- TRES ESPADA PÁLYÁZAT -

Engedély: Kami-samatól – megvan
Engedély karakterek alkalmazásához:
- Natalie Salazaar (Natti) – megvan
Illetve köszönöm az ötleteket az illetékeseknek is. *o*

Szörnyű… káosz, rendezetlenség uralkodik Las Noches falain belül, mióta vége tért a shinigamik és arrancarok történetében egyaránt feljegyzett legnagyobb összecsapás. S, mily kellemetlen belegondolni is, hogy mi, mennyire is függtünk ennek a lenyalt hajú idióta céljaitól, hogy most otthonunkban ekkora zűrzavar lett úrrá. De még ebben a fejetlenségben is képesek a hatalomért civakodni egyes féleszű númerosok, hiszen futótűzként terjedt el a hír, Aizen bukása mellett köreinkben: a Tres Espada rang megüresedése. Természetesen a szemétagyúak úgy civakodtak érte, mint egy falat húsért mit a ketrecbe dobtak. Szerény véleményem megjegyezné, hogyha valóban hús lenne, tökéletesen megérteném a helyzetet, de egy üres pozícióról van szó, mely nem ér meg ekkora fejveszettséget kellő okok nélkül. No, meg ki kívánna csatlakozni a felettünk lévő köreibe? Jómagam ugyan nem, mert célom van, Espada-samat védelmezni, s ez csak akkor lehetséges, hogyha közvetlen mellette vagyok – persze a kellő szabadidő megadásával *.* -. De most itt vagyunk ebben az összevisszaságban, ahol Espada-sama is egyre elfoglaltabb lesz a lökött számsorral megjelölt fajzatok miatt, kiknek jómagam is tagja vagyok, csupán nem okozok több munkát az espadáknak. Való igaz, hogy nagy probléma a Tres Espada hiánya, melytől egyre inkább súlyosabbá válik az alacsony besorolású, nem birok ülni a fenekemen illetők civakodása emiatt. S ez okból lett összehívva az Espada, egy gyűlés fejében, melynél nálam teljes egészében betelt a pohár. Hát nem hagynak egy nyugodt percet sem Espada-samanak?
A gyűlésterem előtt álltam leszegezett fejjel, ahogy Espada-sama után becsukódott a hatalmas hófehér ajtó. Szegény Espada-sama biztosan éhezik meg szomjazik odabent és nem vihetek neki se inni, se enni! T-T Ez egy globális diszkrimináció azon fracciónokkal szemben kik semmi oktondiságot nem követnek el, csupán espadájuk életét szeretnék szebbé és jobbá tenni! >-> Mint fracción, egy személyben tiltakozom, ez azon arrancarok becsületén esik szégyenfolt leginkább, kik nem követtek el semmit! Úúú… meg akarom mutatni, ezeknek a bajkeverő mihasznánknak, hogy hol is van a helyük pontosan! De nem érdemlik meg, hogy egyáltalán feléjük nézzek, amiért Espada-sama idejét így elveszik. Csak egyet tudok a dühtől fortyogó gondolataimban biztosan, hogy lehetőséget akarok kapni, bármiféle lehetőséget, mellyel Espada-sama mellett lehetek ilyen gyűléseken is! T^T
Lépteket hallok, pontosan akkor zendül fel, mikor jobbommal a hatalmas ajtó felé nyúltam, hogy azt feltárhassam magam előtt, s biztosíthassam számomra a belépést: Espada-samahoz. Kezemet fergeteges gyorsasággal rántom el és tekintek az errefelé haladó idegen illetőre. Teljesen normális pánikszerű cselekedetem, amiért csak a hangokra támaszkodtam, hiszen éppen egy hatáskörömön kívüli tettre készültem, s lebukni nem lett volna igen bölcs dolog, odabent pedig elég lett volna Espada-samara (*.*) akaszkodnom, gondolom... Felvont szemöldökkel mérem végig a rikító hajú jövevényt, kit csupán látásból ismerek eddig, viszont ebből is jól tudom, hogy igen sokat tartózkodik Espada-sama mellett. Arcára vidám mosoly ült ki, mintha fel sem fogná Las Nochesben keringő fontos dolgok komolyságát, bár nem lennék meglepődve, ha Őt sem igen zaklatná fel az eszement númerosok egymást öldöklése. Gyanúsan méregetem a gondtalan jövevényt, mire végre méltat észrevenni. Bár ne tette volna, mert szavai teljes egészében szíven ütöttek, pedig ahogy kezdte szónoklatát. >-> Nem néztem volna ki belőle ekkora kegyetlenséget.
