Chiruochiba Airisu pályázatai

Tárgy: Chiruochiba Airisu pályázatai Hétf. Júl. 23, 2012 10:17 pm

Pályázati adatlap

Pályázó neve, rangja: Chiruochiba Airisu, a Yonbantai tisztje
Pályázat tárgya: Zanapkutou módosítás.
Pályázat témája: Az egyszerű zanpakutou átalakulása iker zanpakutová, illetve képesség módosítás, valamint kinézet és név módosulás.
Pályázat oka: A játék színesítése.
Megjegyzés: Az előtörténetben már olvasható, hogy mikor megpróbáltam a kapcsolatot felvenni Ginyuushijinnel, akkor volt olyan, hogy egy másik férfit ápolt. Ezzel a pályázattal szeretném megpályázni, hogy az általam látott férfi igazából a zanpakuou szellemem ikre volt, Samuraikatagi (szamuráj lélek). Ezért a zanpakuounak két neve lenne, ami a shikai megidézésében nem tesz változtatást, hiszen egy rövid kis verssel idézem meg a shikait. Viszont, mivel a kard valódibb erejéhez lenne hozzáférésem, ezért a shikai kinézete megváltozna. A fej mögött lebegő, ezüstösen fénylő méterszer méteres lantról mögöttem, a földtől úgy egy méterre lebegő két méterszer kétméteres ezüstösen, áttetszően ragyogó lanttá, aminek zanpakuou darab húrja van. A Könny dallam képesség módosulna annyiban, hogy az eddigi energia nyalábok helyett a húrok számának megfelelő energia katana lebegne a bal karom mellett, amiket külön-küllön is lehet használni, de akár egy katanaként is, és ekkor az energia katana sebzése zanjutsu/2+zanpakutou, de csak az első katana elvétele előtt kell meghatároznom, hogy az energia katanákat külön-külön, vagy egyszerre akarom-e használni. Hogyha az összeset, akkor a jobb nyitott tenyeremmel a legfelsőt az alatta lévőre kell tolnom. Valamint mostantól a dalok már nincsenek hatással rám, így a könny dallamtól már nem könnyezik már a szemem.
Változások össze foglalása:
Eredeti Név: Ginyuushijin
Új Név: Ginyuushijin to Samuraikatagi
Eredeti Shikai kinézete: Egy méterszer méteres ezüstösen ragyogó lant jelenik meg Airisu feje mögött.
Új Shikai kinézete: Airisu háta mögött a földtől úgy egy méterre lebegő kétméterszer kétméteres lant lebeg, ami áttetszően ragyog, s zanpakutou húrral rendelkezik.
Eredeti „Könny dallam” technika: Airisu kimondja a támadás nevét, jobbjával a szíve felett ökölbe szorítja kezét, s a bal kezét ökölbe szorítva előre emeli. Ezután könnyfakasztóan szomorú dallam lesz hallható, minek hatására Airisu mindig könnyezni, sírni kezd, és a hangjáték alatt Airisu bal mutató ujja segítségével becélzott célpont felé a lantból a lant húrja vastagságú energia nyalábok törnek ki. Ezt a támadást Airisu shikai idézésenként csak zanpakuto*1 alkalomszor használhatja.
Új „Namida kakyoku” technika: Airisu bal karja mellett a lant húrjainak, vagyis a zanpakutou pontjainak megfelelő számú energiakatana jelenik meg, s ekkor egy könnyfakasztóan szomorú dallam lesz hallható. Ezeket külön-külön is használhatja, de hogyha a legfelső markolatát nyitott tenyérrel rátolja az alatta lévőre, s ekkor egy katanává olvad össze az összes, s ilyenkor a sebzéshez hozzá járul a zanpakutou pontok fele is, viszont a technika második felhasználását még nem ismeri Airisu.

Pályázó aláírása:
Chiruochiba Airisu

A pályázathoz tartozó melléklet(ek):

Történet:
Nara Shiratori, a 9. osztag kapitánya egy nyílt zanpakutou edzést tartott. Eredetileg nem akartam elmenni, hiszen olyan jó viszonyban vagyok Ginyuushijinnel, hogy szerintem nem lenne szükségem ilyesmire, viszont a zanpakutoum szelleme egészen másképpen gondolta. Egyszerűen közölte velem, hogy el kell, hogy menjek erre az edzésre. Lehet, hogy rosszul gondoltam eddig. Az edzésnek köszönhetően még közelebb kerültem a nagyszerű lélekölőm lelkéhez, valamint alkalmam nyílt rá, hogy olyan két szintén nagyszerű kisnagylányt megismernem, mint Tsukit és Yorikot, a tizenkettedik osztagból. Jóformán hihetetlen számomra, hogy két ilyen ifjú hölgy már shinigami legyen, méghozzá a 12. osztagban, bár a fiatalságuk nem lep meg annyira, hiszen Ta..ki is hasonló korú, mint ők. Ezer szónak is egy az alja éjjel újra Ginyuushijinnél voltam, mert beszélni akart velem valami fontos dologról. Most kivételesen a házon kívül várt, s a hangja nagyon komoly volt, mikor üdvözölt:
- Youkosho, Airisu!
- Youkosho, Ginyuushijin! – Köszöntem vissza neki.
Miután közelebb értem hozzá mosolyogva szólt újra hozzám:
- Mióta shinigami lettél a Gotei-nél, igazán sokat fejődtél, Tomodachi! Bár, azt sajnálom, hogy a kardod forgatásában nem fejlődtél, viszont a lélekenergia kezelésed fejlődése feledteti a sajnálatomat, mivel ezzel talán hatékonyabb lehetsz. Büszke vagyok rád, nagyon is büszke. A mai teljesítményed sem elhanyagolható, igazán kedves voltál a kislányhoz. S úgy érezzük itt az ideje, hogy bemutassalak valakinek.
- Megtisztelő a dicséreted, és, hogyha nem veszed tolakodásnak, Tomodachi, akkor ki az, akinek fogsz bemutatni?
- A dicséretet megérdemled. – Mondta Cifraruha-kun, miközben a kis romos ház ajtajához fordult, s kinyitotta azt. – Az, akinek bemutatlak, az én kedves ikertestvérem. – Intett a házban a jobbjával a pamlagon félig fekvő férfire. Első ránézésre tényleg olyan volt, mint Ginyuushijin, de jobban megnézve látszott rajta, hogy szamurájféle lehet, valamint az arca… az olyan… komoly volt. O.O Kicsit félénken, kicsit Ginyuu mögé húzódva köszöntem neki:
- Konbanwa.
- Konbanwa, Airisu! – Köszönt vissza, s aztán köhögött, egy kicsit, mire én aggódó tekintetekkel néztem rá, de töretlenül folytatta. – Ne félj. Az erőmből már kaptál ízelítőt, Ginyuushijin lévén.
- A Könny dallam igazából az ő ereje. Remélem nem baj, hogyha inkább én beszélek? Te csak pihenj.
- Nyugodtan. – Felelte a másik férfi, miközben elfeküdt.
- Én a gyógyító képességekért vagyok felelős, vagyis enyémek a gyógyító képességek. Amikor a Lélek dallam technikát alkalmazod, akkor az én erőmet hívod segítségül. S eddig, mikor a Könny dallamot használtad, akkor … erejét használtad, de rajtam keresztül, ezért a technikának nem az igazi erejét használtad, csupán egy gyengébb módosulatát.
- Soka. – Mondtam, hogy jelezzem Ginyuushijin felé, hogy figyelem.
- Viszont … most már megengedné, hogy a valódi Könny dallam technikát használd, már, hogyha megfelelsz számára. Valami furfangos talányos próbát talált ki számodra. Még engem se avatott be, hogy mi az.
- Ginyuushijin! Kérlek, hagyjál magunkra! – Ült fel a komolyabbik, s miután Cifraruha-kun kiment így folytatta. – Gyere, üljél le elém!
- Itt vagyok. – Mondtam miután leültem.
Mélyen a szemembe nézett, éreztem, mintha teljesen belém látna, ellenben mintha engedné, sőt kérné, hogy én is belé lássak. Ahogy a szemei mélyére néztem bölcsességet láttam, többet nem, csupán bölcsességet, bár ez másféle volt, mint Ginyuushijiné, de mégis tiszteletreméltó. Nemsokára megszólalt:
- Hogyha kardot rántasz, miért teszed? – Kérdezte, s a válaszon nem kellett sokat gondolkoznom, hiszen egyszerű volt.
- Hogyha nem gyakorlás miatt, akkor azért, hogy másokat védjek.
- Nem gondolod, hogy túl hamar válaszoltál?
- Nem.
- Értem. És mikor gyakorlás miatt vonod elő a kardod, akkor miért gyakorolsz?
- Hogy erősebb, ügyesebb, képzettebb legyek.
- Miért akarsz jobb lenni? Miért akarod folyton felülmúlni önön magadat?
- Hogy másokat védhessek. Nem akarok senkit se elveszíteni a környezetemből. – Akaratlanul is kicsordult a szemem sarkából pár könnycsepp, hiszen eszembe jutott, hogy milyen nagyszerű embereket loptak el mellőlem. – És, hogyha jobb vagyok, akkor több mindentől óvhatok másokat, könnyebben tudok segíteni nekik.
- Értelek. Viszont tudod-e, hogy mire való egy kard?
Ez már nehezebb kérdés volt, bár igazán egyszerűnek tűnt. ~Egy kard felhasználására több módszer is lehetséges… Viszont a leggyakoribb az a vágás. S mivel a kard elsősorban hadászati eszköz, ezért ölésre tervezték, szánták. Ebből arra lehetne gondolni, hogy erre is való. Ölésre, de valamiért azt érzem, hogy nem, valamint én se arra használom. Ez vajon azt jelenti, hogy rosszul használom? Vagy talán azt, hogy nem mindenki tudja, hogy mire való? Én arra használom, hogy ha nincs más mód, mások védelme érdekében harcoljak.~ Ameddig gondolkodtam, addig csendben figyelt, s várta türelmesen a válaszomat:
- Hogy harcoljunk vele. Van, hogy a szó semmit sem ér, s azzal együtt a kidoukra is gondolok, ott a kardokkal kell küzdeni, harcolni. Bár én jobban szeretem, hogyha nem kell használni a kardokat, se a kidoukat, de olykor kénytelenek vagyunk fegyvert ragadni.
- Ez is egy válasz. – Válaszolt, aztán talpra kecmergett. Ruhája hasonlított az egyenruhánkhoz, csak fekete helyett világosbarna színű volt. Intett, hogy én is álljak talpra. Természetesen felkeltem a földről. Oldalára olyan kard került, akár a zanpakutom, viszont az én oldalamon is oda került. Meghajolt felé. – Samuraikatagi a nevem.
Én is meghajoltam felé:
- Chiruochiba Airisu az én nevem.
Közben Ginyuushijin is bejött, s Samuraikatagi mellé állt, s az ő oldalán is ott volt egy zanpakutou, s mosolyogva szólalt meg:
- Örülök, hogy megfeleltél, Airisu. Így azokat, akiket kedvelsz, szeretsz, s akiket akarsz, nagyobb hatékonysággal védheted meg! Most idézzük meg a shikai állapotot.
Mindhárman egyszerre mondtuk el az idéző versikét:
„Ohisama wa nemurikomu. / A nap mélyen alszik.
Otsukisama wa warau. / A hold mosolyog
Biwa wa kurayami o uchihorobosu! / A lant elpusztítja a sötétséget!”
~Most értelmet nyert, teljesen értelmet nyert a kis vers. A Nap, ki mélyen alszik, az Samuraikatagi, a Hold, aki mosolyog, az Ginyuushijin, a lant, ami a sötétséget elpusztítja az a shikai.~ A kettejük háta mögött egy, s én mögöttem egy, a földtől úgy egy méterre lebegő két méterszer kétméteres ezüstösen, áttetszően ragyogó öthúrú lant volt.
- Namida kakyoku! – Adta ki a parancsot Samuraikatagi, s a balján a karja mellett öt energia katana jelent meg, viszont a technika mellékhatásaként jelentkező dallamot nem hallottam.
- Airisu, mikor megidézed a dallamokat, akkor a hangjátékokat te már nem fogod belül hallani, vagyis nem lesznek hatással rád. Most te is idézd meg a technikát! – Magyarázott Cifraruha-kun.
- Rendben. Namida kakyoku. – Adtam én is ki a shikai képesség előhívásának a parancsát, s az én bal karom mellett is megjelent öt energia katana.
- Láthatod, adtam neked katanákat, amikkel harcolhatsz, s mindaddig nálad lehetnek, ameddig megfelelően használod. – Jelentette ki Samuraikatagi, aztán deaktiválta a shikai technikát és shikait, s visszafeküdt a futonjára. Én is követtem a példáját, s újra alapállapotba helyeztem a kardom.
- Hosszú nap áll mögötted. – Mondta mosolyogva Ginyuushijin, miközben a házból kikísért. – Rád fér a pihenés. Dewa mata!
- Ja mata! – Köszöntem el tőle. Örültem, hogy megismerhettem Cifraruha-kun testvérét, valamint, annak is, hogy megbíznak bennem annyira, hogy ekkora támogatást adnak ahhoz, hogy harcolhassak az ellen, hogy bárkit is elveszítsek. Így boldogan aludtam el, bár azért reméltem, hogy nem Ginyuushijin tréfált meg újra egy álommal.

