-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Carmano Angelo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Carmano Angelo
Arrancar
Arrancar
Carmano Angelo

Férfi
Scorpio Dragon
Hozzászólások száma : 49
Age : 35
Registration date : 2011. Sep. 17.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Carmano Angelo Cl0te5800/15000Carmano Angelo 29y5sib  (5800/15000)

Carmano Angelo _
TémanyitásTárgy: Carmano Angelo   Carmano Angelo EmptyVas. Szept. 18, 2011 7:21 am

C r a o A g l

Név: Carmano Angelo

Nem: férfi

Kaszt: arrancar

Születési idő: 1890

Lélekként töltött idő: 121 év

Kinézet: A magasságom 207 cm. Vékony de izmos testalkatom van és kicsit hosszabb hajam. A szemem alatt egy kis lila tetoválás van. Általában barna bőrkabátban vagyok és farmerba.

Jellem: Nagyon megfontolt és előre látó ember vagyok. Semmit nem teszek cél nélkül. Minden döntésemet és azok következményeit alaposan átgondolom. Csak akkor gyilkolászok kényemre kedvemre, ha azt következmények nélkül meg tehetem.

Szeret - nem szeret:

Szeretem látni, ahogy valóra válnak a terveim. Szeretem látni, ahogyan valaki szenved miattam. Szeretem a vér illatát, az izét és nézni, ahogy kifolyik valakiből és imádom a pillecukrot.

Utálom, ha valaki bele piszkál a terveimbe. Utálom, ha lenéznek. Utálom, ha valaki kegyelemért vagy segítségért könyörög és utálom, ha valaki felsőbbrendűnek érzi magát nálam.

Felszerelések: egy 11 cm-szer 27 cm-es kereszt nyaklánc, aminek a belsejében egy 25 cm-es kis tőr helyezkedik el. Egy cérnára kötött érme és még a kereszten kívül sok nyaklánc.

Képességek:

Hipnotizálás Alvás (spanyol: el hipnotismo del sueño japán: Saimin-jutsu no suimin): Megfogom a cérnára kötött érmémet és elkezdem lengetni. Amikor látom, hogy odafigyel, akkor azt mondom: Amikor azt mondom, hogy egy, kettő, három elalszol akkor te, eldőlsz és 10 percig, nem ébredsz fel. (ez csak akkor hat, ha tényleg az érmét nézi, és nem szakítja meg a mondani valómat)

Egy inches ütés: (spanyol: un puñetazo de una pulgada japán: 1 Inchipanchi): Ez az ütés egy közelharci technika. Csak akkor használható, ha az öklöm 10 cm-re van a mellkasától egy gyors ütést mérek az ellenfelem mellkasára. Ez az ütés nem fáj annyira csak egy hatalmasat lök az ellenfelemen.

Zanpakuto:

Neve: Un rayo de Vaca (Villám boci)

Parancsa: Filtro Un rayo de Vaca (döfd át villám boci )

Resurrección: Egy kis sárgás tehén szarv nő a fejemen. A hajam barnává változik és kicsit megnő. A szemem alól lévő maszk darabkák eltűnnek.

Támadások:

Villámlás (spanyol: relámpago japán: Inazuma)
Képes vagyok villámokat létrehozni a testemen bárhol vagy azokat kiterjeszteni a környezetemre max 5méteres távolságba de, ha csak egy pontra sűrítem ezt a villámot, akkor azt képes vagyok akár 10-20 méterig is ellőni.

Immunitás: (spanyol: inmunidad japán: Men'eki)
A testem már annyi villámcsapás érte, hogy hozzá szoktam egy bizonyos mértékig a villámok erejéhez. A resurrección képessé tesz rá, hogy az engem ért villám alapú támadásokat elvezessem a földbe, így az nem okoz bennem semmilyen kárt.