- Sütit? *>* Jaj, ide sajna nem jöhetsz be, nekem is csak kivételesen van belépőm. De megfogod a sütis kosaram? *>* - rideg pillantásom tökéletesen felelt kérdésére, ez mellé, ha úgy amúgy nem lenne elég, fogam fehérjét is megmutattam neki egy vicsorítás kíséretében, ehhez bal öklömet is felemeltem, hogy lássa, mennyire nem vagyok vevő jelenleg efféle badarságokra. Különben is, mit jelentsen az, hogy pont a rikító sérójú kislány kívánja meghatározni azt: nem mehetek be Espada-samahoz?! >-> Váratlan dühkitörésem melyet a süteményrajongó pink hajúra vetettem ki fél minutumig, hamar alábbhagyott, amiért csak úgy simán, provokációját követően, felhergelt énemet magára merte hagyni, s távozni a gyűlésterembe ahol Espada-sama tartózkodik… ezt nem bocsájtom meg neki.
Felgyülemlett agressziómat a bal öklöm falhoz csapásával vezettem le, melyen egy mélyebb horpadás keletkezett, viszont jómagam is megéreztem az ezzel járó kellemetlenségeket. Lökött fal, miért áll ennyire kemény szerkezetből? >-> Szidalmam a falat illetően szinte megszámolhatatlan ideig folyt, persze ez nem íródott le rólam. Feltéve, ha az ideges fel – alá járkálást, mely türelmetlenségem okozott nem volt elég átlátszó. Igen, ideges voltam és feldúlt, nem hiába! A várakozás előtti események igencsak felzaklattak, s mérgem levezetését nem máson, mint magán a rózsaszín hajú kis nyavalyáson akartam levezetni, ha már ekkora volt a szája. >->
Nyílt az ajtó, s jómagam egy nagyobb oszlop mögé húzódtam, hogy lesből csaphassak le rózsaszínhajú áldozatomra, miután lehetőleg mindenki távozott a folyosóról. S bár nem tudom miért, talán sejthette, hogy ezt tervezem, avagy csupán véletlen, de utolsóként, jóval lemaradva tette ki a lábát a teremből, melyben Espada-samaval lehetett egy légtérben. >-> Mielőtt tovább vándorolhatott volna dühlevezetésemhez prédának kiszemelt pozitívságot árasztó leányzó, kiléptem a támfa mögül, jobbommal a lándzsa markolatát szorongatva, mely a hátamon pihent.
- Ne tovább! Küzdj meg velem, vigyori félnótás! >-> - készültem levenni hátamról szövegemmel egy időben a lándzsát, bár ideges, cseppet sem jót jelentő tekintetem is bőven elegendő lehetett arra, hogy lássa vagy rábólint a kihívásra, avagy beleegyezés nélkül ugrok torkának, nem törődve semmivel. Csak azért, hogy mérgemet teljes egészében rajta vezessem le, amiért merészkedik több időt tölteni Espada-sama közelében, s mer vele együtt gyűlésre menni. Én is Espada-sama mellett szeretnék lenni a gyűlésen! T^T
- Rendben, hát fogócskázzunk! *>* - felelt cseppet sem megrémülve fenyegetésemen, pedig jómagam velősen komolyan gondoltam a helyzetet, s eme dolog cseppet sem elviccelődésre való. De mielőtt szóvá tehettem volna negatívjaimat evvel kapcsolatban, helyesbítve bármi mást tehettem volna, már száguldott is a vakvilágba, hogy lássam, komolyan gondolja az iménti kijelentését. S mit tehettem volna? Követtem, hogy „céljaimat” véghezvigyem…

Célok… nem hittem volna, hogy elhatározásom eddig fajul. Kísérleti asztalhoz kötve, egy, a Primera kezei alatt folyó kísérlet miatt. Erőssé tesz, hogy megvédhessem Espada-samat, így természetes, hogy meg se tántorodtam a beavatkozást illetően. Fájdalom… meg sem hatódom rajta, mi nekünk arrancaroknak tűrni kell az ilyesmit! S, bár nem látom, mitől van, avagy miket is tesz pontosan, a rózsaszínhajú leányzó, meg sem rettenek a dologgal kapcsolatban. Nem produkálok semmiféle ellenkezést eme téren, mely tőlem igencsak ritka, ismerem már ennyire magamat, hogy ezt jól tudjam. S percek, órák kérdése, hogy mindennek vége legyen és tovább mehessek oda, ahol cseppet sem biztos, hogy élve távozom, de Espada-samaért mindent megteszek, ha törik, ha szakad!

