Előre leszögezném!:

Jelszó: o o e e i e o

~ Adatlap

Név: Wolloh Del Desierto / Sivatagi Wolloh
Nem: Férfi. (Még szép, hogy az és nem nő vagyok, sértő az efféle feltételezés!)
Kaszt: Arrancar (44.)
Szül. ideje: Sajnos nem elég régen. (1943. Január 15. Egy zord téli napon, bár én inkább azt mondanám, hogy egy gyönyörű napon)
Kor: 69 (21)

• Emberként: 19
  
• Lélekként: 50

~ Előtörténet
Wolloh Del Desierto értekezése a létről
Hol is kezdjem? Mondjuk az elejétől pár lépésnyi távolságról.
Egész életemben mindig, mindenhol, mindenhonnan csak az hallottam, láttam, hogy „így a szegény nők”, „úgy a szegény lányok”, hogy „őket mindenki kihasználja”, „mindig ők az áldozatok”. ÁLDOZATOK, EGY FENÉT! Mindenki áldozat, főleg azok, akikkel valaki elhiteti, hogy miattuk, tőlük áldozat valaki, valakik. És ez főleg igaz ránk, a férfiakra, hiszen a csapból is az folyik, hogy „szegény nők/lányok, a férfiak elnyomják őket, nem törődnek az érzéseikkel”. Hogy ezek mennyire idegesítettek, de nem volt elég erőm, hogy bármit is tegyek. Egy apa nélküli család egyetlen fiaként éltem, hol az anya szava szent. Egyre csak gyűlt, és gyűlt a dühöm, a gyűlöletem, aljas módon, ahol csak tudtam próbáltam keresztbe tenni a női terrornak. Kamasz voltam, hibáztam, anyám lekevert egy újabb sallert, de ez már az utolsó volt. Emlékszem átestem az ablakon, aztán ott lebegtem az ablak előtt. Meg ijedtem, de aztán elkezdett forrni, akár a pokol az életem alatt felgyülemlett düh, mikor ráeszméltem, hogy az a némber, aki a világra hozott megölt. A mellkasomból két-három szem hosszú fura lánc lógott ki, ami fájt, nagyon fájt. Jó kísértethez méltóan próbáltam életem tönkretevőinek életét felforgatni, több-kevesebb sikerrel. A láncból hónapról hónapra egyre kevesebb maradt, és egyre jobban fájt. Végül eltűnt és az eddigi fájdalmaim eltörpültek ahhoz képest, amit akkor éreztem. Alig egy év alatt hollow lett belőlem, egy rusnya nagy, óriási hollow. Minden értelmét vesztette, nem, nem elvesztette, hanem mindennek megjött az értelme. A fölösleges dolgokat magam mögött hagyva teljesen átadtam magam a düh és a gyűlölet pusztító erejének.
Csakhamar felfaltam egykori női rokonaimat, és megannyi nőt, akit csak tudtam, nem érdekelt, hogy élő-e vagy lélek, megtámadtam mindet, akit csak tudtam. Eleinte csak „jöttem és faltam” taktikát használtam, aztán már nem tudom, hogy hogyan de felfedeztem, hogy fel tudom venni egy síró gyerek alakját, és elkezdtem kihasználni a nők gyengeségeit, hiszen egyik se tud ellenállni egy síró gyerek segítség kérésének. És innentől kezdve mázlistának számítottam magam, főleg, attól az esettől kezdve, mikor éppen egy újabb női lelket próbáltam becserkészni egy másik, nálam erősebb hollow jelent meg, ami majdhogynem menos volt és ekkor megjelent egy fekete kimonós alak, vagyis nő, aki csak úgy kettévágta riválisomat, mintha vajból lenne. Ekkor megfogalmazódott életem legjobb terve, ártatlanabbnál is ártatlanabbnak adom ki magam és felfalom ezt a nőt. Annyira ártatlanra sikerült ez az alakom, ez a női shinigami – ennek nevezte magát – is elhitte, és így mikor éppen átküldött volna mosolyogva, sikerült fel felfalnom, és ezzel az erőm hihetetlenül megugrott, valamint a kinézetem is változott, kicsit kisebb lettem és eltűnt a farkam. Ez emberibb, valamint kényelmesebb, és erősebb volt.
Hoppá, kicsit eltértem a tárgytól, de nem baj, mert így érthetitek, majd a későbbieket.