Előtörténet:

Gyermek kor:
Egy gazdag család gyermekeként születtem 1890-ben. A szüleim nagyon örültek neki, hogy fiú utódjuk született hisz lesz valaki, aki örökölheti apám fegyver gyártó cégét. Mindig is egy nevelhetetlen gyerek voltam és ez a későbbiekben sem változott. Már akkor nagyon utáltam, ha megmondták nekem, hogy mit csináljak és mit ne. A szüleim azt a tipikus él tanuló és él sportoló minta gyereket akarták kinevelni belőlem de, az iskola és annak baromságai nem tudtak érdekelni. Sokkal jobban foglalkoztatott az, hogy az emberek, hogyan működnek. Hogyan manipulálhatom őket annak ellenére, hogy nem akarj meg csinálni, amit én mondok. Sokat foglalkoztam ezzel a témával. Volt amikor be se jártam az iskolába és csak ezek a dolgok után kutakodtam. Pszichológiai könyveket olvasgattam éjt nappallá téve. Az után nézelődtem, hogy hogyan lehet leginkább megfélemlíteni az embereket és ez által rávenni olyan dolgokra, amit semmiféleképpen nem akar megtenni. Pár ilyen dolgot még az iskolatársaimon ki is próbáltam meglepő módon hatásos volt bár ezek még a gyerekes próbálkozások voltak például, hogy a kedvenc tárgyaikkal meg fenyegettem őket, hogy ha nem csinálják azt, amit akarok akkor azt a bizonyos tárgyat elpusztítom. Így kísérletezgettem az osztálytársaimon. Végül mutattam a minta gyereket a tanároknak, hogy ne higgyenek a gyerekeknek, amikor azt mondják, hogy megfenyegettem azzal, hogy kivágom a barátja szemét, ha nem teszi azt, amit mondok. Elég sokáig működött így ez a dolog. A tanárok mindig az én pártomat fogták és a szülők is, de egyszer, amikor az akkori kísérleti alanyomat próbáltam megfélemlíteni történt valami.

A halálomhoz vezető út:
Ez már kicsit komolyabb dolog volt, mint a többi. Egy srác barátnőjét raboltam el, hogy megtudjam milyen a gondolkodásmódja a srácnak. Kellemetlen csalódás ért. Arra kértem, hogy cserébe a csaja életéért tegye meg nekem azt a szívességet, hogy segít nekem a kísérleteimben. Elmagyaráztam neki, hogy mi is lenne a szerepe a dolgokban ő rábólintott a dologra. Én, oda már vezette oda neki a csere tárgyát, vagyis a csajszit. Amikor már ott voltam nála hirtelen elővett egy kést és bele döfte a hasamba. Volt olyan kedves, hogy hívta a mentőket, de előtte még az orrom alá dörgölte azt, hogy az egészet felvette és a börtönbe fog juttatni, ha meggyógyulok. Ez kicsit betett nekem. Amikor már a kórházba voltam apa oda jött hozzám és elmondta, hogy mindent tud. Ki átkozott a családból és azt mondta, hogy soha többé nem mehetek haza, amíg nem kérek bocsánatot, és nem látja, hogy a börtönben megjavultam. Még az nap megszöktem a kórházból. Csak a szerencsémnek köszönhető, hogy a ruhám varrataiban mindig van egy hosszú és lapos kés, amit még apám gyárából csórtam ki. Azzal az ajtóm előtt lévő őrt tüdőn szúrtam így megnyikkanni sem tudott és gyorsan ki slisszoltam a kórházból. Persze előtte még elrejtettem a hullát a kórházi ágyamba. Szerencsére szüleimnek sok dolguk akadt a papírokkal, amivel börtönbe küldtek volna, így könnyen bejuthattam a házunkba. Apa túl sok fegyvert tart otthon. Sokszor mutatta nekem, hogy hogyan kell használni őket, de nekem akkor is mindig a kés vagy hosszú penge volt a kedvencem. Nem tudhatom, hogy mikor fogják észre venni, hogy én nem vagyok a kórházban ezért gyorsan, kell cselekednem. Igyekeztem meg várni, hogy szüleim haza érjenek és majd elalvásuk után megfojtom őket. A tervem minden képzeletet túlmenően sikeres volt. Amikor haza értek még hallgattam is, ahogy azon beszélgetnek, hogy hogyan válhattam ilyenné és sajnálkoztak rajta, hogy nem sikerült elérni az ügyvéd bácsit, aki elintézte volna a papírokat. Meg, hogy lebeszélték a sráccal, hogy a régi nyaralónkat oda adják neki, hogy a tárgyalásig biztonságban legyen. Amikor már elaludtak én egy párnával megfojtottam anyát és apámnak pedig elvágtam a torkát. És úgy állítottam be mintha apa megfojtotta volna anyát anya, pedig leszúrta volna egy késsel. Olyan, mint ha családi csetepaté lett volna még pár dolgot össze is, törögettem a konyhában, hogy elterelődjön a gyanú arról, hogy bárki is járt itt. Ha jól sikerült le vennem abból, amit apáék mondtak, hogy a srác, akinél a bizonyítékok vannak, nem tudathatta senkivel, hogy ő most ott van. Szóval elmentem hozzá és meg leptem egy ajándékkal. Szerencsére vitte magával a kis barátnőjét, akivel esti fürdőcskézést tervezhettek a közeli tóban de, a srácnak még gondolom akadt valami dolga a házban. Biztos ezek a rossz emlékek elfeledtetésére egy romantikus éjszakát terveztek a lánnyal. Amikor elindult a lány a tó felé én egy közeli szikla mögül apám kedvenc fegyverével, amit még piacra sem dobtak lelőttem. Erre gondolom a srác elég pipa lehetett és kirohant megnézni, hogy mi történt az ő kedvesével. Bevallom, hogy elhibáztam az első lövést, de a célomat így is elértem. Sikerült a lábát eltalálnom. Utána pedig még egy golyót eresztettem a fejébe és beraktam mindkettejüket a tóba egy-egy kővel a zsebükben. Viszont ott csesztem el a dolgot, hogy az ajtóm előtt lévő őrt megöltem, és így ha pontosabban körülnéztek a tettek színhelyén, rájöhettek, hogy mind a kettő gyilkossághoz közöm van. Ezek után már nem teketóriáztak. Halálbüntetést kaptam osztályrészül. Elég nyomasztó volt arra várni egy cellában, hogy megöljenek.

