Insignis Reliquia pályázat

Tárgy: Insignis Reliquia pályázat Pént. Aug. 19, 2011 12:05 pm

A sötétség kalandorai

Insignis Reliquia pályázat Gold-300x225

Kronológia, a kezdetek

"Cseppen, szétárad, belefolyik a résekbe. Megtisztít mindent, amelyet lágy karmai csak elérnek. Sötét fellegek lappangó ígéretei, ez azok, amik jelenleg a vékonyra feszült üveget is lassacskán belepni kezdik. Órákon keresztül áztatják a nyomort és a megnyomorgatottat, hogy ez által új utakat mutathasson. Tisztára mossa a mocskot, tisztára azt, melyet ő maga tett mocskossá, és letűnté. S nini, egy aprónak tűnő fénysugár is szórványosan, félőn hatol át a tömör tárgyon a szemközti falat megvilágítva, ahol egészen addig a sötétség terült el. Egy olyan helyre fészkelte be magát, ahová sosem lett volna szabad. De az árnyak már nem is olyan sokáig viselik el a jelenlétét, mert a fényben egy markáns sötét jel izzik fel, megmutatva a fénynek, hogy a sötétség néha sokkal forróbb, mint annak az látszik. Megvakít, tébolyba taszít, feléget és ellep. Ezt teszi jelenleg is azzal a néhai fiatal fiúval is, aki többnek született, mint hitte volna. Szürkülni látszék a világ, s szürkülni a jelen is. A múlt végre kiborogatja szennyesét…
Korok dicsmérvei és elvei, akkoriban nem számított, hogy hogyan is gondolod, az számított mekkora leszel vele. A 17. század első felében nem az volt a fontos, hogy ki is voltál te magad, hanem az, mennyi pénzed volt. Mert a világ ugyanolyan velejéig romlott és kipusztult volt, mint manapság. Néha jöttek s mentek emberek; a gazdagok váltották egymást, a szegények pedig éhségben lelték halálukat. De azok az illetők, akik igazi magaslatokra emelkedtek, azokra a jövő generációi is emlékeznek. Így volt ez néhány becses bányásszal is. Nem voltak ők egyebek, mint hétköznapi szegény emberek, akiknek egyetlen egy vágyuk volt, magasba emelkedni. Talán még ti is emlékezhettek arra, hogy abban a korban az arany még igen csak sokat ért. Annak okát, hogy az ötfős társaság egyike, még is hogyan örökölhetett egy lepukkant bányát, nem tudni. De azt igen, hogy a múlt árnyaiba visszavezethető történet eme szerencsésnek mondható fordulattal kezdődött. Öt ember, egy bánya és rengeteg ehhez társuló idő.
Történt egy nap, mikor a Nap már kelendőben volt, s a kakas már javában kukorékolt a háztetőn, robbanást lehetett hallani. A bánya kicsiny kis bejárata egy eldugott helyen volt a sűrű erdős terület kellős közepén. Nem volt ember rajtuk kívül, aki oda találhatott volna, ők még sem féltek egy omladozó bányában tölteni az éjszakájukat. Valami hibát követhettek el az egyik szárnyban, amelynek a bejárat beomlása volt a következménye. Természetesen, mint minden ilyen esetben, akkor is egymás ellen fordulva csak a lármás veszekedés lehetett jelen, tettek nélkül. Néhány órába telt, még valakinek eszébe is jutott egy követ megemelni, de azt is hiába. Egymásra néztek, s tekintetük szinte leírta azt a szót, hogy „végzet”. Tudták, hogy a bányából nem igazán lesz kifelé vezető útjuk, ismerve a helyzetüket. Még is volt bennük bizonyos túlélési ösztön, ami arra sarkallta az egyéneket, hogy a bánya oly’ szegletébe térjenek, amit még maguk sem fedezhettek fel igazán. Hogy bölcs gondolat volt-e, vagy csak a halálérzet apró sugallata? Nehéz volna megmondani, hiszen ez a történet is csak a sugallatokból fennmaradt szóbeszédek egyazon formája. De abban lehet némi igazság, hogy ott történt az a bizonyos dolog, amitől ők a magaslatokba emelkedhettek. Néhány ereklye, temérdek arany és egy legendákból ismert személy. Egy olyan személy, aki akkor szabadult ki az őt lepecsételő átokból, amikor az egyik az aranydobozkába rejtett aranyérmékhez illesztette sebes ujját. Mondhatni az ember vére felkeltette a mágust mély álmából és erőt adott neki a szabadulásra. Félelem, ledöbbentség? Ugyan, egy halálra ítélt ember bármire képes azért, hogy túlélhesse. Ebből is kivehető volt már akkor is, hogy az emberi faj gyarló és túlságosan kiszámítható. Így hát a bányában alvó „gonosz” üzletet ajánlott a halandóknak. Egy üzletet, aminek egyáltalán nem mondhattak ellent. Földi javak, élet, tudás, amelyet bőven lehetne hatalomnak is nevezni. Így szerezte meg első öt követőjét Theltas Nocturn, a mágus, s így alapult meg az Insignis Reliquia."

Egy idegen tollából...

Hovatartozás: Kaotikus Gonosz
Ismertető: A szervezetet nagyjából 400 éve alapította egy akkoriban is már pár ezer évesnek számító mágus. Theltas Nocturn a mágus világ egy elhíresült varázstárgy készítő alakja. Nem lehet tudni, hogy pontosan milyen okokból hagyta ott az Insignis Reliquiát, azonban most pár hónapja egyenes ági leszármazottja vette át a szervezet vezetését. Az "Insignis Reliquia" szó latin eredetű, melynek jelentése "kiemelkedő ereklye". Már maga a név utalhat a szervezet profiljára, hiszen ez egy varázsereklyék felkutatására orientálódott szervezet. Magját meglehetősen a gyökerekhez visszanyúló tagok alkotják, így a szervezeti nyelv a latin. A régebbi arculatával ellentétben Nocturn áttért egy sajátos szervezeti formára. Így tulajdonképpen a mai napra tagjait csupán a különleges fajok képviselhetik.
A szervezet célja/arculata: A világ számos varázs ereklyéjének felkutatása, és birtoklása. Számukra nem számít, hogy ezt a fajta hatalmat milyen módon szerzik meg. Gyakorta folytatnak piszkos üzleteket, s a hátba szúrás is mindennapos tevékenységük. Elvük a "Divide et Impera" azaz "Oszd meg és uralkodj"!
Ismertető jelük: Nem hordanak semmi átlagostól eltérőt leszámítva egy elátkozott érmét, amelyet minden egyes tag magánál hord. Ez amolyan belépő a főhadiszállásra, viselete kötelező jellegű.

*Felemeltem az aprócska tasak szerűséget, amely értékes érméket tartalmaz, még ebben a pillanatban. Ugye minő különleges, ha egy tárgyat, melyet a mágus készül elajándékozni azt ő maga készítette? Apró csecsebecsék mik akár a legnagyobb galibát is okozhatják. S ezek közül is most néhány egy aprócska levéllel együtt landol az érintetteknél.*

Üdvözletem Kalandor!

Ha eme levelet olvasod, akkor feltehetőleg te volnál az, akit én már egy ideje figyelek. Ne félj barátom, ez nem az a pillanat, amikor ellenséged akar hátba szúrni. Ellenkezőleg, üzletet ajánlok. Légy 48 óra múlva, amint az óra éjfélt üt, a Karakura külvárosában található holtágnál. Ha ott vagy figyeld a tavat és lásd a lidércfényt.

ui.: Egy találkozás még senkinek nem árt..nem de bár? Az érmét pedig viseld, ha látni szeretnél...

