Hosszú éveket kéne előre menni az időben ahhoz, hogy valaki tökéletesen átláthassa történetem alakulását. Ha bele gondolok, hogy hány év is telt el azóta, mindig eszembe jut, hogy az idő bizony telik. Sosem beszéltem szívesen arról, hogy honnan jöttem, vagy miként cselekedtem; inkább, csak ha megkérdezték, akkor mindig csak az álomszerű jövőről kezdtem el csacsogni. Most viszont itt az ideje, hogy egy kicsit kitárulkozzak a világnak. Hagynom kell, hogy mások is megismerhessék azt a történetet, ami igazából nem is biztos, hogy annyira egyedi.
Nagyjából 700 évvel ezelőtt születtem Soul Society 4. osztagában. Édesapám, mint a legendás Geryuusai Yamamoto unokája, már nagyon várta a születésemet. Habár a szüleim mindig is fiú gyermekre vágytak az örökség miatt, mégis izgalommal töltötte el őket az érkezésem. Kicsi babaként sok mindentől kellett megóvniuk, hiszen éppen egy nagy shinigami háború közepébe születtem, amit még akkor a dédnagyapám vezetett. Ennek a megóvásnak pedig a legnagyobb ára az volt, hogy a saját életükkel kellett fizetniük egy balesetben. Mint kisbaba, természetesen ebből nem fogtam fel semmit, s később Kyoko-obaa-chan tett is arról, hogy háborús hősként tekintsek a szüleimre. Gondosan nevelt az 1. osztag berkeiben, hiszen az már előre elrendeltetett volt, hogy az igazi családom vonalán maradok. Mondhatni időben felfedezhetővé vált már az éhezésem, aminek okán egészen hamar bekerültem a Lélektovábbképző Akadémiába.
Az Akadémiai évek voltak a legmeghatározóbbak. Még mai napig szívesen visszaemlékszem az ott töltött diákéveimre. Emlékszem, hogy Masayoshi volt az egyik csoporttársam, akivel sok igazán érdekes helyzetbe kerültünk. Ő mindig is egy kicsit léha, és furcsa természet volt; én pedig az a személy voltam, aki úgy pukkant ezen, mint egy igazi házi sárkány. Sok bajból segítettük ki egymást, valamint szerettünk egymás ellen sakkozni is. Az akadémiában a kedvenc óráim leginkább a hollowismeret volt, valamint a zanjutsu. Élvezettel töltött el, ha új kardforgatási technikákat sajátíthatok el. Voltaképpen semmiben sem éreztem magam kiemelkedőnek, csak a stratégiai érzékemnek köszönhetően figyelhettek fel rám maximum. Noha a nevem sok előnyt és hátrányt is kovácsolt egyaránt, az előzőnek a hatását valahogyan többet éreztem. Nem szerettem volna meghazudtolni a származásomat, így az utolsó évben sokat küzdöttem azért, hogy elérhessem a shikai szintet. Ezt a szintet pontosan az utolsó próbán sikerült megszerezni, mikor a veszélyhelyzet okozta adrenalinban a lelkem kardja végre tisztán megszólított. A próbát kiállva az első osztagba nyertem felvételt, ahol először nem értem el semmiféle tiszti rangot.
Nem voltam tőle csalódott, mert tudnom kellett, hogy bármi, ami nem öl meg, az csak erősít. Ebbe fektetve hitemet, küzdöttem, hogy fejlődhessek. A zanpakutommal töltött percek mindig feltöltöttek, erőt adtak ahhoz, hogy tovább tudjam folytatni. Általánosan sok küldetést vállaltam, amitől a magánéletem sokszor háttérbe került. Azt vehettem észre egy nap, hogy már talán évszázadok is eltelhettek, de még mindig férjezetlen nőnek minősültem. Ez kissé lehangolt, hiszen mennyi fiatal nő találta már meg a párját; de olyan férfi nem akadt, akire férfiként tekinthettem. Habár Masayoshi sosem volt számomra közömbös, mégsem lendült tovább a kapcsolatunk az egyszerű barátjelzőnél. Valahogy sosem jöttek ki a dolgok úgy, ahogyan kijöhettek volna. Ettől még több és több küldetésre hajtottam fejem, amitől egyre több tapasztalatom, és harci tudásom lett. A tudás pedig a tiszti lépcsőkön való feljebb jutást hozta magával. S míg a karrierem mondhatni révbe ért, addig a magánéletem egyre silányabb lett. Yama- jii is eltűnt egy idő után, ahogyan Kyoko- obaa-chan is. Ettől úgy éreztem, hogy magányos vagyok. Talán először érezhettem igazán, hogy milyen egy család nélkül élni. Csak ezek után határoztam el, hogy szeretnék férjhez menni. Egy ideig remek tervnek is minősült, ám a sorsforduló pontot a Rukongaiba vezetett kisebb hadjárat hozta el.
