Ez csak egy játék és kitaláció. Természetesen a kereszténység nem ilyen. Ezért remélem senki nem fog megsértődni, vagy megharagudni a vallásos meggyőződése miatt.


Lucifer Curiel és Räv la Luz, mindkettőtöknek az ajtaja alatt egy levelet csúsztattak be. Amiben annyi állt hogy azonnal jelenjetek meg a trónteremben Aizen előtt. Mivel egy fontos feladata van számotokra. Ahogy megérkeztek nem lesz nehéz kiszúrni a tipikus szappanopera szereplőt. Azaz Aizent, hiszen régen szemüveges volt és átlagos, most pedig egy szépfiú. Azt teszi amit általában tenni szokott,ül a trónján (fene se tudja hogy nem unta meg és nem lett aranyere?). Az arcára nyugalom ült ki és a hangja is azt árasztotta magából amikor megszólalt.
- Köszönöm, hogy ilyen hamar megérkeztettek. Nem szeretném rabolni az időtöket, ezért a tárgyra térek. Feladatom van a számotokra. A tudomásomra jutott egy emberek által alapított szervezet, ami jelenleg nem jelent túl nagy fenyegetést, de szeretnék megtudni róla minél többet. Egy társatokat már elküldtem, hogy szerezzen információkat, de még mindig nem tért vissza. Azt szeretném, ha elmennétek Karakurába és megkeresnétek nekem. A lényeges az, hogy az elméjében tárolt tudásra szükségem van. Egy testvéretek már várni fog rátok a Karasu folyó partján. Ő lesz az erő, míg Ti ketten az ész. Egy garganta már vár rátok, most pedig távozzatok és ne okozatok csalódást. – int a bal karjával a kijárat felé. Amint elhagyjátok a termet egy oszlop mögül Ichimaru lép elő és Aizen elé sétál.
- Gondolod sikerülni fog nekik? – vékony mosolyra húzódik Aizen ajka. – Lényegtelen Gin, ha elbuknak az is hasznos lesz, legalább ezzel is megtudunk valamit. Ezekért az arrancarokért úgyse kár. Ha pedig mégis sikeresek lesznek, azzal is csak nyerni fogunk. - Gin a szokásos mosolyával az arcán rázza meg a fejét. - Gonosz vagy Aizen kapitány.
A gargantán átlépve egyenesen a megjelölt helyre érkeztek. Ahol már az említett arrancar a folyó partjánál üldögélve kavicsokat dobál a vízbe. Räv felismerheted benne a fraccion társadat.

/ Az első reagok addig tartsanak míg találkoztok Karasuval/

Spoiler:

Utálom ezt a Zselés Hajú Idiótát, aki vezérünknek hiszi magát, s lám’ ennek ellenére, hogy tisztában van haragommal mégis levelet (!) küldött nekem holmi küldetésről. Sértő, nekem Espada-sama és Pappi mellett a helyem. Ha már besorakoztatott a szép kis társaság egyikébe, akkor hagy végezzem legalább rendesen a feladatomat! Ezt pedig csak úgy tudom kivitelezni, hogyha folyamat mellettük vagyok. >-> Pfáh, sosem értettem miért nem a nagyszerű és annál is fantasztikusabb Espada-sama a nagyfőnök, Ő jobban megérdemli azt a széket, sőt még jobbat is! Na, majd egyszer megszerzem neki! *^*
De előtte meg kell mutatnom Espada-samanak és Pappinak, hogy igen is odamerek menni ahhoz a Félnótáshoz és sikeresen elvégzem a rám háruló feladatot, hogy büszkék legyenek Rám. Ráadásul még az Én kicsinyke kardom megtestesülése is velem jön! *.*
Büszkén emeltem tenyeremet a hátamon pihenő lándzsához, hogy hosszan nyúló nyelét megmarkolva egy örömteljes mosolyt ejtsek el. Ekkor fordult meg a fejemben a kérdés, hogy vajon tudja e Lucifer, hogy jelenés van annál a Lenyalt Sérójú Trónbitorlónál? Jobbnak láttam személyesen megnézni, s hogyha még nem indult útnak, akkor felajánlani neki, hogy menjünk együtt! *3*
Megékezvén szobájához egy jól irányzott fejeléssel rontottam be az ajtón, természetesen kopogásnak szánva, az mellékes, hogy egyesek úgy vélik, ez meg sem haladja az illemkönyvben írtakat. De hát, ha úgy sem nyitna ajtót, minek kísérletezzek vele? Ez tűnt a legmegfelelőbb húzásnak ehhez a célhoz.
- Lu~ci~fer~ menjünk együtt~ *3*- daloltam lelkesen, majd megragadva lábát – amiért nem igen láttam rajta a készülődés jelét a misszióra - lódultam meg általunk olyannyira gyűlölt Ego Majomhoz. Igyekeztem gyorsra venni a figurát, amiért minél hamarabb túl akartam lenni ezen az egész harci hőn, és hipp - hopp mehessünk Ördög hírével elfelé. Bevágtatva az utált terembe, már az ajtónál felvettem a „kinyírlak” tekintetett, ahogy szemet szúrt retinaégető valója, miközben lustán tespedett a kőfotelban. Megjátszott nyugodtsága egyre inkább felhergelt, s hosszan tartó szövegelése során ejtettem el egy kisebb morgást is aláfestésnek. Persze odafigyelve minden egyes lényeges szóra, hiába járt elmém azon a fantáziatengeren, ahol torkának ugorhatok és szétcincálhatom, hogy trónját Espada-sama (*.*) kaphassa meg, mivel Ő érdemli meg leginkább, senki más.
Fújtatva, fölényesen kihúztam magamat, ahogy kiadta a parancsot, majd megragadva kicsike kardmegtestesülésem karját, sarkon fordulván, nagy trappolás kíséretében indultam el a megnevezett garganta felé. Azt hittem csak kis fejmosás vár ránk, arról nem volt szó, hogy kiküldenek terepre. Még Espada-samanak és Pappinak sem tudtam szólni! T^T De legalább végre elismerte képességeinket…. Bár nem értettem annyira mit is gondolhatott pontosan az „ész” alatt. Ha arra értette, hogy jól tudunk gondolkodni az csak természetes! Tele van az elmém praktikákkal, miképp tehetem szebbé Espada-sama és Pappi életét! No, meg azzal is, hogy éppen miféle kombóval lenne a legjobb betámadni azt a Munkakerülő Frátert. De most Luciferrel majd megmutatjuk, hogy mit is tudunk!
Ennek fényében hajítottam be a garganta ajtaján Lucifert, hogy készítsen egy szép lélekenergia utat, hogy azon át mehessünk a túloldalt található helyszínre. Hiszen az Én kardom megtestesülése, minden bizonnyal a legeslegszebb átjáráshoz használatos utat tudja kreálni. Csak… valamit elszámítottam. Ugyanis kiderült, hogy Lucifer igencsak furcsa utat képes kreálni. Mondjuk nem bűn, csak meglepődtem. Átugrálva a kisebb – nagyobb kráterek felett érek mellé, majd mielőtt a mélybe zuhanna egyetlen picike kardom megtestesülése, grabancon csípve kreáltam helyette a további lélekenergia utat.
- Na, Lucifer~ most megmutatom, hogy is kell ezt csinálni! ^.^ - mondom kedves mosollyal az arcomon, majd már cipeltem is az általam készített sima úton. Remélem, elnyeri a tetszését. Jobb mintha minden második lépés után, azaz érzés fog el, hogy mindjárt leesel a mély sötétségbe. Igaz, messze van a tökéletestől, de igyekszek minél jobbat készíteni, hogy Espada-sama és Pappi büszke legyen Rám. *.* De legalább ezzel is prezentálhattam Lucifernek, hogy miképp is kell ezt csinálni. Így legközelebb Ő is tudni fog ilyen szépet készíteni – remélem -, bár egészen biztos vagyok sikerében, hiszen az Én kardom megtestesülése. *.*
- Hát, azért amiért nekem is! – feleltem költői kérdésére, majd kihajítottam a gargantából, hogy jómagam is egy szökkenéssel kiugorhassak a kijelölt úti célhoz. Első dolgom valójában az lett volna, hogy a földön vergődő Lucifert kisegítsem és összekaparjam, majd talpra állítsam, ha nem vettem volna észre Őt. Azt a Trehány Naplopót!
- Te! Munkakerülő fráter! - vérben izzó szemekkel, morogva kaptam volna le reflexből a lándzsát hátamról, hogy a szokásos nekifutást intézzem irányába. De Lucifer, kardom megtestesülése megálljt parancsolt és holmi táncos lépést prezentált nekem, melybe kissé beleszédültem. De nem hagyott nyugodni a tudat, hogy megakadályozott az erőfelmérésben. Egy jól irányzott bokarúgással kínáltam meg Lucifert tette miatt, amiért nem volt min levezetnem a felgyülemlett dühömet és Ő volt a legközelebb – bár majd megszakad a szívem, hogy ezt kellett tennem, de így legalább el is engedett... magyarán összekötöttem a kellemeset a hasznossal -.
- Ne tarts fel Lucifer! Ezt a nyavalyás, hálátlan semmittevőt meg kell leckéztetni! – böktem „fracción társam” irányába. Ki, midőn meglepő, a folyó partján ücsörögve lustult ahelyett, hogy felkészülne minden eshetőségre. S mivel most mellettem van a kardom megtestesülése, nagyobb eséllyel ugorhatnék a torkának. Ördögi fél vigyor húzódik arcomra, ahogy átfut gondolataimon eme tény, s nem haboztam szóvá tenni az újfent felálló erőfölényt. – Karasu! Ezúttal Én nyerek! Velem van Lucifer, teljes valójában! – böktem Luciferre, miközben jobbomat ökölbe szorítva, szúró pillantásokat vetettem a címzettre. Bár, halványlila gőze sem lehet miért is lényeges eme dolog, hiszen Resurrecciónomról semmit sem tud, ennek ellenére nem láttam akadályát hangoztatni a nagyszerű megállapítást, hiszen Lucifer mellém áll. Ugye?

