Hangzottak eme szavak egy kedvesnek tűnő lány tollából, aki pillanatok alatt körmölte le ezeket egy rózsaszín kis könyvben. Ezt követően pedig heherészve ölelte magához az apró, de számára igen értékes tárgyat. Szemeiben, pedig egyáltalán nem látszottak az imént leírtak tartalma. Olyan volt, mintha teljesen egy másik személyt láthattunk volna abban a félhomályos teremben. Eleve azt elképzelni, hogy még is hogyan volt képes egy olyan teremben mind ezt megírni? Bizonyára valakitől meg tanulhatott sötétben is írni, avagy rá volt kényszerítve. Bár tekintve Natalie Salazar személyét, még csak azt sem néznék ki belőle, hogy írni tud. Talán szerencséjére, még a saját espadaja sem ismeri olyannyira, hogy számítana rá. A lányról semmi esetre sem lehetne elmondani, hogy nem hűséges, azonban mindig is volt a szemeiben valami, amitől más volt, mint a többiek. Játékos szokásai, furcsa öltözete olykor- olykor, beteges névadási mániája miatt persze kinek tűnt volna fel, hogy a felszín alatt lappang valami, valami, amiről igazán nem tudhatnak? Senkinek, s talán pont e miatt sikerült egy ilyen "gyengének" tűnő fracciónnak ledönteni helyéről a Primera Espadat. Íme egy eset, amikor az "ész" felülkerekedik az erőn...

Változás, szenvedély, kötelesség. Azt gondolnánk, hogy az ész olyan egyértelmű tényező, mint, hogy a barack, barack vagy tört sárga színű. Egyáltalán nem az. Néha a ráció, nem csak egyazon testi tényező hányadosa, hanem egy fajta ösztön is lehet. S mi van akkor, ha valakinek nem az intelligenciája magas, hanem jók az ösztönei és meglátásai erre? Arra még nem igen volt példa, hogy egy géniuszt ily' módon győztek volna le, még úgy sem, hogy gyakorlatilag a véletlenen múlott. S pontosan ez az, a véletlent nem tudod számokkal kiszámítani. A véletlen csak véletlen...az ösztönök azok, amelyek megengedik a véletlenek bekövetkeztét. Mert egy jól kiszámolt képletbe nem eshet hiba, ha a terület ismert; de egy kiszámolatlan, ösztönösen végre hajtott kísérlet sosem úgy végződik, mint amire számítanánk...

Efecto (effektus): Amolyan elvont, s mások által akár érthetetlennek tűnő lehetőség. Natalienek, eme technika alkalmazásakor egy nagyon jó emlékre kell gondolnia. Majd a jó emlékét át kell ültetnie a képzeletében egy nagyon rosszba. Ha mindez sikerrel járt, akkor a használó hangszálain egy kisebb változás megy végbe. A lényeg az volna, hogy az ének, amelybe belekezd manipulatív hatással bír. Kezdetlegesen mindössze apróbb hangulat javításokon mehet végbe a halló, majd ha nem figyel olyannyira boldog lesz a daltól, hogy a fájdalmát sem érzi meg. Hátránya a képességnek, hogy e mellett a használó nem képes a reatsu alapú dolgokra. Tehát a saját lélekenergiája egyszerűen blokkolja magát.

Üdv!

Mivel az engedélyed megvan, így nem is untatlak felesleges szövegeléssel. ELFOGADOM a pályázatod, gratulálok a kinevezéshez, primera espada. Üdítő színfolt leszel a csapatban, azt hiszem

Nos, igen. Valóban érdekes mosoly terült el arcomon ama pillanatban, mikor megtapasztalhattam eme új erő birtokában lenni. Sugárzott bennem a magabiztosság, valamint a büszkeség. Egy olyan technika tulajdonosa lettem, amelyet talán egyetlen arrancar sem birtokol Las Nochesben; akárcsak a resurrecciónom adta egyediség. Ám e fajta hasztalan érzések birtokában lenni feltétlen mohóság. Félre dobtam, hogy rá jöjjek miben hibáztam, hogyan tehetném még tökéletesebbé. Hiszen lévén, hogy az intelligenciám meghaladja az átlagot, tudom..semmi sem legyőzhetetlen.

