*Édesnek tűnnek így ketten egymás mellett. Noha nem számítottam arra, hogy eféle meglepetésben lesz részem a napokban. Ha pedig jobban belegondolnék az események folyamatába, akkor megállapíthatom, hogy nem is olyan rossz, hogy a csúnya bácsi itt van. *.* Oldalra billentem fejemet, mintha csak válaszolni készülnék a hozzám szegezett kérdésekre. Azonban csak elgondolkodom némelyest azon, hogy most mit is kéne kezdenem ezzel a cuki helyzettel. Mérlegelnem kell ama gondolatot, hogy mennyire is volt nekem hasznos a régi fracciónom, s miben másabb az új. Bizonyára, ha igazak a szavai, akkor intelligenciája most már megfelelő volna a laboráns fraccusaimhoz. Viszont, nem tudok róla gyakorlatilag semmit. A legjobb tán az volna, ha még várnék a kijelentésekkel. Lássuk mire képes Ricco ebben a formában. Majd utána ráérek dönteni a továbbiakról. Még egyszer kinyújtózkodom, csontjaim elég szépen ki is ropognak ezalatt a mozdulat alatt. Megdörzsölöm fáradt fényben leledző lélektükreimet. Legalább 16 órája vagyok éberen a laborban, nem csoda, ha az agyi tevékenységeim kissé csapzottak.*
- Hát...nem is tudom...valahogy a pillangók jobban lekötöttek oda fent, vagy lent, vagy valahol.. *Ködösítem a kilétemet adó információkat. Valóban nem egyértelmű, hogy honnan is kerültem elő. Ez viszont számomra sosem jelentett gondot; így legalább tudják a fracciónjaim, hogy nem az a fajta espada vagyok, akit csak úgy át lehet verni a labormunkákkal. Mondjuk igazából jelenleg csak két laboránsom volt, az egyik Ricco a másik meg Kiyo. Mind a ketten két ellentétes részlegen, máson dolgoztak. S ami azt illeti máshová nem is bírtak belépni. Amennyire én tudom Ricco volt felelős az új tárgyak gyártásra kész fejlesztéséért és a régiek karbantartásáért; Kiyo pedig a vegyészem a különleges anyagok terén. Én pedig mindig máson dolgozom, hiszen tudásom Szayel és Seth okán igen sokrétű. Gyakorlatilag van vagy kismillió megkezdett munkám, amit egy hónap alatt általában be szoktam fejezni. Jelenleg húsz leadott feladatom van ahhoz, hogy elkészüljek valamivel. Kitámasztom magam kezeimmel, majd elveszem Kiyotól a tárgyat. Éppen csak hozzáérintem a kesztyűmhöz, amely egy holokivetítéssel leközli az ismeretlen eredetet.*
- Sejtettem. *Csak ennyit mondok, majd a tárgyat visszadobom a tulajdonosához, ami egy tudóstól kissé abszurd. Vagyis miért nem vagyok igazából kíváncsi arra, hogy mi is van a kezemben? Vagy miért nem viszem magammal? Leginkább óvatosság és éberség jelenléte. Semmiféle ismeretlen eredetű tárgyat nem vagyok hajlandó egyetlen fracciónomtól sem elfogadni. Leginkább azért, mert ami a laboromban zajlik, az túlmutat mindazon, amit itt láthatnak belőlem. Sok érdekes dolgot tárhatnék fel Ricco számára, ha ne tán maga a tárgy kommunikatív funkcióval is rendelkezik.*
