- Na, hát meg nem tudom mutatni, max lerajzolni, de az se lesz valami jó. Piszkos bénán rajzolok… inkább firkálás az, mint művészet. Mintha egy macska lábára kötné ceruzát, és rálöknéd egy darab pappírra. Annyi a tudásom. Talán valakivel lerajzoltatom.- csak találni kéne valakit, aki erre képes is. Nem ismer senkit se, talán majd Tollas, vagy Kezes tudhat ilyenről. Rájuk se bízná a rajzolást. Kezes kézben hiányt szenved, már ki is esett, Tollas meg… hát lehet hamarább elrágná a ceruza végét, mint belekezdene, vagy valamit hajtogatna a papírból. Meg van lőve, de rendesen.
De nem úgy, mint Hikaruval való ismerkedése, barátkozása. Igaz az, hogy evés közben tud az ember igazán haverkodni. Jó kaja, és magától jön a szöveg, ennél már csak piálás közben mehetne jobban. De van egy tippje, hogy Vörike ezt nem nagyon engedné meg. De elmaradottság. Bezzeg Motochika, már akkor részeg volt, amikor az itteni idő szerint tizennégy volt. Igaz, utána úgy elverte Baa~chan, hogy már attól összerezzent, ha valaki előtte ivott. Nehéz volt ebből kinőnie, és ismét ártatlan szeretettel néznie az alkoholt. Az elején még mindig a háta mögé nézett, hátha ott van Baa~chan, kezében a fakanál, vagy ami éppen a keze ügyébe akadt.
- Naná, hogy jöhetsz, de hívj csak Motochikának. Nem kell bácsizni, még nincs egy ősz hajszálam se, és még vénnek se érzem magamat.- mondta barátságosan mosolyogva. Bár nem nagyon tudja, hogy kell bánni a gyerekekkel, de ha embereknek tud néha olyan barátságos arcot vágni, akkor csak egy gyereknek is menni fog. Legalább most gyakorolhat arra, amikor találkozik Hime pereputtyával. Szó, mi szó, jól belehúzott az a lány. Ki se nézné belőle az ember, hogy ennyire rákapott a szexre.
- És mik a további tervek, Vörike? Reggeli után, gondolom mindenki rendbe rakja magát, és egy kis edzés, és ilyenek. De utána?- pislogott kérdően Vörikére. Ő a nő, mondja csak meg az asszonyka, hogy mit is tervez a továbbiakban. Na meg este. Talán rákapott a jóra, és szeretné folytatni, és hát Motochikának ez igazán nincs ellenére. De lehet most lesz az a látogatás, akkor pedig egy pár órára le lesz foglalva Motochika a takarítással, jó pár órára.

- Egyszerűen. Hát elmondom neki, hogy néz ki, meg körbeírom jól, és majd rábökök arra, ami a legközelebb áll az igazsághoz.- tényleg egyszerűen hangzik, de mégis kurva nehéz lesz. Nem kevés munkába fog kerülni, mire tényleg egy értékelhető darab fog születni. Főleg, mert ahhoz, hogy elsőnek sikerüljön, ahhoz a legjobb kéne. Azt meg nem tudja, hogy ki is lehet, de mindegy, mert tuti drága lenne. Ha meg egy átlagost kér fel, ott meg többre lesz szükség, és az is le fogja szívni a pénztárcáját. Akárhogy is nézi, itt bizony üres lesz a zsebe. Ez a szívás, nem széllel szembe pisálni.
Kicsit beszélget már a láthatatlan lánykával, akit majd át kell keresztelnie homályosan látható lánykára. De a legjobb az lesz, ha megmarad majd a nevénél. Nem kell felesleges beceneveken törnie a fejét, meg egyéb marhaságokon. Na mindegy, ha nem felejti el, akkor így is fog tenni.