Rajt készen álltam a megadott időpontban Las Noches egy nagyobb tornyának a bejárata előtt. Csak Salazaar-sama által megosztott információkra tudtam alapozni az idebent készülődő eseményeket, mely pontos célja a „Tres Espada” kiválasztása volt. Hallottakból tudtam, hogy valamiféle erőfelmérés lesz idebent, amely alapján eldöntetik ki is lesz az a szerencsés, ki elfoglalhatja az üressé vált hármas rangot. Bizonytalan voltam, mivel ez az egész kezdett számomra olyanná válni, mintha hátat fordítanék Espada-samanak, pedig csak miatta teszem természetesen! ToT Más miatt eszem ágába sem lenne feljebb csörtetni a ranglétrán, fölöslegesnek, hasztalannak találom ezt a számot, melyet utána kézhez kap az Arrancar testének valamely pontjára. Viszont ha nincs más lehetséges megoldás, akkor ezzel kell beérnem, legalább fenéken billenthetem azokat az átkozott númerosokat kik miatt indult ez az egész kalamajka. >.>
A hirtelen bizonytalanság mely úrrá lett rajtam nyomban elpárolgott, ahogy elhatározván magamat benyitottam az adott épületkolosszusba. Odabent sötét volt, csupán az apró ablakok adtak némi megvilágítást Las Noches napfényes oldaláról. Jó páran tolongtak a harcmezőnek kijelölt részen, de mind csak ostoba hataloméhes idióta, célok nélkül, semmi több. Nem ellenfelek számomra ezek a holmi mitugrászok. Jobbomat automatikusan a lándzsám markolat részéhez emeltem, hogy megfogva azt, mindenre felkészülve állhassak szembe a bent lévő egyénekkel. Oldalt láttam jó pár espadat felsorakozni, közöttük Salazaar-samat akinek egy apró sejtelmes fél vigyort vetettem, majd csak ezután tereltem figyelmemet a lusta pornépre. Ők minden bizonnyal nem mentek efféle kísérleten keresztül, mint jómagam, persze ez hét pecsétes titok, s ez a gyáva csoportosulás nem tudhat róla, azért kellemes így kiállni eléjük, hogy elmémben ott cikázik ez a keserédes kárörvendés.
Miután kiadták az indítórajtot, a „Tres Espada” címért való küzdelem megkezdődött a jelenlévő númerosok között. Én is követtem a példájukat, s szinte vezényszóra kaptam le a hátamon pihenő lándzsát, melynél már teljes egészében fel voltam készülve alkalmazásához. Pengék csattogása, egy hangos dallam, melyet a fegyverek éleinek ütközése keltett, s minderre egy tánc veszi kezdetét. A küzdelmek tánca, ahol fölösleges, csak bonyodalmakat okozó, név nélküli senkik feje hull a porba. Hogy mennyien szabadították fel közben erejüket? Nem tudom. S, nem szent szándékkal vezettem át tekintetemet eme dolog fölött, hanem csupán nem volt nyomósabb okom figyelni erre. Nem, mert a győzelmen volt a lényeg, s nem holmi részletekkel való törődés. Jómagam is beszereztem nem egy apró, illetve igencsak komoly sérülést, éreztem az oldalamon tátongó kiszelt húsdarab hiányától a véremet végigcsorogni testemen, ezzel bepiszkítva fehér ruhámat. Szaporábban vettem a levegőt magától a fáradtságtól, illetve egy – két erősebb ütéstől, mely valószínűleg súlyosabb belső szervet is érinthetett, de nem adtam fel. Továbbra is talpon voltam, s már – már addig fajult állapotom, hogy Luciferre támaszkodtam. Fáradt tekintettemmel néztem végig a semmit nem érő númerosokon, s szemem megakadt egy semmirekellőn, ki tetőtől – talpig hófehér színével kirikított a porba hullott tetemek közül. De Őt, mintha nem láttam volna küzdeni, vagy talán Ő is harcolt, csupán nem vettem észre? De akkor miért nincsenek rajta sérülések? Nem értem…
