Ismételten későn kerültem ágyba mert mint mindig most is sokáig bütyköltem. Tulajdonképpen egyenlőre még én se tudom, hogy mit csinálok ami ennyire leköt, de nem is baj...legalább nem unatkozom amikor éppenséggel nem vagyok se küldetésen, edzésen. Maga a szerkentyű úgy néz ki mint egy kard, de a képességére még nem jöttem rá na meg arra se, hogy ha semmire se képes akkor mit csinálok vala... majd eldől. Mostanában tényleg megint kezdek visszatérni a régi énemhez aki inkább bütykölt minthogy küldetésekre meg edzésekre járjon. Nem tudom miért történik ez velem. Lehet azért, mert ténylegesen kevesebb küldetésen és edzésen vettem részt az elmúlt időkben... na, nem baj... néha lazítani is kell. Nekem pedig az a lazítás ha olvasok valami jó kis történetet vagy összerakok valami kütyüt. Mivel most kifogytam az izgalmas könyvekből nem maradt más mint a bütykölés. Egyre több kacatot rakok össze ami nem is működik. Sajnos ezzel az anyag megy kárba, de ez van. Karakurából elég jó minőségű alapanyagokat lehet szerezni. Az új szemüvegem is onnan van amibe beleépítettem egy lélekenergia felismerőt. Ez annyiban merül ki, hogy ha érzékelek egy ismeretlen lélekenergiát és bekapcsolom ezt a szenzort akkor meg tudja állapítani, hogy ember, hollow, arrancar vagy shinigami a tulajdonosa és, hogy milyen közel van hozzám. Ha nincs olyan messze akkor általában meglátogatom és ha érdekesnek bizonyul veszek tőle valami minta félét legyen az haj, izzadság, vér és mikor visszaérek a házi laboromba kivizsgálom és csinálok ellene valami kis cuccost. Nos általában az ilyen kütyük nem szoktak működni mert kifejezettem annak az embernek van tervezve akitől a mintát vettem és általában sose futok össze másodjára az illetővel. Főleg ha hollow, mert attól másféleképpen nem tudok mintát venni csak úgy ha a halála előtt sikerül becserkésznem. Ugyanis nem nagyon szeretik a shinigamikat a közelükbe engedni.
Álomra hajtottam a fejem vagy is csak szerettem volna, de nem jött álom a szememre. Nem tudom mi lehet az okozója lehet, hogy a sok kávé amit bütykölés közben ittam, de az is lehet, hogy a fejfájásom ami már két hete gyötör. Már vérmintát és vizelet mintát is vettem magamtól, hogy megnézzem mi lehet a bajom, de az eredmény csak annyit mutatott ki, hogy alacsony a koleszterin szintem... magyarul éhezik a szervezetem. Ennek nem lehet más oka minthogy még kis hugyos lélek koromban hozzászoktam hogy kevés tápanyagot viszek be. Jó igen tudom a lelkek nem esznek szóval az igazi ok az emberi életem... onnan öröklődött át a mostani shinigami életembe az alacsony koleszterin szint. Sajnos nem tudok ellene mit csinálni ezen a szinten ez már gyógyíthatatlan hiszen lélek vagyok nem kell ennem mert nem fenyeget az éhenhalás hiszen már meghaltam...
Kimásztam az ágyamból és az ablakhoz sétáltam. Kinyitottam és kihajoltam rajta. Már kezdett pirkadni. ~Király... megint nem alszok pedig most őrjáratoznom kell az Emberek Világában...~ gondoltam majd előhalásztam az egyetlen szál cigarettámat amit ilyen alkalmakra tartogattam. Csakis akkor gyújtok rá ha nem tudok elaludni vagy feszült vagyok. Tökéletesen lenyugtat és ezért nem kezdek el tombolni. Nos, igen sajnos olyan vagyok ha felidegesítenek, hogy ami az utamba kerül és ütő, illetve vágó távolságban van akkor az többé nincs ott ha értitek, hogy hogyan gondolom. Na, meg a kidou távolságról ne is beszéljünk... a szobámat sajnos már elég sokszor kellett felújítanom mert csak itt szoktam hagyni, hogy elszabaduljon a bennem összegyülemlett feszültség mert tudom, hogy itt senkit se tudok megsebezni magamon kívül.