Kérdezte Vörikét, hogy akkor a mai nap hogy is legyen a továbbiakban, de a jelek szerint kicsit elkalandozott a hölgyike. Néha szívesen belelátna a nők fejébe, hogy ilyenkor mi is a helyzet. Bár lehet ez Vörikénél nem annyira jönne be, mert hát nem átlagos nő, annyi szent. Na de amit most mondott, az elég széles vigyort csalt Motochika ajkára, bár kissé önelégült is volt az a mosoly. De hát na, ezek szerint büszke lehet a teljesítményére. Nah, hát kitett magáért, akarta ám, hogy Vörikének maradandó élményben legyen része, és hát a jelek szerint, ezt sikerült is elérnie.
- Örülök neki, hogy ilyen „mély” benyomással voltam rád.- piszkos lator módjára vigyorog az egész jól félreérthető kijelentésén.- Eh… lehet nem kellett volna olyan hevesen „edzeni” tegnap este. Máskor erre azért figyellek, hogy reggel is működni tudj rendesen.- mondta vigyorogva, és közben csak folytatja az evést. Mert már elég volt az is, hogy a tegnap estéről beszélt, már is éhesebb lett.
- Akkor az eleje legyen az, amit mondtam, kaja, zuhany, meg ilyenek. Utána meg ha gondolod majd megint átjövök, és kitalálunk valamit. Játszhatunk is, vagy megtaníthatlak kártyázni. Persze szigorúan tét nélkül… na jó, max ruhára, és nem, nem el akarom nyerni a ruhádat, hanem ha vesztesz, akkor leveszel egy darabot magadról.- persze már látta Vörikét úgy, ahogy megszületett, de ha így vetkőztetheti az egy kis pluszt ad az egészhez… kicsit sok pluszt. Ha a ruha meg elfogyott, akkor játszhatnak más tétben is…

- Mi? Dehogy bánnom én, egy cseppet se bánom.- hevesen rázta a fejét, mert ebből nem nagyon jöhet ki jól. De már lehet késő, Vörike vissza akarja fogni magát, hát az nem jó. A végén azon kapja magát Motochika, hogy Vörike majd csak úgy fekszik ott, és nem csinál semmit.- Ahogy mondtam, nem kell visszafogni magad, bár… szerintem nem is nagyon tudnád, sőt, tuti nem tudnád.- vigyorgott magabiztosan, de azért ott bujkált benne a félsz, hogy talán mégis képes visszafogni magát, és akkor itt a vége.
- Hát, a reggeli előttem lassan el fog kopni.- tesz is érte, hogy tovább kopjon.- Gondolom te már zuhanyoztál, így akkor én is otthon fogok. Majd egyszer meglövünk egy közös zuhanyt, oké?- ha már egy pár, akkor ennyi romantikus baromság még belefér a kapcsolatba, de itt meghúzza a vonalat Motochika. Ennyi, és semmi több. Nem illene hozzájuk ez a kandalló előtt össze bújva nézik a lángokat. Inkább a piálás, verekedések, ennyi.
- Akik elől egyszer menekültél? Tudod, amikor a kertben sütöttem, és megtaláltál. Tényleg, utána mi lett? Megtaláltak, és adtál a szájuknak rendesen, vagy mi volt?- kíváncsian pislog Vörikére, és közben a reggelijét is befejezte, leöblíti egy kis teával, már csak egy cigi kell, de azt majd később, ha megy hazafelé, akkor rászívja magát egy bűzősre, mint éhes gyermek magát anyja keblére.
- Tudom, és ezt nagyon is bírom benned. De ha van valami tétje, akkor igazán jó egy játék. Na meg persze, ha te nyersz, akkor én fogok majd vetkőzni.- fene, csak nem akar leszállni erről a visszafogásról Vörike.- Hogy miben alszol? Milyen zselébe? Meg ha itt vagyok, nem nagyon lesz alvás, régen rossz lenne, ha mellettem elaludnál. Majd ha nem jövők, vagy valami, akkor aludhatsz tőlem abban a zselében, vagy akár bundában is. De ha érkezek, akkor bizony nem lesz semmi ilyen. Na meg visszafogás se lesz a heveskedésben. Mint az újdonsült pasid, én ezt mondom.- határozottan beszélt, kihúzta magát, így adott hangot a véleményének, amivel talán el is ér majd valamit, de ha nem, hát legalább megpróbálta, ez a lényeg. Meg hát pasi, és nem szabad hagynia magát ledominálni, itt nem, majd az ágyban igen, de ilyenkor megmutatja, hogy azért kiáll magáért, meg a véleményéért is. Nem fél attól, hogy nem kap majd pinát, látta Vörikén, hogy élvezte az egészet, és akar majd repetát.