- A képletek puszta egymáshoz tételéből leszűrhetővé válik, hogy e tárgy a mi síkunkon nem létezik még. Valamint az molekuláriskibocsátása nem megfelelő a légköri struktúrának. Ellenálló bizonyos molekulákkal szemben. *Mindezt leszűröm magam is a kesztyűm és a látottakból. Hiszen, magát a panelemet sem zavarta volna, ha mai anyagból lenne. Másik oldalra billentve a fejemet pillantok fel Riccora. Kissé elmosolyodom a magam groteszk külsejével. Számtalan módszerrel lehetne még feltárni a tárgy kilétét, de minderre nem igazán van időm jelen pillanatban.* - Hmm..valóban, miért? Elsősorban azért, mert jelenleg még nem vagy a fracciónom Ricco Albaraccín. S illetékteleneknek tilos a belépés a szektorba. Természetesen megbízhatnék a biztonsági rendszeremben, de ugyan.. pont te nem tudnád a megfelelő kódot hozzá? Kiyot pedig könnyebb kibillenteni, mint jó magamat..nem igaz, Privaron? *Különleges hangsúlyokat engedek meg magamnak. Pontosan úgy beszélek, mint a hajdani Ichidaime Granz, Szayel Aporro Granz. Ez is talán bizonyítéka lehet, hogy a Granzok közt mindig van valami összeköttetés. Egy láthatatlan fonál mindig ott rejtőzik a levegőben. Mindig jöhet egy új Granz, de a régit valamilyen formában úgysem tudja meghaladni. Pontosan ezért lesz mindig is Szayel Las Noches legkiemelkedőbb tudósa. Ő az első tudós, így az ő hitelessége lesz a legerősebb. Mint a billentyű lenyomások, úgy hullámzik ujjam, mellettem a lépcsőn.*
- Persze nincs kizárva, hogy nem válhatsz azzá. Elsőnek..mesélj egy kicsit a jövőről. *Kezdetnek ez megteszi. Nem hullhat minden egyből az ölébe. Bár a régi énje helyét elfoglalta ebben a világban, a presztízsét könnyen elveszítheti. Akárcsak az összes fracciónom könnyen elveszítheti a helyét. Hiszen bármikor alkothatok más arrancarból intelligens, gondolkodó lényt;ez igazán nem nehéz. Csak én éppen olyan válogatós pillangóhercegnő vagyok. *.* Nem mindegy, hogy egy műanyag vagy porcelán barbie babát választok be. A műanyagot könny megteremteni, de a porcelánnak már van minősége is. Minél régebbi, annál jobb; s minél jobb, annál több mindent lehet rá bízni. nekem pedig sokkal könnyebben megy a kutatás, ha a részfeladatokat kioszthatom.*

*Éppen a labor előterében olvasgatok egy átlagos, és meglehetősen unalmas enciklopédiát. Legalább is így tűnhet mindenkinek, aki benyitna. De nem ám, én a pillangók útja mesét olvasgatom igazából. *.* Olyan kis cuckik, ahogyan azon veszekednek, hogy merre is menjenek tovább. Engem pedig annyira leköt ez az olvasmány, hogy nem is érdekel most az, hogy ott fent várna egy csomó munka. Inkább most egy kellemeset olvasgatok, még mielőtt megtalálnak egy-egy kérdéssel. A mai nap kicsit pihenek, még az is lehet, hogy lemegyek a hollowok labirintusába egy kis Menos Ganyé fogócskára. *_* Hosszú ideig csak olvasgatok egy kis hollow rántotta mellett. Ennek az elkészítését csak most találtam fel nem is olyan rég. Rá jöttem hogyan tudom egy-egy lidérc szövetét stabilizálni a halála után is, így a szöveteit feldarabolva lehet válogatni ki mit kér. A különleges gigaiok miatt már kóstoltam Karakurában egy raizerkedés alatt az emberi ételeket, de némelyik szörnyű. Habár a pillangó alakú nyalóka elnyerte a tetszésemet. *_* Szóval egy kicsit eszegetek nekem jó dolgokat, de aztán annyi ám a pihenőmnek. T.T Kiyo-chan-néni bejön egy üzenettel, amire válaszolnom kéne. Kinyitom a borítékot, és belekukkantok. Na hát, valaki bajban van? *.*
