Kereszteshadjárat

Tárgy: Re: Kereszteshadjárat Csüt. Okt. 20, 2011 2:17 am

A nagyszájú, munkakerülő „fracción társamnak” hirtelen túlságosan is felvágták a nyelvét. Túl sokat képzel ez a mihaszna semmittevő, mégis miket gondol magáról? Ráférne egy kiadós száj szappanmosás, talán nem alkalmazná ezeket az átvitt értelmű szavakat folyton – folyvást. Mad

- Heeeh? Gondold végig, miket beszélsz Te… naplopó ficsúr! Különben szívesen élnék faragatlan módon feltett lehetőségeddel! >-> Amúgy is, túl kicsi a hely kettőnknek Espada-sama szolgálataihoz. Arrogáns

- vágok vissza dühösen, ha kezem ügyében lenne Lucifer minden bizonnyal felszúrtam volna végére, de mivel csak később szolgáltatta vissza azt az Én kicsi kardom megtestesülése, így ezt a mozzanatot el kellett halasztanom. Nem baj lesz még erre alkalmam, s csak remélem, hogy a haragtól ég felé ékeskedő vörös hajtincseim elég elrettentőek és kellő képen félelmetesnek bizonyultak szemében, hiszen van itt erő, melytől retteghet, bruhahaha. Twisted Evil

- Chh >->… nekem ne parancsolgass lusta, semmittevő! Engem ugyan nem érdekel annak a lenyalt hajú, bohócnak az utasításai, mint mondtam csak azzal a félnótás keresztes lovaggal van egy apró elintézni valóm, semmi több. Neutral