*A mai nap örömére úgy döntöttem, hogy a tartalék akkumulátorokat is feltöltöm ahhoz, hogy Szayel elektronikus rendszerébe betekintést nyerhessek. Olyan ez számomra, mint egy mindennapi rutinfeladat. Habár régen kutattam már a régi kutatásaiban, most szinte érzem, hogy egy új dolgot is felfedezhetek; ha elég ügyes vagyok. Nem kergetem magam hiú ábrándokba (kivéve, ha pillangókról van szó *.*). Tisztában vagyok oly' dolgokkal, mint az éberség. Sosem tudhatom elég pontosan, hogy Seth milyen tervvel áll elő, folyvást készenlétben kell lennem. Így hát, amikor megtudtam, hogy Slarin-chan nem is olyan rég meghalt, némelyest elszomorodtam. Noha nem azért, mert emberi érzelmekkel rendelkezem; hanem mert réges-régen még az én Espadam volt. No meg tegyük hozzá, hogy ezzel a közös szövetségünk is felbomlott, amiért a megkezdett munkáját nekem kell majd befejeznem. Lehetséges, hogy jobban figyelhetnének a Primerara, ám én sosem voltam az a fajta természet. Én a háttérben, csendben éreztem magam mindig is jól. Árnyékba vetettem igazi önmagam, hogy titkaimat megóvhassam. Talán a Segunda volt eddig az egyetlen, aki tudomást szerezhetett némiképp rólam. Ez mindkét esetben igaz; ha Slarin, ha pedig Desmond Espadaságát nézem. Mindenesetre, hiába nem volt olyan erős a kapcsolatom Slarinnal...hiányozni fog. Az ő hiányával pedig rá eszmélhetek arra, hogy mennyire is változik Las Noches. A régi dolgok eltűnnek, s majd jön helyettük új. Én pedig, ezen a szinten állva tudhatom a legjobban mit jelent küzdeni valamiért. Az én hátam mögött egy egész arrancar kolónia van, előttem pedig már csak Seth áll, Las Noches jelenlegi ura. Ám mi történik majd akkor, ha ő már nem lesz és én leszek a pillanatnyi rangidős? Vajon akkor képes leszek megnyílni a hollowok felé? Képes leszek-e megfelelően irányítani egy nemzetet? Fogós, s talán felesleges kérdések is ezek. Semmiben sem fog változni a helyzet a jelenlegihez mérten, csak éppen annyit, hogy a közösség megérezhesse. Szükség van a Vasto Lordekra, csak nem azért, amiért Seth áhítozik rájuk. Ezeken a dolgokon elmélkedve döntöttem el, hogy valóban szükségem van a tovább fejlesztésre.
Ezt a dolgot pedig nem az intelligenciahányadossal szeretném elérni. Így is sokkal több mindent tudok már, mint előtte. Amit bánok rajta, hogy hiába küzdök ez ellen; a személyiségem napról- napra változékonyan áll. Manapság már nehezemre esik mosolyogni a dolgokon; valamint Mugoinak a szavai is fertőznek, akárcsak az ő általa nyert emlékek is. Ezt most magam mögött kell hagynom, ha szeretnék egy új technikát elsajátítani. Amint felérek a saját, - lezárt - részlegembe, máris bekapcsolódik magától az "agy". Egy fiatal nő holoképe kezd el sétálni felém, majd megáll előttem, hogy köszöntsön.*
- Szép reggelt, Natalie-sama! Miben segíthetek? *Szótlanul elsétálok mellette, míg ő utánam nézve máris elemzi a jelenlegi állapotomat. A sejtmozgások, valamint a hőmérséklet-kisugárzás végett azt feltételezi, hogy az energia háztartásom éppen optimális egy edzésre. Sóhajtok egyet, és az egyik szekrényhez megyek, hogy egy speciális ruhát öltsek magamra. Gyakorlatilag a saját uniformisomról van szó, amit a laboromban kissé továbbfejlesztettem. Mindössze annyi a különbség a normál és e között, hogy az enyém nagy mértékűen ellenálló a reatsualapú technikákkal szemben. Nem rendelkezik defenzíve tulajdonságokkal, inkább csak arra jó, hogy ne szakadjon el egy-egy véres harc közepette.* - Sally, a 09641-es kódot kérlek. Keresd meg a könyvtár részen a különleges kutatások, avagy különleges technikák tárat. Biztos vagyok benne, hogy Szayelnek voltak ilyesfajta kutatásai is. ~ Nem hiába jöhetett létre Seth is. ~ *Ezt már mindössze csak magamnak teszem hozzá, s míg én öltözök, addig a holokép semmivé foszlik a kivetítő által; majd a panelen felfénylik a keresőcsík. Tán percek is kellenek a kereséshez, addig is kényelembe helyezem magam egy notesz mellett. Éppen csak pislogok egyet a kivetítőre, míg aztán egy furcsa nevű projektre bukkan a gép.* - Nézzük meg. *Jelentem ki Sallynek, a rendszerem "agyának". Feltétlen felkelti figyelmemet elsősorban a dokumentumnak a hiányosságai. Biztos vagyok benne, hogy Szayel mindig is egy precíz rendszerrel dolgozott. Ez a nagymértékű információ kimaradások pedig arra adnak nekem gyanakvást, hogy esetlegesen éppen egy be nem fejezett projektre bukkantunk a gépem rendszerével.
Közelebb hajolok a panelhez, hogy aztán a kezelővel lefuttassak egy másolást. Sally szerencsére a maga módszerével beilleszt pár, már ismert kódot; ám feltehetőleg még mindig nem az összest. Mire pedig a file lekerül a saját könyvtáramba, addigra nagyjából félig késznek mondható. Ekkor futtatom csak le az analízist, mi összeállítja a filet egy fél képpé. Kerekedő szemekkel dőlök hátra székemben.* - Hó..yare, yare..hát akkor a legközelebbi cél az emberek világa lesz. *Állapítom meg rögvest, amikor egy félig kész shinto templomra pillantok. Már hallottam hasonló építményekről az emberek világában, viszont ezt valamiért Szayel különösen fontosnak tartotta. csak azt nem értem igazából, hogy honnan tudom egész pontosan, hogy hol van? Akárhányszor az emlékeim közt kutatok, folyton felbukkan a kép, hogy ismerem ezt a helyet. Lassan emelkedek fel a székemből, és Sallyvel máris előkészítem a speciális póttestet, amellyel majd embernek tettethetem magam.

