Halál a betörőre!

Tárgy: Halál a betörőre! Csüt. Jún. 21, 2012 1:02 am

Ez a mai nap is hosszú volt, gyakoroltam két órát, aztán legalább hármat kocsmáztam, utána még benéztem Slarinhoz is, hogy megkérdezzem, hogy van, és vittem neki sört, de onnan gyorsan léptem is tovább, hogy megnézzem, mi van Deivel. Ő eltűnt valahová, legalábbis nem nyitott ajtót, úgyhogy jobb híján elindultam a szobám irányába.
Rühellek itt lenni, alig van néhány kevésbé retardált arrancar a szomszédságomban, ráadásul akkora, mint egy kisebb akvárium, egy háló és a konyha, egy fürdő aztán kész. Egy espada szolgáinak mégis jóval nagyobb szoba jut, talán ezért is csatlakozik mindenki egyhez, aki teheti. Persze akkor meg kellene szoknom, hogy van egy újabb felettesem, akinek el kell viselnem a hülyeségeit, az általam ismert espadák pedig valószínű mind rendelkeznek ilyennel. A jelenlegi segunda ugyan csendesnek tűnt, de nem tudnám megszokni, hogy ugyanabban a szobában lakjak, mint régen, valahogy árulásnak érezném. Azt, hogy Sireniának hogy sikerült megszokni, el sem tudom képzelni, szinte azonnal a szolgálatába szegődött. Persze ezért nem ítélem el, valószínű ha védtelenné válna, az összes szadista és perverz rajta akarná kiélni a perverz hajlamait. Azért sajnálni sem fogom, senki nem mondta neki, hogy folyamatosan meztelenül mászkáljon.
Megtorpanok, amikor meglátom, hogy felfeszítették az ajtómat, ráadásul letépték róla a boát ábrázoló poszteremet, és a folyosón heverő fazékból úgy tűnik, hogy szét is cseszték a szobát. A jó édes anyját a rohadék Exequisnek, ha házkutatást tartanak, legalább próbálnák úgy csinálni, hogy a tulaj ne jöjjön rá, hogy jártak nála. Nem érdekel, holnap elmegyek hozzájuk, és elküldöm őket a francba, tudom, hogy valami zűr van a fejükben, meg hogy mekkora hatalmuk van, de azért nekünk is vannak jogaink. Ráadásul amennyire tudom, semmi olyasmi nincs a szobámban, aminek bármiféle hasznát vennék, csak a mindennapi élethez szükséges holmijaim.
A hirtelen csörömpölés széles vigyort csal a számra, miközben elindulok befelé. Nem érdekel az sem, ha maga Seth van odabent, most bizony kinyuvasztom a rohadékot. A sima Exequisesekből úgyis túl sok van, bármikor találnak a helyükre új tagot. A házkutatás és a vandálkodás két különböző dolog. De mondhatom azt is, hogy betörőnek néztem, tök mindegy, ha kinyírtam, ráérek ezen gondolkozni. Két, az enyémnél jóval gyengébb lélekenergiájú arrancar is tartózkodik bent, ami ezt a mesét meg fogja nehezíteni, de kreatív tudok lenni, amikor mesélni kell. What a Face

Ahogy belépek, csak az egyiket látom meg, egy viszonylag magas fickót kalapban, de nem gondolom végig, a sonidom segítségével nekiugrok, megragadom a ruháját, és felkenem a falra, amin több repedés is végigfut. A szomszédok fel fognak kelni, de leszarom, egyik sem jönne át, amikor kifosztanak, a szobám háborús övezet lett, ki fogják bírni azt az öt percet, amíg megölöm ezt a férget és a társát.
A jobb kezemmel elengedem a fickót, hogy előcsúsztassam az egyik karót a ruhám ujjából. Ezt itt a puszta kezeimmel is szét tudom tépni, de figyelnem kell, hogy hárítani tudjak egy hátulról jövő támadást.
-Mielőtt megöllek, elárulhatnád, hogy ki a francnak képzeled magad?-elég simán kaptam el, háttal állt az ajtónak is, úgyhogy lehet, hogy mégsem az Exequis tagja. Ebben az esetben valószínű lopni jött, úgyhogy még csak hiányolni sem fogja senki a kis férget. -Hol a másik?

