A friss levegő és a csend mindig nyugtató hatással volt rám, úgyhogy úgy döntöttem, hogy kimozdulok a szobámból, és Rukongaiban sétálok egy kicsit. Régen, amikor még kisebb voltam, gyakran ültem kint a kertben egész nap, vagy éppen gyakoroltam a felkelő Nap első sugarainál. Mivel most már ritkaság számba megy, ha otthon tartózkodom, nem igazán számíthatok csendre és nyugalomra, a szüleim vagy az öcsém állandó társaságot adnak. Persze ez nem baj, ma még biztosan hazalátogatok, ha már kaptam két szabadnapot, de előtte szeretnék egy kicsit beszélgetni Kurosaméval is, eléggé elhanyagoltam az elmúlt napokban.
Tökéletes hely lenne az erdős hely, de úgy tűnik, nem egyedül választottam ezt a helyet. Ami meglep, hogy csak így bejelenti, hogy harcolni akar. Csak azért nem utasítom vissza, mert Kurosame már elfogadta a 11. osztagos shinigami lélekölőjének kihívását. Leveszem a kalapomat, mielőtt válaszolnék.
-Hakusaya Shinichi vagyok az 5. osztagból, örvendek a találkozásnak, Yamanaka-san. Elfogadom a kihívást, de mielőtt elkezdjük, szeretném, ha letisztáznánk a szabályokat. Nem szeretném, ha sérülés lenne a vége.
"Sérülés" alatt természetesen nem a 4. osztagosok által kézgyakorlattal eltüntetett karcolásokra gondolok, hanem mondjuk az olyan sérülésekre, amit a Kurosame shikai alakja képes okozni teli találat esetén. A fickó a 11. osztag tagja, úgyhogy ő sem lehet gyenge, úgyhogy nekem is vigyáznom kell. Anya haragudna, ha fél karral mennék haza, az pedig nem lenne jó.
Elképzelhetőnek tartom, hogy a shinigami kiköti, hogy ne használjunk kidout, vagy ilyesmi, azért az osztag tagjai nem rajonganak túlzottan. Én sem vagyok érte különösebben oda, de azért amit megtanultam, azt rendesen tudom használni, ha nem is olyan hatásfokkal, mint a tehetségesebbek. Miközben várom a válaszát, a jobb kezem ráteszem Kurosame markolatára, de nem fogom meg, ez csak amolyan megszokás. Közben azt is végiggondolom, hogy hová tegyem a kalapomat, de végül nem találok jó megoldást, úgyhogy simán elengedem, és így leesik mellém a földre. Majd legfeljebb veszek másikat, 10-20 ryouért már lehet kapni.
-Ha valaki azt mondja, hogy feladta, akkor vége, és ha mondjuk látszik, hogy valamit az ellenfél már biztosan nem védene ki, akkor megállítja a kardját. Szerintem a kardjainkat is mértékkel használjuk, az enyém nagyon agresszív.

-Rendben, tőlem kezdhetjük, Yamanaka-san.
Nekem csak veszélyes képességeim vannak, legalábbis ami a kardomat illeti, de azért majd igyekszem óvatos lenni. Elég sok víz van a közelben, úgyhogy a kardom elvileg sokkal erősebb, mint egyébként. Azt hallottam, hogy az Emberek világában olyan hatalmas összefüggő vizek vannak, mint a belső világomban, azt mindenképpen meg kell majd néznem. Mindenesetre, ez a hely is elég előnyös, kíváncsi vagyok, neki milyen kardja van.
Előhúzom a kardomat, próbaképpen megsuhintom, majd megfogom a másik kezemmel is. Egyszerű kendo alapállás, nincs benne semmi különleges. Várok két másodpercet, hogy csinál-e valamit, de mivel ő hívott ki, feltételeztem, hogy azt várja, hogy én kezdjem a támadást. Őszintén szólva meglepőnek találom, hogy ilyen körülmények között akar edzeni valaki, de a 11. osztag tagjai szeretik az erőszakot.
