Hosszú idő után először vettem ki egy kis szabadságot, hogy átugorjak Karakurába egy kis vásárolgatásra. Egyszerűen nem tudtam egyedül hagyni Shiratori-samát, mert a végén még kettesben marad azzal a Tasumival, amit mindenképpen meg kell akadályoznom. Amikor bejön az irodába, egyfolytában gonosz tekintetemmel bámulom, hogy végre mikor megy már el. Ha pedig Shiratori-sama menne hozzá, mindig kitalálok valami ürügyet, hogy ne kelljen mennie vagy véletlenül nekem is arra felé van dolgom és vele tartok.
Most viszont nem kell félnem, mert ha információim helyesek, akkor éppen egy küldetésen lesz, így nem tudnak találkozni Shiratori-samával. Ezt az alkalmat nem hagyhattam ki, nem mindennap van ilyen. Megtettem a szokásos előkészületeket, engedélyt kértem az átjáró használatára, előkészíttettem a gigaiomat. El is érkezett a kiszemelt nap és minden rendben ment a két világ közötti utazás alatt is.
Sorra jártam a butikokat, hogy keressek nekem tetsző ruhákat. Sajnos már nehéz találni errefelé jó kimono árust, így azt majd otthon keresek, de az itteni ruhákból sikerült szépen bevásárolnom. Bár nem tudom minek, hiszen manapság már nem olyan sűrűn szoktam átjönni, de ki tudja mikor lesz rá szükségem.
Éppen a park felé sétáltam egy anpannal az egyik kezemben, a másikban pedig sok szatyorral, amikben a vásárolt ruhák voltak, amikor eszembe jutott, hogy vehetnék valamit Shiratori-samának is, hiszen ő még ritkábban jön át ide, mint én. Biztos örülne neki és megsimogatná érte a fejemet. Amint ezt elképzeltem már a fellegekben jártam, de gyorsan leültem az egyik padra, mivel nagyon nehezek voltak a vásárolt dolgok. Itt volt időm eltervezni, hogy miután megettem az anpant, lepakolok az Urahara Vegyesboltban és visszamegyek keresni valamit Shiratori-samának.
Ebből azonban egyelőre nem lett semmi, mivel hallottam, hogy pityeg a lélektelefonom, ami nem jelenthet mást, minthogy lídércek vannak a városban. Először rá akartam hagyni az ide kijelölt tisztre, de amikor ránéztem a telefon képernyőjére láttam, hogy arrancarról van szó és nem is egyről, hanem kettőről. Gyorsan bekaptam egy lélekcukorkát és kiugrottam a póttestemből, hogy azonnal odarohanjak.
- Maradj itt és vigyázz Haruki cuccaira! – adom ki a parancsot a mesterséges lélekben, aki helyet cserélt velem, majd elkezdek háztetőről háztetőre ugrálva az arrancarok felé menni. Még nem volt szerencsém egy arrancar sem találkozni és főleg nem harcolni eggyel. Így egy kicsit izgulok, hogy fog sikerülni, de megbíztam a saját erőmben és persze Shiratori-sama tanításaiban.
- Shiranui Haruki, a 9. osztag 4. tisztje. Karakurában két arrancart észlelt Haruki és éppen feléjük tart. Fagyasszák meg körülöttük 300 méteres sugárban a teret, hogy ne essen bajuk a lelkeknek. – lépek kapcsolatba Soul Societyval, hiszen a lelkek védelme a legfontosabb, és ahogy láttam a telefonban éppen a városban tartózkodnak. Még szerencse, hogy nálam volt a telefonon, pedig nem is küldetésre jöttem, így nem lenne kötelező magamnál tartani.
Egyre közeledek a helyszínre és már a telefonra sincs szükségem, ilyen közelről már könnyedén be tudom mérni őket. Az arrancarok mellett még néhány halványan pislákoló shinigamit is érzékelek. Ezek szerint valakiknek már sikerült előbb ideérniük, de nekik nem volt szerencséjük és legyőzték őket. Nem becsülhetem le az erejüket, óvatosnak kell lennem velük, amíg nem tudom, mire képesek.