Nocturn

Követők
Arbiter: Nocturn
Viclyn Do’ana
Rinaaya

Spoiler:

Tárgy: Re: Insignis Reliquia pályázat Vas. Aug. 21, 2011 8:38 am

>>használt font<<

Insignis Reliquia

Türelme utolsó foszlányait összenyalábolva figyeli, ahogyan a körben testet ölt a Rémület. A démonfajzatot körülölelő pentagramma halvány, ibolyaszín derengéssel adja a drow tudtára, a csapda – mint mindig – most is tökéletesen működik. Bár egy erősebb entitás némi erőlködés árán biztosan ki tudna törni belőle, arra elég, hogy megfékezze azt, akit hívni szeretett volna.
~ Sötétség kéjes mámora, alattomos szavak sugallata... Ki volt oly' bátor, hogy a fizikai lét peremére hívjon eme órában? Testem a föld martalékából válik ki, s a "lenti" tűz kénes füstje kezd párologni testemből. Szinte lebegek, de inkább a vérszomj az, ami elfog. Borult elméd mondd hát, miért hívott ide? ~ hallatszik a számító, sziszegő hang Viclyn tudatában. Egyáltalán nem tűnik meglepettnek, amiért itt van, sőt, Viclynnek van egy olyan érzése, hogy a démon egyenesen számított rá, hogy ily módon találkoznak. Hiszen nem egyet kötött magához az elmúlt két napban. Amióta megtudta, hogy figyelik, s szó szerint beborítékolt meghívót kapott egy feltehetőleg csapdába, csak a felkészülésre tud gondolni. Szervezete nem igényli az alvást, hiszen egyszerű meditációval képes feltölteni energiáit, azonban a kimerültség első jelei már kezdenek eluralkodni rajta. Már a negyedik démon, akit magához hívott az elmúlt két napban… Akit magához köttetett. Pár száz éve még meg se mert volna próbálkozni ezzel.
A terem amúgy is kifejezetten negatív aurájához hozzácsapódik a démon lenyomatának rezdülése; végigcsapódik a helyszínen a sötét energia, forró leheletként borítva be mindent maga körül. Körülbelül olyan, mintha a tükörsima tó felszínére dobnál be egy sziklát. Idő kell még, hogy a víz felszínéről eltűnjenek a hullámok.
~ Kniran! Én neveztelek el, én hívtalak ide, úgyhogy én vagyok a gazdád! Az Űr szívében alvó Hercegre és a Naratyrra esküdtél.¹ Térdelj le elém! ~ forgatja meg kezében az athemét mit sem törődve a démon alávaló, vakmerően gyűlölködő pillantásával. Legalábbis csak azt sejti, hogy így pillant rá, hiszem szemében, egyetlen, hatalmas szemének helyén üresség, sötétség honol. Körülbelül úgy néz ki, mint egy sárkány, szárnyak nélkül. Apró szarvai fenyegetően tündökölnek halántékán, ám így is hiányzik belőle az, ami egy erős démont igazán erőssé tesz. Bár így is okozhat meglepetéseket… Nem mindig a fizikai és mentális erő az, amivel ezek a leginkább tudnak ártani.
~Térdelni? Eléd, drow? ~ iramodik meg Viclyn felé, s merészkedik közel hozzá olyannyira, hogy akár támadásnak is lehessen vélni, pedig jóllehet, azokkal a sorvadt karokkal még egy húscafatot sem tudna belőle kimarni, a kör pedig megakadályozza, hogy képes lehessen kiszabadulni onnan. Bár mindig van olyan, aki megpróbálja…
Kniran végül megáll a kör szélén, egy pillanatig pedig gyűlölködve méregeti, majd végül egy mély meghajlással adja magát szolgálatába. Választása amúgy sem lett volna, hiszen a rituálé elkészült, s most Viclyntől függ, akár tetszik neki, akár nem. Bár kétségtelen, hogy egyszer még megpróbálja megölni, ha lesz rá alkalma.
~ Teljesítsd parancsomat, s szabadon engedlek. Nem tudom nevét annak, ki engem keres; te mit tudsz róla? ~ kérdezi gondolati úton a démontól. Jelenleg elméjük össze van kötve, s csupán elég megválogatnia, hogy melyik gondolatot hajlandó átcsöpögtetni a másiknak. Atheméjét kicsit talán feszülten szorongatja, bár még ő maga sem veszi észre magán az izgatottságot, s a cseppnyi türelmetlenséget. Pedig türelmes drow ő… Eddig mindig az volt. De az ideje hamarosan lejár, és még mindig nem tudja, ki kereste őt. Az ideje, amit legszívesebben elrakna, eltemetne egy dobozba, hogy akkor, amikor olyan égető szüksége lenne rá, mint most, újra elővehesse, hogy megkönnyítse dolgát. Most, most szüksége van az időre. Az időre, mely máskor olyan jelentéktelen, oly lassan halad…
A démon felpillant a drowra, s kaján nevetést hallat néhány másodperc erejéig. Igen, rendelkezik azokkal az információkkal, amikre Viclynnek szüksége van. Azokkal az információkkal, amikkel az Abyss² többi küldöttje képtelen volt szolgálni.
~ Ő az, aki még előttünk is kiválóan elrejti magát. Átkozott ő és veszélyes. ~ szakítja meg gondolatait ezen a ponton úgy téve, mintha nem tudna többet róla. Vagy valóban nem tud mást? Tényleg ennyi lenne a tudása? Érdekeltsége végül is nincsen benne. Mégis miért kockáztatna egy zöldfülű mágus miatt? Inkább a mögötte rejtőző valaki izgatja jobban a démon fantáziáját, de ő most nincs terítéken.
~ Lehet ő az Enigma³ mestere, ám nem ő az egyetlen mester a világban. S ha valaki, hát te biztosan tudsz arról, mi célból keresett, mik a szándékai velem. ~ ostorozza tovább kérdésével. Azt meg se kérdezi, hogy bízhat-e benne. Minek? Teljesen felesleges. Egy drow soha senkiben sem bízhat. Még abban a démonban sem, akit épp az imént láncolt magához egy rituáléval, némi információmorzsa megszerzésének erejéig.
A bizonytalanság talán túlontúl észrevehető a bérgyilkoson, s a démon üreges szemével, szemének üregével könnyedén kifigyeli azt. Kaján vigyorral szemlélteti, mennyire élvezi Viclyn kiszolgáltatottságát. Igen, a tudása nélkül tehetetlen, teljesen tanácstalan. Túlságosan kár, hogy kötelezi őt Naratyrra tett esküje. Pedig milyen jó lenne elszórakozni vele! Még ha nem is tud semmit, akkor is úgy tenni, mintha tudna…
~ Cél… Kellenek-e neki célok egyáltalán? Üzenetet kaptál. Kövesd őket, s majd te magad is megbizonyosodsz. ~ tart egy rövid hatásszünetet ~ Az éjszaka éppen megfelelő időpont.
A Mester egyáltalán nem tartja viccesnek, hogy a Szolga épp az éjszakával incselkedik, hiszen csak éjjel képes elviselni a felszínt, hiába száműzette magát kétezer ciklussal⁴ ezelőtt, de valami, talán ösztönei azt súgják, az éjjel alatt mást is próbál sejtetni. Céljai pedig igazán neki sincsenek. Ám cél nélkül senki nem tesz senkinek sem efféle invitálást.
~ Tudom, hogy többet tudsz annál, amit elmondasz, s tudom, hogy tudod, mit szeretnék hallani. Rajta hát! Honnan ismer engem ez az egyén, hogy talált rám?
~ Csak éppen onnan, ahonnan most te kérdezősködsz felőle. Csak éppen onnan, drow. ~ görbülnek ravasz vicsorra ajkai. ~ Azt hiszem, több információval nem szolgálhatok. ~ fejezi ki, hogy számára elég volt. Véget akar vetni a szertartásnak. Látszik rajta, számára ez csak egy jelentéktelen nyűg, legalábbis úgy tesz, mintha az lenne. Bár ki tudja, valóban fordítja-e azt saját maga hasznára.