Akaratlanul is eszembe jut a fogtüncikézés. Annyira várom már, hogy mikor mehetek le Karakurába megvédeni a várost a betolakodóktól. Újra felvehetném a csini ruhácskámat, és bevarázsolhatom mindenkinek az életét. Gyűjteném a véres fogacskákat, hogy nyakláncot fűzzek belőle Erasnak. Igazán jó móka lenne, meg ingyen szakrendelés. Sokáig elmerengek bizonyos, elképzelt történeteken, meg a könyvemen, mire eszembe jut, hogy válaszolni is kéne rá. Remélem nem fog haragudni, amiért ilyen késein válaszolok. T.T Fogok egy lapot meg tollat és pillangó mintával ellátott betűket írok fel a lapra. Jöjjön el, ez a lényeg. Kíváncsian várom, hogy mit is javíthatok meg neki. Olyan cuki, ahogyan eszembe juttatott dolgokat. *_* Szóval szívesen várom, s elég hamar meg is érkezik.* - Jó napot kívánok! *__* *Ugrok rá boldogan, hogy beölelgessem. Aztán arrébb sonidozva kicsit megilletődök magamon. Zavartan túrok bele a hajamba, meg picit oldalra billentem butácskán a fejemet. Hah, milyen régen is csináltam ilyet egy arrancarnak. Remélem jobban zavarba jön, mint én. Pedig olyan kis cukorka, pláne azaz izé a vállán. Nekem van egy hollow kutyusom, amit Vextől kaptam még. >.>*
- Ő, én elfelejtettem a számom T.T Amúgy miért jöttél ide? *Tényleg elfelejtettem, hogy hányadik arrancar is vagyok. @.@ Ha jól emlékszem a 26. legyártású, de ebben nem vagyok biztos. Az viszont tuti, hogy most az 1-es számot képviselem, szóval én vagyok a pillangó királynő már. Desmikus lett a pillangó király; aztán Räv, mint pillangóhercegnő. Utána a birodalmi pillangók és pillangónők, végül az udvariak jönnek. Tiszta klassz belegondolni, hogy Las Nochesben mennyi pillangó létezhetne, ha átoperálhatnám őket. Intek egyet neki, hogy üljön csak le. Zavartan takarom le a könyvecskémet egy párnával, aztán én is leülök vele szemben.*
- Wollie, mi az a cuki lány, ami ott van a válladon? *.* *Csillogó szemekkel meredek a kis mutánsra. Nekem is kellen egy ilyen. Valahogyan biztosan be lehet szerezni, nem?*

*Kissé azonban elgondolkodtató számomra az itt álló arrancar esete. Kissé ironikusan hat, hogy valaki a zanpakutoja helyreállításával keres meg engem, amikor köztudott, hogy ezt maga is visszaszerezhetné. Habár a jelenlegi helyzetünket látva, lehet, hogy bevették azt a tudományos feltárást, amit Seth rakott eléjük. Mindenesetre cukin mosolygok, amikor a kicsi lény előttem bájolog. Olyan kis cukorgombóc! *_* Rá is kacsintok, amint megosztja velem elképzelését, hogy akár a szobámban is folytathatjuk, miután... Hát nem is tudom mennyire tehetném boldoggá azzal, hogyha velem jön. Mindenesetre mostanra már igyekszem valóban a tényleges esetre koncentrálni azért, hogy remekül megálljam a helyem, mint mindig. Ha már eljöttek hozzám, hogy felkérjenek valamire, akkor nem fogok ellent mondani. Az már megint más kérdés, hogy Mugoi meddig húzhatná az agyát a megoldásokkal. De remélhetőleg ezzel ezúttal nem lesz gond. Sóhajtok egyet, mialatt hosszas jegyzetelésbe kezdek. Rengeteg elméletem támad a zanpakuto helyretételében, de úgy hiszem, hogy ez mégis hosszas kivitelezést szeretne maga után vonni. Billegetni kezdem a fejem.*