Tárgy: Re: Chiruochiba Airisu pályázatai Kedd Júl. 24, 2012 11:15 pm

Üdvözlet!

Ugyan shikai módosításra nem követelmény, hogy a pályázat IC leíró részt is tartalmazzon, én nagyon örülök annak, hogy megírtad, hogyan találkozott karaktered a másik zanpakuto szellemmel. Hangulatosra, élvezetesre sikerült, úgyhogy csak annyit tudok mondani, hogy hű. Surprised

Ami a képességmódosítást illeti, nagyobb szinteken gondot okozhat, hogy ha az összes katanát egyszerre használva zanpakuto/2 a sebzésed. Ezen egy kis módosítást mindenképpen végeznék. A játékban éppen meglévő katanáid számának a felét adhatod hozzá a sebzéshez, valamint csupán a sebzés lesz nagyobb, a karakter harci tudása nem.

Mindent összevetve a módosítást ELFOGADOM.

Tárgy: Re: Chiruochiba Airisu pályázatai Szer. Szept. 26, 2012 7:34 am

Összetett pályázati adatlap

Pályázó neve, rangja: Chiruochiba Airisu, a Yonbantai tisztje
Pályázatok száma: 3, azaz három
Pályázatok tárgyai: Harmadik shikai képesség, Bankai, Kapitányi rang
Pályázat témája: A harmadik shikai technika megszerzése, a yonbantai kapitányi rangjának elérése, s feltételeinek teljesítése, vagyis a bankai szint elérése
Megjegyzés(ek):
I. A pályázat benyújtására megkaptam az engedélyt.
II. A karakterek (Soutaichou, Kawashima-taichou, Shirouichi-taichou, Shiranui Naomi-fukutaochou, Rosui "Neesan" Kagehime) irányítására az engedélyt megkaptam.
III. Harmadik shikai technika:
Neve: Jinketsukakyoku (Hősdal)
Leírása: A kezeimen fehér kesztyűk jelennek meg. Képes vagyok a tenyerem elé tenyér méretű reiatsu lantot idézni, ami gyógyerejű. Kettő féleképpen lehet felhasználni:
1. Hogyha a kezemet úgy tartom, mintha a shakkahou technikát használnám, viszont itt egy tenyérnyi lantot idézek meg, s azt lövöm a célpontra, s a lant a célpont feje felett fog lebegni, addig, amíg vagy kettő-öt könnyebb sérülése nem gyógyult meg, vagy egy súlyosabb, de legfeljebb egy fertályórán át. (Nem lehet előre tudni, hogy mennyi és milyen fajta sérülést kezd el gyógyítani.) Tamashii kakyoku technikával megegyező gyorsasággal gyógyít.
2. A kettő kézfejemet egymásra helyezem, s úgy idézem meg a reiatsu lantot, aztán a sérült felület fölé viszem, s azt a területet Tamashii kakyoku-technikánál 3x gyorsabban gyógyítja.
Mind a kettő alkalmazási módot legfeljebb zanpakutouszor lehet használni zanpakutou*3 percenként.

III. Bankai:
Neve: Biwafutago (Lantiker)
Kinézet: Egyenruhám teljesen megváltozik, fekete helyett világoskék alapú lesz, amin piros, sárga, lila színekben különböző minták láthatóak, valamint a szegélyek fehér helyett világoszöldek lesznek. A hajam a fejem tetejére lesz kötve, s egy lantot ábrázoló fej/haj dísz van ott. Valamint egy sápadt zöld színű páncélos, vörös maszkú samurai jelenik meg mellettem, akinek a kezében egy tachi van, minek a tsuba-ja lant formájú.
Képesség: A samurai, aki megjelenik mellettem, ő az egyik zanpakutou szellemem, Samuraikatagi, aki az egyetlen támadó technikáért felelős, viszont amiért megidéződik, ezért nem vagyok képes az általa biztosított technikát alkalmazni. Ennek az előnye az, hogy ameddig gyógyítok, vagy bármit csinálok, addig Samuraikatagi harcol, vagyis védi engem, minket. Ellenben bankaiban elég a kezemet egy seb, sérülés fölé helyeznem, s máris tudom, hogy mi okozta azt.

Samuraikatagi harci képessége:

IV. Kapitányi rang:
Yashiji-taichou egy eddig ismeretlen, s súlyosnak tetsző betegség miatt a Soutaichou és a 46-ok tanácsának engedélyével hátrahagyva a Yonbantait, hogy gyógyírt találjon rá. Valamint így az esetleges fertőzés lehetőségét is elkerülheti. (Azért sajnálom, hogy ezt nélkülünk kívánja megoldani. T.T )

Pályázó aláírása:
Chiruochiba Airisu

A pályázathoz tartozó melléklet(ek):

Történetek:

