A kapitány engedélyével elindultam szétnézni irodahelység után. Sok mindenkit végigkérdeztem, hogy merre van használaton kívüli helység. Végül egy osztagbeli segítségével eljutottam egy kis szobába, amit régen raktárnak használtak, de már nem volt benne semmi.
-A sok cuccot átvittük a 12. osztaghoz, nekik kellettek valamire.-szólt és elment.
-Szuper! Tökéletes hely, hogy fogadhassam az ügyfeleket!
Elmentem az osztag mindeneséhez, akitől kaptam egy asztal, meg széket. Lámpát viszont nem, szóval azt a szobámból hoztam. Letakarítottam az ablakot és elé tettem a szék, az elé meg az asztalt, így bárki bejön és rám néz, egyből szembe süti a nap, persze csak akkor, ha az illető dél-körül toppan be és megzavar az ebéd elfogyasztása közben. Nem árt, ha berendezkedem, a kapitány úgyis egy csomó papírmunkát rám fog sózni. Szereznem kell majd még székeket is, itt foglyuk tartani a pókerpartikat, ha lesz rájuk idő.

Egy fárasztó nap után a hadnagyi irodába mentem lepihenni. Elővettem pár aktát és olvasgatni kezdtem őket. Pár perccel később kopogtak az ajtómon.
-Gyere be!-kiáltottam, majd érdeklődve láttam, hogy egy eddig nem látott arc volt.
-Jó napot kívánok hadnagy úr!-szólt, majd beljebb lépett és bezárta az ajtót.-Hirobumi Baisotei vagyok, mától az osztagban szolgálok. Gondoltam beköszönök.
-Értem, kérem, üljön le.-szóltam, majd matattam a fiókomban, mire elővettem egy nyilvántartást és felírtam.
-Nos, üdvözöllek az osztagban, akkor bemutatkozom, én Suzumiya Shoko vagyok, az osztag hadnagya, ha van valami kérdés, vagy probléma, nyugodtan gyere be hozzám.
Hosszan elbeszélgettünk, majd egy idő után kiderült, hogy tudja, szoktunk pókerozni. Nem volt semmi dolgunk, így elkezdtünk játszani, közben pedig én is meséltem magamról. Mint kiderült, Baisotei elég jól tud játszani, könnyen elnyerte a megmaradt aprópénzemet, de mikor már a gyűrűmet és a zanpakutomat akarta felrakni tétnek, inkább úgy döntöttem, hogy fejezzük be mára a játékot. Nem tetszett neki a dolog, de belenyugodott, majd így szólt:
-Hadnagy úr, szeretnék magával tartani a Rukongaii bandaháború leverésében!
-Szóval hallottál a tervemről? Rendben velem tarthatsz, amint megkaptad a kapitány engedélyét. De ne felejtsd el, én vagyok a hadnagy, az én parancsaimat követed majd! Értetted?

Baisotei felvázolta előttem e terveit, tetszett az ötlet. Elgondolkodtam, hogy nincs-e programom, aztán eszembe jutott, hogy már megbeszéltem egy találkozót.
-Hhmm, sajnos nekem dolgom van, de majd máskor bepótoljuk.
-Értettem hadnagy úr!-válaszolta, de egy kicsit csalódott volt.
Arra gondoltam kárpótolnom kéne valamivel, ezért így szóltam:
-Na, ne legyen szomorú, amúgy is készültem a városba, ha akar velem jöhet és megállunk Kenpachi ivójánál egy pohárkára.

Reggel nagyon fáradtan ébredtem, alig bírtam kikelni az ágyból, de muszáj volt. Az osztagnak szüksége van a hadnagyára!-gondoltam és felöltöztem, majd a reggeli után a hadnagyi iroda felé vettem az irányt. Közeledve az irodához előkaptam a kulcsot, de az ajtónál megálltam. Hhmm furcsa, még mindenki alszik?
Megvontam a vállam és elfordítottam a kulcsot a zárban. A szobába belépve ledobtam a magammal hozott cuccokat. Odamentem az ablakhoz és kinyitottam. Hideg szellő csapott meg, de igen kellemes volt. Leültem a székre, egy pár átnézendő aktát raktam magam elé és nekifogtam a munkának.