Elég gyorsan elszívtam a cigit és egyszer sem köhögtem tőle ami meglepett. Ezen látszódik,h ogy egyre többet cigarettázom amiből rá lehet jönni, hogy egyre többet idegeskedek is. Mostanában még a semmin is képes vagyok felhúzni magam... ez a fáradtságnak köszönhető amit persze magamnak köszönhetek mert ahányszor ébren maradok, hogy bütyköljek megiszok vagy hat liter kávét aminek következtében felébredek és akár nyolc kilométert is le tudnék futni úgy, hogy nem fáradok el. Nagy unalmamban előhalásztam egy könyvet a sok közül és leültem a lomos, íróasztalomhoz olvasni, hogy lefoglaljam magam valamivel addig míg el nem kezdődik a munkaidőm.
Csak olvastam, olvastam és olvastam amikor észrevettem, hogy már felkelt a nap és hetedhét országra süt. Felálltam az asztalomtól és a szekrényemhez battyogtam ahonnan előhalásztam a shinigami öltözékemet. Felöltöztem, majd a kardomat az oldalamra kötve elindultam a senkai kapu felé, hogy még időben térjek az emberekhez. Amikor odaértem láttam, hogy már vártak, de a biztonság szerint megkérdeztek, hogy mi célból szándékozok átmenni.
- Szép jó reggelt! Ma én vagyok kiírva a Sanbantaitól őrjáratozásra. Ha nem hiszi el kérdezze meg Kagami Tájcsót. A nevem Fukuyama Hidekazu...Sanbantai Juuseki. - mondtam majd láttam rajta, hogy meglepődik a magabiztosságomon. Elmosolyodott és megnyitotta a kaput. Egyszerű mozdulattal a kapuban voltam és haladtam előre. Az utazás most sokkal rövidebbnek tűnt mint eddig. Lehet azért mert futottam mint az állat...
Kiléptem a senkai kapuból és vettem egy nagy levegőt. Az itteni levegő tejesen más mint Seireiteiben. Még mielőtt megindultam volna felmértem a terepet, hogy van e ismeretlen lélekenergia és volt egy pár. Nem nagyon örültem neki, de mindegy. Bekapcsoltam a szemüvegembe épített szenzort ami felsorolt mindenkit a környéken. A szemem megakadt egy feliraton: "Arrancar.... 500 méter jobbra." Egyből megindultam az említett irányban és ahogy haladtam láttam, hogy a szemüveg mutatja, hogy még mennyi van hátra. Amikor megérkeztem kikapcsoltam a szenzort és elkiáltottam magam.
- Bújjon Elő különben megkeresem és a hajánál fogva rángatom elő! Shinigami vagyok és jogomban áll megtenni egy arrancarral szemben... tudni szeretném, hogy mi a frászt keres az Emberek Világában... Csak nem unalmas Hueco Mundo?!

Sokat gondolkoztam azon, hogy mi a rákot csináljak az arrancarral mert most a harchoz nem sok kedvem volt, de muszáj lesz harcolnom vele, ha azt akarom, hogy visszatérjen a homokozójába. Kicsit nagyképűen kezdtem el a bemutatkozás… ráadásul még e nevemet se árultam el neki… hát ilyen ez a foci…az is tudtam, hogy nem fog előbújni és meg kell keresnem szóval nem lepődtem meg amikor azt mondta, hogy keressem meg. Nem szeretem a bújócskát…
- Látom szereted a bújócska nevű játékot…. – mondtam majd ismét bekapcsoltam a szenzort aminek köszönhetően megint nem láttam mert megint tele volt ismeretlen lélekenergiákkal. De engem csak az arrancar érdekelt ezért kikerestem a listából és elolvastam mi volt mellé írva. Nagyon meglepődtem mert csak annyi volt kiírva, hogy tíz lépés jobbra. Eltekintettem a megfelelő irányba és láttam, hogy ott egy fa van. Egyből arra következtettem, hogy az a mocsok a fa mögött bujkált. Nem gondolkoztam csak cselekedtem és ennek nem örültem. Sajnos mostanában hamarabb cselekszem mint gondolkozom a harcokban… A fa mellé shunpoztam és egy „Hadou 04: Byakuray” segítségével próbálom meg kiugrasztani a rejtekhelyéről.
