Rui Wong
Módosított lélek
Hozzászólások száma : 12
Tartózkodási hely : Karakura Town
Registration date : 2012. Jul. 01.
Hírnév : 0
Karakterinformáció
Rang: Módosított lélek
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
    (4000/12000)
 |  Tárgy: Rui Wong Vas. Júl. 01, 2012 7:02 am | |
|
Engedély a rokoni kapcsolatra megvan ^w^
Jelszó: ui ( auio o)
- Név: Rui - ルイ (hivatalosan használt neve: Kazuhiko Wong 壱彦 ヲング)
- Kaszt: módosított lélek
- Tartózkodási hely: Emberek világa
- Kor: ismeretlen (olyan 6 éves lehet), pótteste 25 év körüli
- Magasság: 179 cm
- Foglalkozás: host
- Rokoni kapcsolat: Nasi fogadott "hugicája"
- Kinézet:
Törékeny, szinte már nőies testalkattal rendelkezik. Nasit nem is sikerült még meggyőznie a nemét illetően. Hosszú szőke haja és szürkéskék szeme már önmagában elég feltűnést keltő lehet, de ami a legszembetűnőbb, az a feje tetején ékeskedő két macskafül. Ehhez még hozzájön az általa még jobban rejtegetett macskafarok is. Furcsa események egymásutánjának eredményeképp került egy ilyen nekomimi póttestbe, de a fent említett kényelmetlenségektől eltekintve egész megbarátkozott vele. Különleges adottságait pedig a munkája során is kamatoztathatja. Munkatársai furcsa cosplay hóbortnak, törzsvendégei pedig egzotikumnak látják nem mindennapi megjelenését. Ha az utcán mászkál, elég gyakran hord sapkát, még akkor is, ha nincs tél.
- Jellem:
Hihetetlenül nyugodt, türelmes és szinte lehetetlen kihozni a sodrából. Megfigyelő alkat, és jó hallgatóság. Ezen tulajdonságai szintén közrejátszanak abban, hogy elég sikeres társalkodónak számít klubjában, mivel roppant birkatürelemmel hallgatja végig és nyújt társaságot a hozzájuk általában betérő, magányos középkorú nőknek. Szereti, ha minél több aspektusáról hallhat az emberek életének, lévén neki nem volt olyan sok lehetősége a tapasztalatszerzésre az emberek világában eltöltött röpke néhány éve alatt. Előszeretettel használ kozmetikumokat, hogy a legjobb formában tartsa magát, bizonyos szinten ez munkaköri leírása is. Néha hosszú percekig hümmög a drogériában egy-egy polc előtt, hogy kiválassza a neki legmegfelelőbb hajápolószert. Egyedül él, már amikor fogadott bátyusa nem látogatja meg hosszabb-rövidebb időre, így megtanult tökéletesen gondoskodni magáról... főz magára, a bárban csúfos vörösborfoltot szerzett ingeit gondos szakértelemmel menti meg az "ecetes ollótól" és egyéb apróságok.
Munkája inkább a nap második részére korlátozódik, így délelőttjeit jószerint alvással tölti, kora délután pedig előszeretettel hódol hobbijának, a fényképezésnek. Egy blogot is vezet, ahova feltöltögeti a jól sikerültebb darabjait. Szeme fénye egy Nikon D7000-es fényképezőgép, amire hónapokig spórolt. Rengeteget mászkál Tokyo utcáin, hogy minél jobb képeket készíthessen.
Macskaságának "hozományaként" különösen szereti a tejet, és az alvást.
- Különleges képesség:
- Kasha istenséggel (magyarázat lentebb) való találkozásának eredménye a nekomimi pótteste, és ennek néhány "mellékhatása" : Egy átlag embernél valamivel jobban lát a sötétben. Valamint különösen jól megérteti magát a macskákkal, és ő is megérti őket. Ez nem azt jelenti, hogy elkezd nyávogva a nyelvükön beszélni, hanem érzékeli a gondolataikból, hogy mit szeretnének vele tudatni.
- Eredeti módosított lélek képessége: Uoーru wo tsukkiru (うおーる を突っきる) - Faljárás
A 12. osztag kísérleti laboratóriumában programozták bele ezt a képességet, csak nemrégiben jött rá a használatára.
