~Userem nyakát egyszer tényleg kitekerem >.>~
- Hola! Hát íme a kép, amit az userem készített erre a..., nos ide. >.>

Miután felmutatta a fent látható képet a hátoldaláról felolvassa a szöveget, unott hangon:
- Aki nem ismerné arrancar barátunkat, Wollohot, annak elmondanám, hogy ez a "törpe" a nőknél nem gyűlöl semmit se jobban, viszont van annyira aljas, hogy egy nő espada mögé bújjon. Viszont a képen egy Wolloh egy nővel ölelkezik, s készül szenvedélyes, romantikus csókot váltani vele. Nos, Wolloh barátom lebuktál! Ha-ha-ha. - Azzal elhajítja a képet. - Léptem! - S már el is tűnt.

Sziasztok!

Miért találom találónak az avatart?
Először is, Dei Laez egy magába boruló, csendes, visszahúzódó alak, már szinte mondhatjuk egy depressziós karakternek is, de összességében nehéz lenne elmagyarázni, így ide másolnék néhány szót Dei Laez adatlapján található jelleméből, mellé egy kis szöveggel.

"...Mosolya sohasem örömteli, csak kárörvendő, külső esetekben vérszomjas..." - Úgy látszik, hogy ez esetben mosolya igen is örömteli. Ki tudta, hogy ennyire szereti a cukrot?

"...Tekintete általában üres..." - Bár még mindig egy kissé üres, de... csillog a szeme és eltakarja a fél arcát! Csak nem lehet üres

"...Életét szenvedésnek fogja fel..." - Lehet, de nem ez alkalommal! xD

Szerintem pedig a rózsaszín háttér is rá ad a teljesen "fekete-fehér" karakter hangulatára.

Nem a legjobb, de szerintem a lényeget lehet érteni

Egyszer az userem nagyon megbánja.... Ezen a képen Hana Akamoto-t bámulom, de csak azért, mert kieszeltem a férfiegylet visszavágását a nőegyletnek a rajtaütés matt, de ezt még nem árulom el..



Persze álcázva vagyok, nem lene jó, ha felismernének

Ez a kép mereven ellene szegül mindennek ami valójában vagyok!... Valójában ezen a képen nem is én vagyok látható!
Na jó az igazságot akarjátok? A képen valóban én vagyok, és valóban nem az én hibám volt. Az egész azon a baljós reggelen kezdődött! Az éjszakám ramaty volt. Este jó későig a rókám nem hagyott aludni, majd mikor végre elhallgatott Ezüstke, az ablakom alatt szottyant kedve próbálni a Lelkek Világa összes békájának. Hiába csuktam be az ablakot, szorítottam a párnát a fejemre, löttyintettem ki rájuk forró vizet, vagy épp dobáltam meg őket kissé keményre száradt sütivel, semmi nem használt. Így aztán gondolom nem csoda, hogy reggel fáradtan és morcosan kezdtem hozzá a szokásos rutinomhoz. Reggel edzés Gingitsunéval, majd a reggeli fürdés, majd egy gyors kör a hadnagyi irodában, majd újra edzés. Mire végeztem az edzéssel, már bőven benne voltunk a délutánban. Úgy döntöttem, hogy a fáradtságot és a morcosságot a legjobban szakéval lehet leöblíteni, így aztán el is indultam Kenpachi ivója felé. Legalábbis én azt hittem, hogy arra indultam el. Először akkor kezdtem el gyanakodni, hogy talán mégsem, mikor átmentem egy hatalmas falon nyíló ajtón keresztül. Mikor egy hegyes, erdős területre értem, bizonyosodtam meg affelől, hogy immáron BIZTOS hogy eltévedtem. Az egyedüli szerencsém az volt, hogy itt is találtam egy fogadót, ahol alkoholt is árultak! Az első szemelé kerülőbe be is tértem, és egy üres asztal mellé telepedve rendeltem is a legerősebb szakéjukból. Lassan élvezettel kortyoltam el az első, majd második, majd a harmadik korsó fenséges nedűt. A sokadiknál járhattam, mikor egy minden bizonnyal részeg alak odaült az ÉN asztalomhoz. Ezt talán még toleráltam volna, de beszélni is elkezdett. Mentségemre legyen mondva, még ekkor sem tettem semmit. Erősen a szaké ízére koncentráltam, és próbáltam minden más kellemetlenséget kizárni a fejemből. Na de amikor valahonnan ruhát kerített, és ráadásképp azt még rám is akarta adni!!!!

Spoiler:

Pedig mint a képen is látszik még csak a fölső került le, de az mikor nem? Szóval hiába volt minden igyekezetem, ott elszakadt az a bizonyos cérna, és na, hát ez lett belőle! Bár igazán kíváncsi lennék, hogy ki volt az a kedves alak, aki ahelyett hogy levakarta volna rólam azt a szerencsétlen részeg fazont, ahelyett fotóművésznek képzelte magát... Vele is szívesen összefutnék egyszer egy szép, nyugodt, csöndes sikátorban...
Egy szó mint száz, ez a kép a véletlen és csakis a szaké műve, szóval senki ne dőljön be semmien félre vezetésnek, vagy megtévesztésnek, én egy kedves, csöndes és felettébb jámbor lélek vagyok! ... többnyire...

Spoiler:

Sakai Hitomi, most figyelj ide! Megmutatom én neked, hogy milyen póttest passzolt volna legjobban hozzám, ami tökéletességemnek legalább halvány másolatával felér! Jól nézd meg, ilyen fiatal, szőke, nőrajongók hadával övezett fiatalember kellett volna minimum, bár az igaz, kicsit idősebb is lehet, az csak növeli a sármomat És igen, póttestem mellé követelem a fiatal rajongólányokat is :<
Tehát elvárom, hogy a legközelebbi alkalomra szerezzél egy olyan póttestet, ami megfelel ízlésemnek, hiszen:


szóval nehogy még egyszer csorbát merj ejteni nagyszerűségemen!


(A rajongók kedvéért pedig még egy szupertitkos sztárfotót is megosztok - a képen egy magas prioritású kémfeladatot végzek el, káposztának álcázva figyelem meg egy veteményeskert tolvajait, természetesen teljes felszerelésemben: )

Yuzuri Kouhei
Simán Csak Keisuke-sama
Sierashi Yuusuke