A mai járőrút könnyedén lehet a tűzkeresztségem napja, arrancar lélekenergiát észleltem Kyoto város határa felől. Igaz ugyan, hogy messze esik a lakott területektől a különleges hollow feltételezett helye, de akkor is ez jelenti most az elsődleges veszélyforrást, az egyszerű hollowok sokkalta kisebb problémát okoznak. Ha ez az arrancar elindulna a város felé, akár több száz halálos áldozatot is követelhetne a támadása Japán nagyvárosának zsúfolt utcáin. Jelentem az esetet a 12.osztagnak, majd elindulok, hogy szembenézzek a lénnyel.
Nem vagyok túl jó a lélekenergia érzékelésben, de nem tűnik olyan horribilis mennyiségnek, amivel az arrancar rendelkezik, tehát le tudom győzni, vagy ha azt nem is, legalább feltarthatom, amíg erősítés érkezik. Azt semmiképpen nem szabad hagyni, hogy beszabaduljon a városra, kívül kell tartanom mindenáron. Őszintén szólva már az is furcsa, hogy nem a városba jött rögtön, elvégre ott jóval több lélek található, mint a vadonban, de persze lehet az is, hogy tervez valamit.
Egy kicsit ideges vagyok, de nem félek, rengeteget edzettem és tanultam, nem fogok egykönnyen meghalni, még ha egy arrancar is az ellenfelem. Halványan emlékszem rá, hogy hozzánk hasonlóan ők is rendelkeznek zanpakutoval, amelyeknek szintén különleges képességeik vannak, illetve hogy a tíz legerősebb közülük egyenértékű erőt képvisel a kapitányokkal. Semmiképpen nem szabad lebecsülni az erejüket.
-Shokuse minanomono, Kurosame! Még a harc megkezdése előtt aktiválom a shikait, nem tudom, milyen képességei vannak ennek a hollownak, úgyhogy jobb az elejétől minden erőmet használni. Sajnos a város elmaradásával nem igazán érzek átlagon felüli vízmennyiséget a közelben, a régió mindhárom folyója kilométerekre helyezkedik el tőlünk, az pedig túl veszélyes lenne, hogy megpróbáljam magam után csalni az arrancart. Sürgősen korrepetáltatnom kell magam shunpoból is, akármennyire hasznavehetetlennek tartom egy harcban, bizonyos helyzetekben elkerülhetetlen a használata. Most például nem igazán van visszavonulási lehetőségem.
Kiérek a tisztásra, ahol meglátom az arrancart, akinek meglepően kicsi teste van, ugyanakkor így sem fogom lebecsülni, elvégre az, hogy életben van, azt bizonyítja, hogy tud valamit. A hollowok egymást is felfalják, az, hogy ekkora testtel túlélte a fejlődésük ilyen magas lépcsőjéig, azt jelenti, hogy nem szabad azt hinni, hogy a mérete gátolná őt a harcban. Fizikailag valószínű sérülékenyebb lehet, de valószínű nehéz eltalálni.
-Kuronami! -mielőtt földet érnék, a fekete hullámot megindítom felé, a magasnyomású víz jó eséllyel súlyos sérülést fog okozni neki, bár a kis mérete miatt sem hiszem, hogy ez elég lenne akár találat esetén is, az arrancarok bőre rendkívül kemény a jelentések szerint. Valószínű a Desumari képességem hasznosabb lesz, egy ekkora lényt viszonylag kevés vízzel is be tudok majd zárni.
Ahogy földet érek, felveszek egy egyszerű kendo alapállást, és felkészülök az ellentámadására. Mielőtt megpróbálom elzárni a kidouim és a zanpakutom bevetésével, látnom kell, hogy pontosan mit tud. Ha túl gyors, akkor a közelharci tudásomnak semmi hasznát nem fogom venni, úgyhogy nem ugrok neki ész nélkül. A kistestű ellenfelek ellen jobb energia-alapú támadásokat használni.

