Hakusaya Shinichi

Tárgy: Hakusaya Shinichi Pént. Márc. 16, 2012 5:38 am

Jelszó: AUAAIII
Engedély multi indításához: Van

Adatlap

Családnév: Hakusaya
Keresztnév: Shinichi
Nem: férfi
Kaszt: shinigami
Kor: 38 év- 15 év ránézésre

Előtörténet:

Seireteiben születtem, apám Hakusaya Kanajiro, anyám Nagata Yukihime, mindketten shinigamik voltak. Én voltam a család első szülött gyermeke, egy öcsém van, Hakusaya Higen, aki három évvel utánam jött a világra.
A Hakusaya klán tagjai megbecsültek egész Seireteiben, sokan töltöttek be közülük a történelem során magas rangokat a Gotei 13-ban. A szüleim az első osztag tisztjei voltak, apám a harmadik, anyám a negyedik tiszt pozícióját töltötte be hosszú évekig Yamamoto Genryuusai parancsnoksága alatt, pár évvel a születésem után vonultak vissza. A családom fő specialitása a fegyver és páncélzatgyártás, a hetedik osztag egykori kapitányának, Komamura Sajinnak a páncélját is a családom szolgái készítették.
Mint két erős shinigami gyerekei, mindketten magas lélekenergiával születtünk, úgyhogy már gyerekkorunktól elkezdtünk tanulni, hogy egy napon majd mi is a szüleink nyomdokaiba léphessünk. Apánk megtanított minket a közelharc művészetére, anyánk pedig a kidout és a shunpot kezdte el oktatni.
Az öcsém sokkal tehetségesebb volt a lélekenergia kezelésében, de a fizikai erőm mindig nekem volt nagyobb, úgyhogy nekem jobban ment a zanjutsu és a hakuda, mint neki. Ha ő az idősebb, elképzelhető, hogy leköröz engem ezekben is, de ezt soha nem fogjuk megtudni, mert ami tény, az tény: a család egész történetének legtehetségesebb vívójává váltam. A kardforgatásra mindig úgy tekintettem, mint művészeti ágra, ami attól a pillanattól, hogy valaki előhúzza a kardját, egészen odáig tart, hogy visszadugja a hüvelyébe. Ha ezt a törvényt nem tartja tiszteletben, jó eséllyel nem lesz lehetősége a második mozdulatra.
A szüleink úgy döntöttek, hogy megtanítják nekünk azt, amiben tehetségesebbek, és ennek köszönhetően az akadémián koncentrálhatnak két gyakorlati tárgyra. Húsz éves koromra már majdnem elértem egy átlagos shinigami fegyveres és pusztakezes képességeit, a kidoukkal és a shunpoval viszont nem álltam sehogyan. Ha az öcsémmel verekedtünk, annak mindig ugyanaz volt a forgatókönyve: én lenyomtam a földre, ő pofán lőtt egy kidouval, aztán soha az életben nem értem utol. Persze komolyan nem verekedtem vele soha.
Annak ellenére, hogy még nagyon fiatal voltam shinigami szemmel nézve, keményen edzettem, naponta akár több órát is, hogy büszkék legyenek rám a szüleim. Én is olyan akartam lenni, mint a híres mesék harcosai, akik több száz óriási hollowot ölnek meg egyetlen csapással. Őszintén szólva, nekem soha nem volt olyan motivációm a shinigamivá válás kapcsán, hogy segítsek másokon, persze megteszem, mert ez a kötelességem, de nincs benne az első tíz okban, ami motivált, amikor addig ütöttem a kertbe levert farudat, hogy a fakard markolata felsértette a tenyeremet.