Alig egy órája, hogy megérkeztem az emberek világának egy városába; máris rettentő zavaros számomra az egész történet. Jobbjára az első dolog, ami megütött, hogy szédülni kezdtem. Az émelygés pedig egyre jobban elkapott, ahogyan egy ismerősnek látszó úton haladok végig. Egészen irracionálisnak tűnik nekem a helyzet, hogy én ismerhetek egy olyan helyet, ahol még nem is jártam. Ez csak arra a gyanakvásra adhat okot, hogy valamit lehet, hogy elfelejtettem? Maga a város szinte a megszólalásig hasonlít Karakurára, csak éppen annyi különbséggel, hogy itt több a modernizált épületkomplexus. Valamint folyó helyett a város közepén egy hatalmas tó áll, melynek közepén egy kisebb sziget. Ahogyan az esti utcán pedig végig vonulok, sikeresen kihallgatok egy cuki párt arról, hogy a helyiek mennyire tartanak attól a szigettől. Állítólag egy öreg pap lakja, aki egészen visszavonultan él, és nem szereti, ha zavarják a környezetét.
Lehetséges, hogy az a bizonyos lélekenergia, amit érzek pontosan oda vezet majd? Kiropogtatom magam egy kicsit, aztán úgy döntök, hogy elég információ birtokában állok. Fogalmam sincs mit szeretett volna Szayel attól az öregtől, de ezek szerint van valami abban a templomban, ami nekem még jól jöhet. Nincs más dolgom, mint megszerezni. Valami ősi technikára gondolok, ha Szayel azon a részen tárolta ennek a kutatásnak a dokumentumait. Betérek egy sikátorba, ahol megszabadulok végre a póttestemtől. Ezzel a mozdulattal pedig beindítom azt a bizonyos ketyegő órát, ami a shinigamikat illeti. Ez az átka annak, ha valakinek érezhető lélekenergiája van. Hiába is fedném el, valamiért érzem, hogy úgyis felbukkannának. Ezért nem is teszek semmit, csak sonidoval célzom be azt a helyet. Mindössze néhány perc elteltével ama kicsiny sziget épületének az oldalán egy kisebb robbanás játszódik le. Nem valami elegáns és intelligens érkezést vállalok fel, de ezúttal sokkal jobban koncentrálok a megszerzésre, mint az óvatosságra. Magának a robbanásnak pedig a sok por ellenére még mindig lesz következménye. Abban a meglepetésben részesülök, hogy az épület szinte önmagától gyógyul vissza. Ha pedig besétálok, akkor egy fehér kimonoba öltözött idős pappal találom szembe magam.
- Nahát, ez bámulatos. *.* Mondja, hogyan gyógyult meg ez az épület?
- Nem ez a valódi kérdés gyermekem. Engem leginkább az foglalkoztat, hogy mitől ilyen zavaros a lelked. Emberek százai próbálták már megközelíteni Sosengei szigetet, de magadfajta lénnyel már régen találkoztam.
- Magam fajta lénnyel? Kérem szépen, csak nem Szayel-nii-samara gondol?
- Szayel? Nem hallottam még róla. *Húzza össze szemeit.* - Mindenesetre te magad is rögvest el fogsz takarodni, amennyiben nem vagy hajlandó az igazat mondani. Nem vagyok az erőszak híve kedvesem, de az én dolgom, hogy a haszonlesőktől védjem meg a "Sasu Seishinfuu"-t. *Ezúttal én szűkítem össze tekintetem, mert sosem hallottam még erről. De ezek szerint akkor ezért jöhettem el ide. Nagyot sóhajtok, s arra a megállapodásra jutok, hogy nem akarom az éjszakát ezen a szigeten tölteni. Így hát arrancarként fogok viselkedni az ügyet illetően. Látható jelét adom az izmaim megfeszülésének, mely után egy sonido következtében egy hatalmas, gyomor felé érkező ütéssel szeretnék visszavágni. Ami pedig történik, attól egy kicsit meglepődöm. Az emberi, de mégis lélekenergiával rendelkező idős alak simán megfogja a karom, és egyenesen a szemembe néz.*
- Ne legyél ennyire buzgómócsing. Már megmondtam, nem vagyok az erőszak híve..kedvesem. *Igazán cuki a megnevezése, de távolról már érzek shinigami jelenlétet a városban. Így hát nem szokványos módszerrel a kezembe materializálok egy cerora valót, amit készülök elsütni. Egy sosem látott technika kezd előttem megnyilvánulni, ahogyan az alak nem csak maga közé áramoltatja a lélekenergiáját, de pillanatok alatt akkora ütésekkel mér; simán átüti az espada szintű hierromat. E megmozdulására pedig kisebb vér hagyja el ajkaimat. Nem akartam használni, legalább is sosem ellene. Még mielőtt bármibe kezdenék, a panelemmel leadok egy jelet Kiyonak, hogy jöjjön utánam. Majd aztán kardomat kirántva részesítem a ressurrecciónom.* - Tehát ezért kellett az emberek világába jönnöm. Felkeltetted a figyelmemet ember, ezért pedig át fogod nekem adni a titkodat. Jobb ötletem támadt, nem kell nekem egy ócska tekercs. *Pontosan tudom, hogy bármennyire is erős technikával állhatok szemben, a resurrecciónomat nem fogja tudni kivédeni. Megvillan a pengém, s a következő pillanatban már a gyűjteményem darabjainak ütéseit érzékelhetem távolabbról. Ravasz félmosolyra kelnek ajkaim, amikor pillanatok eltelte után az alak, mint egy hullazsák esik a saját padlójára. Ezután lassan sétálok oda hozzá, egyik kezemet a homlokára illesztem és behunyom szemem.*