Tárgy: Re: Halál a betörőre! Pént. Jún. 22, 2012 4:55 am

Végre minden cuccom a helyén volt, s újra elindultam az utamon. Csupán a szórakozás, szórakoztatás hiányzott. Fel alá járkáltam a szobámban, de mindig arra lyukadtam ki, hogy vagy Räv szobájában kéne rendet raknom, vagy Eraséban. >.> Előbbinél, hogyha lebuknék, annyi lenne a fraccionkodásomnak, sőt talán az életemnek is, utóbbinál csupán az zavarna, hogy valószínűleg a játékává válnék, ami hiányzik a frásznak. >.> Szóval nagyon gondolkozva járkáltam fel-alá, a kacsámat is elővettem párszor, hátha tőle kapok ötletet, de nem. Mikor az ajtóm furcsa gyorsasággal nyílt, zárult vettem csak észre, hogy a kicsi csatlósaim nincsenek a szobában, hát persze! Elszalajtottam őket még pár napja alanykeresésre! Sanaa tért vissza egy névvel: Diego Canino. Gőzöm se volt, hogy kicsoda, így a kislány felvilágosított:
- Az előző Segunda, Slarin Sleryrrlyn'dreskel hűséges fraccionja. – Vigyorral a képemen megindultam, egy ex fraccion, fel kéne rázni az életét, Sanna úgy szaladt utánam. – Erős, s úgy tűnik, hogy még hű Slarinhoz, mert a falon lakik. – Még jobban tetszett, ez a Diego, mert hosszabb távon szórakoztathatom majd. Megfordultam, mert egészen más irányba indultam. – Én majd vezetlek!
Sanaa vezetésével megindultam ennek a Diegonak a szobája felé. Mikor elértük a szobát, az óvatosság kedvéért bekopogtam, hátha bent van a szórakozásom mostani tárgya. Kopp-kopp. Semmi válasz, a szoba üres. ~Ez jó, remélhetőleg nem is tér vissza egyhamar!~ Jobbommal rápróbáltam, hátha botorvolt, s nyitva hagyta, de nem. >.> Így előhúztam ideiglenes pajszeremet, ezt a mihaszna vasdarabot az oldalamról, s annak segítségével feszegettem fel Canino barátunk ajtaját. Szerencsére nem kellett sokat babrálnom vele, viszonylag hamar engedett az ajtó nekem. Munkámat már az ajtó kinyitása után megkezdtem, s az ajtón található posztert áthelyeztem a szobája túl felébe, hogy onnan sziszegjen a ránézőre. ~Igen, így sokkal jobban néz ki. ^^~ Ezután az ágyát behúztam a fürdőjébe, a fürdős cuccait átpakoltam a konyhájába, a konyhai cuccait a szobájába pakolásztam, s elégedett mosolyt engedtem el.
- Ezekkel mit fogsz csinálni, Wolloh? – Kérdezte az ajtóban leselkedő Sanaa, vagyis az ajtóban őrködő, igen ez így a megfelelő kifejezés. ^^
- Ezeket – mutattam a fűszerekre, ételekre... – a ruhái közé fogom szórni. A fazekát az ajtaja mellé teszem, a többit, aranyosan elrendezem a itt a szobája közepén! ^^
És így is tettem, a ruhái közé szórtam azokat, amikre azt mondtam, aztán fogtam a fazekát, s az ajtóból kilesve körülnéztem. A folyosó üres volt, újra kiszélesedett a mosolyom, s a fazekat egy gyors mozdulattal az ajtó mellé helyeztem. Csípőre tett kézzel néztem a megmaradt konyha dolgokat, aztán elkezdtem pakolászni azokat, közben Sanaa bebújt a ruhák közé, s elkezdte azokat rendezgetni. Éppen egy poharat tettem le, s léptem hátrébb, mikor csörömpölve felborítottam egy másik poharat, amikbe evőeszközöket tettem, mintha virágok lettek volna, bár fél szemmel az ajtót figyeltem, de, hogy szép képet hagyjak itt ennek a Diegonak kénytelen voltam hátat fordítani az ajtónak, éppen hogy sikerült újra felállítanom a poharat, s belé tennem az evőeszközöket, mikor a szoba tulaja megérkezett. >.> ~Fenébe!~ Következő pillanatban már arccal tompítottam a falat. Ez csak Diego lehet, hiszen más valaki nem tepert volna ilyen hévvel a falnak. Azután érdeklődött, hogy ki vagyok, viszont úgy fogalmazott, hogy kinek képzelem magam, de rögtön újabb kérdést tett fel, hogy Sanaa merre lehet, na, ez utóbbira én se tudok pontos választ adni.
- Diego Canino vagyok. – Oh, már megint hazudozok, várjunk, ez nem biztos jó, ezért módosítottam a bemutatkozásomon. – Vagyis Canino senor jótevője vagyok, hogyha panaszt kívánsz tenni, akkor keresse Eras-samat! ^^ – Próbáltam vigyorogni, de csak fél siker volt, mert az arcom másik fele még mindig a falat ölelte. – A kis társam is itt van valahol a szobában, hogyha akarod meg keresheted! ^^
- Alucard-chan! Kész vagyok! – Hallani lehetett Sanaa nem kicsit nőies hangját a ruhák felöl. – Hogyha már nem csevegsz Diego-channal, akkor mehetünk!
- Mi már végeztünk, szóval elengedsz, Diego? – Próbáltam erőteljes szorítását lefejteni magamról. Sokkal erősebb, mint én, nem számítottam rá, hogy belefutok, valamint, talán Sanaara rá kellett volna szólnom, hogy pakolászás helyett inkább őrködjön. >.> Emiatt én meg ott voltam a szorításában. Sanaa meg a ruhásszekrénye előtt állt, s várta parancsomat, viszont, szükség esetén parancs nélkül is támadásra kész állandóan.

Tárgy: Re: Halál a betörőre! Pént. Jún. 22, 2012 11:31 am

A szavai hatására elkerekednek a szemeim, és még erősebben préselem a falnak a fickót. Lehet, hogy szellemileg visszamaradott, sőt, valószínű, ha azt képzeli, hogy ezek után túléli. A társának női hangja van, úgyhogy vele majd feltakaríttatok, utána pedig talán elengedem. Nem jön rosszul az extra lélekenergia, ugyan nem szeretek arrancarokat kinyírni, de ezúttal kivételt teszek. Ez még akkor is felháborító lenne, ha az Exequis, esetleg valamelyik részeg ismerősöm csinálta volna, de egy másik numerostól nem fogom eltűrni. Ahogy hátrafordulok a másik felé, azonnal elszáll a haragom, elejtem a fickót is, mert nem bírom visszafogni a röhögést.
-Ez meg mi a szar? Laughing