A shunpom segítségével felgyorsítom magam, de egy másodpercre sem tűnök el a szeme elől, csak azért használtam, hogy minél előbb odaérjek, amúgy sem vagyok túl jó ebben a technikában. Nagyjából három méterre tőle jelenek meg, ahol lelassítok egy kicsit, és egy, a jobb vállam fölül induló vágással kezdem a harcot. Nem akarok rögtön kidout használni, úgyhogy nyitásnak jó lesz egy rövid pengeváltás. Ő a 11. osztag tagja, én az osztályom legjobbja voltam az akadémián, valószínű mindketten ebben vagyunk a legjobbak, ideális lehetőség letesztelni a korlátaimat. Arra azért odafigyelek, hogy nehogy túl súlyosan sebezzem meg, ha véletlenül nem tudná tartani a lépést, bár őszintén szólva valószínűtlen, hogy átüssem a védelmét. Ha tíz másodpercig nem érek el eredményt, ellököm magamtól, és kicsit távolabb próbálok kerülni tőle.
-Kensei
A technika kimondásával egy időben indítok egy vízszintes vágást a mellkasa magasságában. Szemmel láthatóan túl messze vagyok hozzá, hogy a kardom elérhesse, de ha nem ismeri a technikát, akkor talán meglephetem vele. A vágás semmiképpen nem okozhat túl súlyos sérülést, arra figyeltem, hogy nehogy nagy baja legyen belőle, nem szeretnék rögtön fegyelmivel indítani.
A támadás után megint alapállásba helyezkedek, és felkészülök az ellentámadásra. Kíváncsi vagyok, hogy mi következik a részéről, elsősorban az enyémhez hasonló frontális támadást valószínűsítek, a 11. osztagban nem nagyon szoktak kidoukat használni. Ránézésre ő sem kivétel, de ránézésre csak az ostobák ítélnek, úgyhogy fel vagyok készülve valamilyen varázslatra is.

Ellenfelem kitért a vágásom elől, amiből két következtetést vonhatok le: vagy ő is ismeri a technikát, vagy nagy tapasztalata van a harcban. Lehet, hogy mindkettő, de legalább az egyik elmondható róla. A következő pillanatban már mellettem van, de hozzá vagyok szokva, hogy az ellenfeleim egyik pillanatról a másikra változtatják a helyüket, úgyhogy nem lep meg. Én magam nem vagyok túl képzett a shunpoban, de azért nagyjából tudok harcolni azok ellen, akik azok. A kardom pengéjét a föld felé fordítva védem a vágást, lejjebb viszem a súlypontomat, közben pedig átviszem a kardot a jobb oldalamra. A mozdulatba vitt erőnek elegendőnek kell lennie hozzá, hogy arrébb lökje a kardját, és sikerüljön kontráznom, én is a bal oldalát vágom egy vízszintes vágással. Ha véd, akkor újra feljebb emelem a markolatot, és arrébb lököm, ha arrébb ugrik, akkor újra felveszem az alapállást.
-Ha nem bánod, máskor is megkeresnélek, hogy gyakoroljuk a vívást, elég képzett kardforgatónak tűnsz. Most viszont már várnak rám, úgyhogy ha nem bánod, akkor rátérhetnénk a komolyabb részre. Shokuse minanomono, Kurosame!
A kardom külsőre nem változik, csak némi, fekete színű víz szabadul ki a pengéjéből, ami a földre folyik, de ezen kívül csak a reiatsumban érzékelhető változás. Támadni viszont nem fogok, amíg nem engedte ki Sozen is a saját zanpakutoját. Igaz, hogy a reakcióidőhöz tartozik az is, hogy milyen gyorsan kerül az ember kardja használható állapotba, de ezt nem akarom most kihasználni, csak akkor kezdek bele a következő támadásomba, amikor már látom, hogy felkészülhetett.
A kardom a fejem fölé emelem, a kardom pengéje körül pedig fekete víz kezd el materializálódni, ami a belső világomból került ide, de a folyó vize is elkezd a penge köré gyűlni, és szintén feketévé változik.
-Kuronami.