A harmadik technika, avagy mélyebb látogatás a belső világomban

Azt hittem, hogy az eddig megszokott látogatásom lesz ez is, mint az eddigi összes, de tévednem kellett. A kopottas kis házban csak Samuraikatagi volt ott.
- Konichiwa, Samuraikatagi! – Hajoltam meg felé.
- Gondolom megint Ginyiishijinnel szeretnél beszélni, igaz? Ő is veled. Megmutatom, hogy merre kell menned! – Kelt fel a fekvőhelyéről, aztán a katanaját és wakizashijat magához vette.
Én csendben vártam, amíg elkészül. ~Vajon merrefelé lehet Gin-rin? És vajon miről akar beszélni? Nem régibben említette, hogy a belső világomnak vannak mélyebb részei is. Lehet, hogy az egyik ilyenben van? Már igazán érdekel, hogy mik lehetnek arrafelé. Lehet, hogy most fogja megmutatni? Vagy csak beszélni fog róluk?~
- Csak akkor kövess, hogyha készen állsz! – S már ki is ment.
~Készen állni? o.O? Mire? O.O? Hogyan? O.o~ Nem volt időm késlekedni, hiszen valamit mondani akart nekem Gin-rin. Samuraikatagi után futottam, aki lassan haladva kerülte meg a házat. Még csupán az oldalfalánál tartott, mikor utolértem.
- Samuraikatagi! Mire kell, hogy készen álljak? – Viszont ő nem válaszolt, csupán a ház mögött egy útra mutatott, ami a távolba vezetett. Régebben is láttam már ezt az utat, de csak távolabbról, mivel Gin-rinnel csupán a házban, vagy az előtti részen sétálva beszélgettünk.
Samiraikatagi egész végig szemmel követett, amíg el nem távolodtam annyira, hogy már ne láthassuk egymást. Ami furcsa volt, hogy szokatlanul gyorsan távolodtunk egymástól, pedig én nem haladtam gyorsan. ~Szóval ezt az utat követve juthatok el hozzá. Vajon milyen messzire kell mennem?~
Pár perc séta után egy kicsit homályosabb alakot vettem észre az út jobb oldalán, a réten. Kisvártatva megláttam, hogy Ginyuushijinhez közeledek. Amikor pár lépésre voltam tőle ő is az útra lépett, s így az alakja tisztább lett.
- Örülök, hogy látlak, Airisu! – Üdvözölt, mikor mellé értem.
- Én is örülök, Ginyuushijin! Samuraikatagi mondta, hogy beszélni akarsz velem.
- Kövess! Most beljebb hatolunk a világodban. – Indult tovább. – Pár nappal ezelőtt már említettem neked, hogy a belső világodban vannak mélyebb helyek is.
- Hai!
- Ezek az erődet rejtik, más dolgokkal együtt. – Amikor a mondatot befejezte egy kettős elágazáshoz értünk. – Itt jobbra fordulunk, a baloldali út egyelőre nem fontos számodra! Amiért jöttünk, az errefelé van, amerre a már ismert kettő shikai technikád is. Mind a kettő egy-egy másik házban van, ahol nem csak a technikák találhatóak, hanem az is, ami táplálja, a hozzá tartozó emlékek. Mivel itt vagy, úgy hiszem felkészültél!
~Áh! Szóval erre kellett felkészülve lennem?~ Közben kettő leágazás mellett elhaladtunk, s a harmadiknál lefordultunk. S egy olyan ház… nem, ez teljesen ugyan az a ház volt, nem csak hasonló, mint ahol a zanpakutou lelkeim laknak, hanem minden egyes részletében olyan ház volt, mint amilyenben Rukongaiban laktam a testvéreimmel. Szemembe könnyek szöktek, s észre sem vettem, hogy az útról lejöttünk, s csak a füvön. A háztól úgy pár méterre álltam meg, s könnyeimet letöröltem.
- Mi ez a hely?
- Hát nem ismered fel?
- De, ez itt a rukongai-i házunk, ahol a testvéreimmel laktam. Viszont azt nem értem, hogy mégis mit keres ez itt, és miért jöttünk ide?
- Odabent újabb technikára lelhetsz rá! Idekint megvárlak, nem mehetek be, viszont neked be kell menned! – A jobbját a vállamra tette bíztatóan, aztán kisvártatva meg is szólalt. – Menj!
Ahogy beléptem a házba az otthon melege lepte el a szívemet. Bár tudtam, hogy ez csak az emlékeimből épült, vagyis csupán emlékek halmaza, de mikor megláttam magammal szemben Misa-neesant ledermedtem. Már-már azt hittem, hogy tényleg itt van, de csupán egy emlékkép volt, hiszen kisvártatva velem és Kiraval együtt kiszaladt a házból. ~Testvéreim! T.T~ Beljebb léptem, oda, ahol Misa feküdt, miután visszajött a karddal. Ott ült a futonján, de ahogy közelebb értem hozzá fél pillanatig azt hittem, hogy Chiyot látom. O.O? ~Kísérteties a hasonlóságuk. És lehet, hogy kezdenek összemosódni az emlékeim? T.T Sajnálom Misa! T.T~ Már-már léptem volna tovább, mikor valami furcsát láttam meg. Misa kardjának a tsubajára egy lant alakú függő volt. Közelebb léptem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg ott van-e, valamint tényleg az-e, de ekkor hírtelen máshová kerültem. Bele az egyik emlékembe, mikor Misa nekem akarta adni a kardját, aztán hirtelen egy másik emlék tőrt elő, amikor Sakuraval a sérüléseit láttuk el, ezután meg az összes rosszulléte, fájdalma, sérülése gyorsban egymás után végig pörgött a szemem előtt. Végül minden egyes barátom, társam, és az összes beteg, kit láttam, mind-mind végig pörgött a szemem előtt. Ezek után láttam, hogy valami technikát használok, aztán sötétség, s Ginyuushijin hangja:
- Jinketsukakyoku (Hősdal) a neve!

Kapitány? Én?

Kawashima-taichou:
*Teljes "pompámban" látogattam meg a yonbantait, kék haorim szinte lobogott mögöttem igyekezetemben. Megelégeltem azt, hogy egyes dolgokra képtelen vagyok, úgy tűnt gyógyítás terén elértem a határaimat. Márpedig nekem szükségem volt arra, hogy ne csak hadouk és bakudouk terén legyek kidoumesteri szinten, hanem gyógyításban is. Reika-chan érdekében...
Tisztában voltam azzal, hogy a 4. osztag kapitánya visszavonult, így a hadnagy megkeresése volt a célom, viszont a tisztek útmutatása nem vezetett eredményre. Határozottságom hamar tétovaságba ment át, máris kerestem a következő valakit, akitől kérdezősködhettem volna. Tekintetem ekkor akadt meg egy ismerős arcon*
- Airisu-san, egy pillanatra! Nem tudod nekem megmondani, merre találom a hadnagyot? Sürgős lenne Neutral

- *Szólítottam meg az egyletből ismert alakot*

’Risu:
*Egy kisebb könyv rakással a kezemben, úgy 8-9 könyvvel tartottam a társalgónkba, hogy ismereteimet bővítsem, hogyha szükség lenne a segítségemre nagyobb biztonsággal tudjak segíteni annak, aki segítséget kért tőlem. A könyvek között volt pár, ami mérgezéssel, volt gyerek betegséggel, sérülésekkel foglalkozó könyv.
Szóval éppen a társalgóba tartottam a könyvekkel a kezemben, mikor előttem nem messze előttem egy kékhaori tűnt fel. Rögtön tudtam, hogy kit sodort az osztaghoz a szél, Kawashima-kidoushuutaichout, a Férfiegylet elnökét. A kíváncsiággal óvatosan kell bánni, mert ki tudja, hogy milyen hirtelen, gyorsan kapunk rá választ. Hát én is így jártam, csupán megfordult a fejemben, hogy "Kíváncsi vagyok, hogy vajon mit kereshet itt?", mikor ő is észrevett, s rögtön Amatsu-fukutaichou után érdeklődött.
- Üdvözlöm. - Biccentettem illedelmesen, mivel a meghajlás így szóba se jöhetett. - A társalgónkban láttam utoljára, így hogyha minden igaz még ott lesz. Kérem kövessen! ^^ *Indultam tovább a társalgó felé, olyan tempóban, amivel nem dobom el a könyveket, valamint elég gyors, hogy a sürgős jelzőnek eleget tegyek vele.*

Kawashima-taichou:
*Az üdvözlésre jómagam is egy biccentéssel reagáltam, melyet némi köhécselés követett a részemről. A férfi udvariassága azt hiszem bőven meghaladta az enyémet, apám biztosan követendő példaként állítaná elém Neutral

*
- Nos, éppen onnan jövök. Más is azt mondta, hogy ott találom, de hacsak nem maszkírozta el magát, akkor nincs ott Neutral

- *Jegyeztem meg a fejemet vakarva, miközben Airisu-san mellett sétáltam. Felsóhajtottam, úgy tűnt ez nehezeb lesz mint sejtettem* - Mindegy, lehet hogy te is tudsz segíteni. Saját zanpakutouk okozta sérülésekben mennyire vagy tájékozott? Neutral

- *Kérdeztem a magam szokásos mély és unott hangján*

'Risu:
*Miközben a társalgó felé haladtunk Kawashima-taichou elmondta, hogy nincs ott. Hogyha ott nincs, akkor esetleg a gyengélkedőben, vagy az irodában, szobájában lehet. Miközben gondolkoztam megkérdezte, hogy a saját zanpakutounk okozta sérülésekhez mennyire értek.*
- Főleg a fegyverek, harcokban szerzett sérülésekhez értek. Így lehet, hogy én is tudok segíteni. - *Mosolygok bíztatóan, aztán elgondolkodó arckifejezést veszek fel, s magamban gondolkodok... vagyis majdnem, azt leszámítva, hogy ki is hallatszik a gondolat menetem.* - Bár eddig más ökle, lába, zanpakutouja, fegyvere, kidouja, vagy egyéb reiatsu alapú támadása okozta. A saját zanpakutou által okozott az más lehet... - *S ekkor vettem észre, hogy eddig mindent hangosan kimondtam.* - Gomeno! - *Mondtam kínos mosoly kíséretében.* - Miféle sérülésről lenne szó pontosabban?

