Kalapács a Fuvola ellen

Tárgy: Kalapács a Fuvola ellen Szomb. Feb. 04, 2012 5:41 am

Seireitei utcáit róttam, teljesen céltalanul és a múlton töprengtem. A testvéremre gondoltam, aki valószínűleg már régesrég halott, de valahogy akkor sem tudtam kiverni a fejemből, hogy ilyen könnyen és ilyen hidegvérrel megölt, méghozzá egy olyan alaptalan indokkal, hogy szerettem egy nőt. Ezután az incidens után azért elég nehéz volt mindent újra kezdeni, még akkor is, ha lélekként, Shinigamiként tengetem tovább a napjaimat. Egy ilyen trauma nem tűnik csak úgy el. Egy ilyen eset után, nagyon nehéz elkezdeni újra szeretni, de a halálisteni teendőim mellett nem is nagyon volt időm szétnézni Seireitei-ben, Rukongai-ban pedig még kevésbé.
~ Csöpög a pengém ezektől a gondolatoktól, szedd már össze magad! – torkollt le a Zanpakutom. Erre visszarángatott a jelenbe, és azt sem tudtam, hogy Seireitei melyik részén járok éppen, mert nem figyeltem az utat, hogy merre megyek.
~ Remek, most nem elég, hogy bunkó voltál, azt sem tudom, merre vagyok. – válaszoltam vissza.
~ Magadra vess, ezekkel a gondolatokkal elkendőzött elmével én sem tudnám, hogy épp merre járok, és inkább örülnöd kellene, hogy felnyitottam a szemed, és nem hagytam, hogy összeroppanj megint. – nem tudtam elhinni, hogy a Zanpakutom-ba egy cseppnyi együttérzés sem szorult. Megrázom a fejem és inkább ráhagyom ezt a dolgot, ahelyett, hogy most neki álljunk vitázni.
~ Jobb, ha tudod, hogy lényegében te is Tőle származol. – zártam le végül a vitát. Csak nem hagyom már, hogy egy Lélekölő kard lefőzzön egy ilyen vitában. Miután ezt közöltem vele, nem válaszolt többet. Ilyenkor mindig tartok kicsit attól, hogy megvonja tőlem az erejét és a képességeit, mert lényegében megteheti, hogy nem engedelmeskedik, de aztán rájövök, hogy mindig számíthatok a segítségére. Befordultam egy sarkon jobbra, majd a következőn balra, és megpillantottam a 2. osztag főhadiszállásának a hatalmas bejárati kapuját. Mostmár be tudtam tájolni, hogy merre vagyok. Innen már gyerekjáték lesz visszatalálni a 9. osztag épületéhez, de nem most. Megpillantottam egy régi ismerőst az épület falánál. A 2. osztag 7. tisztjét, Genki Takashit. Az elsők között volt, akiket megismertem, amikor beválasztottak a 9. osztag soraiba. Felé vettem az irányt, különösebb dolgom nem lévén, még belefér egy baráti csevej, azt hiszem. Mikor halló távolságon belül tudtam magam, köszöntöttem.
- Taka, hello. – léptem közelebb, majd nyújtottam egy jobbost. Mostanában nem igen láttam, valószínű, hogy neki is, és nekem is sok dolgunk volt, ráadásul az övé nyilván összetettebb, tekintve, hogy az Omnitsukido tagjaként (is) szolgál.
- Hogy s mint vagy mostanában? Régen láttalak. – kezdtem bele a baráti csevegésbe, és ugyan még nem szólt, de éreztem a Zanpakutomat, hogy ordítana egy küzdelem után. A kezemet ráhelyeztem a markolatgombjára, hátha egy kicsit megnyugszik tőle. Átmenetileg talán hatott.

Tárgy: Re: Kalapács a Fuvola ellen Szomb. Feb. 04, 2012 7:15 am

A mai napra semmi dolgom nem akadt. Nem, nem arra a sárga medvés nótára gondolok, egyszerűen nem kellet semmit sem csinálni. Oké, oké a kötelező edzéseken részt vettem, de azon kívül semmi egyéb dolgom nem volt. Így arra gondoltam, hogy kicsit elmegyek sétálni. Keigun béli teendőim pont nem voltak, hiszen kellő rend uralkodott Seireitei utcáin, nem kellett senkit sem elkapni. Kivégezni, meg pláne nem. Magamra öltöttem egyenruhám és shunpo ampum. Imádom ezt a kis ketyerét, áldott legyen annak a 12. osztagosnak a neve, aki kitalálta. Úgy döntöttem ugyanis, hogy könnyed sétára indulok, vagy kifutkorászom magam, hogy levezessem fölös energiáimat. El is jutok a kapuig és éppen fordulnék balra, amikor ismerős hang üti meg a fülemet. A hang irányába nézek és megpillantom Nakamurát. Igaz, ő a Tsuga megnevezést kedveli, hát legyen. Nem fogunk vitát indítani arról, hogy ki, hogyan szereti a nevét hallani. Mindenkinek a saját dolga.
- Szia Tsuga-san! Köszönöm kérdésedet, semmi különös, éppen sétálni indultam.
Mondom neki nagy nyugalommal, miért is idegeskednék. Megpillantom, ahogyan Nakamura a kezét, kardjának markolatára teszi. Össze vonom szemöldököm és megkérdezem, hátha beteg vagy rosszul van.
- Valami gond van Tsuga? Olyan feszültnek tűnsz, hogy nem tudom eldönteni, mi lehet a gond.
Mondom nyugodt hangsúllyal, de arcomon látszik, hogy aggaszt Nakamura feszültsége. Mit ölelgeti a kardjának markolatgombját? Tudom is már.
- Neked nő kellene. Ott van az osztagodban az a kicsi lány. Hogy is hívják? Maruki... Haruki? Miért nem flörtölsz valakivel, akkor kevesebb lenne a gond.
Remélem ezzel tudom kicsit csökkenteni benne a feszültséget, nem örülnék neki, ha gondolna egyet és nekem ugrana. Elsősorban azért, mert ne hoznak lázba a shinigami férfiak, másodsorban mi értelme lenne bántani szegényt?!
- Na játszunk valamit. Barátságosan megküzdünk, amelyikünk nyer, az kitalálhat valami piszkálódást a másiknak. Mit szólsz hozzá?
Hátha ez felvidítja Tsugát. Még a végén valami jó is kisülhetne a dologból. Bár.. jelen pillanatban semmi nem jut az eszembe, hogy ugyan mivel lehetne jobb egy kiadós verekedésnél.