Munka, megint kaptam egy munkát. Vicces a helyzet, több feladatot kapok Aizentől mint az Espadámtól, ha belegondolok, ott vagyok ahol Luzbel-el. A lánc ugyanaz maradt csak az lett más aki fogja. De inkább nem panaszkodok, hiszen annyira rossz dolgom nincs. Nincs senki, aki a nyakamra járjon és zaklasson az ostobaságaival, talán csak egyedül Räv, de Ő egy igazán lényegtelen tényező az életemben. Lényegtelen, mint már minden más is. De ezt is csak magamnak köszönhetem ostoba voltam amikor azt képzeltem, hogy a dolgok tudnak változni. Már belátom a tévedésemet és elfogadom a helyemet a világban. Én vagyok a „rossz” akkor úgy is kell cselekednem majd. Pusztítani az ellenségeimet és az őrületbe űzni majd Anaot. Nem lesz nehéz, csak meg kell ölnöm mindenkit aki fontos a Számára és utána várnom, hogy átadja magát a csodás tébolynak.
De azt hiszem, hogy eltértem a gondolatmenetemtől. Miért is vagyok itt? Kaptam egy feladatot, kutassak fel egy személyt. Részleteket nem közöltek, csak egy nevet és kinézetet kaptam és néhány utasítást. Mondhatom tű a szénakazalban helyzet ált elő. Ezért választottam a legegyszerűbb megoldást. Leülök a partra és várok, plusz azért is, mert ide volt egy találkozó megbeszélve. Ha nem sikerül egy bizonyos idő után teljesítenem a feladatomat, akkor segítséget fogok kapni. Habár nem tetszik ez a gondolat, nem hiszem, hogy annyira tehetségtelen lennék, hogy társakra legyen szükségem. Sajnos nem beszélhetek vissza a vezérnek, ezért elfogadtam a dolgot, már csak várnom kell, hogy milyen szánalmas és alantas lényeket fognak küldeni, akik majd „segítenek” nekem.
S csak gondolatban kell emlegetnem a dolgot, nyílik a garganta. Nem méltatom az érkezőket a tekintetemre, bámulom továbbra is a gyengén fodrozódó vizet. Milyen érdekes, az egyik legerősebb elem a világon, és a szél így tudja befolyásolni. Elgondolkodtató, lehetünk bármennyire is erősek, de mindig van valami, ami megingat minket a saját erőnkbe. De ismét elkalandoztam, foglalkozzunk a két Pondróval. Tényleg nem szükséges odanéznem, hiszen egy ismerős és felettébb idegesítő hang éri el a füleimet. Bár hangnak nem nevezném inkább hisztis egércincogásnak. Természetesen fenyegetőzik, valahogyan már megszoktam ezt a dolgot. Különösebben nem is érdekel, mert a jelenlegi ereje nem elég ahhoz, hogy komolyabb fenyegetésnek vegyem. Összesen egyetlen egy haszna volt annak, hogy megszólalt. Megtudtam a nevét a másik alaknak. Elég beszédes a neve, Lucifer, hm, de vajon tényleg ördögi-e, vagy csak egy szarvas démon akinek a szarva pont le van szarva? De csak nem hagyja abba a fenyegetőzést és a hasztalan beszédet. Azt hiszem ideje lesz nekem is jelét adni annak, hogy élek. Felemelem a kezemet, egyenesen Rävék felé, majd ökölbe szorítom a kézfejemet és egy finom nőies mozdulattal beintek. Remélem ennyi elég is volt a fracción társamnak, hogy befogja a száját. Gondolom hüledezni fog, meg idegbajt kapni, tehát inkább az ellentettje sülhet ki a dologból.
S remek társaságunkhoz csatlakozik egy negyedik személy, bár még mindig nem nézek oda, de azt látom, hogy nem túl békés alkat lehet. Mert alacsonyan szálnak a Luciferek. De nem nyúlok a hátamon pihenő Orgohoz, inkább végre felállok, leporolom az ülepemet és Rävék felé fordulok. Ahol jelenleg egy fő mínusz, de kaptunk helyette egy újabb nőt. Aki a jelek szerint elég ideges, és azt is tudja mik vagyunk. Jobban megnézve….. illik rá a személyleírás. Hm, így most akkor nem egyedül részesülök a jutalomból majd? Mert akkor került elő, amikor megérkeztek Luciferék. Bár nem csináltak semmit, tehát úgy lenne jogos a dolog, hogy minden nekem járjon. Azt hiszem ideje felelni is a kérdésére. Érzelmektől mentes arccal és hanggal feleltem.
- Nem faszt, hanem pinát, és Téged keresünk, kereslek. Utánad küldött Aizen-sama, tehát ha lehetséges lenne, akkor tudasd velem a megszerzett információkat. Hogy ne keljen tovább itt maradni és elviselnem a két új hasztalan jövevény jelenlétét. – megeshet, hogy nem túl kedvesek a szavaim, de amit sajnos megtanultam, hogy ne legyek kedves senkivel, főleg ne olyanokkal akik nem viszonozzák, és nem érdemlik meg Räv egy ilyen személy. Gyermeki rajongása Tui iránt elég szánalomra méltó és tökéletesen hasztalan is.

Mesélés

Mai már kezdhetett megnyugodni, hogy lerázta az üldözőit. Hiszen biztonságban elért oda ahol Räv perlekedett Karasuval. Az érkezése után maradt néhány szabad perce, ami alatt tudtatok pár mondatott váltani egymással, vagy éppen Luciferrel pecázni, csak sajnos madzagot nem kötött rá Mai, így a vacsora elmarad. Ha csak nem egy kis here pörköltre vágyik majd a hölgy, mert akkor lehet lesz rá lehetősége. Főleg, mert feltűnhet nektek az a tény, hogy nagyjából húsz fekete csuhás alak kezd felétek rohanni a vízparton. Mindegyiknek a kezében nagyjából egy 1 méteres kard van, és a nyakúkból egy arany feszület lóg ami körül szürkés derengés van. Néhány méterre tőletek megállnak, és egyikőjük mutogatni kezd felétek, majd enyhe fanatizmussal a hangjában megszólal.
- Ott vannak a démonok, az Úr nevében halál rájuk, rajta testvéreim. Pusztítsuk el mindet, öljétek meg a Sucubus ribancokat és a két szolgájukat.
Ahogy elhangoztak ezek a szavak egyszerre indulnak meg, és mivel négyen vagytok, fejenként mindenkinek jut 5-5. Amint kardtávolságba érnek azonnal indítsák a támadásokat. A jelek szerint nem valami gyakorlott harcosok lehetnek, nincs valami sok tudás a mozdulataikban, inkább csak vagdalkoznak, de annyi eszük van, hogy megpróbálnak bekeríteni benneteket, de a leglényegesebb, hogy csak emberek így nem jelenthetnek nagy kihívást a számotokra. Persze ha nem féltek a férfiaktól, mivel mind azok.

