Mesébe illően alakult az a nap. Dél környékén kivetett az ágy. Mármint a kakaskukorékolásra cseppet se hasonlító nagyP üvöltése. Az öreg tutira sírba juttat egy gyászos napon. Nem normális ekkora tüdőből szövegeljen birtok egyik végéből a másikba. Kizárt megafont vegyek a szülinapjára. Bölcsebb lenne hangtompító berendezéssel meglepni. Na jó, még pár x-et behúznék, úgyhogy nem piszkálom a szotyit. Ráhagyom a műsorozást és reménykedem kiesek látószögéből. Az hiányzik legkevésbé, nekem feszüljön, mit lógatom a lábam valami közhasznú izébizé intézése helyett. Néha lemaradok, miről szövegel. Látszik mekkora szakadék van a generációink között. Nekem az már mandarin nyelv! Azért fő a békesség, meg a testi épségem. Nagyon ügyes fali tartozékot alakítva, fülem farkam behúzva lapítok el a konyháig. Ideje volt megreggelizni! Persze, ez az én formám! Nem ment gördülékenyen. Falatozás közben hallgathattam Kyou fejtágítását, kevesebbet kéne lustálkodnom. Okulva évek kőkemény tapasztalatából, gyorsabban szabadulok, ha nem ellenkezem. Ritmusosan bólogattam neki, persze, úgy lesz. Tudhatná, nem hazudom! Egyszer biztosan megváltozom. Valamikor a távoli jövőben. Nem vagyok jós, megválaszolhassam az időpontot, de semmi vész! Nem hozok szégyent Ji’pó fejére! Legjobb örököse leszek a Masachika családnak –mintha lenne más gyerek -! Amíg elérkezik az én időm, még kiélvezem a hálás semmittevést. Végignyúlok a verandán, süttetem hasam, néha megvakarom hátsóm, jelezzem a körülöttem sertepertélő szolgáknak, nem kell zsongani. Élek és virulok. Nem azért vagyok mozdulatlan, mert szívinfarktust kaptam. Azért meredtem kővé, mert eszméletlen bonyolult edzést tartok. Elmélkedem az élet nagy dolgain. Például, ebben a percben az érdekelt, hova kéne este mennem és milyen szökési tervvel álljak elő. Kezdenek unalmasak lenni a titokban kilopózások, vagy testőrség ruhájának elcsaklizása. Újítani kéne! Végén azt mondják „Ryuutarou, unalmas vagy”. Arról szó se lehet! Nem engedem meg azt a luxust, rájöjjenek, naplopó vagyok. Mi lenne a hírnevemmel? Van nekem olyan? Akadhat valamicske. Állandóan üzenetek érkeznek, amik kézhez vétele után sakálként üvölti nagyP csodálatosan hosszú nevemet, amiért kössz Ji’pónak. Olyankor szoktam köddé válni. Értsd, falfehéren besprintelek az első bokorba megnézni, ott hagytam e magamat. Közös randijainkat, ezekkel a vetődésekkel általában megúszom, de ma semmi kedvem beletalpalni valami szúrós fikuszba. Baleset megelőzés céljából jobb lesz, ha véletlen elsétálok a főkapuhoz, és ha már arrafelé járok, nagylelkűen átveszem a nekünk érkező táviratokat. Előre sejtem tele lesz blabla hirdetésekkel. Szakállat fogok növeszteni, mire eljutok az engem érintő cafatig. Mit meg nem teszek a kényelmemért! Szörnyű!
Remek elhatározásomnak óriási köszönet. Kászálódhattam felfelé muszájból, pedig mennyivel csinibb pipinek látszódott a faléc, mint a semmibe nyúló kavicsos útvonal, amin végig vágtathatok. Beépíthetnénk ide is futószalagos rendszert. Sokkal egyszerűbb, meg hatékonyabb, vagy mibb lenne a közlekedés. NagyP lába se sajogna bele a sok erőlködésbe. Nekem se kéne pazarolni a drága energia tartalékomat. Mi történik, ha megtámad valami dög, aztán kinyiffanok, mert lemerültem a sok sétától? Ji’pó szíve megszakadna a bánattól. Gondoljanak az öregem lelki állapotára! Építsenek mozgó járdát! Kinek kéne ezt beadnom? NagyP a kasszánk, igaz? Meggondoltam magam. Tárgytalan a követelés! Fitt, egészséges, fiatal szervezet vagyok. Semeddig se tart elvonszolódnom a kapuig, ami még mindig cseszett messze van. Visszafelé haladok, vagy mi az isten? Mágnest tettek az obi-mba? Hát, még a gravitációs mező se akarja, otthagyjam a kéglit. Én megmondtam, nem rajtam múlik. Körülmények áldozata vagyok. Azért maradok helyben, mert nem tudok elmozdulni. Ennyi a történet, meg az, hogy ha nem gyújtom be a rakétákat, lekésem a postást. Dögöljön meg a svájci pontosságával együtt! Miatta rákényszerülök, szaporábban szedjem talpaimat. Nem kapsz juti falatot, te levél kereskedők gyöngye! Ide az anyaggal, aztán húzás! Kidöglöttem az üldözésedtől. Nincs kedvem jó pofizni veled. Kapsz egy flegma fintort, ha ki bírom erőszakolni lihegés alatt. Összejön, összejön, nem, akkor…nem! Fő, hogy nálam a csomag és két „húzás innen” legyezés alatt átfuthatom a szemetet. Nagyon találó szó! Tényleg azok voltak. Tartozás, tartozás, tartozás, jótékonysági meghívó, adóbehajtótól felszólítás, számla, számla és meg van!