- szólok, hogy tudassam a társasággal, engem ugyan nem érdekel annak a nagyszájú fruskának az élete. Tőlem játszhatnak amatőr hős megmentőt de, hogy Én nem veszek részt benne az biztos! Ennek tudatában gond nélkül léptem ki az ajtón, ügyet sem vetve a hirtelenjében magát főnöknek képzelő munkakerülő utasítgatásait, nemes egyszerűséggel ejtettem el füleim mellett, miközben elmémbe a baljóslatú „megtalállak és kinyírlak” gondolat cikázott befelé, hogy kiszorítson onnan minden más egyebet, hogy csupán erre összpontosítsak, semmi másra. S gondolataimba olyannyira belemerültem, hogy fel se figyeltem a folyosó végén kajtató csoportosulást mögöttük egyedi levitálással cipelt nagyszájú csitrivel. Még az is jókora meglepetéssel ért számomra, amikor három anonim csuklyás váratlanul ki ugrott elénk, szinte reflexszerűen döftem bele az elém lépett illetőbe Lucifert, melyet miután megtestesülése nekem adott mindvégig markomban tartottam. A hirtelen véghezvitt támadásom követően apró fejrázás kíséretében térítettem vissza másfelé járó gondolataimat a külvilág irányába, hogy kérdőn Lucifer, Én kicsi kardom megtestesülése felé nézhessek.
- Mégis, honnan a szöszből szalasztották ezeket a csuklyás őrülteket? Nem látták, hogy ez egy, egyirányú út vagy mi? >-> - kérdezem haragosan felcsattanva, lándzsámmal egy jól irányzott mozdulattal egy erőset koppintva mellé a talajra, miközben számon kérem a téma felől Lucifert. Abban reménykedve, hogy Ő megválaszolja költői kérdésemre a miérteket, s csak a bárminemű válasz elhangzása után indultam tovább.
Bevallom őszintén és becsülettel, hogy akkor lepődtem volna meg igazán, ha nem történik semmi. A kék erőtér mely váratlanul felbukkant előttünk, utunkat keresztezve ez által megálljra kényszerített. Megrovó pillantással mértem végig a faltól – falig, padlótól – plafonig tartó falat, majd egyetlen látó szememmel vállam fölött hátra pillantva lestem meg, hogy mögöttünk szabad e az út, avagy sem. De csalódnom kellet, hasonló erőtér fogadott ott is, s lassan azt is észrevehettem, hogy ez a furcsa kék szín ketrec mindenhol befog minket eme szent pontokra, ahol álltunk. Morogva emelem lándzsámat az előttünk elhúzódó fal irányába, hogy hegyével óvatosan megbökve lássam, mit történik ennek hatására. Hátra hőkölve, némi vicsorítással kísérve kezdek szemezni a hirtelen fodrozódni kezdő felülettel. Egyre inkább azon merengve tanácstalanul, miközben Lucifert is elhúzom onnan, hogy ezt vajon nekem sikerült összehozni, avagy csupán egy véletlen egybeesés? Elmémben előhozakodó költői kérdés megválaszolására nem is kell sokáig várakoznom, mert szép lassan egy arc bontakozik ki előttünk a kék erőtér fodrozódó felületén. Felvont szemöldökkel néztem irányába, majd körül, ahogy egy idegen hang váratlanul felcsendült elmémben. Cseppet sem nyerte el tetszésemet szövegelése, sőt kérdése még kevésbé! Miért van az, hogy akibe itt belebotlunk mind valami hithű idióta? $>.>\"$
- Chh… a pofátlan szószátyárját! >-> Mit nem akar, nem kényszeríthet arra, hogy válaszoljunk, pfff! >_> - zsörtölődök, amint befogta végre a száját ez a furcsa valami, nem igen gondolkodtam el miféle varázslat lehet ez. Csupán nem tetszésemet tudtam kifejezni a helyzettel kapcsolatban. – Engem nem érdekel ez a lepcses szájú találós kérdéses guru, kitörök innét! – szólok dühösen, majd lándzsámat megpörgetve mélyeszteném bele azt a falba, de egy hirtelen szemembe nyilalló fájdalom megakadályoz a mozdulatsorozatban. Lucifert elejtve, szinte üvölthetnékem támad a kínzó, égető érzés hatására, tenyeremet a fájdalom epicentrumára szorítom abban reménykedve, ha fogom azt, elmúlik. De ez csupán áhítat eme reménytelen helyzetben. Haragtól felbőszülve, a fájdalom szorongatásának már – már engedve vetem magam a falnak, megpróbálván így kitörni ebből a szörnyűséges ketrecből. Úgy vélem az okoska képű által említett szenvedést sikerült elnyernem, s nem csak nekem, hanem Lucifer, Én kicsi kardom megtestesülésének is a válasznak szánt bekiáltása hallatán. Merengeni nehéz volt, gondolkodni végképp, a fájdalom kínzott, s mintha elmémet is földökig tiporta volna ezzel úgy tettem meggondolatlan mozzanatokat a külvilágban. Hiába volt ismerős a leírtak, mindhiába idegesített a tudat, hogy ezt nekem tudnom kell, a réges-régóta gyűlölt életemből. Mégis nehéz volt a választ felhozni emlékeim fogaskerekeiből.
Üvöltök, szinte már a földön vergődők, égető, kínzó, kellemetlen érzés, s szememet vájnám ki a megszűntetésének fejében, ahogy sorakoztatom fel meggyötört gondolataimban a tán’ lehetséges válaszokat. Hirtelen egy lény bukkant föl lelki szemeim előtt, óriás tonhalnak neveztem volna első ránézésre, aztán vacsorának, de hamar rá kellett jönnöm, ezt több annál…
- Levitán a válasz, Leviatán! De most már igazán megszűntethetnéd ezt a… ezt az ízét, te pofátlan kisokos! >-> - épp, hogy nem üvöltve a fájdalomtól teszem közzé a lehetséges megoldást, amikor egy szempillantás alatt tűnik el minden sajgó, gyötrő érzés. Megszűnt teljes egészében a fájdalom, melytől alig tudtam talpon maradni, sőt egytől – egyig az ellentétét érzékelem most, mintha megújultam volna. Csaknem olyan érzés, mint amikor átjár az Erő – bocsi muszáj volt x”D –. Lábammal lököm fel a levegőbe a földön kikötött Lucifert, s kezembe fogva Őt a mihaszna naplopóra és az Én kicsi kardom megtestesülése felé nézhessek, hogy láthassam Ők mennyire is sínylették meg ezt az egész harci hőt. Nem tűntek túlságosan kimerültnek, így nem haboztam sarkon fordulva, szó nélkül elindulni.
~ Azok a tudatlan keresztes idióták, hát azt hiszik, ennyivel kifoghatnak rajtunk? Chh… midőn szégyen! ~ az előző esetekből immáron felkészülten haladtam előre, nehogy újabb meglepetésben részesítsen ez az átkozott hely. A folyosón befordulván az előttünk felbukkanó illető láttán egy elégedett, félmosoly bontakozott ki arcomon, mely nem állt messze egy kisebb vicsorítástól. Nem hittem volna, hogy önként adja fel magát Lucifer erejének ez a hit hű idióta, de legalább megkönnyítette helyzetemet. Nem kell utána kajtatnom még pluszba pár órát! Amúgy is, bőven elég volt az imént foglyul ejtő kínzó börtön a tengeri pontyukkal!
- Chh… Őt bízzátok rám! – intézem szavaimat kardom megtestesülésének és a naplopó fráternek, aki végre hasznosíthatja magát. S ezzel egy időben pörgetem meg kezemben Lucifert, majd megállítva, felkészülten magam elé tartom, hegyével a vallásos idióta felé bökve, némi fenyegetőző felállásban. - Elég a szójárásból, te vallásos félnótás! Köpök a mohóságodra és legfőbbképp elvetemült hitedre! Csak, hogy boldog legyél, Ő a véredre szomjazik! – utalok ezzel markomban tartott pengére, Luciferre. Miközben szemmagasságba emelem, hogy lássa kire is gondolok a tudatlan locsogó fajtája. Támadására rezzenéstelen arccal állok egy helyben, miközben elhaladnak azok a bizonyos karok mellettem, mellyel korábban foglyul ejtett minket, csak most Lucifert, kardom megtestesülését és a munkakerülő „fracción társammat” célba véve. Nagyzolnék, ha azt állítanám számítottam erre, inkább csak kiszámítható mozzanat volt ez a hit éhes baromtól. Tudva, hogy képesek vigyázni magukra nem igen szenteltem rájuk több figyelmet, hanem az előttem állóra fordítottam elmémet, hogy ne érjen egy lépése sem óvatlan módon. Így a felém invitált első fehér szín kéz támadását sikerült meghiúsítanom egy levegőbe ugrással, ezzel kísérve egy Luciferrel fentről – lefelé haladó hegyével való belémélyesztést. De szembesülnöm kellett a megosztatlan figyelmemmel, ugyanis nem szenteltem túl sok tekintélyt a másik két karra, így a második kéz erős gyomor felé irányozott ökölcsapását sikerült benyelnem. Szabad kezemet az ütés helyéhez szorítom, miközben nagyot szisszenve reishit gyűjtve talpam alá a levegőben sikerül felfognom egy kiadós esést, ezzel elérvén, hogy talppal kössek ki a földön. Aprót köhécselve igyekszem legyűrni az ütés után járó kisebb nyilalló fájdalmat, amely képes volt keresztülhaladni arrancarsághoz járó hasznos kemény bőrömön: a hierromon. A hirtelen jött ütés ellenére szerencsémre sikerült azon kezem irányába száguldó kart felfedeznem, melyben Lucifert tartom. S egy levegőbe felugrott szaltóval igyekeztem mögé kerülni, hogy ezt követően egy 180°-os fordulással megpróbálkozhassam keresztülvágni azt. Kis pihegés követően, törekszem összeszedni magam, még mindig érzem, hogy nem vagyok erőm tejében, csak apró részét tudom hasznomra fordítani, bár ez is több mint a semmi! De mégis, így hatalmas hátrányba kerülők a vallásos idiótával szemben. :/
- Kacc – kacc, röhög a vakbelem, túlontúl nagyra képzeled az erőt, ami kezedben van, te templomjáró bohóc! >.> - fogom rajt készen magam elé Lucifert, miközben aktiválom tűzzel játszó képességemet, először kezeimre húzódnak a lángok, majd szép lassan lándzsám hegyére kúsznak. – Lásd te hitbuzgó majom, a Pokolból nyert erőnek titulált hatalmamat! De vigyázz, Fényhozóban több rejlik, mint ahogy azt hiszed! – szólok vicsorítva nézve irányába, ahogy sonido segítségével megindulok felé, bár lassabbnak vélem felfedezni gyorsaságomat ez nem hátráltat meg a támadásomban. A mozgó fehér színű karok között szlalomozva bukkanok fel váratlan előtte, egyenest a fénylő keresztet megcélozva nyakába, némi gyűlölet csillanva meg vörös szememben e közben irányába. Lucifer fizikumát felerősítettem, így nem kis fájdalmat okozhatok vele, amennyiben támadásom sikeres. Bár nem igen akadok le a bevetett technikám kimenetelével kapcsolatban. Egy dolog járt csupán gondolataim rejtekében: elintézem ezt a vallásos barmot, egyszer s mindenkorra! Mad

