Tsuchiya Ayameko
11. Osztag
 
Hozzászólások száma : 21
Age : 33
Tartózkodási hely : 11. osztag területén
Registration date : 2012. Jul. 19.
Hírnév : 4
Karakterinformáció
Rang: 11. osztag, 11. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
    (6000/15000)
 |  Tárgy: Tsuchiya Ayameko Csüt. Júl. 19, 2012 9:00 am | |
| Jelszó: uia aaeo
Engedély multi indításra: megvan (Soifon)
Rokonsági kapcsolat: egyeztetve
Név: Tsuchiya Ayameko
Nem: Nő
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 1811. március 23.
Kor: 201 (huszonévesnek tűnik külsőleg)
Kinézet: Szőke, hátközépig érő haja van, melyet különböző módon felfogva szokott hordani. Frizurájának általános jellemzője az arcát keretező két tincs, mely minden esetben jelen van, bármilyen formát is ad hajzuhatagának. Zöldeskék szeme, bár inkább a víz képét kellene előidéznie, mégis olyan, mintha folyamatosan lángolna. 163 magassága, melyhez 68 kg párosul. Testfelépítésén látszik, hogy igen harcias típus, mivel igencsak edzet.
Öltözéke a szokványos shinigami uniformis, melynek felsőjét rendszerint egyik oldalán nyitva hagyja, hogy ne lógjon semmi ügyesebbik kezén. Mellkasánál kötés húzódik, ezzel takarva el a nőiességére utaló jeleket. A szabadon hagyott karján a váll részénél egy szalag van kötve, mert szerinte ez így „trendi”.
Mindkét kezét ugyan úgy tudja használni a harcban, de mivel a kardforgatási stílus, melyet űz, a jobb kezet követeli meg, ezért ezt használja gyakrabban, de ha esetleg bal kézzel kellene harcolnia, ez sem nehezítené meg a dolgát, ugyanis avval a karjával is tudja forgatni a kardot. Igaz nem olyan tökéletesek a technikái, mint jobb kézzel, de neki nem akadály a bal kezének használata.
Harcias énje ellenére van szépérzéke, szereti a nőies ruhákat, a szép kimonokat és díszeket, szolgálaton kívül szívesen hord is ebbe a kategóriába tartozó öltözékeket, csupán modora szokott elütni olyankor a megjelenésétől.
Jellem: Nagyszájúsága mellett gyakran mutatkoznak meg egoista hajlamai. Hamar fölidegesíthető és az általa legkönnyebben tárgyalható út a verekedésen keresztül nyilvánul meg. Faltörő kos típus, így inkább átgázol mindenen, mintsem megkerülje azt, hiszen a legrövidebb út az egyenes. Arcán a gunyoros vigyor, már – már lemoshatatlanul ül a képén, tekintete pedig, mint holmi tűz folyton lángol a tettvágytól, azonban nem halasztja el a megvető pillantásokat sem mások irányába, kik a szemeiben semmit sem érnek. Keveseknek adja meg a kellő tiszteletet. Ki nem állja a gúnyos megjegyzéseket, hogyha nem ő hangoztatja őket. Jellegzetesen mindig morogni szokott valamin. Kedves oldalát pedig nem igen sokan ismerik, mivel nem szokása mutogatni azt a külvilágnak. Nem bírja a bezártságot huzamosabb ideig, ha sokat tartózkodik zárt helyiségben, akkor hamarabb válik ingerlékennyé.
Szeret – nem szeret:
+ harcokat,
+ fegyvereket,
+ testvérét, még ha tagadja is ._.,
+ nagyon szeretne egyszer ő is Kenpachi lenni,
+ testvérét, még ha nem is adja rendes jelét ennek.
- mágiát,
- gyűlöli, ha a becsületébe gázolnak,
- ha valaki becsmérli a fegyveres harcot,
- utálja, ha valaki gúnyos megjegyzéseket tesz,
- ki nem állja, ha rajta kívül más is bántani meri testvérét.
Zanpakutou:
- Neve: Három testőr – Sanjuushi
- Típusa: erő (?)
