Vex vs. Diego

Tárgy: Vex vs. Diego Pént. Aug. 03, 2012 2:38 am

A gargantám lassan eltűnik, és kilépek a csonka hold fényében úszó fehér homokra. Nagyon régen távolodtam el pár kilométernél messzebb az arrancarok városától, talán ennyire mélyen nem is jártam a sivatagban azóta, hogy átváltoztam, leszámítva persze, amikor az autópályán indultam el. Most viszont minél kihaltabb helyre akarok kerülni, oda, ahová Las Noches keze már nem ér el, úgyhogy nem a városhoz közel nyitottam ki a kaput.
A magam után vonszolt shinigami, akit alig pár perce fogtam el, máris feladta a harcot, ami nem is csoda, tekintve, hogy valószínű halálos sérülést okoztam neki, amikor eltörtem a kardját és mélyen belevágtam a mellkasába. Ez is a 11. osztag tagja lehetett, mert rögtön azt várta, hogy mutatkozzak be, és hogy tudni akarja, hogy mi a neve annak, aki legyőzi, már ha sikerül. Nem értem, min változtatna, ha tudná a nevemet, mindenesetre a kísérletem előtt elmondom neki, ha annyira boldog tőle.
Az egyik újonnan kifejlesztett képességemet akarom kipróbálni, amiről nem beszéltem senkinek, pontosan fel akarom mérni a korlátait, hogy ha úgy adódik, használhassam. Ha egyszer kiderül, hogy Seth valóban Las Noches ellensége, csak úgy tudom megölni, ha nem tud mindent rólam.
Egy második, titkosabb reményem, hogy ha a legkihaltabbnak tűnő rész felé indulok, talán összefuthatok Slarinnal, de erre valóban nagyon kicsi az esély, Hueco Mundo óriási, és ha Slarin nem akarja, nem találja meg senki. Az sem biztos, hogy még itt van, könnyen lehet, hogy valahol az Emberek világában bújt el, de akár máshová is mehetett. Ő akár Seireiteiben is meg tudott bújni észrevétlenül.
Megérzem egy másik arrancar jelenlétét a közelből, úgyhogy kicsit gyorsítok a mozgásomon, de a távolság nem csökken. Nagyjából egy mérföld után irányt váltok, de ennek ellenére a távolság mintha csökkenne, úgyhogy egyértelmű, hogy engem követ. Mi a fenét akarhat? Las Nochesben minden fajtársam félreáll az útból, de úgy tűnik, hogy ez most valamiért pont az ellenkezőjét csinálja. Lehet, hogy a shinigamit akarja? Nem valószínű, sokkal egyszerűbb fognia egyet magának, mint elvenni egy Espada zsákmányát.
Megállok az egyik dűne tetején, és a pesquisa technikámmal felmérem az arrancar lélekenergiáját. Az eredmény rendkívül meglepő, számomra ismeretlen, hatalmas lélekenergia mennyiséget érzékelek, ami talán még az enyémet is meghaladja. Ekkora lélekenergiája senkinek nem lehet az Espadán kívül, de a legutóbbi gyűlésen egyikük lélekenergiája sem volt ilyen. Elképzelhető, hogy egy új tag, esetleg ő kapta a nueveno pozícióját, és most jött bemutatkozni. Ez azonban valószínűtlen, a gargantám eleve a sivatagban nyitottam meg, kizárt, hogy Las Nochesből kiszúrta volna.
Az arrancar látótávolságon belülre kerül, és bár nem emlékszem a nevére, azonnal felismerem benne az LNIS egyik tagját. Többet ugyanakkor nem tudok róla ennél, esetleg arra következtethetek ebből, hogy kémkedni jött utánam. Ha így van, azt nagyon meg fogja bánni valaki.
-Mit akarsz?-annak ellenére, hogy enyhén lekezelő hangot ütök meg felé, a fehér hajú arrancar felé fordulok, túl erősnek tűnik ahhoz, hogy ne tartsam szemmel a mozgását. -Azt ajánlom, ne kövess tovább!

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Vas. Aug. 05, 2012 3:48 am

Mint pók a legyet, úgy szőtte körbe Vexet az unalom. Oly mértékben alászállt a lustaságba és a semmit tevésbe, hogy már inni se volt kedve. Volt egy olyan érzése, hogy hamarosan csúnya dolgok fognak történni a gatyájában, erőt kell vennie magán, és kimenni a WC-be, vagy ismételten lesz egy olyan témája, amit részegen nem szabad emlegetnie, sőt, ha nagyon berúg, egyedül kell lennie, mert hamar közröhej tárgya lesz. Lekászálódik a kanapéról, pontosabban lecsúszik róla, és hernyómozgást végezve éri el a budit, ahol könnyít magán. Majd pedig unott arccal bámul kifelé az ablakon. Halványan látszik a tükörképe az ablaküvegben. Ismételten egy hatalmas, és fos nap elébe néz, hacsak… hacsak nem tesz ellene valamit. Valami spontánt, valamit csak úgy. Ezt a gondolatot követve veszi magához Orgot, majd elindul a sivatagba. Ott mindig érhetik meglepetések, találkozás néhány gyenge hollowal, vagy éppen erősebbekkel, csak remélhetőleg olyanokkal nem fog, akik meg akarják enni. Azt nagyon nem díjazná, de ha így is történik, reméli, hogy akkor fosna tőle a zabagép.
Egy ideje már koptatja a homokot a talpa alatt, amikor egy gargantára lesz figyelmes. Tehát valaki nagyobb tért haza, legalább arrancarnak kell lennie, jobb elfoglaltságot nem fog már találni, így hát elkezdi követni az érkezőt. Aki nagyon is észrevehette Vexet, mert gyorsított a mozgásán. Mosolyt csal ezzel a tettével Karasu ajkára, legalább egy kis fogócska alakult ki, habár reméli, hogy a menekülő nem kezd majd visítani, meg bőgni, elrontaná az egészet, és bár kicsit monoton, hogy csak egyfelé mennek, az se nagyon változtat ezen, hogy némi irányváltoztatást eszközölt a menekülő. S végre már látja is, ki az, akivel játszik. Az eredmény kicsit meglepő, nem mondhatná, hogy nagyon boldog tőle. S míg nem ér közel hozzá, addig nem is szólalt meg, amikor odaért, akkor is csak enyhén balra dönti a fejét, és közömbös arccal nézi a fickót. Ha jól emlékszik, akkor Slarinnak volt a csicskása, így tényleg nem meglepő, hogy espada lett. Protekció…
- Mert ha követlek, akkor mi lesz? Majd szólsz anyunak, hogy nem hagylak békén? Ja, az már nem fog sikerülni, olyan lett, mint a mese, hol volt, hol nem. Tudnám, hogy mi vonzotta benne az arrancarokat… talán a mellei? - elég sok ellenszenv van a hangjában, bár nem ismeri ezt a férfit, egyszerűen csak az ostoba berögzülése az oka, ami szerint, az espadák nagy része nem érdemelte meg a rangját. Főleg úgy, hogy szerinte csak a háttérnek köszönhetik az egészet.
Lassan nyúl hátra, és kulcsolja az ujjait Orgora, és húzza elő, most már arra is kész van, hogy kezdődjön a harc. Mert számít arra, hogy itt sor fog kerülni némi hadakozásra, főleg azért, mert tiszteletlenül beszélt Slarinról, annak ellenére is, hogy az egyetlen espada, akit még tisztel is Karasu. De ami elmúlt, az elmúlt. Kár a múlton keseregni, csak felemészti a lelket, és tönkreteszi az életet… bár, ez talán nem egy olyan arrancart kellene, hogy foglalkoztasson, aki elég gyakran gondolkozik az elmúlt időkön. Bár csak azért, mert nincs jobb elfoglaltsága, meg nem is nagyon él társasági életet, plusz még azt se tudja, merre lakik Thea. A folyosókon meg nem fogja ordibálni a nevét. Hülyén venné ki magát, meg lehet csak pár kussoltatást kapna, azt meg anélkül is eléri, hogy baromnak mutassa magát.
- Na, akkor mi lesz? Harc, vagy valami más, esetleg szidjam még az espadát is? Vagy a vacsidat zargassam?- kezdi unni a szemezgetést, állnak, mint a fasz a lakodalomban.
- Ja, de bunkó vagyok. A nevem Karasu Vex.- zavartan elvigyorodik, azért bemutatkozni csak illik, már csak azért is, mert egy fajnak a tagjai, bár a kézrázástól ez esetben eltekint, az pont nem illik ide. Helyette majd fognak ismerkedni a pengéik, már ha valaki lesz olyan kegyes, hogy el is kezdik a harcot. Ha az espada nem fog lépni, akkor kénytelen lesz Vex megtenni az első mozdulatot, ami pedig nem lesz valami extra, csak egy barat lő a lassan már élettelen shinigamira. Ne szenvedjen tovább, meg talán ez is elég lesz arra, hogy az espada is reagáljon, esetleg egy kis hisztit csapjon, amiért a kajájának annyi.

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Vas. Aug. 05, 2012 12:26 pm

Abból a hangnemből, amit velem szemben megütött, elég gyorsan leszűrtem, hogy nem lehet Espada, elvégre egy Espada nem keresi feleslegesen a konfliktust, van jobb dolga is annál, hogy felesleges harcokat vívjon. Amióta én vagyok a hatodik legerősebb Las Nochesben, nem vívtam egyetlen harcot sem, leszámítva persze az ilyen gyenge szemét elleni három másodperces testmozgást, mint amilyen a vállamon lógó shinigami. Ez a fickó kicsit komolyabb ellenfél lesz, de semmi hasznom nincs belőle, ha harcolok ellene. Persze nem térhetek ki, bizonyítanom kell, hogy tényleg az vagyok, akinek mindenki ismer, egy a legerősebbek közül.
A szemeim összeszűkülnek, ahogy meghallom, hogy milyen szavakat merészelt használni Slarinra, legszívesebben gondolkodás nélkül ugranék neki, és szórnám szét a maradványait a sivatagban, de akármennyire nem tűnik többnek egy átlagos, arrogáns arrancarnál a viselkedése és a szavai alapján, a lélekenergiája akkor is megüti az Espada szintet. Nem vehetem félvállról.
Ahogyan a kezét a hátán lévő, rendkívül furcsa alakú fegyverére teszi, egy könnyed mozdulattal eldobom a shinigamit, aki nagyjából tíz méterrel arrébb puffan, felkavarva maga körül a homokot. Ellenfelemmel ellentétben, én éppen olyan természetes gyorsasággal veszem le a kardom a hátamról, mintha csak megvakarnám a homlokom. A pillantásom maga a fenyegetés, ha a kardomért nyúlok, már nem sziszegek, hanem harapok.
-Nem hinném, hogy egy hozzád hasonlónak megvan hozzá a joga, hogy akárcsak a szájára vegye Slarin nevét-a sonidommal felgyorsítva nekiugrok a Karasu Vex néven bemutatkozó arrancarnak, és egy két kezes támadást indítok ellene a kardommal a jobb vállam irányából lefelé hasítva, megerősítve a vágást az Impetu reiterativo technikával. Nem feltételezem, hogy ez elég a győzelemhez, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy nem képes-e teljesen negálni a támadásom erejét, elvégre, ha levette a hátáról a kalásznyesőjét, elképzelhető, hogy tud vele bánni is. -Sexta Espada, Diego Canino.-nem valószínű, hogy ismeretlen lenne neki a nevem, ahogy az a tény sem, hogy ki vagyok.
A támadás után hátrálok néhány lépést, hogy újra támadhassak, illetve hogy lássam, ő mit tud mutatni hagyományos harc terén. Ezúttal már fél kézzel fogom a kardomat, az erő helyett a sebességre koncentrálok, és hogy ha akármi történne, legyen időm kitérni. Valószínű a ceroja is megfelelően erős hozzá, hogy megsebezzen, ez teljesen más, mint amikor egy olyan arrancar erőlködik, akinek kézzel is háríthatom a lidércvillámát.
-Még nem válaszoltál a kérdésemre, numeros. Mit akarsz tőlem?-semmi kedvem találgatni, tudni akarom, hogy miért támad rá valaki a legerősebb arrancarok egyikére. Ha teltház lenne az Espadában, egyértelmű lenne a válasz, de most két szabad hely is van, jóval egyszerűbb módszert is választhatott volna. Személyesen pedig soha nem váltottam vele egy szót sem, tehát nem is a személyem ellen szól a támadás.