Megtanultuk azt is, hogy hogyan lehet olyan fegyvereket és páncélokat gyártani, amelyek ellenállnak akár egy lélekenergia-alapú támadásnak is, ez generációról generációra szállt. Természetesen a munka nehezét, legalábbis fizikai értelemben a szolgáink végezték, de az irányítók mindig is a családtagok voltak. A titok nyitja nem más, mint hogy lélekenergia szükségeltetik a készítéshez. Már viszonylag kis mennyiség is eredményesen képes megakadályozni, hogy a páncélt a lélekölőkard gond nélkül vágja át. A sima fém nem elég ellenálló egy zanpakutoval vagy a kidoukkal szemben.
Sokat játszottam az öcsémmel, nem voltam éppen jó gyerek, úgyhogy gyakran rángattam bele olyasmibe, amit nem szabadott, például néha kilógtunk a birtokon kívülre, és olyan helyekre mentünk, ahová nem lett volna szabad. Persze mindig megkaptam a magamét, ha megtaláltak minket, úgyhogy az évek folyamán azért visszavettem magamból. Mindig vigyáztam is rá, nagyon fontos volt számomra, amíg be nem iratkoztam az akadémiára, ő volt az egyetlen barátom.
Talán ellentétesnek tűnik a gyerekkori természetemmel, de rengeteget olvastam, a shinigami történelemről és a hollowokról főleg, de érdekelt az Emberek világának története és irodalma is, az egész kultúrára nagyon kíváncsi voltam. Mivel nem emlékszem az éltem soha emberként, számomra az a világ tűnik nagyon érdekesnek. A költészetüket is sokat tanulmányoztam, és megpróbáltam leutánozni, meglehetősen kevés sikerrel.
A gondtalan gyermekévek aztán véget értek, az akadémiára öt évvel ezelőtt kerültem be, amikor a szüleim úgy gondolták, hogy már képes vagyok elkezdeni. A zanjutsu és a hakuda nagyon jól ment, szinte mindenkit legyőztem, a legtöbb elsőéves nem rendelkezett még alapvető vívó tudással sem. Ugyanez nem volt elmondható a kidouról és a shunporól, bár nem én voltam a legrosszabb tanuló ezekből sem, a lélekenergia kezelés soha nem volt az erősségem, az osztály második felébe tartoztam. A szabadidőmet a zanjutsum további fejlesztésére fordítottam, minél jobb akartam lenni, úgyhogy valóban kiemelkedő teljesítményt sikerült elérnem. Második év végén jelent meg nekem a lélekölőkardom, egy fekete katana képében. A shikai szint elsajátításához ellenben még két évre volt szükségem.
A Hakusaya család különlegessége, hogy mindegyikünknek elemi-alapú lélekölőkardja volt. A leggyakoribbak a tűz és a víz, de más elemekre is volt példa. Az, hogy a családfa másik ága hogy áll ezzel, teljesen mellékes, ebből a szempontból mindig a Hakusaya-gének érvényesültek eddig. A 12. osztagnál sokan foglalkoznak ennek az okával, arról azonban fogalmam sincs, hogy rájöttek-e már. Nem is érdekel különösebben a tudományos magyarázata.
Álmomban gyakran láttam a belső világomat, homályosan pedig magát a kardszellemet is, de nem hallottam, amit mond, csak zúgást hallottam, még a saját hangom helyett is. A zúgás minden találkozás alkalmával hangosabb lett, két évig tartott, mire rájöttem, hogy a saját lélekenergiám kavargását hallom.