Nem is értem, hogy merészeltem kételkedni Lucifer, Én kicsike fegyverem megtestesülésében a felől, hogy kiáll e mellettem a fraccióni perpatvar során, avagy sem. Még jó, hogy mellém áll, hisz miért ne tenné? Ráadásul, erőfölényünk mely, persze ha egyedül lennék jelen, akkor is kiemelkedő lenne ám’ – már amennyire :/… -. Hiszen pusztán csak a figyelmetlenségem okozója a folytonos vereségnek, de semmi probléma. Sosem adom fel és ékes bizonyítéka újabb kihívásom igaz Luciferrel, de mint fegyverem megtestesülése különösebb ok nélkül is kisegíthet. De a naplopó reakciója a szokottnál is felháborítóbb volt, hátra hőkölve egy lépést, tanácstalanul pislogtam először, amiért kézzel tett csúnya intését nem tudtam hova tenni. Viszont nem tartott egy – két aprócska minutumba, hogy leessen, s óriásit is csattanjon eme felvilágosodás elmémben. Elkomorodott arccal azonnal hangos morgással illettem a fellépését a témával kapcsolatban. Alultáplált intelligenciáját ismételten megcsillantotta, szégyen Espada-sama nevére! >->
- Grrrr…. – jobb kezemet erőteljesen ökölbe szorítva, vicsorítva, szúró tekintettel vizslattam a nagyképű lusta lajhár irányába. – Grr… Ka...ra…suuu…. – egyre inkább megmutatva fogam fehérjét neki tettem volna meg máris a kezdő lépést a bennem felgyülemlett agresszió miatt, de ismételten csak halasztanom kell eme cselekedetem. Pedig Espada-sama neve mindennél fontosabb! De nem tekinthettem el a hátam mögött felcsendülő vízcsobbanástól. Fújtatva ugrottam előre, hogy legalább plusz két – három méterre távolodjak a folyó partjától. Elfelejtettem számításba venni a természeti körülményeket, melynek vége majdnem a halálom lett! De nem lenne célszerű megmutatnom óriási gyengémet „fracción társam”, szeretet fegyverem megtestesülése és egy vadidegen fruska előtt, aki azt sem tudom mi fán terem, meg mégis mikor került ide, no meg miért bántotta Lucifert?! Hangos morgás kíséretében, fölényeskedően kihúzva magamat vetettem rá gonosz pillantásokat, s legszívesebben torkának ugrottam volna, amiért Lucifer életére tört. De minek alacsonyodnék le az Ő szintjére mikor „kedves” naplopó „fracción társam” is jelen van?
- Karasu! Öld meg, ne lazsálj! – böktem haragosan a nagyszájú Arrancar szerzett felé, de közben tekintetem a vízben landolt Luciferre terelődik, kiről szinte meg is feledkeztem. Ezért sem haboztam baráti parancsomat… „kérésemet” megváltoztatni egy sokkalta fontosabbra. - Sőt nem is! Mentsd meg Őt, most! – vezettem mutatóujjamat a folyó vízében lubickoló Luciferre, hogy lássa lazsáló „társam” kire is utaltam szövegemmel. Bár, nem is lepődtem meg túlzottan, hogy szavaim süket fülekre találtak, s szinte lepattogtak Mr. Munkakerülőről. Arcomra kiülő düh egyre inkább meglátszik, mely megmutatja a külső szemlélőknek mennyire nem nyerte el tetszésemet az utóbbi. Viszont ezúttal lajhár Arrancar társam megúszta, amiért Lucifer, kicsinyke fegyverem megtestesülése egyedül is boldogult és sikeresen ki tudott mászni a hideg forrásból. De mi mást várhattam volna Lucifertől? Biztonság kedvéért vízben ázott valóját nem igen közelítettem meg, nem szívlelem még mindig és az óta sem a cseppfolyós halmazállapotot, így csak bizonyos távolsággal odébb tettem volna fel neki a költői kérdést, mely egészségi állapotára utalt volna, hogyha a hangosan üvöltöző őrültek bele nem vágtak volna szövegembe.
- Succubus? – vicsorítva ismételtem el az előbb engem, s az idegen leányzót megnevezett szót. Minek hatására haragosan felcsillanó vörös szememet vetettem a csuhások irányába, ahogy tudatosult elmémben a szó pontos fogalma. Hátamon pihenő lándzsának nyelére markolok, amint látom közelíteni az idegesítő vallásos bagázst. – Menjetek vissza könyveket bújni tudatlan idióták! Nem látj… – még a szó is a torkomon akadt, ahogy az egyik pillanatról a másikra meglepettség lett rajtam úrra. S döbbent tekintettel illettem Lucifert, ki nagy hősködve bevágott az obszcén beszédet használó Arrancar, s elém, hogy a vallásos trógereket egymaga intézhesse el. Elhúzott szájjal vettem tudomásul szándékát, de ki vagyok Én, hogy megállítsam? Luciferről beszélünk, gyönyörű fegyverem kicsike megtestesüléséről. Nem vehetem el tőle az élvezetet, hagy tegye csak azt, amit szeretne, addig sem kell lealacsonyodnom a hitt követő csuklyások szintjére, hogy bepiszkítsam vérükkel kezeimet. Gonosz fél vigyorral a képemen néztem Lucifer bűvészkedését, melyet nem igen tudtam hova tenni, de a vér látványáért mindent megért, még annak ellenére is, hogy az efféle csuklyások húsára allergiás is vagyok. Bár sajnos Lucifer gyilkos mutatványának prezentálása nem tartott sokáig, minden bizonnyal az idegen analfabéták gyengeségei miatt ment el a kedve a szórakozástól. De mégsem hagyhattam a maradékot állva, hogyha a többi a vértengerben fekszik a talajon. Lekaptam a hátamról a lándzsát, s megpörgetve azt az első közelebb merészkedő csuhásra egy vágást mértem rá bal válla felé, hogy ezzel is lebénítsam végtagját, így megakadályozva, hogy valaha is kardot tudjon forgatni ebben az életben. Bár olyannyira belemerültem az aprításába, hogy nem is szenteltem figyelmet arra, hogy lássam praktikus ötletüket: a bekerítést. Morogva veszem tudomásul eme cselekedetük kezdetét, melyet jobb híján Lucifer megtestesülésével próbálok áthidalni.
- Chh… félnótások… lássátok, Lucifer erejét! – vicsorítva nyúltam hátra, s grabancon ragadva fegyverem megtestesülését egy jól irányzott mozdulattal röpítettem a tömeg felé, hogy szétcsapjon közöttük, s megakadályozza a jónép próbálkozását a körbekerítéssel kapcsolatban. De eme harci mozzanat után tökéletes kivitelezésének hála, csupán csak egy csuhás alak legyőzése fordult rám, így könnyedén letudhattam a rám háruló részt. Ráadásul, még el sem fáradtam, bár szívesen felgyújtanám maradványaikat. Utálom ezt a hithű bagázst.
- Most, hogy így mondod Lucifer… - gondolkodtam el hangosan ötletén a kikérdezéssel kapcsolatban, de úgy vélem már javában késő volt, ha csak a többiek nem voltak oly’ kegyesek, hogy meghagyták egy csuhás fickó életét, akit ki lehet immáron faggatni erről a rajtaütéses támadásukról.