Nagyjából húsz liternyi gyűlik össze pár másodperc alatt, amit egy vágással indítok útnak a tizenegyedik osztag tagja felé. A víz nyomása elég magas, úgyhogy vágott sérülést tud okozni, erre figyelmezteti Sozent az is, hogy felhasítja a földet a megtett útján. Minél közelebb van, annál nehezebb kivédenie, bár igazából elkerülni sem nehéz, sajnos nem mozog túl gyorsan a víztömeg, nyolc méterrel arrébb pedig teljesen szétoszlik, ha addig nem ütközik ellenállásba.
A támadásom után megpróbálok minél közelebb kerülni a folyóhoz, hiszen annál hatékonyabbak a képességeim, minél több víz áll a rendelkezésemre. A másik képességem ennyi víz mellett nagyon hatékonyan tudom használni, persze az ő kardja nevéből megállapíthatom, hogy villám-alapú kardról van szó, úgyhogy ezúttal a víz kétélű fegyver lesz. Előre felkészülök rá, hogy párszor meg fog rázni az áram, amiben őszintén szólva eddig csak néhány félresikerült varázslat alkalmával volt részem, úgyhogy biztosan nem lesz kellemes ez az eléggé újszerű találkozás.

Sozen elkerülte a támadásomat, nekem pedig nincs időm újra támadni, mert jön is a kontra. Én nem vagyok elég gyors hozzá, hogy elkerüljem, és mivel elektromos hatása lesz, nagyon veszélyes lenne vizet idézni magam köré, ha nem lövöm el időben, akkor a saját kardom egyesült erővel csap le rám az ellenfélével. Direkt arra a célra sajátítottam el egy villám-típusú kidout, hogy együtt tudjam használni a kardom képességeivel, úgyhogy tudom, micsoda pusztítást képes véghez vinni az elektromos áram, ha vízzel érintkező testtel találkozik. Marad tehát a kidou védekezési módszernek.
-33. támadás: Pusztító kék tűz!
A kilőtt varázslat remélhetőleg legyengíti annyira a támadását, hogy ne rázzon meg nagyon. Nem volt időm elmondani az idézést, úgyhogy a kidou nem lett túl erős. Nem jeleskedek a kidouk területén annyira, mint a közelharcban, de azt el kell ismerni, hogy hasznosak, és rendkívül jól felhasználhatóak. Amint a varázslat kikerül az irányításom alól, elkezdek összegyűjteni némi vizet a kardom körül egy újabb Kuronamihoz. Teljesen nem sikerül kivédeni az elektromos támadást, úgyhogy a vízen, amit fel akarok használni, néhány szikra fut végig, ami eléri a kardot tartó kezemet is, néhány kisebb izom görcsöt is kap a kezemben, de a kardot így is tudom tartani, és ki tudom lőni a vizet, ami így már meg is rázhatja, valamennyit visszakap a támadásából. Persze azért nem csinálom olyan erősre, hogy komolyan meg tudjam sebezni. Ez azonban csak időnyerés céljából kellett, hogy legyen időm varázsolni.
-Villámokon érkezel és üres rokkán, hasítsd hat részre a fényt! 61. kötés: Hat rudas fénybörtön!
A varázslat még idézéssel együtt sem lehet olyan erős, hogy sokáig megtartsa, de nem is kell olyan sok idő ahhoz, hogy csapdába ejtsem. Felemelem a szabad kezem, és elkezdek koncentrálni, aminek hatására a folyó vize, a korábbi támadásaimhoz elhasznált víz, de még a talajvíz egy része is elkezd körülötte egy gömböt alkotni, a víz pedig egyre csak több lesz, a folyó vize elkezdi körbevenni.
-Desumari.
Éles harcban a Kuronamit használnám egy mozgásképtelen ellenfél ellen, de nem feltétlenül akarok neki sérülést okozni. A gömb sajnos nem jön túl gyorsan létre, legalább tíz másodpercre van szüksége hozzá, hogy teljesen körbevegye Sozent. Neki ez az idő nem biztos, hogy elég, hogy megtörje a kidoumat, de igazából utána is megkísérelheti a kijutást, csak át kell törnie a körülötte összegyűlő víztömegen. Ha a gömb teljesen bezárul, már nem lesz olyan könnyű dolga, mint ha valahol lenne még rés, hiszen szinte minden fény ki fog hunyni, csak kevés tud átszűrődni a vízgömbön. Minél tovább vár, annál nehezebb dolga lesz, a gömb egyre több vizet szív magába a folyóból.