A kis növésű arrancar félreröppent a vízsugár útjából, ezután pedig elkezdett körülöttem növekedni az erdő. A kardommal levágtam két, felém növekvő indát, ami éppen elég időre elvonta a figyelmemet az ellenfelemről ahhoz, hogy eltűnjön, a lélekenergiája megugrása alapján pedig kiengedte a kardját is. Ezek szerint nem akar elmenekülni, egyszerűen csak lesből akar letámadni, ami a méretei miatt, na meg az erdőből áradó lélekenergia miatt igen jól tud majd kivitelezni.
-Hadou 50: Rei no kuron. A megidézett klónommal egymásnak háttal állva készülünk fel rá, hogy a legapróbb jelre is lesújtsunk. Az első támadást a szemem sarkából veszem észre, meglepő módon maga az arrancar támad rám, de mielőtt közel tudna jönni, a zanpakutom egyetlen suhintásával elválasztom egymástól a felső és az alsó testét. Mindössze egy fadarabot pusztítottam el, de természetesen továbbra is figyelek, lehet, hogy a következő már az igazi lesz. Még nem láttam mindent a képességeiből, valószínű valami támadó ereje is lehet, ez az erdő zavaró ugyan, de önmagában nagyon kevés lesz a legyőzésemre.
Több hasonmás is érkezik, amelyeket mind én, mind a klónom könnyedén hasít ketté, elvégre csak fadarabok, és még a fele erőmmel is rendelkezek annyi zanjutsu képzettséggel, hogy ne jelentsen gondot. Sajnos nem tehetem meg, hogy nem pusztítom el valamelyiket, ugyan nem valószínű sem az, hogy az arrancar előbújik, sem az, hogy ezeknek is van valami képességük, de nem fogom őket közelebb engedni. Az idő nekem kedvez, csak meg kell érkeznie az erősítésnek Seireiteiből, és gyorsan végzünk vele. Csak ki kell tartanom addig, nem hagyhatom, hogy a város közelébe menjen, ezekkel a képességekkel több tucat embert is megölhet rövid idő alatt.
Nem fogok előrébb jutni, úgyhogy el kell pusztítanom valahogy az erdőt. Erre a legalkalmasabb módszer a tűz lenne, de én nem rendelkezek túl erős tűz-alapú technikákkal, úgyhogy nem lesz egyszerű menet meggyújtani a helyet. Miközben elvágok néhány újabb másolatot, nagyjából kitalálok egy használható stratégiát, ami ugyan sok időt fog igényelni, de ha beválik, akkor lángba borítom az egész helyet.
-Desumari. Elkezdem összegyűjteni a vizet magam köré, ami így pajzsot is biztosít, illetve segít majd egy nagy támadás kivitelezésében. És persze az sem utolsó, hogy így védve leszek a tűztől, amit gyújtani készülök. Miközben én a vízre koncentrálok, a klónom nekikezd az egyetlen, tűzgyújtásra alkalmas varázslatom idézésébe.-Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Az Igazság és Mértékletesség nevében. Az álmok ezen bűntelen falán engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából. Hadou 33: Soukatsui. A kidout a víztől megtisztított részre helyeztetem el, a száraz gallyak és fű jobban ég, persze ha a tűz elég nagyra nőtt, már eléget mindent. Folytatom a víz kiszívását, a gömbben én és a klónom védve vagyunk a növekvő lángoktól.
Sok lélekenergiát fog felemészteni ennyi víz összegyűjtése, még úgy is, hogy a klónom is segít benne, de ha a kis hollow elődugta a képét a lángoló erdőből, már én leszek előnyben. Ha az erdő nélkül is tudna harcolni, valószínű nem vesztegette volna el a lélekenergiáját egyetlen ellenfél miatt, tehát ha a lángok felcsapnak, én leszek előnyben. Ráadásul így az erősítés gyorsan meg fog találni minket.
Miközben gyűlik a víz, a tűz pedig tovább emészti az arrancar által megnövelt erdőt, én próbálom figyelni a lélekenergiájában beálló változásokat. Ha tud valamit, akkor azt azelőtt kell felhasználnia, hogy a teljes erdő lángba borulna. Sajnos most már kétélű fegyver az idő, a tűz előbb-utóbb embereket is fog idecsalni, de nem volt más választásom.

