Az utóbbi időben sok minden történt velem és ezeknek nagy része mind harc volt. Nem az, hogy olyan nagy bajom lett volna mindezzel, hisz erősödtem több nézőpontból is. Új technikák, jobb kondíció, nagyobb erő. Minden. De tulajdonképp ez idő alatt valahogy elhanyagoltam azt, hogy magammal törődjek.
Mit ér úgy a sok képesség, melyeket tudok, hogyha nem csiszolom és nem gyakorlom őket? Elvesznek az éterben és használhatatlanok lesznek. Jelenleg én vagyok az egyetlen egész Las Nochesben aki szinte az összes szemtechnikát ismeri, valamint az egyetlen vagyok aki a metamorfózist ismeri és használni is képes. De az egész hiábavaló lesz, ha nem foglalkozom velük.
Ezért szabadultam ki a védelmet nyújtó tornyomból. Las Noches utcáin végigsétálva mindenfelé gyenge arrancarokat láttam. Mondjuk ez nem is oylan meglepő, hisz az espadák  és a fraccionjaik általában közösen edzenek, vagy keresnek elfoglaltságot, a maradék numeros pedig csak hánykolódik mindenfelé céltalanul. Ilyenkor gondolkodom el azon, hogy jó lenne célt adni nekik valami olyan munkával amit az espada és a fraccionok nem végeznek el. Mondjuk a takarítás, vagy az, hogy bővítsék Las Noches területét. A palota, lévén városnak nem igazán lehet nevezni, csupán egy kis foltja Hueco Mundo örök sötétségének.
- Senki. Jó. - beszélek csak úgy magam elé, miután sétámat követően megérkezek a stadionba. valamikor amúgy is meg akartam nézni magamnak ezt a helyet és most talán egy kis pihenéssel egybekötve még néhány technikámat is kipróbálhatom itt.
Kényelmesen helyet foglaltam a nézőtér egyik ülésén, majd aktiváltam a pillangók megidézésére képes szemtechnikámat. Most ez került terítékre a kipróbálást illetően és az se zavart, hogy mégse lettem egyedül, hisz egy nálam sokkalta alacsonyabb névtelen arrancar szaladgált egy-egy pillangó után, mintha csak játékszer lenne. Szerencsétlenségére a kis kék hajú arrancar közel se tudta elérni a neki túl magasan repkedő idézett lényeket, bármennyire is próbálkozott. Még azt se vette észre mikor bekerült a pillangók által generált pórfelhőbe és az illúziókat se tudta az eredetiktől megkülönböztetni. Igazán hiány van Las Nochesben a fejlett arrancarokból, nem csoda, hogy az átkozott shinigamik túlerőben vannak...

Már rég egyedül voltam, lévén a kis kék hajú arrancar megunta a lepkevadászatot, mikor egy újabb arrancar jelenlétét észleltem. Nem volt szándékomban megnézni ki az, hisz ha olyannyira velem van baja, idejön vagy valami. Persze ugyan ez nem volt elmondható a láncaimról, amik farkas alakjában morgással jelezték azt, hogy van itt valaki, ha nem vettem volna észre. Azt hiszen, hogy az utóbbi időben a láncaim kicsit túlzottan agresszívvá váltak. Kinyújtva az egyik kezemet a fém farkastól egy lánc indult el és miután megragadtam közelebb húztam magamhoz a vadat.
Lehet hogy máskor engedtem volna, hogy közelebb menjen vagy valami, de most lazítós napom volt, így miután rendre utasítottam a farkast csak néztem tovább a pillangókat.
Hamarosan meg is láthattam, hogy ki volt az az arrancar akinek a jelenlétét éreztem. Ha nem tévedek ez a lány a segunda egyik fracciónja. Többet nem is tudnék elmondani róla, hisz mindig csak Desmond közelében láttam és cseppet sem érdekelt, hogy ki az vagy mi az.
A mozdulatai... érdekesek voltak. Mozgása pontos és inogás mentes volt, de látszott, hogy nem arra koncentrál, hanem inkább a pillangóimra. Kicsit el is játszadoztam vele a pillangókat irányítva, hogy hátha ki tudom billenteni, de nem sikerült. Most már értem, hogy miért vetett rá szemet Desmond.
- Melyikre gondolsz? A jobb szememre vagy a balra? Az utóbbit megtanulhatod. - megint előbukkant belőlem az a valami ami miatt tanítani akarom a fajtársaimat, hogy erősebbek és képzettebbek legyenek. Hiány van a képzett arrancarokból és azt hiszem ez a pontos oka ennek.
- Ezek a pillangók egytől-egyik idézve vannak. Ha szeretnéd megtaníthatom neked is, hogy hogyan idézheted meg őket és használhatod fel akár harcban is. - emeltem fel a jobbomat aminek köszönhetően a pillangók mind odagyűltek, majd összezárva a markomat egy szempillantás alatt tűntek el. Egyszerű trükk lévén a saját lélekenergiámból lettek megteremtve. Miközben a láncaim még mindig farkas alakban kicsit körülszaglászták a lányt, addig a kezemet előrenyújtva minden ujjamra megidéztem egy-egy pillangót.
- Na, mi a válaszod, fracción? - tettem fel a mindent eldöntő kérdést, valamint tudtára hoztam azt is, hogy tisztában vagyok vele, hogy milyen tisztségben van. Persze nekem könnyebb dolgom van, hisz számára nem lehet olyan könnyű mindez, lévén amíg a maszk az arcomon van, addig nem árasztok magamból túl sok lélekenergiát.