Ilyet én még nem láttam, elég groteszk ez a méret, az evolúció rendesen megszívatta a szerencsétlent. Azt sem tudom, hogy egyáltalán arrancar-e, ekkorát még soha nem láttam, a legtörpébbek is el szokták érni a másfél métert, és ők is csak azért ilyen kicsik, mert gyerekként haltak meg. Ekkora ember viszont nincs, pontosabban van, csak akkor még karok és lábak nélkül. Ez megint Natalie valami hülye találmánya lehet? Nem számít persze, úgyis hibás az állatka, elvégre értelmi fogyatékos lehet, ha egy ilyen idiótával lóg. Valószínű már tökéletesített verzióval is rendelkezik, ezt tehát nem fogja hiányolni. Jó, hogy nem állítottam bele azt a karót a másikba, ez a méretei miatt nem alkalmas a rendrakásra. Tehát a tökmagot eszem meg, és a csávóval fogok rendet csináltatni.
-Látom, nem fogtad fel, hogy mi a helyzet. A válaszaid döntik el, hogy élsz, vagy megdöglesz. Nem érdekel, hogy nincs ki mind a négy kereked, meg hogy retardált vagy, nem érdekelnek a jogaid sem, sőt, azt is leszarom, ha Drakula köcsöge vagy. Számomra te csak egy újabb idióta vagy, akivel megvert a sors, illetve az esélyed másodpercenként nő rá, hogy a ma esti vacsorám legyél. Most pedig megkérdem lassan is: ki a franc vagy te? Mit keresel itt? Ha ezekre válaszoltál, nekiállhatsz rendet rakni, ha megfelelően gyorsan végzel, lehet, hogy nem öllek meg. A másikra viszont nincs szükségem-az utolsó mondatommal egyetemben megindítottam egy barát a kis izé irányába. Legalább láthatja, hogy jobban jár, ha azt teszi, amit mondok. A törpét meg jobb nem megenni, ha kísérletből született, nem lenne egészséges a hatása.
Nem vennék rá mérget, hogy beledöglik ebbe a szimpla kis támadásba, talán még ahhoz is elég gyors, hogy kitérjen előle, bár a mai arrancarok nagy része ellen sajnos ez bőven elegendő. A cerom még a szerencsétlen szomszédot is kinyírta volna, ez legalább nem viszi át teljesen a falat, úgyhogy neki nem lesz baja. Nem szeretném felébreszteni Slarint sem, úgyhogy viszonylag csendben kell eltüntetni őket.
A kis törpére nem vesztegetek több figyelmet, legalábbis a látásomat, újra visszafordulok a kalaposhoz. -Elfelejtettem megkérdezni: ez a saját hülye fejedből pattant ki, vagy valaki máséból?

Tárgy: Re: Halál a betörőre! Pént. Jún. 29, 2012 11:15 am

Úgy tűnt a válaszom nem tetszett neki, valószínű nekem se tetszett volna, hogyha nekem mondják. Hogy honnan tudtam, hogy nem tetszett a válaszom neki? Csupán onnan, hogy a fallal még szorosabb ismeretséget köthettem Diego jóvoltából, mivel még erősebben hozzá nyomott. Végül, mikor Sanaara nézett, felröhögve megkérdezte, hogy „Ez meg mi?”, amit ő kis is kért magának, felháborodott hangon, csípőre tett kézzel:
- Lehet, hogy te ilyen magas vagy, de attól még én nem ez, hanem ő, vagyok, Diego! – Ez alatt nekem, csupán annyi sikerült, hogy a kardomat a kezembe fogtam. Diego kisvártatva közölte velem, hogy nem vagyok százas, ebben igaza lehet, így csupán elvigyorogtam, s engem is elkezdett környékezni a röhöghetnék, talán Diego jó kedve tehetett róla? Nem röhöghettem, ez nem lett volna a legjobb, így miközben újra a kilétemet érdeklődte meg én a röhögő görcsöm ellen küszködtem, Sanna, meg a bara elől félreugrott, így a bara a ruhás szerényt találta el, s az ajtó darabkákkal együtt némi fűszer felhő úszott a levegőbe. Sanaa elkezdett a fürdő felé kúszni. ~Okos chibi! A fürdőszoba taktikailag neki kedvez, addig nekem kell lefoglalnom, Diegot.~
- A táhársamtól hahallhahattadh a nevemet, ami Alucard! Hohogy mith keresek ith? Eras-sama kühüldött. Az okoth meg láháthahatod! – Mosolyogtam rá, bár idétlen vigyorrá torzulhatott, mivel még mindig küszködtem a röhögéssel. ~Nem jó! Így nem fogom tudni aktiválni az erőmet. Bár, hogyha kiröhögném magamat… Talán.~ Azzal eleresztettem a röhögésemet, ami szerencsére csupán egy hangos felröhögésben nyilvánult meg. Csak reméltem, hogy sikerül eldobnom a kardomat, mert máskülönben nincs sok esélyem. Bár nem tudtam, hogy pontosan mennyire Diego, de tisztán érezhető volt, hogy erősebb nálam, így kénytelen voltam minden, hosszadalmas játszadozás nélkül előkaparni minden erőmet, s az oly utált alakomat felvéve, az erőmet használva megpróbálnom kitörni a szobából, oda kint a folyosón, talán lesz esélyem, időm elmenekülni. Ahogy a kardom elhagyta a kezemet elkiáltottam magamat:
- Miente, Loki! – Miután megtörtént a parancs kiadása, s a kardom a földet érve szét pukkant megannyi denevérré, mik betakarták a tesztemet, meg kezdődött az erőm aktiválása, s testem átváltozása. A felsőtestemről a ruhám, minden ruhadarabom eltűnt, s helyette pólya takart, a homlokomon lévő maszk darabkám a hajamra húzódott, s megannyi tüskeként meredt az égnek, a körmeim hegyes karmokká alakultak, a kisujjam egésze egy nagy karommá alakult, s amit a legjobban utálok, a farkam újra kinőtt, minek a végén egy megannyi mérgező tüskékkel tarkított golyó található, valamint a szemfogaim is agyarakká nőttek. Miután átalakultam, az apró denevérek eltávolodtak tőlem pár centire, s füstöt hagyva maguk után ki pukkantak. Nem volt sok időm, így rögtön felkarmoltam a tenyereimet, s a sebes, véres tenyereimmel egy eltoló ütést indítottam meg az ellenfelem mellkasa felé. Remélhetőleg sikerült eltávolítanom a közelemből Diegot, valamint ha sikerült van rá esély, hogy a szép látképemet, amit a padlóján hagyni kívántam elrontja, viszont igazából a lényeg az lenne, hogy lehetőleg ne állja el a köztem és az ajtója közötti utat, viszont arra is van ráció, hogy a kezeim megakadnak a mellkasán, s hatástalan a támadásom, ez esetben egy nem túl kedves vigyor kíséretében aktíválom a Poder de la sangre képességemet, s karjaimat balra rántva megpróbálom az utamból el rántani Caninot. Viszont, hogyha mégis sikerült az első „támadásom”, vagy számomra előnyösen tért ki az elöl, akkor egy sonidoval indulok meg az ajtóhoz.