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Hétf. Aug. 06, 2012 3:47 am

Mivé fajul az élet? Arrancar farkasa az arrancarnak, egymással marakodnak, mint az ostoba gyermekek. Harcolnak a felnőttek kegyeiért, elismerésért, ostoba eszmékért, vagy éppen azért, mert nincs más dolguk. Az egykori dicső népnek leáldozóban, szétzilálva, olyan vezetőség, akit sokan bírálnak. Talán még is Aizen volt a megfelelő parancsnok? Erővel egybefogta a hollowok faját, ajándékot kaptak Tőle. Fejlődtek, és erősebbek lettek, magasabb szintre léptek. Ellenben mi volt az, amit a jelenlegi Úrtól kaptak? Félelmet, és talán egy hazugságot, miszerint visszafejlődhetnek. Mégis, Karasu inkább tekinti a hollowot vezérnek, mint Aizent, hiszen még is egy fajból származnak. Talán neki is akar bizonyítani, lehet ezért keresi tudat alatt a harcot, hogy megmutassa az erejét, hogy elismerjék.
Vélhetőleg a szavak megtették a hatásukat. Mert az espada reagált, milyen ostoba, hogy ha csak ennyi képes arra, hogy felingerelje. Elragadják az érzelmek, figyelmetlen lesz, és hibákat vét. S így árulta el az egyik gyengéjét, miszerint elég Slarint pocskondiázni, és már is rálép a vesztesek ösvényére. S milyen rendes, az élettelen shinigamit is eldobja. Nem lepi meg, ha meg akarnak minket ölni a fekete ruhások. Ha már a kajával is így bánnak, lehet tényleg megérdemlik páran a halált. Az eddigiek alapján ezt az espadát is azok közzé sorolná, akiknek jobb lenne újjá születni.
- Én pedig nem hinném, hogy egy olyannak, mint Te, joga van az egyjegyű szám viseléséhez. Ja, és tegyél akkor ellene, hogy kimondjam a nevét annak a gyávának.- gúnyosan elvigyorodik, és boldogan veszi észre azt a tényt, hogy ellenfele lassabb nála, nem sokkal, de ahhoz elég, hogy a mozdulatait le tudja követni. Így a vágást is képes hárítani. Orgo legfelső pengéjének a tetejével akasztja meg a támadást, majd felfelé nyomja a kaszáját, és hátraugrik. Hasonlóan a Diego néven bemutatkozó espadához. Akkor már a névhez arcot is tud társítani. Hallotta, hogy ez a neve az új espadának, csak éppen az arcát nem ismerte. Mivel nem szolgál egy espada alatt se, így az újak létezésének nem tulajdonit akkora jelentőséget. Ha csak azt nem veszi annak, hogy gyakorta szidja őket. S ismételten itt a farkasszemezés.
- De marhára lekezelő vagy. Nem rég még Te se voltál más, csak egy arrancar. Úgy látom, ahogy rangot kap valaki, azzal az is jár, hogy egy pöcs lesz. És mit is akarok? Nehéz kérdés, csak unatkozok, és kerestem valamit, amivel lefoglalhatom magamat, és már meg is találtam, és ha már így történt, akkor gondoltam megmutatom, hogy egy arrancar is bealáz egy espadát.- ellazította a bal karját, Orgot pedig továbbra is a jobbjában fogta. Balját a hasfala elé hajlította, majd kicsapta oldalra, a mozdulat közben elsőnek a kunai hegye bukkant elő a tenyeréből, majd az egész, végül elhagyta azt, és a végéhez rögzült lánccal elindult Diego lába felé. Azért így végezte el a mozdulatot, mert meg van arra az esély, hogy rátekeredik a bokájára, és egy rántással megfordul vele a Világ, és sikeresen képes lesz magához rántani Vex, akkor pedig Orgoval kegyeskedik megpróbálni Diego mellébe egy lyukat vágni, vagy legalább is felszántani a bőrét. Ám természetesen az is benne van a pakliban, hogy elkerül a láncot, arra az eshetőségre is számít Karasu. Ha ez megtörténne, akkor elrugaszkodik a homoktól, és sonidoval felgyorsulva indul el Diego felé, a láncot pedig megszünteti, jelenleg nincs rá szüksége. Érkezéskor pedig, jobb vállától indított, lefelé ívelt vágással szeretné összekócolni Diego mellkasán a szőrzetet. Ám ennyinél még nem állt meg, feltehetőleg nem olyan ostoba az ellenfele, hogy egy ilyen egyszerű, és kiszámítható vágást bevenne, nem is az volt a célja, csak annyit akart elérni, hogy lefoglalja egy pillanatra. A lényeges támadás ezután következik. Balját kifordítja, egyenesen Diego gyomrára céloz vele, szélesen elvigyorodik, majd kimondja a technika nevét.
- Tsuru Hankei. - ilyen távolságból elég biztosra veheti, hogy a bénítás sikeres lesz. Siker esetén gyorsan hátraugrál, majd egy cerot kezd el létrehozni. Túlságosan sok ideje nincsen, ezért se lesz tökéletesen erős a támadása, ám ezen már nincs ideje gondolkozni. Lassan lejár a technikának a hatása, ezért ellövi a kék energiasugarat. Remélhetőleg éppen a megfelelő időben ahhoz, hogy még találjon is.
Persze itt is előfordulhat az, hogy a Tsuru Hankei nem volt sikeres, ez esetben is hátrál, és használja a cerot, csak éppen a homokra céloz vele, hogy felkavarja azt, így elrejtve a jelenlétét, míg kitalál valamit.

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Kedd Aug. 07, 2012 3:29 am

Rendkívül meglepő, hogy az arrancar képes volt teljesen blokkolni a támadásomat. Ez talán még senkinek nem sikerült azóta, hogy megugrott a lélekenergia szintem, a pengémet vagy elkerülték, vagy legalább minimális sérülést beszereztek a találatkor. Úgy tűnik, hogy a numerós ért a fegyverforgatáshoz, nagy kár, hogy fegyver helyett olyan eszközt használ, amit a mezőgazdasági munkákhoz használtak. Persze az igazi hátrányai az eszközének alakzatban mutatkoznának meg, így talán még képes lehet egyenlő félként forgatni a kardom ellen, legalábbis egy ideig.
-Ezt még be kellene bizonyítanod-a Slarinra tett megjegyzésre nem reagálok ezúttal, majd akkor fogom elszámoltatni, ha a lábaim előtt fog heverni. Akármekkora lélekenergiája van, akármennyire lehet hasznos katonája Las Nochesnek, ha rátámad a feljebbvalójára, nem más, csak selejt. Egy kutyának, aki megharapja a gazdáját, pusztulnia kell.
-Ha letettél valamit az asztalra, talán elgondolkozom rajta, hogy máshogy szólítsalak, addig csak egy vagy a közkatonák közül.-a további mondandója ismét meggyőz arról, hogy nem több egy veszett korcsnál, aki már elfelejtette, kihez is tartozik hűséggel. Abból, amilyen tiszteletlenül beszél az Espadáról, világosan leszűrhető, hogy nem tisztel senkit sem a feljebbvalói közül. A hangja ugyanakkor ismerős nekem, emlékszem rá a trónteremből, ő mintha a Sethhez hűek táborából lenne. Elképzelhető, hogy tényleg kémkedni jött utánam?
Nem kerüli el a figyelmem a mozdulata a mozdulat, amit a bal kezével csinált, úgyhogy amikor támad a lánccal, hátrébb sonidozok, és ha túl közel kerülne, a kardommal csapnám félre. Ugyan egy ilyen szintű támadást ki tudtam volna védeni anélkül, hogy egy lépést is teszek, nem biztos, hogy egészséges rám nézve, ha érintkezek azzal a lánccal. A támadását Áspiddal megakasztom, a kard pengéjét az első és a második kaszapenge közé ütve. A fizikai ereje tényleg lenyűgöző, ha ilyen erővel odacsapok egy átlagos numerósnak, a kardja kirepül a kezéből.
A technikájára kicsit megkésve reagálok, arra van csak időm, hogy az arcához emeljem a bal kezem, és megkínáljam egy barával, de a technika hatása így is érvényesül. Olyasmi érzés, mint egy kidou kötés, de jóval erősebb azoknál a nevetséges kis semmiségeknél, amit az átlagos shinigami tisztek dobálnak, ezt nem tudom azonnal megtörni pusztán azzal, hogy megmozgatom azokat a testrészeimet, amiket igyekeztek lekötni. Jobb híján megemelem a lélekenergiám, de a kötés így is kitart két-három másodpercig, csak utána törik darabjaira. Rendkívül erős, ha egy Espadát képes volt ilyen hosszú időre megkötözni.
Miután megtörtem a technikát, felemelem a bal kezem, és felkészülök rá, hogy ellőjem a ceromat, így blokkolva az ellenem használt energiatámadást. Nagyjából egy időben lőjük ki a ceroinkat, melyek összeütközve heves szélrohamot gerjesztenek a sivatagban, a kék és a zöld egybeolvadásával lilás fénybe borítva a sivatagot. Végül azonban őszinte megdöbbenésemre egyre sötétebbé válik az árnyalata, az energianyaláb a végső elhalás előtt elér engem, és bár könnyedén blokkolom a szabad kezemmel, a legyengült, kék színű cero így is enyhén megpörköli a ruhám ujját, a kezemet borító hierro egy része pedig füstölögve száll el, ahogy az ellenséges lélekenergiával kioltják egymást.
-Érdekes. A lélekenergiád eléri az Espada szintet, mégsem vagy a legerősebb 10 között, annak ellenére sem, hogy már régóta nem vagyunk meg teljes létszámban. Vajon mi az, ami hiányzik belőled? Vezetőkészség? Intelligencia? Az, hogy a király előtti megalázkodásod sem tette lehetővé, hogy egy legyél közülünk, azt jelenti, hogy jelentéktelen vagy.-a mondandóm végén felemelem a kezem, és Vexre mutatok vele. -Cero Ouroboros.-a kezemből kicsapódó bíborszínű energia elsöpri a füstöt, és a térdei köré tekeredő, önmagát felfaló kígyó formájában jelenik meg. A különleges cerom talán elég erős hozzá, hogy letépje a lábait, ha sikerül összeszorulnia, de sokkal valószínűbb, hogy felugrik a levegőbe a robbanás létrejötte előtt. Ebben az esetben én is utána ugrok, és a sonidommal megpróbálok fölé kerülni, és onnan támadok rá teljes erőből, az impetu reiterativoval felerősítve a két kezes kardcsapásomat. A támadással az elsődleges célom, hogy nekivágjam a földnek, persze nem számítok semmilyen eredményre, elvégre egy ilyen ellenfelet nem lehet alacsonyszintű támadásokkal súlyosan megsebezni.