Az erdőből érkezik valami növény, ami némi olajjal szennyezi be a vizemet, de ezt leszámítva nem történik semmi, miközben a vizet szívom ki az erdőből. Majd figyelnem kell, elképzelhető, hogy a tűz egy-két másodpercre megjelenik a vízburkomon, amíg van benne éghető olaj. Nem tudom, hogy ennek milyen haszna van, úgyhogy a testemre sem kerülhet belőle semmiképpen. Nagyon veszélyes képességei vannak, el kell pusztítanom ezt az erdőt, mielőtt elkezdi használni őket. A természet ilyen szintű manipulációja hatalmas lélekenergiáról árulkodik.
Ahogy az várható volt, nem hagyja, hogy felégessem az erdőt, a lángok között mindenképpen hatalmas előnyben lennék, elvégre akkor oltanám el, amikor csak akarom. A lábam köré csavarodó indákat rábízom a klónomra, én tovább koncentrálok a víz megtartására, ha itt elszabadul a lángtenger, semmiképpen nem maradhatok védtelenül. Mivel egy kidou okozta a tüzet, nem kizárt, hogy egy lélektestre is veszélyes lehet.
A klónom egyetlen gyors vágással megszabadít az indáktól, amelyek valószínű elterelésnek voltak csak, mivel egy rendkívül erős energia-támadás érkezik frontálisan, ami elsöpri a tüzet is. Már hallottam erről a technikáról, ha jól emlékszem, a menosok legerősebb támadása. Az, hogy ez a hollow is használni tudja, azt jelenti, hogy nem biztos, hogy egyedül is elbírok vele, egy gillianra egy hadnagyot vagy öt-hat gyengébb shinigamit szoktak kiküldeni. Megsuhintom a kardomat, amivel a vizet a cero útjába állítom, a támadás azonban túl erős, könnyedén párologtatja el a a vizet, és tör utat felém. A klónom az utolsó pillanatban ragadja csak meg a kimonómat, hogy aztán egy rántással két méterrel arrébb dobjon.
A földön kötök ki, éppen az utolsó pillanatban, a cero elzúg felettem, és telibe kapja a klónomat. Ahogy visszapillantok, gyorsan látom, hogy könnyedén elhamvasztotta a teljes jobb oldalát, a kidou pedig elemeire esik szét, ahogy a másolat halálos sérülést kapott. Viszonylag sok lélekenergiát használtam fel, de így is elértem a célom, egy terület megtisztul a növényektől, ott pedig már biztonságban leszek.
Ezúttal az arrancar ragadja magához a kezdeményezést, több inda is elindul felém, hogy megkötözzön, de ezek nem igazán jelentenek kihívást számomra, a Kensei technikám segítségével már azelőtt szétvágom őket, hogy a közelembe kerülnének. Egészen kiskorom óta tanulom a kardforgatás alapjait, egyszerű, lélekenergia erősítés nélküli tárgyaknak esélyük sincsen a kardom ellen, ezek pedig nem tűnnek túl erősnek.
Úgy tűnik, hogy képes regenerálni az erdő sérült részeit is, úgyhogy gyorsan ki kell találnom valamit arra, hogy el tudjam kapni, különben semmissé válik minden erőfeszítésem. A probléma az, hogy nem érzem a lélekenergiáját, arra pedig esélyem sincs, hogy meglássam, az erdő viszonylag nagy, ő pedig nagyon kicsi. Talán akkor sem találnám meg, ha csak négy-öt fa lenne, itt viszont akár száz feletti is lehet, ráadásul valószínű nem egy helyen rejtőzik. Elképzelhető ugyan, hogy van valami különleges hely, ahonnan nem mozdulhat, de ez valószínűtlen, ha képes volt egy ilyen technika közben cerot alkalmazni, az azt jelenti, hogy nagyjából független tőle.