Találtam egy tanulótársat, aki segített nekem abban, hogy hogyan tartsam kordában a lélekenergiámat, cserébe megtanítottam pár közelharci trükkre. Nem mondom, hogy jó lettem a lélekenergiám irányításában, mert nem, de sikerült annyira visszafognom, hogy meghalljam álmomban, amit a kard mond. Hogy őszinte legyek, nem arra számítottam, amit hallottam, az Oidipus-történet szfinxének kérdését tette fel. Való igaz, hogy ha nem olvastam volna, nehezen válaszoltam volna a kérdésre, de így végül megfeleltem rá: a válasz én magam vagyok, én járok „reggel négy lábon, délben kettőn és este hármon.”
A szellem rám emelte vörösen izzó szemeit, miközben lesétált a szentély lépcsőjén. A viharosan zúgó tenger fekete hullámai megpróbálták elnyelni a fehér partot, benne az egyetlen fényforrással, az oltáron égő ezernyi gyertyát, ami azonban szinte nappali világosságot ad a fekete felhőkön át nem szűrődő nap helyett. „Ismered a választ, de vajon érted is?” A következő pillanatban nekem rontott, a két katana elkezdte halálos táncát a gyertyák fényében. Erős volt, de könnyedén tudtam tartani vele a lépést, a sok éves megfeszített edzés megtette a hatását. A kardom markolatán megjelent egy írásjel. Megnézni azonban nem tudtam, folyamatosan figyelnem kellett rá. A víz felé szorított, a hullámok már elértek minket, néha, ahogy tovább vívtuk a harcot. A mozdulatai egyre kevésbé váltak összeszedetté, végül pedig találtam egy rést a védelmén. A kardja messzire repült, bele a tengerbe.
„Gratulálok, mester, sikerült legyőznöd. A nevem Kurosame, mostantól a társad leszek, de hosszú még az út a megismerésemig, azért, mert elárultam neked a nevem, még fogalmad sincs, hogy ki vagyok.”
Ahogy felébredtem, láttam, hogy a zanpakutomon megjelent „Same” szó, pontosan ott, ahol álmomban is voltak. Sikerült is kiengednem a kardomat mindenféle gond nélkül, az elkövetkező évben elsősorban arra törekedtem, hogy minél jobban megismerjem. A közelharci képességeim még tovább erősödtek, a kardszellemmel vívott harcaimnak köszönhetően, a lélekenergia-kezelést ellenben eléggé elhanyagoltam, úgyhogy éppen csak a minimumot teljesítettem belőlük.
Az ötödik év végén, próba-szerencse alapon jelentkeztem a vizsgákra, ha nem sikerülnek, akkor sem veszíthetek semmit, még hátra volt egy évem.
Évfolyamelső voltam fegyverforgatásból, sőt, amennyire tudom, a felettünk lévő évfolyamban is én lettem volna a legjobb. Az utolsó hónapban sikerült olyan szintre fejlesztenem öt varázslatot, hogy legalább önveszélyesek ne legyenek, és pár méterre megtanultam elshunpozni is, úgyhogy elhárultak az akadályok, jó esélyekkel indultam neki az akadémiai záróvizsgáknak. Az elégséges osztályzathoz ez elég volt, úgyhogy a vizsga első felét túléltem.
A vizsga második felén, a hollow-vadászaton két kidou specialistával raktak egy csoportba, úgyhogy ott is jól teljesítettünk, én távol tartottam a hollowokat, ők pedig begyalulták őket a varázslataikkal. Az is nagy szerencse volt, hogy az egyikük jég-típusú zanpakutoval rendelkezett, úgyhogy a vége felé, amikor már szorult lett a helyzetünk, a kardjainkat is össze tudtuk hangolni a támadáshoz, és így a segítségemmel a másik tanuló megfagyasztotta a ránk támadó hollowokat.
Felvételt nyertem a Gotei 13-ba, így lett egy újabb shinigami a családunkban.