Tárgy: Re: Kalapács a Fuvola ellen Szomb. Feb. 04, 2012 8:40 am

Taka is látszólag örült nekem. Elmondása szerint épp sétálni indult, bár egy szimpla sétánál többet néztem ki belőle, teljes felszerelésben, és a többi, de lényegében mindegy, hisz Seireitei-en belül tök mindegy mit visel az illető, itt nem igen tartózkodnak mások a Shinigamikon kívül. Jó állapotban volt, és elég furán nézett rám, amiket pedig mondott, arra nincsenek szavak.
- Bolond vagy. – poénkodtam el, ahogyan azt ő is tette. Igazából azon gondolkoztam, hogy elmondom neki, de nem akartam az életem történetével traktálni, ő sem tette, így egyelőre ezt megtartom magamnak, és csak egy apró-cseprő információt adok ki neki.
- Csak az életemben történt valami, amit még nem sikerült feldolgozni, ez minden. – Aztán felhozott valami témát arról, hogy nőre lenne szükségem, és rögtön felhozta Shiranui Haruki nevét, bár nem emlékezett rá jól.
- Azt hiszem, hogy Haruki-ra gondolsz, de miért lenne ő jó nekem? – kérdeztem vigyorogva, és egy kicsit talán el is pirult az arcom. Nem tudom, hogy észrevette-e, de én éreztem, és ez épp elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, hogy akármennyire is léleknek számítok – most független attól, hogy Shinigami is vagyok, nem csak sima lélek – ugyanúgy megtetszhet valaki.
- Megint marhulsz. – mostmár kezdett a kedvem a poénkodás felé elmenni, ami egyelőre jó volt, majd amikor megemlítette a mérkőzzünk meg, és a nyertes kérhet valami piszkálódást a másiknak dolgot, ismét komorba váltott. Sajnos a harcokat mindig is komolyan vettem, még ha csak edzés is, többek között az életem miatt, másrészt pedig azért, mert ha nem veszem komolyan, soha nem érek el fejlődést.
- Benne vagyok, és csak hogy tudd, a Zanpakutom markolatát nem azért fogdosom, csupán próbálom lenyugtatni ezt a másik bolondot, aki már ordít egy ígéretes edzés után. – válaszoltam, és ha jobban megnézte volna, a kezem egy helyben van a kard markolatán, nem mozog, és ráadásul olyan erősen szorítja, hogy a vér is kiment az ujjaimból, amik így tökéletesen fehérré váltak, és már kezdtek zsibbadni is.
- Tudsz valami ígéretes helyet, amit kicsit átrendezhetünk? – kérdeztem, mert nem voltam jártas a 2. osztag területén, viszont reméltem, sőt inkább sejtettem, hogy biztos van valami küzdőterük, hisz az Omnitsukido nem lankadhat egy pillanatra sem, és ők azok a srácok, akik mindig edzésben vannak, hála az osztag elvárásainak.
- Mutasd az utat és követlek. A nyertes pedig kérhet valamit a vesztes féltől. – deal. Az üzlet megköttetett, és innen már nem volt vissza út.
~ Most teljesíts jól, különben esküszöm, hogy beolvasztatlak és láncot készítek belőle, amit egy fához kötözök. – mondtam a Zanpakutom-nak, remélve, hogy ezzel kicsit jobb belátásra bírom. Sosem fogom megszokni az elviselhetetlen jellemét, de hát mit tehetnék, ő az enyém, az én társam, és a sorsunk össze van kötve.
~ Még szép, hogy beleadok apait anyait, mégis mit gondoltál, majd alul maradok? – válaszolt vissza és kiéreztem némi gúnyt a hangjából. Amint Takashi elindul, követem és közben elgondolkodom azon, amit mondott. Miért hozta épp fel Haruki-t? Ezt meg kell tudnom, mert ezek szerint ő olyat tud, amit én még csak nem is sejtek. Vagy Taka is az a fajta, aki szeret összeesküvés elméleteket gyártani, és ebből vonja le a következtetéseit.
Amint megérkeztünk a helyszínre, és felálltunk a küzdelem elkezdéséhez, gyorsan le tudom ezt a dolgot.
- Miért Haruki-t hoztad fel példának? Tuti, hogy nem csak őt ismered. Amúgy meg nem is érzek semmit iránta. – na ezt jól elintézted, Tsuga, te marha. A tagadással csak rontasz a helyzeteden, te balga. Mindegy, ez már nem számít. Amint megadta a választ, előhúzom a Zanpakutomat.
- Vágjunk is a közepébe rögtön. - Szökj meg, Sanda no Hanma! – ahogy a katana átalakult az általam már jól ismert kalapáccsá, rögtön elkezdtem megpörgettem, hogy fel legyen töltve, ha esetleg ki akarom használni a képességei valamelyikét. Ahogy egyre jobban feltöltődött, a kalapács feje körül egyre több villám kezd cikázni, jelezve, hogy készen áll, ha netalántán támadni kell majd.