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Csüt. Aug. 09, 2012 2:03 am

Habár sikeresen kivédte Vex Diego támadását, de sajnos arra kell következtetnie, hogy nagy fizikai erővel rendelkezik ez az espada. Okozhat némi gondot, akkor is, ha Karasu némileg nagyobb erőt képes kifejteni.
- Beképzelt barom, Rävot nem öltem meg, de lehet most kivételt fogok tenni, és levágom azt a padlizsán fejed. És a fel nem tett kérdésedre a válaszom, igen, egy espadát már levertem.- nincs beképzeltség a hangjában, vagy önelégültség, tényként közölte. Nem jelent sokat a rátetovált szám, ami számít, az erő, és az akarat. Habár ez némileg ostobaság, lehet akármekkora akaratunk, ha egy jóval erősebb fél ellen harcolunk, ott nem számít az akarat, nem számít, hogy milyen hősies dumát mondanak, csak az erő számít. Az akaratnak itt van lényege, amikor két olyan személy találkozott, akik ereje nem túl nagymértékben tér el egymástól.
Undor ült ki Karasu arcára, nem Diego szavai miatt, hanem azért, mert minden egyes szavával Vex igazát támasztja alá, hogy ez az espada se más. Egy beképzelt marha, akinek egy alapos verésre van szüksége.
- Mióta vagy espada? Nem olyan régen, és már is elfelejtetted, hogy honnan származol? Közkatona voltál, csak úgy, mint mindenki más, és azt hiszed különb vagy, mint Én? Na ne röhögtess már, azt hiszed különleges vagy, mert espada lettél? Öregem, manapság több váltás van az espadában, mint ahányszor gatyát cserélnek az emberek.- lenézéssel teli volt a hangja, szinte köpte a szavakat. Ez az espada is belépett abba a táborba, amit soha nem fog tisztelni Vex, sőt, egyenesen felírja a fekete kis könyvecskéjébe, azok mellé, akiket gyűlöl, és ha nem muszáj, akkor ne tartózkodjon egy légtérben vele.
Habár a láncos támadása nem érte el a kívánt hatást, pontosabban annyira volt jó, hogy az ellenfele hátráljon, lényegtelen, mert sajnálatosan az se volt hatásos, amivel egyenesbe akarta hozni Diego mellkasát, de a harmadik lépés már sikeres volt, igaz, némi ára is volt ennek, de az a kis arcpír nem túl fontos, majd ken rá Bepantent. Az idő elég volt arra, hogy egy ceroval támadjon, csak hát az espada sikeresen kiszabadult, és viszonozta a cerot. Shounenbe illő jelenet volt, a két energia találkozott, egyé váltak, egy harmadik szint alkottak, de végül a kék lett a dominánsabb, és ha nem is tökéletes erővel sikerült elérnie a célt, akkor is hasznos volt. Kiderült, hogy a hollow támadásaiknak az ereje is eltérő egymástól. A ceroja biztosan gyengébb, mint Karasunak.
Hiába gagyog, Vex is felemeli a kezét, és tátogni kezd az ujjai segítségével. Kinyilatkoztatta a véleményét, hogy nem érdekli az, amit mond. Legalábbis provokálás szinten nem.
- Eléri? Lehagyja az espadákat, és nem kéne többes számban beszélned, újonc vagy. Passzolok, hogy mi is hiányzik, de elmondok valamit. Vezetőkészség? Minek? Van néhány csicskásod és ennyi. Az, hogy espada vagy, nem jelenti azt is, hogy Ti irányítjátok Las Noches egész seregét. Intelligencia? Na persze, majd pont az kell, nem látnám, hogy olyan de okos lennél, szóval majd szépen leszopod a faszomat a hülye indokaiddal. A végére pedig, elhiheted, ha úgy döntenék, hogy lelépek innen, az igen is elég érzékenyen érinteni a seregünk erejét.- jókedve volt végig, ahogy ezt mondta, majd tekintetét inkább arra a kígyóra irányította. Ami nagyon kedvesen a lába felé kezdet haladni.
~ Nocsak, azt hiszem, kellemetlen lenne, ha elkapna azzal a ceroval. Tehát az elkerülés az egyetlen lehetőségem. Csak merre? Ha oldalra akarok kitérni előle, akkor még mindig képes lenne követni, a hátrálás jó lehetőség, nem hiszem, hogy képes a végtelenségig követni. Ám mi van, ha az a célja, hogy mozgásra kényszerítsen? Akkor a legértelmesebb lehetőség az lenne, ha a levegőbe akarna zavarni. Hm, adjuk meg azt, amit akar.- szélesen elvigyorodik, a fogaskerekek dolgoztak. S a jelek szerint úgy történtek a dolgok, ahogy eltervezte. Várta már Diegot és amikor megjelent előtte, akkor láthatja Vex gúnyos vigyorát, és hallhatta a támadás nevét.
-Blanco carbúnculo.- materizálódik a védelemre szánt pajzs, ami csak éppen annyi ideig bírta ki, és lassította Diego támadását, hogy Karasu Diego felé sonidozon és létrehozza a következő technikát.
- Otokifuku.- leginkább egy sikolyra hasonlít, amikor a szél süvítve viszi tovább a holtak sikolyait. Ilyen távolságból kicsi az esély arra, hogy levédje, és ha célt talál, akkor ismét megbénul egy rövidebb ideig. S ezt az időt ki is használja Karasu.
- Lámina recurrente.- a technika elhangzása után pedig Orgoval megkísérli végigszántani Diego hátát. Lapockától-lapockáig, mind a három pengéjével, amik ha találnak, akkor a három penge egyre beljebb és beljebb marnak. Így okozva nagyobb és biztosabb sérülést. Sikertől függően vagy függetlenül Karasu ismételten hátrálni kezd, kell némi távolság, de mindvégig gúnyosan vigyorog Diegora, sőt, ha sikeres volt a stratégiája, akkor még ki is röhögi.
- Na, ez elég meggyőző volt? Ne becsüld alá a közkatonákat, mert a végén még letolt gatyával kapnak el.- Orgot a vállán pihenteti és várja, hogyan is folytatódik tovább. A kis ráhelyezett meglepetést pedig, még nem használja fel. Eljön még annak az ideje.

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Szer. Aug. 15, 2012 5:19 am

Összehúztam a szemem a férfi állítására, miszerint legyőzte a harmadik Espadát. Ugyan harcolni még nem volt szerencsém vele, de az biztos, hogy a közelharcban talán ő az egyik legképzettebb, ha nem a legképzettebb. Nem hiszem el, hogy az arrancar igazat mondott, még azt sem biztos, hogy elhinném, hogy túlélt egy csatát ellene.
-Tegyük fel, hogy igaz, amit mondasz. Ebben az esetben miért nem lettél Espada?-nem tudom felfogni, hogy ha valaki jobban harcol a harmadik legerősebbnél, miért ne kapná meg legalább a kilences számot, még akkor is, ha nincs semmilyen hasznos képessége a brutális fizikai erőn kívül. Ez csak egy újabb bizonyíték rá, hogy nem igaz, amit mondott. Persze ha az lenne, az sem jelentene semmit, nem törvényszerű a vereségem akkor sem.
-Tévedsz. Tudom, hogy különb vagyok, mint te. Nem szorulok visszajelzésekre, tisztában vagyok azzal, mennyit érek. Te viszont a találkozásunk óta arról fecsegsz, hogy annyit vagy többet érsz, mint én. Ha így lenne, nem lenne szükséged a megerősítésre-el kell ismerni, számtalan arrancar rendelkezik tekintélyes lélekenergiával az Espada tagjain kívül is, ő talán a legextrémebben kiugrók közé tartozik, de valószínű a jelleme nem teszi lehetővé, hogy rá lehessen bízni egy nagyobb küldetés végrehajtását.
Hófehérke hiszti rohamát mosollyal az arcomon hallgatom végig. Nincs semmi szégyellnivaló vagy meglepő abban a szóhasználatban és az alapvető viselkedési jegyekben, amiket fel lehet fedezni a szavaiból, egyszerű, általános arrancar jellemvonások a rövid türelem a sértésekkel szemben, a beképzeltség és a rendkívül változatos szókincs. Pontosan úgy viselkedik, mint akármelyik numeros. Úgy tűnik, érzékeny pontjára tapintottam, eléggé megsértődött.
Ahogy arra számítottam, felugrott a levegőbe a cerom elől, ahová én azonnal követem azzal a célzattal, hogy visszaküldjem a földre, és esetleg megszabadítsam valamilyen testrészétől. Az arrancar azonban időben felállított valami pajzstechnikát, ami miatt nem tudtam megvágni. Amikor a pajzs szertefoszlik, akkor látom csak, hogy ezzel csak elrejtette a kötőtechnikát, amit már láttam Elizianától is. Túl közelről támadott meg, úgyhogy nem tudtam teljesen elkerülni, ráadásul a sugara sokkal nagyobb, mint a Quinta Espada hasonló technikájának volt.
Ezután Vex mögém sonidozik, és bár annyira tudok mozogni, hogy felé forduljak, és beletegyem a kardomat a támadásába, a bal vállamat így is megvágja. Mielőtt megtörténne a második támadás is hátrébb sonidozok, és földet érek. A penge valószínű megkarcolta az izmokat is, nem csak a bőrt tudta felhasítani, bár ez még nem zavarna a karom használatában, ráadásul a vérveszteség sem jelentős. A legnagyobb probléma igazából az, hogy elszakadt az egyenruhám.
Miközben hallgatom az arrancart, az Ángelculebra nevű technikámmal teszek egy fehér kígyót a vállamra. Egy ekkora sérülést ugyan csak két-három másodpercig tart meggyógyítani, de így is fennáll az a veszély, hogy közben megtámad, úgyhogy több alkalommal nem kellene használnom magamon. A technika komoly hátulütője, hogy a gyógyított nem tud közben semmiféle reiatsu-kezelő képességet használni, de mivel most beszél, és látszik, hogy nem akar mozdulni, van időm ellátni a karcolást, ami néhány másodperc alatt tökéletesen gyógyul, a kígyó pedig eltűnik.
-A képességeim elsősorban a gyógyításra irányulnak, nem túl hatékonyak egy harc közben, de ilyen szintű támadásokkal nem fogsz megsebezni.-unom már, hogy ilyen nevetségesen egyszerű technikákat használ, egy pillanatra átfut a fejemben a gondolat, hogy talán kezdjek el Ressurecciónt használni, azzal rákényszeríteném, hogy valami komolyabbat mutasson, a gyenge technikáit egyszerűen elnyelném, de egyelőre nem érzem szükségét. Én még szinte semmit nem használtam, csak a kardomat.
-Ojo di Serpiente!-a szemeim kígyószerűvé változnak, ahogy aktiválom a technikát, és azonnal megidézek tizenkét zöld bambát, melyek nagy sebességgel elkezdenek Vex felé kúszni. Persze tisztában vagyok vele, hogy valószínű pár másodperc alatt végez az összessel, ez csak elterelés volt, közben Vex fölé sonidozok nagyjából öt méterrel.
A bal kezemet a vállamhoz emelem, két ujjammal letörlöm róla a vért, hogy összemixelhessem a reiatsummal. Az így létrejövő cero szintén zöld színben kezd el létrejönni, de sokkal világosabb annál, amit általában lövök. Amikor már úgy érzem, hogy kész, Vexre mutatok a bal kezemmel.
-Gran Rey Cero-a támadás mindenképpen lefoglalja egy időre, ha másért nem, hát azért, mert kitérés közben elkapja a lökéshullám, és enyhén arrébb dobja. Ez alatt van időm előkészíteni az igazi támadásomat, amihez mind a cero, mind a kígyók csak elterelés voltak. Az Ojo di Serpientével idézek tíz parlagi viperát, melyeket leküldök a föld alá, és parancsot adok nekik, hogy harapjanak egymás farkába, és hozzanak létre egy kört. Nagyjából hat méter átmérőjű kört tudok létrehozni, ha abba belelép, már csak a szemébe kell néznem a legyőzéséhez, újra fogja élni az összes fájdalmát pár másodperc erejéig. A technika nem öli meg, de ha ezt használom rajta, biztosan sokkot kap. Ebben az esetben már nem engedhetem el élve, úgyhogy adok neki egy utolsó lehetőséget.
-Ha valóban úgy gondolod, hogy erősebb vagy az Espada tagjainál, ennek a harcnak nincs értelme. Csak annak kell bizonyíték, akinek nem biztos a tudása.-egyértelműen felajánlottam neki, hogy fejezzük be a harcot, ha használnom kell a Rasgón di Serpientét, már nem hagyhatom életben, addig vagyok képes cselekedni, amíg nem tudnak arról a technikámról. Ha Seth rájön, semmilyen ütőkártyám nem marad, amivel megölhetném, ha esetleg úgy alakulna, hogy félre kell állítani Las Noches érdekében.