Kinézet:
Shinichi 170cm magas, a súlya 60kg, nagyjából tizennégy-öt évesnek tűnik külsőre. Ránézésre nem tűnik erősnek, de az izomzata megfelelően fejlett ahhoz, hogy a fizikai ereje megegyezzen egy átlagos felnőtt férfiével, legalábbis a kardvíváshoz szükséges izomcsoportokat illetően.
A haja színe sötétvörös, a szemei világosbarnák. A standard shinigami kimonóját hordja, de egyébként is feketét szokott felvenni szolgálaton kívül. A fején általában egy japán-stílusú szalmakalapot visel, amitől azonban megválik, ha ismerőssel találkozik vagy túlzottan tisztel valakit hozzá, hogy eltakarja előle az arca felső felét. Esőben majdnem a teljes testét megvédi a víztől, a kimonója ujjait leszámítva.

Személyiség:
Shinichi rendkívül udvariasan tud beszélgetni, ha kell, de valójában nem szeret túl sokat adni a felesleges formaságokra. A gyerekes vonások, a külseje ellenére majdnem teljesen eltűntek a kíváncsiságát leszámítva, szinte minden érdekli, még az is, amihez amúgy semmi köze. Ennek köszönhetően rendkívül jó megfigyelő.
A leggyakrabban látott arckifejezés a halvány mosolya, ami azonban sok mindent kifejezhet az unalomtól a lenézésen át. A hidegvérét ritkán veszíti el, nem fél szinte semmitől, feldühíteni pedig szintén nehéz. Az egyetlen gyenge pontja, hogy viszonylag gyorsan képes elbízni magát, illetve sokszor néz le másokat első benyomás alapján.
A fő célja megbecsült, erős shinigamivá válni, aki méltó hozzá, hogy a családja nevét viselje. Más, hosszú távú célt egyelőre nem állított fel magának.
A kedvenc ételei az édes-savanyú mártással készült csirkék, a gyümölcstorta és a pizza, amit azonban csak néha eszik. Hobbija az olvasás, a különböző társasjátékok, a teázás. Alkoholos italokat csak mértékkel hajlandó inni.

Zanpakuto:
Név: Kurosame /Fekete Cápa/
Fajtája: Elemi-Víz
Parancs: Shokuse minanomono! /Egyél meg mindenkit!/
A kard kinézete és képességei: A zanpakuto egy egyszerű, fekete katana, a tsuba négyzet alakú, kanjival a „cápa” (サメ) szó alakjában rés található rajta. A penge a két írásjel közül indul ki. Shikai formában nincs külső változás, a kard megőrzi a katana formát, de amikor vágnak vele, a vágás nyomát fekete színű víz követi. Képes uralni a vizet, de komoly hátránya, hogy környezetfüggőek a képességei, egy tenger partján az ereje akár a tízszeresére is növekedhet a sivatagban elérhető képességeinek. A jeget és a gőzt is fel tudja használni arra, hogy vizet gyűjtsön a támadásához, de a vizet csak folyékony halmazállapotban képes felhasználni, nem tud sem fagyasztani, sem gőzfelhőt irányítani, csak a halmazállapotuk megváltoztatása után képes őket manipulálni.

Támadások:
Kuronami: az összegyűjtött/létrehozott feketeszínű víznek megemeli a nyomását, majd egy kardvágással a célpont felé küldi. A magasnyomású víz képes átvágni a fát, a betont, a fémet. A bekapott sebzés ereje a víz mennyiségén, a távolságon és az ellenfél védekezéshez használt technikájának erején múlik. Még kedvező körülmények között is legalább három másodpercre van szükség újabb adag indításához, úgyhogy gyors, egymás utáni támadásokra nem alkalmas. A kilőtt víz sebessége a zanpakuto és a gazdatest közötti kapcsolaton múlik.

Támadás jelentése: Fekete Hullám

Játéktechnikailag:
Vízmennyiség: Zanpakuto*5l /Ezt befolyásolják a környezeti tényezők is, ha nincs ennyi, akkor kevesebb, de ha van, akkor sem több./
Sebesség: 20 km/h+5km/h*Zanpakuto
Sebzés: [Zanpakuto- ellenfél Kidouja/Zanjutsuja/stb]- 0,5/megtett távolság méterben/=sebzés
Pl.:
[12- 7]- 2 /4 méteres távolság/= 3 sebzés
[8- (3+2) /pl. Fegyveres harc és Hierro/]- 1 /2 méteres távolság/= 2 sebzés
[16- 1]- 18 /36 méteres távolság/= Nincs sebzés

Desumari: a támadással egy vízből álló gömböt lehet létrehozni az áldozat körül, vagy akár összeroppantani vele. A technikához koncentráció szükséges, az egyik kezet kell összébb szorítani, aminek hatására az áldozat körül lévő víz összegyűlik, és létrehozza a gömböt. Célszerű minél előbb megkísérelni a kitörést, a víz mennyisége folyamatosan növekszik, egyre távolabbról vonzza oda a technika a vizet, egy idő után pedig már elég lesz hozzá, hogy az ujjai összeszorításával a használó összeroppantsa az áldozatot. A fulladás veszélye is fenn áll, ha huzamosabb ideig bennmaradni kényszerül a szenvedő alany. A technika nagy előnye, hogy érezni lehet, hogy a gömb belsejében van-e a célpont.