- Hadou 50, Rei no Kuron! – készítettem két másikat magamból, akik majd segítenek a megsérült tiszteken. Legalábbis adnak nekik elsősegélyt és segítséget hívnak a 4. osztagtól, addig én megpróbálom lefoglalni őket. Bár ők ketten vannak, valahogy majd csak megoldom, hogy tudjak mindkettőjükkel egyszerre harcolni, ha már egyedül vagyok.
Amikor már saját szememmel is láttam a távolban a két arrancart, shunpoval próbáltam közelebb kerülni hozzájuk. Az egyik egy nő volt a másik pedig egy férfi. Hozzám a nő volt közelebb, így őt szemeltem ki első célpontnak a meglepetésszerű támadáshoz. Pár pillanat alatt a háta mögött teremtem és egy teljes erőből megindított rúgással akartam meglepni köszönésképpen, amit a hátára irányítottam.

A nőnemű arrancar ellen irányított rúgásom sikeres volt, így eddigi helyét elhagyta segítségemnek köszönhetően és a földön landolt. Észrevettem egy újonnan érkezett shinigamit, aki a másik arrancarra támadott. Valami azonban nem stimmelt a korábbi támadásommal. Túl könnyen ment, információim szerint az arrancarok igen erősek és ilyen támadást biztos nem szereztek volna be. Legalábbis elképzelésemben ez szerepelt.
~ Csapda! ~ jutottam erre a következtetésre egy kis gondolkozás után. Nem is kellett sokat várnom, éreztem magam mögött az egyik arrancar lélekenergiáját, ezért gyorsan elshunpoztam eddigi tartózkodási helyemről és a másik halálisten mellett jelentem meg.
- Shiranui Haruki, a 9. osztag 4. tisztje. Rangod? – miután meghallgattam, hogy a férfi arrancar hogyan is harcol bemutatkoztam és megtudakoltam kollégámtól, hogy hányadik tiszt tisztségét tölti be. Ahogy azonban az arrancar szavaiból kivettem, egyszer már legyőzte egy harcban, szóval nem várok sokat tőle. Az értékes információt viszont elraktározom tudatomban és alkalomadtán felhasználom.
Nemsokára egy halom energianyaláb kezd el száguldani felém, így ismét shunpora kapcsolok és megpróbálok kitérni előlük. A támadás sugarából lassan kitérek, de az egyik gömb majdnem teleibe talált, ha viszont jó reflexeimnek, csak a ruhám szakadt ki egy kis helyen és a bőröm felületét súrolta egy kicsit.
Amikor éppen nem a támadás elkerülésére figyeltem észrevettem, hogy az az arrancar, akit megjelenésemkor megrúgtam, időközben megszabadult ruháitól és meztelenül libegteti magát. Ha ezt Kohaku-dono meglátná, biztos egy jó alapos fejmosást kapna, hogy ő milyen egy szemérmetlen nőszemély. És ennyivel még korántsem úszta volna meg, ráadásnak még bizonyára kapott volna egy nyaklevest a sodrófájával.
Amint shunpo használattal leállok az egyik arrancarral állok szemben, amire egyből előhúzom végre a zanpakutoumat. Hagyom, hogy kardjaink összeérjenek és kiadják az a jellegzetes hangot, amikor két kard találkozik egymással. Bár ezután próbálom ellökni a kardját az enyémtől, ez megy olyan könnyen. Amúgy is sokkal nagyon nálam, így nehezebb feladatom van. Én sem hagyom magam, ha ő is próbálkozna hasonló akciókkal, ilyen könnyen nem adom magam.
Egy fél pillantást vetek a másik párosra, ahol most csak annyit észlelek, hogy a nő szuggeráló szavakkal beszél a shinigami társamhoz. Lehet, hogy ez volt a céljuk, hogy szétválasztanak és a nő az egyikünket transzba ejt, vagy nem tudom, mit csinál, így csak egy ellenfelük marad kettőjüknek.