Nem tudom, hogy miért mindig ezt a hadout használom… lehet azért mert ez a kedvencem vagy lehet azért mert ez a számomra legegyszerűbben alkalmazható. Miután a hadou elhagyta jobbomat ismét egy shunpo segítségével visszakerültem kiindulási helyemre és szépen lassan kihúztam a kardomat a tokjából… majd szépen suttogva aktiváltam a shikai szintet. - Otose, Kaju no Sanshutsu – suttogtam… Lehet, hogy gyávaságnak tűnik, de igazából így sokkal hatékonyabb vagyok a harcban. Főleg úgy, hogy semmi látható nyoma nincs az aktiválódásnak csak annyi, hogy a meccse lógó megjelenik, de azt rá is lehet fogni, hogy az egy jó kis kulcstartó amihez emlékeim fűződnek és az eddig is ott volt a kardon, de valószínűleg még nem látta a kardomat.
Elkezdtem a fa körül shupozni miközben a kardom hegyét a fölbe vájtam ezáltal elkezdtem a magokat a fölbe juttatni, Majd ha eljön az ideje aktiválom és meg fog lepődni… vagy legalább is remélem, hogy meglepetés lesz számára. Az a baj, hogy általában a terveim kilencven százalékban elvesznek a harmadik lépésnél ami a minta szerzés, de mivel most nem akarok mintát szerezni remélem nem lesz semmi baki a tervemben.
- Szóval unalmas a homokozó…. Hát van ilyen…

Hosszasan gondolkoztam úgy, hogy a kardom hegyét magam előtt a földbe szúrtam. Ez látszólag nem tett ki semmi létfontosságút azoknak akik nem ismerkik a kardom erejét. Ellenfelem nem ismeri és ez így van rendjén. Meg tudom lepni bármelyik pillanatban ha úgy alakul. Sajnos a byakuraiom nem találta el, de nem baj nem is az volt a lényeg hanem az, hogy kikergessem a búvóhelyéről. Amikor még a fa körül köröztem ő már rég nem volt ott... nem baj még lehet, hogy vissza fog menni oda és akkor elkapom. Ha meg nem az se baj...
A kardomon támaszkodva látom, hogy kilőtt felém valami érdekes támadást. Széles molyosra húzódott a szám. Tudtam, hogy ha nem kerülöm ki akkor nagy bajban leszek. Viszont ha látható módon kerülöm ki nem tudom meglepni és most elég csúnyán megszeretném lepni. Mikor már kartávolsgába került a támadása úgy döntöttem, hogy az "Utsusemi" segítségével elkerülöm a technikát, de hogy ne legyen feltünő itt tudja meg a ember a képesség erejét. Ugyanis ez a képesség egy utóképet hagy hátra ami teljesen olyan mint Én... akár még sérülést is szerezhet és ez nekem most pont jól jön. Viszont, hogy még jobban kacifántosabbá tegyem az egészet út közbn hátrahagytam még egy utóképet én pedig egy fára ugrottam és visszafogtam a lélekenergiámat. Természetesen nem voltam hülye mert miközben shunpoztam a kardom hegye folyamatosan vágta a földet aminek következtében újabb magok kerültek a földbe.
Ahogyan azt vártam támadásba lendült az utóképem felé. Széles mosolyra húzódott a szám... tudtam, hogy ha kel akár meg is tudnám ölni, de nem... még kiélvezem a helyzetet mert perpillanat én vagyok előnyben... vagy legalábbis előnyben érzem magam. Amikor az első támadása célba ért és láttam, hogy az utóképem kilyukadt és úgy nézett ki mint egy valódi ember akit átlőttek egy ceroval. Ekkor ismét elindultam, hogy körülötte körbevágjam a terepet. Természetesen a kilyukasztott utókép helyére elhelyeztem még egyet,h ogy legyen mivel foglalkoznia. Miután reménykedtem benne, hogy sikerült az elképzelésem a második utókép helyére shunpozok.
- Kaika shiro (Virágozz!) - suttogtam aminek következtében minden résből amit én vágtam hatalmas hegyes ágú bokrok kezdtel el kihajtani úgy, hogy az ágak Deit vették célba. Reménykedtem benne, hogy eltalálom mert akkor megtudnám, hogy milyen erős a hierroja. Ha túl erős akkor valami mást kell kitalálnom, ha pedig ez a támadásom is képes megsebezni akkor halál nyugodtan fogok égigszlalomozni a pályán addig amíg meg nem ölöm.