A kupac aljába bújtatva meg lett a kis hamis. Valamit nagyon akarhatott tőlem az Akadémia. Csicsás papírt küldtek, egyenesen Ji’pónak. Macsó kendőmet rá, ebben szülői zaklatás lesz és nem alapítványi támogatásért házalnak. Teli találat! Öregembert hívogatták befelé. Rejtély ez a kacifántos fogalmazás, de azt hiszem szabadságomat fenyegető dolgokról lehet benne szó. Erre mondom, örökké tartó szobafogság! Még mit nem! Sose jöhet rá apus, cseppet se vagyok akkora osztály első, mint hiszi! Makkegészsége fontosabb a lelepleződésemnél! Gyorsan kitalálom, hogy fogom megúszni. Azzal mindenki jól jár. Megmaradok kitűnő tanulónak, NagyP se patkol el, Ji’pót se viszi el a mentő és Kyou se lép a tyúkszememre. Családi vagyont rá, azelőtt találok kiskaput, elérem vityilló küszöbét. Pontosan így lett! Rábukkantam a megoldásra! Lekötöm öreg figyelmét, elszedem a cuccait, magamra húzom és elmegyek helyette a bűn feltárásra. Amilyen bamba, Kyou lazán lefoglalja. A simlis anyust, viszont mivel vegyem rá? Előadok neki, egy hattyú halálát! Probléma egy szál se! Irány a megvalósítás! Előtte, alszok kicsikét…
Kevéskén múlt dugába dőljön nagyszabású tervem. Vártnál mélyebben szunyókáltam és apus göncénél nem számoltam méretbeli difivel. Azt hittem sérvet kapok, mire fel, azon belül helyre rángattam a dolgokat. Ha jól emlékszem felborítottam vele négy, öt, talán hat vázát. A szobáját kapásból átrendeztem. Dugi pénzét továbbra se találtam, de élmény volt beleszaglászni a privát zónájába és rábukkanni egy kincsre. Nyakláncot rejteget! Kíváncsi vagyok, miért dugdossa ilyen nagy erőkkel. Nem nyugszom, míg ki nem derítem. Úgy, hogy rettegj apus! Visszatérek! Egyszer tutira behatóbban körbe szaglászom arrafelé. Egyelőre beértem a felületes tájékozódással. Amúgy se fért fejembe Kyou milyen varázslattal bűvölte el. Akkora elefánt dübörgéssel vergődtem keresztül az egész házon világ másik felén is hallották. Túl jó a hallásom? Meglepődnék rajta. Amennyit ordítozik velem vénember, ágyú süketnek kéne lennem. Biztos ez a titok nyitja! Többiek se vételezik, rinocéroszként trappolok és verek le minden kézmagasságba eső vackot. Bárhogy legyen, kösszentyű! Pofonegyszerű eljutnom az Akadémiára, ha nem jön velem szembe szolgák hada. Minél kisebb a korai lebukás veszélye, annál jobb. Már, csak az öreg életunt fejét kellett magamra ölteni és neki lódulhattam a távnak.