Valószínű képes lesz kitörni, de úgy is elérek annyit, hogy létrejöjjön egy nagy tócsa, valamivel messzebb a folyótól. Amennyiben mégsem megy neki, megvárom, hogy elfogyjon bent a levegő, aztán kiengedem, de ezt a technikát csak nemrégen sajátítottam el, úgyhogy nem fűzök túl sok reményt hozzá, hogy megfelelően használom ahhoz, hogy rögtön győzelmet arassak. Ebből a szempontból nekem is jól jön a gyakorlás. Mindenesetre remélem, hogy nem akarja bevetni a zanpakutoját a szabaduláshoz, nem vagyok benne biztos, hogy túlélné, de remélhetőleg ő is tisztában van vele, hogy a körülötte lévő víz miatt nagyon veszélyes lenne elektromosságot használni.

A támadásaim nem sikerültek, köszönhetően a lába alatt lévő pajzsnak. Ha teljes erővel használom a képességeimet, akkor valószínű sikerül így is megsebezni, de ha nincs pajzs, akkor az halálos sérülést is okozhatott volna, úgyhogy visszafogtam magam. Ahogy nézem, nem követ a víz alá, úgyhogy nagy levegő, megszüntetem a gömböt, és elindulok a felszín felé, egyenesen Sozen felé. A zanpakutom kevésbé hasznos itt, mint az övé, úgyhogy muszáj lesz bevetnem a kidouimat is a győzelem érdekében. Az előbbi kis akciómmal túl sok lélekenergiát pocsékoltam, már nem sok erőm maradt. Ha hazaérek, mindenképpen pihenésre lesz szükségem.
Sajnos megkapom a válaszcsapásokat, amelyek közül egy el is találja a bal vállam, és rendesen megcsap, köszönhetően a körülöttem lévő víznek. Nem éppen kellemes érzés, több izmom is görcsöt kap, a találat helyén pedig megégeti a bőrömet. Most már az én egyenruhám is tönkrement, bár azért nem fogom kidobni, valahogy majd helyrehozzuk, elvégre a mi családunk remek fegyvereket és páncélokat készít, ez nem kihívás.
A vállam nagyon fáj, talán ez eddigi életem legfájdalmasabb sérülése, de ettől függetlenül nem fogom elhagyni magam. Sikerül kiugranom a felszínre, Sozentől mindössze két méterre. Valószínű számított az érkezésemre, úgyhogy most nincs időm semmi komolyat csinálni. Hozhattam volna magammal egy Kuronamira elegendő vizet a kardom pengéje körül, de ha újra elektromos támadást vetne be, a kardomon lévő víz miatt még jobban megrázna, és akkor lehet, hogy elájulnék és visszaesnék a vízbe, már most is a határaim közelében lehetek. Márpedig, ha veszítek is, akkor is a saját lábamon fogok elmenni innen, megalázó lenne, ha Sozennek orvoshoz kellene vinnie egy kis gyakorlás után. Egy ekkora sérülést még otthon is meg tudunk oldani, anyám a 4.osztag tagjaként kezdte a pályafutását.
Nem fújom ki a megmaradt levegőmet, hogy frisset szívjak, azt felhasználom a vágásomhoz.
-Kensei!
A vágást a bal vállam fölül indítom, és kereszt irányban próbálom vele megvágni a felsőtestét. Nem vagyok elég közel, de ezzel a technikával ilyen közelről meg tudom sebezni, ha eltalálom. A vágásomban már amúgy sem lenne annyi erő, hogy súlyosan megsebezzem, nagyjából egy centiméter mélyen tudom megvágni, ha sikerül eltalálnom. Ha nem sikerül, akkor tovább támadok, három vágás után pedig felemelem felé a nyitott tenyerem.
33. támadás: Pusztító kék tűz!
Már nem sok erőm van, a zanpakutomat már nem tudnám 100%-osan használni, már csak az alacsony-szintű képességeim maradtak meg. Ettől függetlenül nem adom még fel, annyira még nem gyengültem le. Nem tudom, neki mennyi ereje maradt, de valószínű több, mint nekem. Súlyosabban sérültem, és valószínű több reiatsut is használtam fel.