Borús idők voltak azok, s e borús időkben szükség volt olyan shinigamikra, akik képesek kockázatot vállalni. Így hát jelentkeztem erre a küldetésre. Szerencsétlenségemre éppen egy olyan frontvonalba kerültem a hollow háborúban, ahol egy anya és három csecsemőjének élete forgott kockán. A szemem láttára kellett szembesülnöm azzal, hogy a kitörő háborúban az ellenfelek mennyire nem képesek figyelni! Egy tragikus végződéssel az egyik támadás véletlenül a nőt érte el, amelynek következtében szinte azonnal az életét vesztette. Utolsó szavaival mindössze annyit kért tőlem, hogy vigyázzak az ő kicsijeire. Lassan felálltam a holttesttől, - miután lélekszemcsékké vált - s odasétáltam a mózeskosarakhoz. Két fiú és egy lány csecsemőt pillantottam meg a kosarakban, akik a megszólalásig tüneménynek voltak. Döntés előtt álltam, gyakorlatilag az első hétben nem is tudtam dönteni, hogy felneveljem őket, vagy sem. Ugyan nem voltam már fiatal, de mégis csak tapasztalatlan az anyaság terén. S akkor jött még az is ehhez, hogy igazán nem tőlem vannak. Végül az anyasági ösztöneim feléledtek, amelynek hatására a végén betartottam ígéretem, és magamhoz vettem hivatalosan is őket. Természetesen ők már a "Minase" vezetéknevemet kapták meg abból az okból kifolyólag, hogy később meglegyen a fedő sztorim. Hiszen eszem ágában sem volt egy ilyen tragédiát elmondani ezeknek az ártatlan lelkeknek. E helyett inkább ugyanazt a történetet kaphatták meg, mint én magam kicsiként, csak egy kicsit másképpen. Tehát az apjuk egy Minase volt, aki egy hollow háborúban lelte halálát.
Ebben a hitben neveltem őket, s meg is tapasztalhattam, hogy mekkora öröm is az anyaság. A gyermekeimet csupa szeretetre és felelősségre neveltem. Mondjuk, a dolgomat megnehezítette az is, hogy mindhárman teljesen más, örökletes személyiségjegyekkel rendelkeztek. A fiúk közül az egyik a bátrabb és komolyabb kategória; míg a másik a rengeteg ambícióval ellátott, mégis kissé szertelen típus. A lány pedig tehetséges ugyan, de őszintén szólva kissé tökéletlen. K Sok gondom, bajom akadt, mégis boldognak éreztem magam, ahogyan egyre csak nőttek és nőttek. Viszont ezek után sem lehetett minden oly' tökéletes. A családi idillt az egyik fiam tette feketítette be. A fülembe került a hír, hogy rossz társaságba keveredett; s mire bármit is tehettem volna, megtörtént a rossz. Olyanba rángatták bele, ami a Gotei Juusantai berkein belül nem megengedett. Akkor két tűz közé keveredtem, egyáltalán nem tudtam dönteni. Megpróbáljam megvédeni a fiamat, vagy ezúton is legyek hű a szervhez, amit szolgálok? Az utolsó pillanatban a saját fiam kért meg rá, hogy maradjak ki mindenből. Megszökött az igazságszolgáltatás elől, így jobbjára elismerte, hogy rosszat tett, mikor én már akkor sejtettem, hogy csak belerángatták. Valójában azóta sem hallottam felőle, illetve nem is lett volna rá lehetőségem. Az eset óta egyáltalán nem jártam az emberek világában, pedig még mai napig álmodom róla, hogy újra találkozhatok a fiammal. Álmom, hogy egy nap visszahozzam Soul Societybe, ami miatt néha-néha vitás helyzetbe kerülhetek a másik fiammal és lányommal. Hiszen melyik anya nem próbálna a végtelenségig küzdeni a gyermekéért, még ha nem is a vér szerinti fia? S melyik gyermek nem lenne féltékeny, ha a másik éppen több figyelmet kap?
Fájdalommal pillantok vissza ezekre a dolgokra, de tudom, hogy ezt a foltot sokáig nem leszek képes letörölni a családomról. S hogy kicsit lefoglaljam magamat a munka mellett, még mindig Kohaku-san mellett állok a nőegylet ügyeit illetően. Végül is, még nincs messze az álom, hogy egy nap majd valaki elvesz feleségül, nem de bár?