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Csüt. Aug. 16, 2012 6:15 am

Igazán kezdi idegesíteni az espada, eddig játék volt az egész, de most már az a hatalmas egoizmus nagyon is zavarja Vexet. Semmi oka nincs rá, megkapta a számot, ennyi. Tett azóta valamit? Valami olyat, ami említést érdemel? Nem, akkor járjon a pofája, ha valami hősiest is véghez visz. Pontosítva hősies Las Nochesre nézve, pont úgy, ahogy Karasu, és Adora tette. Igaz, közvetetten, de azzal, hogy kicsesztek Hakuboval, vagy mi is volt a neve, mindegy is. Azzal, hogy nem kapta meg az a shinigami a szállítmányt, nem volt képes az über seregével szétkapni mindent. Tessék, itt is volt egy nemes cselekedet, tehát be lehet kapni, de golyókig az olyanoknak, mint ez az espada. Beképzelt, ostoba barom… spenótfej, és ismételten kezdi az egészet. A kérdezősködést, olyan kérdést tesz fel, amire Karasu se tudja a választ, ám valamit biztosan tud. Megpályázza a szabad helyet, de ha nem kapja meg, akkor nagy az esély arra, hogy nincs itt keresni valója. Nem fogadják el, nem ismerik el, nem tisztelik, nem a barátai. Ha nem kap rangot, akkor az erejére sincs szükség, inkább csatlakozik Lanvenhez, meg akad még két személy, akikhez tartozik. Bár ott se remél többet, de legalább lesz egy hely, ahol biztonságban tanyázhat. Legalábbis addig, míg nem lesz szüksége Las Nochesnek Karasura, ha már a "társainak" nincs, az otthonának, még lehet.
- Talán azért, mert az espadába azok kerülnek be, akik jól nyalnak segget, vagy talán Slarin szépen leszopta a főnököt és már meg is kaptad a rangot, sőt, lehet a legtöbben így kapták. Biztos fényesre is nyalta. – válaszolta unott, és közönyös arccal, habár lehet, sőt, biztos, hogy nem volt igaz, de az már kiderült, hogy ez az espada nem szereti, ha Slarint becsmérlik, így ismételten hibázhat.
S a mostani szavai némileg célt érnek, legalábbis egy-két apróbbat rángat Vex szeme sarka, de inkább nyugalmat akar erőltetni magára. A lelkében dúló harag óceánját szelídíteni kell, csendes kis tavacskává, mert ha nem teszi meg, hibákat ejthet, és az fájdalmas egy élményt okozhatna. Inkább szavak formájában adja ki a haragját.
- Lónak a faszát vagy különb. Csak gyengébb vagy, ennyiben térsz el tőlem. Nem szarsz jobb szagút, nem eszel mást, mint én, sőt, benned is megvan az üresség érzése. És még valamit tudatnék veled, bár nevetséges, hogy espada vagy, és ezt nem tudod. De a számoknak nincs nagy jelentősége, lehetsz a hatos, vagy a kettes is akár. Nem az erőd miatt vagy a hatodik, csak, mert az volt az egyik szabad, és ennyi az egész. Szánalmas vagy, ha azt gondolod, hogy a hatodik legerősebb vagy. - szinte méregként folytak ki a szavak az ajkán, hiába, ez volt az igazság. Hogyan jött erre rá? Mert Diegot beleszámolva, már négy espadával harcolt, van némi tapasztalata ez erejük terén. S reméli, hogy rádöbben ez a farok, hogy igazán jelentéktelen Las Noches társadalmában, hiszen espadák jöttek, és mentek is, de Karasu még mindig itt van. Stabilan, egy beosztásban, és amikor ismét újak lesznek az egyjegyűek közt, akkor is jelen lesz. Ám ráér ezzel foglalkozni, még akad egy kis dolga.
Diego egy olyan ellenfél, aki ellen kicsit taktikázni is szükséges, hát annyi baj legyen, így is bejött az, amit elgondolt. Levegőbe akarták csalni, és természetes, hogy megpróbálták levágni, a megfelelő óvintézkedéseket. Pajzs, bénítás, majd vágás. Habár nem sikerült tökéletesen, de így is sikert ért el. Bekaphatja Diego, ha tényleg több lenne Karasunál, akkor már eddig se ért volna el az arrancar, és tessék, az első vér nem Vexé volt. Pont ellenkezőleg, az első sikeres vágás érdemét megszerezte. S most egy kisebb beszédet ad elő, nem zavartatja magát, míg valami ügyköd Spenótfej, hogy jönne Popey és zabálná meg.
- Érdekes, az enyémek pedig pont az ellenkezőjére képesek. Leginkább a harcban veszem hasznukat. Csak ellened nem hiszem, hogy szükséges használni, még nem. Mert eddig te se mutattál semmi extrát, így neked se sok esélyed van a sérülések okozására, Doki.- a hangulata elég gyakran változik, most éppen átesett a jókedvbe, ezért vidámak voltak a szavai. Félmosolyra húzódik az ajka, amikor megjelennek a kígyók. Ez se volt valami okos támadás, sejti, hogy ennek is lesz valami mögöttes tartalma, de ezzel nem foglalkozik, inkább megvárja, míg közel érnek a kis csúszómászók, majd két vágásból elintézi őket. S hallja azt a támadást, amire mindig is kíváncsi volt. Vigyorogva néz az ég felé, és Diego felé. Széttárja a karjait, és beleröhög Diego arcába.
- Na rajta, ne kímélj, adj bele mindent, Captain Planet. - lehunyja a szemeit, a karjait az arca előtt keresztezi, és engedi, hogy elnyelje a zöld energia. Fáj, pont ahogy gondolta, fájdalmas, de nem valami halálos, sőt, nem hiszi, hogy komolyabban is ártani fog ez a támadás. Arra jó volt, hogy némileg megpörköljék, és talajszintre vigyék, csak nem vízszintbe. Félig térdelve igaz, de kibírta, és mikor elenyészik a homok, már csak görnyed, és vigyorogva nézi Diegot, pár verejtékcsepp pedig alászáll az orra hegyéről. Némi nyálat is kiköp, mielőtt beszélni kezdene.
- Ez volt az espadák egyik legerősebb támadása? Nevetséges, nagyon nevetséges. A felajánlásodra pedig itt a válaszom.- hátrább kezd ugrálni, ahhoz, amit tervez, szükséges a távolság.
- Claro de luna.- halkan mondta ki a technika nevét, bízva abban, hogy szájról nem tud olvasni Diego. A sarló Diego mögött ölt alakot, de még nem kapja el a lábait, előbb még hátra van valami más.
- Lluvia.- Vexből egyenesen felszállnak az égbe a gömbök, és most utasítja a gondolatával a Clarot, hogy fogja össze Diego lábait, akadályozva meg a mozgását, és a Claronak kiadott parancs után, azonnal az összes Lluvia gömböt Diegora küldi, egész testesen. Kész mázli, hogy olyan gyorsak, mint Vex, így hamar odaérnek, és szerencse esetén, elég fájdalmas érzésben lesz része az espadának, ha az összes gömb talál. Sőt, ez már nem csak elszakítja a ruháját, inkább lerobbantja róla azt, és visz vele némi húst is, amit meg nem, azt megsüti.

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Csüt. Aug. 16, 2012 12:15 pm

Rendkívül dühítő a hangnem, amit ez a féreg meg mer engedni magának, amikor Slarinról beszél. Ezúttal nem veszem olyan érzékenyen, mint első alkalommal, elvégre csak provokáció, de az biztos, hogy ezt nem fogja megúszni. Most, hogy már nincs itt, sokan olyan bátrak lettek, amikor Slarinról van szó, úgy beszélnek róla, mint egy szánalmas vesztesről, csak akkor halkítják le a szavaikat, amikor az Espada tagjai a közelben vannak, ugyanis szinte az összes Espada a szolgája volt. Semmi sem bizonyítja jobban az erejét, mint hogy a jelenlegi tíz legerősebb nagy része az ő alárendeltje volt. Ez az ostoba, sunyi kis féreg sem fogja megúszni azokat a szavakat.
Az, hogy mennyire elemére sikerült tapintanom, mosolyt csal az arcomra. Attól, hogy a teljes kulturális eszköztárát megvillantja, még nem változtat a tényen, hogy maga is tudja, nem ér semmit. Aki kételkedik magában, soha nem lehet senki, csak egy szánalmas vesztes, örökké kiaknázatlan lehetőségekkel.
-„Igazad van.”-egy gúnyos mosolyt villantottam az arrancar felé, jól lehet, továbbra is ott bujkált a szememben a harag, amit a tiszteletlensége Slarin irányába váltott ki. -Miért van rá szükséged, hogy kimondjam ezeket a szavakat? Miért akarod bebizonyítani, hogy felér az erőd egy Espadaéval? Miért próbálsz megerősítést nyerni valakitől, aki állítólag gyengébb nálad? Talán, mert a lelked mélyén már elfogadtad, hogy alacsonyabb rendű vagy, és azért foglalkozol másokkal, hogy erről eltereld a gondolataidat-azon kívül, hogy próbálom szítani a haragját, nem üres provokációnak szánom a mondandómat, a szavaiból egyre inkább érzem az irigységet, és talán a vágyat is, hogy elfogadják, ami egyértelműen azt jelenti, hogy önmagát nem fogadta el.
-Túlzottan sokat foglalkozol másokkal, pedig előbb saját magaddal szemben kellene bizonyítanod. Egyébként igazad van, tényleg azért kaptam a hatos számot, mert az volt szabad. Lehet, hogy gyengébb vagyok, lehet, hogy erősebb, de ami sokkal lényegesebb ennél, hogy mindig tudtam, mit akarok. Azt, hogy te mit akarsz, nem csak én nem tudom, hanem te magad sem-miután Vex kikerülte a ceromat, és a várt eredménnyel ellentétben én sérülök meg, kapok némi rövid tájékoztatást a képességeiről, ami vagy igaz, vagy nem, esetleg olyan féligazság, mint amit én mondtam magamról. Lényegtelen, nem fog legyőzni valaki, aki nem hiszi el magáról, hogy képes rá.
A cerom, a várakozásommal ellentétben telibe kapja az arrancart, de érzem, hogy egyáltalán nem sikerült megölni, sőt, valószínű csak kisebb sérüléseket értem el a találattal. Meglepően erős a hierroja, én biztosan sokkal súlyosabb sérüléseket szenvedtem volna el, ha ilyen közelről eltalál egy Espada ceroja. Ettől függetlenül tudom, hogy le fogom győzni őt. Ahogy földet érek, megszólalok, bár nem biztos, hogy hallja, amit mondok egy közvetlen találat után.
-Újabb bizonyíték, még egy sérülést is bevállalsz, hogy megerősítsem, hasonló szinten van a lélekenergiád-ahogy kibontakozik a füstből, látom, hogy tényleg nem sérült olyan nagyon súlyosan, ami csodálatra méltó, bár meglepő, hogy ő lett a domináns lélek a több ezerből. A bizonytalanság halálos bűn a hollowok világában.
-Akkor nem kapsz több lehetőséget. Saero, Áspid!-felesleges tovább húzni az időt, kezdem nagyon unni, hogy folyamatosan ezeket az alacsonyszintű technikákat használja ellenem, ha pedig nem veszi komolyabbra, soha nem fogunk végezni. A technikái hasonló szinten vannak, mint az enyémek, én pedig nem akarok örökké harcolni ezen a helyen valaki ellen, aki csak testben Espada, lélekben numerós.
Az átalakulásom közben kapok egy általam is ismert alacsonyszintű kötést, ami a lábamra fonódik, majd a Sirenia által is ismert bara technikát használja. Azonban egyik technika sem túl erős, a Comedor de Dolorral megetetem a lezuhanó barákat egytől egyik, a fegyvert alkotó kígyók éhesen kapkodnak az energiagömbök után, növelve a fegyver méretét egy kicsivel, majd megteszem ugyanezt a holdsarlóval, ami a lábamra csavarodott. Elég hasznos időpontot választottam az átalakulásra, hogy rögtön növelni tudtam a fegyverem méretét.
Miközben a fegyverem alkotó kígyók lassan elkezdenek táplálkozni Vex fájdalmából, amit a cerom okozott, tovább növelve a méretet, megmozgatom a testemet. Ugyan egyetlen sérülésem sem volt a Ressurección aktiválásának pillanatában, mégis kellemesebb érzés az igazi alakomban lenni. Kígyószerű szemeimet a fehér hajú arrancarra emelem, és újra rámosolygok.
-Jó lenne, ha mutatnál valamit, különben nem tudlak meggyőzni róla, hogy erős vagy.