Kawashima-taichou:
- Souka Neutral

Nos, valóban nem szokványos, hogy valaki a saját kardjától sérül meg - *Bólogattam Airisu-san eszmefuttatására. Nem látszott az arcomon, de örültem neki, hogy talán segítséget nyújthat* - A téli arrancar támadásban sérült meg az egyik tisztem. Az ellenfele a saját zanpakutoujával szúrta át a mellkasát. Minden más sebét maradéktalanul sikerült begyógyítani, azonban ez az egy, egy csúnya és érzékeny heg formájában nyomot hagyott. Többször is járt itt kezelésen azóta, valamint én is megkíséreltem gyógyítani hagyományos gyógyító kidoukkal, azonban nem vezetett eredményre. Tanácsot szeretnék kérni, hogy mi lehetne az, amit esetleg megpróbálhatnék még Neutral

- *Próbáltam minél részletesebb tájékoztatást adni az esetről. Ami azt illeti, nem szívesen hagytam volna, hogy személyesen is megvizsgálja Reika-chant, szóval reméltem, hogy elég lesz Neutral

*

'Risu:
*Figyelmesen hallgattam a leírást a sérülésről. Ez másféleképpen kellemetlen eset, mint amire gondoltam, hogy esetleg a zanpakutou haragudott meg a használójára, s a technikája ütött vissza rá.*
- Sajnálatos esett. Valamint kicsit komplikáltabb, mint amire gondoltam. Talán csak arról lehet szó, hogy a regenerációt elősegítő reitsu áramlás is rongálódott, ilyesmiről már olvastam. Hogyha erről van szó, akkor csak annyi az egész, hogy bizonytalan mértékben lelassult a gyógyulás. Ellenben akár az is lehet, hogy a saját zanpakutouja nem engedi gyógyulni azt a sebet. Minden bizonnyal ön is hallott olyanról, hogy a zanpakutou szellem segített valahogyan a sérült shinigamijának, így nem elképzelhetetlen szerintem, hogy maga a zanpakutou gátolja a gyógyulást. Viszont megfelelő tudással és erővel így is gyógyítható, de mégis könnyebb lehetne, hogyha kibékülnének. Természetesen nem mondom biztosra egyiket sem, mivel akár valami, az arrancar által a fegyverre, s így a tisztje testébe jutott fertőzés is okozhatja a problémát. ^^ - *Ekkor elértük a társalgó ajtaját.* - Hogyha gondolja, odabent a bent található könyvekben pontosabban utána járhatunk, hogy a tisztjének a gyógyulásához melyik úton kellene haladni. ^^

Kawashima-taichou:
*Magamba mélyedve elmélkedtem a hallottakon. Felvázolt néhány lehetőséget, és nem mindegyikre gondoltam eddig, ami azt illeti* - Hm... a regenerációs folyamatot segítő reiatsu áramlás károsodása miért csak a test egy bizonyos részére hatna ki? - *Kérdeztem bizonytalanul, elvégre csak az az egy seb makacskodott* - Tudtommal a zanpakutou és a használója között ugyanúgy fennáll a harmónia, mint a sérülés előtt volt. Ha viszont esetleg fertőzés, akkor lehetséges, hogy a lidérc reiatsuja akadályozza a gyógyulást valahogy? Még valami... ami azt illeti, Reika-chan egy ideig meglehetősen labilis mentális állapotban volt a sérülést követően, hosszabb ideig, mint azt az érzelmi sokk okozná - *Tettem hozzá egy adalékot, bár tartottam tőle, hogy csak még nagyobb lesz így a katyvasz. Ráadásul nem ez volt az egyetlen rendellenesség a lánynál, viszont hogy mit tanul, nem mondhattam el.*

'Risu:
- Úgy hathat ki csupán egy területre a testen, a regeneráció sérülés, hogy csupán ahhoz a területhez tartozó rész, áramlat zavarodott, sérült meg. Legalábbis én így vélem. - *Válaszoltam az első kérdésére.*
*Az bíztató volt, hogy a zanpakutou és a shinigami között továbbra is fenn áll az ddigi együttműködés, viszony. Valamint Kawashima-taichou jól gondoltam, hogy akár a hollow reiatsuja is lehet a fertőzés, viszont azt szomorú volt hallani, hogy lassabban dolgozta fel a sokkot, ellenben ez még nem jelent önmagában sokat, bár nem értek túl sokat a pszichológiához, de azt tudom, hogy nem mindenki dolgozza fel ugyan olyan gyorsan a traumákat, ellenben, hogyha mégsincs, vagy volt harmóniában a zanpakutou lelkével, akkor ez annak a jele is lehetett.*
- Igen, akár a lidérc lélekenergiája is akadályozhatja, hiszen teljesen idegen reiatsu került a testébe, ez akár méregként is hathat. Viszont az, hogy lassabban dolgozta fel a sérüléssel járó sokkot, nem feltétlenül ad okot az aggodalomra. - *Próbáltam bíztatóan mosolyogni.* - Bár ehhez érdemes tudni, hogy általában mennyire ura érzelmeinek, milyen gyorsan dolgozza fel az érzelmi sérüléseket, valamint a többi ehhez kapcsolódó dolgot, amit bizonnyára ön tud, hiszen abból, hogy ilyen közvetlenül nevezi meg a tisztjét azt jelenti, hogy elégségesen ismeri őt. ^^
//off: az elégségesen kifejezést a megfelelően szinonimájaként kell érteni ^^//

Kawashima-taichou:
*Míg beléptünk a társalgóba, én az államat vakarászva hümmögtem a hallottakon. Yukariko-san nem volt ott, ahogy tíz perccel ezelőtt sem, feltehetőleg közbejött neki valami.*
- Hogy tudnám megvizsgálni a regenerációs reiatsu-áramlást, Airisu-san? Neutral

- *Kérdeztem, mivel reális eshetőségnek tűnt ezek alapján, viszont ilyen típusú tudással nem rendelkeztem. A sebellátás, gyógyítás az már egész jól ment, de a vizsgálatokkal nem foglalkoztam. Viszont ahogy rájöttem, hogy mi csúszott ki a számon, némi krákogásba és torokköszörülésbe kezdtem. Nem közismert tény, hogy együtt vagyok egy tisztemmel, csak a barátaim tudják*
- Khm... elég régen szolgál már az osztagban, volt alkalmam megismerni Neutral

- *Magyarázkodtam, ami persze nem volt igaz, mármint az, hogy régen van az osztagban* - Ami azt illeti, könnyen bepánikol, de amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan is múlik el nála ez az állapot. Ezért is feltételeztem, hogy a sérülésnek köze lehet esetleg a labilis lelkiállapothoz, ha trauma éri az gyors, de intenzív lefolyású szokott lenni, nem nyúlik el - *Próbáltam kielégítően felelni. Meg-megrezzentek az ajkaim, azt hiszem kicsit túl sokszor kerül miattam ilyen helyzetbe az én kis tündérvirágszálam :/*

'Risu:
*Ameddig a kérdésére adandó válaszon gondolkodtam, fél füllel figyelmesen hallgattam az újabb leírását, s valamint arra vigyázva, hogy a könyvek ne döljenek el, s keltsenek hangzavart, óvatosan letettem az ajtó egyik üres, s hozzánk legközelebb lévő részére. Természetesen az a pár osztagtársam, akik jelenleg idebent tartózkodtak, illedelmesen köszöntek Kawashima-taichounak.*
- Ano... Ebben a vizsgálatban nincs tapasztalatom, és az sem biztos, hogy lehet vizsgálni... Viszont, talán egy két fős módszerrel esetleg, bár ön talán egyedül is képes lehet rá, hogyha képes eléggé megosztani a figyelmét. Akarom mondani, a módszer az lenne, hogy ameddig valaki gyógyítja, mondjuk a Keikatsu-val, addig valaki magát a lélekenergia áramlást figyelné, vagyis azt, hogy a sérülés felé áramlik-e reiatsu a testében, valamint, hogy mekkora mértékben. Hogyha szabad tudnom, a tisztjének pontosan hol van a sérülése? Mert lehet, hogy a szokatlan hely miatt tartott tovább az érzelmi feldolgozása, bár sajnos így, hogy önmagához is szokatlanul túl hosszú ideig tartott, azt sem szabad kizárni, hogy esetleg a zanpakutouja megharagudott rá.