- Csókoltatom azért a szakácsot, jó volt a reggeli. Sőt, na gyere ide egy csókért akkor.- és ha így tesz Vörike, akkor kap egy könnyed, reggeli ajkast.

- Majd meglátom, most még nem kell. De lehet viszel el belőle, ebédre is kell valami.- aprókat csapott a hasára, jelezve, hogy teli van, na meg valahogy azt is, hogy finom volt a kaja.- Ez a baj, hogy már zuhanyoztál, és nélkülem. Közösben az igazi. Na de majd erre is megtanítalak, mint sok másra is.- mondta sokat sejtető vigyorral az ajkán. Oh, kurva sok minden van még, amire taníthatja Vörikét, és bizony fogja is. Na meg hagyhat elől pár jó kis hentait is, amikből megint csak okulhat Vörike.
- Ahaaa… akkor csak egy kis előjáték volt a részedről az a szaladgálás. Vágom.- bólogatott vigyorogva.- Áh, minek? Legalább jobban megtanulják, hogy milyen is ez az osztag. Akik nem bírják a képzést, azoknak nem itt van a helyük. Nem ok nélkül vagyunk mi a daráló szakasz. Dehogy fogom magam vissza! Ha jobban fáj, jobban törekednek arra, hogy kivédjék a támadásaimat. Fájdalmas tanítás, ennek a híve vagyok, legalábbis van amit így lehet jól a másik fejébe verni.- azért akadnak helyzetek, ahol jobb, ha nem okoz fájdalmat, mert akkor ha elmegy az ember kedve az egésztől, marad a kézi mosás, az meg senkinek se valami jó.
- Mert akkor lett volna segítséged, és az nem ér, meg második találkozásunk alkalmával már mondtad, hogy van neked egy Hikaru~chanod. Naná, hogy gyanús lett volna akkor a játék.- arról nem is beszélve, ha valaki csalni akarna, az Motochika lenne. Bár nem valami nagy tétben játszanának, ott inkább maradna a rendesnél, és betartaná a szabályokat.
Azt már nem érti, hogy mire fel is ez a nagy nevetés. Nem tudja, hogy milyen ruháról van szó, és talán az a zselé se volt valami jó szóhasználat, de na, akkor is. Legalább Hikaru már meg akarta magyarázni, de inkább lelépett. Most aztán tényleg tanácstalan volt Motochika, itt marad kétségek közt, nincs igazság. De talán mégis akadhat, mert valamivel a kezében vissza is tért Hikaru, és mint kiderült, ez volt az a zselé, vagy mifene. S’ nem is rossz, talán jó is lesz, ha Vörike néha ebben jelene meg, sőt!
- Nem-nem Vörike. Jól mondja Hikaru, a tied, és aludhatsz benne, főleg, ha én is itt vagyok, sőőőőt, tényleg maradhat ez a haj is.- kajánul vigyorgott Motochika, és bólogatott serényen. Jó ez a ruha, naaagyon jó. Ahogy a csók is, amit Vörikétől zsebelt be, sőt, a repeta is kifejezetten jó. Simogatni is kezdte Vörike combját Motochika, de csak szolidan, nem kéne itt hamarjában feldobni az asztalra, és megismételni a tegnapit. Majd este inkább…

- Mert az előbb még nem tudtam, miről is van szó.- mondta vigyorogva.- Hát… te tudod, de ha jól emlékszem, azt mondtad, nem szereted a ruhákat. És hát a bunda… na az nagyon kimeríti azt a kategóriát. De igen, ezt mondtam, de a neglizsé az már a kivétel szabályát élvezi.- még jó hogy, egy olyan szexis ruhadarab… az tuti, hogy kelleni fog Vörike ruhatárába.- A bunda mehet, ha nem vagyok itt, de a neglizsét akkor is, ha itt vagyok.- kajánul elvigyorodott, miközben elképzelte Vörikét abban a ruhadarabban, és a fantáziájában bizony nagyon is tetszett neki. Csak az zökkentette ki, hogy a haját kezdték el piszkálni, halkan fel is szisszent miatta.