Tárgy: Re: Kereszteshadjárat Csüt. Nov. 03, 2011 6:45 am

Gyenge, szánalmas emberek próbálták akadályozni a szabadságában. Már a puszta gondolat is nevetséges, olyan mintha a táplálékukként szolgáló disznók, libák és marhák fordulnának ellenük. Reménytelen, úgy mészárolnák le őket, ahogy most ő is tervezte azt ezekkel a köcsögökkel. Bár fegyvere nem volt a puszta öklén kívül, közönséges humanoidok ellen bőven elegendő volt ez is. Egyetlen ütés a torokra, és máris hörögve-fulladozva esett össze az egyik, a másiknak az orrát zúzta be, a harmadikat meg úgy vágta falhoz, hogy a koponyája bánta. Még csak meg sem kellett erőltetnie magát, sokkal keményebb küzdelemhez szokott Huceo Mundo sivatagában. Ezek a férgek egy adjuchashoz képest még csak fasorban sincsenek, cöh... Még csak arra sem voltak érdemesek, hogy felfalja őket, a fél fogára sem lennének elegek a csuklyások :/ Arcán sem tükröződött élvezet, ahogy a három fehér ruhás csicska felé fordult, csupán gyilkos tekintet. Most, hogy a gyenge söpredékkel végzett, ők következtek, és nagyon meg fogják keserülni, hogy felébresztették benne a vadászösztönt.
- A pokolba már veletek, meg a hülye szövegetekkel! Itt én vagyok az, aki sorsok felett dönt, érezzétek ti megtiszteltetésnek, hogy felfallak titeket, szarjankók!
Fogalma sem volt, hogy ezt a Jézust eszik-e vagy isszák, de abban biztos volt, hogy nem fogják Soul Societybe küldeni, na meg abban is, hogy a legnagyobb élvezettel fogja kibelezni őket is, meg az urukat is. Talán még annak a lökött libának is visz belőlük ajándékot. Ahogy azonban támadásba lendült volna, hogy az ostoba fajankókat beleépítse a falba, váratlanul elveszítette a végtagjai felett az uralmat, és a levegőbe emelkedett. Értetlenül forgatta a fejét, de rövid időn belül újra a trióra fókuszálódott a tekintete, melyben a düh tüze lobogott, még hevesebben, mint eddig.
- Eresszetek el, a kurva életbe is!
Sziszegte ingerülten, miközben reménytelenül erőlködött, de a kezeit sehogy sem tudta megmozdítani, ahogy a lábai sem engedelmeskedtek. Tágra nyílt szemekkel fújtatott, lázasan keresve, hogy mivel is sikerült őt már megint megfogniuk ezeknek a szánalmas ganajtúróknak. Ekkor vette észre a könyvet, amelyben ő volt megrajzolva egy keresztre feszítve. Szemei összeszűkültek, erős kísértést érzett arra, hogy porrá égesse azt a füzetet és vele együtt a gazdáját is. Különböző válogatott szitkokkal illette haladás közben mindhárom barmot, szinte be sem állt a szája, időnként pedig egy-egy köpéssel hangsúlyozta ki a véleményét.
Tekintve, hogy őt is démonnak nevezték, a kecskeszakállas szavait úgy értelmezte, hogy a "társai" szabadultak ki, noha azt a csőcseléket nem szívesen emlegette volna ilyen jelzővel. De ezek szerint kicsit talpraesettebb banda, mint gondolta, nem olyan semmirekellőek. Így talán nem fogja jóízűen elfogyasztani őket alkalomadtán, hiszen egy ideje már csak olyan lidérceket eszik, akiket gyengeségük miatt nem tart érdemesnek a létre. Szerencséjére nincs rászorulva arra az étrendre, mint a többi hollow, válogathat Neutral

Úgy érezte, lassan ereje is kezd visszatérni, bár zanpakutouja hiányában továbbra sem támaszkodhatott valódi erősségére, a valódi alakjára, ha szabadulni akart.
Hamarosan egy nagyobb terembe értek, bár ő nem foglalkozott azzal, hogy hová is hozták. Csak meredt maga elé és mindenféle válogatott kínzáson járatta az agyát. De amint meglátta, hogy a törpe megint rajzolni kezd, úgy gondolta, hogy esélyt kap a szabadulásra, így ismét erőlködni kezdett. Tévedett, ezúttal ugyanis csak még jobban lekorlátozták a mozgását, immár egyetlen porcikáját sem tudta megmozdítani. Legszívesebben széttépett volna mindenkit, aki hozzá mert nyúlni, de csak üvölteni tudott és szidni a páni félelmének okozóit, másra képtelen volt. Feszültsége egyre csak gyűlt benne, de miután elengedték, valamelyest visszanyerte a józan eszét és a szökésen kezdett gondolkodni. Közben a csuhások hozzáfogtak valami groteszk szertartáshoz, de a fájdalom, amit a szög okozott, nem különösebben érdekelte, a fogait összeszorítva tűrte, ahogy a kezébe hatolt a fémdarab. Várt. Várt a megfelelő pillanatra, és ez el is érkezett akkor, amikor hangzavart hallott a bejárat felől. Látta, hogy elterelődik a figyelme a fickónak, aki a másik kezéhez odaillesztette a szöget.
- Shine, kusomushi! Twisted Evil

Suttogta aljas vigyorral, tenyerét pedig abban a pillanatban türkizkékes izzás vette körül, és a megidézett bara kicsapódott, egyenesen a csuhás arcába. Ezzel azonban nem állt meg, az újabb barákat már a kezén robbantotta fel azzal a céllal, hogy tönkretegye és összedöntse a színpadot. Úgy érezte ceróra nem képes, de talán ez is elég lesz.

