Név: Cielo Sanchez
Kaszt: espada (7. márha elfogadják ^^")
Kor: 110 (19-nek néz ki)

Kinézet: hosszú rózsaszín haj,barna szem. Hollowmaszkjának darabja a jobb vállán van. Hosszú fehér köpenyt hord.
Zárkózott jellem, kerüli a konfliktusokat.
Zanpakutou: Canto de cisne (hattyúdal)
parancsszava: revoloteo cisne (suhanj hattyú)
release: két szárny nő a hátamra, egy csőrszerű maszk a fejem tetejére, és a jobb csuklóm felett a karom meghosszabbításában egy kardszerű hollowcsontképződmény. A sebességem megnő, és ha elkezdek énekelni az összezavarja az ellenfelem érzékeit, gyengébb ellenfelek esetén hallucinációkat is okozhat, viszont legtöbb esetben csak valamelyik érzékszerv eltompulását eredményezi.

Történet:
Emberi élet:
Nem olyan életet éltem mint amilyet elvártak volna tőlem. Az igazi nevem Sora Hikoto, de ezt igyekszem elfelejteni a régi életemmel együtt. 18 éves koromig ugyan jártam rendesen iskolába, bár abban sem volt sok köszönet. A jegyeim rosszak voltak, ami csak még tovább rontotta a tanulás felé mutatott lelkesedésemet. Volt hogy napokig nem jártam be, hanem a város utcáit jártam és az életemen gondolkodtam. Miután nagy nehezen leérettségiztem a szüleim nyomására elkezdtem dolgozni. Gyűlöltem azt a munkahelyet, ezért egy nap megszöktem otthonról és Tokyoba menekültem. Belekeveredtem a város forgatagába, és sajnos nem a jobbik részébe. egy éjszakai mulatóban dolgoztam, és próbáltam megélni ahogy tudtam.
Egyik éjszaka épp hazafelé tartottam abba a koszos kis bérlakásba amit szerény keresetemből fenn tudtam tartani, mikor azt vettem észre hogy valaki követ. Próbáltam sietősre fogni a lépteimet, de egyre csak közeledett és elkezdett felém kiabálni. Közben felismertem hogy ez az egyik vendég a mulatóból, akit nem voltam hajlandó kiszolgálni amiért holtrészeg volt, és a zaklatását is durván elutasítottam. Elkezdtem rohanni,de mivel ez magassarkúban elég bajos volt, így lassan de utolért. Megfordultam és pánikszerűen hátrálni kezdtem. Elkezdett mindennek elmondani, én sikítoztam de befogta a számat. Ekkor egy kést vett elő. Én próbáltam ellenállni neki, és mivel úgy látta nem megy semmire csak még dühösebb lett. Egy tompa szúrást éreztem a mellkasomban. A férfi elengedett ledobta a kést majd elsétált. Én félájultan estem össze a sikátor macskakövére. Segítséget kérni nem volt erőm, így szépen lassan, kínok között ért utol a halál. Mielőtt végleg elsötétült előttem a világ, már gyűlölettel volt tele a szívem. 'Miért így kell meghalnom?' ismételgettem magamnak a kérdést.

Hollow élet:
Meglepődve tapasztaltam hogy magamhoz tértem. mintha egy rossz álomból ébredtem volna. Egy szörnyen sivár helyen voltam, de nem sok időm volt feltérképezni a helyet, mert hatalmas üvöltések közepette egy szörnycsorda támadott meg. 'Most haltam meg és már megint végem? Ez irónikus' -gondoltam mikor az egyik lidérc felfalta a lelkem.
-De miért hagynám? -hasított belém a felismerés- Elegem van ebből! az életem sem úgy alakult ahogy akartam és most halálom után sem lelek békére?! -öntött el ismét a harag. Kezdtem érezni hogy újra ura vagyok a testemnek, de ez egy más test volt, a lidérc teste. Végül teljesen sikerült átvennem felette az irányítást. Ezután az elkövetkező száz évet azzal töltöttem hogy erősebb és erősebb legyek. A testem kezdett újra emberi formát ölteni. Jónéhány lidérccel megküzdöttem és olvasztottam magamba miután legyőztem. Az erőm egyre növekedett, így már a menosokat sem okozott gondot legyőzni. Ezután viszont már elvesztettem a viszonyítási alapot a fejlődésem mértékét nézve. Nem tudom azóta mennyit fejlődtem.