- Szóval már csak Te maradtál talpon, bár már nem sokáig… - széles vigyor húzódott arcára, miközben ferde élű zanpakutoját lezseren jobb vállára vetette, s balját csípőjére támasztva fölényeskedően kihúzta magát. Jómagam letekintő pillantással illettem, főleg szövege miatt, melyet a fölös monológjához csatolt. – Pont erre az alkalomra vártam, eddig háttérben meghúzódva figyeltem, nem úgy, mint ezek az idióták. – ballját elemelve oldalától, tenyerét széttárva a hallottakra utalván mutatta meg számomra ténylegesen kiknek is címezte a lenéző jelzőt. Nem mintha nem értettem volna elsőre is. Főleg, hogy saját elmémben is hasonló képen lettek elítélve eme semmit nem érő mihaszna númerosok. - De ahogy elnézem veled sem lesz nagy dolgom. Intézzük el hamar, hogy minél előbb elnyerhessem a „Tres Espada” címet. – chh… neve nincs nagyképű. Nem elég, hogy gyávamód meghúzódik egy félreeső sarokban, de még felvág erőnlétével, s azt merészeli állítani, hogy csak úgy megszerezheti az Espada címet. Na, nem, ha rajtam múlik, soha, de soha nem fogja elérni. Nekem céljaim vannak, egy nagyon is fontos törekvés, melyet nem hagyok csak úgy elveszni egy gyáva söpredékkel szemben.
- Bolond vagy Arrancar létedre, ha azt hiszed, csak úgy hagyom, hogy legyőzz! – morogtam, miközben felkészültem támadására. Minden egyes figyelmemet beleiktattam, hogy hárítani tudjak, hiszen erőmet felszabadítani nem szeretném, addig ameddig talpon bírom, lehetőleg a végletekig húzom az időt. Mindezt azért, amiért nem kívánom felfedni továbbra sem más szemek előtt képességemet. Elég ha Salazaar-sama tud róla, s csak ha nagyon muszáj, akkor mutatom meg Lucifer erejét másoknak is. Különben is, milyen Arrancar az olyan, aki egy harc elején azon nyomban erejének felszabadításához folyamodik? Fölösleges erőpocsékolás, ez az Én véleményem erről. Elmémben pedig addig – addig firtattam eme dolgot, míg meg nem elégeltem ellenfelem semmittevését, s jómagam meg nem rohamoztam lándzsámat oldalra tartva, egy vízszintes vágáshoz felkészítve, melyet oldalától - oldaláig mérnék. Meg se tántorodva, sőt egyenest felkészületlenül áll továbbra is ugyanazon lezserséggel, mosolya pedig egyre szélesebbre ívelt csupán, mely mintha türelmem labilitására kívánna rájátszani. Idegességem tekintetemre is lassacskán kezdett kiülni, s habozás nélkül csaptam felé Luciferrel a tervezett támadásomat, amint elég közel értem hozzá, hogy kivitelezni tudjam a csapásomat.
- Höh… ostoba. Belesétáltál a csapdámba, utolsó tetted volt arrancarként… Rakka shiro, Rubí red*! – szólt fellengzős hangnemben, de szövegében némi letekintést is véltem felfedezni. Zanpakutojával egy kört írt le a levegőbe, miközben erejét felszabadította. Testét több helyen rubintok díszítették melyek hálószerűen össze voltak kötve egymással. Hollow csontja, mely eddig fél arcát eltakarva pihent fején tovább terjedt teste fehér anyag által belepetlen pontjain, hátán kisebb ékkövekkel kirakott csontszárny csatlakozott, mellyel ugyan repülni nem igen tud, viszont giccses díszítésnek teljesen megállta a helyét. Ereje felszabadítása mellett járó külső elváltozáshoz csatlakozott egy nagyobb átmérőjű vörös színű kör alakú burok is, mely közrefogott mindkettőnket.
Tanácstalanul álltam egy helyben, mondhatni földbe gyökerezett lábakkal, ahogy oldalát mért csapásom az oda képződött masszív csontkiállás fogta fel, támadásomra kitűnően ráaggatható jelen esetben a velős: „hasztalan” jelző, amiért semmi hatást nem tudtam elérni vele. Elmémben ott cikázott a sikertelenség és az értetlenség egyaránt. Nem tudtam elképzelni mire fel ez a furcsa kristályos képződmény körülöttünk, viszont jókora ellenszenvet sugároztam küzdőfelem irányába, amiért minden egyes tettével egyre inkább tetézi szememben a bűneit, mely miatt igencsak kívánatossá válik számomra a megölése. A kis ízléstelen vigyori egy rúgással távolított el maga mellől, mely jelen egészségi állapotomban igencsak keserves élmény volt, Lucifert görcsösen szorítottam markomban nehogy eltávolodjon mellőlem, ahogy a burok oldalára csapódva, a padlóra lepattanva kötöttem ki.
