Tenzo Hanbei
8. Osztag
Hozzászólások száma : 25
Registration date : 2011. Nov. 18.
Hírnév : 6
Karakterinformáció
Rang: Akadémiai tanár.
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
    (6500/15000)
 |  Tárgy: Tenzo Hanbei Hétf. Nov. 21, 2011 12:46 pm | |
| Engedély pedig Szayel-samától van, az új karira.
Jelszó:ezhne
~ Adatlap
Név: Tenzo Hanbei
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: 900 elején.
Kor: 1111
- Emberként: 60
- Lélekként: 1051
~ Előtörténet
900-ban született, Japán egyik kis tartományában. Aránylag békés korban jött a világra, nem voltak nagy háborúk, csak néhány tartomány, és földesúr harcolt egymással. Belső viszályok, semmi egyéb, a szamurájok is ekkortájt kezdtek meg jeleni. S itt a lényeges, a Tenzo klán, és a Katakura klán közti viszály. Majdnem egy fél évszázada tartott köztük a harc, és az okra már igen nem emlékezet senki se, de a büszkeségük nem engedhette meg, hogy abbahagyják. Ebbe a harcba született Hanbei. A Tenzo család másodszülött fiú gyermeke. Volt egy bátyja és a későbbiek folyamán lett egy húga is. Ez az Ő története, a Tenzo klán középső gyermekének, Hanbeinek a története.
Egy kellemesen meleg délutánon volt az, amikor kibujt az anyja méhéből. Amikor elérte azt a kort, hogy képes volt egy gyakorló kardot megtartani, már kezdték is a vívásra oktatni. Az anyja azt szerette volna, ha nem csak a harcra tanítják a gyerekeiket, hanem írásra, olvasásra is. Az apjuk engedett a kérésnek, és beiktattak néhány órát is, ahol elsajátították az alapokat. Így teltek az évek, monotonitásban, edzés, és az apjuk beszéde, hogy miért is kell gyűlölni a Katakura klánt. Ezekből nem valami sokat fogott fel, úgy tűnt a számára, hogy az egész csak kitaláció. Nem úgy, mint a bátyja, aki elhitte mindezt, és fanatikusan gyűlölte a másik klánt. Nem volt nagy különbség kettejük közt, csak két év. De a testvére mégis utálattal viseltetett Hanbei iránt, mivel tehetségesebb volt a vívásban, mint a bátyja. Sivár életébe egy dolog hozott fényt, (leszámítva, hogy néha látott fekete ruhás alakokat, akik valamiféle szörnyekkel harcoltak) tíz volt, amikor megszületett a húga.
Boldog volt, mert az anyján kívül valakinek foglalkoznia kellett a kicsivel, és ez a feladat Hanbeire hárult. Ekkor érezte magát igazán boldognak, nem tudta az se beárnyékolni az örömét, hogy amikor betöltötte a tizenötöt, egy csata során a Katakura klánnal, az apja meghalt, így az új vezér a bátyja lett, aki pedig úgy döntött, hogy Hanbeinek nem kell egy darabig foglalkoznia a harcokkal. Azért se, mert tűzszünetet kötött a két klán, túl sok katonát vesztettek, és várnak a folytatással, míg megerősödnek ismét. De ez nem volt elég a testvérének ez csak a kezdet volt, nem volt elég az, hogy a harcokból eltávolította, az életből is el akarta az öccsét, nem akarta, hogy bármi is veszélyeztesse a pozícióját a klánban.