Ezzel, vagyis azzal az új alakommal mintha nem csak erő költözött volna belém, hanem értelem is. Ugyan fajtársaimtól eltérően nekem megmaradt az értelmem miután hollow-vá váltam, nem, igazából akkor kezdett el igazán kifejlődni, így eleinte csupán homályos volt az értelmem. Eddig a napig, már újra tiszta és fényes lett, a maga módján. Gondolkodom, tehát vagyok. Gondolkodom, tehát többet falhatok. Erőm annyira megugrott, hogy csakhamar rájöttem, hogy az emberek világában nincs esélyem hosszabb ideig léteznem, így véglegesen átköltöztem Hueco Mundo-ba. Ahol kegyetlen világ várt, de nem számított sokat, mert én viszont elég aljas, és ravasz vagyok, hogy idővel bármilyen akadályt legyűrjek, vagy éppen mással legyűrtessek. Az első hetekben rájöttem, hogy reiatsu-m segítségével könnyebb, kisebb dolgokat tudok vissza rántani a markomba, így ezt beépítettem az aljas vadász és harc módszerembe, taktikámba, stratégiámba. Mint kiderült itt is vannak nők, vagyis nőstények, így kedvelt prédáimról se kellett teljesen lemondanom. Egy harcom során kiderült, hogy valami csoda folytán – talán az a shinigami nő ereje akkora lehetett, hogy az miatt -, hogy a jelenlegi, vagyis akkori alakom, szintem az adjucants-i. Ez annyira meglepett, hogy akkor majdnem elvesztettem a létezésem. Valahogy egy hatalmas, kolosszális, gigantikus építményhez értem. Hmm… Itt egy kicsit homályosak az emlékeim, de azt tudom, hogy Las Noches-ben éltem azután, a létem új formát vett, egy nálam erősebb lidérc, valami arrancar szolgálatában álltam, kivel a nézeteink hasonlóak voltak. Aztán már csak sötétség, mély sötétség egy szűk, nagyon szűk helyen. Nem tudom, mennyit lehettem itt, de ki lettem szabadítva, a szemem jóformán vak volt és így láthatatlanban kijelentettem megmentőmnek, ki abból a szűk, sötét nyomasztó helyről kimentett, és így újra esélyt adott a létre, hogy ezért a létemért cserében hűséges csatlósa leszek. Pár pillanat múlva megbántam szavaimat, mert azok, kik a létemet visszaadták shinigami-k voltak. Kik közül az Aizen nevezetű, a vezérük, s később a mi vezérünk, még több erőt adtak nekem, így újra emberi alakom lett, és egy zanpakuto-m. Na, ez bosszantott, nagyon bosszantott és értelmes létem létezését kételyezte meg ez a tipikusan shinigami eszköz, ez a zan-pa-ku-to.
Azok között, kiket felfaltam volt egy erősebb személyiségű is. Hasonlóan fiatal lehetett, akár csak én, mert néha, mikor lazábbra engedtem magam vasútállomás hirdetőtáblájának, annak a táblának, amin az érkező és távozó vonatok szerepelnek, csapódó hangját hallottam, s elkezdtem utánozni, és az ő emlékeiből láttam részleteket. Részleteket az életéből, ami talán az enyémnél is rosszabb volt. Azóta sikerült elfojtanom őt, így csak nagyon ritkán törtek elő az emlékei, de szokásommá vált unalmamban utánozni azt a hangot. „Tftftftftftftftftftftftftftftftftftftftftftftftftf.”
Aizen elbukott, de mit is várhat az arrancar egy shinigami-tól? És bukása után értelmem újra szabad lett, az espada-k sorai foghiányosak, eljött az idő, hogy értelmet vigyek közéjük, így könnyebb lesz, bár ha nem lenne köztük hiány, akkor is közéjük törnék, idővel. Most még gyenge vagyok, de nem fog ez örökké tartani!
No, fene, ebből valami nyálas napló lett nem egy értekezés. Fene, lehet, hogy azt a libát mégse kellett volna megennem, csak szimplán letépnem a fejét a helyéről! Végére azért ide biggyesztek egy záró akkordot erről a valamiről, ami az értelem, vagyis a létről, hajj már a saját gondolataimat is összezavartam.
A létezést mindenki természetesnek veszi, pedig igazán csak azok léteznek, kiknek van rá bizonyítékuk! Nekem van bizonyítékom. Érdekel? Elárulom: Látod azt a nőt, igen azt, én azt gyűlölöm, nem, nem ismerem, de gyűlölöm, ahogy a többit is, és amíg ezt érzem addig biztos, hogy létezem. He? Hogy mi lesz, ha meghal az utolsó nőstényördög is? Talán vége lesz a létezésemnek, azt még nem tudom, de az biztos, hogy most létezem. Viszont, hogy a létező, és mégis nem létezőre is példát írjak, mi mást is hozhatnék fel, mint a Vasto Lorde-okat. Vasto Lorde nem létezik, csupán valami homályfejű találta ki ezt a mesét, valószínűleg az első arrancar felbukkanása után. Hiszen egy arrancar nem sokban különbözik egy embertől, ahogy az állítólagos Vasto Lorde-k se, valamint egy arrancar lélekenergiája szintén különbözik a hollow-okétól, de még mindig hollow szerű, hát mondja valaki, hogy nincs logika, igazság a szavaimban.