Tárgy: Re: Kereszteshadjárat Csüt. Nov. 03, 2011 1:04 pm

Komolyan, szerintem most a majmok bolygóján vagyok, mert ez a Pöcsifer úgy viselkedik, mint egy kanos Orángután. Nyáladzik Rävnak, hajlong előtte, és még isten tudja mit is csinálna, ha nem lennék itt? De remélem, soha nem lesz több olyan eset, hogy Vele kell majd egy helyiségben tartózkodnom, még hajlandó leszek elhagyni HM-et is, csak szabaduljak. Bár ez túl drasztikus lépés lenne, inkább megölöm, és volt-nincs probléma. Egy hülyével kevesebb, mert sajnos egy bolond százat csinál. Elég optimista vagyok az új ismerkedés terén, de ezt a gyenge, alacsony szintű Hollow nem méltó arra, hogy Velem barátkozzon. Sőt, a seregünkben se lenne helye. Túlságosan az érzelmeire hagyatkozik, a mieinknek pedig nem szabad, két érzelem van, az pedig a Shinigamik iránti gyűlölet (amit máig nem tudtam elsajátítani) és a hűség a fajunk iránt (szerencsére ez megvan).
Elég dühösen pillantottam Rävra. Pedig azt gondoltam, hogy normális lehet a kapcsolatunk, tévedtem. Nem más, csak egy másik nyáladzó kutya, aki Tui sarkában lohol, és megtesz mindent, amire csak kérik. Szánalmas, hogy az erő, amit Aizentől kapott, mindet csak egy személy felé fordítja. Pontosan Aizen lenne az, akit az erőnk nagytöbbségével szolgálni kellene.
- Rendben van, nagyon idegesítesz Räv, ha ennek vége, és élve kijutunk, kihívlak egy párbajra. És akkor kiderül, melyikünk is lenne alkalmasabb Tui szolgálatára. De garantálom, hogy nem fogod élvezni.
Részemről ezt a dolgot lezártnak is tekintem. A kihívás megtörtént, és ha csak nem gyáva ez a sündisznó, akkor nem fog megfutamodni, elfogadja a sorsát. De az biztos, nem fogok finomkodni, csak mert nő, elegem van már az ilyenekből. Elég volt, hogy egyszer megbíztam egy nőstényben, és az se sült túlságosan jól el.
A bennem tomboló harag nem csillapodik, csak dobálja rá Räv a „fát”.
- AZT CSINÁLOD, AMIT MONDTAM NEKED!!!!! – üvöltöttem a szavakat, és nem sok hiányzik, hogy odamenjek, és még kisebbet csináljak Belőle. Lehetőleg egy fejjel alacsonyabbat. De mégis, ki nevel itt a végén?
Nem törődve a másik kettővel elindultam, és mivel nem volt sok választásom, elindultam az egyetlen lehetséges úton. Nem volt egy Minotaurusz labirintusa. Alig tettünk meg pár métert, három újabb csuklyás jelent meg. Valakin le kellet vezetnem a felgyülemlett mérget. Ezért elkaptam a torkánál legközelebbit, a falnak nyomtam, és az ujjaimat összeszorítottam a nyelőcsöve körül, és egy erős rántással kitéptem azt a helyéről, majd a maradékot eldobtam, a vér, pedig ami az arcomra fröccsent lenyaltam. Gondoltam, hogy a kérdés nem Nekem szólt, ezért se foglalkoztam Räval. Elértem arra a szintre, hogy a jelenléte, már csak irritál, remélem, hogy belepusztul ebbe a küldetésbe. Bár úgy lenne. Viszont végre megláttuk a társunkat, akit a három muskátés cipelt, vajon merre lehet a negyedik? Gondolom Räv és Öcsifer is sietett volna a megmentésére, de egy kék fal ezt megakadályozta. Teljesen körbevett minket, inkább nem is próbálkoztam a keresztül haladással. Megtette ezt Räv, és a jelek szerint igen fájdalmas következményekkel járt. Hajaj, itt még gondok lesznek, az a metroszexuális is mondott valami választ, de erre fetrengeni kezd. Na most kezdek el izzadni rendesen. Valamit mondanom kell….
- Öööö – nem nyert, mert igazán kellemetlen érzés kerített a hatalmába, és a Többiekhez hasonlóan, hangot is adtam ennek. Fájdalmas kerék ez, ami folyton csak forog, és a nevedre kerül a nyíl, ezért ismétlődik a fájdalom. Egészen addig, míg Räv ki nem nyögi a helyes választ. A fájdalom úgy tűnt el, mint ha sose lett volna, sőt, még kicsit erősebbnek is érzem magam. Hm, mint egy csillagharcos. De szó nélkül mentünk tovább, és egy dologra rájöttem, Mortifer tényleg nem valami értelmes személy, válasznak is csak női neveket tudott kinyögni. Rendben, az egyiktől a hátam is borsódzót (nem nehéz kitalálni kijétől). S ismét elénk álltak, az a kecskeszakállas tag, aki hadovált valamit, majd azok az ocsmány kezek megragadtak minket, pontosabban Lucifert és Engem, majd szálltunk, mint a csúzliból kilőtt kavics. Nem is foglalkoztam azzal, hogy Valaki lemaradt, majd megoldja, vagy meghal. De remélem megölik egymást, nem is lehetne szebb a napom. Mentünk, és csak mentünk, már arra gondolok, hogy de kurva messzire mentünk mán. Amikor végre láttok valamit, nem a fényt az alagút végén, csak egy ajtót. Amin be is lesünk, és láthatjuk, ahogyan a Nőt éppen egy faldísszé akarják alakítani. Szar már ez, Nekünk is, mert meg kell menteni, de ahelyett, hogy valami tervez kieszeljünk. „Intelligens” társam beveti magát a sűrűjébe, és nekikezd mészárolni, okos, nagyon okos. Haj, ez így nem lesz jó, utánamegyek Én is, és Orgoval ritkítani kezdem a szektásokat. Csak ez túl sokáig tart, ezért megragadom Lucifert a ruhájánál fogva, megpörgetem, és kihasználva azt, hogy fizikai erőnk nagyobb, mint az embereknek, egyenesen a színpadra dobom. Mentse csak meg azt a csajt, Én elleszek ezekkel is. Az időközben visszatért láncomat használva még egyszerűbb a dolgom, csak sajnos van egy érzésem, hogy itt fogok megdögleni, köszönhetően a túlerőnek. Eh, szar halál, pont ezzel a hárommal? Bár szebb annál, mint hogy egy szaunában, egy köcsög vazelinnel, és egy csapat focistával….

Mesélés:

Lucifer:

Lehet hogy sikerült pár támadásod, de majdnem olyan is lettél, mint az, amiről a dalodban énekeltél. Túlságosan sokat is menőztél, ezért is lehetséges az, hogy pár sérülést beszerzel. Egy vágást a jobb válladon, egy-egy szúrást a combjaidon, és egyet végül az arcodon. Sokat megöltél, de a túlerő legyűrt volna, ha nem ragadnak meg, és dobnak fel a színpadra. Ahol már várt a könyves alak. Szemmel alig követhetően mozgott a keze, és Te máris a padlón találtad magad. Olyan érzés járta át a testedet, mintha minden végtagodba egy kardot döftek volna. S az öreg is téged figyel, nem tudod használni a képességeidet. Egészen addig, míg egy bara nem robban fel a közeledbe, úgy érzed, hogy ismét képes vagy egy rövid időre uralni a tested. Talán elég lesz ahhoz, hogy végez a könyvessel, Ő a veszélyesebb, és már csak Ő él. Bár a színpad nincs jó állapotban, hamarosan összedől, ez is egy plusz esély a sikeres támadásra.

Vex:

Segítettél Lucifernek, de ezzel csak annyit értél el, hogy a maradék szektás, inkább Téged vesz figyelembe, és egyszerre rontanak Rád. Sokat levágsz, de viszont a testedet egyre több vágás, szúrás kezdi díszíteni, a látásod is homályosodik a vérveszteség miatt, viszont végül már nem marad állva egy se azok közül, akikkel harcoltál. Köszönhetően egy színpadon betörtént robbanásnak. De túlságosan kimerültél és sérült vagy a továbbiakhoz, elájulsz.

Räv:

Néhány ütést elszenvedtél, de ez nem csökkentette azon vágyadat, hogy végezz az ellenfeleddel. Aki meglepően jól forgatja a kardját. Ügyesen kikerülted az egyik kezet, de a vágásod ellene hasztalan volt, csak keresztülhaladt rajta Lucifered. A szavaidra már nem kapsz választ, inkább a tetteidre. Félelem ül ki a férfi arcára, de nem a támadásod miatt, valami más történhetett. Riadtan kapja a kereszt elé a tenyerét. Amivel annyit ért el, hogy azon halad keresztül Lucifer, majd a keresztjén, és a torkán, utolsó mozzanatával az oldaladba, szúrja a kardját, ami keresztülhaladt a testeden. Majd elernyednek az ujjai, és elterült a talajon. Mehetsz tovább Räv, bár elsőnek lehet ki kellene húznod magadból a kardot. Mehetsz Luciferék után, és akkor érsz be, amikor Vex eldőlt, és már csak Lucifer és a könyves alak van talpon. Vagy Vexet nézed meg, vagy mész segíteni (van egy csokim rá, hogy melyiket fogod megtenni ><)

Mai:

Ügyes voltál, és sikerült meglepned azokat, Akik ki akartak szegelni téged. A csuhás meghalt és a további robbanások is hasznosak, kiszabadulsz végre, és néhány szilánk egyenesen az öreget találja el, aki élettelenül terült el a deszkákon. Majd megreped alattatok az egész, és te és az öreg teste is lezuhant. Viszont így láthatod, hogy nem egy közönséges „pincébe” estél. A falon Japán térképét látod, amin három pont van feltüntetve, az egyik pont Karakura. Talán megtaláltad ezeknek, a szektásoknak a búvóhelyeit? Ezt lehet jó lesz majd megosztani Aizennel ha visszatértetek. Tőled nem is olyan messze egy halk sípoló hangot hallhatsz, ha a hang irányába pillantasz, az öreg testét látod, ahogyan a kereszt a nyakában felfénylik, majd eltűnik. Ott marad a test, jó étvágyat hozzá, persze, csak ha szeretnéd, ha nem, akkor kimászhatsz, mivel nem túl nagyot estél. S ami a legfontosabb, az öreg halálával az összes erőd visszatért, ahogyan a Többieknek is.

Tárgy: Re: Kereszteshadjárat Szomb. Nov. 26, 2011 1:06 pm

Nem is tudom, emelten említettem-e már, hogy megemelődött, mármint hírnevem fénye, meg csillámporos csodamivoltom, vagy is hogy én most már komolyan egy szexuálgörögisten voltam, mert eddig is, de nem olyan volt másnak lenni, mint máskor, mivelhogy az úgy van, a sok gáz arc közt ilyen fasza gyereknek lenni, akinek mellesleg igazán nagyon baba a brokija, hááát, a legszépségesebb érzés volt. Ezért is voltam olyan menő, hogy mentem gyakni az ellent, és sztriptikus tánccal, amire csak éljenzést, és visító lányok kicsit sem sóher tömegét vártam, aztán kaptam ide is egy fájást, meg amoda is, mintha nem értékelnék a férfiállatságomat. Tisztára toszta lehetett mindenkinek, hogy most betisztulatlanul kitisztultam, és olyan dühös voltam, hogy már egészen nem érdekelt volna, ha Rävcsi megharagszik, amiért eszem a husiiijukat, de megérdemelték volna! (#/`o´)/
- Eehh… höööörrrrrr! – kaptam valami óriási nagy tojáshéjas fenekűre lángoktól lobogó légies pillantásom, hogy teljesen állatias állatságoktól vezérelt megvezetett ösztönöktől vezetgetve, vagy mire merre? Surprised

Jaaa, a merre a késem volt, olyan szépen szárnyalt, hogy egyenesen véres tömegjelenetet generált generálisnak tűnt, olyan kis délceg volt, pont, mint én. (*.*) Büszke is voltam rá, de még mennyire, mert tiszta ügyes volt, rettentően szépségesen olyan, mint én, csak én már nem is voltam szép, és életem legnagyobb katasztrófeájaként azért megérdemeltem, hogy csodálatosan kiélvezhessem, hogyan nyisszantom szét minden rohadék torkát, akik csak voltak az éterben aszalódva, így meg a nyakát ollóztam a vandál ellenszandálnak, és csak patakzott a vér, meg az enyém is, amit magam mögött hagytam fura ívelő légben.
Nem is tudtam, hogy megint ilyenféle féleségben tudok szárnyalni, de hát bizonyosan voltam, hogy benne vagyok a biztosban, mert tutira majdnem Tui-ra samát gondoltam, pedig egy ilyen helyzetben, mikor annyira pipa vagyok, hogy hihetetlenül nagyon, még Tui sensei jut az eszembe, egy annyira veszett állatnak képzelem magam, hogy hol is tartottam? Surprised