Tárgy: Re: Kalapács a Fuvola ellen Hétf. Feb. 06, 2012 10:38 am

- Ugyan Tsuga, rá kell nézni és látszik, hogy pörög. Vágyik egy pasira, aki éjszakánként jól megszorongatja.
Mondom neki nevetve. Ja észre vette, hogy marhulok vele. Azon nem gondolkodom el, hogy miért pont az osztag társát néztem ki neki. De valószínűleg azért, mert egy osztagban vannak. Ha nőt keresnék magamnak én is először a saját osztagomból néznék ... bár attól tartok, hogy problémás lenne. Miért? A közös meló miatt félnék, hogy a végén még zsarolási felületet adnék. De majd alakul ez is.
- Ismerek-e valamilyen helyet? Azt hiszem igen. De miből gondolod, hogy szétverjük? Nem a helyet kell szétverni. Na jó egymást se annyira, hogy a negyedik osztagosok rakjanak össze minket.
Mondom és nyugodtan elindulok. A zanpakutouja markolatának fogdosására tett megjegyzést nagyrészt ignorálom, másrészt tréfálkozom tovább.
- Na persze egy kiadós edzés. Haruki-sannal, mi? Esetleg valamelyik másik osztagból néznél ki valakit?
Ismét felkacagok, igen bolondozok Tsugával. Miért ne, hiszen megtehetjük, hogy viccelődünk. A második osztag edzőtermébe megyünk, ott lehet edzeni nyugodtan. További magyarázatot nem is kell a dologhoz fűzni. Tágas és jól berendezett. Közben viccelődök tovább.
- Miért Haruki? Most őszintén néztél már végig a 4. tiszten? Alacsony, törékeny és bájos egy nő. Melyik érett férfi ne vágyna egy ilyen nőre.
Aztán végre megérkezünk és Tsuga elő is hívja zanpakutoujának shikai formáját. Elnézem egy darabig a feje fölött forgatott kalapácsot. No ez így nem lesz túl vidám, ha ekkora kalapáccsal rohangál. Valószínűleg zúzó sérüléseket tud kiosztani vele, ha üt. Ahogyan azonban a villámokat meglátom cikázni könnyedén elmosolyodom.
- Látom Tsuga már nem bírsz a fenekeden maradni és rögtön a közepén kezded. No rendben legyen akkor, ahogyan óhajtod.
Övemből előhúzom zanpakutomat a fuvola formájú Heiwát. Lehunyom szemem és két kézre fogom a zanpakutot.
- Awasaro Heiwa. ( Egyesíts Harmónia! )
Suttogom magam elé és már érzem is, ahogyan lassan széthúzom zanpakutom. Halkan sikkant a fém, ahogyan a penge kisiklik a hüvelyből és kékes derengésbe kezd. Amikor kihúztam a hüvelyéből a wakizashi egyszerűen eltűnik a kezemből. Ez után könnyedén meghajlok Tsuga előtt, amolyan az ellenfélnek kijáró tisztelet jeleként. Közben Heiwa is tiszteletét teszi, fejemben felcsendül zanpakutom hangja.
~ A tölgy kiszakad az orkán ereje alatt. A nád könnyedén meghajlik, de el nem törik. ~
No eddig ez volt a legkülönösebb segítség, amit kaptam tőle. El is gondolkodom pár pillanatig, hogy ugyan mire gondolhat.
~ Takashi, légy orkán. Ellenfeled pedig legyen tölgy. ~
Aha, tehát azt akarja, hogy gyorsaságomat kihasználva kerekedjek fölé. Az nem lesz nehéz, elég gyors vagyok, bár nem tudom ellenfelem milyen gyors. De majd most mindjárt kiderül.
- Kezdjük el.
Mondom és kezeimet gyorsan keresztezem magam előtt, így imitálok egy fajta kötözést. Bizony, egyik kedvenc kidoumat használom, többnyire ezzel indítok. Felmérem Tsuga gyorsaságát. A démonmágiát olyan nagyon nem ismerem, vagyis ismerni ismerem, de nem művelem magas fokon.
- Bakudou 01: Sai! ( Fogság )
Kiáltom és reménykedem, hogy jó darabig elvacakol majd vele Tsuga-kun. Abban nem vagyok biztos, hogy a hirtelen mágikus kötés hatására kiesik a fegyvere a kezéből, de sose lehet tudni. Amíg pedig ezzel babrál, fehéren cikázni kezd a kezeim körül a lélekenergiám, ahogyan támadó kidoumat idézem meg. Mutató és középső ujjammal Tsugára mutatok és kimondom a támadásra kívánt használni kidou nevét. Remélem eltalálom és azt is, hogy sikerül megfelelő energiát összegyűjtenem ahhoz, hogy a támadásom sikeres legyen. Persze, ha eltalálom vele Tsuga-kunt, ebbe szerencsére nem hal bele. Elvégre nem kapitányi szinten vagyok.
- Hadou04: Byakurai! ( Fehér villám )
Igazából kíváncsian szemlélem ellenfelem reakcióját, miközben felveszek egy könnyed és laza támadó állást. No és persze felkészülök az Enkosen alkalmazására. Kezdem kicsit unni hogy ilyen korlátozott a kidou készletem. De Heiwa azt mondta, cserébe hatékony technikát biztosít számomra. Nem is csoda, hogy a Hakudára specializáltam magam. A támadásom előtt azonban meg karom lesni, mire is képes Tsuga-kun.