- Hát, sajnos van egy kiválóan remekül festő rossz hírem! *>* *Csattan ki belőlem a jól meg tekert kifejezés. Ezzel biztosan letöröm majd a szarvát, de esetlegesen felélénkítem; ki tudja. Mindenesetre bent már hallom a szavakat, a frappáns megjegyzéseket a tettemmel kapcsolatosan. Elvégre a saját fracciónom nem rendelkezett még ezzel az elbánással. Mindenesetre van egy kiváló tervem.* - Kénytelen leszel egy ressurrección edzésen részt venned, amit én tartok majd neked különböző eszközökkel. Első sorban tudnom kell, hogy ti ketten milyen kapcsolatban álltok egymással? Hogyan tettetek pontosan szert a másikra? Miért vagytok még együtt? *Kérdések sorozatát darálom le nekik egyből, amire lehetséges, hogy két különböző választ fogok kapni. Ettől függetlenül még pontosan tudom, hogy mit szeretnék elérni. Már egészen jól elképzeltem ezt az egészet, csak még azt nem sejthetem, hogy milyen gondokkal találom majd szembe magam. Igaz genetika szakértő vagyok, de ily' mértékű beavatkozásban még nem volt részem. Részleges beolvadást kéne előidéznem két entitás között, ami egy rendkívülien bonyolult folyamatot képezhet. Elképzelhető, hogy elérhetem azt a bizonyos elméletet, de lehet, hogy ellenkezőleg. Bárhogyan is lesz, lesz zanpakutoja, csak nem biztos, hogy olyan módon, mint ő azt szeretné. Mindenesetre az erő számít nem de bár? Ha tud róla, ha nem, muszáj lesz ezen átesnie; ezzel pedig mindketten jól járunk. Értékes kutatási anyagokhoz jutok, míg ő visszakapja az áhított erejét.
Kicsit eldőlök a kanapémon, és tekintetemmel a plafonomat pásztázom, míg ők ketten mesélésbe fogják magukat. Ezekhez nem kell cetli, hogy megjegyezzem a történetet. Felesleges szavacskák ezek, amik elvezetnek a valósidejű problémára. csak úgy nem lehet megosztani valakit a resurrecciónjától. Nem olyan könnyű eltörni egy fegyvert, ezért kell tudnom, hogy mi volt az utolsó anyag, amivel az találkozott. Elképzelhető, hogy ennek hatására már nem lesz ugyanolyan maga a feloldása sem. Minden lehetséges, csak ugyebár a pontos események nem ismerete miatt nem tudok pontos információkat adni arról, hogy miképpen vagyok képes megjavítani ezt az egészet.*
- Azt is tudnom kellene, hogy mi volt a resurrecciónod alakja, valamint képessége. *Nahát, nahát...semmit sem szabad kihagyni; nem de? Ez egy igen kényes kérdés lehet egy arrancar számára; de ettől még nem fogok meghátrálni. Ha pedig ő megtenné, igazából az sem jelent számomra gondot. A nanorobotok már ott úszkálnak benne a pohár víz okán, na meg bizonyára nem szeretne erőtlenül mászkálni. Rám van kényszerítve, ettől pedig úgy csillog a szemem, hogy meg tudnám puszilni azt a kis izé a vállán. Tényleg, még majd vele is kell valamit kezdenem. *_* *

*Az arrancar beszéde alatt számos más dolog járt a fejemben. Eszembe jut az a beszélgetés is, amit Diegoval folytattam nem is oly' régen. Különös, hogy manapság mennyien keresnek fel ilyen- olyan problémáikkal. Megosztják velem a gondjaikat, valamint azért, hogy megkaphassák..képesek megbízni bennem. Sokszor el tudnék mosolyodni azon, hogy lassan egy hasonló szerepet vehetnék fel, mint Slarin-chan. Viszont Slarin helyére sosem áhítoztam. Számomra nem volt kézen fogható az a státusz, amellyel ő ért. Engem valahogy nem kötnek le a mások utáni feláldozás, vagy hogy családként tekintsek Las Nochesre. Ez a palota nem egy családból áll, hanem csupán egy közösségből. Egy olyan közösségből, amelynek közös céljaik vannak. Ezekből a célokból pedig bőven jutott nekem is a személyesen kívül. Mostanra pedig eljutottam arra a szintre, hogy képes vagyok a morzsákból várat építeni és várakat porrá aszalni. Nem sokat érnék el a féktelen pusztítással, én annál jóval kifinomultabbnak érzem magam. Mosoly kúszik az arcomra, amikor érzékelem, hogy Wollie megfogja a kicsiny chibijét.*
