Jelszó: uoa yuue
~ Adatlap

Név: Kuroda Kyousuke
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Szül. ideje: Augusztus 8.
Kor: 115 év
Emberként: -
Lélekként: 115 év



~ Előtörténet

Üdvözlet! Szeretnél tudni rólam valamit? Hát jó, dőlj hátra és mesélek neked! Kuroda Kyousuke vagyok. A lelkek világának 3. körzetében laktam. Gondolom tudod, az nem egy túl veszélyes hely. Nem is történt soha semmilyen zavargás arrafele. Az egyszerű családommal laktam az egyszerű kis viskónkban. A család főleg gyümölcsöt termesztett a Tiszta Lelkek Városában élő halálisteneknek. Különösebben nem izgatott fel a jelenlétük. Nagy falak, nagy csaták. Persze tudtam mivel foglalkoznak, de én jobban szerettem a fákon lógni és a gyümölcsöket falatozni (főleg az almát és a cseresznyét szeretem). A családom megkövetelte a munkát tőlem így én is besegítettem a finomságok szüretelésébe. Alapjába véve viccelődő és vidám vagyok, soha senkit és semmit nem bántottam, habár gyakran bosszantottam az arra élő lelkeket, hogy a fejükre pottyantottam, illetve ha messzebb voltak, akkor köptem a magokat… persze munka közben. Ezt rettentően mulatságosnak tartottam, mivel a legtöbb célpontom bosszankodott rajta. Általában senki sem bírt utánam mászni. Ha fel is bírt jönni, elkapni már nem tudott, mivel elég fürgén tudtam mozogni a legsűrűbb lombokban is. Ezeknek a csínyeknek az lett a vége, hogy a szüleim jól leszidtak és azzal fenyegettek meg, hogy elvisznek Kusajishi-be és otthagynak egyedül. Mindig majd összecsináltam magam ilyenkor, de tudtam hogy ezt sohasem tennék meg velem, mert szeretnek. Én is szeretem a családom, bármit megtennék értük, de a rossz szokásomat csak nem tudtam elhanyagolni. Egyik nap a szokásos csínytevésemmel ütöttem el az időmet és eltaláltam egy fekete ruhás alakot. Ahogy kiköptem a magot, feleszméltem, hogy nem kellett volna, mivel épp egy halálistent találtam el. De az csak felnézett rám és a szája szélét mosolyra húzta egy pillanatra.
- Hé, kölyök mit eszel? –kérdezte.
- Cseresznyét! Maga nem akar elkapni, hogy ellássa a bajom mert a fejére köptem egy magot? –kérdeztem, mert hát mindig ez lett a vége. Köpök, futok, aztán vagy elkapnak vagy nem…de inkább nem.
- Ugyan, ilyen kis semmiségekkel nem foglalkozok. Te miért szereted a cseresznyét? –tette fel a hirtelen kérdést. A szemében látszódott, hogy nagyon kíváncsi valamire.
- Hát, mert finom, szerintem egyértelmű! Meg segít kitölteni az ürességet, amit a hasamban érzek napközben! –feleltem, vidáman. Örültem, hogy végre nem kell szaladnom.
- Akkor te éhes vagy. –mondta tudálékosan
- Persze, hogy az vagyok! Minden nap amikor a nap a fejem búbját süti a legjobban akkor általában zuborogni kezd a hasam és gyümölcsökkel szoktam enyhíteni. De ez természetes nem? Az otthoniak is mindig esznek. –fel sem merült bennem hogy ők nem érzik ugyanezt, mint én, de a szüleim sem gondolták, hogy ilyen jelentéktelen dolgokról kell beszélnünk, mint az éhesség.
- Te nem is tudod, hogy aki éhséget érez, abból halálisten lehet? Úgy hittem erről mindenki tud. - csodálattal kérdezte, miközben megvakarta a fejét.
- Hát képzelje, nem tudtam! Mi csak gyümölcsöt szállítunk Önöknek, semmi több. –mondtam miközben lemásztam a fáról.