Némi vizet gyűjtök a kardom köré a talajból. -Kuronami. A technikát teljesen véletlenszerűen lövöm el az erdőbe, a magasnyomású víz talán kidönt egy fát is, talán csak megsebzi. A következőt egy másik irányba küldöm el, ahol újabb sérülést okozok az erdőn. Nagyon valószínűtlen, hogy akár csak a közelébe céloztam, az pedig szinte kizárt, hogy eltaláltam, de annyit mindenképpen elérek, hogy egy kicsit elbízza magát. A harmadikat a kardom körül hagyom, így egy kicsit megnövelem a vágóerejét, és akármikor ellőhetem a hullámot. A klónokat továbbra is a Kensei technikámmal vagdosom le, mielőtt közelebb jöhetnének, felesleges túl sok figyelmet szentelni rájuk, csak ne jöjjenek közelebb.
Miközben várom, hogy mi lesz a következő lépése, azon kezdek gondolkozni, hogy hogyan tudnék még egy kis időt nyerni a erősítés megérkezéséig. Ilyen körülmények között nem tudom kihasználni a vívói képességeimet, úgyhogy a többi képességemre kell támaszkodnom. Ha Higen vagy anya itt lenne, nem lenne baj, az ő kidouik pillanatok alatt elpusztítanák ezt az erdőt, illetve apa kardjának sem lenne probléma, de a víz ilyen mennyiségben nem jelent problémát a növényeknek. Az én kidouim nem elég erősek ahhoz, hogy komoly kárt tudjak okozni, sőt, még olyan kidoum sincs, amivel elő tudnám keríteni az arrancart. Nem gondoltam, hogy egyszer rejtőzködő ellenféllel kell majd ilyen körülmények között harcolnom, különben mindenképpen megtanultam volna valamit, amit felhasználhatnék. Több vízre lesz szükségem, különben fel fog emésztődni a lélekenergiám, viszont nem láttam még pocsolyát sem a közelben.
Vetek egy pillantást oda, ahol az előbb álltam. Egy rendkívül nagy és mély, füstölgő lyukat hagyott a cero a talajon, és bár a növények már elkezdték benőni, nehezebben megy a növekedés, valószínű még mindig nagy a hőmérséklet ott. Némi víz is gőzölög az alján, valószínű a cero nem párologtatott el mindent. Ez adja meg végül a mentő ötletet: ha nem megfelelő a környezet, át kell alakítani.
-Rei no Kuron! A klónomra csak azért van szükség, hogy megvédjen az indáktól, amíg a tó létrehozására koncentrálok. A kráterhez megyek, és egy sokatsui segítségével megtisztítom a növényektől. A kidou alig néhány centivel mélyíti csak a lyukat, ami összehasonlításnak elég elborzasztó, óriási különbség lehet a pusztító erőnk között. Meglehet, hogy akkor is hátrányba kerülnék, ha elpusztítanám az erdőt, ráadásul a shunpom nem elég gyors hozzá, hogy időben kitérhessek egy energiatámadás elől.
Belelövöm a vizet a készülő gyűjtőhelyemre, és miközben megállok a kráter szélén, a másolat elkezdi a talaj vizével feltölteni a krátert. Mivel a közelben álló fák rengeteg vizet gyűjtöttek a gyökereikhez, a tó alig tíz másodperc alatt elkészül, ha az arrancar nem zavar meg közben. A kardom körül levő víz ugyan a tó része lett, de ha előkerül, azonnal köré gyűjtöm, és megindítok arra egy támadást, amerről ő jön. Ha használja a ceroját, néhány másodpercre fel fogja fedni magát, ha akkor ellövöm felé a vizet, akkor győzhetek, azzal a testmérettel egyetlen találat is darabokra tépheti. Ezúttal én védem a klónt, úgyhogy egy kis szerencsével arra sem jön rá, melyik az igazi, bár ebben nem bízok, valószínű érzékeli a lélekenergiát az erdőn keresztül. A látszat ellenére én vagyok kevésbé sebezhető pozícióban, úgyhogy akár ránézésre is eldöntheti, ha nem cselekszik elhamarkodottan.

A két felém tartó golyó újdonság, de a Kensei technikámnak ezek sem jelentenek kihívást, egy-egy vágás, és két darabban hullanak a földre. Időben fordulok meg és vágom ketté a két termést is, de ahhoz már nem vagyok elég gyors, hogy félreugorjak az olaj elől, így azt a kardommal védem. A penge körül levő víz megakasztja a gusztustalan folyadékot, én pedig azonnal ellövöm azt, be az erdőbe. Inkább feláldozok egy keveset a lélekenergiámból, mint hogy kockáztassam az ismeretlen anyaggal való kontaktust, ami szerencsére nem valósult meg.