Tárgy: Re: Halál a betörőre! Szomb. Jún. 30, 2012 3:30 am

A kis izé elkerülte a támadást, és bemenekült a fürdőbe. A szobám valószínű még rosszabb állapotba fog kerülni, kénytelen leszek én magam rendet rakni, viszont kárpótlásként meg fogom enni ezt a két idiótát. A fürdőszoba elvileg zsákutca kell, hogy legyen, ha át is töri a falat, nem fog messzire jutni. A fal másik oldalán egy rendkívül hisztériás csaj lakik, ha hozzá átmegy, akkor nem fogja megúszni. Igaz, nem túl erős, de azzal a törpével valószínű gond nélkül elbír. Én a nagyobbal foglalkozok, talán még sikerül vele összetakaríttatni, bár abból, hogy a kardja után nyúlt, úgy tűnik, hogy a nehezebb utat választotta.
-Ne keress kifogásokat! Azért mert Eras szolgája vagy, nem fogsz megmenekülni. Vagy kitakarítasz, vagy kénytelen leszek holnap megvinni neki a halálod hírét-amikor megéreztem, hogy készül kiengedni a lélekenergiát, hátrébb ugrottam, hogy minél távolabb legyek tőle. Nem jó egy ressurecciónját felvenni készülő arrancarhoz túl közel állni, még akkor sem, ha olyan gyenge, mint ez itt, a kitörő energiahullám sokkal veszélyesebb, amíg nincs teljesen kontrollálva. Azzal, hogy eldobta a kardját, gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy megakadályozzam, de nem számít. Így sincs esélye ellenem.
Leveszem a kardom a hátamról, és a sonidom segítségével az ajtóban termek, elállva előle az utat, így nem tud fellökni. Téved, ha azt hiszi, hogy hagyom elmenekülni. A jelenlegi alakjában sem tűnik túl veszélyesnek, csak le kell vágnom a farkát, és fegyvertelenül marad, bár őszintén szólva kétlem, hogy egykönnyen átvágná a bőrömet az a valami. -Ha úgy gondolod, hogy így hatékonyabban fogsz tudni takarítani, akkor rögtön neki is állhatsz. Nem számít, mit akarsz tenni, messze nem lesz elég-miközben beszélek hozzá, gyorsan végiggondolom, hogy mivel kellene nyomatékot adnom a szavaimnak. Normális körülmények között egy ceroval szoktam indítani, de az itt túl nagy kárt okozna. Az sem lenne jó, ha túl nagyot kapna, kilyukasztaná a falat, és ha túlélte, elmenekülhet a sivatag irányába. Ha máshogy nem bírok vele, ez lesz a megoldás, kint kevésbé kell figyelnem az erőm visszafogására. -Ojo de Serpiente-a technika mellékhatásaként a szemem fehérje sárgává változik, a pupillám összeszűkül, így tökéletesen kígyószerűvé válik. A szememen keresztül kiáramoltatott reiatsuból hat, nagyjából négy méter hosszú, zöld mambára emlékeztető kígyó születik, melyek felágaskodnak Wolloh körül, támadásra készen. Amíg van rá esély, hogy kitakarít, nem fogom megölni. -Kezdheted azzal, hogy mindent visszaraksz a helyére, utána kimosod a ruháimat és az ágyneműmet, felsöpörsz, felmosod a padlót, utána pedig írok neked egy listát, amiről mindent idehozol. Jobb, ha nekiállsz, nem szeretem, ha megváratnak. Olyankor mindig megéhezek.