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Csüt. Aug. 23, 2012 4:36 am

Nehéz eldönteni, hogy ki is a szánalmasabb? Karasu a bizonyítási vágyával, vagy Diego az oktalan beképzeltségével? Nehéz kérdés, bár talán egy olyan valaki, aki csak el akarja magát ismertetni, az még némileg tiszteletre méltó is. Ám egy olyan személy, akinek nincs rá oka, de mégis felsőbbrendűnek képzeli magát, talán jobban rászolgált egy pofonra az élettől, mint bárki más.
A gúnyos mosolyra már nem reagál, engedi ennek a hollownak, hogy magát a helyzet magaslatára képzelje, annál szebb lesz majd a zuhanása. Csak lemondóan sóhajt, majd legyint, miközben Orgo a vállán pihen.
- Nincs szükség kimondani a szavakat, már tudom, hogy ez így van. Te, nem, nem csak Te, hanem az összes espada csak egy gyenge utánzata az eredetinek. Az erőtők nem ér fel hozzájuk. Hogy mondjam, hogy felfogd? Áh, megvan, csak pótlékok vagytok, akiket lehet pótolni, és az életetek csak is Sethtől függ. A véleményem, hogy az ereje Aizenen is túlmutat. Egyet gondol, és véged, majd következik egy új, ennyi az egész. Vagy gyávák lesznek, és meghátrálnak, mint a drágalátos Slarinod.- kölcsönösen egymást akarják ingerelni, míg Diego kicsit bonyolultabban, addig Karasu egyszerűen éri ezt el, csak szidnia kell Slarint. Egyszerűbb dolga van a rangtalannak, sokkal egyszerűbb, és ezt ki is használja.
- Magammal szemben? Kérlek, egy espadát legyőztem, mit kéne bizonyítanom? Te jelenleg csak az unalmam elűzésére vagy jó, másra se. Látod, ezzel is elismered, hogy gyengék vagytok. Nem az erőtöket jelentik a számok, csak hogy éppen melyik volt az üres. S nem, nem lehet hogy gyengébb vagy, biztosra veszem, hogy az vagy. Fizikai, és reiatsu értelemben elmaradsz mögöttem, jelenleg csak a képességeidben bízhatsz. Ha azok jobbak, mint az enyémek, akkor nyerhetsz is, de ha elmaradnak… hát akkor sajnos veszteni fogsz. Persze nem ölhetlek meg, sajnos nem, azzal több bajt hoznék a fejemre, de az nincs megtiltva, hogy félholtra verjelek. - mondta unott arckifejezéssel, ez a harc már inkább kezdett a szavak csatája lenni, rég nem érdekes.- És ebben is tévedsz, tudom mi az, amit akarok. De az, véletlenül se tartozik senkire.- és a harc folytatódott. Néhány kérdés megfogalmazódott Karasuban. Egy ilyen lett volna Slarin egyik beosztottja? Megromlott volna az ízlése annak a nőnek? Lényegtelen már, Slarin elment, és itt hagyta a maradékot. Ocsmány, mócsingos, rágós maradékot.
Karasu hagyta, hogy a cero telibe találja, ennél fájdalmasabb sérülést is elszenvedett már, sőt, még egy shinigami gyengébb, nevesincs támadása is erősebb volt. Ez lenne hát egy espada ereje? Nevetséges, még a ruhája is csak éppen megperzselődött, a fájdalom leginkább annyinak felelt meg, mint amikor emberként megégette a perzselő napsugár.
- Sérülést!? Ne röhögtess már, ez nem volt semmi. Ha nagyon vagánykodni akartam volna, akkor a kézfejemmel is hárítom.- a szájában felgyülemlett nyáltól is meg kell szabadulni, ezért balra köpött egyet. Eddigre már elkezdte Diego felölteni az igazi alakját. Nem nagyon hatotta meg ez az egész Karasut, sőt, a jelen helyzetben elhamarkodottnak tartotta. Gyér sérülések, és már is ezt teszi? Bár mindegy, így is Karasu malmára hajtja a vizet. S amikor Diego felöltötte az igazi alakját, csak egy álmos, unott ásítás volt Karasu reakciója.
- Nem is kell, tudom magamról, hogy az vagyok. És most? Csak ennyire vagy képes? Növelni az a hüllőgyűjtőt, vagy használni is tudod?- Orgot a jobbjában készenlétbe helyezte, míg a baljával provokálóan intett Diegonak. Jöjjön csak, megbirkózik ezzel is a 87-es, habár az a támadás elnyelés kicsit problémásnak látszik, de biztos, hogy megvan a limit, hogy mennyire erőseket képes elnyelni.
S most vajon ismét szemezni fognak, vagy lesz cselekvés is? Karasu a kivárásra játszik, nem fog elhamarkodottan belerohanni egy támadásba se, főleg így, hogy nem ismeri Diego képességeit, egyről is csak sejtése van, vagyis a támadások elnyelésében már biztos, és az talán kapcsolatban van a zanpaktou megnövekedésével is. Mindenesetre várnia kell, várnia, tanulmányozni, és csak is utána cselekedni, addig is marad a védekezés.

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Szer. Aug. 29, 2012 1:01 am

Kezdem unni az ostobaságot, amit a fehérhajú fickó ugat nekem. Ugyanazt a szöveget kényszerülök hallgatni, semmiféle előrehaladást nem látok abban, amit mond. Az Espada így, az Espada úgy, Slarin így, Slarin úgy, meg folyamatosan bizonygatja, hogy jobb nálunk. Túl egyszerűen működik az elméje ahhoz, hogy komolyan vegyem. Talán a lélekenergiája tényleg meghaladja az enyémet, ha azonos lenne, már megöltem volna, a bizonytalanság eltompítja a pengét.
- Egészen eddig azt próbáltad elérni, hogy elismerjelek, pedig aki felsőbbrendű, azt nem érdekli az alsóbbrendűek véleménye. Nem érzed feleslegesnek folyamatosan azt hajtogatni, hogy erősebb vagy? Ha valóban elhinnéd, éppen úgy ostobaság lenne, mint hogy Las Noches fehér, vagy a homokszemek megszámlálhatatlanok, ha valóban tény lenne, nem várnád el, hogy egyetértsek veled. Veled ellentétben cseppet sem érdekel, hogy milyenek voltak az elődeim, a jelen sokkal fontosabb a múltnál.- az tény, hogy Seth parancsol nekünk, bár azt kétlem, hogy erősebb lenne Aizen-samánál, természetes, hogy Las Noches ura irányítja az Espadát. Akármilyen magas beosztásban vagyunk, akkor is Hueco Mundo katonái közé tartozunk.
- Az unalom annak a jele, hogy haszontalan vagy. Ha valóban ilyen nagyra vagy magaddal, és tényleg elhiszed, hogy képes vagy változtatni valamin az erőddel, miért nem teszel valamit? Ha szerinted mi gyengék vagyunk, az még egy ok, hogy te magad tégy valamit, nem gondolod? Ami a képességeidet illeti, bármelyik paraszt képes lengetni egy olyan vackot, ami nálad van- ami a ceroját illeti, valóban elnyomta az enyémet, ebből még akár probléma is lehet, jobb lesz, ha átváltok közelharcra a továbbiakban, és nem hagyom, hogy cerot használjon. A többi technikája már nem veszélyes rám, a kötéseihez használt reiatsu csak engem fog erősíteni, úgyhogy kénytelen lesz megmutatni, hogy mire képes azzal az ócskavassal. Ugyan nem tudom, hogy kellene használni azt a fegyvert, de nem volt problémám tartani vele a lépést, ráadásul a lábmunkája nagyon primitívnek, jóformán teljesen semmilyennek tűnik.
Miután befejeztem az átváltozást, a sonidommal nekiugrottam az arrancarnak, aki, úgy tűnik, nem akarta megtenni az első lépést. Különösen veszélyes közelharci képességem nincs ebben a formában, de persze ezt nem tudhatja, a kígyókról pedig mindenkinek a mérgek jutnak eszükbe. Persze jó pár méreggel rendelkezem, de elsősorban a fájdalomra vannak kihegyezve a képességeim.
Az eredeti méreténél már most tíz százalékkal nagyobb fegyverrel két kézzel indítok balról jobbra egy gyors elsöprő támadást vízszintesen, derék magasságban, majd a jobb vállam fölött átemelve egy teljes erejű függőleges támadást mérek az arrancarra. Amennyiben hátrálni próbál, követem, nem hagyom neki, hogy öt méternél messzebbre kerüljön, így nem tudja megkísérelni egy cero létrehozását.
Néhány támadás után átváltok a fegyver jobb kezes forgatására, és miközben a bal oldalát támadom, az így szabaddá váló bal kezemmel megpróbálom beleszúrni a ruhaujjamból elővarázsolt fekete karót a jobb karjába, amivel nagy valószínűséggel védekezni fog. Ha ezt a mérget bejuttatom a szervezetébe, kétszeresére növekszik minden fájdalma, még erősebb lesz a fegyverem, ráadásul, ha ezután használom rajta a Rasgón di Serpientét, biztos, hogy meghal a sokkhatásnak köszönhetően.
Ezzel csak egyszer próbálkozom meg, ha nem sikerül, akkor visszacsúsztatom a karót a helyére, és megpróbálkozom kihasználni a gyengepontját. Ránézésre szinte nulla a lábmunkája, valószínű teljesen hasznavehetetlen a fegyvere nélkül, úgyhogy elkezdem a fegyveres támadásaimat rúgásokkal vegyíteni, melyekkel a térdét célzom meg. Nem vagyok én sem túl jó pusztakezes harcban, de ha váratlanul éri valamelyik támadásom, talán elveszíti az egyensúlyát. Amennyiben mégsem, el kell kezdenem reiatsu alapú technikákat is használni ellene.