Yoko mindössze egy érettebb, de még fiatalosnak mondható külsőnek örvendhet. Nagyjából 40 év körüli, folyamatosan karbantartott, de még kellemesen nőies testalkatot birtokol. Már- már ugyan kezdődő, egy-két megjelenő ránccal ugyan rendelkezik, de nem ez volna az, ami igazán átvágja a fiatalnak tűnő külsejét. Arcán két heg fedezhető fel, amit egy bizonyos harcban szenvedett el. Hasán, illetve az egyik lapockáján további heg árulkodik arról, hogy micsoda harci tapasztalattal rendelkezik már. Szőke haját többnyire feltűzdelve hordja, világosbarna szemét pedig könnyű smink alá veti. Kedveli a tradicionális öltözeteket, azonban szolgálat alatt csakis az uniformist tartja megfelelőnek. Kedveli az ízléses ékszereket és a virágmintákat. Mondhatni harcol a korral, ami egyébként úgyis utoléri, hiszen egy igazi érett nő kisugárzása lapul benne.

Felelősségtudatos, határozott és mindenek előtt érett nő, aki már megannyi háborúban részt vett. Többnyire kellemes társaság lehet mérsékelt kedvessége miatt, azonban sokszor tekintete tiszteletet parancsoló. Ezt leginkább a férfi egylet tagjai tapasztalhatják. Vitás helyzetekben gyakorta csökönyös és rendíthetetlen, viszont ha felismeri, hogy hibázott, képes a kompromisszumkötésre. Rendkívüli kíváncsiságnak örvend mások irányába, de ezt leginkább közös teázásokkal, vagy mahjongozásokkal köti egybe. Szeret másokat kiismerni, s rajong a stratégiai, logikai játékokért. Kedveli a különlegességeket, ezért általában nincs benne előítélet. Éles esze, évszázados tapasztalata miatt sokszor képes lehet átlátni dolgokon, viszont ehhez egy nagymértékű türelem is társul. A döntéseket nem kapkodja el, azonban a munkában verhetetlennek minősül. Mai napig tehetséges harcos, amit végtelenségig nyúló kitartásának köszönhet. Mivel már megismerkedett az anyasággal, így fiaival és lányával mindig gondoskodó; viszont addig üti a vasat, míg lehet. Hű az elveihez, de van egy rossz tulajdonsága; belül nehezen viseli társai halálát, még akkor is, ha ez külsőleg nem mutatkozik meg. Ő a Goteire nem csupán katonai szervezetként, de képes családként is tekinteni; egy olyan családként, akik kiállnak egymás mellett. Éppen ezért akit bizalmába fogad, azért ugyan kiáll, de az árulást gyűlöli. Két nagy álma van még, amit egy nap szeretne elérni. Először is férjhez menni, mert eddig nem találta meg a párját. Másrészről pedig a letért fiát valahogyan visszahozni az egyik osztagba.

Üdv!

Nem kertelek, ELFOGADOM az előtörténetet, mivel nem találtam benne különösebb hibát néhány kisebb helyesírási gikszeren túl.

Szint: 1.
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou
Osztag: 1. osztag

Mint minden shinigami, kapsz ingyen öt darab animében és mangában is szereplő, szintednek megfelelő technikát.

Képzettségeid:
- Zanjutsu
- Hakuda
- Kidou
- Shunpo
- Zanpakutou
Minden képzettségedre kapsz automatikusan 1 pontot, ezen kívül további 13 pontot oszthatsz szét közöttük. Részletekért ide kattints.

Mihelyst elkészítetted az adatlapod és bejelentetted a pontelosztásod (topik), hozzákezdhetsz a játékhoz. Jó szórakozást és sok sikert a karaktered kijátszásához!