Abból, hogy ilyen egyszerűen sikerült megsebeznek Sozent, mindössze a kardomat használva, arra következtetek, hogy ő sem lehet már túl sokáig talpon. A kidoumat már sikerült kikerülnie, és küldenie egy hasonló szintűt rá. Tűz-elemű varázslat, úgyhogy a legegyszerűbb az lenne, ha egy kis vizet vonnék a kardom köré, és azzal hárítanám, de azzal megint magam ellen tevékenykednék, felerősíteném vele a kardját.
-El Escudo.
A zöld kidou-pajzs felizzik, ahogy találkozik Sozen hadoujával, de kitart, valószínű még én vagyok magasabb szinten a varázslatok terén. Meglepő is lett volna, ha a 11. osztag tagjáról bebizonyosodik, hogy kidou mester, még a kapitányaik is minimális, ha nem teljes kidou tudással büszkélkedhetnek. Megszüntetem a pajzsot, hogy használhassak egy másik kidout. Sajnos nincs jobb ötletem, a Hatrudas fénybörtön talán működni fog rajta.
-Villámokon érkezel és üres rokkán...
Nagyjából az idézés felénél jövök rá, hogy talán idézés nélkül kellett volna használni a varázslatot, és nagyon korrigálni már nincs időm, a zanpakutoja támadása felém repül. Köszönhetően annak, hogy elkezdtem egy másik varázslatot, nem tudom felhúzni magam elé a pajzsot, úgyhogy nem marad más esélyem, csak hogy elugrok. Ez sikerülne is, ha nem lenne vizes a ruhám és az egész testem, nem úsztam volna az előbb a folyóban, illetve nem csinálok mindenhová kisebb "tavakat" a kardommal, úgyhogy gyakorlatilag így is olyan, mintha telibe kapott volna.
A kardom kiejtem a kezemből, és térdre esek, nem tudom irányítani a testem, úgyhogy igazából nem tudok mást csinálni, csak élvezni a hatást, és gondolkodni rajta, hogy tudok-e bármit csinálni. Összesen egy ötletem lenne, ha egy Hainawával elkapnám, ő is kapna az áramból, de ha tudnék még varázsolni, akkor sem biztos, hogy lenne még értelme. Ő már valószínű hozzászokott az áramütéshez, ahogy én is a légszomj vagy a megnövekedett víznyomás kellemetlenségeihez, ráadásul mindenképpen én kapok többet, csak egy értelmetlen lépés volna arra, hogy még neki is okozzak némi kellemetlenséget. Ezt a harcot már elvesztettem, ha éles harc lenne, akkor mindent megtennék, hogy minél több sérülést okozzak neki, de így nincs értelme.
Nem tudom, mennyi idő alatt, talán mindössze másodpercek alatt múlik el a támadás hatása, de a végére elég rosszul nézek ki, és úgy is érzem magam. Az egyenruhám több helyen megégett, a bal lábamon elszakadt valahol a térdem felett, és lecsúszott a bokámra az egész, a bal karom és a bal oldalam része pedig néhány ruhafoszlánytól eltekintve teljesen szabaddá vált.
Több égési sérülést is elszenvedtem a lábamon és a felsőtestem bal oldalán, ahol a legerősebb volt a találat. A levegőt is kapkodom, egyrészt a fájdalom, másrészt az áramütés miatt. Szükségem van legalább tíz másodpercre, utána megfogom a kardom markolatát, beleszúrom a földbe, és valahogy talpra küzdöm magam.
-Te győztél, feladom.
Lehet, hogy a "feladom" szó csökkent valamit a megítélésemen a szemében, de igazából ennyire futotta az erőmből, úgyhogy most már felesleges lenne tagadnom, hogy vége. Most még nagyjából olyanok a sérüléseim, hogy nagyjából egy nap alatt meg fogok gyógyulni, egy kis pihenéssel regenerálom a lélekenergiám is, ostobaság lenne folytatni. Most legalább még a saját lábamon tudok visszatérni Seireteibe. A kardom visszateszem a tokjába, amivel megerősítem a megadásomat. Vetek egy pillantást a kalapomra is, hogy érdemes-e felvennem, de éppen az egyik elektromos pocsolyában úszik, nem éppen jó állapotban, úgyhogy leteszek róla.