Lehetővé teszi számára, hogy képes legyen áthatolni bizonyos szilárd anyagokon. Ezt úgy képes megtenni, hogy lélekenergiája segítségével fellazítja a testét -vagy esetenként csak testrészeit- összetartó atomok kapcsolódását, és kihasználva a szilárd anyagok atomjai között lévő mikroszkopikus réseket, azokon halad keresztül. Ebben az állapotban egyedül a lélekenergiája tartja egyben a testét, egy láthatatlan felhőt képezve körülötte. Ezért különösen kockázatos a végrehajtás, ha nem tud elegendő reiatsut biztosítani a műveletre.
Induló korlátok:
- Átjárható anyag vastagsága: maximum 15 centiméter
- Átjárások közti idő: Egész test mozgósítása esetén két alkalom után 1 óra, egy-egy testrész mozgósítása esetén 4 akció után 1 óra (tehát például oda és vissza keresztülléphet, vagy pedig 4-szer nyúlhat keresztül egy falon, mielőtt életbe lépne a várakozási idő)
- Anyagtalanított állapotban eltölthető idő: maximum 10 másodperc
- Nem átjárható anyagok: Reiatsu védőfalak, más élőlények, mérgező fémek (például higany, ólom, kadmium, plutónium stb… -Végszükség esetén ez megszeghető, de azzal a kockázattal jár, hogy Rui nehézfém mérgezést kaphat, ami elég súlyos egészségi károsodást is okozhat.-)
Minden reiatsu kezelésre és különleges képességre tett pontpáros után az átjárható anyag vastagsága 1 cm-rel növekszik, az anyagtalan állapotban eltölthető idő 1 másodperccel nő, és az átjárások közti idő 3 perccel csökken.
- Előtörténet:
Egy 12. osztagból nyugdíjba vonult tudós a munkájával együtt nem tudta ugyanúgy félretenni a benne lakozó kutatási vágyat is, így ahelyett, hogy békében élvezte volna a nyugdíjas éveit, ahogy azt bárki gondolta volna, ő tovább szerette volna folytatni a módosított lelkeken végzett kutatásait. Már amennyire a laboratóriumától távol, a körülmények engedhették. Jóformán többre nem volt képes, mint magával hozni néhány egyedet azok közül, akik leselejtezésre vártak, és különböző hordozókba ültetve őket feljegyzéseket készített arról, hogy milyen hamar lesznek képesek uralni, és milyen kognitív képességekkel rendelkeznek. Munkáját a lehető legnagyobb titokban kellett végeznie, hiszen eleve nem szabadott volna még a megsemmisítésre váró mintáknak sem kikerülnie a laboratóriumból.
Nem is igazán tudja mi az első emléke… vagy egyáltalán mikortól fogva tekintheti magát gondolkodó életformának. A legkorábbi dolog, amit fel tud idézni magában az egy furcsán üres érzés, mintha semmiben lebegő kérdésektől hemzsegő gondolatokból állna, anyag, tér és idő nélkül. Nem tudott semmit… de honnan tudta, hogy van, amit tudnia kellene? Mintha valaki beleprogramozta volna, hogy kérdéseket tegyen fel, és próbálja megtalálni rájuk a választ. De miért is lenne ez neki jó? Ha már itt tartunk mi az a jó? Egy ehhez hasonló gondolathalmazban lebegett. Nem is igazán tudja leírni, vagy reprodukálni azt az érzést… és ahogy egyre több idő telik el azóta, mind inkább halványul az emlék. Valahogy így kezdődhetett az élete módosított lélekként. Az ezután következő emléke sokkal mélyebb nyomot hagyott elméjében.