Amikor húsz éves lett Hanbei, ekkor látta a testvére a megfelelő időt arra, hogy megtegye. A legkisebb Tenzo még csak tíz volt, és éppen kettesben sétáltak, (mint mindennap, ez már szokásuk volt), amikor is rajtuk ütöttek a bátyja emberei, de a Katakura klán címerét viselték. Úgy gondolta Hanbei fivére, hogy így két legyet üthet egy csapásra, megszabadul az akadályozó tényezőtől, és okot szolgáltat a harcra. Csak arra nem gondolt, hogy talán Hanbei nem fogja hagyni magát. A kibontakozott harcban, egy szerencsétlen hárítás miatt az egyik támadónak kirepült a kezéből a katanája, egyenesen bele szegény kishúgába. Az eszét vesztett Hanbei lemészárolta a maradék támadott, és karjában az immár élettelen testtel visszaindult az otthonába. Hazaérve mindenki elszörnyedt, ki ezért, ki azért. Az anyja azon, hogy megakarták ölni a gyermekeit, a bátyja pedig azon, hogy Hanbei életben volt. Viszont arra nem számított, hogy ez az eset megadott egy kis pluszt az öccsének, és követelte a bátyjától, hogy torolják meg mihamarabb a támadást. Hamar átgondolta a dolgot az idősebb testvér, és beleegyezett. Két éjszaka után támadtak.
Váratlan volt, és gyors, nem akartak életben hagyni senkit, Hanbei úgy harcolt, mint egy szörnyeteg. Egyik után a másikat vágta le, és végül már bejutottak a Katakurák várába is, nem volt kegyelem, legalábbis így gondolta Hanbei. Egészen addig, míg nem pillantott meg egy rettegő, 6 éves forma kislányt. Látszott a gyermek arcán a félelem, és az értetlenség, nem tudta, hogy miért is okoznak a rokonainak fájdalmat, miért ölték meg mindet. Valami megmozdult Hanbeiben, a karja nem volt hajlandó engedelmeskedni, nem ölte meg a lányt. Éppen megpróbálta megnyugtatni, amikor a testvére berontott. Nem volt ott senki más, csak Hanbei, a gyermek, és a testvére Hanbeinek. A báty tudta, hogy ez lesz az egyetlen esélye, minden szó nélkül rátámadt Hanbeire, aki nem értette ezt az egészet. Hiába kérte a magyarázatot, próbál értelmesen beszélni, nem sikerült semmit se elérnie ezzel. Folyamatosan védekezett, ami csak hergelte a testvérét, a kislány pedig hangosan sírt. A fivérét már idegesítette ez az egész helyzet, és elszólta magát, hogy Ő rendelte el az egészet, hogy megöljék Hanbeit, de véletlenül a húgukat sikerült megölni. Valami megszólalt Hanbeiben, a harag, és a vágy, hogy kiontsa a saját testvérének a vérét. Nem fogta tovább vissza magát, hamar pontot tett a harc végére. Otthagyva a bátyja élettelen testét, karjaiban a síró kislánnyal, elhagyta a helyet. Átvette a klánja felett a vezetést, és a béke korszaka köszöntött a családjára. A megmentett lányt a sajátjaként nevelte fel, habár tudta, hogy ez lesz a veszte.
Az évek teltek, harcok jöttek és mentek, Hanbei vezetése alatt pedig a Tenzo klán is virágzott. Elérte az öregség Hanbeit is, és többen azt gondolták, hogy elvesztette az eszét. Mert volt, hogy csak egy helyben ült, és beszélgetett a levegővel. Az igazság az volt, hogy egy shinigamival beszélt. A békés időszakban találkozott egyel, akitől megtudott sok dolgot, hogy kik is azok a szörnyek, és mi a feladatuk a shinigamiknak. Erős barátság alakult ki köztük, a shinigaminak pedig az volt a neve, hogy Tadakatsu.
Elérte a hatvan éves kort, és kész volt arra, hogy átadja a vezérséget a megmentett lánynak (akinek a neve Magoichi volt) a fiának. Ezért is hívatta magához Magoichit, és hogy elmondja az igazat, hogy mi történt azon az éjszakán, amikor megmentette az életét Hanbei. Elmondta, hogy Ő is az egyike volt azoknak, akik megölték a családját, és csak azért nem mondta el eddig, mert megakarta védeni. S az volt a reakció, amire számított, Magoichi lassan felállt és a falhoz lépet, és leemelt egy katanát a falról, odalépet Hanbeihez és lefejezte, akinek az utolsó szava az volt, hogy: sajnálom. Mondhatni így is tervezte el, mert megbeszélte a shinigami barátjával, hogy majd Ő átküldi a lelkét Soul Societybe, így is történt. Legközelebb már ott találkoztak.