Altatóan könnyedre sikerült az oda út. Gördült a szekér ezerrel! Hála a nemesi vénának, messzire kerültek. Kérdezés nélkül bemasírozhattam az életemet megkeserítő épületbe, ahol egyenesen a levélben szereplő szobához nyargaltam. Nem húzom a drága időmet. Valahogy Ji’póból se nézem ki, szívesen bóklászna az épületben. Más tészta, ha női tanoncok edzésére bukkan. Fejemet rá, ajtóban nyomulna golflabdára meresztett szemekkel. Ki ne tenné? Jó csajokat kötelező lencsevégre kapni. Szívesebben nézném őket, mint ezt a förmedvény ajtót. Nem bámulnom kéne, tudom. Elhagyott a szentlélek bemenjek. Tanárok legházsártosabb díszpéldánya lapult mögötte és pechemre puszipajti volt tatával. Csoda, alig merek bekopogni? Ez az alak egy terrorista! Apus, sokkal jössz! Súlyosan megalázó találka alól húzom ki hátsód.
-Fáradjon be! Masachika úr? Remek. Nem kenyerem kertelni. A fia egy semmirekellő, hasznavehetetlen nőcsábász! Nem jár órákra, vagy csak akkor teszi tiszteletét, ha kedve szottyan, esetleg női előadó tartja. Gyakorlati órákon állandóan lábát lógatja. Fegyverforgatásban csapni valóan gyenge. Attól tartok bukás fenyegeti, megint. Hanyadik is lesz? Harmadik? Ha nem szedi össze magát, kénytelenek leszünk kicsapni! Mi történt ezzel a gyermekkel? Olyan rendes kisfiú volt…-
Kezdődik. Előbb jön a dolgok közepébe vágás, aztán rátérünk a sajnálkozásra! Dörzsölt vénség nagyon kente ezt a szövegelést. Remekül felvezette, milyen életre való, nyughatatlan pelenkás voltam. Hozzáfűzném, akkor is annyira kedveltem, állandóan tökön fejeltem. Verekedésben sose kellett félteni. Genetika, vagy micsoda. Velem volt az erő és mellé nyúlt a szövegével. Nem azért lustálkodom, mert béna vagyok. Minek mozogjak, ha nem kapok érte semmit? Adjanak juti kuponokat valamelyik csini élmezőnyös pipi külön órájára. Rögtön rekordokat fogok dönteni. Nincs inspirációm! NagyP sallerjét kivéve. Az egyetlen létező technika, ami rávesz, ne hagyjam itt az Akadémiát és shinigami, vagy mi a fene legyek. Vénember haragjánál nincs borzasztóbb természeti katasztrófa! Jobb lesz csipkednem magam, mielőtt tényleg kivágnak az utcára.
-Következő az ajánlatom! Kulturált felnőttekként, lejátsszuk! Ha nyerek, Ryuutarou befejezi tanulmányait és növe…hehe…megkezdem az Akadémia támogatását! Ha vesztek, egyetlen petákot se kapnak!-
Ji’pónak garantáltan leesne a szemkötője és kórházban jajveszékelne, micsoda remek tervvel álltam elő. Hozzá képest, kicsikét összeszedettebbnek látszódtam nála, de úgy áll a szénám, nem vette észre vén zsarnok. Kizárt, ne ugyanezzel próbálkozott volna apus. Előkapná mellényből a paklit, hogy lemeccseljék zsugabubusban! Régen rossz lenne. Százas vesztene! Oda lenne halovány reményem, átcsusszanok az év végi záróvizsgán. Nekem még sikerülhetett. Vele ellentétben, remekül tudok csalni! Záró akkordom, pedig igazán fenyegetően hangzott, ne akarja megkockáztatni, elveszítsenek egy leendő zsozsó forrást. Értem én a dörgést, nem kell félni!
Nagyjából így esett a rémeset. Sejthetitek sikerült a nagy műsor! Cinkelt kártyalapokkal messzire juthattok. Nézzetek rám! Szolgálatra jelentkezem a Gotei13-ba! Mai napig nem vágom, hogy úsztam meg. Összehoztam az a fő. Hivatalosan is végzett diák lettem. NagyP párszor hátba vágott és kevesebbet üvöltözik, mert azt hiszi, jó halálistenként munkába tipegek, amikor csak áttelepültem az épület nyugati részébe. Ha már szolgálatnál tartunk. Azt hiszem elfelejtkeztem bejelentkezni…

Fúú te, hát okoztál nekem néhány nagyon jó pillanatot. Élveztem olvasni az előtöridet. *_* Vigyázz, mert a Mizushima- ház ellenőrzi ám, hogy tényleg támogatod-e az akadémiát! >.> xD Egyébként semmi problémát nem találtam az előtörténetedbe, ezért ELFOGADOM azt.

Szint: 1.
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőke: 7000 ryou (nemesi származásod okán)
Osztag: 9. osztag

Mint minden shinigami, kapsz 5db ingyen választható technikát. A szokványos procedúrát az adatlappal, pontleosztással..stb. ismered. További kellemes csajozást!