Csak a szemeimet forgatom Räv miatt. Felesleges dühkitöréseivel csak saját magát járatja le, aminek nem sok értelmét látom. Megszokhatnám már ezt, de nem tudom, nem értem minek csinálja? Rendben, most talán lehet egy kicsit közöm volt ehhez. Megeshet, hogy az ujjas mutatványom nem volt éppen a legkedvesebb. De, szerintem teljesen jogszerű. Én se lázadozok az ellen, hogy ha találkozok vele, mindig szeretné megcsiklandozni a bordáimat a zanpaktoujával. Szerencsére mindig sikerül jobb belátásra térítenem, habár ezért fizikai sérüléseket elszenved az igaz, de stramm kis csaj, kibírja. De ezt már dacból se fogom beismerni, azt se hogy valójában kedvelem. Majd eljön az ideje annak is, hogy ezen érzéseimet kifejezem irányába. De addig is elérem, hogy sok hajszálát kitépje.
- Miért dadogsz? Lehet logopédushoz kéne menned. Rä…Rä…v la Luz. – persze hogy szívom a vérét tovább. Megvárom, hogy lángolni kezdjen a haja, és akkor megkötözöm, befogom a fejét pár vas közzé és sütögetek majd egy kis szalonnát.
De csak az után, hogy a felbukkanó hölggyel lerendezem a dolgomat, aki mellesleg melles és meg is úsztatta a negyedik szereplőt kicsiny mesénkben. Hm, ez se nyerte el Räv tetszését, kíváncsi vagyok mit is kéne csinálni, hogy néha kérjen is, ne csak utasítgasson. Talán ha szépen megkért volna, eleget is teszek a kérésének. Nem annak, hogy öljem meg az új szereplőt, hanem annak, hogy kipecázzam szerencsétlen vizes fiút. Csalinak meg itt lenne, az a csaj, aki megfürdette. De erre nem került sor, mert csak ennyit reagáltam.
- Mond a kéznek, mert a fej nem figyel. Majd csak akkor, ha elé rakod azt is, hogy kérlek. – hogy meg is mutassam mire gondoltam, az arca elé emeltem a tenyeremet. Remélem azért nem fog beleköpni. ha meg igen, majd akkor úgy teszek, mintha meg akarnám dicsérni, és beletörlöm a hajába . S az új jövevényétől kapott sértésre csak felvonom a szemöldökömet és egy chh hagyja el az ajkamat.
- Köszi, nagy segítség vagy, Onahole. – lemondóan megrázom a fejemet miközben vakarom a tarkómat. Jól ki bassztak velem. Ideküldenek és nem elég, hogy egy ilyen picsától kellene infót szereznem, még rám raktak egy Rävot és valami srácot, aki most egy ázott kutyára emlékeztet.
- Ja, menjünk haza, nincs már sok értelme itt maradni.
Alig mondtam ki ezeket a szavakat. Már is jött a baj, mintha csak valami szar mangában lennénk. Marhaságokat kiabálnak és már támadnak is, ennyit a normális bemutatkozásról. Külsőre úgy festenek, mint valami szektások, mert az tuti hogy nem sima emberek. Ilyen időben hülye az, aki csuklyában rohangál. Akkor harcoljunk, mielőtt elővenném Orgot, már a vizes Kutyuli akcióba is lendül. Nem tudom mit is csinált, de elég hatásos. Räv is csinálja, amit tud, és még a remegő csaj is kezd valamit. De miért remeg? Zárlatos lett a vibrije? Na mindegy, hagyom érvényesülni hármukat, csak védekezésre állok rá. De ha nem lenne elég az, hogy ilyen gyenge ellenfelek ellen „harcolok” még figyelnem is kell, néhány kosza barára. Ki az a hülye, aki most lövöldöz ilyeneket? Amikor a társai is a közelben vannak.
- Egyet talán tényleg jó lenne megtartani. – ez nem annyira marhaság, tehát ennek a srácnak, akinek a neve Lucifer, hála Rävnak, hogy megtudtam. Esze is van, legalábbis egy minimálissal rendelkezik. A sorrendet ismeri, sliccet le, szerszámot ki, és pisálni, nem keveri, hogy pisálni, sliccet le és szerszámot ki. Becsülendő, és már azt is értem Räv miért haverkodik vele. Mert, ahogy most látom, sikerült pofára esnie Lucifernek. Chh, de béna. Na, de inkább figyelek, mert a végén még vissza kell támadnom, mert most is csak védekezek.


Mesélés

Lucifernek tényleg jó ötlete volt az, hogy belepiszkáljon a csuhások fejébe. Ezzel csökkentette ugyan az ellenségek létszámát. De ez nem akadályozta meg azokat abban, hogy folytassák a támadást. Räv is ügyes volt, sikeresen ártalmatlanná tett egyet, Mai pedig a barákkal és a ceroval csinált egy kis rendet. Lucifernek azért mégse volt ilyen szerencséje, az a három, akire ráesett ugyan meglett nyirbálva rendesen, de Lucifer is szenvedett el sérülést, az egyik csuhás Lucifer bal oldalát vágta meg, nem túl mélyen, de azért jobb ha nem kerül rá citromlé. Azon törekvésetek, hogy egyet elfogjatok és kifaggassatok azon okból nem lehetséges, mert mindegyik be lett darálva. Ami feltűnhet, hogy a nyakukban lévő feszület megrepedt, majd eltört. Sajnos azonban a harcnak még nincs vége. Abból az irányból, ahonnan a fanatikusok érkeztek, egy új szereplő csatlakozik. Már a ruhájából leszűrhetitek, hogy nem egy sima fanatikussal van dolgotok, és az Ő nyakában is ott a feszület. Lassan lépked felétek, a jobb karját a háta mögött tartja, míg a baljában a kardját fogja. Tőletek hat méterre áll meg, és a tekintetét az élettelen csuhásokra irányítja. Ajkáról bánatos szavak tőrnek fel.
- Drága testvéreim, hát elbuktatok a próbán. A Bitang Patás fattyai legyőztek benneteket. Ne féljetek, hamarost az Ő színe elé fogtok járulni. De most ezeket a démonokat ártalmatlanná teszem. Mert amit cselekszem, nem ismerem, mert nem azt művelem, amit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekszem.
Előrántja a kardját és a hegyével felétek mutat. Ráronthatnátok, de nem tudtok a közelébe jutni. Ugyanis a talajból, fehér fény tőr fel, ami formálódni kezd és karokká alakulnak. Megragadják a lábaitokat és a kezeiteket is. S végül a nyakatok kőré is tekeredik egy-egy. Ami egészen addig szorítja a nyakatokat még a légszomjtól eszméleteteket nem vesztitek.