- Könnyebb játszma lesz, mint hittem… – szólt tarkóját megvakarva, ahogy végigtekintett rajtam, míg a földön feküdtem, tehetetlenül. Morogva tápászkodtam fel, minden egyes végtagomat fájlalva az ütést követő csapódások miatt. Ekkor véltem felfedezni bal lábamra húzódó vörös kristályos anyagot, ugyan azt, amely körbe vesz minket. Ösztönösen próbáltam elhúzni onnan végtagomat, sikertelenül. – Felesleges. Rubí red különlegessége, hogy a burok, melyet képez, magába olvasztja a benn tartózkodó idegeneket és saját hasznára fordítja. Ahogy nevében is szerepel: be „hálózza” a nem kívánatos személyeket, jelenleg Téged. Mindezt úgy, hogy a kívülállók semmit sem látnak belőle. – monológjába kisebb kárörvendő kacajjal megfűszerezve kezdett bele, s bármily unalmas volt giccses Hófehérke szövegelését végighallgatni, utolsó mondata mégis felkeltette érdeklődésemet. „Kívülállók semmit sem látnak belőle” – pontosan kapóra jön számomra eme helyzet!
- Csakugyan? – széles vigyor húzódik arcomra, s szemem sarkából Luciferre tekintek, akire csak úgy támaszkodok önön gyengeségemből kifolyólag. Egyértelmű mit kell tennem, nem habozhatok, hogyha valóban igaz a képességéről elmondottak, muszáj komolyabb műveletekhez folyamodnom, s mi más lenne az, ha nem Salazaar-sama által erősebbé tett erő felszabadításom? Konkrétan még jómagam sem tudom, miféle műveleteket végezhetett el rajtam, de állóképességem és ezerszer jobbnak tűnő koncentrációm a fegyveres küzdelemben is mintha arról tanúskodna, hogy igen is, komoly változtatásokon estem keresztül. Ennek fényében nem haboztam tovább, magam mellett elhelyezkedő Lucifert kirántva a földből pörgettem meg, majd szúrtam a talajba pengéjét, közvetlen magam előtt, két kezemet nyelére helyezve, hasonlóképp, mintha éppen imádkozni kívánnék. Hiszen, végül is azt teszem, részben, esedezem Lucifer erejéért. – Inotte Lucifer*! – hagyják el ajkaimat eme bűvös szavak, s a változás, mint ellenfelemhez hasonlóan, rajtam is végbe megy. Ugyan a maga módján igencsak hasznosnak találom a külső változásokat, mint a fejemen pihenő nagyobbra nőtt szarvakat, avagy hátamon felbukkanó szárnyat. Viszont sosem szívleltem eme alakomban való öregedésemet, de ezzel jár, nincs mit tenni ellene, csupán ilyenkor olyan érzést keltett bennem mintha elveszteném gyerek külalakomban szert tett fürgeségemet és az ugyancsak vele járó bizonyos hasznokat is. Erőm feloldása azonban nem ment olyan rendületlenül, amiért karmaim, melyek ilyenkor ujjaimhoz csatlakoznak általában, mint holmi „fegyver” illetve az ezzel együtt járó kézvédők helyett: egy háromágú szigony pihent markaimban. Szerkezete, akárcsak lándzsa elődje aranyozott, de más anyagból áll, nem fából, viszont nem tudom megállapítani mi is lehet konkrétan. Három pengéje megegyezik a lándzsán találhatóéval, csupán kisebb kiadásban. A penge – nyél közötti részen csakugyan megtalálható a vörös szín drágakő, illetve a nyél alján lévő pengén is pihen egy, csak sokkalta nagyobb, mint felül található társa. Mit is mondhatnék? Megdöbbentő, de egymilliószor közelebb áll harci stílusomhoz eme fegyver, mint felmenője, azok a hasztalan karmok.