Mivel zanjutsuból nem vagyok a legjobb, így inkább egy rúgással akarok kiszabadulni ellenfelem kardja elől, amit az oldalába próbálok bevinni. Ettől biztos mozgásra kényszerítem, így helyet ad nekem, hogy segítő kezet nyújtsak társamnak.
- Bakudou 63, Sajou Sabaku! – először még a férfit bénítom, hogy jobban tudjak célozni a következő támadással. – Hadou 29, Aka Fenikkusu! – indítok egy kis tűzmadarat egyenesen a nő felé, amivel majd megzavarom a rituáléjában vagy abban, amit éppen most csinál. Ezután sem ülök a babérjaimon, inkább rátámadok a kardommal a megkötözött arrancarra, hiszen most elméletileg védtelen.
Most megint úgy gondolom, hogy túl könnyen mennek a dolgok, lehet, hogy túlbecsültem az arrancarok erejét. Ha mindegyik ilyen, akkor nem lesz sok gond velük. Bár biztos az lehet az oka, hogy elvesztették a vezetőjüket és ezzel együtt megcsappant az erejük. És ez mind Shiratori-samának köszönhető, hiszen még ha ő nem is mondja ki, én tudom, hogy ő győzte le Aizent, hiszen ki más lenne rá képes?

Miután meghallgattam a másik halálistent, hogy bemutatkozik, leszűrtem, hogy egy kicsit furcsán fogalmaz. Először azt mondta, hogy a 3. osztag újonca, utána meg, hogy még nem osztották be. Ez pont az ellentéte annak, amit először mondott, hiszen az osztagokba szoktak beosztani. De, mivel a kérdésemben a rangját akartam megtudni, ezért gondolom ő is arról beszélt, hogy még nincs rangja. Bizonyára csak félrebeszélt, mivel meg van illetődve, amiért ilyen magas rangú tiszttel találkozott, mint amilyen én vagyok. És ez érthető is.
Ahogy vártam az arrancar rúgásom miatt hátrálni kezd, így helyet adva a kidoumnak. Abban a pillanatban, hogy útjára indítottam a vastag energia kötelemet, ő éppen előrenyújtotta a kezét és egy cerot próbált kilőni. Az én kidoum viszont gyorsabb volt, hiszen a cerohoz egy kis idő kell, mire feltöltődik. Ezt mindenki tudja, hiszen a menosok alaptechnikájának számít. Amíg a férfi le volt kötözve volt időm ellőni egy tűzmadarat a nő felé. A kötelem viszont nem tartott ki addig, ameddig szerettem volna, mert az arrancar megkötözve is ellőtte a cerot, kitörve a kidoumból. A következő pillanatban már el is tűnt a szeme elől és támadásom elé veti magát, majd kardjával kettévágja azt, így saját maga szerzi be a sérülést, amit társának szántam.
Ezután egy sárga energiából összeállt ostor jelenik meg a kezében és rám akar támadni vele. Balszerencséjére én is ostorhasználó vagyok, így tudom, hogy lehet vele támadni, ezért egyszerű nekem kikerülni egy ilyen támadást. Azon viszont már meglepődök, hogy megjelenik előttem támadásra készen a kardjával. Mivel nem vagyok kezdő, így nem pánikolok egyből arrébb shunpozok és ezt kihasználva közelebb kerülök az újonchoz, hogy megnézzem, hogy boldogul a nővel szemben. Mivel kettő a kettő ellen van a harc, így figyelek közben a férfira is, folyamatosan figyelem a lélekenergia érzékelésemmel.
Időközben a nőnek megváltozott a kinézete, gondolom aktiválta a resurrección alakját és ezért lehet. A kettejük beszélgetéséből még valamit ki tudtam venni, de nem nagyon értettem, mit is akar ez a nő tenni. Azt csíptem el, hogy meg akarja támadni a másik arrancart és úgy beszélt az újonchoz, mintha ismerné. Itt valami nekem nem stimmel, a találkozásunkkor beavatott a férfi képességébe, de a nőről semmit nem mondott, ebből arra következtettem, hogy nem ismeri. Vagy most mégis?