Espada:
Ám egy nap egy különös dolog történt. Épp a menosok erdejében bolyongtam mikor észrevettem egy hozzám hasonló emberi formát öltött lidércet. Nem akartam hogy észrevegyen, de balszerencsémre sikerült felhívnom magamra a figyelmét.
-Hé te ott! -kiabált felém- Ki vagy te?
Én próbáltam elrejtőzni a fák között, de ekkor előttem termett. én összerezzentem.
-Azt kérdeztem ki vagy te! Hogy mered megtagadni a választ egy espada kérdésére? -förmedt rám
-Espada? Az micsoda? -néztem értetlenül.
-Zommari hagyd békén. -jelent meg egy másik lidérc is mellettem- Nem látod hogy fogalma sincs semmiről.
-Engem az nem érdekel! Csak az izgat hogy erősnek tűnik és itt ólálkodik. És ez nekem nem tetszik. Küzdj meg velem! -rántotta elő a zanpakutouját.
-Fogalmam sincs mit akarsz tőlem, de ha ennyire harcolni akarsz. -húztam elő én is a kardom.
Majd ádáz küzdelembe kezdtünk. A másik lidérc távolabbra húzódott én onnan figyelte a harcunkat. Nem bírtunk egymással. Nem tudom meddig húzódott a küzdelem, de mindketten nagyon kezdtünk kimerülni. Már a release formám, amit az utóbbi ötven évben tökéletesítettem is kezdett szertefoszlani. Összeszedtem a maradék erőmet és egy végső rohamot indítottam. Hirtelen észrevettem hogy hagyott magán egy védtelen pontot amit azonnal kihasználtam. A támadásom sikeres volt. A lidércnek vége. Ám a kimerültségtől én is félholtan estem össze. Azt éreztem hogy valaki a karjába vesz és azt mondja.
-Megmutatom hol fogsz élni ezentúl 7. espada.
-Bár tudnám hogy az mit jelent -motyogtam majd elvesztettem az eszméletemet.
Egy palotában ébredtem fel.
-Máris magadhoz tértél -lépett be az ajtón a korábbi lidérc- Aizen sama látni óhajt. Jut eszembe még a nevedet sem tudjuk.Én Ulquiorra vagyok. -mutatkozott be
-Nekem nincs nevem. -mondtam mogorván, de közben szomorúan.
Miközben Ulquiorra mutatta az utat Aizen-sama felé, egyszer csak megszólalt.
-Mi lenne ha ezentúl Cielonak hívnának?
-Nekem megfelel. -bólintottam
Mikor beértünk a nagyterembe, egy hatalmas kő trónus fogadott.
-Á itt a mi kis újoncunk - vigyorgott a trónuson ülő ember- Üdvözöllek köreinkben 7.espada. -mondta.
Majd az elkövetkező időkben Hueco Mundo rejtelmeibe nyertem beavatást.

Hááát... hm... nem is tudom. *erősen gondolkozik* Nekem nagyon tetszett eme "kicsi" történetecske ^^. *látszik, hogy gondolkozott, agysérvet kapott és beszél össze-vissza* Na a lényeg a lényeg... 1... 2... 3... ELFOGADOM!!
Készítsd el az adatlapodat! Lélekenergiád 5000, kezdő tőkéd ... nem favágótőke ... 4000 Ryou! Üdv köztünk! Jó játékot!! ^^