- Nem akarnál az akadémiára beiratkozni? Egész kiváló halálisten lehetne belőled!
Kicsit vonakodtam elsőnek, mert nem volt kedvem a családomat otthagyni, de ők kedvesen bíztattak, hogy használjam ki a bennem lakozó „tehetséget”, ahogy ők mondták. Szóval így kerültem be az iskolába. Furcsamód nem tudtam meg akkor a halálisten nevét és azóta sem láttam. Remélem, egyszer még összefuthatok vele, hogy ezt megkérdezzem.
Az iskola könnyen ment, sokan lépést tudtak tartani azzal a tempóval, amit diktáltam, de még többen voltak, akik nem. Gyakran hecceltem is őket ez miatt, de a vége mindig az lett, hogy segítettem őket a fejlődésben. Mindig mindenben a legelső akartam lenni. Ez a legtöbbszőr sikerült is, így mindig volt egy kis időm a pihenésre. Egy valamiben viszont nem voltam jó, annyira nem, hogy már csak én voltam az egyedüli aki képtelen volt rá, pedig már az utolsó év volt az akadémián. Nem tudtam a kardom nevét! Kétségbe voltam esve, hogy mi lesz így velem. Egyszerűen nem jöttem rá mit kellene tennem, hogy végre megtudjam. Sok-sok éjszakát töltöttem el azzal, hogy ültem és a kardomtól kérdezgettem, hogy hívják. Ezt kifigyelte az egyik jó cimborám és egyik este szó nélkül hátulról felém suhintotta a kardját. Szerencsém volt, hogy félre tudtam ugrani és nem talált el.
- Hé, ezt meg mire véljem? –kiáltottam fel.
- Szép estét! Nem gondolod, hogy jó volna már látni a kardod igazi formáját? Te aki mindenben első voltál, mindenkit szívatott, pont ebben nem vagy első? –kérdezte és csapott egyet a kardjával. Épp fel tudtam emelni a sajátomat, hogy hárítsam a támadást.
- Én..Én nem tudom mit tegyek! De semmi kedvem most harcolni! – feleltem őszintén.
- Viszont nekem van! Ha nem akarod darabokban végezni, akkor jobban teszed, ha küzdesz! - felelte és hozzáért a kardjához.
- Várj már! Mit csinálsz? –kérdeztem pedig tudtam mi történik.
- Kakere Sutōmufarukon! (Repülj Viharsólyom!) –Szólt a kardjához, mire a penge cikkcakk formát öltött és apró szikrák futkároztak fel és le rajta.
- Túlzásba viszed! Ezt azért nem kellene, mert… - nem tudtam befejezni, mivel suhintott egyet a kardjával és egy villámgömböt repített felém belőle, így kénytelen voltam félreugrani
~ Basszus ennek a fele sem tréfa, pedig de jó is lenne! –gondoltam miközben ugráltam a labdák elől, de jópár eltalált. Éreztem egyre jobban lassulok
- Nah de Kyousuke, Te ennél jobb harcos vagy! Ne hozz ránk szégyent –felelte vigyorogva, majd egy újabb támadást intézett felém.
-Kuroda Kyousuke figyelsz te rám? –szólt egy hang. Hallottam de a csata hevétől nem figyeltem rá. Meg nem is tűnt ismerősnek.
~ Ez nem lesz jó. A közelébe sem tudok menni. Valami távolsági támadást kell bevetnem…meg is van! – morfondíroztam miközben kerülgettem a villámgömböket. Szembe álltam a támadómmal.
- Te meg mit akarsz? - kérdezte csodálkozva.
- Magasságok Ura ki a test húsával…- kezdtem neki a támadásomnak
- Azt már nem hagyhatom! Supākuringubōruraitoningu! (Szikrázó villámlabda!)