A drow elégedetlenül forgatja meg kezében a Szent Tőrt, melyet csakis ezekre a rituálékra készíttetett elő. Az obszidián színű markolat alatt egy pillanatra vörösen felizzik az ezüst penge.
~ Szóval nem beszélsz. ~ emeli hasa felé a tőrt, s vágja magába; persze ő nem érez fájdalmat, ellenben ez a Szolgáról nem mondható el. Napok óta az első olyan abyssi lény, akiről tudja, hogy rendelkezik azzal a csekély információval, ami számára szükséges. Volt annyi esze, hogy a legutóbbi sikertelen információszerző kísérlete után, akkor és ott azt kérdezte a megidézett entitástól, hogy ki az, aki tudna neki mesélni. Tudja, biztos benne, hogy még bőven van olyan információ, melyet egy kis furfanggal, ha kell, erőszakkal kicsikarhat belőle. Ők, drowk pedig sosem rendelkeztek se kegyelemmel, se humorérzékkel. Pláne, ha efféle dolgok számítottak tétnek, mint saját jólétük, saját biztonságuk.
A démon érzi a húsába maró fájdalmat. Azt a fájdalmat, melyet még ők sem képesek elviselni. Nem hiába találták ki a régmúlt idők nagy mágusai ezt az apró trükköt.
~ Nyomorult drow! ~ nyüszíti sikoltó, magas hangfrekvencián gondolatai mezején, majd szedi össze magát hegyes fogait összecsikorgatva. A forró, fájdalmas seb kellőképp figyelmezteti, hogy ne legyen balgatag, ne ölesse meg magát egy mágus ivadéka miatt.
~ Annak a fattyúnak talán az apját te magad is ismerheted. Egy varázstárgy készítő a régmúltból. – méregeti sötét, dühös pillantásokkal a drowt. Az életével kellett fenyegetni, hogy végül beszéljen… S lám, mégis csak tud valamit a bestia.
Ugyan a sötételfnek nem ez az egyetlen trükkje, kétségtelenül az egyik legkevésbé drasztikusabb, mégis rendkívül hatékony fegyvere a démon szóra bírására. Bonyolultabbak, mint a halandók, ugyanakkor nem kell tartania tőle, hogy esetleg túl sokat ártana nekik. Ha a démon Viclyn helyében lenne, ő sem tenne másként.
- Több száz, talán több ezer varázstárgy készítővel találkoztam már. Honnan tudjam, hogy kedves érdeklődöm atyja más lenne, mint a többi? Tán vásároltam tőle régebben? Miként azonosíthatom be?
Kniran fájdalmasan nevet fel, majd kibukkannak rothadó fogai ajkai alól. Tudja jól, hogy a drow nem fog számítani arra, amit most fog közölni. Tud ám ő okozni bőven meglepetéseket.
~ Theltas Nocturn neve igen elterjedt, még ha létezését kevesen is hiszik el.
A sötételf arcizmai már réges-rég elfelejtették, hogyan kell bármiféle érzelmet kifejezni, legalábbis eddig ezt hitte, ám most egyetlen, rövid pillanatra mégis csak megremegnek azok az elsorvadtnak hitt izmok. Hogy ne ismerné Theltas Nocturnt? A legjobbak legjobbjának tartja, legalábbis azok közül, akiket ezen a síkon és valóságban megtalál; ha nem téved, és emlékei sem csalnak - márpedig azok sosem csalnak - , piwafwiját⁵ is tőle szerezte, még ha csak másolata, erősebb, mágikusan felerősített másolata is az eredetinek, amit odalent, mélyen, Menzoberranzanban viselt..
~ Nocturn, Nocturn... Ha nem tévedek, az arkáni mágia mestere, bár ebben sem vagyok biztos... ~ tapogatózik a helyes irányt keresve. Látszik rajta, hogy már kezdi a jó utat megtalálni, még ha messze is van attól, hogy összeálljon számára a kép.
A bestiának valahol imponál, hogy a név említésére még a drowból is kicsikar valamiféle mimikát. Ez a név még számára is ínycsiklandozó. Ha elég erős lenne, ha egyszer felfalhatná egy olyan erős mágus lelkét, mint amilyen Theltas… Csak egyszer lenne rá lehetősége, még akkor is, ha tudja, hol a helye, tudja, hogy számára ez lehetetlen. Az idősebb Nocturnhoz még a démonok közül is a legerősebbek kellenek. Már ha képesek őt megtalálni. Túl trükkös, túl erős ahhoz, hogy csak úgy bárki nyomára bukkanhasson.
~ Mestere minden olyan diffúziónak, amely a fizikai világot veszélybe sodorhatja. Kezéből származhat egy lámpás, melynek lakója a legendákból ismert Gin, vagy Triton szigonya, melynek villáma oly' hasító erővel bír, mely felülmúlja a természetét. Koboldokat szégyenítő alak. S most helyét sarja készül átvenni. Bár a drowokat természetüknél fogva nem érdeklik az ilyen dolgok, azonban azt a fattyút szerintem te látni akarod. ~ határozza el hosszas beszéde után, hogy többet nem akar szólni. Nem akar többet beszélni ennek a nyomorultnak. ~ Most pedig engedj el, teljesítettem kérésed.
~ Még egy utolsó kérdésem volna hozzád, s végül feloldozlak a kötés alól. ~ akadékoskodik tovább a sötételf, látszik rajta, nem adja könnyen magát. Nem fogja csak úgy elereszteni karmai közül az egyetlen abyssi szellemet, aki képes volt neki – akaratán kívül persze – segíteni neki. ~ Miből gondolod, hogy bármiféle érdekem lenne abban, hogy hagyom, hogy megtaláljon?
A fattyú megkeseredetten emelkedik fel. Nem akar, nem tud bízni ebben a rohadékban, de kénytelen azt tenni, amit ő követel, nincs más választása.
~ Számüzetésben élsz...talán a hatalom még neked is kecsegtető. Ki tudja, lehet mellette esélyed lesz a bosszúra is. ~ hangzik sejtetően gondolata.
Igen, a drow valaha tényleg bosszúra szomjazott, de mára már egy megkeseredett, megtört, fásult öregember lett. Célok nélkül, remeteségben, a motiváció teljes hiányában. Nem fűz hozzá sok reményt, hogy még Claekoth⁶ fejét veheti, de valami mégis ott motoszkál benne; ideje azonban elfogyott, mennie kell, ha még ma, ha még időben oda akar érni. Ígéretét most az egyszer betartja, hiszen tudja, hogy miféle következményekkel járhat, ha nem engedi vissza az entitást Abyssba.
~ Szolgálatodnak ezennel véget vetek. A köttetést megszakítom. Távozz hát, szolga! Úgy legyen. ~ vet véget a rituálénak, s engedi útjára a démont, kit Knirannak nevezett el. A teremre ülepedő, sötét, negatív energia nagy része egy csapásra tűnik el, ahogyan a fattyú is kámforrá válik, Viclyn pedig megfáradtan, kimerülve rogy a tökéletesre csiszolt márványpadlóra. Kimerítette az elmúlt két nap. Varázsereje így sem olyan hatalmas, hogy szabadon használhassa, s feltöltődésre, meditációra lenne szüksége. Az éber alvásra azonban nincs lehetősége, bármennyire is fáradtnak érzi lelkét. Éppen csak fel tudja vértezni magát legjobb fegyvereivel, majd az érmét piwafwijának zsebébe süllyeszti, s egy rejtélyes, ismeretlen tartalommal rendelkező vászonzsákot is magára csatol. Így már kellőképpen üdvözölheti az enigmatikus idegent.