- Hagyhattad volna. Igazán cuki teremtés, szívesen simogattam volna! *_* *Jegyzem meg, míg magyarázatát hallom a resurrecciónjáról. Noha, láthattam szemében a bizonytalanság ugarát, ami meglehetősen szórakoztatónak tűnt. Előre tudom, hogy úgysincs más választása. Vagy képes megbízni bennem, vagy hasonló helyzetben távozik majd, mint amiben jött. Se ő, sem én nem jártunk volna jól ezzel. Ráadásul nem szeretem a gonosz bácsikat, akik képesek megvezetni a segítőkész pillangólányokat! >.> Lassan felülök, hogy a külső imitációikat is végig nézzem, mialatt sikerül egyszer elkuncognom magam. Édesnek tűnő nevetésem néhány pillanatra betölti a teret, aztán pedig felállok.*
- Lássuk csak, akkor! Szeretnéd visszakapni a zanpakutodat, vagy rendelkezni a képességgel mindenképpen? *Teszem fel kérdésem, miután aztán elindulok a kijárat irányába. Ez egy roppantúl olyan dolog, ami egyáltalán nem tartozik a laborra, így aztán jó lesz nekünk Hueco Mundo poros talaja is. Amint pedig kisétáltunk a toronyból, s néhány métert megtettünk, hogy annak takarásában legyünk, felé fordulok.*
- Az arrancarok ressurecciónját én leginkább a shinigamik zanpakutojához hasonlítanám. Azzal a különbséggel pedig feltétlen bírunk, hogy míg a shinigamik tulajdonsága a zanpakutoban bezárva van, mi nekünk a külsőségeinken mutatkozik meg. Míg egy shinigami zanpakuto saját lélekkel bír, addig mi a zanpakutonknak mi vagyunk a lelke. A mi fegyvereink üresek, ugyanakkor nem képesek beleszólni a döntéseinkbe. Éppen ezért mi nem vagyunk képesek csak úgy visszaszerezni az erőnk forrását. Megnyugtatlak arról arrancar, hogy ugyanazzal az erővel már sosem fogsz bírni. Egy okból kifolyólag, hiába is alkotnám meg újra a fegyvered, ha te nem fogsz sohasem úgy kötődni hozzá, mint azelőtt. Átalakítani egy arrancarnak a zanpakutoját viszont cicadolog. Nézd csak meg az espadadat ressurecciónjában. Azt a szigonyszerű fegyvert én alkottam neki. *Sóhajtok egyet, majd lassan megfogalmazódik bennem az is, hogy miképpen fogom elérni az alakváltozását. Ugyanazon teóriákon fogok átmenni, mint amit hallottam a shinigamik zanpakutojának megismeréséről. Sok tanulmányt olvastam már a shinigamikról, s mindegyiknél meg kellett győződnöm arról, hogy vannak a két faj között hasonlóságok. A legnagyobb egy arrancar és egy shinigami között az a kiszakadás. Mind a két faj kiszakadt a körforgásból, még pedig az ellentétes pólusban. Talán lassan itt lenne az ideje, hogy kezemet tegyem egy shinigamira azért, hogy lefuttathassam a megfelelő kutatásokat. Ideje lenne a ködös terepeket végre kitérképezni. Hatásosabban léphetnénk fel a Gotei Juusantai ellen, ha ismernénk magát a shinigami kolóniát. *