-Mivel korán kelős tipus vagyok, így felkeltem az ágyból gondolkoztam, hogy mit is csináljak ilyen korán reggel, hát gondoltam elnézek a hadnagy úrhoz háthamár ébren van. Felöltöztem és elindultam a hadnagyom irodájához, az ajtóból zajokat hallottam.
-Nicsak a hadnagy úris koránkelős tipus mint én.
-Bekopogtam hozzá.
-Tessék fáradj be.
-Beléptem az ajton.
-Jó reggelt hadnagy úr. Látom maga is koránkelős típus mint én. Gondoltam elnézhetnénk Kenpachi ívójához meginni, egy pohár sőrt.
-Bocs Baisotei, de most nem érek rá sok a dolgom látod ezt a sok íratott itt ezt mind el kell végeznem.
-De hadnagy úr még magának is, kell néha egy kis kikapcsolódá. Na és, ha azt mondom, hogy állom az egészet a tegnap magától nyert pénzemből???

Már a harmadik aktánál tartottam, mikor kopogást hallok.
-Tessék, fáradj be.-belépett és rám nézett.
-Jó reggelt hadnagy úr. Látom maga is koránkelős típus mint én. Gondoltam elnézhetnénk Kenpachi ívójához meginni, egy pohár sőrt.
-Bocs Baisotei, de most nem érek rá sok a dolgom, látod ezt a sok aktát, ezt még mindet el kell végeznem.
-De hadnagy úr még magának is, kell néha egy kis kikapcsolódá. Na és, ha azt mondom, hogy állom az egészet a tegnap magától nyert pénzemből???
-Ejj hát erre azért csak nem mondok nemet!
Megjelöltem, hogy hol tartottam, majd becsuktam a kezem ügyében lévő aktát. Felálltam, majd Baisotei társaságában elindultam az ivóhoz.......

Örömmel fogadtam el a kulacs sört Baisoteitől és már indultunk is az irodámba. Sikeresen eljutottunk, majd lehuppantunk és elő vettem egy aktát.
-Na szóval a kapitány úr megadta az engedélyt, hogy velem tarts?
-Igen, azt mondta, hogy ha magának is jó, akkor mehetek.
-Nos nekem nincs ellene kifogásom, amúgy is, jó, ha nem csinálunk ilyesmit egyedül.
Felálltam, majd kinéztem az ablakon.
-Hát, hallod-e, nem biztos, hogy ki kéne mennünk a gyakorlás után, nemsokára egy hatalmas vihar lesz odakint.

Gondoltam elmegyek és meglátogatom a legjobb haveromat Suzumiya hadnagyot, hátha van kedve meginni velem valamit vagy esetleg elmehetnénk a játékterembe utána meg elmehetnék ebédelni a kumo étterembe.
Ahogy sétáltam Hirobumiba botlok.
- Jó reggelt Hirobumi, elnézést! Azzal elhúzom a csíkot és belépek Suzumiya irodájába.
- Jó reggelt Suzumiya hadnagy! Nincs kedve velem meginni valamit, vagy játékterembe jönni és utána meg ebéd közben egy jót beszélgetni? Kérdem tőle, mosollyal az arcomon.
Suzumiya int nekem, hogy üljek le, én készégesen leülök és várom Suzumiya válaszát.

Az volt irodámban pakoltam össze a dolgaimat. Merengtem a régi szép időkön, hogy milyen jó is volt hadnagynak lenni, szórakozni, Baisoteivel sörözni járni. De az az idő már elmúlt, egy új korszak nyílt meg az életemben. Aztán valaki kopogás nélkül becsörtetett.
-Jó reggelt Suzumiya hadnagy! Nincs kedve velem meginni valamit, vagy játékterembe jönni és utána meg ebéd közben egy jót beszélgetni?
Hayashi volt az, de a kérdése meglepett, nem is a programokkal van gond, hanem azzal, hogy én már kapitány vagyok. Intek neki, hogy nyugodtan üljön le és ő helyet foglalt.
-Sajnálom Hayashi, de most pakolnom kell, gondolom tudod, hogy én lettem a 6. osztag új kapitánya. Sok dolgom van mostanában, de pár nap múlva biztos, hogy lesz időm, remélem addig el tudjuk halasztani a programot...

// És akkor itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy elmondjam, én lettem a 6. osztag kapitánya, így tehát a 9. osztag hadnagyi posztja kiadó!! Aki engem keres, az mostantól a 6. osztagi Kapitányi irodában találhat meg! //

// Hayashi, ha akarsz, akkor írj oda! //