Vigyori, ízléstelen öltözködésű Fehérke arcára láttam kiülni némi meglepettséget resurrecciónom aktiválását követően, de nem volt kedvem sok időt pazarolni nézegetésére, hamar véget kívántam vetni ennek az egész harci hőnek, hogy diadalittasan sétálhassak ki eme toronyból, elérvén ez által a célomat, amiért küzdöttem.
A szigonyt könnyed mozdulattal vágtam bele a lábamra húzódó anyagba, mely jelen helyzetben meg kíván gátolni a mozgásban, majd a magasba szökkenve, szárnyaim segítségével a levegőben tartózkodtam inkább, hogy elkerüljem a minket körülvevő anyag veszedelmes megnyilvánulásait. Így lehetőségem adódott egy technikám bevetésére is, melyet ilyenkor nyugodt szívvel alkalmazhatok. Koncentrálni kezdtem, egyre erősebben, mentálisan a Fehérke alatti talajaljzatra, ahol szép lassan formálódni kezdett az égő pentagrama, technikám előszeleként kibontakozva.
- Fuego de Procela*. – hangoztattam parancsszavát, s nem is kellett több, szinte csettintésre kezdtek záporozni a körön belül a lángoló tűzlabdák, erős hasonlatot mutatva a meteoritokkal, csupán annyi eltéréssel, hogy nincs, mi őket eloltsa, mielőtt földre érkezhetnének. Láttam ellenfelem arcára fagyni azt az idegesítő vigyort, miközben próbált menekülni Lucifer erejétől. Nem tud, s ez kárörvendő kacajt váltott ki belőlem. „Végezni vele, megölni" - ennyi járt a fejemben. El kívántam tenni láb alól, elsöpörni utamból, mely célomhoz vezetett. Heves szárnycsapássokkal tettem egy lefelé irányuló manővert, hogy a talajba szúrva a szigony pengéjét közvetlen a folyton vigyori ellenfelem előtt használhassam fel másik technikám, míg csupán a lánggömbök elől való meneküléssel van elfoglalva. Persze számításaim nem igen lehettek tökéletesek, amiért keresztülhúzta pár velős bara alkalmazásával, melyeket igyekeztem kikerülni, de szárnyaim itt – ott megpörkölve végezték még így is, mindhiába a kikerülési próbálkozásom. Több módot igyekeztem kiagyalni, s gyakorlatba átitatni a megközelítéséhez, hogy ne kapjak valami Hollow technika trükköt a képembe ismételten, mint első próbálkozásomnál. A témát sikerült addig firtatnom, hogy energia ügyileg már jómagam is igencsak merülőben voltam akár ellenfelem, Ő fáradt a lánglabdák folytonos kerülgetésétől, jómagam pedig a bara zuhatagokat kezdtem megelégelni. Egészen addig, míg rá nem jöttem egy talán alkalmazható megoldásra, amely a gyakorlatban is tán’ megállja a helyét nem csak tervekben. Türelmesen kivártam, míg elfoglalja magát egy tűzlabdával, s mögé kerülvén azonnal a földbe vágva a szigonyomat indítottam útjára másik technikámat: Hojas de Fuego*, csak mondanom kellett, s már cikáztak is ki a talajból a tűzpengék, melyek hatalmas hasonlóságot mutattak Lucifer lándzsa külsejéhez. Ugyan sikert nem vártam el tőlük, a lényeg számomra elsősorban a küzdőfelem sarokba szorítása volt, mely a tűzpengék és gömböcök segítségével igencsak sikeres mozzanatnak tűnt. Magasba röppenve forgattam meg a kezemben a szigonyt, fentről támadtam ellenfelemre ki tehetetlenségében nem volt képes futni csapásom elől. Egy jól irányzott vágáson múlott csupán a harc kimenetele, mely eldönteti ki is hagyja el eme helyet győztesen, sikerével örvendezve.
Vágás, megsebesedik, vérzik, széttörik, szertefoszlik…
Vége van. Erő felszabadításom a porba hull, semmisé válik, mintha meg sem történt mozzanatként lenne feltüntetve a továbbiakban, oldalamon tátongó vérben ázó seb, mely rendbejött Lucifernek hála ismét ott van, de ez nem a régi sebesülésem, hanem egy új. Ellenfelem apró darabjaivá materializálódó zanpakutojának a pengéje okozta jókora sérülés, afféle végszóként megfűszerezve: győzelmemet.