Rukongai:
S egy új helyen volt, de mégis ismerős egy kicsit, hiszen elég sokat tudott már erről a világról. Azt is tudta, hogyan is válhat valakiből shinigami, de ez nem egyről a kettőre működőt. Várnia kellett, és úgy döntött, hogy addig is felfedezi magának ezt a világot, ne csak szavakból ismerje.
Vándorlásai során, sok, más lélekkel is megismerkedett, ott segített ahol csak tudott. Az egyik ilyen fontos állomás az életében egy kis falu volt. Csak néhány napja érkezett oda, és hamar barátságot tudott kötni az ott élőkkel. Úgy döntött, hogy egy ideig velük fog maradni. Teltek a napok, a hetek, és néhány hónap múlva banditák egy kisebb csoportja támadta meg a falut, nagyjából tízen lehettek. Hanbei kiállt a barátaiért, és végzett valamennyi rablóval. Viszont mennie kellett, jónak látta, ha elhagyja ezt a helyet, mert félt a bosszútól. Nem magát féltette, hanem a falusiakat. S jól is gondolta, hogy ez lesz majd.
Évekig bujkált a bosszúszomjas alakok elől. S így ment volna tovább, ha nem jutott volna eszükbe az üldözőknek az, hogy ki is lehet csalogatni a rejtekéből. Elfogtak néhányat a baráti közül, így kényszerítve, hogy feladja magát. Nem sok esélye volt a túlélésre, egyedül volt, nagyjából húsz másikkal szemben. Felkészült rá, hogy itt fogja bevégezni, amikor is a régi barátja húzta ki a bajból. Tadakatsu és pár másik shinigami sietett a segítségére, jobban mondva, a banditákat akarták elintézni. Hanbei csak jó helyen volt, jó időben. Ez volt az a pont, amikor reagált a gyomra, éhes lett. Harmincnégy év után, amit itt töltött, végre éhezni kezdett, Ő is shinigami lehet.
Az Akadémia:
Elsőnek majdnem kiröhögték, hogy egy ilyen vénember, mit is akarhat itt. De csak nem tágított, felvételt nyert az Akadémiára, és megkezdte a shinigamivá válását. Nem is nagyon tudta megindokolni, hogy miért is akarta ezt az egészet, talán csak nem volt kedve újjászületni. Jó szokásához híven, itt is sikerült sok barátra szert tennie, önzetlenségével, és segítőkészségével, sőt, még a szerelem is rátalált, egy Casca nevű nő személyében. Habár vén volt külsőre, de ez nem volt túlzottan zavaró. Főleg, mert Casca azt szerette benne, hogy képes fiatalosan is viselkedni.
Teltek az évek, és bővítette a tudását, habár mindig is csak átlagos volt a tudása, de ez nem zavarta, boldog volt, és ez számított csak. A kedvesével már tervezték az Akadémia utáni életüket, közös osztag, és házasság, gyerekek. Minden, ami csak szükséges volt egy normális élethez.
Egy kellemes, magányos séta közben szólította meg elsőnek a zanpaktouja. Tudta, hogy ez mit is jelent. Rohant elújságolni minden barátjának, és szerelmének is, hogy mi is történt. Egyre többször hallotta a zanpaktouja hangját, és már képes volt válaszolni is, s egy éjszaka, már „személyesen” is találkoztak. Megtudta a nevét, és már csak kevés választotta el, hogy shinigami legyen.