ஜ۩۞۩ஜ

Felkészülésének végeztével indul csak útnak; piwafwijájának csuklyájával gondosan takarja arcát, bár egy ezüst tincs így is előrelóg. Időben érkezett, sőt, talán korán is. Mindegy is. Ő nem fogja engedni, hogy egy mágus fattya fenyegesse. Hisz mi más lett volna a levél, ha nem fenyegetés? Nyilvánvalóan csapda, még ha a démon szavai kicsit el is bizonytalanították. Azonban képes önkéntesen is belesétálni. Van olyan vakmerő, hogy akár egy sárkány torkán is leugorjon, még ha nagy valószínűséggel nem élne túl egy efféle műveletet.
Mágikusan gyakorlatilag teljesen lemerült. Kérdéses, akkor megérezte volna egy bizonyos harmadik fél jelenlétét, ha nem idézett volna az elmúlt két napban folyamatosan démonokat, bár ha mágiatudásában nem is, reflexeiben száz százalékosan megbízik.
A fényviszonyok sokkal tűrhetőbbek, mint amikor a pokolian izzó égitest uralkodik az égen. Megszokta már ugyan, de a halandók mágiát helyettesítő kacatjaikkal még az éjjeleit is elveszik tőle, mintha nem gyötörték volna eleget pusztán azzal, hogy léteznek és uralkodnak. Szemeit egy röpke pillanatra kénytelen behunyni, amikor a távolban egy autó halad el, kínzó ragyogásával még ilyen messziről is szinte elvakítja. Mennyire nyugtatóbb volt a Narbondel⁷ fénye!
Csuklyáját közelebb húzza arcába ezzel csökkentve lehetőségét, hogy mindez még egyszer előforduljon, s feszülten pillant a zöldes fény irányába, ahol lassacskán egy humanoid alak kezd kibontakozni.
Az a bizonyos Nocturn, Theltas utóda materializálódik előtte. Ruházata a tipikusan modern mágusokét idézi, oldalára csatolt kardja pedig az első dolog, amit a drow szemügyre vesz. Kétségtelen, egy esetleges harcban tapasztalata győzedelmeskedne a kölyök felett, de nem feledheti, hogy egy mágusról, s minden bizonnyal egy mágikus fegyverről van szó.
- Üdvözletem Viclyn Do'ana, Rinaaya. – hallja saját nevét az alaktól, s némi meglepődésnek is titulálható reakcióval konstatálja a másik nevet, amire nem számított. Ugyan van affinitása a mágiához, őmaga nem foglalkozott ezzel az ággal annál többet, mint amennyit feltétlenül szükséges. Most azonban muszáj volt, s ez apró hátrányává is válhat. Mágikusan kimerült, így nem csak az eddig rejtőző alakot nem vette észre eddig, de fizikai képességei mellett inkább csak egyéb adottságaiban bízhat.
Kimérten figyeli a megérkező alakot; ím, szemtől szemben állhat ezzel a Nocturnnal. Azzal a fickóval, aki nagy esély van rá, életét fenyegeti.
Tekintetét egy pillanatra oda fordítja, hogy a lassan – valami ismeretlen lényből alakot váltó – nőstényt lássa meg, ám mégis úgy dönt, Nocturn elintézése számára most a fontosabb.
- Vedui, Caiz Nocturn, Jabbuk d'Aenill.⁸ - akasztja le oldaláról az üdvözlő ajándékot és egyszerűen odadobja a vászonzsákot a mágusnak. Nehogy a végén azt mondják, faragatlan tuskó, amiért ajándék nélkül érkezik. Még csak nem is kommentálja a vászonzsák tartalmát, pedig ott oszladozik bent az a két napos hulla. Sajnos a postás, aki a meghívóját hozta, most önmaga változott csomaggá. Legalábbis a feje, hisz csak az maradt meg belőle.
Különösebben nem foglalkozik a nősténnyel, ki mintha szándékosan az ametiszt színét öltené magára. Lila ruha, lila haj, s valamiféle ereklye, melynek még ő is érzi mágikus kisugárzását kimerültsége ellenére is. Viszont lényegtelen; túl emberi, érzi rajta az emberek, a halandók szagát; talán ő is egy vendég lehet, reakciójából és viselkedéséből ezt szűri le Viclyn.
A nőstény egyből a lényegre tör, s idehívatásunk indokát követeli. Érthető türelmetlensége, bár egyáltalán nem a legjobb taktika, ha szeretné kihúzni az ifjabbik Nocturnból, miért is kapták meg azt a bizonyos levelet.
-Quod si non venisset, non perdere hic aut fallor?⁹ – pillant rá sokat mondóan a vendéglátó a Rinaayának nevezett nőstényre, miközben a vászonzsák tartalmát igyekszik kibányászni, hogy szánakozóan tekintsen arra a szerencsétlen nyomorultra, aki a zsákban pihen. Gondolhatta volna a drow, hogy ez kevés lesz egy ilyen rivális megfélemlítéséhez, ám nem csak a megfélemlítés volt a célja, hanem hogy még egyszer, utoljára figyelmeztesse a mágust, hogy kivel van dolga. Se nem kaotikus, se nem törvényes… Egyszerűen a maga feje után megy. Neki nem adhat senki sem parancsokat, bérgyilkosként pedig nem köti őt a fejvadászok olyannyira magasztalt becsületkódexe¹⁰, megtartva így szinte korlátlan szabadságát, amire ezen a síkon és valóságban képes.
- Ó, jaj, azt hiszem, keresnem kell egy új küldöncöt. – csóválja meg a fejét a mágus. Majd nemtörődöm módra dobja arrébb a fejet, mintha csak egy használt papír zsebkendővel szemetelne.
- A ti korotokkal igazán hallanotok kellett az Insignis Reliquia-ról. Üzletet ajánlok. – lép közelebb hozzájuk. Bár a név ismerősen cseng a drow számára, teljesen biztos benne, hogy sosem volt dolga velük, akárkik is legyenek ők. Legalábbis nem tud róla, hogy valaha is lett volna. - - Si vestri 'interested in vobis!¹¹
- Hogy érti azt, hogy a mi korunkban? - feszülnek meg arcizmai, s próbál higgadtnak tűnni, bár egyáltalán nem az. Nem szereti a mellébeszélést. Sosem szerette. Talán ezért is vágták át olyan könnyen Menzoberranzanban.¹²
- Sosem hallottam róla. Az apjáról annál többet. Eddigi üzleteim vele kifizetődőek voltak... Ám egy rossz lépés, és Ön, sőt, a nősténye is a szolgája sorsára jut. - sziszegi rideg, kimért hangon Nocturnnak. Látszik rajta, hogy nem üres fenyegetőzésről van szó. Fegyvereit még csak meg se próbálja elrejteni. Legalábbis úgy tűnik, hogy szablyája s nyílpuskája az egyetlen, amit magával hozott, holott jól lehet, gyakorlatilag az egész ruházata egy kész fegyverarzenál.
A sötételf ajkainak szegletei alattomos mosolyra húzódnak, amikor észreveszi, milyen könnyedén provokálta a nőstényt; a nőstényt, akihez - közvetlenül - egy kéretlen szava sem volt eddig. Ugyan ez a csuklya alól nem látszik, ami nem csak obszidián színű arcát, karmazsinvörös szemeit s szürkés ajkait takarja, hanem mindent, mely faji jellegére utalhat. Így is megnézik a halandók, ám kétségtelenül kisebb feltűnést kelt. Egy hófehér hajtincs viszont így is kibuggyan a kellemes takarást, s ezzel anonimitást nyújtó, nemes vászon alól; voltak idők, amikor ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy beazonosítsák. Ez most nem a megfelelő alkalom arra, hogy visszaszóljon a nyilvánvalóan alantas fajból származó nősténynek. Bár a veszekedés amúgy sem az ő asztala. Meghagyja azt a patkányoknak. Megelégszik azzal, hogy nevére visszakérdez.
- Rinaaya, igaz? - ízlelgeti magában a nevet. Sehonnan sem ismerős, ám több mint valószínű, az ő neve sem mond semmit a nősténynek. Talán ez így is a legjobb.
- Yare, Yare..mi ez a sietség? – próbálja oldani a feszült hangulatot a mágus. – Ti korotok? Ugyan! Te tényleg azt hitted, hogy ennyire óvatlan volnék? – húzza fel szemöldökét s pillant kérdőn a bérgyilkosra. Viclyn könnyedén észreveszi rajta, hogy ő is ugyanolyan feszült, mint ők ketten, azonban lehetőségeihez mérten megpróbál a lehető leghiggadtabbnak és legmegfontoltabbnak tűnni, ez pedig kifejezetten szimpatikussá teszi a drow számára. Azonban több mint háromezer ciklus tapasztalatát nem lehet olyan könnyen becsapni. Ő már rég nem egy zöldfülű, akit el lehet téríteni. Látja tekintetében a változást, amint említi az apját. Ez neki bőven elég.
- Noha, ha valóban ismered az ősömet, akkor nem titok a számodra, hogy képességeimet tőle örököltem. – billenti oldalra fejét egy fanyarú mosoly kíséretében. – Remek, amint végeztetek az indulatokkal rá is térhetünk a lényegre. Szánalomra méltó? Lehet, ám Balthazaar már nincs a trónon. A jelenlegi vezető viszont sokkal jobban megválogatja azokat, akikkel szándékszik üzletet kötni. – válaszol a nősténynek is. Ugyan a csuklya alatt nem látszik, de az egyik szemöldökét kétkedően felvonja, hiszen Viclyn eddig egyértelműnek vette, hogy ez az alak a vezető. Persze általában jellemző, hogy a vezető mindig a háttérben marad, de szerinte itt most egész másról van szó. Nem kérdez rá, inkább csak figyel. Számításai szerint úgy sem válaszolna rá nyíltan.
- Ha nem tévedek, mindketten számkivetetten élitek életeteket, talán pont eme megfontolásból állt meg nálatok a mérő. A szabály az, hogy nincs szabály. A szervezet célja pedig a ma létező összes varázsereklyének begyűjtése. A nyereség adott, aki viszont kilép... Szerintem nem kell elmagyaráznom. Az érem pedig a belépőtök a főhadiszállásra.
- Valóban, Theltast a képességei miatt kerestem fel. Egyszerű üzlet volt, mindkettőnknek kifizetődő. Egyszer még egy ellenlábasát is félreraktam az útból. - uralkodik el a bérgyilkoson a nosztalgia, s egy pillanatra elmereng azokon az időkön. Amikor még nem holmi halandó politikusok és multimilliomosok után kellett futkároznia. Bár akkor is ugyanolyan sanyarú volt a sorsa, mint most, mégis megvolt benne valami, ami most hiányzik. Méltó célokat kapott, méltó fizetéssel. Ellenben a mai világgal…
- De ha már üzletet ajánlott, feltételezem, képességeim miatt keresett. Nem bánom, hadd halljam. Felkeltette az érdeklődésemet. Kit kell megölnöm és mit kapok cserébe? És a dhyn jalil?³ - tér rá az üzleti lényegre. Hisz mégis mi mást kérhet tőle?