Tárgy: Re: Kalapács a Fuvola ellen Szer. Feb. 15, 2012 1:35 pm

Takashi megindokolja, hogy miért pont Haruki-t ajánlotta fel éppen. Próbálok valamit kitalálni, hogy vissza tudjak neki vágni. Ez a dolog kezd amolyan szájkarate formát ölteni. Végül kitaláltam valamit, amivel, ha jól gondolom, akkor sikerül felhúznom.
- Én a te kapitányodat szemeltem ki magamnak, hogy is hívják? Verashu Suwun? – remélem, ez betalál neki. Ha nem akkor, legalább megpróbáltam, különösebb veszteni valóm nem volt. Ahogy Shikai-ba váltok, Takashi, mintha meglepődött volna, és felmérte, hogy mire jó a kalapácsom. Nos igen, elég nagyot lehet vele zúzni, az biztos, de az igazi ereje akkor mutatkozott meg, amikor fel volt töltve és villámok cikáztak körülötte.
- Belevágok, mert így a legegyszerűbb. Minek húzzuk az időt? – száznyolcvan fokot fordultam és komolyabbra vettem a dolgot, bár ez csak baráti edzés volt, nem árt, ha az ember komolyan veszi. Takashi sem tétovázott, bár miért tette volna, és ő is Shikai szintre hozta a kardját. Remek, így legalább ő sem fogja elodázni, és jelenlegi teljes erőnkből küzdhetünk egymás ellen. Csodálkozva nézem, amikor a wakizashi-ja kicsúszik a hüvelyéből, a jól megszokott fémes hangot hallatva, majd lassacskán kékesen derengeni kezd és eltűnik. Elkerekedik a szemem, hisz milyen Zanpakuto az, ami eltűnik.
- A Zanpakutod ennyire fél, hogy eltűnt? – kérdezem csipkelődve Takashi-tól, aki közben meghajol. Mivel jól voltam nevelve, viszonzom a gesztust, hisz nagyon jól tudom, hogy ha nem teszem meg, az a világ legnagyobb bunkóságának számít, márpedig én nem tudok arról, hogy bunkó lennék. Egy egyszerű kidou-val, egy Sai-val kezdi meg a támadást, ezt egy gyors shunpoval el is kerülöm. Ha eltalált volna, akkor most szorult helyzetben lennék – szó szerint. Ami ezután jött, arra viszont nem számítottam: egy Byakuray-t lőtt ki felém, ami elől már nem volt időm kitérni, vagy kivédeni, így próbáltam a lehető legkisebb sérülést elszenvedni. Magam elé emeltem a kalapácsom, tompítva a támadást, de elszámoltam magam és nem a kalapács fejét találta el, hanem az azt tartó kezemet. Ez egyáltalán nem volt jó jel, mert ha a bal kezem súlyosan megsérül, akkor végem van. Egyelőre még rendben van, de már most egy kicsivel több reiatsu-t kell odaáramoltatnom, hogy tompítsam a fájdalmat és az égő érzést. Ahogy látom kidou-ból nem a legjobb, de azért nem árt vigyázni. Próbálok logikusan gondolkodni, hogy miből lehet jobb, vagy miből gyengébb, de azt hiszem, ráérek a csata közben is felmérni az erősségeit és a gyengéit. Elrugaszkodom és megindítok felé egy rohamot. A kalapácsot lentről húzom majd fölfelé, így kihasználva a lendületet, majd mikor odaérek, lesújtok, remélve, hogy betalál. Ha mégsem, és kitér előle, vagy netalántán elshunpozik a csapás előle, én is bevetek egy kidout ellene:
- Bakudou 61: Rikujoukourou. – ha ezzel betaláltam, akkor a kalapács fején cikázó villámokat kiküldöm felé. Egy kicsit felpörgetem még, hogy annyival is több töltés legyen benne, majd kihasználom a Zanpakutom erejét.
Kaminari (Mennydörgés)! – meglendítem a kalapácsot, mintha el akarnék ütni valamit, vagy csak baseball-ozni akarnék, aminek hatására az eddig a fej körül cikázó villámok leválnak a kalapács fejéről és elindulnak Takashi felé. Egyelőre még visszafogtam az erejüket, így nem okoznak különösebb sérülést, de eléggé fájni fog, ha eltalálja, az biztos.