- Ha a neglizsé felé megy, akkor simán mehetsz utána.- szólna a hajáért, de most kicsit el van foglalva homlokozással, meg a beszélgetéssel.- Ne is, bejön.- hányszor mondta már el, hogy tetszik neki Vörike haja, maradhat is így.
Társalgásban pedig Hikaru is beszállt, akit az érdekel, hogy Vörike szomorú vagy se? Na Motochikát is érdekli, hogy miből gondolja ezt a kislány. Ezért se szól közbe, hanem szépen hallgatja a kialakult társalgást. Csak akkor szólal meg, amikor még kérdezik is.
- Bizony, hogy nem bánnom. Hát mi a francért bánnám?- bár ez csak egy vidám, költői kérdés volt a részéről.- De majd ha gondolod, te is ülhetsz az ölembe Hikaru.- jobban be kell vágódni a kiscsajnál, nem akarja mindig úgy látni, mintha részeg szemüvegen keresztül nézné. Na, de vissza a társalgáshoz, ami most arra felé terelődött, hogy Vörikének valami ruhát kell viselnie.
- Nem hát…- mondta vigyorogva, miközben Vörike combját simogatta, és adott neki egy puszit. De hogy megmentse? Na azt nem, lehet mondani, hogy a hajpiszkálásért ez volt a bosszúja. Nem szólt érte az igaz, és hiába sikerült elterelni a figyelmét egy rövidebb időre, de most beugrott neki, hogy bizony itt piszkálás volt a javából.
- Meg hát néha tényleg kell a ruha, még ha nem is olyan sok. Például amikor elviszlek Baa~chanhoz, meg majd megyünk Himéhez is vacsorára. Rám lett szólva, hogy menni kell, vagy örökharag, és hát még a gyerekeket se ismerem, csak látásból.- érdekesen alakultak a dolgok, eddig nem volt se család, se barátnő, most pedig szerencsére elég hamar meglett mindkettő. Ha van Sors, akkor elég érdekes a humorérzéke, sőt, inkább néha szemét tud lenni, bár ebben az esetben… kifejezetten fasza volt. Majd gyújt neki egy gyertyát, vagy valami, már ha nem felejti el.

- Hát… ha úgy nézzük, akkor büszkén feszítenék melletted, hogy az én csajom vagy. De az is igaz, hogy rád rajtam kívül más ne csorgassa a nyálát. Tehát nem, ebben a ruhában csak is előttem lehetsz, már persze leszámítva az ittenieket.- kellett Vörikének azt mondania, hogy ebben a ruhában edzene, sőt, még azt is, hogy lehet szakadna. Egyből összevonta a szemöldökét Motochika.- Nem, ahogy mondtam nem. Ez a ruha csak nekem, másnak nem, nincs vita.- büszkén tolta ki a mellkasát, amiért ilyen férfias, és megmondja a magáét a nőjének. Azt még elviseli, hogy Vörike elég lengén öltözik, és akkor is megnézi pár faszi, de hogy még abban a szexis valamiben is legyen, és ráverjék esete a faszukat, na azt már nem. Vörikére csak is Motochika verheti.
- Majd ha megyünk Baa~chanhoz, akkor oda simán mehetünk a sima ruhádba, ahogy általában kinézel. Irigykedjenek csak az ottaniak, Baa~chan meg nem az a szívbajos, szerintem tetszeni fogsz neki.- főleg, mert Motochika eddig egy barátnőjét se vitte haza, ez már haladás.
Nem tudja mire vélni azt a nyakas dolgot, de azért nem volt rossz, ahogy Vörike csiklandozta a nyakát a szuszogásával. Bár nézeget körbe, ahogy csak tud, és meglátja a kicsilányt, már amit ki tud venni belőle, és nem érti az okot, amiért vöröslik.