Ekkor megérzem mögöttem a férfi lélekenergiáját és látom, hogy éppen egy újabb cerot készül elindítani felém. Erre egy terv formálódott a fejemben. Shunpomat kihasználni felé veszem az irányt, nem messze haladok a támadása mellett. Tudom, hogy a cero egy egyre táguló sugár, így az arrancar keze felé közeledve egyre kisebb. Ezért úgy könnyebben kikerültem, hogy egy kicsit átlósan hátrafelé mentem és nem oldalra. Amíg ő a támadással van elfoglalva, kihasználom a védtelenségét és rátámadok.
- Hadou 44, Kokutan Kou! – jelenik meg a fekete tűz kezeim körül, hogy jó erősen megüssem a vállát, és ha az első sikeres, akár egy egész sorozatot leadok neki. Közben meg is feledkeztem az újoncról pedig, ha jól emlékszem ő is valahol ott volt, ahova a cero tartott. Vissza is néztem támadássom után egy pillanatra, hogy megnézzem minden rendben van-e vele, amikor látom, hogy a nő éppen a földre húzta és így elkerülte a támadást. Remélem ő is tudja, hogy ez valószínűleg egy színjáték, hiszen nem szabad megbízni az arrancarokban, csak át akarnak verni minket. Bár az is igaz, hogy egy gyerekről van szó, akik könnyen befolyásolhatóak. Persze vannak kivételek és nem is kell messzire mennem, hogy találjak egyet, hiszen itt vagyok én, de én ritkaságnak számítok.
- Haero, Haru no Nanakusa! – támadásom után, ha sikerült, ha nem, aktiválom a kardomat, mivel a szituáció úgy adta, hogy szükségem lehet rá. Bár nem szoktam ilyen korán aktiválni egy harcban, de nem becsülhetem le az arrancarok képességeit. A shikai képességemhez pedig időre van szükségem és nem tudhatom mikor lesz rá szükségem. Amúgy is kettő ellenfelünk van, és oda kell figyelnem az újoncra, hiszen neki még biztos nincs olyan sok tapasztalata, mint nekem. De az is igaz, hogy én sem harcoltam még olyan sok vérre menő harcot, Shiratori-sama tanításaiban viszont megbízok és az erőt ad nekem.
Az újonnan átalakult kardommal egyből megpróbálom leszúrni az arrancar férfit, de nem viszek bele olyan nagy erőt, csak gyorsaságot. Ez azért van, mert igazából nem akarom eltalálni. Persze őt célzom, de számítok rá, hogy elkerüli, így a mögötte lévő ház közelébe kerülhetek és egy apró karcolást ejthetek rajta, amit egy természetes mozdulatban rejtek el.
Nem tervezem, hogy nagyon megrongáljuk a várost, de az arrancarok nem fogják vissza magukat és lövöldöznek a vakvilágba a ceroikkal. Az okozott károkat viszont, majd nekünk kell helyreállítani és a jelentést is nekem kell megírnom, amiben persze mindent rájuk fogok fogni, hiszen mi csak a várost védtük, ők pedig rombolni akartak. Meggyőző tudok lenni a kislányos bájommal, aminek nem tud senki ellenállni vagy megkérdőjelezni a mondandóm teljes igazságát.
Időközben a klónjaim végeztek a sebesültek egy távolabbi helyre való elszállításával és kisebb elsősegélyadással és immár harcra készen vannak. Az egyik persze még ott maradt, amíg meg nem érkeznek a 4. osztagosok, de a másik már csak egy jelre vár, hogy beavatkozzon. Nem máshova, mint az újonchoz, ha rátámadna a nő, miután felhagyott a színjátékával, mert biztosan az és egyszer véget fog érni, csak a megfelelő pillanatra vár, ahogy a klónom is. Addig is egy ház takarásában marad és figyeli az eseményeket.