A további fadarabokat is azelőtt pusztítom el, hogy a közelembe tudnának kerülni, közben pedig a klónommal elkezdjük végrehajtani a tervemet. Már majdnem készen van a tó, amikor következik az ellentámadás, néhány hegyes növény jelenik meg, amelyek felnyársalják a klónomat, aki, mivel a vízgyűjtésre koncentrált, meg sem próbált védekezni. Nekem sincs időm, én is kapok egy hasonló támadást, amire azonban már számítottam, úgyhogy felugrok a levegőbe, hogy a shunpom segítségével tudjak kitérni. A növények követnek egy darabig, én pedig kénytelen vagyok tovább hátrálni, közben pedig kapok egy újabb adag olajat, amit újfent a kardom köré gyűjtött vízzel blokkolok. Ezt a vizet el is lövöm a jobb oldalamról közeledő inda felé, amit a magasnyomású víz még olajjal szennyezve is könnyedén megsemmisít. Ha átszúrnak, a jobb karomra lesz a legnagyobb szükségem a szabaduláshoz, ennyi az egyszerű oka a célpontválasztásnak.
Meglep, hogy az arrancar előbújik a rejtekéből, de nincs túl sok időm meglepődni, meglendítem a kardomat, és levágom a fejét a Kensei technikám segítségével. A kardját még eldobta halála előtt, de elég rosszul célozta, úgyhogy mellé ment, egy ekkora fegyver pedig amúgy sem tudna nekem túl nagy sérülést okozni. Sajnos túl későn veszem észre, hogy egy újabb másolattal volt dolgom, arra pedig, hogy így is tudja használni a kardját, nem számítok, az indák pillanatok alatt kötöznek meg. Hibáztam, nem szabadott volna azt hinnem, hogy előjön, amíg tudok mozogni, az ilyen technikák használója általában nagyon gyengék közelharcban.
Az arrancar előkerül, és az eddig látott legerősebb támadását készül felém lőni. Szerencsére időigényes, úgyhogy kaptam egy lehetőséget rá, hogy megpróbáljak kiszabadulni. -Hadou 33: Soukatsui! A jobb kezemből kilőtt kidou nem lett tökéletes, egy kicsit meg is égette a kezemet, de ahhoz bőven elég volt, hogy letépjem magamról az indákat vele, és így mozgathatóvá tegyem a kardot tartó kezemet, amivel teljes erővel vágok egyet a kis arrancar felé, a Kensei technikámat alkalmazva. Ebben a pillanatban indul meg a cero is, úgyhogy sikerül időben belevágnom a támadásba, ami azonban túl erős ahhoz, hogy a teljes erejét lefogjam, úgyhogy a támadás egy része így is elér, és nekirepít egy fának.
A cero komoly égési sérüléseket okozott a felső testemen, az egyenruhám felső részét szinte teljesen letépte, a maradványai a térdem magasságáig lógnak, a becsapódás pedig elkábított. A sérüléseim rendkívül fájdalmasak és zavaróak, de nincs időm rá, hogy megálljak, ha itt maradok, meg fogok halni. Talpra küzdöm magam, és botladozva elindulok a fák közé. Ki kell jutnom innen, különben meghalok, a képességeim nem elegendőek ahhoz, hogy ezen a helyen egyenlő félként tudjak harcolni az arrancarral. A harmadik lépés után azonban megállok, mert rájöttem, hogy ha nem akarja, nem tudok elmenekülni.
Gyorsan végiggondolom a lehetőségeimet, amelyek bizony nem túl biztatóak, csak akkor van esélyem, ha megérkezik az erősítés. Addig minél több időt kell nyernem , vagy ha én nem élem túl, legalább minél jobban meg kell gyengítenem. Valamilyen gyenge pontja biztosan van ennek az erdőnek is, óriási lélekenergia mennyiségbe kerülhetett ilyen szinten átvenni a fák fölötti uralmat, ráadásul meg is növesztette őket. Ráadásul itt van most is a közelben, ezek szerint nem tudja akárhonnan irányítani az erdőt, különben kívül rejtőzött volna el. Ekkor jut eszembe, hogy az előbb látott apró kard, a zanpakutoja lehet a technika fókusztárgya, ha azt valahogy elveszem tőle, többé nem lesz képes irányítani az erdőt.