Sötétségbe borul a világ. Eltorzul minden, ami a valóságot jelenti; amikor elmém az emberi tudatba lép. Egy olyan helyre kerülök, ahol nem csupán lelket, de a hozzátartozó elmét is megcélozhatom..vegyes hazugságok nélkül. Az idős embert remegve találom a fehér "valóságban". Remegő teste a padlónak szorul és retteg attól, hogy beszélnie kelljen. Arrogáns szemekkel pillantok le rá, ironikusan festő szemeimmel.
- A nevem Natalie Salazaar Granz, egy espada vagyok. Azért jöttem, hogy beszélj nekem a nevezzük Fénylő stílusnak nevezetű technikáról.. Ki vagy te? Miféle technika ez? *Ekkor lelke szinte lebegni kezd, egészen könnyen töröm meg tudatalattiját.*
- A nevem megegyező a technika nevével. Sok éve halott vagyok, de az évnek bizonyos szakaszában mégis e sziget foglya vagyok. Feladatom a templom őrzése ebben az időszakban, hogy megóvjam az ősök által megalkotott új erőt.
- Új erő? Miféle erőről van szó, ember? Mitől kell félnie az ősöknek? *Kisebb nevetésbe kezd.*
- Nem láttad az előbb? Amikor az öklöddel összeolvad a saját lélekenergiád, akkor egy új erőt, egy sajátos technikát sajátíthatsz el. E technika lényege, a fényes aura, amellyel felfokozhatod a saját ütéseid erejét. Noha nem könnyű elsajátítani a centripetális erő vezetését a testrészekbe, de szigorú gyakorlás mellett megoldható. *Ezután pedig hosszas beszélgetés zajlik arról, hogy hogyan alkották meg ezt a stílust, valamint, hogy miképpen sajátítható ez el. Az utolsó mondatával azt is sikerül kihúznom az alakból, hogyha sikerülne elérnem a harmadik szintet feltehetőleg ugyanúgy járnék, mint ő. Megvonom vállamat, mert miért is lennék tudós, ha ezekkel nem lennék tisztában? Elengedem az illetőt, így az ő teste eltűnik, az enyém pedig mély álomba szenderül.

