmilyen különösebb parancsszó, szabadon használhattam az összes képességét, igazából bármilyen formában. Hiszen mégis csak a saját lelkemet tartom a kezemben, ha nagyon szofisztikált akarok lenni. Azt pedig egész jól ismerem, főleg mióta Shiori megismerte ereje tényleges formáját.

Tárgy: Re: ♦ Varázsgomba ♦ Hétf. Júl. 22, 2013 10:35 pm

Nem okoz nagy meglepetést, ha kiderül a csörtető hang tulajdonosa nem vendégszeretetből érkezik a helyszínre. Zaj forrásának tulajdonosa csodálatosan összeaszalódott múmia. Korához képest, meglehetős fürgeséggel szeli keresztül a kincsekkel teletömött barlangrészt. Abnormális módon jó fizikai állapotban van, amit kénytelenek lesztek letesztelni, hiszen a lényt több társa követi. Legalább tizenketten masíroznak tőle másfél-két méterre lemaradva. Eldönthetitek, hogyan kívántok továbbhaladni. Vállaljátok az összecsapást, vagy menekülési időt próbáltok nyerni, esetleg gyors hátraarccal megindultok a teremből kivezető egyetlen és ismeretlen járat felé.
Döntésetektől függetlenül követőitek kitartóan menetelnek utánatok. Koros lények kinézetükben sem átlagosak. Karjaik térdükig érnek és koponyánként négy darabbal rendelkeznek. Hosszú végtagjaikkal könnyedén lendülnek át útakadályokon és remekül használják acél keménységű csontos tagjaikat. Hatalmas ütésekkel sújtsanak mindent, amit érnek. Emellett, bizonyos időközönként kellemetlen váladékot köpnek, melyek bénító és maró hatással rendelkeznek. Jelenlegi állapototokban jobb, ha nem ér titeket. Mégis, minél gyorsabban próbálkozzatok tőle megszabadulni, mert fájdalmas percek alatt teljesen leoldja az adott területet és senki sem kívánna lyukas, vagy félkarú maradni. Varázslatok nincsenek rájuk hatással, ahogy a puszta fegyverek pengéi sem okozhatnak bennük kárt. Az sem lenne utolsó szempont, ha összedolgoznátok…
Járat felfedezése alkalmával, igazi útvesztőben találhatjátok magatokat. Minden irányból utak keresztezik sajátotokat és rajtatok kívül, ellenségeitek játszi könnyedséggel közlekednek bennük. Míg ti, azzal vagytok elfoglalva, biztonságos útvonalat találjatok és messzire kerüljetek a támadóktól, addig a rusnya múmiák hol el, hol felbukkannak körülöttetek. Gyorsan ki kell találnotok valamit, mielőtt csapdába csalnának a gusztustalan lények.