Kawashima-taichou:
- Souka-souka Neutral

- *Bólogattam a módszer hallatán, azt hiszem ezt egyedül is meg fogom tudni oldani. Közben pedig visszaköszöntem a bent tartózkodóknak egy intéssel* - A sérülés a rekeszizom környékén van, egy rézsútos heg kissé jobb felé, nagyjából itt. Nem intim helyen van, ha erre célzol Neutral

- *Mutattam meg magamon, és imádkoztam, hogy ne godolkodjon el azon, miért is tudom ilyen pontosan behatárolni* - Ha esetleg mentális eredetű a probléma, azon hogyan tudnék segíteni, Airisu-san? - *Jött az újabb kérdésem, azt hiszem lassan nagyjából körüljártuk a témát.*

'Risu:
*Amikor arra utalt, hogy én azt hihettem, hogy olyan helyen van a sérülés, enyhe pír úszott az arcomra.*
- N-n-nem arra gondoltam. Csupán egészen másmilyen érzéseket vált ki, hogyha valakit majdnem szíven szúrnak, mint az, hogy a jobb tüdeje mellett szúrnak el. - *Hadartam gyorsan. S csak ekkor esett le, hogy a tisztje, akinek a sérüléséről szó van, egy hölgy, így ahelyett, hogy eltűnt volna az enyhe pír az arcomról, ahelyett mégjobban megerősödött. Így mire felfogtam, valamint válaszolni tudtam volna, az újabb kérdésére.*
- A mentális problémákhoz még kevésbé értek, viszont mindenkinek jól szokott esni, hogyha a barátjával beszélgethet, vagy a barátja meghalgatja a mondandóját, akár a problémáról, vagy bármiről. Szóval én csak azt tudom tanácsolni, hogy barátilag beszéljen vele, hiszen barátok. ^^ Meg akár a többi barátját is meg lehetne kérni, hogy beszélgessenek vele. Sajnálom, hogy erről csak ennyit tudok mondani. Azt nem tudja esetleg, hogy az emésztésével, étvágyával nincsenek-e gondok? Valamint a lélegzetvétellel? - *Tértem vissza a sérüléshez, mert lehet, hogy nem csak felszíni gondk vannak, hanem mélyebbek is.*

Kawashima-taichou:
*Fejemet kissé lehajtva vakartam meg a homlokom zavaromban. No igen, barátok vagyunk, jó közeliek Neutral

* - Nem, nem tudok róla, hogy bármilyen ehhez hasonló tünetet okozna a heg Neutral

Mindenesetre azt hiszem, sokat segítettél, adtál néhány ötletet, szóval hálával tartozom - *Köszöntem meg Airisu-san segítségét. A reiatsu-áramlást meg tudom nézni, az idegen lélekenergia fertőzésében Tsuki tud segíteni, és talán a mentális problémából is ki lehetne indulni. Kaptam nyomokat, remélhetőleg segítenek is*
- Egyébként hallottam, mi történt Chiyo-sannal. Van már jelölt az utódlására? - *Váltottam témát, hogy azért ne csak a problémámmal zargassam, ha már raboltam a férfi idejét. Meg amúgy is érdekelt, úgy sejtettem a gyógyító alakulatom vezetőjét érdekli a dolog, csakhogy én nem találtam alkalmasnak rá*

'Risu:
- Kérem, nem tartozik semmivel, hiszen igazán nem is sokat tudtam segíteni, valamint ez a dolgom is. ^^ *Mosolyogtam rá, hiszen tényleg csak alig tudtam bármit is mondani, valamint szívesen segítek bárkinek, és az, hogy ő neki segíthettem, az számomra megtiszteltetés.*
- Igen, sajnálatos a távozása. Sad

Nem igazán tudok senkiről se, akit Yashuji-taichou helyére alkalmasnak gondolnának sokan. És nekem sincs ötletem, hogy ki lehetne rá alkalmas, bár Amatsu-fukutaichou nagyon kedves, és hogyha mondhatom mindenki kedveli. ^^

Kawashima-taichou:
- Nos, én sem ismerek túl sok kompetens gyógyításban jártas shinigamit, hiába vannak az osztagomban gyógyító kidoukra specializálódott tisztek. Ezek szerint a yonbantai is hiányában van ilyesminek Neutral

- *Bólogattam megértően, majd felsóhajtva elgondolkodtam. A 4. az egyik legfontosabb osztag a Gotei 13-ban, ha sokáig kapitány nélkül marad, az komoly problémákat okozhat. Az enyémen és az övén kívül más osztagokban nemigen lehet megfelelő halálisten jelenleg*
- Airisu-san, még nem gondolkodtál el esetleg azon, hogy te magad próbálkozz meg vele? Mármint... viszonylag képzettnek tekinthetem magam gyógyítás terén, de tudtál olyan tanácsokkal szolgálni, amik nemigen jutottak eszembe, ráadásul igen gyorsan. Bizonyos vagyok benne, hogy a tudásod megüti a szintet Neutral

- *Vetettem fel óvatosan. Az alapján, amit ma tapasztaltam, megvan benne néhány dolog, ami valószínűleg elvárás a yonbantainál*

'Risu:
*Igen, a negyedik osztag kapitánya akármilyen shinigamiból nem lehet.*
- Hogy én legyek a kapitány? O.O

- *Kerekedtek el a szemeim, hiszen sose volt célom, hogy magas pozíciókba jussak, mivel én bőven megelégedtem azzal, hogy a yonbantai tisztjeként segíthetek másoknak. ^^* - Nem, nem gondoltam még sosem, hiszen nekem nem célom vezető pozíciót betölteni, azon is csodálkoztam, mikor nem régen egy kiküldetésben én lettem megjelölve csapatkapitánynak. A szavai általi magasztalásra viszont egyáltalán nem vagyok méltő, hiszen én csak egy kis tiszt vagyok. ^^ *Mosolyogtam, viszont így belegondolva, aki a Yonbantai-taichoja ő felel mind a negyedik osztagért, mind a Gotei 13 sérültjeinek ellátásáért, tisztjeinek egészségének megtartásáért, legalábbis szerintem. Abból a pozícióból talán, sőt biztosan többek megmentésére lennék képes, viszont nem biztos, hogy elbírnám ezt a felelősséget, hiszen mégis csak chiruochiba vagyok. ^^"*
- Komolyan gondolja, hogy esetleg méltónak található lennék arra a tisztségre? - *Kérdeztem kisvártatva, hiszen hogyha igen, akkor tennem kell azért, hogy kapitány lehessek, hiszen a Yonbantai nem maradhat vezető nélkül, és ahogy a mondás tartja, ha nincs ló, a szamár is jó!*

Kawashima-taichou:
*Nem mondom, hogy nem lepett meg a döbbent reakciója, sejtettem, hogy még csak eszébe se jutott ilyesmi. Szerény, végtelenül udvarias és tisztességes embernek ismertem meg, ez abból a kevésből is lejött, amennyit eddig egy légtérben töltöttünk.*
- Mielőtt felkértek volna, nekem sem jutott eszembe sosem, hogy kapitány legyek. Csak azt tettem, amit helyesnek véltem. Igazság szerint mind a mai napig úgy vagyok vele, hogy alkalmatlan vagyok a pozícióra, amit betöltök, és bizonyos dolgokért cserébe akármikor lemondanék róla. Azonban én ebben a pillanatban úgy gondolom, hogy jó kezekben lenne a yonbantai az irányításod alatt, Airisu-san. Ha az én kezeim között nem omlik össze egy osztag, akkor a tiéd között sem fog Neutral

- *Válaszoltam a hajamat piszkálva. Nem éreztem magam olyasvalakinek, akinek joga lenne ilyesmiket mondani, kicsit furcsa érzés is volt ezeket a szavakat kimondani*

'Risu:
*Igazán meglepő volt, amit mondott, bár az is igaz, hogy nem ismerem annyira, hogy komolyabb véleményt alkothassak, Kawashima-taichouról, viszont az, hogy az osztagának tisztjei között van olyan, aki nem csak, mint kapitánya, hanem esetleg barátjaként is tekinthet rá, az igazán jó dolog. Ahogy az is, hogy olyan kedves dolgot gondol rólam, hogy megfelelnék kapitánynak.*
- Mondja, pontosan mi kell, hogy kapitány lehessen belőlem? Valamint tudna segíteni? Már, hogyha lehetek ennyire illetlen, hogy ekkora segítséget, szívességet kérjek öntől. - *Reméltem nem voltam túl illetlen.*

Kawashima-taichou:
- Nos, ez már csak rajtad fog múlni Neutral

Ahhoz, hogy kapitány legyen belőled, csupán egy dolog kell: a zanpakutoud bankai szintjét kell bemutatnod legalább három kapitány előtt egy vizsgán. Vannak más módok is, de az nem igazán érvényes a jelenlegi helyzetre. Ahhoz, hogy jó kapitány légy... ahhz viszont sokkal több kell, de úgy vélem a nagyrészével rendelkezel Neutral

- *Válaszoltam tovább piszkálva a hajam*

'Risu:
*Bankai? A shikai-omat viszonylag jól tudom kezelni, de még nem igazán érzem idejét, hogy bankai-jal próbálkozzak, viszont, hogyha ez kell ahhoz, hogy kapitány legyek, akkor valahogyan el kell, hogy érjem a zanpakutoum ezen szintjét, nem hagyhatom cserben az osztagomat! De vajon hogyan érhetném el a szintet?*
- Gomeno nasai, Kawashima-taichou, remélem nem nagy illetlenség részemről, de szeretném az idejét rabolni egy rövidke időre, vagy csak egy kérdésre. Ön már igazán tapasztalt shinigami, így lenne egy olyan kérésem, hogy adna tanácsot, hogy hogyan érhetem el a zanpakutoum bankai szintjét?

Kawashima-taichou:
- Ugyan, amennyit segítettél nekem, még én tartozok neked Neutral

- *Hárítottam a szerénykedését, noha az igaz, hogy igencsak tettrekész voltam az új ötletekkel felszerelkezve. Kérdése kissé váratlanul ért viszont, és hosszas töprengésbe fogtam* - Nos, lehet hogy tapasztalt vagyok, de bankait még én is csak egyszer szereztem, Airisu-san Neutral

- *Vágtam bele a válaszba végül* - Tulajdonképpen ez zanpakutouról zanpakutoura eltérő, de van közös pont. El kell érned, hogy a kardlelked elhagyja a belső világodat. Hogy aztán miféle próbák elé állít, az már tőle függ. Ám a legnehezebb lépés mégis csak az első, mert ha nem vagy elég felkészült, akkor nem fogod tudni előhívni Neutral

'Risu:
~Ahha, minden zanpakutounál más és más a bankai szint elérése. Viszont mindegyiknél ugyan úgy kezdődik. Szóval meg kell idéznem a kardom lelkeit? Aztán ők majd próbák elé állítanak.~
- Értem. Arigatou gosaimasu! -*Hajolok meg feléje.*- Nem is rabolnám tovább a fontos idejét. Remélem én is hasznos tanácsokat tudtam adni önnek, valamint kívánom, hogy a tisztje mihamarabb rendbe jöjjön! ^^

Tárgy: Re: Chiruochiba Airisu pályázatai Szer. Szept. 26, 2012 7:36 am

A pályázathoz tartozó melléklet(ek) II.:

Történetek II.:

A bankai meséje. Mi is lapul a mélyben.