Néhány óra múlva a saját laboromban ébredek a fracciónjaim körében, akik éppen azon vannak, hogy visszaállítsák a lélekenergiámat az optimális szintre. Ricco ugyan kérdezősködik, hogy mi is történt valójában, viszont én mindenkit félre söprök egy cuki mosollyal. Csak megjegyzem, hogy valakinek sikerült meglepnie, akinek a létezését már eltöröltem. Noha, nem biztos, hogy eltöröltem; de nem muszáj az igazat mondanom nekik. Egy ügyes kerteléssel el is érem, hogy fontos elintézni valóm van Hueco Mundoban két napig. tehát mire visszatérek kész eredményeket várok el minden részleg kutatásairól. Ez nagyjából napi 16 órás kutatást jelent nekik. Szépen lekötve őket, a szobámba vonulok, hogy felkészülhessek. Kicsit fáj a fejem, de pontosan emlékszem mitörtént a resurrecciónom feloldása következtében. Sikerült elnyernem Szayel kutatásának a másik felét, amivel végre összeállt a kép. Nagyjából így kaptam meg azt, amit igazából kerestem. Noha ez nem kifejezetten hollow képesség, de előnyömre szolgálhat abban az esetben, ha nem kívánom a saját megtestesítésemet bevallani a világnak. Ez egy magasabb resurrecciónnal felérő technika, amit mindenképpen tanulmányoznom kell, hogy megtanulhassam. Beütöm a régi labor koordinátáit, ahol emlékeim szerint még mindig áll egy kisebb aréna. E arénát régen arra használtuk Szayellel, hogy a kísérleti alanyaink erejét teszteljük. Tökéletes helynek tartom arra, hogy elvonuljak erre a két napra. Ráadásul nincs is messze innen.
Összeszedve a dolgaimat, könnyű bejutást kapok abba a lezárt laborba, ahol a továbbiakat már csak egyedül intézhetem. Első napon mindössze a lélekenergiámat teszteltetem le a géppel. Tudnom kell, hogy milyen az a fok, amivel keringtetni lennék képes a testem körül. A legmeglepőbb a számomra azaz, hogy Mugoi jelenléte igencsak beleszól a munkámba. Nem elég, hogy szimplán a keringtetésre koncentrálok, de a teljes kihasználtsághoz az ő együttműködésére is szükségem van. Így mikor a második nap maga a technika elsajátításán fáradozom az akadályokkal, - akkor rá jövök- hogy mikor besegít kétszer akkora erővel vagyok képes belevágni egy-egy akadályba. Tehát valamilyen szinten megemeli valóban az ütéseim, és kitéréseim gyorsaságát.. de igazán akkor érezhetem meg a valódi hatását, ha a másik felem is ugyanazt szeretné elérni, amit én. A legnagyobb nehézség a felmerülő fájdalmak, valamint az aura fenntartása. A fájdalmak ellen még kidolgoztathatok a fracciónjaimmal valamit, vagy saját magam...de az erő fenntartása időt igényel. Ezért az utolsó órákat nem csupán az ütésekre, és kitérésekre szentelem..hanem magára a koncentrációra. Mikor pedig már úgy érzem, hogy egy cseppnyi lélekenergiám sem maradt a gyakorlásra, csak akkor hagyom abba. Megfáradva ülök le egy kicsit a székre, hogy azután elinduljak haza, a laboromba. Mostantól ezt a technikát valaki birtokolni fogja az ősök bosszúságára.