Hát ívben úgy papírrepcsiként száguldottam ágba hágva, vagyis majdnem, de aztán váratlanul zuhanó repülésben sikongattam volna sikolyokat, Húsz Tonnak, hogy meghibásodott a rendszer, aztán már csak így csavar lett tökéletes testemben, vagy nem is az, hanem így bepörögve görögtem nagyon gyors iramban megsebzett fészemmel a búkos pasi közelébe, hogy így felkenődve placcsanjak széjjel, de mégse, csak gellert kapva eltérülve terülve repkedő kereszten illetlenül pőre Májcsikákkal fejem körül terültem el mindenfelé véges tagjaimmal.
Izgis grízli volt, ahogy nagyon óriás feladottakból nehezen összekapartam magam, mint egy legoemberke kicsi berke, és nem is tudtam, hova, mert egész sokáig csak forgott tengelye körül buci fejem, de nem állhattam, mert feküdtem, hogy ezek a dög szemetek dögszemeket szemezgettek, mikor is megszenvedtek szemtelen szerepekkel azon módszerben, hogyan is csúfítsák el csúfondárosan csúfságot nem tűrő tűrhetetlenül nedvesítő képemet. Ez már aztán több volt a sokknál, amit akkor szenvedtem el, mikor még kisdiák koromban koromban hemperegtem, és én voltam kisBence, kinek feje kemence, abban lakott a medence, tele vödör cseresznye, meg egy rakat gereblye. Geberje a fene, hogy gebedne bele, hát nem tudtam, zuhanásba tettem-e ezt bele, vagy hova is lett eleve elvetett elvem, csak leszegződtem szerzetesrendem endjébe, és nem is tudtam, se mozogni, se kikupálva kopácsolni kopottas elméjű fejes egekben.
- Fogadlak ökörbe! – sziszegtem indulatból indultan, hogy vigye el a csuda Buda, mikor kicsit engedett az engemet eretnek embernek berregő Gergő, de nem szánta önszántásból, puszta barnát nem látott barát lőtte barától, hogy oda nem tol, majd jól betol lintom én nekije, később, mikor időm engedi, hogy szentséget megszentelve szedjem kereszten keresztbe kicsi Májcsi minden ízét, izét… de most csak úgy volt, hogy nagy volt a kísértés, szabadjára engedni dühöngő vad énemet, aki ugyan nem volt ennyire szexuális, mint én, de kókler koller sem, hogy ne tudjon megbosszulni szörnyű vétket. Kétlem, két elem elegendő idő lenne, de dőre őre pőre bőre pörre mőne lőne vőne őrölne, ideget dőzsölve dörzsölne, kicsi Eras gazdi szívem-lelkem vágya hipnotikus lírikus(S!) himnusza, nyálzó ajkam csillapító forrósága.
Annyira mindentől elesett szettnek éreztem magam, hogy megcsúfított csúfondorlattal már életemben sem akartam maradni, és épp annyi időm volt hadarni, míg ökör bosszúmat szúvá etettem, aztán már homlokomra kézrátétellel lettem, ördögöt ettem, illetve, hogy éppen engem ett részem megéledett egészemmé vált, és állt, mint szokott volt lenni, hogy alig a föld fölött lebegtem, de elrebegtem, hogyan is lehet másokat megszállva felállni, vagyis hogy védőbeszédet ejteni már nem volt ideje fészen búkolt Könyvmolynak, mert búgtam, rúgtam, odasúgtam, mit nyúltam, befúrtam.
- Ocupación… - súgtam suttogó góként ijesztve meg nem hót, de bugyiját azért Z-t alkotva elhagyta, kicsi agya ennyire hagyta, mert betettem lábam szájba, pofája járta meg megalázásom, és megkínzásom. – Grr….gluggy… - jelen volt értelmem élce, és csak hebegve lebegtem, hogy elnyomizzam nyomi tudatom végre, mert dolog volt, és lett mit összevonni, messzi világba vinni, hullámvasúton szánkázni, és sok husiiiiiit felzabálni. Mennyi, mennyi étek, mennyi csalfa réteg, és semmit sem ér, hát élet így az élet? (#/`o´)/ ~ Értelmetlen létem… ~ súgtam átok bőrön belül a Könyvmolynak, értse a célzást, míg uralom bungallóm, és nem csak csalétek mit kérek, nem is élet, de nem tart ki sokáig.
Mintha csak önmagam jósolattam, akartam hát betenni teljesíteni, lépettem vele egyet, még egyet, és beborult minden, mint hittem, énnek énekem szilárdan nem kellett maradjon, de egy fattyú bábut hagyhattam zuhanni, úgy ni!, csak szárnyalni mélybe, hol éhenkórász nőstény dög ténfergett kefére cefetül éhezve, ki nem elégítve, és bár én akartam, tehetetlen kényszer lényem vezérelt, élelmet életem értelmet keresve. Már éppen majdnem hörögve lebegtem volna kivérzett félig vértelt falathoz, ámbár nem tűnt a legfinibbnek, mégiscsak csinibb volt, mint a többi csillapíthatatlan éhínségem kínálkozó alanya, és mihelyt szörcsögve görcsökben röcsögtem volna felette, hogy löncsöljem csömörbe, nyálammal pucsítva puhítsam, étvágyam csillapítsam, de megzavarta elmémet, hogy lémet fröcsögve kötsögre (Elnézést!), megjelent Rävcsi bébi, mert még így is tökélyre kéjre éheztem, és menten felismertem. Gondban voltam, toltam volna, meg nem is, de husiii, és nem is, és Májcsi, meg nem is, annyi sok dolog, komolyan kódorog, tisztán keservben keresve kergettem kiutat, míg meg nem láttam nálam, hogy végig ott volt homlokomra ékelve a kicsi korong, egészen belém lőtte benőtte magát.
- Hierröööö. – közöltem, hogy fontos tudnivaló, mekkora egy trójai faló, meg a fa szent is, aztán mit sem segítve, hatalmasat bégve újra valami Sajónál-A, köszöntem, aztán oda is lettem, fejem a helyén volt, eszem meg eleve nem volt.
Elfeledkezve mindenről, mindegy volt, mi történik ötször, sosem hittem, bárki is tönkre tesz, szép kicsi kép, gyönyörű szexepilem, iszonyatos fájdalom, meghalok, jaj, meghalok! Hattyú halálával értem földet felhörögve, mint előbbi felhő énem, feléltem tartalékaimat, egy tarka martalékomat, még azon se értem idegben égni, ugyan Májcsi mit él meg épp itt, hisz zajlott valami, vagy még régebben történt, megölték az arcát, és többé már nem volt szép. Hogy legyen szexuállat, ha egyszer mindene oda van, milyen kegyetlenség, ezért senki nem ád elég kárpótlás, és Eras gazdi sem fog szeretni, micsoda véééég!!!! ToT

Tárgy: Re: Kereszteshadjárat Szer. Nov. 30, 2011 9:32 am

Utálom, gyűlölöm, annál is inkább megvetem, s földig tipornám azt a gaz álnokot, ki Lucifer óriási hatalmát meri megvétózni. Ez a hithű vandál alig pár szavával elérte, hogy mindezt magamra, s legfőbbképpen drágalátos fegyveremre: Luciferre vegyem. Így hát elhatározásom velős világos fényében, annál is inkább gyönyörűségesen szép pompájában tündöklő Fényhozóm fényével vetettem magam a cselekvés áradatába, eldobva a tervezéseket elmémből. Csupán egyetlen egy cél merengett előttem, mely azt diktálta, minél hamarabb, gyorsabban végezzek ezzel az istenimádó félnótással!
Nem zavartattam magam, az után sem, miután ráeszméltem elindított támadásom során, hogy cseppet sem vagyok még erőm tejében, csupán csekélyke hányadosa tért vissza annak, amit eredetileg bevetni tudnék. De gyűlöletem tetőzése elegendő volt ennek kárpótlására, vagyis erősen úgy néz ki, hogy jó úton haladok a siker felé! Így hát nem haboztam, meg kívántam fosztani ezt a vallásos őrültet attól, amit a legjobban tisztel, mely a szívéhez nőtt olyannyira, hogy halála előtti hatalmas megrázkódtatásának kitűnő alanynak bizonyulna. A keresztre céloztam, s irányába haladva, egyre közelebb és közelebb Lucifer, vörös, perzselő lángokban úszó élével, láttam a mihaszna fráter arcán kirajzolódni azt a mindent elmondó mimikát. Félt, minden porcikája reszketett, ez egyértelmű volt, rá volt írva, láttam! Tagadhatatlan volt ez most számomra, bármennyire is próbálta volna leplezni.
Kacarásztam szánalmasságán. Félelmét, reszketését látva egyre inkább elbíztam magam, s az sem zavart, hogy védeni próbálja azt a csekélységet nyakában. Végezni fogok vele, eltaposni most rögtön, ezt a vallásos semmirekellőt!
Hagytam, hogy Lucifer tovább száguldjon az akadályon, mely a hithű idióta tenyere volt jelenleg. Kellet neki odatenni? Szenvedjen csak, hogyha volt ilyen ostoba! Cseppet sem zavart, hogy ezzel az egy csapással értem el lelki kínzását, s halálát is, ennek a templomjáró eszementnek. Csupán a velejáró dolgokat nem vettem számításba. Igen, nem gondoltam volna, hogy utolsó leheletével még ezzel a nyavalyás fogpiszkálóval megkísérel kivonni a forgalomból. Még mit nem! Mad

Espada-samat és Pappit <3 kell megvédenem, hogyha ennyi végezhetne velem, már régen rossz lenne! Semmiség! Rossz lépés volt tőle, nagyon rossz, sőt mi több, teljes egészében haszontalan! Neutral