~ Kinézet

189 magas, rövid (de azért a szél kényelmesen tudja lobogtatni) fekete hajú vagyok, szemem vöröses. Aizen szabta egyenruhákat ki nem állhatom, sőt semmilyen egyenruhát nem viselek el, de azt akarom, hogy létezésem továbbra is jelen legyen, kénytelen vagyok hordani. Viszont egyenesen személyemhez szabva: fehér kabát, - nadrág, - ing és – széles karimájú kalap, fekete mellény és csizma. Általában narancssárga üveges szemüveget is viselek. A lukam a májam felett van, vagyis ott, jah, igen itt, ha nem lenne itt a lukam, akkor itt lenne a májam, haj, miért nem lehet ezt érteni elsőre is? A maszkom darabja, mi megmaradt belőle az a homlokomat fedi, bár ez nem látszódik, hiszen állandóan kalapot hordok.


~ Jellem

Gyűlölöm a nőket (kivétel talán Eras). Aljas húzásaimmal próbálok keresztbe tenni mindenkinek, aki számomra nem szimpatikus, így főleg a nőknek. A gyöngéd megnyilvánulásaimat (amik nincsenek is, de azért jól ide kamuzom ezt), érzelmeimet (ilyenek sincsenek), cselekedeteimet (még jó, hogy ezek is csak kamuk) bunkó, szarkasztikus, felsőbbrendű viselkedéssel, szavakkal palástolom. (Na, szerinted ebből mennyi az igazság, és mennyi a hazugság?) [Persze, hogy a zárójeles részek, de ez titok ]
Mivel kedves hangulatban vagyok, előre szólok, hogyha a mondandómba belemerülök, belelendülök, akkor hajlamos vagyok hadarni. Ne köszönd, mert a végén még megbánom, hogy megemlítettem!