Magyar név: Ősi művészet: Fénylő lélek stílus
Leírás: Egy ősrégi, de mára már elfeledett küzdőstílus. E technika lényege a végtelenségig kombinált ütések és rúgások erejében rejlik, amelyek fő célja az ellenfél csontjainak eltörése vagy felületi sérülés okozása. Ám emberi erővel képtelenség lenne ilyet véghez vinni, így itt lép be a képbe a reiatsu irányítási képesség kihasználása. A használó lélekenergiáját az egész teste körül keringteti, amely fényes aura képében materializálódik. Ezt követően a centripetális erő segítségével a kívánt testrészbe képes koncentrálni az energiát, ami így már képes akár egy tíz centiméter vastagságú betonfalat is átütni. Gyors és látszólag összefüggéstelen támadásaival szinte lerohanja, és ezzel elsöpöri az ellenfelet. Támadó jellege miatt, viszont teljesen nyílttá a teszi a használó védelmét. Természetesen, ez kiküszöbölhető akrobatikus elemek beiktatásával vagy Shunpo, Sonido, etc.* használatával, amelyek lehetővé teszik a hirtelen helyváltoztatást, de ez nagyon bonyolult, hisz' közben figyelni kell az aura fenntartására is. Erőteljes, nagy koncentrációt igénylő stílus, ezért kevesen ismerik, s még kevesebb azoknak a száma, akiknek sikerült teljesen elsajátítaniuk a Sasu Seishinfuut. A régi idők bölcsei három szintet különböztettek meg aszerint, hogy a használó meddig és milyen intenzitással képes alkalmazni a technikát. Ezek a következők:

• I. szint: 解散 - Kaisan (Feloldás) - Röviddel az aura előhívása és stabilizálása után hangzik el a parancsszó. Ezt követően a használó képes lesz bármely testrészébe vezetni az energiát. Ezen a szinten csupán rövid ideig használható, hisz' a folytonos koncentráció nem csak az elmét, de a testet is kimeríti. Rengeteg edzés szükségeltetik ahhoz, hogy a szervezet kibírja a megterhelést. Fizikumtól és a lélekenergia nagyságától függően 5-10 percig (2-3 körig) tartható fent az állapot. Szinte felemészti az összes reiatsut és semmilyen más energiaalapú technika nem alkalmazható mellete. Ezért az időlimit letelte után a használó védtelenné válik a támadásokkal szemben, így ebben rejlik az első szint legnagyobb hátránya.
  
• II. szint: 刑罰 - Keibatsu (Ítélet) - Elengedhetetlen hozzá a Kaisan elérése. Ezen a szinten a használó már tökéletesen kontrollálja az energiairányító képességet, ellenben a Sasu Seishinfuu még mindig sok erőt emészt fel. Az alany izmai megdagadnak, kétszer akkora erőt lesz képes kifejteni, mint annak előtte. Ismét képes lesz előhívni a gyors helyváltoztatáshoz szükséges technikákat, ám ezzel arányosan csökken támadásainak ereje. A képességek nem egyformán emelkednek, így az erő és a gyorsaság közül valamelyiket mindig háttérbe kell szorítani, különben nem érjük el vele a kívánt hatást. Maximum 10-15 percig (5-6 körig) alkalmazható. Az idő letelte után a használó mély, kómaszerű álomba merül és teljesen védtelen lesz. Ebből kifolyólag hamarabb kell végeznie az ellenféllel, semmint hogy a mellékhatás megjelenne.
  
• III. szint: 廃止 - Haishi (Eltörlés) - A legvégső szint, amely tökéletesíti az első kettőt. Eddig egy személynek sikerült elérnie eme magasságot, azonban Ő belehalt a mellékhatásokba. A használó pillanatnyi eltérésekkel képes megnövelni a gyorsaságát vagy az erejét. Ennek köszönhetően képes villámgyorsan kitérni a támadások elől, majd egy csontrepesztő ellentámadással válaszolni. 15-30 percig (9-10 körig) lehetséges fenntartani ezt a szintet, attól függően, hogy milyen régen gyakorolják a stílust. Abszolút pusztítást lehet vele véghez vinni, de ennek meg van az ára. Az aura addig nem tűnik el, amíg fel nem emésztette az összes lélekenergiát. Miután ez megtörténik ideiglenes bénulás lép fel, amely kihat az egész testre. Súlyosan károsítja az izmokat és az ízületeket, de kellő erővel túl lehet élni. Ha elég kitartó a használó, akkor a bénulás leküzdhető és újra képes lehet a harcra is. Több évnyi edzés kell ahhoz, hogy az előbb említett mellékhatás ne jelentkezzen.