Ha a Rikujoukourou nem talált be, és Takashi még mindig szabadon mozog, egy újabb kidout vetek be ellene, ami még a tarsolyomban van.
- Hadou 31: Shakkahou! – ez a támadás, ha nem is talál be, arra elég, hogy egy shunpo-val közelebb kerüljek hozzá és egy újabb támadást intézzek, ezúttal az oldalát célozva meg.

Tárgy: Re: Kalapács a Fuvola ellen Pént. Feb. 17, 2012 11:18 am

Tsuga kissé elszámolta magát. Azzal, hogy szájára vette a kapitányomat nem húzott föl. Ó nem. Egyszerűen csak elszánttá tett, hogy alaposan elverjem. A kapitányom férjes asszony és bár csinos úgy gondolni rá, mint nőre... képtelenség. Szám pengevékony réssé szűkül. Tsuga csak tovább fokozza elhatározásomat, amikor zanpakutoumon gúnyolódik. Nem bosszantott föl, csak bólintok egyet. Még csak nem is szólok erre semmit. A Sai nem olyan hatékony, mint reméltem. A Byakurai támadásom viszont eltalálja a karját, ez nem nagy dolog, de legalább szokja az érzést. Támadó állásból folytatnám, hogy egy könnyed ütéskombinációval végzem be szegényke eddigi pályafutását ... pontosabban, csak ki szeretném ütni, amikor váratlan dolgok történnek. A Hat Rudas fénybörtönt aktiválja rajtam, ami egy darabig bizony hátráltat. Igyekszem megtörni a kidout, amikor Tsuga shikai képességét is beveti. A kidou miatt még az Enkosen-t sem tudom megidézni, így telibe kapom a villámokat. Hát mit mondjak, elég kellemetlen érzés, sőt ... borzalmas. A támadás ereje belök valamilyen dobozok közé. Bár tudnám, ki pakolta oda. Most imába foglalnám a nevét, mert kisebbet zúgtam, mint egy ólajtó. Elég fájdalmas volt ez a találkozás, így fekszem még egy kicsit a porban és dobozokban. A Hat Rudas fénybörtönt sikerül végül megtörni, mégsem olyan kiemelkedő kidouban. Nem lehet túl sokkal jobb nálam. Egy darabig nem mozdulok, ezek a villámok elég kemények voltak, hogy pár pillanatig csak feküdjek és pihenjek. Ezt még egyszer nem engedhetem meg magamnak. Nagy nehezen végül feltápászkodom. Mosolyogva nézek Tsugára, majd megszólalok.
- Rendben, te akartad, hogy komolyan vegyem. Készülj föl a legrosszabbakra.
Mondom és felveszek egy támadó állást. Heiwa tanácsára orkán leszek, ellenfelem pedig tölgy. Nyitott tenyérrel készülök fel a támadásra. A következő pillanatban felgyorsulnak az események. Legalábbis Tsuga számára, hiszen aktiválom shunpo ampumat, ezzel és az éjféli bőrruhával, szinte megduplázom shunpom hatékonyságát. Hacsak Tsuga nem tud valami gyorsító technikát a szó legszorosabb értelmében villámgyors leszek hozzá képest. Elé shunpozok és jobb kezem mutató és középső ujját felé nyújtom, majd kimondom a kidou nevét, ezzel megidézve a nem is olyan kemény támadást. Ugyan akkor ennek mindössze zavaró hatása van.
- Hadou 01: Shou! ( Döfés )
Ez a kidou nem okoz sérülést, csak erőteljesen meglöki hátrafelé Tsugát. Ha így történik, akkor folytatom a támadás kombinációmat. Ezt én magam találtam ki. Olyan meglepő és praktikus, hogy első alkalommal a legtöbben megeszik. A lényege, hogy amikor hátrafelé lökődik ellenfelem, könnyedén mögé shunpozok és alkalmazom kedvenc technikámat, az Ashige nevezetű rúgást. Próbálom tehát ellenfelemet még lendületében megrúgni. Ha elszámolom magam, akkor el is véthetem. De ha időben és kellő távolságba sikerül ellenfelem mögé érkeznem, akkor kellemes érzéseket nyújthatok Nakamurának.
- Ashige.
Hallhatja háta mögül, ha minden jól ment és érezheti is. Ha ugyanis Tsuga elég közel került hozzám, akkor egy irdatlan erejű rúgást érezhet a hátán. Valahol a hatodik és hetedik csigolyája környékén. Az Ashige annál hatékonyabb, minél gyorsabban hajtják végre, remélem ha eltalálom Tsugát nem kell vele a 4. osztaghoz mennem.