Egészen addig semmi probléma sem történt, míg egy régi kutatótársa meg nem látogatta a tudóst, és fel nem fedezte nála az engedély nélkül kölcsönvett kísérleti mintákat. Bármennyire is jó barátja volt, sokkal jobban félt attól, hogy tettestársként idézik be, ha a férfi lebukik, így azt tanácsolta neki, hogy szabaduljon meg tőlük minél hamarabb, különben kénytelen lesz jelenteni a dolgot a 12. osztagban. A tudósnak nem volt mit tennie, megfogadta barátja tanácsát… már csak azt nem tudta, hogy mihez kezdjen a módosított lelkekkel. Újabb jótanácsként megemlítették neki, hogy él az emberek világában egy régebben szintén kutatói munkát folytató shinigami. A férfi rögvest össze is gyűjtötte a nála lévő lelkeket, majd elindult, hogy felkeresse az említett személyt. Az emberek világában viszont nem számolt azzal, hogy egy sikátor rejtekéből rárontó lidérccel kell harcba keverednie. Sikeresen el is tette láb alól, de a hadakozás közben kipottyant a zsebéből a kicsike fehér gömböket tároló edény, ami darabokra törve engedte szabadjára gurulni a tartalmát. Igyekezett az összeset összegyűjteni, de volt néhány darab, amit sehogy sem tudott megtalálni. Hiába kereste, végül feladta azzal az indokkal, hogy ha ő sem találja meg, akkor más sem fogja, és a maradékot elviszi a shinigamihoz…
A sötétség helyét hirtelen éles fény vette át, és anyagtalan lebegése földöz szegező gravitációvá változott. Egy roppant érdekes világot kezdett el érzékelni maga körül. Úgy esett a dolog, hogy egy utcán kóborló cicus finom fogásnak nézte a fehér gömböcskét, és ezzel életre hívta a benne lakozó lelket. Elméje nem uralkodott el teljesen a gazdája testén, így az ő segítségével volt némi fogalma arról, hogy mit kezdjen magával. Először hagyta, hogy a cica vezesse, és a háttérbe visszavonulva ismerkedett a világgal. De néhány nap után kezdett kevés lenni neki egy átlagos cicus mindennapi élete… többre vágyott. A belé programozott kérdések, és tudásvágy továbbra is ott motoszkált benne. Tanulni akart, minél jobban meg akarta ismerni ezt az érdekes forgatagot. Fogalma sem volt, hogy mi készteti erre, de úgy érezte sokkal inkább része akar lenni az egésznek ennél. Egyre több teret követelt magának a cicustól, míg végül azt vette észre, hogy már teljes egészében ő irányít. Megfigyelte, hogy az uralkodni látszó létforma számára érthetetlenül kommunikál egymással. Szerette volna megérteni őket, hogy még többet tudhasson meg róluk, így naphosszat ücsörgött olyan helyeken ahol nyüzsögtek körülötte, és hallgathatta őket. Talán csak tudásszomja miatt, de rendkívül hamar kezdett rájönni az összefüggésekre a környezetével kapcsolatban.
Nem tudja mennyi időt tölthetett el a homokszínű cica társaságában, mikor újabb fordulat forgatta fel a kialakult énképét. Egyik éjszaka élelem után kutatott egy sikátorban, egy kisebb üzlet kukái körül, mikor egy hatalmas zivatarfelhőre lett figyelmes a sikátor kellős közepén. Eddig még nem látott ilyet, tehát első dolga volt utánajárni, hogy mi történhet ott. Alig ért közelebb, mikor meglátott egy különösen ijesztő lényt, aki úgy festett mintha ő és az emberek keveréke lenne. A felhőből került elő, és egy földön fekvő embert vett célba. Itt kellett volna visszavonulót fújnia, de kíváncsisága annyira eluralkodott rajta, hogy észre sem vette, hogy folyamatosan araszol közelebb a közben már áldozatából lakmározó lényhez. Akkor eszmélt rá arra, túl messzire merészkedett, mikor az felemelte a fejét, és pontosan a szemébe bámult. Ijesztően villant meg a tekintete a sötétben. Mielőtt azonban sarkon fordulhatott volna, egy gyors mozdulattal nyakon ragadták, és felemelve a földről, a macskaember tüzetesen nézegetni kezdte.
- Te nem erről a világról való vagy… lelked nem képes anyagi valót ölteni alattvalóm áldozata nélkül? Milyen szomorú… -nézegette tovább, majd kinyitotta a cica száját, és kivette belőle a fehér golyócskát. –Ritkán kerül szemem elé ilyen tiszta és romlatlan lélek… annyi az elfogyasztanivaló bűnös élet, hogy magam nem is győzöm. Járj ezen a világon és őrizd meg makulátlan valódat… -szorította össze tenyerét, hogy karmaival megsebezvén a saját bőrét, saját vérét adja ajándékul a léleknek. Eztán leejtette a földre a golyót, és a kezéből kicsepegő vér egy tócsában összegyűlve körülötte emberi formát kezdett felvenni, mígnem rövidesen egy hús-vér testben szilárdult meg. Annyiban eltérve egy ember kinézetétől, hogy „apjára” hasonlítván macskafülek és macskafarok díszítette testét. A hirtelen sokktól azonnal el is ájult. Mikor legközelebb magához tért, már fényes nappal volt, és arra eszmélt, hogy szólongatják. A különös démon már rég nem volt sehol, de a neki szánt ajándéka megmaradt. Nem egészen érti miért kapta, de mindenesetre nem bánta, hogy szintet lépett a macska létből. Összekucorodva feküdt egy rakás papírdoboz között, és az egyetlen dolog, amit ki tudott nyögni némi köhécselés volt.