Annak a napnak az estéjén/éjjelén, mikor Kawashima-san ellátogatott a yonbantaiba segítségért, hogy egy tisztjét meg tudja gyógyítani, újra ellátogattam a belső világomba. Kicsit szelesebb volt az idő a megszokottnál, ez talán azt jelenthette, hogy nem vagyok teljesen nyugodt? A nyugtalanságomra meg volt az okom, hiszen az osztagom kapitány nélkül van sajnos, valamint a Kidoushuu kapitánya hatására komolyan fontolóra vettem, hogy induljak egy kapitányi vizsgán, viszont ahhoz a zanpakutou lelkeim támogatására is szükségem van, hiszen el kell, érjem a bankai szintet. Ezzel az elhatározottsággal indultam meg a kunyhó felé. Mikor kopogásra nyújtottam kezemet felrémlett az első alkalom, mikor idejöttem. Még nincs meg egy éve, hogy végeztem az akadémián, s alig négy éve volt, hogy először találkoztam Ginyuushijinnel. Viccesen hangzik, viszont tényleg kicsit nosztalgikusan hatott rám, ahogy itt álltam, kopogásra felemelt kézzel, hogy a második szint eléréséről beszéljek velük. Oh, igen, velük, hiszen Nara-taichou edzésének köszönhetően Cifraruha-kun bemutatott Samuraikatagi-sannak. Lehet, hogy egy, vagy két percig is itt álltam, mire végre bekopogtam, s aztán jött is a válasz:
- Gyere be, Airisu!
- Üdvözöllek, titeket, Ginyuushijin és Samuraikatagi! ^^ – hajoltam meg feléjük, amint beléptem, s becsuktam az ajtót.
- Mi, is, téged, kölyök. Mond, miben segíthetünk? – Felelt Samuraikatagi, miközben helyet mutatott az asztaluknál, az egyik ülőpárnára mutatva.
- A bankairól szeretnék veletek beszélni! ^^
- Ez csupán az egyik, ha jól sejtem. Lehet, hogy ez lenne a gondolataid főbb témája, viszont más is lapul e-mögött! Először arról beszéljünk, utána rá térhetünk a bankai témájára is, ifjú barátom. – Mondta Ginyuushijin mosolyogva.
- Jól sejted, Kaporszakáll-san! – Feleltem, szintén mosolyogva. – Az osztagom kapitánya sajnálatos módon arra kényszerült, hogy eltávozzon az osztagból, így vezető nélkül maradtunk, bár Amatsu-fukutaichou igyekszik vezetni az osztagot, de egyedül, egy kapitány nélkül nehéz dolga van. – Miközben beszéltem, ők ketten figyelmesen hallgattak engem, Samuraikatagi, a tőle megszokott komor, komoly arccal, Ginyuushijin, meg a tőle szintén megszokott bölcs mosollyal. – A mai nap folyamán, Kawashima-elnöktaichousan eljött hozzánk, hogy a hadnagyunktól segítséget kérjen, s mivel őt nem találta meg, valamint nekem is elmondta, hogy miért kereste, sikerült segítenem neki. ^^ A beszélgetésünk végén, röviden szólva arra bíztatott, hogy próbálkozzak meg a kapitányi vizsgával. Ami abból áll, hogy három kapitány, köztük maga, a Soutaichou színe előtt be kell mutatni a jelentkezőnek a bankaiát. Így, hogy az osztagom ne maradjon túl sokáig kapitány nélkül, és, hogy minél több mindenkinek tudjak segíteni, szeretném a második szintet használni. Kawashima-taichou szerint ennek a kezdete az, hogy titeket meg kell, hogy idézzelek a külső világba, viszont az már mindenkinél különböző, hogy miféle próbák elé állítják a zanpakutouk a shinigamijukat.
- Jól mondta. – Fűzte hozzá Samuraikatagi, miközben fölállt.
- Engem bármikor hívhatnál, én szívesen megjelennék előtted. Emlékszel, a múltkori közös utunkra?
- Hai.
- A balra vezető ösvény az, amire most szükséged lesz, viszont én most távol maradok tőled, oda Samuraikatagi fog elkísérni, de előre szólok az az út sokkal megterhelőbb lesz, készen állsz?
- Hai! – Bólintottam Ginyuushijin kérdésére.
- Kövess! – Mondta aztán rögtön Samuraikatagi. Újra arra a fura útra léptünk rá, s újabb percek elmúlását követően elérkeztünk az elágazáshoz. – Arra, balra már egyedül kell menned, én itt fogok rád várni. Az út a szíved erényét teszi próbára, vissza már nem fordulhatsz!
- Hai! – Hajoltam meg felé, aztán el is indultam, bár nem igazán értettem, hogy mit ért azalatt, hogy a szívem erényét teszi az út próbára. Talán újra emlékképekkel leszek bombázva? Vagy talán kérdésekre kell majd felelnem? Esetleg valamilyen helyzetekben kell helyt állnom? Vagy talán végig kell hallgatnom az eddigi bűneimet? Pár lépés után mindezen kérdéseimre megkaptam a választ. Egy kisfiúval találtam magamat szembe. A fiú elkerekedett szemekkel nézett fel rám, a ruhája kicsit szakadt volt, haja kócos. Ránézésre tudtam, hogy egy rukongai-i ifjúhoz van szerencsém.
- Megismersz? Vagy te is buta, gonosz felnőtt vagy? – A második kérdése eléggé szíven ütött, talán, mert van igazság benne? Ki lenne ő? Ismernem kell, de nem tudtam, hogy ki lehet.
- Chiruochiba, vagyis én! Te én vagy, mikor még Sakura-neesannal és Akira-niisannal éltünk. Bocsájs meg, hogy nem ismertelek fel rögtön. ^^ – Nyújtottam felé egy vaníliás nyalókát, viszont hiába, mert már nem volt ott. Egy nagyot nyelve, a számba süllyesztettem a nyalókát, s indultam tovább. Már értettem, hogy mire célzott Samuraikatagi. Akaratom ellenére mégis lett hasonlóság köztem, és azon felnőttek között, akiket annyira nem szerettünk. ~A szabálytalanságot, a szabályokat megszegőket én se kedvelem, lehet, hogy túl karót nyelt lettem? o.O?~ Aztán eszembe jutott a Lanven-arrancarral való első találkozásom. Bár igazából túl erőben voltunk Rosui-neesannal, viszont én mégis a harc mentesség mellett döntöttem, s barátságosan közeledtem az ellenséghez. A másik kettő találkozásunknál szintén nem voltam annyira ellenséges vele, mint ahogy azt elvárnák tőlem. ~Valamint én nem utálom a gyerekeket! Ezt Ta..ki, Yoriko és Yamakida-san is megmondhatja! >< ! ~
- Viszont egy ellenséget, minek a megölésére képeztek az akadémián, futni hagytad, háromszor is! – Jelent meg előttem összefont kezekkel és szúrós szemekkel Samuraikatagi.
- Nem volt ellenséges! Ő is békét szeretne, és lehet, hogy a shinigamik feladata a hollowk megtisztítása, a lelkek konsui-zása, viszont, mi a negyedik osztagnál békeszeretőek vagyunk! A teljesen fölösleges harcokat kerüljük! Ahogy a mások fölösleges elvesztését is kerülöm!
- Így viszont ellentmondasz a képzésednek, a parancsnak is!
- Nem feltétlen, hiszen amikor először találkoztam Aexander Stark-arrankarral az volt a feladatom, hogy egy shinigami társamat ellássam, amit meg is tettem, ahogy a másik kettő alkalomnál sem cselekedtem a fő parancs ellen! Angyalka