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Csüt. Aug. 30, 2012 1:03 am

- Nem látod a fától az erdőt. Nem felsőbbrendű, nincs olyan, hogy felső, alsó, vagy király, és ász, csak a kártyában. Erősebb, és nem felsőbbrendű vagyok. Mondhatod a marha hasonlataidat, verheted a segged a homokba. Tény, hogy erősebb vagyok. Ami meg azt illeti, a jelen sokkal szarabb a múltnál. Ismertem az elődödet, sőt, valaha a fracciónja is voltam. Még régen, bár már megbántam, hogy valaha is fejet hajtottam egy espadának is.- némi harag ült ki az arcára, Orgot erősebben szorította, az ujjainak a vége kifehéredett. Kellemetlenül érinti, hogy két espada közül a seggre esett, pedig nem akart mást, csak tartozni valakihez. Valakihez, akihez hűséges lehet, szolgálhatja, segíthet neki, ám csalódnia kellett. Nem is csoda, ha némileg negatív érzéseket táplál az espadák irányába, és véleménye szerint, az olyanok, mint Diego, csak rátesz egy lapáttal az egészre.
- Nem, annak a jele, hogy nincs kihívás, ami lekötne. Miért kéne tennem? Az én dolgom lenne? Nem hiszem, megkaptátok a rangot, hát akkor nektek kell tenni valamit. Ezt ne hárítsd másra, legalábbis szerintem.- Orgora tett megjegyzése miatt idegesen rándult meg a szemöldöke, majd felemelte balját, és egy dáma kecsességével intett be Diegonak.- Gondolod? Egy kaszát nehezebb harcban alkalmazni, mint egy kardot. Szerinted miért van minden shinigaminak, és arrancarnak kardja? Mert tömegcikk, és a hülye is tudja használni. Csak csapkodsz vele, és ennyi, még tudás se kell a használatához. Szóval mielőtt kritizálnád, próbáld meg használni.- megforgatta Orgot, majd folytatódott a harc. Ám csak egy rövidebb ideig, mivel Diego feloldotta az erejét. Szánalmasan hamar, de vannak türelmetlenek is, és legalább Diego teszi meg az első lépést.
Az oldalról indított támadását a következőként hárítja. Valójában igen egyszerűen, két kézre fogja Orgot, és függőlegesen kitartja oldalra, így a markolat részével véd, és még rá is tol, hogy kilökje oldalra Diego kardját. Utána pedig Orgot visszarántva vízszintesbe helyezi, így a pengék hegyei Diego felé néznek, míg a végük Karasu hasfalánál állapodnak meg. A következő csapást pedig inkább nem is hárítja, hanem előrelép, belekerülve Diego vakfoltjába, és ismételten rátol Orgora, remélhetőleg egyenesen bele Diego hasfalába, és mivel a markolatot fogja, így oldalra is kirántja, talán okoz egy kellemes kis sérülést. Főleg, mert a kettejük méretkülönbsége miatt, a fentről érkező támadást nehezebben tudta elkerülni, pontosabban, amikor előrelépet, nem a penge, hanem Diego alkarja volt az, ami Karasu vállán állapodott meg. S ha nem is törte el, de biztosan elrepesztette azt. Ám nem volt ideje ezzel foglalkozni, túlságosan közel volt, így hátrálnia kellett, és a védekezésre figyelnie, habár a válla úgy fájt, mintha fizetnének érte.
S mostmár mindketten egykezes harcmodort folytatnak. Vexnek ott a fájdalom, mint ok, Diegonak pedig… passz, lehet fárad a karja, mert a másikkal szokta magának verni. Lényegtelen, mert egy támadás védése közben, valami előkerült Diego ruhájából. Köszönhetően azoknak a kurva ösztönöknek, Karasu emelte a karját, így az a vacak egyenesen beleállt a karjába. Nem ad hangot a fájdalmának, inkább az ajkába harap, és némi vér is kiserdül miatta. Miután elrántotta a karját, szerencsére Diego is húzta, tehát az már eltűnt belőle, csak éppen a fájdalom mintha megnőtt volna. Nem volt mit tenni, aljas dologhoz kell folyamodni, főleg, mert már a lábára is figyelnie kellett. A nyállal keveredett vért egyenesen Diego arcába, pontosabban szemeibe köpte, talán így nyerhet némi időt, és mivel nem hiszi, hogy erre számítottak, így főleg biztosabb a sikerében.
Sonidoval elhátrál, és itt volt az ideje nagyobb fokozatra kapcsolni.
- Digiéralo! Orgo.- aktiválta a zanpaktouját. Elsőnek a homok kezdett kavarogni körülötte, majd a szemek elfeketedtek, és ellepték Karasu testét. Amint elült az egész, ott volt Karasu új alakja. A maszkjának darabjai a teste más-más pontjain jelentek meg, és Orgo is megváltozott. Új alakjában még veszélyesebb lett, főleg, mert a penge már 240cm hosszú, és ívelt, de az igazi veszélyforrást a koponya jelenti.
- Remélem most boldog vagy? És akkor most támadok.- Orgot az arca elé emelte, majd Diego felé csapott vele, igaz, a távolság ott volt, de az elhanyagolható. Főleg mert egy támadását használja.
- Abdominal.- a 240cm hosszú, vörös, félköríves reiatsu alapú támadás megindult Diego felé, Karasu sonidojának a sebességével megegyező gyorsasággal. Ám ez inkább csak csel volt, mert az ellövés után, nagyjából egy másodperc után, Karasu is Diego felé sonidozot. Menet közben csavart egyet Orgon, így a koponya már Diego felé nézett, és amikor már nagyjából két méterre volt az espadától, akkor kilépet oldalra, és ha jól számolta, az Abdominal is mostanában érheti el az arrancart. Nem maradt más hátra, hogy Diego felkarja felé csapjon Orgo koponyájával, és ha belemart a húsába…
- Mordedura.- sikeres találat esetén, hát, Diego igen rosszul járt. A mozgása igen random lett. Ki tudja, mije fog mozogni mi helyet?

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Szomb. Szept. 01, 2012 11:44 am

Kezd komolyan felbosszantani, hogy értelmetlen hülyeségeket kell hallgatnom. Akármit mond, akármit tesz, csak bebizonyítja újra és újra az elfogadás utáni vágyát, hogy nem hisz magában. Túl ostoba hozzá, hogy rájöjjön erre, de már késő megváltozni. Úgy tűnik, szükségem van ellene minden képességemre, ha pedig végül rákényszerülök a Rasgón di Serpiente használatára, nem engedem el élve.
- Az átlagos Espadák soha nem voltak erősebbek nálam, azért tűnik így számodra, mert megnőtt a lélekenergiád, és még mindig valami sokkal magasabbat, elérhetetlenebbet keresel. Ez is mutatja az alsóbbrendűségedet, hiába mondogatod, hogy erősebb vagy, ez nem erről szól. Lehetne kétszer, háromszor magasabb a lélekenergiád az enyémnél, akkor is azt hinnéd, hogy a környezet változott meg körülötted, és továbbra is numerosként kezelnéd magad. Ezért vagy senki- egyetlen harcot sem vívtam még soha ok nélkül, mindig volt valami célom, akár a fejlődés, akár az, hogy az utamban álltak, vagy valami személyes problémám volt az illetővel. Ennek a harcnak sincs értelme, hiába győzne le, nem fog rájönni, hogy ő fejlődött, elfogadná, hogy a világ válik egyre gyengébbé. Tényleg nehéz elhinni, hogy idáig eljutott, vagy, hogy egyáltalán ő volt a legerősebb jellem a gillianban egyesülő hollowok közül. A bizonytalanság, a szűklátókörűség olyan dolgok, amiket a test fölötti uralomért vívott harc során a legjobban kihasználnak a hollowok, hogy maguk alá gyűrjék a vetélytársaikat. Elképzelhető, hogy akkora mázlija volt, hogy csak egy csapatnyi analfabétával kellett versengenie?
- Ha egy numeros kötelességeit végzed csak el, miért várod, hogy másként tekintsek rád, mint a többire? Ha unatkozol, miért nem keresel meg egy nálad gyengébbet, és segítesz neki erősebbé válni? Ha ennyire erős vagy, miért nem segítesz másoknak is ilyen erőssé válni? Éppen ezért hanyatlik Las Noches, mindent csak a vezetőktől vártok, pedig mindenki tehetne valamit a képességeihez mérten. A világ számodra soha nem fog megváltozni, ha te nem akarsz változtatni rajta- külsőre mindenkinek olyan jó bulinak tűnik Espadának lenni, de felelősséggel is jár. Mi felelünk Las Noches jövőjéért, mert senki más nem teszi ezt meg rajtunk kívül. Minden egyes arrancar sorsáért felelős vagyok, közöttük ezért is. Talán ő a tökéletes mintapéldánya azoknak a semmirekellőknek, akik nem képesek tisztelni azokat, akik ezt terhet viselik, csak az eredményeket várják, és az alkalmat, hogy hátba döfhessenek. Mennyire szánalmas.
A támadásaimat úgy-ahogy kivédi, úgyhogy nagyjából alátámasztja azt az állítását, hogy képes bánni a fegyverével, még ha nem is nevezhetem kiemelkedőnek a képességeit. Az oldalról érkező támadásomat blokkolta a fegyvere nyelével, de nem kerülte el a figyelmemet, hogy mindeközben felkészült a visszatámadásra. Szokatlan fegyver, nem is harcoltam még olyannal, aki ilyet használt, de komoly gyengepontjai vannak egy lándzsához képest. Miután támadott vele, sebezhető, ráadásul, ha sikerül a pengéjébe akasztani egy kardot, el lehet venni tőle a fegyverét.
Amikor felém lép, megváltoztatom a vágás irányát, így a fegyveremet alkotó kígyók pont közém és a kasza pengéi közé kerülnek. Kihagytam egy jó lehetőséget rá, hogy sérülést okozzak, ha a vállára csapok az alkarommal, majd hátraugrok, a fegyverem pengéiként szolgáló kígyófarkak biztosan utat szántottak volna a vállába, de elképzelhető, hogy én is megsérülök, és ha feloldja a Ressurecciónját, a sérülései úgyis eltűnnek.
A karót sikerül beleszúrni az egyik karjába, így megnöveltem a fájdalomérzetét. Sajnos elhátrál, úgyhogy nem tudom mélyebbre szúrni, jobb híján kitépem és visszasüllyesztem a helyére. Ha ezután bele tudom csalni abba a körbe, biztos, hogy belehal a technikám hatásába. Ekkor azonban váratlan támadás ér, úgy tűnik, megharapta a száját, és bár félig sikerült becsuknom a szememet, így is kerül belőle egy kevés a véréből. Egyszer én is hasonlóképpen menekültem meg egy szorult helyzetből, bár ott a köpet veszélyessége elsősorban a mérgemben nyilvánult meg, és meg is vakult tőle a nő, nem becsülöm le a súlyosságát. A látásom ugyan nincs veszélyben hosszútávon, ha most megromlik a látásom, nehezebb lesz vele lépést tartani, és talán a technikám sem működik, egyelőre nem tudom, milyen korlátai vannak pontosan.
Amíg a numeros az átváltozással foglalatoskodik, megidézek egy újabb fehér kígyót, aki másodpercek alatt helyrehozza a szemeimben keletkezett kárt. Így nagyjából egyenlő esélyekkel indulunk, egyikünk sem rendelkezik semmilyen sérüléssel, bár azt nem tudom, hogy a mérgem ellenállt-e a reiatsujának. Általában a fájdalomnövelő hatása nem múlik el, bár akin használtam, talán harmadennyi reiatsut sem tudhatott magáénak. Ami őt illeti, tisztában van a képességeimmel, legalábbis azt hiszi, én viszont semmit nem tudok róla. Mostantól mégis távolságot kell tartanom, amíg nem láttam őket.
Amikor meglendíti a fegyverét, egy vörös energiasugár indul felém, elég gyorsan, de a gemelos sonidommal könnyedén kikerülöm ebből a távolságból felfelé haladva, miközben a technika félbevágja a képmásomat. Ellenfelem eközben megjelenik mellettem, és felém csap a kaszával, amit védek a fegyverem pengéjével, és a sonidom segítségével eltávolodok tőle. Valami miatt fordítva fogta a fegyvert, pedig ilyen hirtelen, ebből a távolságból talán bonyolult lett volna ekkora penge elől elhajolni. Vagy valamilyen képességet akart használni, vagy az volt a terve, hogy meglep vele, mindenesetre oda kell figyelnem. Ez egy középtávú fegyver, óriási pengéje van, de ha sikerül bekerülnöm a holtpontjába, tehetetlen lesz vele. Egy darabig még muszáj lesz közelharcot vívnom vele, ha rögtön elkezdem terelni a csapdám irányába, rájöhet, hogy óvatosnak kell lennie. Bár az eddigi teljesítménye alapján talán akkor sem jönne rá, ha rajzolnék egy kört a homokba, és megkérném, hogy azon belül harcoljunk tovább. Földet érek néhány méterrel arrébb, majd megszólalok.
- Eléggé egyoldalú a stratégiád, Karasu Vex. Először vagy valamilyen kötést használsz, vagy távolsági támadással próbálod elterelni a figyelmem, utána pedig jön egy közelharci csapás. Ezzel a taktikával többé egyetlen sérülést sem fogsz ejteni rajtam- elsősorban az ösztöneivel harcol, nem az eszével. Ez technika terén így van jól, és a harcstílusa is veszélyes lenne rám, ha nem nyelném el a reiatsu támadásokat, rendkívül változatosan tudná ezt az egyszerűnek kinéző harcstílust villogtatni, így azonban kevéssé hatékony. Veszélyesnek így is veszélyes, nem lesz egyszerű közelebb kerülni hozzá, ha távolsági és középtávú technikái is vannak, de talán felbosszantom hozzá, hogy eltérjen a valószínűleg jól megszokott harcstílusától. Ha így tesz, hibázni fog.