Kalkulációim helyesek voltak, mintha a jövőbe láttam volna, az arrancart sikeresen eltaláltam feketén égő kezemmel és a kardom szúrása elől kitért, ahogy vártam. Az épületbe szúrva a kardomat több magot otthagytam és direkt nem egyenesen húztam ki, hogy nagyobb helyet lefedjek velük. A károkat már mindegy elkerülni, úgyis helyre kell hozni ezt a területet az arrancarok cerozgatása miatt, így még belefér ez a kis rombolás.
Már mennék vissza támadni, de megfordulva egy kidou száguld a férfi felé, ami az újonctól érkezett. Ezután pedig nagy lélekenergia felszabadításba kezd az arrancar és felveszi a resurrección alakját a társához hasonlóan. Először a hányinger kerülget, ahogy meglátom, mi is került a testére. Olyan undorító zöld lett és pikkelyekre hasonlított, mint valami hüllőbőr lenne. Nem is próbáltam elrejteni véleményemet az új alakjáról, kezemet a szám elé tettem és úgy tettem mintha tényleg hánynom kellene. De persze nem kellett, csak megjátszottam, ennél több kell, ahhoz hogy arra késztessenek, hiszen én egy úri hölgy vagyok.
Ezután látom, hogy az arrancar eltűnt a szemem elől és Taka felé vette az irányt. Egyből nekiiramodtam, hogy segítő kezet nyújtsak neki és hátba támadjam a férfit a kardommal és egy pár magvat juttassak a testébe. Azonban, amikor véghezvittem a vágást, éreztem, hogy valami nincs rendben. Egy pillanat múlva pedig már meg is kaptam a magyarázatot, amit levágtam csak valami klón volt, mivel lassan szertefoszlott.
Meglátom, hogy a két arrancar éppen egymás mellett állnak. Biztos valami kombinált támadást akarnak használni, hogy egyszerre intézzenek el minket. De nem adom olyan könnyen magamat, amint megmozdulnak és valami harci pózt felvesznek, akkor gyorsan elshunpozok magammal rángatva az újoncot is. Amikor megmozdultak már indultam volna, de a férfi gusztustalan kígyókat növesztett ki a testéből, biztos erre akart utalni Taka is, de azért szólhatott volna, hogy a testéből jönnek ki, mert így undorítóbb, mint elképzeltem. Na, de nem is a kígyók voltak a lényeg hanem, hogy azokat arra használta, hogy megfogja a nőt. Most kezdenek el maguk között harcolni? Bár ez éppen jókor jött, így egyszerre elintézhetem mindkettőt.
Merőlegesen magam elé helyezem a kardomat és ellököm magam eddigi helyemről és megindulok a két arrancar felé. Shunpot is használok, hogy gyorsabb legyek és 2-3 méterre előttük jelenjek meg, megtartva a lendületemet. Útközben viszont egy kicsit gondolkodtam és változtattam a tervemen. Eredetileg a hosszú kardomat akartam felhasználni, hogy a nőt átszúrva a férfit is elkapjam, de ez átgondolva nem fog bejönni. A férfi valószínűleg elengedné az átszúrt nőt és mentené a bőrét és az nekem nem jó. A nőt akármikor le tudnám győzni, eddig nem mutatott semmi értelmes technikát vagy, hogy tudna harcolni. A férfi viszont kemény tészta lesz, ezért is változtattam tervet.
- Bakudou 29, Shinkirou! – a kardom körül elkezdenek forogni a levelek egyenesen a két arrancar felé és megpróbálok mindkettőre egy illúziót bocsátani. Ha beválik, akkor természetesen az képzelik el, hogy jelenlegi támadásom ő általuk kudarcba fullad, majd legyőznek, de amikor már elbízták magukat, több tucat megjelenik belőlem nevetve körülöttük, majd észreveszik, hogy a társuk vérbe fagyva fekszik a földön. Mivel nem egyetlen illúzióba vannak mindketten ezért ez is megtörténhet.
A valóságban viszont csak annyi történik, hogy szépen elájultak és lezuhantak a földre. Így persze nem támadok rájuk, hiszen védtelenek, de klónom időközben aktiválta a kardját és megkötözi őket indákkal. Ha majd felébrednek, megkínzom őket, hogy áruljanak el hadititkokat és akkor Shiratori-sama meg fog dicsérni, amiért szereztem információkat az ellenségről.