Tárgy: Re: Halál a betörőre! Szer. Júl. 18, 2012 9:48 pm

Kezd lassan olyan érzésem lenni, hogy talán rossz fába vágtam a fejszémet, mivel Erastól se rémült meg. Nagyon, de nagyon makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy én rakjak helyette rendet. Ehhez viszont nekem sincs kedvem, hiszen én nem a rendrakó, hanem a feltúró brigád vagyok. Egészen másra vagyok „szakosodva”. Bár, hogyha úgy nézzük, éppen most raktam rendet. Szerencsére Sanaa el tudott menekülni sikeresen a fürdőbe, valamint én is aktiválni tudtam a ressurreccion alakomat. Szóval miután megtörtént a parancs kiadása, s a kardom a földet érve szét pukkant megannyi denevérré, mik betakarták a tesztemet, meg kezdődött az erőm aktiválása, s testem átváltozása. A felsőtestemről a ruhám, minden ruhadarabom eltűnt, s helyette pólya takart, a homlokomon lévő maszk darabkám a hajamra húzódott, s megannyi tüskeként meredt az égnek, a körmeim hegyes karmokká alakultak, a kisujjam egésze egy nagy karommá alakult, s amit a legjobban utálok, a farkam újra kinőtt, minek a végén egy megannyi mérgező tüskékkel tarkított golyó található, valamint a szemfogaim is agyarakká nőttek. Miután átalakultam, az apró denevérek eltávolodtak tőlem pár centire, s füstöt hagyva maguk után ki pukkantak. Viszont a támadásom teljesen sikertelenné vált már az aktiválás elején eltávolodhatott tőlem, mivel még egy negyed csepp se került rá. >.> Sőt! Konkrétan az ajtóban állt.
- Ha úgy gondolod, hogy így hatékonyabban fogsz tudni takarítani, akkor rögtön neki is állhatsz. Nem számít, mit akarsz tenni, messze nem lesz elég. – Mondta nekem, valamint aktiválta egy képességét, minek köszönhetően a szeme kígyószerűvé vált. Aztán hat darab úgy 3-4 – nem tudtam pontosan megállapítani – zöld kígyót idézet meg körém, amik ágaskodva csak azt várták, hogy belém marhassanak. ~Csak nem egy szem technika? Lehet, hogy mégis csak ki kéne takarítanom, meg rendet raknom? Talán a végén rábírhatom, hogy meg tanítsa nekem. De akkor viszont a megmaradt keménységemnek is annyi lesz. Fenn kell tartanom a kemény fiú látszatot, ha már X-esnek hazudtam magam. Egy kicsit megpróbálom megmozgatni, aztán talán…~ Miközben lefuttattam a gondolat menetemet újra beszélni kezdet, amiből csak annyi szűrődött el hozzám, hogy azt akarja, hogy azonnal kezdjek el pakolni.
- Akkor kezdetnek talán behoznám a lábasodat, nehogy ellopja egy vicces arrancar. – S azzal megindultam óvatosan az ajtó, s így Diego felé. Bár a tenyeremen a sebek húzódtak, de túl felszíniekre sikerültek, így már el is kezdett regenerálódni, ezért csak úgy van esélyem, hogy a véremet rájuttassam, hogy belétörlöm az egyik tenyeremet, amit meg is próbál megejteni, hogyha a közelébe jut. Viszont hogyha bele egyezik, hogy kezdetnek behozzam a lábasát, és sikerül az ajtón kijutnom, megpróbálok élni a lehetőséggel, s megpróbálok meglépni ellenfelem elől.
Ellenben, hogyha arra szólítana fel, hogy előbb bent rakjak rendet, akkor én csak erre ennyit szólok fenn hangon:
- Sanna, dolgod van! – Kiáltásomra a fürdőből zuhany hangja szűrődi ki, s kisvártatva a chibi a fürdő ajtajában terem, s vizet termetez a szobába, s megpróbálja az Instinto de elemental képességével a vízpermet egy részét halvány köddé változtatni, s az ebből fakadó esetleges zavart próbálom kihasználni, hogy a kígyókat egy gyors körbe fogással ártalmatlanítsam a farkammal, aztán az ajtó felé vetődjek.

Spoiler:

Tárgy: Re: Halál a betörőre! Pént. Júl. 20, 2012 10:18 am

Úgy tűnik, hogy a fickó nem fogta fel, hogy meg fogom ölni, ha nem teszi, amit mondok, most azt hiszi, hogy hagyom, hogy kimenjen a szobából. Egy pillanatra elgondolkozok rajta, hogy utasítom a kígyókat a támadásra, és rögtön megölöm a másikkal együtt, de egyrészt nincs akkora lélekenergiájuk, hogy megérje cserébe takarítani, másrészt akármekkora féreg, mégis a saját fajtársam.
Amikor elindul az ajtó felé, felemelem a kardot, és egyenesen a nyakának szegezem. Látványosabb lett volna, ha átütöm egy falon, de semmi kedvem hozzá, hogy még azt is meg kelljen várnom, hogy helyreállítsa. Már így is kétséges, hogy végez-e belátható időn belül a takarítással, főleg, hogy nem hajlandó nekiállni.
-Állj neki takarítani!-ez volt az utolsó figyelmeztetés, többet nem fogom elmondani, ha ezután sem áll neki takarítani, akkor meg fogom enni őket. Ha tényleg az Exequis tagja, akkor Eras még örülhet is neki, hogy megszabadítom ettől az értelmi fogyatékostól, ők csak őrültek, de ez itt még hülye is. Ha az ereje rendben lenne, talán hasznosnak ítélném, de jelenleg maximum takarítóként tűnik hasznosnak.
Amikor a másik arrancar, vagy az izé, amit annak gúnyolnak, elkezdi eláztatni a szobámat, gyorsan határozok, hogy mindkettőt megölöm, aztán megkeresem, aki küldte őket, és vele takaríttatok össze. Valószínű nincs x a testén egyiknek sem, nekem meg nincs kedvem végignézni az egész testfelületüket, úgyhogy egyszerűbb, ha rákérdezek személyleírás alapján, hogy ismerik-e. Ha magától jött, akkor sajnos én fogok takarítani.
Hirtelen köd jelenik meg a szobámban, én pedig érzékelem, hogy a kígyóim egymás után pusztulnak el. Érdekes, hogy ilyen kevés vízből képes volt ködöt létrehozni, ez a képesség kifejezetten hasznos is lenne egy csapatban végrehajtott támadás alkalmával az Emberek világában, ha Hueco Mundoban haszontalan is. Kár, hogy meg fogom ölni.
Amikor a nagyobb arrancar az ajtó felé veti magát, egyszerűen meglendítem felé a kardomat, ezúttal erő visszafogás nélkül. Eltűnt a lélekenergiám fenyegető érzete, most már csak a vér utáni vágy maradt belőle, a vágy, hogy kiontsa az ellenfél utolsó csepp vérét is. Már nem játszom többé, ugyanolyan könnyedséggel fogom ketté szelni, mint ahogy azzal a számtalan shinigamival és hollowval tettem, aki rám támadt. Figyelmeztettem.
A vízszintes, mellkas magasságában indított támadás valószínű elég erős hozzá, hogy ha eltalálja, akkor mély, akár halálos sebet is okozzon, ha pedig kivédi, akkor visszarepítse a szoba közepére. Egyre inkább úgy érzem, hogy nem a bohóc a főnök a kettő közül, sokkal inkább a kis lény, aki a ködöt csinálta. Talán vele kellene foglalkoznom, ez a majom semmit nem tud, amitől félnem kellene.
Bár a szemem elhomályosítja egy kissé a szobát belepő köd, a reiatsu érzékelésem hibátlan, pontosan tudom, hol tartózkodik a lény. A sonidom segítségével egyenesen felé vetem magam, és amikor odaérek mellé, a bal ruhaujjamból előrántott karóval kísérelem meg keresztülszúrni a lényt, miközben a jobb kezemmel fogott kardom a hátam mögé emelem, hogy védve legyen a másik arrancar támadásai ellen. Bár kétlem, hogy támadna, valószínű kihasználja az alkalmat, hogy megpróbáljon elmenekülni.