- Kinézete: Egy sakabato, azaz visszáján élezett kard. Szokványos katana külsejével veri át a külső szemlélőt, mivel senki sem gondolná, hogy a pengéje nem éppen a normális kategóriába tartozik. Bár fordítva van élezve, harcolni így is könnyedén lehet vele, csupán ölésre nem alkalmas.
- Parancsa: Küzdjetek az igazságért, Három testőr! – Seigi no tame ni tatakae, Sanjuushi!
- Shikai forma: A fegyver ebben az állapotában egy francia vívótőrré változik, amelynek markolata díszes egy virágot ábrázol fehér ékkőkirakással.
- Támadásai: A shikaiba váltás után minden esetben csak az egyik technikáját képes alkalmazni, váltogatni nem képes őket!
× Athos haragja – Atosu no Ikari: A technika elhangzása után, fegyvere keresztvasánál sötétszürke reiatsu villan meg és karjától indulva egész testére fekete páncél húzódik fel. A páncélzat ugyan megnehezíti mozgását, azonban nagy védelmet nyújt neki. A technika neve alapján támadásai erősebbé válnak, ahogy az agresszivitásából és haragjából erőt merít csapásaihoz.
× Porthos meglepetése – Porutosu no Odoroki: A módja hasonló az előtte lévőjéhez, csupán a piros szín lélekenergia nyomán vörös, légies ruha jelenik meg rajta az egész testét védelmező páncél helyett. Eme öltözék a mozgását teszi könnyebbé, így gyorsabb és könnyed támadások hajthatók vele jobban végre, mellyel meglepheti ellenfelét.
Előtörténet:
Türelmetlenül dobogtatja ujjait az asztal lapján, míg ő maga kényelmesen, féloldalasan elnyúltan ülve, hátát a falnak vetve szuggerálja az előtte ülőt, vagyis testvérét és várja, hogy végre kibökje a kérdéseit, hogy minél hamarabb szabadulhasson a számára kellemetlen szituációból.
Szemmel követi, ahogy pörgeti kezében a tollát, roppantul idegesítőnek találja, nem tud miatta koncentrálni, emiatt éppen, hogy nem csúszik ki a száján az örömittas „ez az!” – szöveg, amikor befejezi ezt a számára cseppet sem tetsző mozdulatsort. A szavait inkább elfojtja, helyette megkönnyebbülten felszusszan.
- Úgy hallottam, most végeztél az Akadémián. Van már elképzelésed, melyik osztaghoz akarsz felvételizni?
Tekintetét bátya szemeibe fúrja, arcára a megdöbbenés ül ki a kérdés hallatán. Megannyi válasz sorakozik fel az elméjében hirtelen. Pedig tudja, hogy konkrétan mit akar felelni erre, csupán felsejlett benne az elutasítás, amit kaphat, amivel nem akar szembenézni. Isten mentse, hogy kidou mániások vegyék körül!
- Naná, hogy a Gotei legjobb osztagába! A legmenőbben, a legbátrabbak és a legerősebbek közé, ahol ott van a híres Kenpachi, Soul Society legyőzhetetlen halálistene!
Ül fel rendesen a széken, büszkén kidüllesztve mellét szónoklata során. Imádja a harcot, az erősebbektől csak tanulni lehet, s ott tartózkodnak azok a tisztek, akik sosem vonulnak vissza, legyen bármily’ életveszélyes egy feladat. Ráadásul nem titkolt álma, hogy ő lesz a jövő Kenpachija, ez nem kétség! ˇoˇ
Felvont szemöldökkel néz vissza testvérére, hirtelen elkalandozott és meglepte fivére mosolya, ami fogadta hirtelenjében. Gyanakodva méri végig, hátha átlát rajta és megtudja, mire fel vág ilyen bugyuta arcot, nem is áll jól neki! Nagyon reméli, hogy nem olyasmit firkált a lapra, ami nem is igaz. >.>
- Ezekhez az ambíciókhoz komoly háttér is kell. Úgy érzed, az Akadémián összeszedted a szükséges tudást ahhoz, hogy egy ilyen nívós osztaghoz tartozhass? 