-Merre mész? Te is visszamész a városba? Ha igen, akkor ha gondolod, megbeszélhetnénk a harcunkat.
Próbaképpen teszek néhány lépést, de szerencsére annyira nem súlyosak a sérüléseim, hogy nem tudjak járni, egy kis önuralommal még azt is elérem, hogy ne lehessen látni az arcomon semmit. A bal lábamra egy kicsit sántítok, a bal karom pedig nem mozgatom, de ezen kívül nem adom más jelét annak, hogy mennyire fájnak a sérüléseim. Ami még problémás, hogy ezt a kimonót már le lehet selejtezni úgy, ahogy van, szerintem az újat le fogják vonni a fizetésemből. Előre kellemetlennek érzem, hogy újat kell igényelnem helyette, pedig még egy küldetésen sem jártam.

/Ha gondolod, írhatsz záró-postot. Köszönöm a játékot!/

Az első támadásomat kivédi, és nekiáll egy varázslatnak, de akkor már repül felé a következő, megpróbál elugrani előle, de a sok víz miatt így is megérzi. Magának csinálta a bajt igazából, tudta, hogy villám alapú kardom van, nagy hiba volt a vízre támaszkodni ellene. Közben térdre esik, és kiejti kezéből a kardját, itt a vége. Valahogy mégiscsak talpra áll, de nem folytatja, feladja. Nyilvánvalóan elfogyott a lélekenergiája, de az enyém is fogytán van, szerintem még megért volna egy misét közelharcban próbálkoznia, de végül is ez egy edzés, most nem a másik megölése a cél.
- Rendben van, elfogadom, bár még lett volna valamennyi esélyed, főleg, hogy még talpra tudtál állni, de ez elsősorban ez egy edzés volt.
Azért elég szépen néz ki, jól megsütöttem, de nálam senki nem néz ki jobban, körülbelül olyan lehetek most, mint egy madárijesztő a sok vágás miatt, meg azért egy kevéske áram nekem is kijutott. Most örülök, mert az új képességeim egész jól működtek, és ezúttal azért annyira nem sütöttem meg magam, most már csak a lélekenergiámmal kell jobban meg tanulni takarékoskodni és jó lesz. Közben ellenfelem beszél hozzám, és tesz néhány lépést, látom rajta, hogy nem éppen kellemes érzés, de valamennyire uralkodik magán, és igyekszik nem kimutatni. Ez igazán szép, lélekben még most sem adta fel, nyilván az edzés végett nem folytatta, ha még ennyire képes összeszedett maradni, akkor biztos, hogy még lehetett volna egy-két húzása.
- Visszamegyek én is Seriteibe.
Mellé állok, majd várok rá, hogy amikor ő elindul a város felé én is elinduljak.
- Jó kis harc volt, jól ki tudtad használni a képességeidet még egy villám alapú kard ellen is, de szerintem túlságosan a vízre alapoztál, te nálam jobb vagy kidoukban inkább azokkal kellett volna támadni. Az a baj, hogy a víz nemcsak neked fegyver, hanem nekem is, persze veled ellentétben nekem jobban kell figyelnem rá, hogy én magam ne, vagy csak kevésbé legyek vizes. Szerintem nagy hiba volt még a víz alá merülnöd, igaz, hogy alatta te vagy az úr, de egy éles küzdelemben, ott könnyedén elkaphattalak volna. Azért szép volt, hogy sikerült megsebezned a villám alapú kardom ellenére.
Én is megsérültem, nem annyira, mint ő, de azért tele vagyok sebekkel, és a lélekenergiám jó részét is elhasználtam, bár még egy kevés maradt. A célomat elértem, ami az új képességek tesztelése volt, ez sikerrel is zárult. Irány a város, egy jó zuhanyozás, aztán nézek valami kaját, holnap majd tényleg estefelé edzek, most ki kell pihenni magam.

/Köszönöm a játékot/