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Hétf. Szept. 03, 2012 3:40 am

Nagyot ásít, miközben Diego beszél, jelezve, hogy nagyon nem érdekli az, amit mond. Meddő vita lett az egészből. Mindketten fújják a saját igazukat, és tökéletesen feleslegesen. Diego személyében, egy egoista faszra lelt. Tipikusan az a fajta, aki a rang után, elfelejti honnan is kezdte. Szánalmas, de talán majd rá fog jönni, ahogyan arra is, hogy nincs olyan, hogy felsőbb és alsóbbrendű.
- Szerinted senki vagyok, szerintem meg valaki. A nagyság visszaél a hatalmával, midőn azt elszakítja a lelkiismerettől. Nekem még mindig megvan a lelkiismeretem, de szerintem ezzel már nem rendelkezel. Rangot kaptál, mondhatni nagyság lettél, és most mást se teszel, csak visszaélsz a hatalmaddal. S ha átlagos Espadának gondolod magad… hát sajnálom, de szerintem még átlagos se vagy.- bár feleslegesnek érzi ezt mondani, hisz biztosan megkapja majd a szokásos lekezelő választ. Beletörődhetne már, hogy vannak olyanok, akik túl ostobák, és beképzeltek, hogy belássák saját lényegtelen lényüket. S nem Karasu tisztje erről felvilágosítani őket, főleg, mert akárhányszor próbálta, süket fülekre talált.
- Keressek? Miért kéne keresnem? Keressenek meg, ha erősödni akarnak, ennyi az egész. Aki hozzám fordult segítségért, annak segítettem, ahogy tudtam. Nem adhatom mások szájába az ételt. Éppen ezért vagytok vezetők, vagyis lennétek, mert nem tesztek mást, csak ültök a tornyaitokban, és veritek a faszotokat, vagy éppen túrják a pinájukat a nők! Ne gyere nekem azzal, hogy annyi mindent teszel, nagy lószart teszel bármit is! Nem kell eljátszani a hattyú halálát. Szánalmas bagázs vagytok, és igen, ha odakerülnék, szerintem olyan lennék, mint a legtöbben. Tudom, szánalmas, de ez van.- némi ingerültség vegyült a hangjába, de kezdi visszanyerni a nyugalmát. Belátta, hogy hasztalan a beszéd, és felingerelni magát az elhangzottakon. Nem harag a fő jellemző Karasura, inkább a magány. Belemar a lelkébe, kifacsarja a szellemét, és belekergeti az ostobaságba. Csoda hát, ha mindenhogyan el akarja érni az elismerést, elfogadást? Mindegy hogy, csak ismerjék a nevét, ismerjék meg, fogadják el, és talán szeressék is. Oh, csupa ábránd az egész, de nincs mit tenni, ha nem éri el az álmát, a végén úgy végzi, mint az egyetlen barátja, Lanven. Rákényszerül arra, hogy elhagyja az otthonát, és kiszáradva, asszótan, és magányosan fogja végezni, a maradékát pedig egy új személy fogja felfalni, és magáévá tenni az erejét. Ám előtte…
Előtte folytatja a harcot, vagyis jelenleg a védekezést. S habár az apróság, hogy Diego gyomrának a tartalmát a homokra ürítse, sajnálatosan nem sikerült. Ellenfele inkább a védekezést választotta. Sebaj, így is Karasu kötötte be többel, hiszen a karjába valami fekete rudat döftek, és egy enyhén mocskos lépésre szánta rá magát. Szembeköpte az espadát, hogy ezzel nyerjen időt magának, hogy feloldja az erejét, és a harc ismét kiegyenlített legyen. Ám ha sikerülne megharapni, akkor a harcnak vége lenne, és Diego életének is… talán. Nem biztos, hogy megölné, felesleges gondot okozva ezzel magának. Inkább csak kint hagyná a homokban, rábízva a szerencsére.
Az erejét feloldotta, támadt, és sajnálatosan sikertelenül, a Harapás nem jött létre, így hát arra kényszerül, hogy pár métert hátráljon.
- Aha, és azt hiszed, ismét egy kötést akartam alkalmazni? Meg ha jól emlékszem, ez volt a második, hogy így akartam elterelni a figyelmed. Bár megjegyezném, hogy jelenleg nem mutattál semmi jobbat. Meg ne fogadj azért rá, hogy nem fogok. Meg tudod mit? Szavamra mondom, én nem bánom az egészet. Az ember csak egyszer hal meg, és egy halállal mindnyájan tartozunk. Lesz, ami lesz: Aki meghal ebben az évben, az kvitt a jövő évre. Hát akkor játszunk halálig, vagy legalább addig, míg a szélére kerülünk. S most pedig.- elvigyorodik, oldalra fordul, miközben párat előrelép, és Orgoval Diego felé csap. A csapása függőlegesen érkezik, és ha nem lesz védve, akkor Diego arcába vág egy szép kis kanyont. Ám ezzel csak egy célja volt, az, hogy Diego a kardjával hárítson, és ha jól gondolja, akkor a védekezés a következőként fog végbemenni. Orgo pengéjének az éle mögé akassza be majd Diego a saját zanpaktouját, így meggátolni a támadást, és pont ez volt a terve Karasunak, mivel a csapás felénél Abdominalt használ. Ilyen távolságból nem biztos, hogy sikeres lesz a levédése. Ám ha mégis úgy védené, hogy nem akadnak össze a pengék, arra az esetre is készült, mert nem sokkal az Abdominal után még valamit használt. Egyenesen Diego gyomrára célozva vele.
- Tsuru Hankei.- közelről támadni egy saját technikával, ami leköti az ellenség figyelmét, míg egy bénítást használ, és ha sikeres volt a terve, akkor következik a vége. Orgot kiszabadítja, Diego vállába harap, és…
- Mordedura.- persze fent áll annak is az esélye, hogy már az elején inkább elkerüli Diego az egészet, így az Abdominal, és a Tsuru Hankei is csak megy a levegőbe.

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Kedd Szept. 04, 2012 2:49 am

Úgy tűnik, vannak, akik menthetetlenek. Akárhogyan próbálom neki elmagyarázni, úgy tűnik, képtelen felfogni, hogy rossz úton jár, csak mocskolódik, káromkodik, és hajtogatja a saját téveszméit. Nem érzem szükségét, hogy felvilágosítsam, elmondjam neki, mit tettem Las Nochesért, mi az, amit még tenni készülök, és mi az, amit ő tehetne. Már az elején láttam, hogy nem lehet kontrollálni, túl nagy lett a lélekenergiája, és közben elfelejtette, mi a tisztelet, ahhoz viszont messze nem elég, hogy ő maga parancsoljon, és Espada legyen. Még saját maga is elismeri.
- Úgy látom, felesleges minden szó. Csak egy numeros vagy, aki nem képes feljebb emelkedni, a viselkedésével eltaszított mindenkit a közeléből, és most már nem is lehet kontrollálni. Egy irányíthatatlan katona veszélyes Las Nochesre nézve, úgyhogy kötelességem megtenni a szükséges lépéseket. Nem szeretem gyilkolni a saját társaimat, de azt hiszem, ezúttal nincs választásom- ahogy most van, nem alkalmas semmire, nem lehet irányítani, ő maga nem képes irányítani, hasznosnak lenni pedig nem hajlandó, helyette rabolja egy Espada idejét a hülyeségeivel. Ráadásul nem is először, a saját bevallása szerint. Már így is rengeteg esélyt adtam neki, valószínű eddig is csak azért maradhatott életben, mert Seth személyi csicskása. Talán nem fogja díjazni, hogy megölöm az ölebét, de nem kell mindenről tudnia, Las Noches messze van, és soha semmi nem fog előkerülni belőle.
A függőleges irányú támadást sonidoval elkerülöm oldalra, és néhány méterre Vextől állok meg. Talán nem vettem figyelembe, hogy mindössze a harcmánia fontos neki, és valójában az fontos csak számára? Csak egy veszett kutya lenne, akinek elszakadt a póráza? Mindegy, akár így, akár úgy, egy olyan fegyver, ami a szövetségeseit veszélyezteti, szemétre való. Ha nem javítható, nem lényeges, mi okozta a hibát.
- Nem vagyunk emberek, már meghaltunk- kezd elegem lenni az ostobaságból. Ha minden igaz, a kör pont mögöttem van, lassan bele kellene csalnom, és végeznem vele. Persze előtte szükséges néhány elterelő támadás. A jobb kezemmel megérintem a Comedor de Dolor pengéjét, és végighúzom rajta a kezemet, felsértve így a tenyeremet. A fegyver még néhány centiméterrel hosszabbá válik, ahogy az én fájdalmamból is táplálkozik, persze valójában nem ezért csináltam.
- Gran Rey Cero- a kezemet Vex felé emelem, miközben kilövöm felé az Espadák legerősebb támadását. Nem gondoltam volna, hogy kétszer is használnom kell majd, főleg, hogy az első is eltalálta, de ha még néhány eltalálja, biztosan meghal. Ráadásul így tovább növelhetem a fegyverem méretét is, ha még párszor sikerül találatot bevinnem. Ha használtam a szemeimet, úgyis megáll a fegyver növekedése, túl sok reiatsut emészt fel az a technika, bár ha elnyelem ezt az arrancart, valószínű gyorsan helyreáll minden, és nem lesz gondom hazafelé azzal, hogy megtámadnak az adjuchasok.
- Lámina recurrente- amíg Vex a cerommal foglalkozik, vágok egyet a levegőbe a fegyveremmel. Ha ész nélkül nekem szalad, ezzel a támadással váratlan sérülést okozhatok neki, bár ő is tűrhetően bánik a fegyverével, lehet, hogy szintén ismeri ezt a technikát. Az is elképzelhető, hogy el is helyezett pár vágást, de a hierrom egyelőre sértetlen, legalábbis nagyjából, úgyhogy túl fogok élni bármilyen támadást. Azért biztosra megyek. - Piel di Serpiente.
Miután a kígyóbőrt aktiváltam, két zöld félholdat hozok létre a szemeim előtt, és a Claro de Luna elsuttogása után megindítom őket az ellenfelem felé. Régen nem használtam már ezt az alacsonyszintű technikát, de ha most én veszem át a helyét, és mutatom be a kezdőkre jellemző technikák egész arzenálját, talán megfelelően felbosszantom, és gondolkozás nélkül követni fog a körön belülre.
- Bara Bombardeo!- a fegyverem Vex felé emelem, és elkezdem szórni rá a barákat, amik maximum akkor használhatóak valamire, ha már elpusztítottam a hierroját. Nagyjából negyvenet lövök ki rá egyszerre, és miután felkavarodott a homok, elkezdek hátrálni. Mindegy, mekkora sérülést okozok, ha sikerül fájdalmat okoznom, erősebb leszek, és a képességem is súlyosabb hatással fog bírni Vexre nézve.