Mielőtt feldolgozná a kérdést mély levegőt vesz, amint ismét forogni látja bátya kezében az írópennát. Egy ér türemkedik ki halántékán, de igyekszik dühét visszafojtani, hogy némileg békés oldalról szemlélje a körülményeket és kiabálás nélkül feleljen. Hiszen most nem is testvérére haragszik, hanem annak idegesítő szokására. De nehezen tudja megállni a késztetést, hogy ne pusztítsa el haragja forrását… a tollat.
- Öhm… azt hiszem, igen. Legalábbis mindent megtettem érte! A legjobb vívó voltam az osztályban! Bár nem volt nehéz… a többiek egy fakardot sem voltak képesek elfogadhatóan forgatni. Szomorú! És őket simán elengedik halálistennek! A Gotei kicsit lazán veszi ezt a dolgot, szerintem nem kellene! Őrült, aki abrakadabra varázslatokra támaszkodik! >o>
Eleinte kissé bizonytalan válaszát felváltotta haragjának kitörése, mely a mágiahasználat szóba kerülése váltott ki nála. Még az asztalra is csapott mérgében, hogy e módon is kifejezhesse nem tetszését a felől, hogy a rendszer megbízik a varázslatokat helyesen használó shinigamikban. Ő bőszen ragaszkodik azon gondolatához, hogy szerinte nem kellene hagyni vizsgáztatni azokat, kik képtelenek a tisztességes kardforgatásra.
- Ez a titulus joggal ad okot önbizalomra, a kiemelkedő vívótudás elengedhetetlen részét képezi a shinigamik repertoárjának. Talán szereztél már tapasztalatot benne az Akadémiába kerülésed előtt is, hogy ilyen szép eredményt értél el?
Szemét forgatja testvére láttán, egyszerűen képtelen felfogni, hogy képes bátya arra, hogy folyton mindenféle papír mögé bújjon. Őszinte véleménye szerint csinálhatna jobb dolgot is fivére, ami sokkal hasznosabb. De nem várhatja el ezt tőle, hogyha a bátya ezt szereti, akkor nem követelheti azt, hogy máshogy tegyen. Azonban legalább a tisztes távolságot tarthatná a lapoktól, a végén magában is kárt tesz azzal, hogy ilyen közelről nézni. Megromlik a szeme vagy még rosszabb!
- Hahaha. Naná, hogy igen! Szeretnéd, hogy fölemlegessem kedves olvasóidnak, hogy hányszor is győztelek le Rukongaiban fabotokkal?
Gonosz vigyor kúszik arcára, ahogy visszamereng a múltba. Tiszta emlékképsorozatként elevenedik meg lelki szemei előtt ama pillanat múltjában, mikor gyermekként fák törött ágait vették kezükbe és játszottak velük. Imádta azokat az időket, hiszen nem okozott neki nagy gondot, hogy a játéknak használt botot igazi fegyvernek tekintse. Ez nélkül bátyának sem tudta volna megmutatni, hogy kell kiállni, s bátran szembenézni az ellenséggel.
- Khm... ettől inkább tekintsünk el, hehehe… Khm...
Szánakozva követi szemmel testvére ügyetlenkedését a tollal. Ő nem hajolt volna le érte, ott hagyta volna hidegvérrel a földön. Különben is, ha egyszer leesett, majd csak visszajön, ki kell várni!
- Visszatérve a Gotei 13-ra, mit fogsz tenni, ha esetleg a 11. osztagba elutasítják a felvételed?
Látszólag elgondolkodik. Nem mintha nem gondolt volna erre az eshetőségre, mert igenis megannyiszor átfutott eme rémgondolat elméjén, csupán nem fordított rá különösebb figyelmet. Pedig gyakran aggódott azon, hogyha elutasítják kérvényét, akkor rengeteg kidou rajongó közé kell lesüllyednie… erre a gondolatra a hideg futkosott a hátán. Nem hiányzott neki ez, belegondolni is szörnyű, de magában a szituációban lenni. Nem, nem kér belőle!
- Naná, hogy újra próbálkoznék! Sőt, lerohannám a döntéshozókat, hogy lássák, mi történik akkor, ha feldühítenek egy harcost!