Még ott van az az eshetőség, ha valamiért nem sikerülne a technikám, hiszen ki tudja mire képesek ezek a z arrancarok. Ha a legkisebb ellenállást veszem észre a kidoummal szemben, akkor egyből átszúrom a nőt a mellkasánál, a férfit pedig a klónomra hagyom, hogy megkötözze az indákkal. A férfi mindenképpen az indákban végzi.
És persze ott van az a lehetőség is, hogy valamilyen támadást akarnak bevetni ellenem, persze ebben az estben nem hagyom, hogy eltaláljanak, shunpot használva kikerülöm és csak a klónom indái maradnak. A tervem tökéletes és nem sok esélyük van ezeknek az arrancaroknak, bár még nem írtam le őket teljesen. Minden eshetőségre fel vagyok készülve, remélhetőleg már nem tudnak meglepni.

Egy kicsi meglepetés ér, amikor az arrancar nő testéből valami energia gömbszerűségek kezdenek az ég felé szállni, majd visszafordulva a földet célozzák meg. A kidoum befejezése után egyből suhintok egyet a kardommal a fejem fölött, amivel parancsot adok a magvaimnak, hogy nőjenek indákká és védjenek meg az égi támadástól. Fejem fölé helyezett vastag indaréteg megvéd a támadástól, de a robbanások hallatán érzem, hogy nem fog kitartani végig. Még volt annyi időm, hogy az indák kiinduló helyénél egy árvácskát is kinövesztek elrejtve az indák között. Végighúzom a kardomat még a fölöttem lévő növényzeten, ahol még vastagabban vannak az indák és nem valószínű, hogy átszakad és képesség nélküli virágokat növesztek ki, amik szép színesek.
Időközben, ahogy technikám eltalálta a nőt, a földre zuhant, így könnyű célpontot biztosított a klónomnak, aki indákat kinövesztve megkötözte őt, és ha vissza is nyerné az eszméletét, még egy ideig fogva tartva lenne. Mondjuk nem fog kitartani olyan sokáig, csak lassításra lesz jó, de az is elég, közben ketten elbánhatunk a másikkal.
Ezután kishunpozok és elkerülgetem a maradék gömb izét, míg kell. Lassan véget is ér és kisebb kerülgetésekkel kikerültem, amit ki kellett. Hamarosan mellettem terem az újonc tiszt és felajánlja segítségét. Szóval az alattvalóm akar lenne, mi? Hát ez ellen nincs kifogásom. Mindig is akartam valakit, akit irányítgathatok. És mivel ő elismeri, hogy milyen nagyszerű vagyok, ezért ő tökéletesen megfelel, csak az a baj, hogy nem tudom mire képes.
- Ez jól látod. – értek egyet Kaminarival, hogy én mennyire tapasztalt vagyok. Már kezdtem volna mondani, hogy együtt kéne rátámadni a férfira, hiszen a másik el van foglalva szundikálással, viszont félbeszakított az arrancar. Meglátom a férfit egy mosollyal az arcán, amikor éppen hozzám kezd el beszélni.
- Haruki csak a kötelességét végzi. A shinigamik feladata, hogy kardjukkal megtisztítsák a lidércek lelkét és visszaküldjék Soul Societybe. – válaszolok a férfinak teljes higgadtsággal, nem törődve vele, hogy kegyetlennek nevezett. Lehet, hogy kegyetlen, de a helyes út, hogy fenntartsuk a lelkek egyensúlyát. Nem érdekel egy hollow véleménye; amikor halálisten lettem felesküdtem a lelkek védelmére. Attól még, hogy részben eltávolította a maszkját, attól még ugyanolyan lidérc, csak sokkal emberibb alakkal rendelkezik.