Az új élet:
Nagyon megdöbbentem, amikor a halál után észre veszem, hogy mint lélek igazából tovább élek. Sok nagyon furcsa dolgot látok így ezen a kivégző helyen. Nagyon sok lélek van itt. Onnan gondoltam, hogy lelkek hisz eddig, amíg éltem nem láttam itt ezt a sok embert. Volt egy már nagyon undorító is. Úgy ordibált, mint ha szét akarnák tépni. Ugyan a saját hullám megvizsgálása is csábító volt de valahogy az a visító undorvány jobban érdekelt. Közelebb mentem hozzá és észre vettem, hogy egy lyuk van a mellkasán. Közelebbről is megnéztem és még az ujjaimmal is, megnyomkodtam. Amikor megnyomtam hirtelen hatalmasat ordított, és mint ha hirtelen eltűnt volna, de ekkor egy ennél sokkal undorítóbb lény jelent meg a helyén. Nem volt már időm azon gondolkozni, hogy nézzem meg közelebbről, vagy inkább fussak, mert ez a bocihoz hasonlító dolog felfalt.

Én mint szörny:
Ez végképp betett nálam. Elképzelhetetlenül fájt, hogy ez a dolog meg evett. Nagyon sokáig nem tudtam gondolni semmire sem csak a fájdalomra, de egy idő után sikerült valahogyan összeszednem magamat. Fogalmam nincs, hogy mennyi idő telhetett el, azóta de valahogyan egy kis idő után újra érzékeltem. Újra láttam de most valahogy minden még is más volt. Nem tudom, mi történhetett de alacsonyabban érzékeltem mindent. Vagy mégsem? Esetleg én voltam az, aki kisebb lett? Hirtelen, mint ha nagyon nagy éhséget éreztem volna, és amikor kinyitottam a szemem észre vettem, hogy nagyon de nagyon sok kóbor lélek van a közelemben. Nyilván a kivégző helynek köszönhetően. Gondolkozás nélkül belevetettem magam a tömegbe és neki álltam a táplálkozásnak. Már nem is rémlett, hogy mennyi ideje eszek lelkeket de már nagyon sokat megettem. Alig maradt már valaki a közelben de még mindig nagyon éhes voltam és táplálkoznom kellett. Rohantam amerre láttam és ettem, akit értem. Nagyon sokáig ment ez így. Nagyon sokat ettem. Lehet, hogy csak pár hónapig lehet, hogy évekig Fogalmam nincs, hogy mennyi idő telhetett el de, még mindig csak a táplakozás töltötte ki a napjaimat. Egyszer akadt dolgom egy másik undorvánnyal is. Bár iszonyat gyengének minősült hozzám képest. Egy bizonyos idő után a sima lelkek már nem voltak elegek nekem. Kellett valami új. Ekkor jött egy új szörnyetegféle, aki megtámadott. Őt is sikerült elintéznem bár kicsit már komolyabb volt. Végül elkezdtem már csak a szörnyekre vadászni. Sokkalta több izgalmat nyújtottak és finomabbak is voltak. Így ismét sok idő telt el. Valahogyan sosem találtam olyat, aki erősebb lett volna nálam, de egy alkalommal furcsa dolog történt. Egy nap valami hitetlen erőt éreztem, ami húzott magához. Nem tudtam ellen állni neki egyre csak húzott, de nem csak engem, hanem még nagyon sok lidércet. Amikor már a központi rész felé értem észre vettem, hogy egy hatalmas fekete döghöz vonz ez az egész, aminek furcsa hegyes orrú maszkja volt. Amikor oda értem hirtelen elsötétült minden.