Rinaaya a zsebéből túr ki valamilyen tárgyat, amit Viclyn nem lát pontosan, hogy micsoda. Hiába figyel fel a nőstény magánakciójára, még ha nem is tudja, hogy mi az a tárgy, amit Nocturn felé hajított. Nem megfelelőek a fényviszonyok. Az utcák, épületek lámpáinak fénye még ide is elér bántóan marva érzékeny szemeit. Bár határozottan érzi rajta a mágikus töltetet, jelen állapotában csekély mágikus tudását használva biztosan nem lenne képes egy erősebb, mágiát igénylő csapdából kikerülni. Ami viszont Nocturn illeti, mondhatni, a helyzet magaslatán van. Egyszerűen lehajol a tárgyhoz, és hozzáérinti talán a gyűrűjét, bár az egészből csak egy kicsi, fényes villanást lehetett látni. Bár a drow tudja, hogy attól még, hogy nem látja a hatást, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik, valamiért mégis úgy érzi, hogy a nőstény terve az, ami kudarcba fulladt, bármi is legyen az.
- Megölni? Nonne vobis job latro..¹⁴ Én állandó fogadalmat ajánlok néked, drow. Olyat, amely sokkal nagyobb haszonnal fog járni, mint az apámmal folytatott üzleted. Tevékenykedj az Insignis Reliquia-val és olyan tárgyak birtokosául lehetsz, amelynek megszerzésére egyedül nem volnál képes. Cserébe mi az, amit elvárunk? Semmit. Leszámítva segítséged néhány olyan küldetésben, ahol szükség lehet egy drow képességeire. S hogy a nő? Szintén ugyanezt kínálom neki is. Se többet, se kevesebbet. Nem azért hívtalak ide benneteket, hogy mi haszna dolgokkal kerteljek, de befolyásolni sem foglak benneteket. Rajtatok áll, hogy mit Tesztek, azonban ha úgy döntötök, csatlakozni kívántok, akkor le kell tennetek a megszeghetetlen esküt.
A suhanc a meggyőzés mesterének bizonyul; olyan régóta, annyira, de annyira régóta epekedett már azért, hogy valaki végre ezt mondja neki! Hogy végre kiszakadhasson ebből a monoton pokolból, melyet világának nevez! Pedig nem szánalmas bolond ő, s tudja, hogy nemet fog mondani. Nemet kell mondania. S most egyáltalán nem a kényelemről van szó, vagy hogy félne kockázatot vállalni, éppen ellenkezőleg. Azonban nem fogja hagyni, hogy bárki is hátba szúrja. Nem tud bízni, ami természetes. Az lenne a furcsa, ha képes lenne rá. S lám, az a bizonyos "de" megjelent mondandója közepén! Lu'oh brornin!¹⁵ Szégyenletes, s egyben elkeserítő, hogy ez az ivadék ennyi mindent tud róla, mégis azt hiszi, képes lesz őt bárhogyan is hűségre kötelezni.
- Hatalmasabb létforma? Ugyan, miről beszélsz, kedves? – forgatja meg a mágus a kezében a tárgyat. – - Egy ilyen nagy boszorkányt hívok köreinkbe, s egy ilyen tárggyal áll elém… Tanuld meg kedves, hogy rajtam az ilyesmik nem hatnak. Viszont nem ellenségként jöttem ide. Feltehetőleg pedig te magad is rájöhettél. Vagy netán vársz a legújabb Aizenre? – rúgja vissza a boszorkánynak titulált entitás felé a tárgyat. Nem egyet látott, sőt, ölt már meg, s nem tartja őket kifejezetten hatalmas lénynek, valamint meglepődni sincs oka. Észreveszi a nőstény tekintetén, hogy egy pillanatra megilletődik a drow szó hallatán, hiszen valóban elég ritka látványnak számít, de ahogyan ő is, nem foglalkozik vele különösebben.
- Ismered nevem, s tudod, honnan érkeztem, mégis vagy olyan balga és nevetséges, hogy ilyet kérj tőlem, féreg. - érződik rajta, hogy legszívesebben elnevetné magát; ajkai gúnyosan húzódnak arca két szegletébe, s végül csuklyájától is megszabadul, hogy láthatóvá váljanak gonosz, vörös szemei. Nem reagál arra, hogy a boszorkány terve kudarcba fulladt. Csak egy boszorkány, mi különös van bennük? Gyilkolt belőlük is eleget, ha érdekei éppen úgy kívánták.
A boszorkány arcán egy eszelős vigyor jelenik meg követeléseinek végeztével. Az a fajta vigyor, amit csak az igazi őrülteken látni. Egyértelmű, nem beszámítható. Érthető türelmetlensége, ám ezzel csak azt bizonyítja, mennyire gyerekes, mennyire nem felelősségteljes, pedig a mágus szavaiból ítélve ő is megélt már egy szép kor. Kicsit emlékezteti a drowt saját fajának nőstényeire. Mindig a hatalom és a teljesítés. Ha nem bizonyítasz, egyszerűen megölnek. Ám ők legalább stílusosan csinálták. Igaz, kénytelen-kelletten igazat kell adnia az alantasabb faj nőstényének. Voltaképpen helyette mondta ki azt, ami már őbenne is megfogalmazódott. Már ha valóban megfogalmazódott, s nem csupán palástolja vele valódi érdeklődését.
A mágus néhány pillanatra elcsendesedik, egy halk sóhaj kíséretében lehunyja szemeit. Kis koncentrációt vesz igénybe, hogy egy megfontolt és logikus válasszal hozakodjon elő, de hiszen nem gondolhatta komolyan, hogy csak úgy csatlakozunk hozzá. Bizonyíték, meggyőzés… S sohasem bizalom, csak haszon, melyre szükségem van.
- Mondd csak, Rinaaya, te képes volnál megszerezni egy tárgyat, amely uralja a teret vagy más létformát? S Viclyn, képes volnál egy olyan tárgy megszerzésére, amely segítségével könnyen magadhoz köthetnéd a mélység legveszélyesebbik démonfattyát? Jelen világunk küszöbén az ilyesfajta ereklyék vagy megközelíthetetlenek, vagy éppen nem is léteznek. S mi van, ha azt mondom, én képes volnék az ilyen tárgyak elkészítésére? Noha ez hosszadalmas diffúzió és az egész egy mutáns ereklye létrehozását jelenti, azonban nem lehetetlen. A mi világunk telis tele vannak legendákból ismert vagy éppen alacsonyabb szintű ereklyékkel. De két, majd több ereklye összegyúrásából bizony olyasmit lehet alkotni amely... szerintem nem kell elmagyaráznom nektek. Ha velem tartotok, garantálom, hogy részesültök. Elkészíthetem számotokra a kívánt ereklyét. Cserébe csak annyit várok el, hogy ti is segítsetek engem a magam ereklyéjének elkészítésében. – pillant rájuk Nocturn jelezvén, hogy válaszukat várja. Lerí róla, hogy részéről szeretné befejezni a találkozót, s egyszerűen igen vagy nem választ akar hallani.
Munkája eddig is volt, de már rég nem csinálja olyan dicsőséggel, mint annak idején. Semmi izgalom, semmi! Csak mocskos halandók ügyeinek intézése. Mindennél, mindennél jobban megveti az embereket. Az embereket, akik közé száműzetésében keveredett. Az emberek, akik fásult életét hozták el neki. A gyarló embereket, akik még bűntetteiket sem képesek emelt fővel végigvinni. Ezt a szánalmas söpredéket, mely tönkretett mindent, amitől valaha még makacsul büszkének érezte magát. Gyűlöli, s többé képtelen elviselni. Neki nem az ereklyék kellenek, ó, nem. Már réges-rég letett a bosszúról, s jelenleg épp hatalmi ambíciói sincsenek, legalábbis éppen úgy gondolja, hogy nincsenek. De végre kap célt... Kap életutat! Az pedig már csak mellékes, hogy eközben egyéb előnyökre s juttatásokra is szert tehet.
- Az Abyss sötét bugyraira¹⁶ Önökkel! - hezitál néhány röpke pillanatra. Izgalma átvette az irányítást józan esze felett. Hiszen ő volt az is, aki hónapokat, majdnem egy évet vészelt át Mélysötétben. Pont ő ne lenne elég vakmerő?
- Usstan k'lar ussta klath'ra wun dosst rahi, jhal naut ussta khaless. Ji xal ol tlu.¹⁷ –adja áldását, bár hűségét soha. Nem, nagyon is téved, ha azt hiszi, bármikor is megbízik benne. Egy fogadalom csak fogadalom. Ő nem ismer, soha nem is ismert olyan drowt, aki valaha is betartotta volna, amit ígért.
A boszorkány kezeiben elporlasztja a hamuvá változó, haszontalan varázstárgyat s Viclyn képébe fújja azt, bár ő csak egyszerűen arca elé tolja köpenyét, hogy a por leperegjen róla. Csak egy olyan személy létezik, aki képes őt provokálni, de ő most nincsen itt. Tekintetéből nem látszik se harag, se döbbenet, se cinkosság. Egyszerűen nem érdeklik az ilyen tréfák. Majdnem négyezer ciklust vészelt már át. Nem most fog kiütközni rajta elvesztett gyermekkora. A nőstényt nem alaposnak, hanem egyszerűen kukacoskodónak tudja csak titulálni. Neki nem a türelme hiányzik hozzá, hanem a teljes érdeklődése, hogy foglalkozzon egy olyan nősténnyel, amilyen Rinaaya. Ha nem úgy jön össze az, amit akar, általában csak egyszerűen elengedi, hisz nincs érdeke benne. Bár mindig akadnak olyan kivételek, mint amilyen az a bizonyos postás is, akinek lehullott feje továbbra is a csomagolásként szolgáló vászonzsáktól néhány méterre hever.
Szavaira a mágus csak biccent egyet; láthatóan jelenleg jobban lefoglalja, hogy a boszorkány kíváncsiságát kielégítse. Nem kifejezetten érti, mi az, ami épp lejátszódik kettejük között, de úgy döntött, eleget látott. Vagyis azt láttatja előttük, hogy elégedett azzal, amit most megtapasztalt. Nem, pedig koránt sem... Aki nem tud bízni, az nem idióta. Ravaszabb ő annál, hogy hagyja, hátba döfjék.
- Az érmét tartsátok meg. Az mutatja meg, hogy szervezetünk tagjai volnátok. Most pedig vár rám egy munka. Majd jelentkezem, ha szükségem lesz rátok! – váltja vissza sólyom alakját Nocturn.
A drow elköszönésre egyiküket sem méltatja. Megkapták az instrukciókat, bár még annyi minden függvénye, ez az érdekkapcsolat mit fog kiszülni nekik. Lényegtelen. Nem bízik, ez az, ami fontos, mindig ez legyen a legfontosabb. Bakancsának mágikus gyorsaságát használva tűnik el, s már néhány lépés után magára borítja mágikus köpenyének csuklyáját. Így nem csak nesztelenné, de láthatatlanná is vált. S kissé távolabb, ám megfelelő messzeségből figyel tovább köpenyének óvó rejtekében. Biztos benne, még várnak rá eme helyen meglepetések, mármint azon a rendőrségi akción kívül, amit az ott hagyott fej miatt fognak végezni. Visszagondolva lehetett volna olyan gáláns, hogy elviszi egy közeli szemeteshez, ahogyan ez régi jó szokása is volt. Ám így legalább, ha Nocturn - vagy az Insignis Reliquia bármelyik tagja - visszatér, biztosan lesz eligazító pontjuk.