Egy villanást láttam és éreztem, hogy telibe talált a támadása. Hátrarepültem az akadémia falának egy nagy krátert hagyva magam mögött. Kimásztam a lyukból. A ruhám poros volt, a fejemről kis patakban folyt a vér. Pillanatra becsuktam a szemem, majd egy mély levegőt vettem. Azt gondoltam nem marad belőlem így semmi. Hirtelen egy zöld, fákkal körülvett tisztás közepén találtam magam egy piros fehér kockás piknikező pokrócon ülve. Távolban hegyek sorakoztak, de csak a tetejüket láttam, mert a fák eltakarták a nagyját. Előttem egy fiatal hölgy ült. A hátát mutatta nekem. A szőke hátközépig érő haját a szellő lágyan lengette. A testét egy fehér fodros ruha fedte. Egy egyszerű ezüsttükröt tartott a kezében, amivel magát nézte, majd hirtelen a tükröt felém fordította így már engem látott benne. Az arca bájos volt, mélykék szemében pajkosság csillant és a rózsaszín száját mosolyra húzta, majd megszólított.
- Üdvözöllek Kuroda Kyousuke! Végre rám figyelsz! Ha éhes vagy egyél a piknikes kosaramból, biztos találsz benne valami kedvedre valót! Tudom mi van az ínyedre. - mondta mosolyogva és rám kacsintott egyet.
- Honnan tudod a nevem és hol vagyok és legfontosabb Te ki vagy? –csak úgy záporoztak a kérdések belőlem, hiszen értetlenül álltam a hirtelen környezetváltás miatt. Még köszönni is elfelejtettem pedig nem vagyok udvariatlan természetű.
- De kíváncsi itt valaki, de lássuk csak, válaszolok neked szép sorjában. Én a lelked megnyilvánulása vagyok és ez itt a belső világod. Minden, ami itt van, az erdőt, a hegyeket, a völgyeket és ezt a szép tisztást is te teremtetted. Ezért tudhatom a neved. Az enyém se titok, s ezt te is tudod hisz szóltam már hozzád párszor. Lehet nem hallottál meg, de érezni biztos éreztél! - válaszolt a tükörből és még most sem hagyta abba a mosolygást.
- Te vagy a zanpakutom? Te vagy az, akire eddig kellett várnom? Miért nem jöttél hamarabb? Kérlek, a válaszod előtt fordulj meg, hogy ne csak tükörből láthassam az arcod! –kértem.
- Az nem fog menni. - mondta, majd megfordult. Nem az várt, amire számítottam. A kecses női testnek nem volt se szeme se orra se szája. Nem tudtam felfogni hova lett az arca a lánynak. Felém fordította a tükröt és lám az még mindig a lány arcát mutatta, pedig a sajátomat kellett volna látnom. Majd az arcához emelte az ezüstösen fénylő tárgyat és azt mondta:
- Remélem nem zavar, hogy csak a tükörben láthatod az arcom! Én mindig is veled voltam. Neked csak rá kellett jönnöd, hogy halld meg a hangom. Te és én egyek vagyunk. Osztd meg az erődet velem, hogy aztán segíteni tudjak neked!
- Rendben van! Segíts nekem! Hogy hívnak? – kérdeztem.
- Tudod te azt nagyon jól! –mondta. Hirtelen fellángolt bennem a felismerés hogy igaza van.
- Tündökölj Tükrök Tündére!- kiáltottam már nyitott szemmel.
A kardom elkezdett vibrálni és átalakult. Úgy nézett ki, mint ha tükörből volna. A hirtelen jött erőtől felbuzdúlva rátámadtam vele az ellenfelemre, aki csak félreugrott, elrakta a kardját és ennyit mondott:
- Szívesen! Amúgy elég gagyin néz ki!
- Teeee! – kiáltottam, de már nyújtottam is a kezem hogy megköszönjem. –Tudod, hogy ezért az orvtámadásodért egyszer elkaplak! –nevettem és nevettem. Boldog voltam hogy végre én is tudom a kardom nevét. Ez volt az első alkalom, hogy használtam a kardom shikai alakját.
… Nah de elég legyen belőlem, úgyis kiuntad magadat a világból is nem igaz? Gyere a vendégem vagy egy almára és közben te is mesélhetsz magadról!