S végül eljöttek a vizsgák. Az elméleti részeknél is hozta az elvárt színvonalat, talán egyedül a bemutatóknál volt kisebb baja. Hakuda volt az, amiből gyengébben szerepelt, de minden másból viszont átlagosnak lehetett nevezni. Már csak egy dolog volt hátra, le kellett győzniük egy hollowot, neki, és két másik társának. Ő, Casca és egy harmadik diák, nekikezdtek a feladatnak, ami annyira nem is volt nehéz. Viszont, azért mert Hanbei már képes volt használni a shikai-át, egy kicsit beképzelt lett. Shikai nélkül akart harcolni, és ennek az lett a következménye, hogy a harmadik társuk majdnem meghalt. Ettől tért magához, hogy a beképzeltsége miatt, majdnem egy társa elvesztette az életét. Aktiválta a zanpaktouját, és végül sikerült végezni a hollowal. Mindhárman shinigamik lettek, Ő és Casca pedig közös osztagba kerültek.
Gotei szolgálatában:
Az 1. osztag volt az, ahova felvették kettejüket. Itt kezdték el igazán a közös életüket. Túl sok gondjuk nem volt az életben. Legalábbis még nem volt, semmi. Hanbei időközben jó barátságot alakított ki a főkapitánnyal, és annak a hadnagyával is. Gyakran éjszakákba nyúló beszélgetéseket tartottak. Mindegy mi volt a téma, csak beszéltek és beszéltek.
Már 300 éve annak, hogy élt, 240 volt csak az, hogy SS-ben létezett, de még mindig nem volt gyermekük Cascával (pedig rajta voltak a dolgon). Egy küldetés közben, amit az emberi világban kellett végrehajtani, Hanbei elhagyta a csoportját, mivel elég közel volt a küldetés színhelye a régi, emberi életének a színhelyéhez, és kíváncsi volt, hogy mi is történt a „családjával”. Megérkezve az otthonához elborzadva látta, hogy már egy ideje le volt rombolva. A jelek szerint már csak Hanbei volt a Tenzo család egyetlen élő tagja. Ez a tudat egy időre mély depresszióba taszította, amiből csak Casca tudta visszarángatni. (Ekkor szerezte az első régiséget, egy edényt, ami az otthona romjai közt talált.)
Az idő gyorsan telt, már 400 éves volt, és végre sikerült, megszületett a gyermekük. De az örömbe bánat is vegyült, Casca belehalt a szülésbe. Az utolsó szavaival megígértette Hanbeiel, hogy nem fog megváltozni. Hanbei pedig egyedül maradt egy leánygyermekkel, és a bánatával. Nem nagyon tudta mit is kell csinálnia. Szerencséje volt, sok barátja volt, akik kisegítették, ki ezzel, ki azzal. De a legnagyobb segítséget a főkapitánytól kapta, aki megígérte neki, hogy nem fogja életveszélyes küldetésekre küldeni, hiszen szüksége volt rá, a lányának. Végül sikerült egy egészséges, szép, fiatal nőt nevelnie a lányból, akit az anyja után nevezett el, és szintén a shinigami pályát választotta.
S végül elérte a 600-at, 600 éves lett, és eldöntötte, hogy szükség van egy kis változásra. Kérte az áthelyezését a 13. osztagba. Viszont eldöntötte, hogy nem fog nagyon belebonyolódni a dolgokba. Öreg volt már, aki a pihenése vágyott a leginkább, hogy tanácsokkal lássa el a fiatalokat.
Évszázadok teltek el, és közben gyarapodott a gyűjteménye, megismerte a teafőzés művészetét, a teaszertartást.
Végül elérkezett a 20. század, elég meglepő volt a számára, főleg ami a 70-es és 80-as éveket jellemzi. Egy rutin munka alkalmával egy ismeretlen „zajt” hallott meg. Volt benne valami vonzó, ami arra sarkalta, hogy kövesse, így érte el a METÁL, a bűvkörébe került. S ezek után, ha tehette mindig járta a világot, újabb koncertekre járt, néha, mint shinigami, de gyakran úgy, mint egy rajongó. Igaz, gyakran kinevették, de ez nem érdekelte, befogadták végül, és igazi metálos lett.
