*Napok óta halk horkolást lehet hallani egy szobából amikről senki se tudta, hogy létezik és még a lakosát sem ismerték. A szoba az osztag egyig legeldugottabb szobájának sikerült és éppen ezért választotta ezt a szobát Muramasa. Csakis az a cél vezérelte, hogy senki se zavarja meg édes álmait mikor éppenséggel a munka miatt nem tud hazatérni a családjához. Hiányzik neki a család ezért a párnája alatt egy képet őriz ilyenkor amin ő és a két szülő található. Szegény Muramasa még nem tudja, hogy az akiket a szüleinek tart tulajdonképpen nem is a szülei hanem egy olyan család mely örökbe fogadta őt. Pedig tizenhat évesen lehet, hogy már itt lenne az ideje megtudni, hogy mi is az igazság.
Hangos nyöszörgés hallatszik ki a szobából ami azt jelenti, hogy Muramasa felébredt. Kicsit nyűgösen, de kimászott az ágyából majd elővett egy papírt és elkezdett írni. Miután végzett a papírfecnit egy szög segítségével az ajtajának külső oldalára rögzítette.*
-Remélem ez megteszi a hatását!- *mondta mosolyogva majd visszadőlt az ágyába tovább szundítani.*

A papíron ez állt: Belépés csakis saját felelősséggel.