ஜ۩۞۩ஜ

Jegyzetek:

1. Az Űr szívében alvó Hercegre és a Naratyrra esküdtél: Na, ezt nehéz megmagyarázni anélkül, hogy ne olvastad volna a könyveket, plusz neten sincs sok infó róla, úgyhogy a legnagyobb részét inkább az olvasó képzeletére bízom. xD Naratyr egy város az Abbyssban, ha jól tudom, a 113. szintjén. A Herceg alatt Orcusra, az egyik démonhercegre utal; ő az, aki erre az esküre kötelezte alattvalóit.

2. Abyss: Egy olyan sík, mely mindent magába foglal, ami gonosz. Bizonyos mágusakadémiák szerint összesen 666 szintje van, de ez csak feltételezés, mások ellenben azt mondják – akár csak Viclyn - , hogy végtelen szintből áll. Minden szinten más és más, élhetetlen borzalmak vannak, tele gonoszsággal, erőszakkal, kegyetlenséggel, és sokkal rosszabb, mint a Pokol. Némelyik Istenségnek is van itt amolyan kibérelt helye, többek között a drowk legfőbb istennőjének, Llothnak, a pókkirálynőnek is, akié a 66. szint volt egészen addig, amíg valamilyen megfontolásból el nem dobta azt, hogy egy kipusztult, sivár, lakatlan hely váljék belőle.

3. Enigma: Magyarban is létező szó, jelentése: rejtély, misztikum

4. Ciklus: Év

5. Piwafwi: A drowk mágikus köpenye.

6. Claekoth: Viclyn fivére, aki elárulta és száműzette őt a hatalomért.

7. Narbondel: Gyakorlatilag egy az egyben olyasmire kell gondolni, mint amilyen Las Nochesben a mesterséges Nap. A drowk szemei nagyon érzékenyek, s csak nagyon minimális fényre van szükségük, vagy éppen a hőlátásukra támaszkodnak. A Narbondel egy hatalmas sztalagmit szikla Menzoberranzanban, egyfajta óraként is szolgál számukra, csakúgy, mint nálunk a Nap (napfelkelte, napnyugta, dél, satöbbi). Minden egyes nap végén a drowk főmágusa egy varázslattal tüzet idéz a sziklára, s ezzel melegíti fel azt. A meleg fokozatosan, lassan terjed szét a sziklán, s amikor náluk „dél” van, akkor éri el tetőpontját, akkor forró az egész szikla. A nap végére pedig az egész lehűl, imitálva ezzel a felszín napnyugtáját.

8. Vedui, Caiz Nocturn, Jabbuk d'Aenill.: drow nyelven, jelentése: Üdvözletem, Nocturn Úr, az Enigma mestere!

9. Quod si non venisset, non perdere hic aut fallor?: latinul, jelentése: Ugyan, ugyan ha nem akarnád pazarolni nem jöttél volna ide, vagy tévednék?

10. Becsületkódex: Szerintem elég egyértelmű. A fejvadászok becsületkódexe, egyfajta etikai útikalauz, segít őket becsületesen végezni egyébként egyáltalán nem becsületes munkájukat. A bérgyilkosok annyiban különböznek tőlük, hogy eldobták a becsületkódexüket, és csak a pénz diktál nekik.

11. Si vestri 'interested in vobis!: latinul, jelentése: Persze csak ha érdekel titeket.

12. Menzoberranzan: A drowk legnagyobb városa, mélyen a föld alatt helyezkedik el egy gigantikus barlangban. Viclyn szülőotthona is egyben.

13. dhyn jalil: drow sértés, jelentése: halandó nőstény

14. vobis job latro: latinul, jelentése: nem adok neked alantas munkát

15. Lu'oh brornin: drowul, jelentése: mily meglepő.

16. Az Abyss sötét bugyraira: drow sértés, indulatszó, vagy éppen hogy használják. Valami olyasmi lenne a magyar megfelelője, hogy „A pokolba veled!”, „A francba az egésszel!”.

17. Usstan k'lar ussta klath'ra wun dosst rahi, jhal naut ussta khaless. Ji xal ol tlu.: Drowul; jelentése: „Szolgálatom a kezedbe helyezem, de bizalmam sosem.” Érdekesség, hogy a drow nyelvben a bizalom szó egyben a „bolond” (melléknév) és a „félrevezethető” szinonimája is egyben.