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Kedd Szept. 04, 2012 5:20 am

Elsőnek csak komoly volt az arca, majd következet a kétkedés, utána a lenéző vigyor, majd a nevetés tört ki Karasuból. Vicceseket mond ez az Espada, nagyon vicceseket. A jelek szerint pár dologról elfelejtették felvilágosítani, hát így járt akkor. Lehet sajnálni érte, vagy nem.
- Unalmas, unalmas vagy. Azért lennék veszélyes, mert szarba se nézlek benneteket? Ugyan már, egy Espada legyen erősebb, akkor megérdemli a tiszteletet. A fajtánk lényegében az erőset tiszteli, persze akad pár kivétel, de elhanyagolható. S csak Seth az, akinek engedelmeskedek, és ha nem rója fel nekem az ilyen kis időtöltéseket, akkor szerintem jogod, az nincs hozzá Diego. S még valami, az egy dolog, hogy nem szereted, az meg egy másik, hogy képes is vagy rá, vagy se. Sokan akartak már megölni, erősebbek is, mint Te, de még élek.- széttárja a karjait, és enyhén előredől, mintha csak meghajolna. Apró kis jelzés, hogy még itt van, nem úgy, mint a legtöbben, akik meg akarták ölni. Hasztalan küszködtek az elkerülhetetlen ellen. Sokan voltak, nagyon sokan, shinigami, arrancar, bár a legrosszabb döntésének azt tartotta, amikor egy shinigami miatt megölt egy arrancart. Sajnálatosan az a gyilkosság megpecsételte a viszonyát Anaoval, akit azóta már szívből megvet, gyűlöli azt nőt, a Pokol legmélyére száműzné, és még az is túl kellemes lenne a számára. Olyannyira utálja, hogy arra nincs szó, és mégis, ahogy ismeri saját magát, elég lenne, ha Anao ősszintén bocsánatot kérne, és meg is tenné Karasu. Megbocsátana neki, és csak azért, mert ennyire fasz, és ennyire szerette a mostoha kishúgát, pedig nem sokszor találkoztak. Ám végre érezte, hogy valakinek számít, és fontos, főleg, mert a nővéréről egy jó ideje már nem hallott semmit. Elment valahova, és azóta sincs róla hír. A fontos személyek elporladtak, és hamvaikat elfújta a szél.
S vissza a harcba, első csapását sikeresen kikerült, és így a kisebb terve is felborult, na mindegy. Lesz még alkalma csapdába csalni, vagy éppen súlyosan megsebezni. Bár ha elveszti az érdeklődését, akkor igen elmegy a fenébe.
- és az nem jelenti azt, hogy újra meghalhatunk? Emberekből lettünk hollwok, de attól még meghalhatunk ismét. Ezt inkább ne felejtsd el.- sejti, hogy mi fog most következni, ezért már felkészülten éri a támadás. Most inkább nem fogja fel a saját testével, helyette kipördül oldalra, el a cerotól, és felfelé lendíti Orgot.
- Abdominal.- elkerülte a cerot, és kontrázott egy újabb támadással, hogy alkalma legyen használni egy technikát.
- Piel di Serpiente.- erről ennyit, immár Karasu külseje is némileg pikkelyesedet, ám sajnos nem marad ideje pihenni. Nincs kedve fogságba esni, így megismétli Diego technikáját, és a saját szemei előtt két kék Claro de Luna jelenik meg, és egyenesen a zöldek felé küldte, így kioltva egymást. Ám a folytatás kifejezetten nincs az ínyére, az a sok bara, ideje lesz némileg a védekezésre koncentrálni.
- Blanco carbúnculo.- körbeveszi magát a pajzzsal, és hogy fokozza a védelmet, enyhén felfelé tartja Orgot, és pörgetni kezdi, hogy a pajzsa áttörne, akkor így védje ki a barakat. Természetes, hogy egy idő után a Blanco felmondta a szolgálatot, és néhány bara még talált is, ám nem volt vészes a helyzet. Elég kis sérülés érte, bár már nagyon unja ezt az egészet.
- Nem vagy érdekes, sőt, unalmas vagy. Túlságosan sokra tartod magad, és azt, amit teszel, vagy se. Espadaság is a fejedbe szállt, tudod mit? Mondj, amit akarsz, részemről ennek a harcnak vége. Terjeszd, hogy nyertél, vagy feladtam, nem fontos. Elég hogy magamnak bizonyítottam, meg tudnálak verni, ha nagyon akarom. Csak éppen nem érnék el vele semmit. Oh, és még valami, gondolkozz el azon, egyesek miért harcolnak? Csak úgy, vagy éppen valami ellen, vagy valamiért küzdenek. Talán a magány ellen, vagy az elismerésért, nem mindenki csak ok nélkül, vadállatias ösztönök miatt. A soha viszont látásra Diego Canino. De majd jöhet egy visszavágó egyszer, ha kiszedik a karót a seggedből. Adios, Kid.- olyan semmilyen se volt a hangja, leginkább csak unott, majd talán máskor folytatják. Felemelte a balját, a mutató és a középső ujjainak a végét a homlokához érintette, ez volt az elköszönés, majd pedig sonidot használva elhagyta a harcteret. Útközben beszüntette a resurectionját, felesleges volt a továbbiakban használni. A harcnak vége, magának bizonyított, és a visszhang pedig nem érdekli. Mások szerint az is eredmény, ha valaki túlél egy harcot az Espada egy tagjával. Nem hogy négyhez is volt szerencséje. Bár tényleg az unalom volt az oka annak, hogy feladta? Vagy talán valami más lehetett az? Esetleg némi tisztelet is kezdett megjelenni Diego felé? Amiért jól harcolt, és mégse olyan gyenge? Ez biztos nem most fog kiderülni.

Spoiler:

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Kedd Szept. 04, 2012 12:08 pm

- Nos, mielőtt meghalsz, eldöntheted, hogy erős vagyok-e- sajnos túl ostoba hozzá, hogy másból is értsen a lefejezésen kívül. Az én képességeim nem teszik lehetővé, hogy életben hagyjam, ha egyszer komolyan elkezdtünk harcolni, semmiképpen sem hagyhatom elmenekülni, ha látta a szemeimet. Persze elképzelhető, hogy belehalna a sokkhatásba, és nem lenne szükségem a kivégzésére. Visszagondolva mindenre, ami fájt ebben az életben, és az előzőben, még abban sem vagyok biztos, hogy én elviselném, még úgy sem, hogy én vagyok maga a fájdalom. Ahhoz, hogy ilyen szintre fejlődjenek a képességei, neki is számtalan fájdalmat kellett átélnie. Egy harcos örök társa a fájdalom, amit el kell viselnie, de arra senki nem lehet képes, hogy mindet kibírja egyszerre, amit legyőzött.
- Számtalanszor meghalhattam volna eddig, miért neked kellene megölnöd?- nevetséges, mintha mindenkinek ebben a rohadt világban az lenne a célja, hogy legyőzzön. Shinigamik, hollowok, arrancarok, még néhány ember is ezért áldozta fel az életét. Mit változtatnának meg azzal, ha megölnének? Ha egy kígyó felfalná önmagát, maradna egy kígyónyi űr utána? Vajon az emlékem tovább élne bárkiben, és érezne-e fájdalmat, ha meghalnék? És ha legyőznének, megváltanák vele a világot? Nem. Aki megölne, rádöbbenne, hogy én is csak egy lényegtelen fejezete voltam az életének, és minden maradt a régi. Lehet, hogy nem csak Vex lényegtelen, hanem én is csak önmagamnak, és talán néhány barátomnak vagyok fontos?
Kíváncsi vagyok, mennyire képes ez a vörös energiasugár, amit a fegyveréből indít. A kígyókból álló Comedor de Dolort magam elé emelem, úgysem biztos, hogy el tudnám kerülni időben. Ahogy érintkezik a fegyverrel, azonnal érzékelem, hogy nem tisztán reiatsuból van, nem tudom elnyelni, úgyhogy marad a védekezés. Bár a támadás egy darabig tol engem, végül a homokban meg tudom vetni a lábamat, és az izmaim megfeszített, intenzív munkájával ellököm magamtól az energiasugarat. Ha egy ilyen eltalál, nagyon súlyosan megsérülök, ezen túl muszáj lesz elkerülni a többit.
A technikáimra ő is alacsonyszintű technikákkal válaszol, közöttük egy olyannal is, amit még soha nem láttam korábban. Ahhoz képest, hogy idióta, meglepően sok technikát sajátított el, pedig az ilyen arrancarok ritkán ismernek a ceron és a barán kívül két-három technikánál többet, inkább a nyers erőre és a Ressurecciónjukra alapoznak. A képességei alapján jó Espada lenne, tényleg kár, hogy ilyen személyiség tartozik hozzá. Nem is az a baj, hogy lenéz, hanem olyan, mintha magát is lenézné, egy jó vezetőnek pedig nem szabad indokolatlanul szerénynek lennie önmagával szemben.
- Ha magadba néznél, rájönnél, hogy igazam van- mivel úgy tűnik, menekülőre fogja, mégsem tudom megölni. Ha eltávolodnánk a körtől, a harc veszélyessé válna számomra, eddig mindössze egy technikáját láttam, és kétlem, hogy azelőtt ne vetné be a többit, hogy felállítanám újra. Mivel nem látta azt a technikámat, ami Seth elől is rejtve van, a személyemre nézve nem veszélyes, ha futni hagyom. Azonban így, hogy nem képes változni, komoly veszélyt jelenthet a továbbiakban Las Nochesre, ha pedig egyszer Espada lesz, pont ő lesz olyan tagja a szervezetnek, amit ő szidott. Ami azt illeti, talán vannak szintén olyanok, akik nem mások. Semmit nem tudok a hetesről és a nyolcasról, a Decimáról is csak annyit tudok, hogy jóban volt Slarinnal, sőt, talán senkit nem ismerek igazán közülük. Az én dolgom azonban nem ez, nem dönthetem el, ki hasznos, és ki nem. Az én dolgom az, hogy én magam hasznos legyek.

Köszönöm a játékot!

Tárgy: Re: Vex vs. Diego Szer. Szept. 05, 2012 4:19 am

Üdvözlet!
A küzdőteret LEZÁROM! Jutalmatok 300 LP és 2500 ryou.