Támadás jelentése: Halálgömb

Játéktechnikailag:
A gömb létrejöttének ideje, illetve ereje a zanpakuto erején, illetve a környezetben található víz mennyiségén múlik. Néhány, az ellenfél által kivédett Kuronami után a technika erősebb lehet az azokhoz használt vizet is felhasználva. Meg lehet állapítani, hogy van-e valami furcsaság, változás a gömbben lévő ellenfél lélekenergiájával, illetve a Kurosaménál gyengébb klón és illúzió-technikákat is leleplezi.

Chimei Kanketsusen: a használó a földbe szúrja a kardját, egy másodperc múlva pedig egy fekete gejzír tör elő valahonnan a földből. A feltörő víz olyan erővel érkezik, ami képes alacsony lélekenergiájú ellenfeleket (akár Menos Grandékat is) darabokra tépni, illetve megsebesíteni egy magas reiatsuval rendelkező ellenfelet. Annál hatásosabb, minél közelebb áll a célpont a földhöz. A víz hőmérséklete akár 80 FOK CELSIUS is lehet, úgyhogy égési sérüléseket is okozhat.

Támadás jelentése: Végzetes Gejzír

Játéktechnikailag: 7 pont a képzettség minimuma (jelenleg nem tudom használni)

7 pontnál: a gejzír átmérője egy méter, a vízoszlop öt méteres magasságig tör fel. Használata energiaigényes, különösen, ha nem található nagymennyiségű víz (tó, folyó stb.) a közelben.
8 pontnál: a gejzír átmérője két méter, a vízoszlop hét méteres magasságig tör fel. Használata energiaigényes, különösen, ha a környezeti körülmények nem megfelelőek (pl. sivatag).
9 pontnál: a gejzír átmérője három méter, a vízoszlop nyolc méteres magasságig tör fel. Használata nem igényel nagyobb mennyiségű energiát átlagos mennyiségű víz mellett (sima talajvíz is elég mérsékelt-övi környezetben).

Zanpakuto belső világa:
Egy kis sziget a viharos, fekete óceán közepén, amelyen egy buddhista templom áll nyitott ajtóval. Itt lakik Kurosame is, a vízmanipulációt leszámítva mindent itt gyakorol Shinichivel, és ide hívja be őt az eső elől, ha csak beszélgetni akarnak.

Zanpakuto szellem:
Az emberi alakja egy páncélt és kalapot viselő szamuráj, akinek soha nem lehet látni az arcát, legfeljebb a vörös szemei villannak fel egy-egy pillanatra. A másik alakja egy fekete cápa, amikor ezt az alakot veszi fel, a sziget lesüllyed a víz alá.
A kard szelleme rendkívül határozott, hasonlóan Shinichihez, éppen ezért a gyakorlások alkalmával elsősorban az a kérdés, hogy kinek az akarata kerül felülre, nem az, hogy a végén kinek a nyakához feszül a penge. A nevét gyorsan elárulta, de minden képességéért feladatok elé állította a mesterét, melyek azonban nem feltétlenül voltak kapcsolatban az erővel, a Desumari nevű képességéért például le kellett győzni sakkban. Kölcsönösen tisztelik egymást Shinichivel, beszéd közben mindketten használják a „san” szót, ha a másikat megszólítják, illetve Kurosame sokszor szólítja „mesternek” Shinichit.

Szeret:
- A vizet
- A fehér színt
- A kék színt
- A könyveket
- A kardvívás művészetét

Nem szeret:
- A hazug és gyáva embereket
- Ha tiszteletlenek vele szemben
- A „K”-val kezdődő zöldségeket
- A kidoukat
- A tüzet

Felszerelés:
- Kalap: jellegzetes japán kalap, ami eléggé leárnyékolja az arcot ahhoz, hogy ne lehessen látni. Nincs semmi különlegessége és több is van belőle, úgyhogy Shinichi nem ragaszkodik hozzá túlzottan, egy meglepetés támadás kedvéért akármikor feláldozza. Ha elfogyna, Rukongaiban akármikor tud újat hozatni.

Tárgy: Re: Hakusaya Shinichi Pént. Márc. 16, 2012 10:49 pm

Üdv!

Több ponton is tetszetős és kreatív előtörit kreáltál, alapjában véve jó a sztorija, még ha kicsit talán néha kusza is az események sorrendje. Örülök neki, hogy a shikai megszerzéséhez ki kellett állnod egy próbát, ezt sokan kihagyják, pedig valószínűleg a legtöbb kardlélek nem csak úgy heccből árulja el a nevét, bizonyítani is kell érte. Azonban mindennek ellenére pár ponton korrekcióra szorul az írásod.