-A..Rui.. ga… -próbálgatta a sokrétűbb hangadásra alkalmassá vált torkát, hogy megköszönje, amint egy pokrócot dobnak rá. Rui?… azt hiszi innentől kezdve hívnia kell magát valahogy, ez pedig tökéletesen meg is felel. Miután ezeket lerendezte magában emelte csak fel a fejét, hogy tüzetesebben megvizsgálja ki az, aki a segítéségére érkezett. Hatalmas meglepődésére egy hozzá hasonlóan animorf tulajdonságokkal rendelkező fiú mosolygott rá, miközben mindenféléről szónokolt. Be kell vallja, még nem igazán sikerült elsajátítani a nyelvet, így bőszen bólogatva pislogott rá, és követte, persze miután sikerült megbirkóznia a kétlábon járás bonyolult művészetével. De tetszett neki, hogy sokkal magasabbra került. És ezek a végtagok… sokkal használhatóbbnak tűnnek. Nem tudta hova viszik, de nem tiltakozott. Valahogy úgy érezte, nem kell tartania ettől a fiútól. Megérzései pedig be is bizonyosodtak. Nasi nevű bátyusává előlépett gondviselője küldetésének tekintette, hogy embert faragjon belőle. Adott neki ruhákat, megtanította beszélni, olvasni, mesélt neki a világról, kapott könyveket, miközben a házuk garázsában bújtatta. Ha nem voltak otthon a házigazdák, néha még fel is mehetett, azt a bizonyos tévét nézni, ami felettébb érdekesnek bizonyult. Így telt el néhány év, mire Rui kezdett szilárd talajt érezni a lába alatt az új életében. Egyik tavasszal el is határozta, hogy munkát keres magának és egy saját lakást. Elvégre nem lakhat örökké Nasi garázsában… Ehhez azonban személyazonosságra volt szüksége. Nasi el is vitte egy Urahara nevű emberhez, aki készített neki papírokat, és mostantól hivatalosan Kazuhiko Wong-nak hívták. De továbbra is sokkal szívesebben használta a Rui nevet. Attól viszont még ennyi idő után sem sikerült megszabadulnia, hogy Nasi meg legyen győződve arról, hogy ő nőnemű. Először nem igazán értette micsoda ez a nem dolog, de miután erre rájött, a fiú már annyira beleélte magát az elképzeléseibe, hogy esélye sem volt meggyőzni az ellenkezőjéről. Szóval beletörődött a dologba. Néhány szerencsétlen véletlen folytán annak is tudatába került, hogy rendelkezik egyfajta különleges képességgel. Mint később megtudta, valószínűleg a Lelkek világa nevű helyen szerezhette, ahonnan elméletileg ő maga is származik. Semmi emléke nincs arról a helyről, de elhiszi a dolgot, mert minden embernek szüksége van arra, hogy tudja honnan szalajtották. A felfedezésétől kezdve már arra is komoly gondot fordított, hogy minél inkább az irányítása alá vonja a képességét, és kitapasztalja a határait.
Úgy négy-öt évvel azután, hogy az emberek világába került, végre elkezdett dolgozni is és ki tudott bérelni egy olcsóbb egyszobás apartmant egy felhőkarcoló sokadik emeletén. Imádta onnan nézni a várost. Főleg este, munkába indulás előtt, mikor már felgyújtották a fényeket. Igen, a munkája jórészt sötétedés után kezdődött, ugyanis béketűrő természete, és előnyös testi adottságai miatt hamar sikerült rájönnie, hogy tökéletes munkát talált magának a host klubban. Ami mellesleg elég jól is fizet…
*Kasha (火車): Macskaszerű formát öltött démon a japán folklórban. Egy égen gyűlő viharból csap le, hogy elragadja az elhunytak koporsóit, és magával vive őket a pokolba, ott elfogyassza őket. Általában temetések alkalmával, vagy hamvasztás előtt jelenik meg, nagy felbolydulást keltve a temetésen jelenlévőkben. Azt mondják, azokért jön el, akik rengeteg bűnt követtek el életük folyamán. A Kasha legendája viszont nem korlátozódik csak a temetésekre. Hallani olyan történetekről is, miszerint még életében ragadja el a kiszemelt áldozatát.
- Szeret – nem szeret:
+ fényképezni
+ beszélgetni
+ tejet
+ aludni
- kutyákat (vagyis inkább a kutyák nem szereti Rui-t ToT)
- kiabáló embereket
- kánikulát
- ha húzgálják a fülét vagy a farkát
|
|