A következő dolog, ami változtatott az életén, egy motor, igen, meglátott egy lepukkant motort, és tudta, hogy kell neki. Megszerezte magának, és köszönhetően néhány 12. osztagosnak, sikerült épségben átvinni SS-be. S amikor teheti szerelgeti, és beszerzi a hiányzó dolgokat hozzá. Talán egyszer el is fog készülni vele.
S ott volt a családja, ami szépen gyarapodott, és nem csak több unokája lett, hanem nem is olyan régen (pár éve), egy dédunokája is született, egy aranyos kislány. (A jelek szerint, neki csak lány leszármazottjai vannak)
De végül ismét eltelt 500 év, pontosabban 511. Eljött az ideje, hogy ismét egy másik osztagba menjen. Megbeszélte a kapitányával, elbúcsúzott mindenkitől és várta a papír, amin megkapja az új osztagának a számát.
- Na, ez lett volna röviden a története. Unalmas volt? - kérdezte a fiatal shinigami a másikat. Mire amaz csak megvonta a vállát.– Hallottam már jobbat is, de egynek elmegy. – válaszolta, erre a kérdező. – És ha hiszed, ha nem, megint szerelmes, annyi év után. Azt hiszi tudja titkolni, de nem megy neki. Olyan, mint valami fiatal suhanc. Járkál a nő után, mindig felajánlja a segítségét, sőt, egyszer szerenádot is akart adni neki, de egy vödör vízet kapott a nyakába. Pedig azt gondolná az ember, hogy ennyi idősen megjött az esze, de lehet, ahogy öregednek, a szerelemben úgy hülyülnek. Főleg, hogy lehetett volna több esze is, és nem Ueshima Kohakut-senpait választani. - a név hallatán, a másik shinigami is megremeg félelmében. – Igen, jól hallottad, Kohaku-senpai az, eh, nem irigyelem Hanbei-sant, kapni fog még sokat az élettől. Vagy inkább a választottjától
~ Kinézet
185cm magas, 80kg, korához képest jó testfelépítéssel rendelkezik, fekete, leginkább egy vágásra emlékeztető szemei vannak. A haja szintén fekete, de már belevegyül néhány ősz hajszál is, leginkább ott vehető ez észre, ahol hátraáll, mintha kis, hegyes kinövések lennének, továbbá néha felkötve hordja a haját, amitől olyan lesz, mintha egy kis tálca lenne a fején, de általában kiengedve viseli. S van egy kisebb pofaszakálla is. A szokásos shinigami uniformistól eltekintve mást nagyon nem is visel SS-ben, szabadidejében egy fekete kimonót. Az emberi világban pedig, ha a póttestben van, akkor szintén fekete selyem öltönyt, selyem nadrágot, és fehér, selyem inget visel, egy tiszta, lábfejét pedig fekete bőrcipővel a fedi be, természetesen, azért zoknit is visel. De amikor egyedül van, és szórakozni van kedve, néha egy farmer, valami sportcipő, tehát fiatalosan is öltözik.