~ Képesség(ek)

1-es számú: Ezt a képességemet csak úgy emlegetem, hogy „Könnycsepp/Lágrima”, már ha emlegetem. Ezzel a képességgel fel tudom venni egy síró, eltévedt gyermek alakját. Resurreccion képességenként kétszer tudja óránként használni, és resurreccion képességenként 5 percig tudom megőrizni a felvett alakot. Előny: a lélekenergiám majdhogynem érzékelhetetlenné válik. Hátrány: ebben az alakban nem vagyok képes semmilyen mást hollow, resurreccion/egyedi képességet alkalmazni, a többit is csak fele olyan erősen tudom használni.
2-es számú: Ezt a képességemet „Jojó/jojo” néven emlegetem, már, ha emlegetem. Ezzel a képességgel könnyebb tárgyakat, mint köveket, zanpakuto-kat tudok vissza rántani, miután eldobtam. Kettőféle felhasználása van a képességnek, de egyszerre csak az egyiket tudja használni 10 pont alatti hollow képességgel:
1. Resurreccion képességenként 1 tárggyal tudja fenntartani a „Jo-jo” kapcsolatot resurreccion képességenként fertálypercig.
2. Resurreccion képességenként 5 tárgyat tud egyszer visszarántani jo-jo módra fertályóránként

~ Zanpakuto

Neve: Loki
Parancsa:
Spanyol: Miente!
Magyar: Hazudj!
Resurrección: Az aktiváláshoz a kardomat elhajítom, miközben kimondom a parancsot. Mikor földre ér egy kisebb robbanás kíséretében megannyi denevérré változik, mik rám szállnak és teljesen belepnek. A denevérburokban történik az átváltozásom: szemfogaim megnőnek, kezemen a kis ujjak eltűnnek és helyettük három centis éles, hegyes karmok jelenek meg, és minden körmöm hegyes, éles karommá alakul, és újra lesz farkam, minek végén egy ovális golyó van, min megannyi apró rózsatüskeszerű mérgező tüske helyezkedik el, a ruhámból csak a csizma és a nadrág marad meg eredeti alakjában, a felső rész helyett pólya borítja a testem (a kalapom és a szemüvegem nem megsemmisül, csupán eltűnik), a maszkom hajamat váltja fel és, mint megannyi tüske mered hátra felé. Miután átváltoztam a denevérek pár centire tőlem eltávolodnak és egy pukkanással el tűnnek, s így ideiglenes füstfüggönyt is vonnak körém.
Támadások:
1-es számú: Vérhatalom/Poder de la sangre: A támadás előtt mindenképpen az áldozatomra kell juttatnom valahogy a véremet, aztán az aktiválása után a Jojó képességemhez hasonlóan az ellenfelem és kezeim között létrejön a kapcsolat és tudom őt rángatni vagy lóbálni. resurreccion képességenként 5 másodpercig áll fent a kapcsolat, és miután megszakad a kapcsolat a vér az áldozatról sisteregve elpárolog. Komoly hátránya(i): a vér sistergő eltűnése lebuktathatja a támadás mibenlétét, elő kell készíteni, amihez olykor komoly erőfeszítésre, időre van szükség, és kifáradok tőle. (A házi tudósunkkal sikerült egy képletet megalkotnunk, hogy pontosan meg tudjuk határozni, hogy mennyi időnként tudom újra aktiválni: 0,5*10^6/LP másodpercenként.)
2-es számú: Lidércnyomás/Pesadilla: A támadás előtt a kisujjaim helyén lévő karmokat a tenyerem alsó felének közepébe mélyesztem, látszólag semmi értelme az önroncsolásnak, de igazából nem csak a kezem roncsolom, hanem ezzel elérem, hogy a likakból jobban áramoljon egy árnyalatnyival a lélekenergiám. Közben a támadás nevét kimondva aktiválom a technikát, minek hatása akkor mutatkozik, mikor a tenyereimen lévő likakkal eltalálom az ellenfelemet. A technika felhasználásának két lehetősége van:
1. Kettő különböző helyen találom el az ellenfelemet a két kezemmel, és így a támadott felületekben belső rezgéseket keltek.
1-2 resurreccion pontnál: roncsolódás nélkül egy kis ideig (resu*15 másodpercig) enyhe rángások jelentkeznek a támadott felületen.
3-4 resurreccion pontnál: enyhe roncsolódást is okoz a fentebb leírt hatás mellett.
5-6 resurreccion pontnál: enyhe belső szervsérüléseket, és enyhe csontrepedéseket okoz a fentebb leírt hatások mellett.
7-8 resurreccion pontnál: kisebb belső szervsérüléseket, és csontrepedést okoz a fentebb leírt hatások mellett.
9-10 resurreccion pontnál: belső szervroncsolódást, csonttörést okoz a fentebb leírt hatások mellett.
2. Mind kettő kézzel ugyan azon a helyen találom el az ellenfelemet egymás után rögtön, de ennek a technikának az alkalmazásához minimum 4-es resurreccion és 10-es pusztakezes harc kell, mert csak akkor elég gyors és pontos a két támadás, hogy kifejtse a hatását, 10-es alatti pusztakezes harccal, illetve 4-es alatti resu-val csak azt tudom elérni, hogy az előbbi módszernek fél kategóriával emelje a hatásfokát.
4-7 resurreccion pontnál: belső szervroncsolódást, csonttörést és rövid ideig (resu*30 másodpercig) enyhébb rángásokat okoz.
8-10 resurreccion pontnál: támadott felület mögötti belső szerveket megsemmisíti, csontokat szilánkosra töri és majdnem epilepsziás roham szintű rángásokat okoz resu*30 másodpercig.
A technika hátrányai (az önmagán elszenvedett sérüléseken kívül): mindkét kézen csak egy ütés erejéig aktív, resu*30 másodpercenként használható újra.