Elindulok a kráter felé, miközben a fájdalmat leküzdve elkezdem újra magam köré gyűjteni a vizet a Desumari technikám segítségével. Az első egy litert engedem magamra folyni, a víz valamennyire enyhíti az égési sebek okozta fájdalmat, és bár tudom, hogy valószínű keveredett már az arrancar lélekenergiájával, és később még jobban fog fájni, most az a legfontosabb, hogy koncentrálni tudjak.
Ha jó a megfigyelésem, zavarja, ha az erdőjéből kinyerem a vizet, úgyhogy ezzel újfent támadásra fogom bírni. Miközben a vízre koncentrálok, megidézek egy újabb klónt a vízgömb takarásában. Mivel már a saját reiatsum is nagyon megfogyatkozott, nem lesz könnyű megállapítania, hogy melyikünk az igazi, így ezzel is adok egy esélyt magamnak arra, hogy túléljem. Sajnos a kidouim nagy része semmit nem ér ebben a környezetben.
Amikor nagyjából húsz liter vizem van, a gömbbel együtt felugrok a levegőbe, a klónom pedig néhány másodperccel később követ, így dobbantót szolgáltatva ahhoz, hogy ki tudjak törni felfelé, ami még mindig a legjobb menekülési útnak tűnik. Jó esélyeim vannak, egy gondolkozó ellenfél hihetné azt, hogy a klón valójában az igazi, és azért halad hátul, hogy elterelje magáról a figyelmet.
Vagy ki kell jutnom az erdőből, vagy pedig újra látnom kell a kardját, és meg kell szereznem, nincsen más esélyem a túlélésre. Túl sok lélekenergiát használtam fel, de semmit nem tudnék tenni akkor sem, ha újult erővel harcolhatnék, ez az ellenfél számomra szinte elérhetetlen, eddig összesen háromszor láttam, és így is könnyedén legyőzött. Ha nem hibázik, nem fogok élve kijutni a lombkorona fölé.

Ezt biza elszúrtam, nem számítottam rá, hogy ennyire sokat le fog védeni, de szerencsére így is megtette a hatást, pláne a többi támadással együtt. Ha hamarosan nem intézem el, akkor el kell majd menekülnöm. Nem, ez így nem hangzik valami jól, taktikai visszavonulás, hmm ez sem, áh! Megvan, meghagyom az életét, mert jól szórakoztam vele, és ugyebár a játékokat nem szabad tönkretenni, bár ez a mostani elég tropa már, azonban erre való és amúgy is megjavul. A golyós találatnál magamban elnyomok egy „aucs”-t. Ezt biztos megérezte, bár nem keltett elég szimpátiát, hogy megállítson következő támadásom elindításában. Ezt azonban a klónja blokkolta, akiről teljesen megfeledkeztem, ejnye ez csúnyán is végződhetett volna, gonosz egy technika be kell vallani. Meglepően gyorsan reagál, nem számítottam ilyen sebes ellentámadásra, és annak ellenére, hogy valószínűleg tévesen látta a bara kiindulópontját meglehetősen pontos ez a vízsugár, ami tuti nem átlagos és ha eltalál nem csak vizes leszek. Kitérés közben egy ugyan kicsi és nem túl vastag falat emelek, mely pont bevéd a technikától menekülés közepette. Ám ez sem nyújtott teljes védelmet, kitartott míg kiértem a technikája hatótávolságából, de a magasnyomású víz darabokra törte, melyből pár még számomra is csak szilánk méretű darab eltalált engem. Nem súlyos sérülések, de kicsit vérzik és fáj, nagyon fáj.