- És mond csak, mi a helyzet azzal, mikor azzal a nő arrancarral találkoztál?
- Ő volt az erősebb. És pfúj, ő egy csúny, gonosz, ronda arrancarnéni! ~><~ – Annak, amit velem művelt, annak a gondolatától is pirultam, és kapott el a hányinger, mintha újra tele lenne a gyomrom azzal a sós vízzel.
Már kezdett pirkadni, mikor fulákolva, köhögve legurultam a futonomról. Úgy tűnt elaludtam meditáció közben, vagy nem tudom mi lehetett, hogy ilyen hirtelen kikerültem a belső világomból. Az utolsó emlékeim, pár álom, emlékkép Sirenia-arrancarról. >.> Miután megmostam az arcomat és meg fésülködtem, igen megfésülködtem, mert a komisz fésűm a helyén volt. *>* Valahogy többet éreztem magamban, magamból, szóval értitek, olyan érzésem volt, hogy valami több vagyok, van bennem. S ekkor hirtelen belém csapott Samurikatagi hangja az emlékeim közül. „Már én is.” Kellett néhány perc, mire rájöttem, hogy valószínűleg arra célozhatott, hogy őt is nyugodtan megidézhetem.
Mint kiderült ezen a napon nem volt kiosztva rám semmi feladat, így elmentem az edzőtermünkbe. ~Vajon hogyan kell megidézni a kardunk szellemét?~ Ötlött fel bennem a kérdés, ahogy az üres terem közepén álltam.
- Hí~vlak titeket! – Mondtam némileg kísérteties hangleejtéssel, miközben a két kezemmel viccesen hadonásztam magam előtt. Természetesen semmi hatása nem lett azon kívül, hogy éreztem, ahogy a lelkem mélyén röhög rajtam Cifraruha-chan. – Hát, jó, akkor ehhez mit szólsz? Megidézlek, Ginyuushijin to Samuraikatagi! – Mondtam határozottan, parancsszerűen, miután kivontam a kardomat, valamint némi lélekenergiát is kiengedtem egy belső sugallatra hallgatva. A kardom eltűnt, s előttem megjelent a zanpakutoum ikerlelke. Samuraikatagi tekintélyparancsoló, határozott, kemény testtartással, komoly arccal, Ginyuushijin, egyenes háttal, s az örök kedves mosollyal az arcán állt előttem.
- Hogyha egy utat elkezdesz járni, már nem fordulhatsz vissza, mint ahogy a fájáról leeső alma sem ugorhat vissza az ágra, miről leszakadt! – Mondta köszöntésképpen Ginyuu-chan. – Viszont a patkány is dönthet úgy, hogy inkább lemond a csemegéről, még mielőtt bele menne a csapdába.
- Értem, viszont nem áll szándékomban meghátrálni. Az osztagomnak szüksége van egy kapitányra, és én is erősebb szeretnék lenni, hogy az adott szavamnak minél nagyobb hatékonysággal eleget tudjak tenni.
- Most még meggondolhatod magad, később már nem! – Figyelmeztetett Samuraikatagi.
- Értem, és köszönöm, de nem gondolom meg magam és nem is fogom.
- Mikor az árnyék a legkisebb, hívj újra minket, és mond el, hogy mi jár patakként úgy, akár egy farkas, folyóként, mint a rigó, torkolatként, mint a sánta kutya. – Mondta Ginyuushijin, azután visszatértek a belsővilágomba. Ez találós kérdésben találós kérdés volt, hiszen még a válaszadás időpontja is rébuszban lett elmondva, valamint a rejtély ismerősen hangzott, de még nem tudtam, hogy honnan, és miért.
~Mikor a legkisebb az árnyék, akkor… áh! Hát délben, amikor dél lesz, vagyis van pár órám, hogy megfejtsem a találós kérdését. Hogy járhat bármi is úgy, mint egy farkas, mikor patak? Akkor tételezzük fel, hogy talán minden képletes értelemben van.~ Miközben gondolkoztam köröket sétáltam az edzőterem közepén. ~Az álatok járásmódja, mire utalhat? A farkas fut, a rigó... nem tudom… Valakit meg kell kérdeznem! De kit? Ginyuushijint nem kérdezhetem meg, hiszen ő adta fel a rejtvényt, Samuraikatagi sem segítene, hiszen közvetve ő is a kérdésfeltevő… Vajon kérhetek segítséget? Hogyha nem, akkor majd biztos rám szól.~ Bólintottam, s megálltam, s azon gondolkoztam, hogy kit kérdezzek meg arról, hogy a rigó hogyan jár? Hiszen az egy madár, és mint madár nem jár, hanem repül. ~Amatsu-fukutaichou lehet, hogy tudná, de most ennél fontosabb dolgot intéz valószínűleg. Akkor Sakura-neesant és Yashu-ojiniisamat kérdem meg!~
Shunpoval rohantam a harmadik osztag területére. Viszont az első sanbantai tiszt, akit megkérdeztem, hogy merre találom őket, azt mondta, hogy most nem szabad őket zavarni. Ezért, hogyha már ott voltam, Ta..kit kezdtem keresni, mert ő is okos, és lehet, hogy tud segíteni, de sajnos ő valami kiküldetésen volt. ~Talán Rosui-neesan!~ S rohantam is a juubantai területére, hogy megkeressem, viszont valami furcsa kidout alkalmazhatott valaki, mert úgy eltévedtem, hogy csak, na.
Fejemet vakargatva kerestem már a kiutat a tízedik osztag területéről. Már reménykedni se reménykedtem, hogy megtalálom Rosui-neesant. Chiruochiba Airisu pályázatai 4079864673

Chiruochiba Airisu pályázatai 4079864673

Így visszagondolva ez most viccesen hatott, hogy eltévedtem, hiszen, mikor Mis… vagyis Chiyo-sannal először találkoztam ő tévedt el, s én mutattam meg neki a helyes utat, s most én vagyok eltévedve, jó az is igaz, hogy akkor Chiyo engem akart a yonbantaihoz elvinni.
Mintha valami csoda történt volna, jelent meg előttem Kagehime, az épületek közül. Kicsit elkerekedett a szemem, hogy mekkora szerencsém van, hogy egy ismerőssel futok, vagyis állok, szóval találkozok, és ez nem más, mint a Nee-sanom! ^^
- Yo, Hime-neesan! – Köszöntem rá integetve.
- Airisu! – Integetett vissza mosolyogva. – Hát te hogy kerülsz ide? – Kérdezte kicsit elkerekedett szemekkel. – Csak nem beteglett valaki?
- Nem éppen… - Vakartam meg a lassan kócosodó fejemet. – Téged kerestelek, de eltévedtem. ^^””
- Engem? És eltévedtél? °o°? – Lepődött meg mind a kettő kijelentésemen.
- Igen, hogy megkérdezzem, hogy a rigó hogyan jár?
- A rigó? Én úgy tudtam, hogy az ugrál, és nem jár! – Imitálta az ugrálást közben, s, mint villámcsapás ért a felismerés, hogy két lábon jár a rigó, a farkas négy, míg a sánta kutya három lábon! ~Hát persze! Egyszer olvastam egy könyvet, amiben a főhős egy rejtvényt kapott! És azt a rejtvényt fogalmazta át Cifraruha-kun! A megfejtés az ember! A patak egy folyó víznél a fiatalkort, a folyó a felnőttet, a torkolat meg az öregséget mutatja!~ Fel néztem az égre, s kicsit riadtan vettem észre, hogy alig van már időm, hogy újra megidézzem őket, s én még mindig nem tudom, hogyan keveredjek ki a juubantai területéről. Chiruochiba Airisu pályázatai 4079864673

Bár szerencsére Nee-san itt van, biztos segít kitalálnom. – Köszi! – Vetültem a nyakába. – Ezzel nagyon sokat segítettél!
- Tényleg? °o°?
- Már csak egy nagy kérésem lenne. Segítenél kijutni az osztagod területéről? Itt valahogy nem megy a tájékozódás. ^^”
- Gyere utánam! Cool

– Alig pár perc alatt kivezetett, bár pár kanyar után azt hittem, hogy ő is eltévedt, de kellemes csalódás volt, hogy nem.
- Arigatou, a segítséget, de sietnem, kell. Ja mata! – Integettem neki, miközben már rohantam is az osztagom edzőtermébe.
- Hívlak, titeket, jelenjetek meg, Ginyuushijin to samuraikatagi! – Hívtam őket nagyjából délben, az edző termünkben. – A megfejtés az ember. Hiszen a patak az a gyermekkort jelképezi, mikor még csak négykézláb járnak, járunk, akár a farkasok. A folyó a felnőttkort, amikor már, vagy még két lábunkat használjuk, akár a rigó. Végül a torkolat az életünk vége, mikor már hajlott korúak vagyunk, s támaszra van szükségünk.
- Szép megfejtés. – Mondta Samuraikatagi, aztán egy kardot nyújtott felém. – Csak akkor vedd el, hogyha valóban készen állsz arra, hogy teljesítsd a következő próbát!
~Lehet, hogy meg kell vele küzdenem? Vagy egy kimerítő feladatot akar elém állítani? Vagy magával a kérdésével is próbára teszi az elhatározottságomat? Bármelyik is legyen az, vállalnom kell!~ Minden szó nélkül nyúltam a kardért. Ahogy elvettem, Samuraikatagi ellépett előlem, s Ginyuushijinnel együtt egy deszkát tartottak elém.
- Vágjál rá egyet! – Szólított fel Samuraikatagi, mire én fejem fölé emeltem a kardomat, s onnan rácsaptam a deszkára, ennek a következménye az lett, hogy onnan, ahova csaptam egy tűzgömb csapott ki, hasonló, mint egy shakkahuo. Szerencsére még időben aktiválni tudtam a 39-es bakudout, az Enkosent, s azon robbant fel a gömb, valamint így csupán enyhén perzselődtem meg.
- Ne csak a kardod használd, hanem az eszed, Airisu! Próbáld újra! – Mondta Ginyuushijin.
~Használjam az eszem? Már megint talányokban adták a feladatot! Vágjak rá egyet. Hm… Rá csaptam, de rám lőtt. Vágjak rá egyet… Egyest! Vágjak rá egy egyest! Értem!~ A kardot most vízszintesen az oldalamhoz emeltem, s egy kanji egyest vágtam a deszkára. Mind ezt ismételtük egészen a tízes számjegyig. Ahányszor rontottam, annyiszor lőtt rám egy-egy tűzgolyót, amiket a második golyó után egy lélekklón segítségével védtem. S mire végeztünk kicsit fáradt voltam, mivel a bonyolultabb számjegyeket nem egyszer rontottam el, s ezért összesen három-négy klónt kellett idéznem.
- Bebizonyítottad, hogy van eszed, s az jól forog. – Kezdte Ginyuushijin.
- Ahogy azt is, hogy a kard a kezedben nem dísz. – Folytatta Samuraikatagi.
- Én az erőmet a rendelkezésedre bocsátom. – Hajolt felém Lant-san.
- Azt köszönöm, s elvárom, hogy továbbra is segíts a bölcs tanácsaiddal. – Hajoltam meg felé.
- Az erőt még mindig biztosítom számodra, mit találkozásunkkor odaadtam. Viszont ahhoz, hogy további erőimet is rendelkezésedre bocsássam, most be kell, hogy bizonyítsad, hogy rátermett vagy az irányítására! – A kezében megjelent egy tachi, amivel támadást indított rám.
- Bakudou 12: Fushibi – Aktiváltam a kidout, aminek a „pókhálójára” fel is akadt a zanpakutou lelkem. – Most nem kívánok megküzdeni veled! Hogyha mindenképpen ragaszkodsz a harchoz, akkor azt később fogjuk megvívni, de most semmiképpen sem!
- Értettem, Airisu-san! – Mondta némi szabadulási kísérlet után. – Nem ragaszkodom a harchoz. Az erőmet a rendelkezésedre bocsátom én is! – Hajolt meg, mivel, mikor kijelentette, hogy nem ragaszkodik a harchoz feloldottam a kidoumat.