~ Kinézet

Körülbelül 170-175cm magas átlagos testalkatú fiatal srác. Az arca szép vonású, nem túl karakteres, nem túl sármos, de határozottan jóképű. A haja szürkésfekete színű, félhosszú, de nem takarja túlságosan a szemeit, ami zöldben ragyog és állandó jókedvet sugároz. A szája átlagos, se nem nagy se nem kicsi, de mindig mosoly bujkál benne. Gyakran akaszt az egyik fülére egypár cseresznyét, ha épp nincs gyümölcsfa közelében és megkívánja, akkor azt eszi meg.
(megj.: a képen a pótteste van!)

~ Jellem
Viccelődik, állandóan tréfálkozik. A viselkedésével, csínytevéseivel gyakran feldühíti az „áldozatait”. Ő ezen csak jókat szórakozik. Ezt a viselkedését néha a csatákba is belecsempészi, bár a harcban tudatos, olyankor nem mindig engedi meg magának a mókát. A feletteseivel tisztelettudó, minden kérésüknek a tudása szerint eleget tesz. Szeretne egyre nagyobb rangot kapni, hogy ezért is büszke lehessen rá az egész család. Ha megteheti, gyakran jár haza a 3. kerületbe.

~ Zanpakuto/képesség

Neve: Kagami no yōsei (Tükrök Tündére)
Fajtája: Kidou
Shikai parancsa: Kagayake, Kagami no yōsei! (Tündökölj Tükrök Tündére!)
Shikai kinézete:
Külsőre, mint normál alakban, csak az egész, a markolattól kezdve a pengéig, egyszínű fénylő acél. Úgy néz ki mintha tükörből lenne az egész kard.
Támadások:
Mirādōmu (Tükörkupola): körülbelül 100-m átmérőjű félgömb keletkezik Kyousuke és az aktuális ellenfele körül. A felülete kívül belül, a talaj is és a kupola alatt elhelyezkedő tereptárgyaknak az anyaga is tükörből lesz. Széttörni csak akkor lehet, ha valakinek sokkal nagyobb a lélekenergiája, vagy ha legyőzik a használóját. Hatása az, hogy az ellenfél koordinációját megzavarja. Minden mozdulat, amit tenni akarna ellentétesen fog megvalósulni. Tehát ha pl.: hátra akar ugrani az ellenfél, hogy egy támadást elkerüljön, pont előre fog ugrani. Nagy összpontosítás kell a megfelelő mozgáshoz, de az csökkentheti a támadás erejét. Használójára nem hat ez a képesség.
Dansu no hansha (táncoló tükörkép)
Eza képesség azt teszi lehetővé hogy a kardot egy tükörbe szúrva beleolvad a tükörbe és egy másik tükörből vagy ugyanabból elő tud jönni.
Általában ezt használja ha, haza akar menni a családjához, mert gyorsabb, mint a villámlépés. De ezt használja rejtekhelynek is, hogy megússzon pár haszontalan küldetést.

~ Szeret-nem szeret

Szeret:
-gyümölcsöt enni
-aludni
-másokat tréfálni
-fákon lógni
-tüzijáték

Nem szeret:
-ha ok nélkül ugráltatják
-ha vele végeztetik el azt a munkát amit más is könnyen meg tudna csinálni
-hazugságot
-árulást
-mazsola

~ Felszerelés(ek)

Egy erszény, tele cseresznyevirágszirmokkal.

Kösziii! A tördelésre jobban fogok figyelni. Az adatlapom mihamarabb elkészítem a pontozással együtt! De előbb megeszek egy almát! -szélesvigyor-