Én mint colos:
Ismét eltelt valamennyi idő. Képtelen voltam érezni, hogy mennyi, de amikor újra kinyitottam a szemem ezúttal egy hatalmas fekete óriásként ébredtem. Fogalmam nem volt, hogy ez meg hogyan lehetséges de szinte azonnal nyílt előttem egy furcsa kinézetű kapuszerűség. (garganta) Lehet, hogy csak a kíváncsiság vagy esetleg más is segédkezett de beléptem azon a kapun és egy hatalmas teremben találtam magam tele hozzám hasonló ilyen nagy óriásokkal. Mind ugyan úgy nézett ki. Értelmetlenül bambán ácsorogtak, vagy lassan sétálgattak. Nagyon bepánikoltam. Nem tudtam feldolgozni, ezt az egészet már. Elkeseredettségembe neki estem a körülöttem lévőknek és elkezdtem őket marcangolni. Kicsit ugyan megnyugtatott de valahogyan mégsem ugyan az-az élet volt, mint eddig. Az a megszokott és nyugalmas élet ahol én táplálkoztam és a többiek voltak a prédáim. Már nem is emlékszem, hogy mennyi idő telt el. Már az is kiment a fejemből, hogy pontosan, hogyan kerültem ide csak az maradt meg, hogy meg akarok enni itt mindenkit és ennek érdekében minden tőlem telhetőt meg is ettem.

Zéró memória:
Megint eltelt egy csomó idő. Most valahogyan máshogyan éreztem magam, mint ha megváltozott volna minden, de nem tudott érdekelni. Csak pihentem. Feküdtem a semmiben egyedül. Még arra is képtelen voltam, hogy mozogni próbáljak. Már semmire nem emlékeztem. Semmire, ami korábban történt még arra se, hogy felfaltam azt a sok egyforma alakú dögöt. Nagyon ki voltam fáradva. Talán pár nappal később már elég erőm volt ahhoz, hogy próbálkozzak a megmozdulással. Ugyan egy kettő visszazuhanással de pár óra után sikerült lábra állnom. Azt se tudtam, hogy hogyan kerültem ide. Azt se tudtam, hogy ki vagyok. Bár ez a kérdés még nem merült fel. Elkezdtem keresni a kijáratot, hisz nem lehet, hogy egy ilyen helyre, ha sikerült bekerülnöm, akkor ki is menni fog. Nagyon sokat barangoltam. Nem tudtam ugyan, hogy miért teszem de, tudtam, hogy ki kell jutnom innen. Jó pár nap telt el amióta felébredtem de csak nemrégiben sikerült elérnem a kifelé vezető utat. Az utam során nagyon sok hatalmas fekete köpenyes fehér maszkos döggel találkoztam, akiket mind felfaltam. Bár elég nagy falatok voltak de nem cicóztam velük. Amikor kiértem egy sötét és hatalmas sivatag fogadott, amiből furcsa vonyítások és csaholások hallatszottak. Szinte, azonnal ahogy kiértem egy kutyához hasonlító dög fogadott, ami nagyon úgy látszott, hogy akar valamit tőlem. Amikor nekem ugrott én már a levegőben elkaptam a nyakánál és kitekertem. Azon az alapon, hogy ételt nem hagyunk az asztalon gondoltam ezt is, elfogyasztom. Utána neki vágtam a sivatagnak.