- Hát… szerintem erre lehetek büszke is. És ez még csak nem is a kardom képessége. Személyes varázsom.- mondta önelégülten, és vigyorogva hallgatta tovább a párbeszédet, és még önelégültebb lett, amikor elmondta Vörike, hogy tudta pirítani.
- Nem is egyszer volt ilyen. Hajaj, amikor egyűt fürdőztünk, akkor se a víztől volt vörös Chiyo, de nem ám, és még tudnék mesélni egy pár helyzetet.- halkan nevetni kezdett, de kicsit hangosabban, amikor fel is idézte azokat az alkalmakat. A tegnapi este pedig… igaz, akkor nem látta mindig Vörikét, legalábbis nem teljesen, de biztos, hogy egy párszor akkor is elég vörös lehetett. Párszor… talán végig, és nem csak a mozgástól pirulhatott ki.
- Hikaru, azért elmondod, hogy most mivel is sikerült pirulásra bírnom téged?- kérdezte kíváncsian. Csak figyelnie kell erre, hogy ha majd Hime gyerekeivel beszélget, és ott is van lány, vagy lányok, fene tudja, na, de őket ne pirítsa majd el, még kapna a fejére az anyjuktól.

Nem egészen érti, hogy most mi is van. Vörike már tudja kezelni, ha pirítja, de a jelek szerint meg kell tanítania majd Hikarut is, de legalább lesz mit csinálnia, ha itt lesz, és Vörike éppen valamivel el lesz foglalva, ami nem Motochika. Ha most egy horror filmben lenne, akkor igen csak az következne, hogy a közeledő kislány előkapna egy véres kést, és belebaszná Motochikába, VÖrike meg csak mosolyogna, igazán nem lenne jó, ha ez történne, de helyette csak annyi van, hogy Hikaru került Motochika ölébe. Ez már jobb fejlemény, mint a késelés. S’ még aránylag hallotta is, amit mondott az apró lány, bár érteni, nem értette, de ez részletkérdés volt csak. Ám felmentő képében megérkezett Vörike is, aki fordított, amitől elmosolyodott Motochika.
- Hát mert azok, akik nem adnak igazat akkor, amikor kéne, hát ők faszok. Minek kéne ellenkeznem, ha egyet értek veled? Nyugi apróság, ha máskor is egyetértek veled valamiben, akkor bizony annak hangot is adok. Főleg, ha Vörikét öltöztetjük ilyen ruhákba.- mondta szélesen vigyorogva, és ha már ruházkodás, kapott is egy ilyen kérdést.
- Persze, hogy vannak. Akad az általános, amit gyakran viselek, egy jó, hosszú barnás kabát, meg van egy olyan láncmellény féleségem is, meg csízmáim, de azok egyszerű feketék, meg sötétek. Így nem tudom elmondani, majd egyszer átjössz, és megnézed őket, rendben van?- kérdezte barátságosan mosolyogva, már amennyire ez telt tőle, de manapság egyre jobban megy. Lehet még Vörike is hatott valamennyire Motochikára, a mosolygás területén legalábbis tuti.
- Rakjál is el, meg hát majd akkor jövök is ebédre, meg vacsorára is. Tényleg, jut eszembe, a napokban majd elmegyünk Himéhez vacsorára, és nincs kibújás, jössz te is.- mondta ellentmondást nem tűrő hangon, na jó, legalábbis próbálta, de szerintem csak sikerült valami olyasmit kinyögnie. Ha már a csaja és a húga barátnők, akkor ezzel a vacsival gond tuti nem lesz, és majd csinál a barátnőből sógornőt is. Egy újabb szempontból kész haszon ez a kapcsolat.
- Na, és milyen ruhákat szeretsz Hikaru?- hálát ad az égnek, hogy Bagabondo ezt nem hallja. Ruhákról akar beszélni, igen csak belehalna a röhögésbe. AZ a hülye fasz.