- Hol játszik a játszik a a kisgyermek, és elveszi, elveszi a sok lelket. Lélek hívja az ő párját, elmegy a kisgyermek nahát, nahát! *Egy dalt énekelve ugrok a hollow erdő közepébe, pontosabban a gillianok közé. Sok értetlen, torony magas hollow átható tekintetét tulajdoníthatom el eme mozzanatommal pillanatok alatt. Csupán dalolászva állok közöttük, abban reménykedve, hogy hosszú ideje óta ismét találkozhatok vele. Ő, ki az első alakalommal is bősz hatással volt rám, még a Mikulás (Tui) társaságában. Ám, ama teremtményt már jó ideje nem lelem ezen a területen. Habár több ezer hollowot átvizsgálni kissé nehézkes volna. Hittatruttyra viszont a legújabb kísérleteimben nagy szükségem lenne. Mégsem találom. S mikor a gillianokra jellemző kezdetleges cero aktiválásokra leszek figyelmes, erős szúrást kezdek el érezni a fejemet érintve.* ~ Mi ez? ~ *Lépéseimmel pedig a világ egyre szürkébbé, majdan sötétebbé válik. Súlyos agyi fájdalmak mellett hatalmas sötétséget érzékelek. Sem gondolatok, sem tettek tovább haladását nem érzékelem, csupán a lelkem béklyóit. Bármit is beleképzelhetnék ebben a kellemetlen helyzetben, akkor is tudom, hogy mi ez. Talán, még nincs késő kiszabadulni belőle...

Ken keze (Mano de Ken): Az ujjak végén megjelenő lélekenergia lángok egészen speciálisak. Ugyanis, ha a karakter az ujja végét az egyik látott fénypontba szúrja, akkor az ellenség nem sebződik meg fizikailag; viszont a testén egy hollowlyukra hasonlító fekete lyuk keletkezik. Ez a lyuk immáron látható, ám nem megakadályozó tényező. Ám, ha valakit Natalie eltalál Ken kezével, azzal az ellenség egy kívánságát el is lopja. Ha pedig valakitől ellopnak egy kívánságot, akkor a lelke megbillen a jelenlegi állapotából. Jobbjára egy negatívabb, kevesebb személlyé dől. S minél több kívánságot húz ki a karakter az ellenségéből, annál nagyobb mértékű lesz a változás; míg az utolsó három kívánságnál egy depresszív, öngyilkolásra hajlamos személyt nem csal ki belőle. Ha pedig sikerül az utolsó kívánságot is kihúznia valakiből, akkor az ellenség automatikusan meghal, hiszen nem lesz lelkében olyan motiváció, ami életben tartaná. Viszont mivel ez a kívánság az, amihez valaki a legjobban ragaszkodik, így ez a kívánság csak azon a ponton lehetséges, amit a démoni szem nem lát. Csupán a szerencsén, és a számításokon múlik, valamint a kiismerésen, hogy sikerül-e. Ugyanis, a kihúzott kívánságok apró, lebegő színes gömbökben lebegnek majd a használó mellett. Ha egyet a kezébe vesz Natalie, akkor képes úgymond elolvasni azt, vagy látni a pillanatot, amikor kívánta az ellenfél. Viszont ezek a gömbök nem elpusztíthatóak, de az ellenség sem szerezheti csak úgy vissza.
Mivel Natalie alapvetően tudós, az esetek ötven százalékában visszabillen a kíváncsi, vagy tudományos hangulatába. Majdnem minden esetben inkább csak eljátszadozik az ellenféllel, hogy kihúzogatja a kívánságokat, hogy megismerje, aztán ad egy menekülő utat. Valamit, valamiért alapon a karakter ugyanúgy képes visszatenni ugyanezeket a kívánságokat. A megállapodás után ugyanazokkal a mozdulatokkal tapassza vissza ezeket a gömböket, amivel elvette azokat. Ezek után szinte elkerülhetetlen, hogy valakiben ne keltsen különböző fajta félelmet ez a technika. Fizikai fájdalmakat noha csak a pusztakezes harccal, vagy hollow képességgel képes okozni, de a Ken keze technika egyértelműen csak mentális károsodásokkal jár. Minden esetben, amennyiben Natalie elengedi a személyt, annak nyugodt pihenésre lesz szüksége a sokkos, vagy feldúlt állapot miatt. Tehát ezzel a technikával vagy az ellenfelét kényszeríti arra, hogy megölje magát, vagy nagyon extra esetben képes azt megölni. Viszont önmaga számára is megerőltető Mugoi és maga közt megteremteni az egyensúlyt, így a technika feloldása után pár napig biztosan labilis lesz a karakter; neki is előírt a pihenés.