- Tehát itt jön a képben az a kicsiny lény, aki most is a válladon ül. *Mutatok rá a kis chibijére. Bizonyára nem számított rá, hogy felfogom hozni ezt az esetet. Mindenesetre nekem már komplett képem van arról, hogyan segítsek neki újra hasonló erővel bírni.* - Hallottam már olyan arrancarokról, akik képesek voltak egy erős kapocsból megalkotni a saját ressurecciónjukat. Természetesen ez a ti esetetekben lehetetlen. *Teljesen ellentéteset mondok, mint amire számíthattak. Nem hiába kellett megtudnom, hogy a chibije honnan is van. De mivel nem saját magából olvadt ki, így nem lehet ezt megoldani.* - A lényeg az, hogy két alternatívát tudok. Vagy felülsz a laborasztalomra és hagyod, hogy kísérletezzek rajtad két napig; mialatt megalkotom belőled a saját fegyvered. De megoldhatjuk úgy is, hogy felfalod azt a chibi arrancart, és máris megoldva a probléma. *Drasztikusan állok elé keresztbe vont karokkal, komoly tekintettel. Aztán hirtelen meglágyul a tekintetem.* - Meg még millió megoldásom lenne, de nem tudom mennyire vagy bevállalós. *_* *Jelentem ki végül cuki, csillogó pislogásaim alatt.*

*Az előttem levő arrancar kicsit problémásabbnak tűnik az eddigiektől eltérően. Habár megtudom tenni, amire kér, de mindenképpen a változás szele áll előtte. Az eredeti resurrección visszaállítása bonyolult feladat; ilyenekre pedig most igazán nem érek rá a kutatásaim mellett. De ő mindenképpen rögtön akar változást, így úgy néz ki, hogy el kell vinnem valahová. Ebben nem lesz semmi kutatás, hanem egyszerű természetes folyamat. Vagy legalább is részben. Nem is értem, hogy eddig neki nem jutott eszébe. Tökéletes visszaállítás, amire mindannyian képesek vagyunk, csak éppen kevesen használják ezt. Így aztán kénytelen leszek valamivel motiválni, hogy magának az arrancarnak is eszébe jusson ez a folyamat.*
- Akkor ideje indulnunk Wollie. Előre leszögezem, hogy minden tett, vagy tétlenség a visszaállításodért van. Már ha egyáltalán túléled a mi kis kalandunkat. *Biztatóan mosolyodom el, mindennek meg lehet a kockázata. Én ezt helyette nem vállalhatom fel, de Rävnak sem fogok elszámolni azzal, ha a fracciónja nem tudott megfelelően megerősödni ahhoz, hogy újra elő tudja hívni a zanpakutoját. Megnyitom a tornyom kijáratát miután egy sötét köpenyt húzok magamra. Hueco Mundo sivatagos pora ellen néha nem árt védekezni, így neki is adok egyet. Szimpla köpenyek ezek, ami majd segít a közlekedésben. Intek neki, hogy kövessen; igyekszek egy követhető sonido tempót felvenni. Nekem igazán lassú az egész, de megígértem neki, hogy segítek. Talán egy órányi haladás után meg is érkezünk a hollow erdő, azaz a Gilian barlang bejáratához. Kisebb szellő csaphat meg minket, valamint a bentról kihallatszó sikolyok tömege. Éhes lidércek ezrei koncentrálódik ide, éppen ezért olyan veszélyes egyedül mászkálnia valakinek, aki nem rendelkezik elegendő erővel.*