- Árulók... nos utoljára Aizenék árultak el minket a ti nagy főnökötök, de ha jól tudom a létrehozótok elbukott ezáltal ti is. Te is mint a többi arrancar Aizennek köszönheti azt, hogy visszanyerétek úgyahogy emberi kinézetetek... szóval akkor ki is az alsóbbrendű? - teszem fel kérdésemet majd csak, hogy bebiztosítsam a kérdésemet ellővök egy "Hadou 04: Byakuray"-t arra amerre utoljára láttam. Ezek után kardom hegyét ismét a földbe szúrom és úgy kémlelem a terepet...

Elkezdem forgatni a földbe szúrt kardomat ezáltal újabb magokat juttatok az anyaföldbe ezáltal újabb csapdát felállítva. Sajnos az előző támadásom sikertelenül végződött ugyanis kapásból rájött, hogy a teremtett növények nem képesek helyváltoztatásra, illetve nem képesek az űrig kinyúlni. Eme hátrányát a képességemnek a másodperc töredéke alatt vette észre, de nem baj. Ezen látszódik, hogy érdekes ellenfélre találtam. Akikkel eddig harcoltam azok mind az egyik ágon végezték egy kis idő múltán ugyanis Ők nem jöttek rá a képességem gyenge pontjára. Ez az arrancar elég okosnak nevezhető ha ilyen gyorsan és hatékonyan el tudta kerülni az elég vastag és hegyes ágakat, de nem baj... legalább élvezni fogom a harcot... úgyis olyan rég volt részem egy jó harcban.
- Nocsak... hamarabb rájöttél a képességem gyenge pontjára mint gondoltam... Először is had gratuláljak... másodjárt pedig felteszek egy kérdést.... Milyen érzés volt mikor elveszítettétek Aizen? - teszem fel kérdésemet elég komoly hangnemben és közben gyilkos szemekkel tekintek rá. Azonban még mielőtt válaszolt volna valamit hablatyolt spanyolul vagy milyen nyelven beszélnek az arrancarok ha a képességeikről van szó.
Nem nagyon tudtam kivédeni a technikáját mert az hamarabb fejtette ki hatását mint gondoltam volna. Supermannek éreztem magam ahogyan haladtam ellenfelem felé. Nem örültem ennek a technikának hiszen nem tudok kikerülni a csapdából, csak szépen lassan araszolok a végzetem felé. Még nem kerültem olyan messze a földtől amikor eszembe jutott valami. Ez a képessége elég tápos, de vajon mit csinál hogy ha akadályba ütközik az áldozat? Vajon átpréseli rajta vagy megszűnik ez a mocsok? Ezt csak egy -féle módon deríthetjük ki...
- Kaika Shiro! (Virágozz!) - mondtam szelíden aminek következtében az imént fúrt lyukból három elég vaskos ág nyúl föl az égbe. Megpróbáltam minél hosszabbra és vastagabbra formálni őket majd miután összetekeredve majdhogynem egy falat építettem magam elé felkapaszkodtam az egyik kilógó vastagabb kis ágra és úgy vártam meg, hogy mi lesz a végeredmény.
Nagyon meglepődtem amikor a gondolataimat sikerült gyakorlatba átfordítani és a kisebb fa falnak köszönhetően abbamaradt a húzás tehát tudok szabadon mozogni a harctér bármelyik pontján. Most már sikerült feltárnom egyik képességének titkát. Tehát ha az áldozat valami tömör anyagnak csapódik a húzás félbeszakad ugyanis nem képes átpréselni rajta... Ugyan olyan könnyen jöttem rá a képességének gyengéjére mint ahogyan Ő az enyémre.
Azonban nem tudtam sokáig örülne eme dolognak ugyanis megint valami spanyol dumát tolt nekem aminek következtében megváltozott a kinézete és a lélekenergiája is megugrott egy kicsit. Hát mit ne mondjak örülök neki, hogy már a harc elején beveti a ressureciónját... én még tulajdonképpen be se melegítettem, csak az első szintű támadásaimat alkalmaztam erre tessék ez a mocsok egyből benyomja az aduászát... okos gondolat csak nehogy a vesztébe rohanjon.... Elrugaszkodtam az ágaktól és egy shunpo segítségével megpróbáltam távolabb kerülni ellenfelemtől, aki ismételten valami abnormális szöveget mondott. Nem tudtam, hogy mire is volt, egy dolog biztos ébernek kell lennem nehogy pórul járjak.