Tárgy: Re: ♦ Varázsgomba ♦ Hétf. Aug. 12, 2013 12:20 am

Elégedett félmosolyom mögül sajnálatos módon kikandikálnak hosszú szemfogaim. Lekötelez a hölgy kedvessége, megtisztel társaságával. Értékelem rideg, ám őszinte szavait. Felettébb érdekesnek találom elméletét a fájdalomról, helyesebben szólva öncsonkítással kapcsolatosan. Félelem valóban szerves része az élő organizmusoknak. Egyfajta túlélő ösztön, mely néha beteges szinteket ölt. Hatalmas különbség jogosan félni, s újfent más távlatokat nyit meg, ha valaki kényszeresen retteg mindentől, legyen az ismeretlen, vagy különböző emberszabásúakat pszichésen terhelő bolondság, mint sötét, szűk helyek, vagy szörnyek. Még mindig személyes kedvencem az ágy alatt, szekrényben és mellékhelységben élő mumusok, kik előszeretettel terrorizálják a fiatalságot. Emberi kreativitás, ahogy a fantázia is valóban lenyűgöző tulajdonság, még sem értek vele egyet maradéktalanul. Fel nem foghatom, mi szükség táplálni esetlen feltételezésekkel a félelem csíráját. Szükségtelen stressz okozás fokozni ezt az emberekbe kódolt ostobaságot. Azt nem állíthatom haszontalan, ám ok nélkül nem kén szítani. Mellettem halad az élő példája hova vezet a felfokozott érzelmi skála. Öncsonkítás, önpusztítás, önkéntes leépítés. Nem nevezném magasztos, akár dicséretes végeredménynek.
-Igazán szomorú. Kivágni a fertőzött részt, valóban felszabadító érzés lehet, azonban nem a szenvedés, fájdalom, ezen való felemelkedés tesz minket emberré? Helyesbítek. Tehetne minket érző lényekké? Nem gondolja, könnyebb utat választja a sérült rész eltávolításával? Ne értsen félre, megértem, így védheti ki, elpusztítsák világát Önnel együtt, még sem dönthetne máshogy?-
Kétségeim beigazolódni látszanak. Kelleténél nagyobb mértékben dugtam fejem homokba. Nem állt szándékomban sértő mód, magánéletében vájkálni. Még sem állhattam meg, ne kérdezzek rá, valós érzéseire az üggyel kapcsolatosan. Felettébb kíváncsivá tett, valóban saját döntése a csonkítás. Áldozat bemutatása gazdája lelkéért, vagy ténylegesen önmagát menti, ezzel a drasztikus módszerrel. Akármelyik tartalmazza az igazságot, igazán nemes, ám annál gyengébb jellemet takar. Megadásnak vélem ezt a lépést, bár védelmemre szóljon, nem ismerem a részleteket. Előfordulhat, hölgy helyében én sem tennék máshogy. Néha egyetlen apró részlet hiánya teljesen képes felforgatni az addig stabilan álló képlet alappilléreit. Azon meg sem lepődhetek, kedves barátom kelletlenül kihasználja az alkalmat, csípős megjegyzéssel illessen. Nagyra értékelem őszinteségét, mint általában mindig, de azt nem állíthatom, ne érintene érzékenyen feltételezése.
-Ma is ugyanolyan üdítő jelenség vagy, akár a keresztre feszített messiás, Shugotenshi. Bevallom, kezdtem bajt szimatolni. Nem illettél fennkölt és nyers előkelőséged bűbájos szavakba csomagolt sznobságával. Tán rossz közérzeted?-
Aggodalmas pillantást intézek felé, noha mosolyom egyértelműen árulkodik róla, semmi esetre sem vettem komolyan megjegyzését, netán személyes kirohanásom. Volt szerencsém hozzáedződni a felettébb mogorva kardlélek stílusához. Egyáltalán nem kedvelem, amikor engem szemel ki szarkazmusa célpontjaként, még sem jelenthetem ki, ellenszenves lenne modora. Mondhatni, ellentétes személyiségek vagyunk, azonban úgy vélem, ha szükséges képesek vagyunk kompromisszumokat kötni. Addig kiélvezem a piszkálódó, ám részemről legkisebb mértékben sem nyílt sértésnek szánt társalgást.
-Köszönöm. Nagyra értékelem észrevételed. Egyéb hasznos tanács, mellyel tovább csiszolhatom igencsak durva modorom, hogy oly kimért, előkelő farönk lehessek, mint szerény személyed?-