- Maradj mellettem! *Utasítom, s elindulok a bejárat felé. A benti sötétből piros szempárok rajzolódnak ki; mérges szemüket ránk szegezik, de a legtöbbet egy egyszerű barával hatástalanítom. Lélekenergiám okán pedig szabad utat nyerünk a darázsfészekben. Wollie viszont, ha távolabb kerül tőlem, könnyen lehet, hogy megpróbálják felfalni. Az itt lévő, öntudatlan létformák két dolgot ismernek fel igazán: az éhséget, és azt, ha valakivel nem érdemes próbálkozni. Több értelemre nem is lennének képesek azon kínok után, amit átélhettek mióta itt élnek. Túlélés az életük, s az fog győzni, aki több mocskos lelket zabál fel. Mikor megérkezünk egy üresnek tűnő, fekete vájathoz; megállítom az arrancart és szembe fordulok fele.*
- Na, itt körülöttünk kb. száz Gillian is megtalálható. *Világosítom fel, de lehetséges, hogy a leselkedő veszélyek már neki is feltűntek. Most az én dolgom az lesz, hogy megadjam neki a környezetet arra, hogy visszabillenjen, lebutítsam még tojás létére. Hiszen egyszer, adjuchasként, mielőtt találkozhatott volna a hougyukuval, neki is a túlélésért kellett küzdenie. Az új létforma felvételéhez pedig elengedhetetlen volt az ösztönök megőrzése. A túlélés hajtotta leginkább, mindegy milyen aspektusban. Észrevétlenül rontok neki az arrancarnak, kezemet pedig éles késként vájom bele gyomrába. Ahogyan a sziklafalnak csapódik majd ezt követően, úgy tör ki vére ajkain át. Elégedetten sétálok közelebb hozzá.*
- Arrancar vagy, egy lidérc létforma. Ha élni akarsz, enned kell. Az erőd a táplálkozásban van. Minél több és finomabb lelket fogyasztasz, annál életerősebb leszel. Ezek az ösztönök vezettek ahhoz, hogy arrancar lehess. Most viszont besétáltál velem a darázsfészekbe, megbíztál bennem; életed legnagyobb hibáját követted el. Válaszút elé kényszerítelek. *Hirtelen elzárom a lélkenergiámat, ami által a minket védő gátak eloszlanak. Wollie ingadozó lélekenergiája vonzó értékű lesz a Gillianok számára; remek táplálékként fog szolgálni ahhoz, hogy ma egy új adjuchas szülessen.*
- Ha gyógyulni akarsz, enned kell. Ahhoz, hogy enni tudj, ölnöd kell. A kardod nélkül gyenge vagy ahhoz, hogy legyőzz több ezer lélekből felépülő Gillian csapatot. Fel kell ébresztened a benned rejlő ösztönöket, s akkor majd kardod minden elfogyasztott lélek után újra regenerálódik majd. Az eddig ismert legnehezebb feladat az, amit most neked adok. Az életed múlik azon, hogy megszerezd a resurrecciónod. Az imént egy fontos pontodat semmisítettem meg, alig egy órád maradt a morzsolódáshoz. Ennyi időd lesz arra, hogy sikerrel járj el. Ha nem sikerül meghalsz, s életed eddigi munkája semmivé foszlik. Figyelemmel fogom követni lelked edzését, s garantálom, hogyha sikerrel jársz..fel fogod kelteni a figyelmemet. Talán akkor majd tanítok neked mást is az arrancarok resurrecciónjáról. De most megmutatom neked hogyan szerezheted vissza. Remélhetőleg leszűröd a megfelelő tapasztalatokat ebből a tanításból. Ha idő előtt nem jössz rá; az esetben sajnálni fogom a rád pazarolt időmet. Remélhetőleg időben rá jössz fajunk közt megtalálható különbségekre. Mindent fel lehet használni az előnyünkre, látni akarom, hogyan küzdesz a túlélésért. *Távolodom el az egyik sziklaperemre, hogy leüljek. Onnan fogom kémlelni a tanítása sikerességét. Talán kicsit kemény edzés ez neki, de ilyen esetekben úgysem fogok különbséget tenni más és az én fracciónjaim közt. Tudományosan számomra is új ismeretekkel fog ez szolgálni, addig is kiélvezem az alsóbb rendű hollowok érdeklődését személyem iránt.*