Nem sokkal mondandóm befejezése után, valamilyen technika bevetésére készül a férfi, amitől zöld tűzben elégnek a kígyói. Már örültem, hogy végre nincs több kígyó, amikor a zöld tűz egyre nagyobb lett és egy hatalmas kígyó jött ki belőle. Ennyit a kígyó nélküliségről. Ezen viszont nem volt időm dühöngeni, mivel az arrancar eltűnt eddigi helyéről és egy szempillantás alatt előttem termett. Már nem volt időm, hogy a kardommal hárítsam az érkező támadást, csak a szabad kezemet tudtam magam elé rakni védekezés gyanánt. Így is csak egy gyorsan aktiválódó kidout tudtam megidézni és azt is gyorsan kellett kiválasztanom.
- Bakudou 8, Seki! – tartom bele a kezem hátulját a támadásba, ahol megjelenik a kis kék körpajzsom. Egyenesen az érkező pengébe tartom a kezemet, majd amint érintkezett a technikám vele, egyből arrébb shunpoztam megragadva a tőlem nem messze álló Kaminarit. Valószínűleg utánam őt vette volna kezelésbe és neki semmi esélye nem lett volna ellene. Közben láttam, hogy a kígyó is megindult, de tudtam mit kell tennem.
- Haruki ismeri az ilyen technikáknak a gyengepontját. Nem kell foglalkozni a nagy kígyóval, a használót kell harcképtelenné tenni és akkor megszűnik a technika is. Egyszerre kell rátámadnunk és akkor talán nyerhetünk. – adom elő a tervemet az újoncnak shunpozás közben. Még nem tudom, hogy fogjuk végrehajtani, da majd valamit kitalálok. Lassan már kezd is valami közvonalazódni a fejemben, de még át kell gondolnom.
- Haruki elmondja a nevét csak, hogy tudd ki fog megölni. Shiranui Haruki a 9. osztag 4. tisztje. – állok meg jó messze az arrancartól, hogy megosszam vele a nevemet. Közben rápillantok a klónomra, hogy kezdje el az előkészületeket, amivel majd megtámadhatom az arrancart.
Elbúj egy ház mögé, ahol megvágja a tenyerét mindkét kezén és betudva a kardot a ruha ujjaiba húz egy-egy csíkot vele. Ha eljön a megfelelő időpont, addig készenlétbe áll, és ha szükségem van rá, harcba küldöm. Addig is kardomat vízszintesen magam elé rakom és elkezdem pörgetni, hogy azért valamit én is támadjak.
- Hadou 58, Tenran! – állítom meg a pörgő kardomat, amiből egyből egy forgószél távozik az arrancar felé. Nem várok valami sokat ettől a technikától, de legalább ezzel húzom az időt. Ezután egyből készenléti állapotba helyezem a kardomat, hogy ne legyen olyan, mint az előbb, hogy majdnem teljesen védtelen vagyok. Figyelek, hogy érkezik-e valamerről támadás, és ha igen, akkor megpróbálom kivédeni.

A női arrancarral egy ideig még nem kell foglalkoznunk szerencsére, így minden figyelmünket a férfira összpontosíthatjuk. Megosztom a tervemet az újonccal, hogy egyszerre kell támadnunk, ha le akarjuk győzni ezt az arrancart, majd a férfi kérdésére bemutatkozunk. Amikor társam bemutatkozott, egy pillanatra rá néztem, mivel nekem úgy mondta, hogy még nem kapott rangot, most meg azt mondta, hogy 5. tiszt. Már értem. Biztos ezzel akarja megtéveszteni az ellenséget, hogy ő erősebbnek higgye és tartson a rejtett tartalékaitól. Okos.
Elindítom forgószelemet a kardomból, hogy egy kicsit húzzam az időt, közben felkészítettem a klónomat, hogy hamarosan támadásba lendülhet. Arra viszont nem számítottam, hogy Kaminari is becsatlakozik ebbe a támadásba egy bakudouval. Nem pont most gondoltam, hogy támadjunk együtt, de legalább nem hátráltat. Már épp küldeném a klónomat a harcba, amikor egy energia sugár közeledik felénk és már nem tudom elkerülni. Próbálok kitérni előle, de mégis eltalál. Minél előbb ki akartam térni előle, hogy a legkisebb sérüléssel megússzam. Ha úgy vesszük valamennyire sikerült, csak a bal kezemen égett le a ruha és égési sérülések is keletkeztek rajta, meg az arcom bal oldalán is meglátszott néhány seb.