Fáradtan kötöttem ki a talajon, fél térdre kényszerülvén, az éltető oxigénért kapkodva. A harcot sosem fogom elfeledni… viszont most nem alkalmas az idő efféle mélázásokra. Elértem célomat, nem. Nem az espadaság. Kit érdekel egy ostoba szám, melyet rád festenek, s a velejáró magasztos cím? A-a, sokkal, de sokkal nagyobb ok miatt mentem bele ebbe a sorsdöntő küzdelembe, mely nem más, mint: „Én is szeretnék bemenni azokra a gyűlésekre Espada-samaval!” *.*

Resurrecciónál való módosítás:
/Engedély Kami-samatól megvan *.*/
Räv eddigi fegyvere, mely karmokként volt felelhető, Natalie Salazaar kísérletének köszönhetően egy háromágú szigonnyá módosult. Szerkezete kérdéses, annyi bizonyos, hogy nem fából van, viszont ugyan úgy aranyozott akárcsak lándzsaként. Három pengéje megegyezik a lándzsán találhatóéval, csupán kisebb kiadásban. A penge – nyél közötti részen csakugyan megtalálható a vörös szín drágakő, illetve a nyél alján lévő pengén is pihen egy, csak sokkalta nagyobb, mint felül található társa. A lándzsával még egy nagyobb hasonlósága a mérete, mely egyaránt megegyezik vele.

Spoiler:

- +3 RESURRECCIÓN KÉPESSÉG -

Engedély: espada vagyok >.> *troll* x"D

-> Fegyvere alap lándzsa kinézete bővül egy apró „meglepetéssel”, ugyanis alakja immáron átverő, mivel egy Sansetsukon fegyver alapjait rejti magában. (A Sansetsukon egy olyan fegyver, melynek három 60-70 cm hosszú fadarabja láncokkal van elválasztva.) A lándzsa ehhez hasonló mód szétszedhetővé válik. Ahhoz, hogy aktiválni lehessen, Rävnak csupán tüzet kell generálnia egyik kezére és azt végighúzni a markolat egy részén, melynek hatására automatikusan szétválik a nyél része. Míg egy normális Sansetsukonnál háromfelé osztódik a fegyver, addig ennél a lándzsa pengéje, illetve a végén található hegyes rész is megmarad, emellett a közte lévő lánccal elválasztott darabok nem három, hanem tíz felé sorolódnak (1000 lp után növekszik egyel ennek a száma). A fegyver így használható ostornak is, illetve akaratával képes irányítani ennek a mozgását, így mintha egy életre keltett kígyó lenne, úgy tud elméjében parancsolni nki. A szétválasztás után bármikor ismét egy egész lándzsát csinálhat belőle, azonban az ismételt elválasztásához újból tüzet kell hozzá felhasználnia. (KÉP, hogy hogyan is néz ki így.)

-> Tűzliliom – (Fuego del Lirio): A támadás nevéből adódóan eme virágra fókuszál a technika külsőleg. A szigony végét gyengéden a földhöz érintve kell kimondani a bűvös szavakat, melynek hatására a fegyveren a használó tenyerétől tűz fut végig a nyélen, majd a talajhoz érve indul meg a kialakult láng a célpont irányába. A futótűz megállapodik a szenvedő fél lábánál, majd fellobban és egy tűzliliomot formálva sziromleveleivel fogságba ejti a célpontot és belobban. A tűz súlyos égési sérüléseket okozz, melynek hatása akkor erősebb, ha minél gyöngébb az ellenfél. A sérülés hatását különleges páncélok, bőr (pl: hierro) csökkentheti. A támadás megköveteli, hogy az adott célpont a földön tartózkodjon, ennek hiányában semmit nem ér a technika.

-> Lávatenger – (Lava del Mar): A parancs elhangzása során a szigonyt az ég felé emelve forgatni kezdi, majd a feje fölé egy tűztölcsért generál, s aztán a fegyverrel rámutat a célpontra és úgy indítja el annak irányába a támadást. A tűz ilyenkor láva formájában csap ki és indul meg a szenvedő fél felé; ennek iránya változtatható a szigony mozgatásával. A technikához nagy koncentráció szükséges, ami ha megszűnik, akkor a láva nem mozog tovább, azonban ott marad az adott helyen (levegőben való tartózkodása esetében a földre hull). A koncentrációból való kizökkentés adódhat bármiből, akár egy fizikai beavatkozástól vagy csak egy szóból, mely elvonja róla figyelmét.