~ Szeret-nem szeret

Szeret:
- Aljas húzások (ha közvetve vagy közvetlenül nem ellene irányul, illetve, ha főleg nők ellen irányul)
- nők (kivétel talán Eras) szenvedtetése/bántalmazása
- Tréfálkozni, viccelődni (Pl.: taposó aknát helyezni valaki ajtaja elé, vagy csak úgy viccből két valakit összeugrasztani, meg ilyenek)
- megzavarni bárkit, bármilyen tevékenysége közben (főleg, ha nő (kivétel talán Eras))
- Kacsák (de nagyon, magam se tudom miért)
- egyedi dolgokat, egyéniségeket
- Talán Eras, bár őt inkább csak kevésbé gyűlöli, és talán azért, mert rá nem tud igazán nőként gondolni

Nem szeret:
- Nők (kivétel talán Eras)
- elnyomottság
- Bezártság
- nők (kivétel talán Eras)
- Aljas húzások (ha közvetve vagy közvetlenül ellene irányul)
- kétszínűség (főleg, ha gyávasággal van kísérve)
- Nők (kivétel talán Eras)
- ha megzavarják bármilyen tevékenysége közben (főleg, ha nő (kivétel talán Eras))
- „Lovagokat”
- nők (kivétel talán Eras)
- Egyenruhákat
- zanpakuto-t fegyverként, vagyis kardként használni



~ Felszerelés(ek)

Mivel nem hordok egyenruhát, ezért a ruházatomat ide írnám: két-három pár fekete csizma, két-három vörös farmerszerű szövetnadrág, két-három vörös hosszú kabát, két-három fehér kesztyű, két-három fehér ing, két-három fekete mellény és két-három vörös nyakkendő, valamint két-három vörös, széles karimájú kalap és két-három narancssárga üveges (lövész) szemüveg. Van még, egy nagy (eredeti méretnél kétszer nagyobb) kacsa figurám (az ágyam alatt rejtegetem), egy Hellsing manga gyűjtemény (bírom ennek az Alucard-nak a fejét, ezért is öltözködök úgy, ahogyan ő, csak az a kár, hogy egy nőnek a kutyája, de attól még igazán jó arc a fickó).