- Remélem imádkoztál, idióta. Viszlát, a Pokolban! >.> – morogtam lekezelően a földön elterült vallásos lökött élettelen testének. S közben egy rántással távolítottam el testembe mélyedt életlen pengét, eme lendülettel eldobva egyidejűleg. Hierrom ugyan feltartoztatta, de még így is tovább haladt rajta, bármennyire nem tetszett ez nekem. Némi grimasz ült ki arcomra a hirtelen oldalamba nyílalt fájdalom hatására. Nem fáj, nem fájhat! Tovább kell mennem, nekem még feladatom van, Espada-sama és Pappi! Nem hagyhatom őket védtelenül! Haza kell jutnom! Imbolyogva tettem meg az első lépéseket előre a távozáshoz. Az oldalam sajogva jelentette nem tetszését ezzel kapcsolatban, s elhallgatni tenyeremmel próbáltam. Rászorítottam kezemet, s éreztem, ahogy vöröslő vérem csordogál kifelé testemből, belepve kezemet. Ez nem hátráltathat meg, nem hátrálok meg! Én, Räv la Luz biztosan nem! ˇ-ˇ
Elhatározásomra megcsillant vörös íriszem, s félre rúgva lábamtól a földre dobott életlen fémdarabot, mely e sebet okozta nekem, indulok a többiek után, kiket nem hagyhatok csak úgy itt. Igaz, elsősorban Lucifer, én kicsi kardom megtestesülése miatt teszem ezt, a többiek az én szememben jelentéktelen bolhák, akik csupán a lenyalt hajú akaratát teljesítik. Neutral

Bár menetelésem sokkalta lassabb átlag tempómnál, a sonidom jelenlegi minimumát nem is említve.
Amint megérkezem, láthattam kirajzolódni magam előtt a még mindig tartó viadalt. Megálltam, Luciferre támaszkodva, s körbemustráltam a helyet. Nem féltem attól, hogy csodálatos, nagyhatalmú Lucifer, fegyverem megtestesülésének, bármiféle segédkezés kellene az ellen a könyvmoly ellen. Hiszen ő erős, simán elintézi! No meg ott van mellette az a banya is, minden bizonnyal segít neki, amennyiben nem, megismerheti eget rengető haragomat, mellyel földig tipornám utána, ha valami bántódása esik! Twisted Evil

Tovább vezetem tekintetemet róluk, s ekkor pillantom meg „fracción társamat”, ki földre került gyöngesége miatt. Szánalmas! Espada-sama fracciónja és ennyitől kiterül?! Az eszem megáll! Mad

Fortyogva lépdelek előre, őrjítően fájó, szüntelen vérző sebemmel nem törődve, hogy leellenőrizhessem él e még ez a naplopó idióta egyáltalán? Az eredményt részben örömmel, részben haraggal fogadtam. Az Espada-sama nevét csúfító illetőknek a Pokolban a helyük! De így én végezhetem ki! Bruhahaha… Twisted Evil

Persze, nem ebben az állapotában. Nem lenne fer a küzdelem, és én tisztességes viadalt akarok, hisz nem kétséges, hogy a győzelem az enyém lesz egészséges állapotában is! ˇ_ˇ
Amint szemügyre vettem állapotát, s úgy gondoltam, hogy a véghezvinni kívánt cselekedetem nem fog nagy gondot okozni… egy kisebb fintor kíséretében rúgtam oldalba, hogyha esetleg az nem fájt neki, akkor most sajogjon számára rendesen.
- Szánalmas vagy pondró!! >.> Espada-sama nevében követelem, hogy kapard össze magad, de nagyon gyorsan! Hallod? Naplopó! Mad

– próbálom észhez téríteni, majd hangosan felmordulva veszem tudomásul, hogy szinte füle botját sem mozdítja szavaimra. – Kehh… - morogva ereszkedek fél térdre mellette. ~ Utttálom, hogyha fáj valamim… ~ sandítva oldalamra próbáltam kiszűrni pontos súlyosságát sérülésemnek, s cseppet sem nyerte el tetszésemet az elém táruló eredmény. A vér csak csordogált, egyre erőteljesen a sebből, összekenve fehér öltözetemet. Lassacskán az is feltűnt, hogy látásom sem éppen fényes, egyre inkább összemosódnak az elém táruló dolgok. Remek, szóval súlyos a sérülés, kehh... miket beszélek?! Nem az! Espada-sama és Pappi sem örülne ennek, ha ezt a gyenge momentumomat látná! >->” Veszek egy mély szusszanást és igyekszem legyőzni a fájó érzést, s csak remélni tudom, hogy Lucifer, kardom megtestesülése sikerrel jár azzal a nagyszájú libával és minél hamarabb elhúzhatunk innét végre. Elegem van ebből az eszement bagázzsal bélelt helyből! Mad

Szívesebben lennék most Espada-sama és Pappi mellett! <3

Tárgy: Re: Kereszteshadjárat Hétf. Dec. 05, 2011 11:05 am

Sátáni vigyor terült szét az arcán, ahogy az őt kínozni készülő csuhás az összeégett és a forróságtól megolvadt arcához kapott, és hangosan jajveszékelve kimúlt. Igen, így, hogy ő okozhatott fájdalmat, máris jobban érezte magát, hálás volt a felfordulásnak, amit a bajtársai okoztak. Annyi megalázó momentum után végre bosszút állhatott ezeken a fura alakokon, és mikor végre a színpad is beszakadt, megszabadult az őt korlátozó láthatatlan béklyótól is. Megvadulva, a fájdalommal nem törődve tépte ki a kézfejéből a szöget, ami még a kereszthez közötte, noha össze kellett szorítania a fogát, hogy ne kiáltson fel. Dühétől megvadulva nézett körbe a pincehelyiségben, és nagy örömmel konstatálta az egyik ellensége jelenlétét. A földön fekvő, mozdulatlan alak azért kicsalt belőle némi óvatosságot, így az imént kiszedett véres szöggel dobta meg, hogy lássa, valóban eszméletlen-e. Az volt, sőt mi több, élettelen. A nyakából eltűnő kereszt nem különösebben izgatta, annál inkább az ínycsiklandónak tűnő lélekenergia, amelyet a férfi lelkéből érzett, és amelyet a bosszú íze is megédesített. Tudván, hogy nem árthatnak neki, habozás nélkül odasompolygott, hogy csillapíthatatlan étvágyát enyhítse egy kicsit. A jóízű falatozás végén pedig immár azt kereste volna, hogy juthat fel, mikor megakadt a szeme egy térképen.
- Keheh, mi a franc? Ez olyasminek néz ki, amiért eredetileg idejöttem, mi? - morfondírozott félhangosan, majd odasétált és letépte a papírdarabot a falról. Majdnem reflexből meg is ette, de aztán rájött, hogy ennek a zsebében van a helye, összegyűrve, a gyomrába pedig a firkás fickó illik inkább. Nagyon remélte, hogy senki sem nyúlt hozzá, amíg ő itt lent falatozott, és már azzal a lendülettel ugrott volna is fel a plafonon lévő lyukon, vissza a káoszba, mikor fentről leesett valami... azaz inkább valaki. Örömtől tágra nyílt szemekkel nyugtázta az alak kilétét, valamint azt, hogy vele együtt megérkeztek régóta hiányolt tőrei, amiket azonnal kézhez is kaparintott.
- Nahát, nahát, kit sodort ide a szellőcske? Dögölj meg, te rohadék! Odokase, Gato Monstruoso! - vágta a tőröket a fülébe, a felszabaduló reiatsu eloszlása után pedig megmutatta valódi alakját a furcsán és artikulálatlanul hörgő rajzos férfinek. Megnövekedett sebességét kihasználva pattant oda minden bajának forrásához, és egy nagyot taszítva rajta a falhoz passzírozta, a kezéből kieső füzetre pedig egy tűzlabdát lehelt, így porrá égetve azt. A férfi nyakát lelkesen szorongatva engedte ki másik kezén a karmait, és élvezettel nyalta meg az éles és mérgező fegyvereit, ebben az alakjában csak ezekkel tudott sebeket okozni, leszámítva csonttörő erejű rúgásait és ütéseit.
- Nya most mi lesz, már nyem vagy olyany nyagyfiú a papírjaid nyélkül, hm? Hogy tetszik, hogy most te nyem tudsz mozdulni, hm? Szenyvedj, kusottare! - köpött a fickó arcába, aztán belemélyesztette a karmait a nyakába, átlyukasztva a gégéjét. Az eddigi hörgéshez immár a levegő hiányát jelző sípoló légzés is csatlakozott, de persze Mai ezzel még nem végzett. Módszeresen eltörte az összes fontosabb csontját is a törékeny testű embernek, hogy minden mozdulat fájdalmat okozzon neki, amíg szenved. Élvezettel nézte végig a haláltusát, néha-néha belerúgva egyet a figurába, akin lassan a méreg hatásai is jelentkeztek, és a hallucinációktól megvadulva vergődött. És miután jó tíz perc nyüglődés után kinyiffant, jöhetett a lelkének a felfalása, mely még az öregénél is sokkal-sokkal ízletesebbnek bizonyult. Már-már majdnem hogy jóllakottan ugrott fel a pincéből a színpad maradványaira, majd onnan le a székek közé.
- Megvany amit kerestünyk... ha minydeny igaz... Vazz, nyem is érdekel, csak húzzunyk el innyeny, kibaszottul elegem vany ebből a helyből! - rúgott fel pár széket csak úgy, hiszen inkább elégedett volt, mintsem dühös. Az egyik még véletlenül pont Lüszi felé is repült. Vagy szándékosan? Mindegy.