Még mielőtt cselekedhettem volna körbenéztem, de olyan gyorsasággal, hogy a faágas trükk után előrébb csúszott szemüvegem leesett a fejemről és a mélybe zuhant. Ennek nem nagyon örültem ugyanis nem láttam valami tisztán. Kicsit elhomályosult a kép így a reakció időm is kisebb lett... ez az én formám. ._.

A feltételezéseim beigazolódtak. A képessége nem képes átvonzani a kijelölt tárgyat semmiféle szilárd anyagon, tehát megmenekültem. Már csak azt kéne kitalálnom, hogy a szemüvegem nélkül mi a fenét fogok kezdeni. Így nem látok tisztán, ergo nem tudok se normálisan támadni, se védekezni az pedig elég nagy hátrány a jelen álláspont szerint, ugyanis ellenfelem erősebb mint ahogy azt gondolni mertem volna. A legmerészebb álmaimban se gondoltam volna arra, hogy egy arrancar ilyen erőre tehet szert. Szerintem ez egy kicsit irreális az érzékel lélekenergia szintjéhez képes... lehet, hogy van nála valami ketyere amivel ezt meg tudja oldani... na, mindegy nem az a dolgom, hogy elméleteket gyártsak hanem az, hogy kitakarítsam ezt a terepet... ezzel az elhatározással már csak az az egy baj van, hogy ekkora kuka nincs a világon, illetve szemüveg nélkül tényleg elég nehezen tudok tájékozódni. ~ Semmi kétség... a lélekölőm második shikai képességét kéne alkalmaznom, de így, hogy nem látok tisztán elég necces lenne. Most tulajdonképpen nagyon nagy hátrányba kerültem amiből nem tudok kilábalni ~ gondoltam majd egy hirtelen ellentámadást akartam indítani, de valami megakadályozott a mozgásban. Nem értettem, hogy mi a franc történhetett hiszen egy perccel ezelőtt még vígan mozogtam. Valószínűleg ez is az Ő műve. Szépen csapdába csalt meg kell hagyni. Nem csak, hogy erősebb mint gondoltam, de okosabb is. Nem elég, hogy a Kaika Shiro gyenge pontjára rájött fél perc alatt még egy csapdát is fel tudott állítani nekem úgy, hogy én azt észre se vettem. Tekintetemmel körbepásztáztam a területet, hogy mivel sikerül így megfognia, de nem láttam semmit. Se kötelet, se ketrecet, semmit.
Ekkora a jól megszokott sonido hangját hallottam. Tudtam, hogy itt a vég. Nem fog kegyelmezni... meg fog ölni mint egy kutyát.. Kudarcot vallottam, de legalább megbűnhődtem az ostobaságomért. Nem kellett volna ész nélkül neki rontanom. Ki kellett volna dolgoznom egy tervet amit követhettem volna, de annyira elvette az eszemet a küzdeni akarás, hogy még gondolkozni is alig tudtam.
- Tehát itt ér véget az utam... - súgtam magam elé majd becsuktam a szemem és úgy vártam a kegyelem döfést ellenfelemtől. Nem kellett sokáig várnom. Tényleg nem kegyelmezett gyors halált akart amivel valószínűleg valamit bizonyítani akart csak azt nem tudom, hogy mit. Be kell vallanom csúnyán lenéztem az ellenfelem képességeit. A pengéje gond nélkül hatolt át torkomon ezzel elvéve tőlem az életem. Testem kétszer megrándult majd miután kihúzta belőlem pengéjét feloldódott a fogva tartó képessége és a mélybe zuhantam. Hangos puffanással értem földet majd szépen lassan elkezdtem részecskékre bomlani. A világ részecskéihez csapódtam és úgy figyelhettem tovább az ádáz küzdelmet lidércek, arrancarok és shinigamik közt. S titkon még mielőtt meghaltam volna azért imádkoztam, hogy valamelyik shinigami kapja el és belezze ki ezt a kis férget. Nem azért nyert mert erősebb... hanem azért, mert figyelmetlen voltam...

****VÉGE****
Köszi a játékot!