_____
Különleges köszönet:
Caiz Nocturnnak az NJK démon, valamint karaktere megszemélyesítéséért
Jabbress Rinaayának a karaktere megszemélyesítéséért

Tárgy: Re: Insignis Reliquia pályázat Vas. Aug. 21, 2011 8:40 am

Létem hosszát tekintve csupán pillanatnyi bosszúságot okozott Aizen Sousukéval való konfrontációm. Bár hetekig képtelen voltam anyagi formát ölteni, türelmesen kivártam, amíg varázserőm helyreállt és ismét képessé váltam fenntartani létezésemet. Addig pedig szemlélődtem, tanúja voltam annak, ahogy elbukik az isteni hatalmat megszégyeníteni kívánó shinigami és követőinek serege, és tanúja voltam a Hueco Mundóban kirobbanó hatalmi harcoknak is. Nem tagadom, megfordult a fejemben, hogy talán nem lenne annyira jelentéktelen dolog, ha azt a több ezer primitív lényt mind követőmmé tehetném, ám úgy ítéltem meg, hogy túl nagy erőfeszítéssel járna és túlságosan kockázatos lenne belefolynom jelentéktelen ügyeikbe. Egyébként is törvényszerű, hogy hamarosan felbukkannak Las Noches közelében azok a hataloméhes vasto lorde-ok, akik eddig a sivatag mélyén húzták meg magukat, és az alkalmas pillanatra vártak. Márpedig a nyers erővel megvívott csaták nem felelnek meg az ízlésemnek, nem fogom ilyen alantas lények vérével bepiszkolni a kezem a nagyobb hatalom érdekében, amikor könnyebb utat is választhatok. És lám, nem is kellett hozzá sok idő, hogy saját lábán érkezzen meg hozzám a lehetőség és kopogtatásával végtelen unalmamat ideiglenesen elűzze. Egy levél, és benne egy koponyát ábrázoló aranyló érme került a kezembe.
- Hmpf... micsoda semmitmondó írás... Az érdeklődést nem kelti fel, de legalább gyanakvóvá tesz, az ajándék pedig átkot sugall - véleményeztem fennhangon a levél tartalmát, miközben az narancsos árnyalatú lángok martalékává lett a kezeim között. Bárki is írta, sugárzik belőle az ostobaság. Üzletet kötni, huh? Ha meggyőzően könyörög, talán meghagyom a szánalmas kis életét. Merthogy kétségtelen volt, hogy a találkozóra elmegyek mindennek ellenére, nem hagyhattam veszni egy ilyen remek szórakozást ígérő eseményt.
A megüzent találkozóra nagyjából egy órás előkészületek után érkeztem meg Sumairi, a kagum alakjában. Sosem árt egy ilyen tartalmú levelet követően az óvatosság, észrevétlen kívántam maradni amíg csak lehetett. Nyílt színen nem akartam magam megmutatni, amíg meg nem győződtem arról, hogy nem valamiféle csapdába sétálok bele. Kis piros szemeimmel egy sötét csuklyás alakra lettem figyelmes hamarosan, ám ő mintha várakozott volna. Tán ő is sorstársam? Akárhogy is, erre hamarosan fény fog derülni, hiszen pontban éjfélkor zöldes fényjelenség kíséretében érkezett meg az, aki minden bizonnyal a levelet küldte.
- Üdvözletem Viclyn Do'ana... Rinaaya... - biccentett felénk. Szemeim összeszűkültek szavai hallatán, álcám ellenére észrevett és felismert. Tán az érem fedte fel jelenlétem számára...? Igazából mindegy, de nem volt értelme így ebben az alakban maradnom, így jómagam is átváltoztam az éjszakai időponthoz illően: sötétlilás haj, sötét ruha, kezemben pedig egyik legértékesebb és legsokoldalúbb ereklyém, az Index Librorum Prohibitorum jelent meg. Talpaimmal kifejezéstelen arccal szántottam a füvet, hogy közelebb kerüljek a pároshoz, melynek egyik tagja máris egy zsákot hajít a másik elébe. Úgy tűnik nem csak én hoztam ajándékot, ám annak még nem jött el az ideje.
- Ajánlom, hogy ne pazarold az értékes időmet holmi újabb semmitmondó szavakkal. Bökd ki mit akarsz, még mielőtt elfogy véges türelmem - visszhangzott koránt sem szívélyes üdvözletem. Olyan jelentéktelen apróságokkal még eszem ágában sem volt foglalkozni, mint hogy honnan ismer. Idővel ez kiderülhet, ám felesleges köröket futni nem volt kedvem.
- Ugyan, ugyan ha nem akarnád pazarolni nem jöttél volna ide, vagy tévednék? - szólalt meg a férfi latinul, mire a válaszom csupán egy hátsó szándékokról árulkodó mosoly volt. Érdektelen tettekkel nem is szándékoztam pazarolni, egészen más terveim voltak, ha az üzlet, amit ajánl, nem fogja elnyerni a tetszésemet.
- A ti korotokkal igazán hallanotok kellett az Insignis Reliquia-ról... üzletet ajánlok. Persze csak ha érdekel titeket - utóbbi mondata megint csak latin, ami miatt egy-egy pillanatra el kellett gondolkodnom a szavak jelentésén. Az Insignis Reliquia neve azonban megütötte a fülemet, ha jól emlékeztem, talán nagyjából 300 éve keresztezte utamat a szervezet, amikor az orrom elől szerezték meg Andvarinaut gyűrűjét, én pedig nem tehettem mást, el kellett tőlük vennem azt.
- Sosem hallottam róla... Az apjáról annál többet. Eddigi üzleteim vele kifizetődőek voltak... ám egy rossz lépés, és Ön, sőt, a nősténye is a szolgája sorsára jut - vágott szavamba a Viclyn nevű alak kardját és számszeríját felfedve, fenyegetőzése hallatán pedig arcvonásaim dühtől eltorzult alakzatba rendeződtek át. Ki ez, hogy ismeretlenül ilyen szavakkal mer illetni engem?!
- Akárki vagy, én megválogatnám a helyedben a szavaimat, Viclyn Do'ana - figyelmeztettem hűvösen, majd visszafordultam Nocturn felé - Miért akarna pont velem üzletet kötni az Insignis Reliquia? Nem hittem volna, hogy egy ilyen szánalomra méltó tolvajbanda elém meri majd egyszer tolni a képét - sziszegtem a fogaim között. A csuklyás férfival ellentétben nekem nem volt arra szükségem, hogy fegyvereim mutogatásával jelezzem a fenyegető hangnemet, csupán a szavam is elég ahhoz, hogy félelmet keltsek az emberekben. Kettejük kis társalgására sem voltam különösebben kíváncsi, jobban tette volna a mágus, ha külön-külön időpontokban találkozik velünk. Számomra lényegtelen információ, hogy ki kinek az apjával bonyolított le sötét üzelmeket, nem érinti a jelen történéseit.
- Szánalomra méltó... lehet, ám Balthazaar már nincs a trónon.. a jelenlegi vezető viszont sokkal jobban megválogatja azokat, akikkel szándékszik üzletet kötni. Ha nem tévedek mindketten számkivetetten élitek életeket, talán pont eme megfontolásból ált meg nálatok a mérő... a szabály az, hogy nincs szabály. A szervezet célja pedig a ma létező összes varázsereklyének begyűjtése. A nyereség adott, aki viszont kilép... szerintem nem kell elmagyaráznom. Az érem pedig a belépőtök a főhadiszállásra.
Hiába cáfolta meg Nocturn a jelzőmet, amivel illettem az IR-t, attól még nem változott a véleményem róluk. Lehet bárki a vezető, tevékenységük káros a mágiavilágra, illetéktelenül bitorolnak és halmoznak fel értékes ereklyéket, a hatalom ilyetén koncentrációja pedig nem végződhet jól. Túl nagy kockázatot rejt megfelelő ellenszolgáltatás nélkül belefolynom egy ilyen csoportosulás életébe, és persze az is rejtély előttem, hogy közös múltunk ellenére miért kerestek meg mégis?
- Velem kapcsolatban tévedsz... azonban fontosabb ennél, hogy nem látok az általad ajánlott alku mélyére. Ha ilyen sokat tudsz rólam, talán nem titok előtted, hogy volt már nézeteltérésem az Insignis Reliquiával. Megvetem a szervezetetek, és mint a tagját, téged is, Nocturn. Miért fordultok hát mégis hozzám, miért lenne nekem szükségem rátok, hogyan venném hasznotokat? Hmpf... tanuld meg félni a hatalmasabb létformát, mielőtt ilyen életképtelen ajánlatokkal hozakodsz elő, patkány - értem közönyös monológom végére, majd a ruhám zsebébe rejtett tárgyért nyúltam, kitapintottam az előre elkészített varázstárgyat. Rúnamágia alapokra visszavezethető izlandi varázsvéset... legtöbbjük semmire sem jó, ám van egy-két hasznos darab, így az is, melyet nagyjából fél óra alatt faragtam ki indulásom előtt.