Tárgy: Re: Halál a betörőre! Szomb. Júl. 21, 2012 3:24 am

Nem, nem engedett ki a szobából, milyen kár. Főleg így utólag visszagondolva. Minden sokkal jobb lett volna, hogyha kienged, bár lehet, hogy még rosszabb lett volna? Lehet. Viszont nem engedett ki, így kiadtam a parancsot Sanaanak, hogy azonnal cselekedjen. Talán ezt se kellet volna, hanem tényleg takarítanom kellett volna. De ilyen az élet, döntéseinket nem változtathatjuk már meg. Én viszont már döntöttem, hogy harcolok, harcolunk, legalább egy kicsit. Nem kellett volna, már így is sokáig húztam, ott azon a ponton meg kellett volna állnom. Sanaa ködöt teremtett a szobában, Diego, meg, mikor az ajtó felé vetültem kardjával a szoba közepére ütött vissza. Nem, nem éreztem fájdalmat, csupán azt, mikor a padlóra érkeztem. Viszont amit éreztem, az nem öntött el örömmel. Először is a vérem szagát éreztem, igen éreztem a kezem felől a saját, kiontott véremet. Igen, biztosan az én vérem volt, már nem egyszer éreztem a szagát, ezer közül is felismerném a sajátomat, viszont az, hogy fájdalmat nem éreztem az azt jelentette, hogy azok a izéim, amik a fájdalomérzetért felelősek rongálódtak, roncsolódtak. Ez jó volt, az már kevésbé, hogy éreztem a lélekérzékelésemmel, hogy Sanaa és Diego túl közel kerültek egymáshoz, bár itt újra meg volt az esély arra, hogy meglépjek, de ezek a kis chibik túl értékesek számomra, hiszen mégis csak védelmet igértem nekik, s ők az első alattvalóim, miféle király lennék, hogyha értékes vazallusaimat veszni hagynám! Így fekve barat próbáltam lőni feléjük, hogy jelezzem, hogy én vagyok, az akivel foglalkoznia kellene, de szomorúan kellett konstatálnom, hogy egy árva kis baraárnyékot se sikerült megidéznem, hiába próbáltam újra, s újra.
Miután Diego engem a szoba közepére küldött valamiért Sanaat vette célba. Oda sonidozott hozzá, s baljában fogott karóval próbálta ledöfni, Sanaa-t valami szerencse aura lenghette körbe, mert az első döfés mellément, vagy csak arról lehet szó, hogy túl kicsi célpont volt a – főleg hozzá képes – hatalmas Diegonak. Másodjára már eltalálta, de átszúrás helyett „csak” a padlóba döngölte, s Sanaanak a szájából csak egy rövid, vékony sikkantásra futotta csak.
Sanaa a sikkantását hallva aktiváltam a Poder de la sangre képességemet, minek hatására a kezeim, s Diego kardja között a Jojo képességemhez hasonló kapcsolat állt fel, ez után magam felé rántottam a zanpakutouját, bízva, hogy ezzel magamra terelem a figyelmét. A rántás után, a kezeim miatt nehézkesebben újra talpra kecmeregtem, miközben ezeket üvöltöttem felé, s kénytelen voltam felfedni, hogy ki vagyok, hátha egy espada neve, az espadam neve helyre rázza:
- Hagyd békén a chibit, Diego-san! Nem ő forgatta fel a szobád, hanem én, Wolloh Del Desierto! 44. arrancar, a Thres espada, Räv la Luz fraccionja! – Fájt kimondanom annak a nőnek, lánynak a nevét, de kénytelen voltam, hiszen így a leghatásosabb. Mikor befejeztem az üvöltést, s már talpon voltam ressureccionom. Csak álltam, s bíztam espadam nevében, erőm már nem igen volt, csak a csodának köszönhető, hogy karjaim, kezeim még a helyén voltak. Súlyos egy sebet kaptam, s csak most kezdtem el érezni, hogy egész karom remeg. ~Mi a fene? Miféle sérülést sikerült beszereznem?~ Csak reméltem, hogy nem valami mérget kaptam, hanem csak a sérülés mellékhatása a remegés. Hogy meg is ölhet Diego? Egyáltalán nem merült fel benne, vagy legalábbis nem foglalkoztatott, hiszen bármelyik nap, bármelyik helyen, bármikor, bárhol végünk lehet, s most a sajátomnál fontosabbnak éreztem Sanaa életét, talán ezért is kerülte el gondolataimat, agyamat az, hogy a következő pillanatban végem lehet. Ennyire fontosnak tartanám ezeket a kis lényeket? Még akkor is, hogyha nő? Miféle káosz kavarog bennem? Tényleg az életem árán is képes lennék megvédeni egy szolgámat? Ennyire szükségem lenne rájuk? Talán igen, talán csak már vágyom a halált, nem tudom, a lényeg, hogy élve kell kikerülnünk ebből a szobából, hiszen holtan nem lehetünk a Thres espada hasznára. Holtan nem lehet belőlem Las Noches királya. Halványan, de ott élt bennem a remény, hogy ad egy utolsó utáni lehetőséget arra, hogy rendbe hozzam a szobáját, s azzal mindenképpen élnem kell, igen, megalázó lesz, de úgy tovább járhatom az utamat, s ez a fontos.