Szavaim igen magasröptű helyzetét szabad karom könnyed mozgatásával figurázom ki. Örömöm lelem a királyi etikett kifigurázásában. Meglehetősen vicces és bosszúságra okot adó gesztus, ahogy kardélre hányt borsóként elhintett szavaim, ezen otromba mozdulatokkal kísérem. Fantasztikus szórakozás. Hasonlóan kényelmes, mint a visszataszító barlangban elfoglalt bársonyszék. Korához képest meglepően jól szolgált. Ha nem tudnám, világomba nem vihetem, valószínűsíthető a kincseket heves vérmérséklettel nadrágjába gyűjtő Lollipop-hoz hasonlóan szállítanám magammal. Tényeket ismerve, megelégszem átmeneti birtokba vételével. Időm sem lenne kiélvezni a nyugalmat, hisz gyertyatartó hanyag felkapását követően, hangos csörömpölés üti meg fülem.
Megkaparintott tárgy előre szegezésével jelölöm ki a zaj forrását. Váratlan esemény annyira felvillanyoz, karfára könyökölve ásítok. Fokozottnak nem nevezhető idegállapotban várakoztam a felbukkanó múmiákra. Visszataszító látványuk halk fintort vált ki belőlem. Ruhám ujjába fogva orrom nézek rajtuk végig. Szánom őket, de szememet bántó látványuk még rosszabb. Rendesen elbánhatott velük a sors, ilyen undorító fizikai állapotba kerültek az évszázadok, tán évezredek alatt. Gondolatban hálát adok a magasságosnak, rajtam nem fogott az idő vaskereke. Ezen túl nem érzek késztetést harcba bonyolódni. Részemről a hatékony és gyors újra szerveződést javasolnám, tehát minél sebesebben távozzunk, majd nyugodt körülmények között tárgyaljuk meg, mit kívánunk kezdeni a váratlan helyzettel. Ennél fogva nem tervezek nagy, illetve látványos összecsapást. Jelenleg kézben tartott gyertyatartóm mellé ezüsttálcát kapok fel. Könnyed rögtönzésem értelmében kísérletet teszek az égő fémmel lángra gyújtani, esetlegesen átdöfni a felém tartó két lábon araszoló bűzbombát, míg a tálcával fejét kívánnám svédasztalon tálalni.
Gondolatban csilingelt az a halvány lehetőség kudarcba fullad merényletem. Nos, igaza lett. Gyertyatartó valahol elakadt a lény bordái között és lehetetlen vállalkozásnak minősült kirántanom. Kemény, de jelek szerint anyaghiányos tálca, pedig csinos horpadással maradt tulajdonomban, míg a múmia feje vígan díszelgett eredeti helyén. Az átkozott bestia, pedig véleményét undorító köpésben fejezte ki. Esetlegesen fertőző ragályoktól tartva kaptam magam elé a viseltes tálcát.
-Egészségére!-Jeleztem előzékenyen jókívánságomat, mielőtt szembesültem a nyál igencsak savas állapotával. Tömény aranyat könnyű szerrel oldotta fel. Jobbnak láttam megválni tőle, azelőtt karommal együtt váljon az enyészetté. -Oh! Ez kellemetlen megbetegedés lehet. Orvos látta már?-
Hátráltam együtt érző tekintettel az egyetlen rendelkezésünkre álló járat felé. Fegyverem előhúzásával igyekeztem távol tartani az otromba élőlényt. Nem kívántam megsérteni, de inkább nem kerültem volna közelebbi ismeretségbe a szájából távozó kórokozóval. Láthatóan nem fogott rajta a penge éle, ám arra tökéletesen megfelelt, minél nagyobb szabad teret harcoljak ki magamnak.
-Elfogadják javaslatom, én az előzékeny távozást választanám!-

Tárgy: Re: ♦ Varázsgomba ♦ Kedd Nov. 05, 2013 5:17 am

A user-ek elfoglaltsága miatt a küldetést le kell zárnom. Sajnálom, mert szívesen olvastam volna még a zanpu lelkek gondolatait.T_T

Jutalmazás:

Akiyama Akane: Mivel a zanpu lélek téma kiötlésében részt vett, ezért megadom neki az alap jutalmat. 500 lp és 100 ryou

Ayumu Michiyo, Hanabi Shiori, Maki Kenta, Nishimura Ichirou: 2500 lp és 3000 ryou

Masaki Sachiaru: 3000 lp és 3000 ryou