Tárgy: Re: Kalapács a Fuvola ellen Szer. Feb. 22, 2012 10:27 am

Takashi egyáltalán nem látszott bosszúsnak, miután poénból megemlítettem a kapitányát. Mondjuk lehet, hogy ezzel túl lőttem a célon, de legalább érdekesebbé teszem a küzdelmet ezzel. A kezem, amit előzőleg a Byakurai-al eltalálált, nem éppen használható, és sajnos már érzem a hatását, mert nem tudom úgy forgatni a Zanpakutom-at, mint ahogy akarom, vagy ahogy kéne. Pedig milyen jó zúzásokat lehet vele véghez vinni, de végül is mindegy, valahogy csak kihúzom majd. A kidou-m egy időre megbénítja, és ez jó hír számomra, mert addig simán fel tudom tölteni a Zanpakuto-mat, majd elsütni az egyik Shikai képességét, ami eltalálja Takashi-t, így némi előnyre tettem szert, legalábbis én így gondolom. Takashi egy nagy rakás doboz közé zuhan, ami némileg tompítja az esését. A hat rudas fénybörtön megtört, vagy Takashi törte meg, ezt nem tudom, a lényeg, hogy elmúlt a hatása. Lassan kikászálódott a dobozok közül.
- Fájt? – kérdeztem, egy félmosollyal az arcomon. Tetszett, hogy nagyjából egy szinten vagyunk, de ekkor még nem voltam tisztában azzal, hogy mekkorát tévedtem. Felkészült a következő menetre, és elhatározta magát, ezt egy mondattal is alátámasztotta, majd támadásba lendült. Először nem értettem, hogy mi történt, mert Takashi valami oknál fogva szinte megduplázta a sebességét, ezzel jócskán fölém kerekedve. Egy szempillantásnyi – vagy még rövidebb - idő alatt előttem termett és mutató és középső ujját a homlokomhoz tartva egy újabb kidou-t vetett be. Mire felfogtam, hogy pontosan mi történik, addigra már a kidou-ja hatását élvezve repültem kicsit távolabb, és mielőtt becsapódtam volna, újabb támadás ereje rázott meg. Valami nagyon nem stimmelt. Honnan ez a sebesség, és mit tudok kitalálni ellen? A rúgás a gerincem mellett talált el, de így talán még jobban fájt. Féltem attól, hogy lerúgta az egyik vesémet. Az előbb Takashi által felborogatott dobozok között találok én is egy ideiglenes végső nyughelyet. Úgy lihegek, mint aki lefutotta a maratont sprintelve. Egy darabig csak lazulok a dobozok között, de valamit ki kell találnom, bár egy ilyen erős ellenféllel szemben nem szégyen, ha alul maradok. Nagy nehezen kikászálódom, és mint egy vén tata a hátamat fogom, ahol Takashi eltalált, kissé még meg is görnyedek.
- Szép volt. – ismertem el a tudását és a tehetségét. Ez lesz az utolsó roham, amit megindítok ellene, és ebbe is bele adom már a maradék erőmet és energiámat, így ha ennek vége, mindenképp fel kell keresnem egy 4. osztagost, aki összestoppol, mert Takashival eléggé szétcsaptuk egymást. És még mielőtt itt egyenlőtlenségről beszélnénk, olyan nem volt, mert a Shikai támadásom után, ő is elég szépen nézett ki. Ismét forgatni kezdem a Zanpakutom, hogy feltöltődjön, és hamarosan megjelennek a feje körül a villámok. Mikor tele lett töltve, egy shunpo-t alkalmazom, bár ahogy az előbb láttam, biztos, hogy hasztalan lesz ellene, de egy próbát megér. Egy újabb kidou-t vetek be Takashi ellen, de ez inkább elterelés, semmint rendes támadás. Csak azt akarom elérni vele, hogy arra figyeljen és ne rám, valamint a felőlem érkező Shikai támadásra.
- Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Az Igazság és Mértékletesség nevében. Az álmok ezen bűntelen falán engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából. - idézem meg a kidou-t, így nagyobb lesz a hatásfoka.
- Hadou 33: Soukatsui! - lövöm el végleg a világos kék színű energia labdát, ami remélhetőleg megfelelő mennyiségű pusztítást végez. Ezután ismét megpróbálom bevetni a Shikai képességem, kihasználva az esetlegesen felgyülemlett port, rejtekből támadok rá.
- Kaminari (Mennydörgés)! – mondom ki a technika nevét, és várom, hogy Takashi mit lép.