Először is nem jó, azaz pontosabban nem teljes a jelszó.
A Tiszta Lelkek Városát japánul helyesen Seireitei-nek írják (kihagytál egy i-t), az Akadémia a szövegben tulajdonnév szerepben tetszeleg, így az nagybetű, míg az olyan fogalmak, mint a zanjutsu, a hakuda, a kidou vagy a shunpo köznevek és ezáltal kis kezdőbetűvel írandók. A volt főkapitány neve pedig helyesen Yamamoto Genryuusai.
Shinigami családba születtél, lehettetek fegyver- és páncélkészítők is, de ez nem emeli a családodat magasabb rangra bármelyik másik shinigami klánnál, így a hierarchiában közvetlenül a nemesek alatt sem helyezkedhettek el.
Csak kukacoskodás, de mivel a karid Soul Societyben született, így felesleges arra hivatkozni, hogy nem emlékszik az emberi életére, hiszen nem is volt neki
A Kuronami képességed sebzését nagyon bonyolultan fogalmaztad meg, nem biztos hogy minden játékosnak van kedve ennyit matekozni játék helyett ^^ Ráadásul azt sem tudom engedélyezni, hogy két diszciplínád összege számítson egy ellenében a sebzés számításánál, még akkor sem ha csökkent rajta a távolság. Egyszerűen nem fair a többi játékossal szemben, így megkérnélek, hogy csak a zanpakutou képzettségedet számítsd bele.
A Desumari technika esetében nem tudom engedélyezni, hogy átláss vele az illúziókon, különösen a magas szintűeken nem. Egy bankai-szintű technikát azért ne buktass le shikai-jal. Az illúziók legtöbbször stimulálják az agyad és becsapják egy vagy több érzékszervedet, így meghamisítják a lélekenergia-érzékelésed is. Ergó ha belefutsz egy illúzióba, akkor azt is rosszul érzékeled, hogy a gömb belsejében milyen és mennyi lélekenergia található.
A másik apróság arra vonatkozik, hogy egy átlagos shinigami nem ismerhet olyan alapvetően szigorú titokként kezelt információkat, mint mondjuk a vaizardok létezése, és ezáltal maximum azt tudod a gömböddel érzékelni, hogy valami nem stimmel az adott ellenféllel.
A Chimei Kanketsusen technika megszerzéséhez nem csak 7 pont, de 10.000 LP is szükségeltetik majdan.
És végül a spéci, shikai-ellenálló fegyverekről. Az elképzelésed tetszik, azonban egyelőre így az előtörténeten belül el kell utasítanom. Miután elfogadták az előtörténetedet, majd az Egyéni technikák vásárlása nevű topikban pályázhatod s veheted meg a dolgot, és tégy rá valamiféle korlátot is, határozd meg hogy milyen képzettségedtől függ a hatékonysága.

A fenti problémák miatt az előtörténetedet egyelőre ELUTASÍTOM. Ha javítottál, jelezd a staffnak PÜ-ben vagy cseten.

Tárgy: Re: Hakusaya Shinichi Szomb. Márc. 17, 2012 1:03 am

Jelezted, hogy javítottál, úgyhogy ismét itt vagyok, immár csak azért, hogy jóváhagyjam a változtatásokat. ELFOGADOM az előtörténeted.

Szint: 1.
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 4000 ryou
Osztag: 5. osztag

Mint minden shinigami, kapsz ingyen öt darab animében és mangában is szereplő, szintednek megfelelő technikát.

Képzettségeid:
- Zanjutsu
- Hakuda
- Kidou
- Shunpo
- Zanpakutou
Minden képzettségedre kapsz automatikusan 1 pontot, ezen kívül további 13 pontot oszthatsz szét közöttük. Részletekért ide kattints.

Mihelyst elkészítetted az adatlapod és bejelentetted a pontelosztásod (topik), hozzákezdhetsz a játékhoz. Jó szórakozást és sok sikert a karaktered kijátszásához!