-Kyááá
Egy kis sikoly szalad ki a számom, annak ellenére, hogy sosem beszélek, néha adok ki hangokat. Kiszedem magamból a fadarabokat, s eközben már meg is érkezik a termés. Látom, hogy menekül kifelé, és elég jól is halad már a fele utat megtehette, de nem fogok hagyni meglógni. Kifogyott a szuflából, ami nem is csoda, hisz már én is teljesen elfáradtam, még egy menet és vége a mérkőzésnek. Utánarepülök az erdőm takarásában, és közben gyors egy kis omnyomnyom, miután betoltam a gyümölcskét az én sajgó és „halálos” sebeim begyógyulnak, és egy leheletnyi erőt is nyerek, amivel nem sokra megyek, de ez van. A másik gyümire már nincs idő, elszaladna a játékom és akkor nem lesz mivel játszani, pedig én nem szeretem a félbehagyott játékokat. Pontosabban a játékokat nem hagyom félbe, mert nem teszem tönkre, csak magát a szórakozás félbehagyását nem csípem. Két faklónt készítek elő, ha ennyi nem lesz elég, akkor nem fáradozok tovább. Az első hátulról támad majd mikor a közelébe ér átalakul egy rövid ám a közepén majdnem két ujjnyi vastag dárdaszerűséggé. Ez vagy talál vagy nem, már magam sem vagyok benne biztos, mivel nem tudom mennyire viseli meg, hogy a mozgó dolgokat nem tudja pontosan behatárolni, az ilyet picivel nehezebb lesz, mint a barát, mert kevesebb lélekerőt tartalmaz. Hogy megkönnyítsem a dolgot rögtön egy barát is küldök mellé, ez talán kicsit elnyomja a dárdácskából érezhető erőt, bár kétlem hogy találni fog, ennyi azért még tuti van benne és számíthat is rá, hogy nem hagyom csak úgy elmenekülni. Jha igen a második klón pedig akkori szembe, ha a támadások felé fordul, akkor már hátba fogja támadni. Nem sokkal előtte, sok-sok indává alakul és próbálja beteríteni, illetve megkötözni, ha ketté vágja azt a bábút, az csak jó nekem, mert akkor két oldalról fogja támadni, Ha az indákat vágja ketté, akkor a hátul maradt részek szertefoszlanak, nem fogom pazarolni a megmaradt erőmet, s az elsők burjánzanak tovább. Főképp a kezeit támadom, illetve hát így a felső teste az elsődleges célpont. Ha megvan utána következik a lába és aztán a szájacskája.
Amennyiben sikerül egy kis termést csinálok, ami gyakorlatilag semmi erőmbe nem telik, csak annyi kék festékszerű anyagot nyerek belőle, hogy a homlokára írhassam: Tanarotte. Ez egy hétig meg fog maradni, de ha sűrűn mossa és kapargatja, akkor három-négy nap alatt is lekopik. Nagy levegőket véve letelepszek rá és a következőt írom a kis táblácskámra: Javul meg és játszunk újra ^^. még akartam volna neki írni, de megéreztem, ahogy többen is belépnek az erdőmbe. Ugyan nem vették észre, vagy nem tudják, hogy az erdő a teljes irányításom alatt áll így könnyedén elkaphattam volna őket, de ehhez már sem erőm sem kedvem nem maradt, így hát megmutatom neki az írást a megnagyobbított táblácskán, majd újra összezsugorítom, integetek és egy garragantán keresztül meglépek.
Abban az esetben, ha így sem sikerült elkapnom, akkor bosszúsan hozzávágok egy gyengus cerot, ami a normálishoz képest halovány erővel rendelkezik, még akkor sem halna bele, ha telibe kapja, max elájul. Ha elájul az előzőt csinálom, a búcsúzkodás kihagyásával. Ellenkező esetben fogom magam, és az erdőben egy garragantán kereszül meglépek. Semmi erőm nem maradt, és néhányan közelegnek is. Távoztam után az erdő gyakorlatilag ártalmatlanná válik.

Köszönöm a játékot, bocsánat, hogy íj későn írtam, csak vizsgák voltak(nagyon necces volt a vége), utána a kis szünetben határidős posztokat kellett megírnom, amikből az egyiket fesztiválra tartva vonaton írtam meg, meg ugye közvetlen utána a családi nyaralás.