- Én állandó fogadalmat ajánlok néked drow. Olyat, amely sokkal nagyobb haszonnal fog járni, mint az apámmal folytatott üzleted. Tevékenykedj az Insignis Reliquia-val és olyan tárgyak birtokosául lehetsz, amelynek megszerzésére egyedül nem volnál képes... cserébe mi az amit elvárunk? Semmit.. leszámítva segítséged néhány olyan küldetésben ahol szükség lehet egy drow képességeire. S hogy a nő? Szintén ugyanezt kínálom neki is... se többet, se kevesebbet. Nem azért hívtalak ide benneteket, hogy mihaszna dolgokkal kerteljek, de befolyásolni sem foglak benneteket. Rajtatok áll, hogy mit tesztek azonban ha úgy döntötök csatlakozni kívántok... akkor le kell tennetek a megszeghetetlen esküt.
A drow szóra felkaptam a fejemet és az ismeretlenre pillantottam. Sötételf... micsoda meglepetés, nem hittem volna hogy valaha is találkozni fogok ilyen lénnyel. Azonban csupán pillanatnyi meglepődést okozott a felfedezés, vonásaim gyorsan visszarendeződtek. Így bebizonyosodott, hogy nincs miért tartanom tőle. A mágus azonban más tészta, ő komolyan kezdett feldühíteni semmitmondó maszlagával, mintha kínosan ügyelt volna arra, hogy konkrétumokat ne mondjon, vagy hogy kérdéseinket ne válaszolja meg. Viszont cserébe még fogadalmat is vár a segítségünkért... arcátlanság! Engem nem nézhet akárki bolondnak! És a drow reakciójából úgy tűnik, nem vagyok egyedül a véleményemmel. Elérkezett az idő, a tölgy fadarabot egy laza mozdulattal hajítottam a férfi lábai elé, mire a belevésett mágikus jelek késlekedés nélkül felizzottak, hogy erős félelmet keltsenek a férfiban. Ez volt az én kis ajándékom az értelmetlen megkeresésért. Itt az ideje, hogy megtanulja a helyét. A másikat meg egyszerűen ignoráltam, még arra sem méltó, hogy figyelembe vegyem jelenlétét, és ha mégis az utamba állna, a számára is van egy-két trükk a tarsolyomban.
Nocturn tekintete lassan zavarossá, idegessé vált, a véset megtette a hatását. Sajnos a mozdulataiból úgy tűnt, hogy mágiarezisztenciája a vártnál nagyobb, ráadásul viszonylag gyorsan semlegesítette valamilyen módon, de a célomnak megfelelt a falap, mindegy volt milyen mértékű a félelem, amit belé ültettem.
- Hatalmasabb létforma? Ugyan.. miről beszélsz kedves? Egy ilyen nagy boszorkányt hívok köreinkbe.. s egy ilyen tárggyal áll elém... tanuld meg kedves, hogy rajtam az ilyesmik nem hatnak. Viszont nem ellenségként jöttem ide. Feltehetőleg pedig te magad is rá jöhettél... Vagy ne tán vársz a legújabb Aizenre?
- Számomra nem jelent semmit, hogy ellenség vagy-e vagy sem. Ha szükséged van a tudásomra, ennél sokkal többet kell mutatnod vagy ajánlanod. Üres szavakkal nem fogsz meggyőzni arról, hogy valóban a javamra fog válni az együttműködésünk. Honnan tudod, hogy szükségem van-e az ereklyékre, amiket emlegetsz? Honnan tudod, hogy nem tudnám őket megszerezni önerőmből? Még egy utolsó esélyt adok neked, hogy meggyőzz, ha nem jársz sikerrel, akkor megismertetlek a valós hatalmammal. Fájni fog, ezt megígérhetem - ült ki eszelős vigyor az arcomra, képzeletemben már a vérét ízleltem és szenvedését élveztem. Bár sebtiben készített varázstárgyam hatása minimális volt, annak önálló mágikus ereje volt, nem az én Örök Mágiám táplálta. Mindenesetre a hatásszünet, amit válasza átgondolására használt fel, csak tovább növelte türelmetlenségemet, nem szeretek tétlenül várni.
- Mondd csak Rinaaya te képes volnál megszerezni egy tárgyat, amely uralja a teret vagy más létformát? S Viclyn... képes volnál egy olyan tárgy megszerzésére, amely segítségével könnyen magadhoz köthetnéd a mélység legveszélyesebbik démonfattyát? Jelen világunk küszöbén az ilyesfajta ereklyék vagy megközelíthetetlenek, vagy éppen nem is léteznek. S mi van, ha azt mondom én képes volnék az ilyen tárgyak elkészítésére? Noha ez hosszadalmas fúzió és az egész egy mutáns ereklye létrehozását jelenti... azonban nem lehetetlen. A mi világunk telis-tele van legendákból ismert vagy éppen alacsonyabb szintű ereklyékkel... de két majd több ereklye összegyúrásából bizony olyasmit lehet alkotni amely... szerintem nem kell elmagyaráznom nektek. Ha velem tartotok garantálom, hogy részesültök... elkészíthetem számotokra a kívánt ereklyét... cserébe csak annyit várok el, hogy ti is segítsetek engem a magam ereklyéjének elkészítésében...
Végre megszólalt, és bár szavai jelentéktelennek indultak - hiszen mi az, amit ne tudnék megszerezni az én hatalmammal vagy kagujaim áldozatával? -, lassan valami olyasmivé formálódtak át, amelyek az én kényes kívánalmaimnak is megfeleltek. Konkrétumot kértem és adott is, olyat, amire nem számíthattam, és amely minden várakozásomat fölülmúlta. Ha képes arra, amit mondott, akkor valóban olyasmit kínál nekem, amiért megéri szövetkeznem egy ilyen mocskos szervezettel is. Mágikus ereklyék összeolvasztásával létrehozott varázstárgyak... komplikált, hosszas és kockázatos művelet megfelelő tudás nélkül, jómagam még csak álmodni sem merek ilyesmiről, nem elég mélyek az ismereteim. Ahogy ő az előbb, most én is gondolataimba mélyedtem hosszú másodpercekre, miközben tevékenységem annyiban merült ki, hogy a felém visszahajított megvésett fadarabbal szórakoztam, avagy szórakoztattam magam. Végül elporladt a kezemben, a hamu pedig pontosan Viclyn arcába vándorolt.
- Ezzel kellett volna kezdened, ostoba fajankó, és megkíméltél volna mindannyiunkat a sok felesleges bosszúságtól. Ha minderre valóban képes vagy, akkor együttműködésünknek lehetséges, hogy van jövője. Van nálad olyasmi, amivel bizonyítani tudsz, vagy voltál olyan féleszű, hogy felkészületlenül gyere el a találkozóra? - szegeztem neki kérdésemet, mely az utolsó akadály volt az alku megköttetésében. Az érdeklődésemet sikerült felkeltenie, ám mindez még mindig csak szavak semmit sem érő halmaza volt. Kíváncsian vártam tehát a bemutatót, miközben a férfi mimikáján szórakoztam. Kétségtelen volt, hogy jelzőim lassan elérik, hatással vannak rá. Nem sok lényt vagyok képtelen kihozni a sodrából, különösen azokban a körökben, ahol általában mozgok.
A változás azonban még így is felkészületlenül ér, hiába tudtam, hogy valami történni fog. Egykori mesterem ismerős vonásai köszöntek vissza rám Nocturnról, és bár a tünemény egy pillanattal később eltűnt, kétségtelen volt, hogy nem csalt a szemem. Szemöldökömet felvonva figyeltem a kardjára csúszó kezét... látszólag egyszerű rúnakard, de mozdulata arra utalt, hogy előbbi tettét a fegyvernek köszönheti.
- Az érmét tartsátok meg.. az mutatja meg, hogy szervezetünk tagjai volnátok. Most pedig vár rám egy munka... majd jelentkezem, ha szükségem lesz rátok!
Szólalt meg, s választ sem várva változott át a madár alakjába, melyben érkezett, s szállt tova az éjszakában. Nem tetszett a hozzáállása, egyáltalán nem. Ám ha szövetségünk hasznot hajt számomra, akkor nem látom akadályát az együttműködésünknek. Majd idővel megtanulja, hogy félje és tisztelje a hatalmat, amit a kezemben tartok. És egy szép napon, amikor megszerzem majd a tudását és lerombolom az IR-t, arra is rá fog jönni, hogy hiba volt meghívnia engem a szervezetbe.

Tárgy: Re: Insignis Reliquia pályázat Vas. Aug. 21, 2011 10:04 pm

Yo'!

Tegnap szóltatok, hogy lehet ellenőrízni a pályázatot. Nos, jöttem is! Szép kis csatlakozást írtatok, igazán élveztem az olvasását, illetve tudtommal az engedély is meg van az Insignis Reliquia-ra így nincs más hátra, ELFGOADOM a pályázatot. Mivel egy kasztösszefogó szervezetről van szó, ezért kaptok 3 bónusz pontot is. Sok sikert a különleges ereklyék összegyűjtéséhez! Wink