Tárgy: Re: Kereszteshadjárat Csüt. Dec. 22, 2011 4:17 am

Francba vele, miért vagyok akkor balfasz, hogy segíteni akarok a többieknek? Hiszen Räv kicsit marhára idegesítő, de valamiért úgy érzem felügyelnem kell rá, az a Lucifer meg egy nyálas buzi, igaz, ő csak belekeveredett és ennyi az egész, a harmadik pedig, hát…. Nem ismerem de ha már itt van, csak vigyük el magunkkal. Senkit se hagyunk hátra, ez az én mottóm, és ehhez is tartom magamat.
Ezért is érzem gáznak azt a dolgot, hogy egy robbanás, és előlem meg eltűnik a világ, és átlépek a kellemes álmok világába. Legalábbis reméltem hogy oda fogok menni, de sajnos nem sikerült. Helyette egy szar dolgot álmodtam, egy ház voltam, és laktak bennem. A hátsó ajtó volt a legrosszabb, hogy ott mentek be, az orrom volt a kémény, a szemeim ablakok, egy igazi panel voltam, és ez nem jóóóó. De végül eljött az ideje annak, hogy tőlem is megszabaduljanak. Jött az a gép, amin egy nagy fekete golyó volt, sípolt és hirtelen az oldalamba, pontosabban, az oldalfalamba ütközőt. Láttam ám, hogy ki is volt az, aki vezetett, igen Räv volt az. Egy kis kék munkás sapka volt a fején, és egy zöld munkás ruha. Már az álmaim se az enyémek? Szerintem fizetni fogok egy bizonyos karmos személynek, akiknek csikós a pulóvere, és egy kalapja van, na meg az arca is megvan égve. Egy amcsi filmben láttam ezt a tagot, hátha létezik, és ha beszélek vele, akkor majd gátolja azt, hogy ilyen marhaságokat álmodjak.
Ennyi volt, az álmom egyre ködösebb volt, és végül eltűnik, mint füst a szélben. Ismét magamnál vagyok, és keresek valamit, amivel sikerülne fejbe vágnom magamat, és visszaküldeni szerény személyemet az álmok világába, az is kellemesebb, mint ez. S azt se tudom, hogy miért fáj az oldalam? Nem vágás, vagy szúrás, hanem zúzódás az, amit érzek. Valaki megrugdosott, és a helyzetet megvizsgálva, két valaki jöhet számításba, Räv és Lu, de én inkább Räv-ra fogadok, viszont nincs rá bizonyítékom, így ezt hanyagolom is. Helyette inkább valahogy feltápászkodok, és megvizsgálom a sebeimet, nem túl fényes a helyzet, de remélhetőleg hazáig már ki fogom bírni. De még valamit el kell intéznem. Nagy levegőt veszek, az oldalamhoz kapok a fájdalom miatt, de akkor is elmondom amit akarok.
- Räv, ha sikerült hazaérni, akkor élnék azzal a lehetőséggel, hogy kihívlak egy párbajra. Ahol majd szépen beledöngöllek a talajba, és megtanulod, hogy merre is van a helyed… most pedig, ahogyan a beszédhibás csaj mondta, takarodjunk a halál faszára… - és szépen el is indulok a kijárat felé.

Mesélés (zárás)

Sikerült, mindenkivel végeztettek, legalábbis akik jelen voltak. Elindulhattok kifelé, de alig léptek párat, amikor is egy éles női nevetés visszhangzik végig a teremben, majd a plafon omladozni kezd, és az egész építmény megremeg. A kifelé vezető ajtót egy hatalmas plafon darab torlaszolja el, ami nem rég zuhant le. Már azt gondolhatjátok, hogy itt a vég, de valami más is alászáll az égből, nem csak a törmelék. Négy sárga oszlop, négy negacion amiből jut mindenkire egy-egy. Biztonságba haza tudtok így jutni, és ha vissza pillantotok láthatjátok, ahogyan az épület, aminek egy darabig a vendégei voltatok, összeomlik, hatalmas porfelhőt hagyva maga után. Las Nochesben pedig már várnak rátok, nem törődve a sérüléseitekkel, elsőnek jelentenetek kell, és csak utána mehettek a dolgotokra…..

Spoiler:

Tárgy: Re: Kereszteshadjárat Pént. Dec. 23, 2011 3:06 am

Lucifer Curiel, Räv la Luz, Mai Cabaniz: Jutalmatok 1500 LP és 1500 ryou a küldetésért.

Karasu Vex: Meséléseid tartalmilag nem felelnek meg a követelményeknek, postjaidba rendszeresen OOC információk keverednek bele. Rengeteg panaszt hallottam a meséléseidről és a postjaidról, s miután én magam is átolvastam őket, sajnos egyet kell értenem a játékosokkal. Jutalmad ezért csak 500 LP és 1000 ryou, valamint eltiltalak a további mesélői aktivitástól. Amíg nem látom azt, hogy alkalmas vagy egy küldetés lemesélésére, addig mesélőként nem vehetsz részt egyetlen küldetésben sem, csupán játékosként.