Spoiler:

Tárgy: Re: Halál a betörőre! Szomb. Júl. 28, 2012 10:22 am

Meglep, hogy ez az idióta még arra sem volt képes, hogy egy ilyen támadást sértetlenül megússzon, ha a lélekenergia érzékelésem vagy a szaglásom nem jelzett volna, akkor is érzékeltem volna, hogy előbb megtört, majd átszakadt a hierroja. A sérülése nem életveszélyes, nem vágtam át a lélekenergia központjai közül egyet sem, de a köd miatt nem tudom, pontosan hol találtam el. Az már sokkal bosszantóbb, hogy nem bírok vakon pusztán a lélekenergia érzékelésemmel eltalálni egy ekkora célpontot, ez könnyedén jelenthetné, hogy a karóimmal elhibáztam volna egy létfontosságú szervet. Másodszorra sikerül nekicsapnom a földnek, de valamiért ezt is túlélte. Átkozottul nagy csalódás, hogy ennyire pontatlanok a támadásaim, de jó, hogy így jöttem rá, mint ha egy olyan ellenfél ellen derült volna ki, aki veszélyforrás. Felemelem a kardom, hogy végezzek vele, de egy ellenkező irányú erőhatás megakadályozza, hogy lecsapjak.
A kardot fél kézzel is meg tudom tartani, miközben a vállam fölött hátra nézek, de nem látok semmit, amivel megragadták volna a fegyvert, tehát ez egy mágikus képesség. Nem érzékelek mást, úgyhogy a törpe lélekenergiájának lecsökkenése miatt szétoszló köd miatt eddig korlátozott látásom nélkül is sejtettem, hogy a fogyatékos képességének „estem áldozatul.” Azokkal a sérülésekkel nem bírja sokáig tartani a kardom, de azért összegyűjtök a bal kezemmel egy barát, amit készülök felé lőni.
Amikor meghallom, hogy mit mond, mégsem folytatom a behatolók kivégzését. Először végre olyan információt kaptam, amit számon tudok kérni. Vagy hatalmas mázlija van, mert az egyetlen olyan espada nevét sikerült eltalálnia, akinek a neve megállította a kezemet, vagy igazat mond. Kizártnak tartom, hogy bárki tudna arról, hogy találkoztam harmadik espadával, és hogy tartozom neki, amiért kéretlenül segített nekem edzeni, úgyhogy az tűnik valószínűbbnek, hogy igazat mond. Persze, ez a férfi tökéletesen beleillik abba a kategóriába, amit a thres espada lenéz, úgyhogy még mindig nem vagyok biztos benne, hogy nem csak szerencséje volt. Végül is, Räv-san kétségtelenül erősebb nálam, nála csak két erősebb espada van, Natalie-sama és az, aki Slarint váltotta. Bár nem így van, hiheti, hogy ismerem Slarin korábbi fracciónját, a primerát, és szintén hiheti, hogy haragszom a jelenlegi segundára, de ez sem így van, az a fickó nem taszította le a régi espadámat, ő önként távozott. Kézenfekvő választásnak tűnik az az espada, akivel elvileg semmilyen kapcsolatom nincs, mégis a legerősebbek közül való, egy gyengébbtől nem biztos, hogy annyira megijednék.
-Nem hiszek neked, de kaphatsz még egy esélyt- miközben beszélek, a valamilyen csoda folytán az ágyamra került elsősegély ládát kinyitom, és odadobok némi kötszert a fickónak. –Nem akarom, hogy mindent összevérezz. Kitakarítasz, utána pedig elkísérsz az espadádhoz, mert amennyire ismerem, nem engedné a hozzád hasonló „mihasznáknak”, hogy körülötte sompolyogjanak- a mihaszna szót egy kicsit jobban kihangsúlyozom, ezzel jelezve neki, hogy tényleg ismerem az espadát. Nem tudom, milyen reakciót várok pontosan, de ha ismeri Rävot, akkor már valószínű hallotta ezt a szót, nagy valószínűséggel rá is használta már. Ha semmilyen reakciót nem látok, az arra utalhat, hogy hazudott, ha pedig túlzottan megijed, az azt jelenti, hogy tényleg ismeri, de nem a fracciónja, ebben az esetben pedig ő fogja megölni. Persze abban az esetben sem valószínű, hogy boldog lesz, ha tényleg a fracciónja.
Őszintén meglep, hogy egy értelmi fogyatékost bárki alkalmazott maga körül fracciónként, az meg pláne, hogy egy értelmi fogyatékosnak is vannak saját követői. Ezzel a képességgel együtt már egy kicsit erősebbre, jól lehet, sokkal haszontalanabbra tippelném Wolloh(?) képességeit.
A kardomról leráznám a vért, de látom, hogy már nincs ott, úgyhogy valószínű akkor folyhatott le, amikor ki akartam végezni a kisebb arrancart. Ő nem érdekel már, úgyhogy visszarakom a kardom a hátamra, és szemmel tartom az arrancart, hogy takarít-e. Már úgysem juthat messzire a sérülései miatt, és mint kiderült, a kis izé élete is fontos neki, úgyhogy nem is fog meglépni. Ha ellenáll, akkor Räv ide, Räv oda, komolyan kinyírom, hülyén néz ki, ha egyazon ellenfél ellen kétszer kell kardot rántanom.