Kissé ingerülten válaszol a kérdésre, ahogy elméjében belemerült azon gondolatszálba, hogy mi lesz, ha nem fogadják el jelentkezését az áhított osztagba. Bár megfordult fejében egyszer az 1. osztag is, mint lehetőség, mert az ott lévő tisztek vívótudása is elég kiemelkedő, legalábbis ő így tudja, viszont miért akarná közvetlenül a Főkapitányt szolgálni, amikor ott van a nagy és hatalmas Kenpachi is?
- Ehehe, nem biztos, hogy mindig célravezető a heves viselkedés. Jól sejtem, hogy végigkísérik az életedet a konfliktusok és a harcok?
Felhorkan, amiért jogos fellépése a döntéshozók ellen „heves viselkedésnek” lett titulálva testvére által. Honnan tudhatja, hogy nem ez a megfelelő lépés? Volt már esetleg hasonló helyzetben? Ráadásul úgy oktatja ki erről, hogy még a szemébe sem néz, hanem csak a lapokat bújva írogat?! Igazán felháborítónak találja ezt, mérge pedig arcán látszódik meg. Kivörösödik és felfújja azt, mintha csak a pockokat szeretné utánozni.
- Miért, szerinted igen? >.> Csak okkal keveredek ilyen helyzetekbe! Például, hogyha nem tetszik valakinek a véleménye, vagy ha beszólogatnak, vagy ha csak egyszerűen nem tetszik az illető képe…
Még tudná sorolni, de hirtelenjében csak ennyi jutott az eszébe. S lám! Az esetek zömében nem is ő a felelős az ilyen szituációk megteremtésében, csupán így hozza össze neki a sors. De ő nem ellenkezik, mert szeret, sőt imád, nem, még mit nem rajong a harcokért! Méghozzá olyannyira, hogy nincs oka emiatt rossz véleményt nyilvánítani erről, csupán… menti a menthetőt. Igen, ez a helyes kifejezés.
- Hehe, pártatlan újságíróként nem tisztem állást foglalni, pusztán arra volnék kíváncsi, hogy kerültél-e emiatt bajba mondjuk gyerekként, vagy akár az Akadémián Tudod, ide most jönnie kéne valami érdekes sztorinak, amivel be lehet mutatni a mentalitásod
Összefonja mellkasa előtt karjait, miközben elgondolkodik, hogy múltjában egy említett helyzethez alkalmas szituációt mondhasson el. Csupán nehezére esik, miközben testvére ennyire ügyködött írásán, egyre inkább érdekli, hogy miket írhatott eddig le. Az újságírók kiszámíthatatlanok.
- Talán… várj! Csak nem arra gondolsz, amikor kergettek téged és kiálltam azok ellen a féleszű benga őrültekkel szemben egy fabottal?
Széles vigyor kúszik arcára, ahogy lejátszódik előtte a múlt eseményei. Tisztán emlékszik arra a napra, hogyan tudná elfelejteni őket? Első sérüléseit akkor szerezte! Fabottal állt szembe két – három Rukongaiban élő lélekkel szemben, kik minden árán el akarták kapni bátyát, mert túl sokat szimatolt a magánügyük körül. Bár testvére igaz, megérdemelte volna, de mégsem hagyhatta, hogy megverjék. Azt csak ő teheti meg, senki más!
- Eeee, nincs egy olyan sztorid, ahol én nem vagyok érintett? Hehe…
Unottan könyököl rá az asztal lapjára, hogy jobb kezével támaszthassa ki fejét, miközben töri a fejét egy nem bátyával kapcsolatos akciós eseményen. Nem érti, miért akarja tagadni az igazságot. Különben is, a szenvedő alany válaszát illik egyáltalán befolyásolnia?
- Hát… az Akadémián egyszer összeszólalkoztam egy tanárral. Szerinte „féken kellene tartanom dühkitöréseimet” – szó szerint ezt mondta. Nem is értem, hogy értette! ˇ.ˇ És amikor ezt közöltem neki eszeveszett vitánk során végül büntetőmunkát szabtak ki nekem valami „tanárra való rátámadás…” ízé címszóval.
Dől hátra ismét székén, karba font kézzel, lehunyt szemmel felidézve a másik eseményt, amely a kérdéssel kapcsolatos. Természetesen nem ez jutott eszébe először, igencsak kellemetlen az emlék számára, mivel jogtalanul kapta a büntetést. Ő csak kiállt igazáért, ezért nem kellett volna rögtön külön kellemetlenebbnél – kellemetlenebb feladatokra kárhoztatnia a tanári karnak.