Később, amikor magatokhoz tértek, egy fehér szobában vagytok a falhoz láncolva. Feltűnhet, hogy nem vagytok képesek használni a hollow erőiteket. A zanpaktoutok pedig a szemben lévő falon van. Előtettek pedig csak egy szék van, amin egy öregember ül, kinek a nyakában egy ezüst feszület van. Balján egy görnyedt hátú férfi áll és a könyvét bújja. A nyakában szintén egy feszület. Jobbján pedig a parton „megismert” alak van.
- Sajnálatos ami történt, miattatok a testvéreink meghaltak. Ezt nem lehet büntetlenül hagyni. Méltó lesz a büntetés. Először is, azt aki beférkőzőt a sorainkba, járjon úgy, mint az Úr fia, keresztre vele. A férfiak nemzőszervét levágni, majd felnégyelni őket. Az utolsót pedig húzzátok karóba, hogy a méhe ne adhasson életet újabb démonoknak.
Az öreg feláll és elindul kifelé a helyiségből, követi Őt a két férfi is. Kilépnek és a helyükbe újabb csuhások érkeznek, hatan vannak. Odalépnek Maihoz, négyen erősen megragadják a végtagjait, a maradék kettő pedig eloldozza, majd a négy csuhás kiviszi a teremből. Räv, Karasu, Lucifer. Ki kellene találni, hogyan is akartok ki jutni. Talán az lehet a megoldás, hogy Lucifer mivel nem tisztavérű hollow, így rajta nem fog annyira az erőtlenség. Kezd visszatérni belé az ereje egy része. Talán képes lesz a bent maradt két csuhás közül az egyiket befolyásolni.

Ó, hogy csapna bele a kósza áram! Nem elég, hogy szégyent hoz Espada-sama világhírű nevére, de mintha csak muszájból tenné, még jártatja tovább a száját idióta sértegetéseit közölvén nekem. Büdös mancsát is előttem lengeti fellengzős szövege mellett, minden bizonnyal egy karral kíván ezúttal kevesebb lenni. Legyen, egy szavába sem kerül, hiszen jövök a múltkori majdnem bordatöréséért neki eggyel, plusza még pár kamatozott ráadással a régebbiekért. Igen, általában jómagam maradok alul az összeütközésekben, de nem fogom feladni! Egyszer Én fogok nyerni ellene… egyszer; és akkor Espada-sama és Pappi is büszke lesz rám! *^*
Persze gyönyörű képzelgéseim nem mehet csak úgy határtalanul, ugyanis őrült vallásos idióták törték meg agresszív hozzáállásomat a Naplopó irányába. Természetesen heves indulataimat feléjük is ki tudtam élni, de jelen helyzetben, elmémben legnagyobb áldozatom mégis „fracción társam” lett volna nem holmi csuhás barmok. Szerencsére Lucifer, Én kicsi kardom megtestesülése volt olyan profi, hogy a templomból szökötteket könnyedén elintézte, csak közéjük kellett invitálnom. Tudtam, hogy nem fogok csalódni benne, hogyha Őt indítványozom eme nagyszerű feladatra, ahol elteszi az útból a fölösleget, míg jómagam szorgosan hajolok el a váratlan fel-felbukkanó Bara tenger elől, mely az obszcén szavakat alkalmazó fruska felől rohamozták a jelenlévőket. Vigyázhatna, pontosan merre célozz, mielőtt netalántán bennünk is kárt tenne. Lucifer pompás ötlete a faggatással kapcsolatban elmarad. Ugyanis a kifaggatható alanyok hiánya miatt – nem mintha túlzottan érdekelt volna mi a szöszt kívántak velünk tenni konkrétan a vallásos apácák - a lényeg, hogy vége van és Naplopó által nemrégiben előhozakodott ötlet miszerint: „menjünk haza”, nem is hangzik már annyira rosszul, s élnék is a lehetőséggel. Bár szóvá tenni nincs időm, mert tekintetem megakadt Lucifer „halálos” sérülésén. T^T
- Lucifer~ minden rendben? T-T – érdeklődöm épsége felől, hogy nem e fáj nagyon neki az a seb, melyet ezek a vandál papkezdemények okoztak neki. Erős késztetést érezvén emiatt a felgyújtásukra vetek letekintő pillantást irányukba, megmutatva halott, vérben ázó testeiknek fogam fehérjét. Szemidegem megrándulván az új lépések hallatán vezetem át lángvörös szememet az újabb idegenre, kinek egész látványától kiráz a hideg. Gyűlölöm, utálom ezeket a fattyúkat. Tűzre való mind mániájukkal együtt…
- Chh… hogy oda ne rohanjak Majom arcú keresztes lovag. >-> Ez nem színház! Lássuk, hogy a kezedet is olyan gyorsan jár harc közben, mint a szád színlelt bánatod során! – vágom fejéhez sértegetéseim tömkelegét, amiért még a szeme sem áll jól a vadidegennek. Markomban tartott lándzsámat felé szegeztem beszédem befejezése során, hogy előhozakodjak a „kard ki kard” elméletével, melyben röviden – tömören prezentálhattam a kihívását, csupán szavak nélkül. Amint cselekedett már léptem is megrohamozására, nehogy azt higgye oly’ könnyű elbánni velem: Räv la Luzzal! De számításaim egyik pillanatról a másikra lettek felborítva. Váratlan fényesség vakította el egyetlen szememet pár pillanatra, s mire ismét láthattam volna a külvilágot már az is csupán haloványan lebegett lélektükröm előtt. Furcsa fojtogató érzést éreztem, s mintha kezeimre és lábaimra is rátekeredett volna valami, mely meggátol bármiféle mozgásban. De nem agyalhattam túl sokat ezen, amiért egyik pillanatról a másikra sötétedett el szemem előtt minden…