A kifürkészhetetlen sivatag
Sosem számoltam a napokat de már több mint tíz éve ment ez folyamatosan. Viszont sok év után egyszer történt valami. A vándorlásaim során az első, hogy nálam erősebb ellenféllel találkoztam. Egy törött maszkossal. Nagyon megdöbbentem rajta, hogy a maszkja sérült neki és egyszerűen lepadlóztam, amikor megéreztem az erejét. Amikor először nekem rontott azonnal egy hatalmasat karmolt a hátamba. Amikor megfordultam egy hatalmas ütéssel terített el a földön. Homok ment a hátamon lévő karmolt sebbe és iszonyatosan csípte. Alig bírtam már felkelni és, épp amikor már oda ért mellém egy furcsa alak ért oda, aki levágta a törött maszkos ellenfelemet. Még sose láttam előtte hasonló szerzetet vagy legalább is, nem emlékszek rá. Aizen néven mutatkozott be és csak megkérdezte, hogy akarok-e erősebbé válni. Igazán ezen eddig nem gondolkoztam. Eddig sosem akadt ellenfelem, aki le tudott volna győzni, de ez a törött maszkos valami túl erős volt számomra. Mi van, ha találkozok még ilyennel? Ebbe nem mertem bele gondolni. Nem, mint ha nyuszi lennék csak nem szeretek belegondolni abba, hogy egyszer végleg meghalok. Kicsi gondolkozás után természetesen igent mondtam neki. Elvitt valami furcsa palotaszerűségbe, aminek a belsejében totál úgy hatott, mint ha megint ég alatt lennénk csak itt nagyon világos volt. Végül itt mutattak egy folyamatot, amivel erősebb lehetek. Első lépésként túl kellett kerülnöm valami nagyon fájdalmas dolgon. Fogalmam nincs, hogy miért kellett ezt tennem de utána kaptam egy kardot és végül maszk nélkül keltem fel egy emberi arccal. A maszkomból csak két kicsi háromszög maradt meg a bal szemem alatt. Ezek után végre teljes jogú Arrancar lettem, aki Aizen- sama szolgálatában áll.


A hozzászólást Carmano Angelo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 18, 2011 8:42 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 34
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Carmano Angelo _
TémanyitásTárgy: Re: Carmano Angelo   Carmano Angelo EmptyVas. Szept. 18, 2011 8:19 am

Üdvözlet!

Örülök, hogy végre egy újabb arrancart is köszönhetünk az oldalon. Chaten már mondtam, hogy a helyesírásodra, valamint a tagolásokra figyelj oda. Gyakran írsz külön olyan szavakat, amiket egybe kéne, valamint külön olyanokat, amiket egybe kéne, valamint a vesszőhibák is előfordulnak. Azonban emiatt nem fogom elutasítani a történetedet, így csak megkérlek, hogy a játékaidban majd figyelj oda rá.
A karakter jellemileg tökéletesen megfelel egy vérbeli arrancarnak, nekem személy szerint tetszik, hogy nem riadsz vissza egy ilyen jellemű kari kijátszásához, pedig nem sokan mernének vele kísérletezni. Egy szó, mint száz, az előtörténetedet ELFOGADOM.

Szint: 1. szint
Lélekenergia: 5000 LP
Kezdőtőkéd: 4000 ryou

Képzettségeid:
  • Fegyverhasználat
  • Pusztakezes harc
  • Hollow technikák
  • Sonido
  • Resurrección
  • Hierro


Minden képzettségedre kapsz 1 pontot, ezen kívül pedig szabadon eloszthatsz további 13 pontot a képzettségeid között! Részleteket ide kattintva találsz. Készítsd el az adatlapod, majd jelentsd be a pontozásod a megfelelő topicban!
Üdv az oldalon, kellemes játékot!
Vissza az elejére Go down
 

Carmano Angelo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Nyilvántartás :: Előtörténetek ::   :: Arrancar-