Kémleli testvére arcát, kinek mimikáit hirtelen nem tudja mire vélni, ültében kicsit fészkelődve várta a következő kérdést. Kezd bezártság érzete lenni, túl sok időt töltött már így is a négy fal között, ráadásul inkább edzenie kellene, mintsem itt ücsörögni és hallgatni bátya ostoba kérdéseit.
- Khm... esetleg egy olyan törtneted nincs, ahol hősies szerepben tűnsz fel? :O Vagy azokban mindig én vagyok a szenvedő alany? 
Meghökkent ábrázattal néz szembe bátyával. Mégis, hogy érti ezt? Kikéri magának ő, ő… sok helyen diadalmaskodott, nem mindig volt élete fő pontja testvére. Nem is védte meg mindig, ugye nem arra gyanakszik, hogy esetleg szereti őt és szíve joga mindig védelmezni? Nem, nem, nem! >.> Dehogy táplál gyengéd érzelmeket mások iránt! Ő shingiami, harcos és a Gotei legeslegjobb osztagának tagja le, csupán idő kérdése, hogy felvegyék! Igen, ez a célja! Hogy mellékesen megvédi bátyát egyes csetepaték során, az… az csupán a véletlen műve! >///>
- HOGY MICSODA?! ÉN MINDIG ÉS MINDIGIS HŐS VAGYOK ÉS VOLTAM ÉS LESZEK MINDÖRÖKKÉ!
Áll fel a székre, lábát az asztal lapjára téve, ökölbeszorított jobb kezét maga elé tartva, lángoló pillantással meredve a mennyezetre; szinte érezte háta mögött a rivaldafény felizzását, a nép tapsolását, a muzsikaszót, az ő indulóját. Minden olyan fantasztikus volt számára ebben a pillanatban! Nem is érti, hogy vonhatta ezt kétségbe testvére.
Hősiességéről kapcsolatos szövege után, kék szemeivel bátyának irányába pillantott. Csodálkozva vette tudomásul, hogy ő éppen a földről szedi össze magát, s még inkább meglepődik azon, amikor testvére írópennáját azon helyre teszi, ahonnan mindig elővarázsolja: a füle mögé, s a noteszát is becsukta. Meglepettsége és értetlenkedése a helyzet felöl feje oldalirányba való eldöntése jelezte.
- Bocs, ebből így nem lehet elég hangzatos és figyelemfelkeltő interjút csinálni. Gondolom te sem akarod, hogy valami középszerű, közönséges cikk része legyél, Ayameko-chan.
Pár pillanatig beletelt, míg felfogta bátya mondandóját. Lassacskán elsötétült tekintete, közben óvatosan levette lábát az asztalról, majd a székről is lekászálódott. Még, hogy középszerű és közönséges… még, hogy nem hangzatos… majd ad ő olyan hangzatosat, hogy egy egész életre megemlegeti!
- GRÁÁÁH!
Csatakiáltással ötvözve mozdulatait kapja fel az asztalt menten, hogy azt éppen pipázni készülő testvére felé hajíthassa.
- JUNICHI! Hangzatos, közönséges, Ayameko-CHAN?! Ezek után… ezek után még mersz ilyen bensőséges megszólítást használni?! Na, megállj csak! Mondd ezt még egyszer a szemembe! >.> És hányszor megmondtam, hogy nem gyújtunk rá a házba, ha nincs nyitva se ajtó, se ablak! >___>
Reppent is ki keze ügyéből az asztal. Nem törődött perpillanat vele, hogy testvére keze – lába törhet a súlyos faasztal alatt. Legalább végre hasznát vehetnék a 4. osztagnak. A legfontosabb amúgy is számára az volt, hogy megbűnhődjön testvére, amiért ilyesmit, mert neki mondani! Ki nem állhatja, hogyha burkoltan azt mondják rá, hogy unalmas! >.> |
|
Nem kívánom azonban elszenvedni a verést, amit kapnék tőle, ha nem a Gotei legbarbá.. szóval legjobb osztagába raknám, tehát inkább ELFOGADOM az előtörténetedet.