Kapitányi vizsga

Elérkezett a kapitányi vizsga napja. Előző este annyira izgultam, hogy aludni se tudtam, sőt még vaníliát sem kívántam. A gyomrom összeszorult, a kezeim remegtek, ennyire nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára ideges. Eddig majd mindent nyugalommal, minden izgulás nélkül teljesítettem, vártam. Mind a kettő zanpakutou szellemem nyugtatott, hogy nem kell izgulnom, biztosan sikerülni fog, valamint pihennem is kell. Viszont nem tudtam pihenni, ahhoz túlzottan izgatott voltam, hiszen a bankaiom még csak nem régen tanultam meg megidézni. Sőt, igazából eddig csupán kétszer idéztem meg, így nem vagyok gyakorlottnak mondható a bankai használatában. Így talán jogos, hogy izgulok a bankaiom bemutatásával kapcsolatban. Valamint nem is látszódik rajta, hogy igazán megfelelő lenne a yonbantaihoz.
Szóval elérkezett a nap, mikor meg kell jelennem a soutaichou, valamint kettő másik kapitány előtt. Ezen a napon nem volt más dolgom, csupán az ichibantaihoz elmennem, s ott a kijelölt időpontban a kijelölt helyen bemutatnom a banakiom. Remegő gyomorral és térdekkel indultam meg az ichibantaihoz. Még reggelizni se tudtam, annyira izgatott voltam.
Mire odaértem az első osztag területére, már nyugodtabban, s magabiztosabban lépkedtem. A nyugalmamat, és magabiztosságomat, Samuraikatagi és Ginyuushujin kedves szavai, valamint Kawashuma-taichou szavai hozták meg. ~”Mielőtt felkértek volna, nekem sem jutott eszembe sosem, hogy kapitány legyek. Csak azt tettem, amit helyesnek véltem. Igazság szerint mind a mai napig úgy vagyok vele, hogy alkalmatlan vagyok a pozícióra, amit betöltök, és bizonyos dolgokért cserébe akármikor lemondanék róla. Azonban én ebben a pillanatban úgy gondolom, hogy jó kezekben lenne a yonbantai az irányításod alatt, Airisu-san. Ha az én kezeim között nem omlik össze egy osztag, akkor a tiéd között sem fog”~ Valószínűleg túlozhatott a Taichou, s biztatni próbált, ezt az utóbbit nem kis sikerrel, hiszen most éppen a vizsgára tartottam. Az ichibantai főhadiszállásának főkapujában ott állt az első osztag hadnagya. Onnan tudtam, hogy Shiranui-san az, mivel a karján ott volt a hadnagyi rangjelzés, s ahogy közelebb értem, mosolyogva köszöntem neki:
- Konichiwa, Shiranui-fukutaichou! Chiruochiba Airisu vagyok a yonbantaiból. ^^ - Hajoltam meg.
- Konichiwa, Chiruochiba-san! ^.^ – Viszonozta a köszönésemet. – Pontosan érkezett, ennek örülök. Kérem, kövessen.
A hadnagy elvezetett az osztaga szabadtéri gyakorló terepére, ami üres volt… még. Vagyis pontosabban az egyik felében ott volt egy kisebb dobogó, s rajta három ülő párna elhelyezve. Engem ezzel szembe irányított.
- Itt várakozzon, nem sokára megérkezik a három kapitány, aki előtt bankait kell idéznie. ^.^ - Mondta, aztán távozott is.
Nem kellett sokat várnom, viszont ezalatt a rövid idő alatt újra remegni kezdett a gyomrom, valamit a veríték is kivert enyhén, s ez némileg fokozódott is, mikor megéreztem a közeledő reiatsukat. Elsőnek maga Fujimoto-soutaichou jelent meg, aki a középső, s díszesebb párnára ült le, mögötte Kawashima-taichou jött, aki a baljára, s végül Shiroichi-taichou zárta a sort. A juubantai kapitányának az arca a szokottnál halványabb volt, vagyis az átlag bőrszínnél volt halványabb, valamint a járása és tartása is furcsa volt. Ezért kicsit aggódva néztem, hogy rendben van-e, s majdnem még köszönni is elfelejtettem.
- Konichiwa! Chiruochiba Airisu vagyok a yonbantaiból. – Hajoltam meg a kapitányok felé. Kawashima-elnökurat jó volt a vizsgáztató kapitányok között látnom, hiszen egy ismerős arc általában nyugtatólag, vagyis pozitívan hat az emberre.
- Kérem, Chiruochiba-san, mutassa be a bankai-jat! – Szólított fel a visszaköszönések után, kisvártatva Shiroichi-taichou. A hangja is kicsit furcsa volt, olyan túlzottan kimértnek hatott, ahhoz képest, mint amilyennek hittem. ~Majd a kapitányi vizsga után megkérdem, hogy jól van-e?~
Shiranui-fukutaichou elég messze állított a dobogótól, így nyugodtan oldhattam fel a kardom második szintjét:
- Bankai! Biwafutago! – Ezután egyenruhám teljesen megváltozott, fekete helyett világoskék alapú lett, amin piros, sárga, lila színekben különböző minták láthatóak, valamint a szegélyek fehér helyett világoszöldek lettek. A hajam a fejem tetejére lett kötve, s egy lantot ábrázoló fej/haj dísz van ott. Valamint egy sápadt zöld színű páncélos, vörös maszkú samurai jelent meg mellettem, akinek a kezében egy tachi volt, minek a tsuba-ja lant formájú. Mivel most nem lehet teljes mértékig bemutatni a bankaiom képességét, ezért magyarázatba fogok. – A bankaiom képessége jelenlegi állapotában, hogy megidézi zanpakutoum egyik lelkét, Samuraikatagi-t, - mutattam rá, aki enyhén meghajolt – aki arról gondoskodik, hogy miközben gyógyítok, egy ellenséges személy se tudjon rám, valamint a sérültekre, segítőimre támadni. Valamint, így bankaiban a Shikenhou nélkül is meg tudom állapítani, hogy mi okozta azt a sérülést, ami fölé a kezemet helyezem. – Samuraikatagi felé fordultam. – Mutass néhány mozdulatot, kérlek!
A megidézett zanpakutou szellemem bólintott, aztán felvett egy alaptámadó állást, aztán egy képzeletbeli lidércet vágott darabokra először egy fej fölüli csapással, amit egy oldalpörgéses helyváltoztatás követett, s ahogy a képzeletbeli célpontot negyed körrel megkerülte egy lentről indított haránt vágást mutatott be, s ezután egy lépés közben rögtön megfordította a kardot a kezében, s ugyan azt az átlót felülről újra megvágta, végül egy újabb lépés közbeni szúrással zárta a támadást. Ezután a kapitányok felé meghajolt, s újra alap állapotba húztam vissza a zanpakutoumat.
- Arigatou, a bemutatót, Chiruochiba Yonbantai-taichou! – Mondta a főkapitány, miután a kardomat visszacsúsztattam a hüvelyébe. Alig mertem hinni a fülemnek.
~Tényleg én lettem a negyedik osztag kapitánya? Újra van az osztagomnak kapitánya! Sakura-neesan, Yashu-ojiniisama, Misa, Chiyo-san, Ta..ki, Amatsu-fukutaichou és mindenki biztosan örülni fognak, meg büszkék lesznek rám, hogy sikerült megmentenem eddig a negyedik osztagot, az osztagomat a fejetlenségtől. *.*~
- Arigatou! ^^ - Hajoltam meg a kapitányok felé. ~Remélem a későbbiekben is méltó leszek a kapitányi tisztségre, nem csak a megszerzésére leszek méltó, és sikerül helyt állnom!~

Tárgy: Re: Chiruochiba Airisu pályázatai Vas. Szept. 30, 2012 12:51 am

Üdv!

A képesség javítását követően immár megfelel a pályázatod. Azért remélem kapitányként már kicsit önállóbbá válsz majd idővel és nem lesz szükséged mások segítségére Neutral

ELFOGADOM mind a harmadik shikai képességet, mind a bankai-kapitányi pályázatot.

Az LP-d növekedésének és az új rangodnak köszönhetően 16 elosztható ponthoz jutottál, ebből köteles vagy a zanpakutoudat legalább tíz pontig felhúzni. Gratulálok a Yonbantai új kapitányának!