Titkosított anyag Suei Nagai életéből:

…………………….Amikor az osztagombe kerültem és megküzdöttem az első hollowwal nem kaptam meg azt az elismerést amit elvártam volna. Sértet és egyre többet gyakoroltam és edzetem szenvedésig………………….
Egy héttel korábban a kapitányom csúnyán lehordott gyengeségem és gyávaságom miatt. Az osztagban akartam maradni ezért sokat gyakoroltam. Edzéseimet meglepően, de egy titokzatos alak figyelte ami egy kissé zavart.
Egyik nap odamentem a taghoz és kérdőre vontam, hogy mi a fenét bámul rajtam. Meglepetésemre azt válaszolta, hogy segít nekem erősebbé válni. Azt kívánta tőlem, hogy térjek vissza ugyan ide este és akkor segít nekem.
Természetesen nem bíztam a furcsa emberben, de úgy döntöttem, hogy eljövök és meghallgatom az ajánlatát.
Mikor este lett kilopóztam a szállásról és a találka helyre mentem. A biztonság kedvéért a kardomat is magammal vittem. Nem sokárra az alak is megérkezet és odafordultam hozzá:
- Oké, öcsém, mit akarsz konkrétan tőlem? a kardomra fogtam, hogy semmi ne érjen meglepetésként. Az idegen a kezét a mellkasára tette:
- Én nem akarok semmit. A kérdés inkább az,hogy te mit akarsz- nagyot nyeltem és nem tudtam mit mondani.
- Én mit akarok?……………..Hát te azt mondtad, hogy erőt tudsz adni.
- Így van!- a testem összerándult és jobban rászorítottam:
- Ahogy magára pillantok érzem, hogy ezt nem azért tenné, mert annyira kedves. Nem igaz?
- Igen, de ha elfogadod az ajánlatomat az már épp elég-ekkor már tényleg nem bírta magammal: a kardomat kirántottam a hüvelyéből és készültem, hogy véget vessek a szerencsétlen e világi életét:
- Viszlát papa
- Ez igennek veszem- a testem hirtelen lebénult:
- Te korcs, mit tettél? -viszont ebben a pillanatban az elmém is megbénult és csak az utolsó mondat hallottam:
- Nem kell félni, mert te nem fogsz meghalni, mint a többiek!
Másnap reggel kábattan ébredtem a rét közepén. Nem tudtam, hogy mi történt, de rettenetesen éreztem magam és az arcomat fura darabkák borították. Visszasonfordáltam az osztag központjába.
Sok évig nem gondoltam erre, amíg a kapitányommal hadnagyi rangon ki nem fejlesztettem a bankait. Nagyon örültem neki és alig vártam, hogy használjam. Ichigo kapitány kihívott egy küzdelemre.
A kapitány azt akarta, hogy rendesen tudjam használni a bankait, ezért püfölt rendesen. Teljesen elvesztettem az önkontrolt és a titokzatos erő előtört: a szemeim elsötétültek és egy holllow maszkja kezdet összeállni az arcomon. Neki estem mindenkinek aki csak a közelben volt , de a kapitány gyorsan leszedte és a szörny hatalma megszűnt.
A kapitány elmagyarázta, hogy mi is történik, mivel ő is keresztül ment ezen, de nem értettem mi ez. Sok erőfeszítéssel le kellet győznöm a belső hollowot ami a lelkemen uralkodott.
Lehet, hogy uralmam alá hajtottam ezt az erőt, de megtagadtam magamtól és csak a legsürgetőbb helyzetekben használom, mert ha ez újból megszerzi a lelkemet akkor nagy bajba kerül az osztag és kapitányként ezt nem engedhetem.
Viszont, a bankaiom sem elég erős a győzelemhez előveszem a tiltott erőmet és senki sem állíthat meg.