Tárgy: Re: Halál a betörőre! Hétf. Júl. 30, 2012 12:45 am

Ahogy vetültem volna az ajtó felé, Diego a kardjával visszacsapott a szoba közepére. Nem túl fejlett, de azért fejletlennek sem mondható lélekenergia érzékelésemmel éreztem, hogy valahol Sanaa környékén lehet. Nem engedhettem, hogy a kislányt bántsa, viszont sajnos barat nem sikerült megidéznem az ellenfelemre, vagy legalábbis arra fele, viszont a lényeg, hogy sikertelenül próbálkoztam, nem tudtam használni a bara technikát, talán a sérülésem miatt? Ellenben szerencsére a Poder de la sangre technikám segítségével sikerült magamra terelnem a figyelmét, valamint az espadam neve megállította a büntető eljárását. Miután kijelentette, hogy szavaimnak nem hisz, valamit elvett az ágyáról – nem emlékeztem, hogy mi lehetett rajta – aztán hozzám dobta, azzal a kijelentéssel, hogy nem akarja, hogy mindent összevérezzek. Szavaiból és abból, hogy ránéztem a valamire, amit elkaptam tudtam, hogy kötszert kaptam. A kezelésében, vagyis a kötszerek használatában nem vagyok valami nagyon gyakorlott, de azonnal elkezdtem magamra kötözni, bár majdnem fölöslegessé vált a kötszer, mert a szívem… szóval a lélekenergiám majd befagyott, mikor azt mondta, hogy a kitakarítás után kísérjem el az espadamhoz, a Thres espadahoz. x.x És még Diego is lemihasznázott, mire kellemetlen, kínos mosoly fagyott rá az arcomra. ~Ismeri, igen, minden bizonnyal ismeri Thres espadat, sőt talán még jóban is lehetnek. Ez felettébb kellemetlen.~ A pár pillanatnyi lefagyásom után gyorsan befejeztem a felkarjaimon lévő sebek bekötözését.
- Nem lehetne, hogy ezt a félreértést Thres espada-sama kihagyásával intézzük el? Nem szeretném ilyen dolgokkal zaklatni. – Kérdeztem miközben guggolva felemeltem a földről Sanaat, aki még mindig a kicsike kezeiben szorítja a sarlókardját, úgy tűnik, hogy egy támadást sikeresen ki tudott védeni, de azt már nem tudom, hogy az a támadás ütötte-e ki, amit védet, vagy egy azutáni. A kis chibi lélekenergiája még nem tűnt el, viszont alig észrevehetően lélegzett. A kalapomat letettem a földre, s annak a tetejére tettem vissza a kicsi lényt, nehogy itt felejtsem, vagy véletlenül súlyosbítsam az állapotát.
- A végén véletlenül rá lépnék, s még többet kellett volna takarítanom. Így viszont nem fogok, hiszen a kalapomra nem fogok véletlenül se rálépni. – Mondtam némi arroganciával a hangomban miközben felálltam. A zuhanyrózsa vissza tételével és a víz elzárásával kezdtem a munkát. Miközben pakoltam, s takarítottam próbáltam meggyőzni Diego-san-t arról, hogy ne akarja belevonni az espadamat ebbe a kis afférba. Végül is mindent visszaraktam a helyére a poszterem és a láboson kívül, bár az is igaz, hogy nem minden oda került, s úgy kertült vissza, mint ahogy volt. Mielőtt azokat is a helyükre tenném vissza a kalapomat a chibivel együtt a fejemre teszem, s megindulok a posztere felé. ~Lehet, hogy komplet hülyének fog nézni, már, hogyha már most nem nézz annak, de mihelyt a poszterét és fazekát is visszatettem meg kérdem tőle, hogy nem-e tanítaná meg azt a szemtechnikát, amit használt ellenem.~

Tárgy: Re: Halál a betörőre! Csüt. Aug. 02, 2012 1:49 am

Az arrancar megrémül, amikor rájön, hogy tényleg lehet valami kapcsolat köztem és a hármas között, de mivel nem próbál rögtön minden tőle telhetőt megtenni a menekülése érdekében, valószínű csak attól fél, hogy még tőle is megkapja a magáét. Azért még mindig nem vagyok biztos benne, hogy igazat mondott a kilétét illetően, úgyhogy mindenképpen le fogom ellenőrizni, hogy igazat mondott-e.
-Nem hiszem el, hogy tényleg a Thres Espada szolgája vagy, bizonyítékra van szükségem-nekem sincs túl nagy kedvem beszélni Ravval, pláne nem ilyen körülmények között, és elképzelhető, hogy nem örülne neki, hogy ilyen súlyosan megsebeztem az alárendeltjét, úgyhogy miközben figyelem a rögtönzött komorna munkáját, azon kezdek gondolkozni, hogy hogyan tudna még bizonyságot adni a szavainak.
Amikor már teljesen rendben van a szoba, intek neki, hogy induljon. Nagyjából egy méterrel lemaradva követem az arrancart, aki valószínű már tisztában vele, hogy messze nem elég gyors hozzá, hogy sikerüljön leráznia. Bár nem bizonyítja, hogy igazat mondott, azt bebizonyíthatja, ha hazudott, hogy nem találja meg a harmadik tornyot. Ennyire persze még ő sem lehet ostoba.
Amikor odaértünk, nagyjából a toronytól tíz méterre szólok neki, hogy álljon meg. -Most bemész oda, és bent maradsz három órán át. Ha előbb jössz ki, megöllek. Figyelni foglak-annak ellenére, hogy három órát mondtam, nagyjából negyed órán át figyelem csak a bejáratot egy kevésbé látható helyről, mielőtt haza indulnék. Nem hiszem, hogy ennél több időt túlélne, ha úgy sétálna be egy Espada tornyába, hogy nincs ott semmi dolga. Ráadásul halványan érzem a Thres Espada reiatsuját a torony falain keresztül, úgyhogy vagy igazat mondott, vagy majd a lakó elintézi helyettem. Előbb-utóbb úgyis kinyírja valaki, nem mindenki olyan türelmes, mint én.

/Köszönöm a játékot!/

Tárgy: Re: Halál a betörőre! Csüt. Aug. 02, 2012 9:30 pm

Küzdőtereteket lezárom. Jutalmatok 200 LP, valamit 1500 ryou.

Gratulálok! Smile