~ Jellem
Kifejezetten nyugodt alkat, nem a legegyszerűbb felidegesíteni, és ha valakinek ez sikerül, akkor is hamar megbékél azzal a személlyel, és keresi a béküléshez vezető utat. Szívesen beszélget mindenkivel, korra, nemre, témára, vagy fajra való tekintet nélkül. A harcokat is inkább kerülné, és a békés megoldásokat pártolja. Viszont ha harcra kerülne a sor, akkor se arra törekszik, hogy megölje az ellenfelét, hanem csak harcképtelenné tegye. A dolgokat logikusan szokta átgondolni (ennek ellenére néha túl hamar kezd beszélni), és odavan a fejtörőkért, habár nem mindig tudja a megoldásokat. Ha képes rá, akkor szívesen segít bármiben másoknak, és ha valakihez közel áll, akkor még a szabályokat is képes megszegni, de csak egy bizonyos szintig. De ezek ellenére nem az a tipikus vénember, szeret szórakozni is. Egy ideje már a metál zenére is rászokott, koncertekre is járni szokott. Kedveli a teaszertartásokat is, és ha van lehetősége, akkor műveli is, és gyűjtöget régi dolgokat is (nemrégen szerzett egy motort is, amit szabadidejében javítgat). Mondhatni van egy rossz szokása is, aki fiatalabb, mint 700 év, azokat előszeretettel ellát néhány jelzővel. A férfiakat fiamnak szólítja, a nőket pedig kedvesemnek. Manapság már inkább kimarad a dolgokból, mondhatni nyugállományba vonult, és teret enged a fiataloknak, hiszen már az övék a világ. Az öregeknek csak az a dolguk, hogy néha megfogják a kezüket, és próbálják a helyes irányba terelni őket.
~ Zanpakuto
Neve: Sasori/Skorpió
Fajtája: Tűz.
Shikai parancsa: Moeagare, Sasori! /Lobbanj, Skorpió
Shikai kinézete: Csak annyiban változik meg a katana, hogy a penge alján meg jelen három, kör alakú üreg. Ezekben pedig fekete por található. Ezt használja fel a tűz keltésére. Mégpedig úgy, hogy az üregből a kard hegyébe jutat a porból, és azt pedig kiengedi a szabadba. Minden támadáskor egyre kevesebb lesz az első üregben, és ha az kifogyott, akkor a következőből kezd el fogyasztani. Ha mindhárom kiürült akkor a jelenlegi szintjén 10 perc a teljes újratöltődés ideje.
De minden 4 zanpaktou pont után, ez csökken 1-el.
Támadások:
Tsunere Sasoriza/Csípj Skorpió: Ha ezt a támadást használja, akkor az első üregben lévő pornak a felét használja fel(a jelenlegi szintjén legalábbis, minél képzettebb annál kevesebbet használ). Az útját nem tudja irányítani a pornak, csak minimálisan képes befolyásolni. Mégpedig a vágásának az ívével és az erejével. Lényegében kikerül a levegőbe a por, és reagál a levegőre. Azért lobban be, és így keletkezik tűz. Pontosabban nem így, hanem Hanbei lobbantja be, mégpedig a gondolatával, de csak 1 percig képes rá, utána magától végbemegy a folyamat. Általában szereti elhitetni a másikkal, hogy a csettintés az, ami kiváltja az egészet. Nem nagyon kell részletezni, hogy mi is történik, ha valakit körbevesz a por, elég komoly égési sérüléseket szerezhet magának. Ha valami bőrfelülettel érintkezik a por, az égés hatása még erősebb lesz.
Minden második pont után csökken az a mennyiség, amit elhasznál, és nő a tűz, és a robbanás ereje.
Moyase Kuuchuu/Lángolj Levegő: Ennél a támadásnál heggyel az égfelé nyújtja a zanpaktouját, és az összes üreget kiüríti. Egy 5 méteres körben saját magán kívül, mindent beterít a porral, pontosabban a talajt és a levegőben is ott van, így okozva végül egy nagyobb robbanást.
A támadás hatósugara a képzettségével együtt nő, minden második pont után 1 méterrel.
~ Szeret-nem szeret
Szeret:
- Teázni.
- Metál zene.
- Beszélgetni.
- Segíteni másoknak.
- Sétálni.
- Kohaku.
- A családja
Nem szeret:
- A bajt.
- 100%-ban öregembernek lenni.
- Az értelmetlen szabályokat.
- Értelmetlen harcokat.
- Ölni.
- Nem odafigyelni másokra.
- És ha mások se figyelnek a körülötte lévőkre.
- A túlzottan arrogáns, merev személyeket.
~ Felszerelés(ek)
Mindig más, reggelente válogatja össze.
|
|