Tárgy: Re: Kalapács a Fuvola ellen Szer. Feb. 22, 2012 4:40 pm

Mégis, hogy tehet fel egy ilyen kérdést, hogy fájt-e? Hát persze, hogy fájt, mivel képtelen voltam védekezni ellene. Határozottan kellemetlen élmény volt, de túléltem. Mivel a megállapodás köt bennünket, hogy bizony-bizony a győztes kitalálhat valamit a másiknak, így a tét is igen magas. Kérdésére természetesen válaszolok.
- Ugyan, apróság volt az egész. Meg sem kottyant.
Na persze, hogy meg sem kottyant. Még egy ilyen dumát. Piszkosul fájt és az egyenruhámat is megpörkölte. Sőt azt hiszem, hogy még én is megpörkölődtem egy kicsit. Na igen, ha használni tudtam volna az Enkosent, akkor sokkalta kisebb mértékben fájlalnám a tagjaim. Akcióm sikerét látva azért eléggé feldob a tudat, hogy gyorsabb vagyok Nakamuránál. Bár aggódom kicsit, hogy túllőttem a célon. Nem akartam súlyosan megsebesíteni. A 4. osztag viszont se perc alatt rendbe szedi. Nakamurát keményfából faragták. Mi sem tanúsítja ezt jobban, hogy még mindig van benne küzdőszellem. Elvégre a támadásom után felállt és nem úgy tűnik, hogy szeretné feladni. Most megdicsér, hogy szép volt a támadásom. Igazán kedves tőle pláne, hogy a znpakutoumat még nem is használtam. Lassan bólintok egyet és válaszolok.
- Köszönöm. De a zanpakutoumat még nem is láttad harc közben.
Mondom, még mindig nyugodtan, amikor meghallom, hogy elkezd idézni egy kidout. Na szép, már csak ez hiányzott nekem, hogy neki álljon még egy kidout lőni. Heiwa is megszólal, már alig vártam, hogy ismét mondjon valami bölcsességet.
~ Engedd a tornádót keresztül suhanni magad fölött. Légy nád, ami meghajlik, de el nem törik. ~
Nem is tudom mi lenne velem, ha Heiwa-sama nem beszélne folyton, ilyen hasonlatokban. Akkor talán, már nem is Ő lenne. Én pedig akkor nem is Ő. A kidopu idézésében, nagyjából félúton járhat, amikor aktiválom elsődleges shikai képességemet. Csöndben mondom ki a képességem nevét.
- Heiwa no Manto. ( Harmónia Leple )
Kékes derengésű aura villan körülöttem, amíg a képesség kifejti hatását, pontosabban megjelenik rajtam a zanpakutom biztosította páncél. Ez azonban pont eltartott addig, hogy Nakamura kidouja a mellkasomnak csapódjon. A robbanás bekövetkezik és bár a páncélom miatt sérülést nem szenvedek, azért kellemetlenül hátra lök. Éppen állnék föl és másznék ki a füstből, amikor zanpakutoujának képessége is megérkezik. ~ A búbánatos fenébe. ~ Gondolom magamba, hiszen az ereje tovább lök rajtam és most a falhoz kenődök. A páncélom megvéd bármilyen támadástól, de a fal az mégis csak fal, a fájdalom meg rossz. Lecsúszok a földre, mert azért keményet koppantam. Körülöttem füst és papírdobozok pernyéje kering. Ez így már sokkal barátságosabb volt, ami a találatot illeti. Az azonban tény, hogy ez se volt túl kellemes. Lassan kilépkedek a füstből és megállok. Nakamurára tekintek, kíváncsi vagy az arcára, hogy mit szól, amikor egy teljesen másik shinigamit lát. Mert a páncélomhoz jár egy maszk is, ami takarja az orromat és a számat. Egyenruhám viszont így is látszik, szóval kis idő múlva akár rá is jöhet, hogy ez bizony én vagyok.
- Zanpakutoum nem bújt el. Üzenete van a számodra. Azt üzeni ... viszlát.
Mondom kissé eltorzult hangon, mert a maszk a hangomat kicsit eltorzítja. Ujjaimat kinyújtom, hogy a következő támadásommal megpecsételjem küzdelmünk kimenetelének eredményét. Zanpakutom támadó képességét is használom. Fölöslegesen húzzuk még az időt. Egyszerűen elé shunpozok, nem félek én attól, hogy képes lenne megsebezni. A Hét Lépés Csendje egy igen gyors technika, az ütéseket, ha sikeres a támadásom az ellenfelem meg sem érzi. Ahhoz, hogy védekezzen ellene valaki az kell, hogy minimum gyorsabb legyen nálam. Meg jobb hakudában. Zanpakutommal elég stabil a kapcsolatom, hogy ne legyen fennakadás, így reménykedem, hogy sikerül a támadás. Siker esetén, Nakamura alaposan legyengülhet.
- Nanatsu Hitoashi no Shijima. ( Hét Lépés Csendje )
Támadásomtól ugyan nem fog sérülni Tsuga, de felboríthatom lélekenergia keringését, ezzel gyengítve őt. Bár a hatás ideiglenes, hatásos technika.