Fáradtan nyitogatom látásomat eltakaró szemhéjamat, s várom, hogy szemem előtti homályos réteg, mely elmosottá teszi az egész külvilágot előttem, eltávozzon és rendesen kibontakozhasson minden valós formájában. Immáron kitisztult tekintetemmel az első dolog, melyet kiszúrok az a szemközti falon logó Lucifer, mármint nem a megtestesülése, hanem konkrétan a fegyverem. Szívem szerint nyúltam is volna érte, de csupán vergődni tudtam, amiért láncokkal falhoz voltam kötözve. Tehetetlenségemben hangos morgással illettem a három idegent, kik előttünk kepesztettek – mármint csak azután, amint felfigyeltem, hogy többiek is hasonló helyzetben vannak, mint jómagam -. A vén kalapos szövege miatt pedig egyre inkább felkaptam a vizet, ugyan morgásom halkult, s inkább csak vicsorítottam a trióra, amiért Lucifer, kicsike kardom megtestesülése pótolta a morgó hangot. Apró tüzes képességemet is megpróbáltam volna dühömben alkalmazni, de nem ment úgy, ahogy gondoltam, sőt még úgy amúgy sem. Nem aktiválódott, pedig nem fáradtam ki, ezek szerint más magyarázat szükségeltetik lennie a képességem inaktívitásával kapcsolatban?
- Még, hogy miattunk chh… Ők sétáltak a halálukba! – fújtattam utánuk, amint a vén trottyos befejezte végre monologizálását, s éppen lelépni készült palotapincsijeivel. Szemrehányó pillantást vetettem az ürge irányába, kinek a fogságba ejtésünk előtt kívántam torkát szegni.
„Meg akarom ölni”, csak ez járt a fejemben, s hangos láncdalt csaptam tétlen vergődésem közepette, ahogy megpróbáltam erővel letépni a láncokat magamról, de alig fél pillanatig tartó akcióm be kellett rekesztenem, túlságosan fáradtnak éreztem ehhez most magamat. Egy meggyötört sóhajt ejtettem el, ahogy lomhán fegyverem irányába emeltem tekintetemet. Már kezdtem átkozni elmémben ezt az egész helyet, s csupán a pillanatra vártam egy apró kis reménysugárra, hogy szabad lehessek ismét, hogy az idióta trió után mehessek, s végezzek csúf életükkel és nyakukban hordott kacatokkal. Utálom, ezt az egészet.
Magamban kiáltozva figyeltem fel a váratlan rendbontásra, melyet az egyik őr követett el saját társa ellen. Valami azt súgta, hogy Lucifer, Én kicsi kardom megtestesülése lehet a dologban, s eme feltételezésem beigazolódni látszódott akkor, mikor a bizonyos keresztes őr eloldozta Őt.
- Lucifer? Oo – préseltem ki magamból a szavakat meglepettségemben, miközben elmémben visszhangzott az „Engem elsőnek, Ő ráér ” agresszív megnyilvánulásom, amiért a Naplopó ficsúrt oldozta el előbb, s nem engem. Sajgó csuklómat megdörzsölvén szemeztem az által ellenben elhelyezkedő lándzsámra, míg egy kiadós ölelést nem kaptam jobbról, melyet elsötétedett tekintettel konstatáltam, s vágtam végül erőteljesen lábamat az illető bal bokájának.
- Lucifer… T^T… miért oldoztad el ezt a Munkakerülő frátert?! >-> - böktem fenyegetően Espada-sama nevét megszégyenítő lököttre, hogy értse kire is utaltam beszédemben. Oké, lehetséges, hogy valójában mélyen belül… igazából, a féltékenységem beszélt. De erről nem kell tudnia! - Inkább hozd ide magadat! >-> Kérlek… – mutattam a lándzsa irányába, mert jelenlegi magasságommal egytől – egyig biztos vagyok, hogy nem érem el. Ilyenkor kicsit kellemetlen a gyerek test, melyet annyira szeretek, hiszen senki sem nézne ki belőlem „bizonyos” dolgokat, az pedig mellékes, hogy néha úrrá lesz rajtam eme hasznos dolog is és túlságosan gyermekiesen viselkedem. De ez nem fordult elő túl gyakran, leginkább csak Pappi és Espada-sama közelében! *.*
- Most, hogy legyen tovább? Remélem, nem akarunk megfutamodni, nem mintha túlzottan érdekelne annak a Nagyszájú libának az élete, csak meg akarom kóstoltatni azzal a Vallásos barommal, Lucifert. – vicsorítottam az ajtó irányába ahonnan a félnótás trió távozott, abból is jelenleg csak egy képe keringet elmémben, kinek fejét szegném jelenleg. – Ano… mármint, nem Te, Lucifer… - pontosítottam gyilkos szándékkal átitatott szövegemet kardom megtestesülésének, sokkalta kedvesebb hanglejtésben, mint az utóbbi megszólalásomat.
- Na, de menjünk már! Ne lazsáljunk, még idén haza akarok menni! >-> Meg kell látogatnom Espada-samat és Pappit! *-* - dobbantottam immáron kezemben fogott lándzsám végével a talajon, mellé leosztva egy kedves buksi simogatást Lucifernek, kardom kicsinyke megtestesülésének, amiért leszedte nekem fegyver formáját a falról. *3*

Gyengék, mennyire gyengék voltak ezek a csuhások. Tényleg nem kellet beleavatkoznom a dologba. Simán lerendezték hárman is, igaz, az a bolond csaj inkább csak vaktában kezdet el barázni, de párat csak leterített. Közben majdnem minket is, kerülgetni kellet, nehogy megpörkölje a szépséges testemet. S mikor az utolsó ellenfél is porba hullt lenyugodni látszott őrült Picsa is. Majd felbukkant egy új személy, hm, csinos ruha, szerintem mindennap mosnia kell. Haj, de együtt érzek vele, az én ruháimat is mindig sikeresen tönkrevágják. Kedvem lenne erről beszélni vele, csak sajnos ezt Räv meghiúsítsa egy ostoba kis monológgal. Mi baja lehet ennek a Törppillának? Gyerek még, tehát havibaja nem lehet, lehet, Duracell elemmel működik? Az megmagyarázná miért is pörög mindig. Lemondóan sóhajtók, és megrázom a fejemet. Már támadna is a kislány, de hős lovagunk valamit csinált, aminek a következménye, hogy fehér bizbaszok fognak le minket és utána következik a nyakunk, remélem nem valami homokos tag. Mert így igen hamar valami nem odavaló kerülhet a szánkba. De ehelyett csak légszomj és sötétség következik. Kellemesen leránt a mélybe, mint ha bevertem volna tíz felest…