Amint kiértem a ceroból egyből a társamat figyeltem, hogy ő mennyire vészelte át. Ekkor láttam, hogy éppen darabokra hullik nem messze tőlem, tehát ez csak egy klón volt. Az igazit pedig az arrancarral harcolva találom meg. Következő, amire kíváncsi voltam, hogy ki volt a technika mögött. Igazából sejtettem, hogy ki felelős érte, de a saját szememmel akartam megbizonyosodni róla. Meg is pillantom az újonnan harcképes női arrancart, aki éppen a másikkal beszélget. A nő is belátta felsőbbrendűségemet és feladja a harcot, aminek igazán örülök. Nem mintha nem tudnám őket legyőzni, de így legalább megspórolnak nekem néhány extra sebesülést. A férfi viszont még adja az erőset és úgy akar távozni, mintha megkegyelmeztek volna nekünk.
- Elengedtek? Inkább Harukiék hagynak titeket futni. – javítom ki a férfi tévedését, majd végignézem, ahogy bemennek a fekete átjáróba és eltűnnek a szemünk elől. Nem mondom, hogy biztos mi nyertünk volna, ha folytatódik a harcunk, főleg így hogy bekaptam egy cerot is, de egy döntetlent mindenképpen ki tudtunk volna harcolni. Sérülésem ugyan nem olyan súlyos, de a harcban hátráltatott volna és megnehezítette volna a dolgomat.
- A végére egész jól belejöttél a harcba, így nem kell szabadkoznod. De ha megfogadsz egy tanácsot Harukitól, akkor ne búj a klónjaid mögé. A harc lényege, hogy fejlődjél, ha a klónod küldöd előre és te csak rejtőzöl és hátba támadod az ellenfelet, akkor nem fejlődsz annyira, mintha te lennél a klón helyében. – tartottam egy kisebb hegyi beszédet Kaminarinak, hogy jobb a frontvonalon harcolni, mint hátrébb. Amíg nem halunk meg, addig minden harcban tapasztalatot szerzünk, amit aztán később felhasználhatunk és ez egy jó lecke volt számomra is. - Ha segítségre van szükséged, nyugodtan fordulhatsz Harukihoz, mivel nem vagy reménytelen eset. A 9. osztagban megtalálod. – búcsúzon el én is shinigami társamtól és indulok el az Urahara Vegyesbolt felé, hogy ott ellássák a sebesüléseimet. Komolyan gondoltam, hogyha tanács kell neki valakitől, akkor kérhet tőlem, mert tudom, hogy milyen fontos is az, ha van valaki, akitől tudok segítséget kérni. Ha nem lenne Shiratori-sama, akkor én is elveszett lennék, és nem tudnék, mit tenni. De szerencsére van, és nem kell elképzelnem, milyen lenne, ha nem lenne.
Végül is jó tapasztalat volt ez az első találkozásomnak egy arrancarral, akiből nem is egy volt, hanem egyből kettő. Megbizonyosodtam, hogy tényleg nem szabad őket lebecsülni, mondjuk a nő nem mutatott semmi érdemlegeset, de a férfivel komolyan meggyűlt volna a bajunk. Zanpakutoum teljes erejét sem tudtam használni, mivel idő kell hozzá, így feleslegesen készített el az egészet. Ha csak a nő lett volna az ellenfelem, akkor nem is lett volna rá szükségem, de ha egy erősebb ellenfelem van, akkor időben aktiválnom kell a kardomat mostantól.
Miután végeztem az Urahara Vegyesboltban, szépen megköszöntem a gyógyítást, majd elindultam megkeresni a póttestemet. Amikor azzal megvoltam, már nem volt több kedvem a városban boltról boltra járni, így inkább hazamentem. A jelentésben pedig egyértelműen azt írom, hogy az arrancarok beijedtem és elmenekültek. Mert igazából így történt, csak ők ezt nem akarják bevallani.