[justify]Bár nem nagyon volt a kedvenc témája a ruházkodás, sőt, a megruházás kifejezést is máshogy ismerte, de Vörike, és Hikaru kedvéért csak megtette, hogy beszélget. Legalább Bagabondo nem volt kéznél, hogy minderről értesüljön, és tuti, nem is fogja megtudni. Kivéve, ha Motochika részegen ezt nem osztja meg Vele. Na akkor lesz gond a másnap, de majd azzal elhallgatatja, hogy rózsaszín hüvelybe fogja rakni, meg még egy masnit is ráköt, amikor otthon vannak. Ez tuti letöri majd a szarvát, és minden ismét visszaáll a rendes, nyugis körülményekbe.
Észlelte Vörike közeledését, de nem a lépései zaja, vagy a reiatsuja miatt, főleg, mert annak az érzékelésében béna volt. Nem, hanem az illata miatt, amit már sose fog elfelejteni. Az a finom illat, ami elbódítja, amitől hevesebben ver a szíve, és a fejében zsongás van, na meg persze a farka is keményedik tőle. De az már nem a legfontosabb dolgok közzé tartozik, bár van, amikor igen, és nahát akkor se Vörike illatával foglalkozik, bár egész jó, amikor az izzadtsággal keveredik, persze Vörikéjével, mert hát már csinálnak olyat, amiben lefárad az ember. S’ ez nem edzés, legalábbis nem az a fajta, ami jellemző a 11. osztagra. Nah, de eltért kicsit a tárgytól. Az ölelést vigyorogva fogadja, és finoman ráfog Vörike csuklójára.
- Nem, a neglizsé azt utána fogod felvenni, és csak is nekem, és vagy nálad, vagy nálam.- vigyorogva kacsintott Hikarura, aki mintha egy kicsit el is pirult volna ettől, vagy lehet a fényviszonyok tréfálták meg Motochikát.- Mert Hikarut ismered, és a kivétel erősíti a szabályt, na meg jól is teszi, hogy ijesztget ilyenekkel. Ha majd olyan ruhát akarsz felvenni, amitől beindulok, akkor kérj Tőle tanácsot.- halkan felnevetett ettől, majd válaszol a kérdésre a szokásos nyugodt hangján.- Onnan, hogy találkoztam Himével, aki rám parancsolt, hogy menni kell, és hát ha menni kell, akkor bizony menni kell. Na meg ha már barátnők vagytok, akkor miért ne jöhetnél velem? Elvégre nekem a nőm lettél. Illik bemutatni akkor a barátnőmet a családnak is. Vagy nem?- kérdezte mosolyogva, és habár nem akarja, de ki kell bontakoznia Vörike öleléséből.- De akkor én most megyek. Vár rám egy zuhany, meg akkor az állványt is berakom valami fasza kis helyre, és akkor Bagabondo is lazulhat valahol, és a másik is.- érte is ment az említett dolgokért, és úgy, ahogy volt, kézbevett. Szerencsére ahhoz elég erős volt, hogy egykézel el is bírja őket, így volt mibe fognia az ételt is. Majd lehajolt Vörikéhez, és hosszasan megcsókolta, utána pedig Hikaruhoz, kinek a feje búbjára adott egy puszit.- Ha kiengedsz Vörike, kapsz egy másik csókot is.- vigyorogva rákacsintott, és ha meg is teszi, akkor persze, hogy ad neki még egyet, és a fülébe is súg.- Fantasztikus voltál az este… ennek még sok ismétlése lesz, és imádlak.- a csókok megvoltak, most csak egy puszit adott az arcára, majd indult a dolgára.
~Na, mi volt este, Cabron? Gerincre vágtad?- izgatottan kérdezte Bagabondo.
~ Drága barátom. Azt nem fogod megtudni!- vigyorgott, mint a tejbetök.
~ Ezt igennek veszem. Majd részleteket is, Cabron. Lehet, hogy fosgyenge tudsz lenni, de hogy megvolt az a Vörös démon, az már valami. Jipijáááééé!!!- vidáman mocskos röhögésbe tört ki Bagabondo. Motochika pedig csak legyintett rá.