Tárgy: Re: Kalapács a Fuvola ellen Pént. Feb. 24, 2012 5:25 am

A harc nem volt se egyoldalú, sem pedig kiélezett. Mindkettőnk egyformán adott is, és kapott is. Jó, lehet, hogy én egy kicsit többet, de ez már részletkérdés. Takashi próbálja leplezni, hogy jól viseli, és nem is fájt neki, de azért látszik rajta, hogy megsínylette, és még a ruhája is megpörkölődött.
- Nem ám, és szerintem épp ideje lenne. – na ja, én marha, épp ideje lenne. Ha használja a Zanpakutoja-t, akkor az eddigiek alapján még könnyebben el fog verni, bár szerintem ez már eldőlt. A Soukatsui már csak az utolsó mentsváram volt, nem véletlen mondtam el hozzá az idézést is. Megnöveltem az erejét, így eleve erősebb, és nagyobb port is kavar, amivel elrejthetem a támadásom. Ám nem látom, de mikor az igét mormolom, Takashi aktiválja a Zanpakutoja képességét, és így az utolsó pillanatban képes kihasználni az erejét.
- Ne már! – nyögök fel, mikor előlép a füstből és porból sértetlenül egy fura páncélban, maszkkal az arcán. Farsangi buliba készül, vagy mi a nedv? Végül valahogy kiokoskodom, hogy ez nem más, mint a Zanpakutoja képessége, méghozzá nem más, mint az, hogy blokkolja a beérkező energiát. Szerintem, bár ezt csak a támadásom alapján józan paraszti ésszel következtettem ki, az igazi erejét még nem ismerem. Ekkor Takashi aktiválja a következő képességét. Először nem is látom, alig érzek valamit, majd hirtelen, mintha több támadást is bekaptam volna. A Zanpakutom kihullik a kezemből a földre – remélem még utoljára jó erőset zúz Takashi lábán – a hasamhoz kapok hirtelen, és térdre rogyok, összegörnyedek. Közben a testem más részéről is érzem, hogy a fájdalom eluralkodik rajtam, de valahogy nem tudom, hogy éppen hova kapjak, vagy mit csináljak. Az előző háton rúgása és ez a támadás eléggé kivette az erőmet nem beszélve a Shikai támadásomról meg a Soukatsui-ról sem, amibe azért bele adtam apait-anyait.
- Vége. Te nyertél. – bököm oda neki, de inkább levegő után kapkodok, hogy megtöltsem a tüdőmet, különben nagyon csúnyán lesz vége második életemnek. Lassan felálltam, és kihúztam magam, már kaptam levegőt.
- Gratulálok, azért kellett ez a kis csihi-puhi. És, őőő, amit a kapitányodról mondtam, azt nem gondoltam komolyan. Szurkálódásnak szántam, poénnak. – fejtettem ki Takashi-nak, remélve, hogy amúgy is tudta, és nem szabadkozni akarok csak jó ezt inkább tisztázni.

//Köszönöm a játékot Wink

//

Tárgy: Re: Kalapács a Fuvola ellen Pént. Feb. 24, 2012 6:06 pm

Tsugahara reakciójából valami hasonlót vártam. Kellően meglepődött, amikor a füstből és porból kiléptem. Mondjuk azért nem sértetlenül, hiszen előző támadása miatt, azért nekem is vannak fájdalmaim. A Hét Lépés csendje után azonban Tsuga furán kezd viselkedni. Oké, hogy zanpakutom képességével igen csak lassú és gyenge pillanatokat tudok okozni ellenfeleimnek, de efféle rosszullétet még nem láttam senkinél. Közelebb lépek Tsugához, hogy legalább megpróbáljak rajta segíteni, ha súlyosabb baja történne. Lehet, hogy ennyivel gyengébb nálam Tsuga? A gyengébbek pedig ennyire rosszul lesznek attól, hogy felborítom a lélekenergia keringésüket? Ennek utána fogok járni.
- Jól vagy Tsuga? Ilyet még nem tapasztaltam. A zanpakutom áldozatai nem szoktak ilyen heves rosszullétet produkálni.
Tsuga végül feláll, én pedig megnyugszom, hogy nincs életveszélyben. Lehet csak túlságosan kimerült. Bizonyára ez az egésznek a nyitja. Túlságosan kimerült és amikor felborítottam a reiatsu keringését, egyszerűen összeesett.
- Remélem nem okoztam túl nagy fájdalmat?
Kérdeztem tőle, mert egy ilyen barátságos küzdelem során, tényleg nem akar az ember túl nagy szenvedést okozni. Örülök, hogy Tsugának semmi baja. Aztán kardomat deaktiválom, a Harmónia Leple eltűnik rólam. A kapitányos megjegyzésre, bólintok egyet csak. Mosolygok, hogy tréfának higgye, de amit mondok, az komoly.
- Szavaidat, ha komolyan vettem volna, eltörtem volna a kezedet.
Persze nem, de senki nem beszélhet így a 2. osztag kapitányáról. Már köszönnék el, amikor eszembe jut valami.
- Várj csak Tsuga, arról volt szó, hogy a nyertes adhat egy feladatot a vesztesnek. Nah, én kitaláltam neked a feladatot. Ugyanakkor, úgy hiszem, hogy csúnyán meg is sebesíthettelek volna. Átadom neked a lehetőséget, hogy tréfás, csipkelődő feladatot adhass nekem. Engesztelésül a hátadért.
Mondom neki és közben arra gondolok, ha valamelyik tisztem fehérneműjét szeretné megszereztetni velem, akkor itt helyben eltöröm a lábát. Jó, ilyen drasztikusan nem cselekednék de feltehetően nem vágnám rá, hogy rendben van. Kíváncsian várom az ötletét, miközben elindulunk a 4. osztag kapitánysága felé. Kicsit elvertük egymást, Tsuga Kidouja se fog magától begyógyulni.
- Szóval, mit találtál ki?

Tárgy: Re: Kalapács a Fuvola ellen Vas. Feb. 26, 2012 6:38 am

Haliho!

Küzdőtereteket LEZÁROM, jutalmatok 200 LP és 1500 ryou.

További kellemes játékot! =)