Mikor magamhoz térek az első, ami feltűnik, az a láncok csörgése, remek, valami perverz szekta foglya lettem. A végén még Eras is belép, hogy kedvét töltse el rajtunk. De nem, ehelyett a nem is olyan rég látott kecskeszakállas tag van itt. Hm, erről egy vicc jut eszembe. „Amikor a kislány megy a nagyapjához és azt mondja. – Papa, azt álmodtam, hogy egy kecske megerőszakolt. – a nagypapa meg végigsimít a kecskeszakállán. – Igen, csak egy álom volt. „ Na, ez volt, ami elsőnek az eszembe jutott. De van itt más is, egy görbehátú könyvmoly, és Villibá a Barátokból. Aki így az Anyus nélkül igen vagányul kezd el beszélni. Így démonok, meg úgy démonok, ez mind nem érdekel. Az se hogy Räv már megint kezdi, és az a Lucifer pedig beszólogat. Ami inkább zavar, hogy leakarják vágni a tömlőmet. Ezt, ha lehet, hagyjuk ki, azért az nem zavar, ha megölnek, oké, az belefér, de hogy herélni akarnak. Eh, azt ne már, Pucifert nyugodtan, neki még tuti nem is szállt le a heréje. Pisáláson kívül másra se használta eddig, csak hajrá, de nekem azért odaát szükségem lehet rá. Az se nyeri el a tetszésemet, hogy a sokat beszélő Rävot pedig… nos, nem odavalót akarnak berakni a csúnyájába. Az idegbajost meg vigyék csak, mit érdekel, hátha közben kap egy faszt is, és észhez tér utána. Öreg és a fehérek mennek, csuklyások jönnek, és viszik is keresztelőre a csajt. Mi meg maradtunk itt, két másik taggal. Jó lenne leverni Őket, de sajnos úgy vagyok az erőmmel, hogy sehogy. Ezt szoptuk, itt a vég. Ha nem lenne olyan hülye az egyik fazon, hogy lecsapja a másikat, és utána elengedi Lucit. Aki ezt meghálálja azzal, hogy közelebbi kapcsolatba hozza a feszületével. Arany szíve van, hogy egyem meg nagy szemű babbal. Utána én következtem a szabadulásba. Hudini is megirigyelhette volna ezt a szabaduló mutatványt. Nem foglalkozva Räv-al, megyek Orgoért. Végre a kezemben van a drágám, most pedig szépen ideje pár szót mondanom Räv-nak. Nem túl kedves hangnemben kezdek bele.
- Elsőnek, azért mert így döntött, másodjára, nem vagyok Munkakerülő, ha nem tűnt volna fel a dolog. Éppen ez is egy munka, amibe NEKTEK kellet volna segíteni. Erre ide kerültünk, mondhatom marha nagy segítség voltatok. És kezd már kurvára elegem lenni a hülyeségedből, ha annyira zavar a dolog, majd amikor hazaértünk, megbeszélem Tuival a dolgot, és lehetsz az egyetlen fraccionja. Akkor csorgathatod a nyáladat úgy, ahogy akarod, megeheted akár a szarát is akár, vagy hajat szerzel Tőle, és csinálsz egy szarbabát, nem érdekel. Rendben!?
Kicsit kikeltem magamból, marhára elegem van már ebből. Csinálnám a dolgomat, és mást se kapok csak bírálatot. Próbálnék normális lenni Vele, közeledni hozzá, barátkozni, de csak ezt kapom, bassza meg.
- Hogy? Nem egyszerű, elmegyünk a csajért, a feladatunk az, hogy visszavigyük Aizennek. Ennyi. Valaki meg hozza a fegyvereit, kelleni fog majd.
Vagy jönnek, vagy nem, kimegyek a szobából, is mivel csak egy irányba lehet menni, el is indulok. Remélve, hogy még nagyon nincs késő.


MESÉLÉS

Csipetcsapat:

Sikeresen kiszabadultattok, ha akarjátok, átnézhetitek a testeket. Ha megteszitek, akkor találhattok három napra elég élelmet, és egy gyógyitalt 1 használatra elég, és 10-30 pontig gyógyít. Ja, az egy másik játék. Lucifer kicsit fáradtnak érezheti magát, valamiért elég sokat kivett belőle a képességének a használata. Talán pihentetnie kellene egy darabig. Na, tehát szabadok vagytok, kilépve pedig az út csak egyenesen vezet. A falban pedig ajtók vannak. Kiszúrhatjátok a Mait is, ahogy széttárt karokkal lebegve követi a három fehér ruhást, körülöttük pedig csak eszméletlen csuklyások vannak. Talán utolérhetitek a négyest, ha pár méter után nem nyílt volna ki három ajtó, amiben pedig meg jelen három újabb csuhás. Amikor meglátnak benneteket egy pillanatig haboznak, majd egyszerre vetik magukat rátok. Így erő nélkül se jelentenek túl nagy kihívást a számotokra. A harc után mehettek tovább, és még pont látjátok, ahogy Maiék eltűnnek egy sarkon. A haladásotokat újabb akadály gátolja. Méghozzá egy kék erőtér szerepében. Ha visszafelé akarnátok menni, az se lehetséges, mögöttetek is megjelent ugyanez a fajta fal. Sőt, alattatok, feletettek, körbevesz. Fodrozódni kezd a felszíne, folyamatosan változik, majd egy arc alakját ölti fel. Egy mély férfihang szólal meg a fejetekben.
~ Csak az juthat tovább, ki felel a kérdésemre. Téves válasz esetén büntetésetek fájdalmas lesz. Íme hát a kérdésem. Nevezd meg Őt. Fogai körül rettegés lakik, felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény. Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné az ember, hogy a tenger megőszült. Az utolsó idők eljövetelekor. Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával és kioltja az életét. Ki hát Ő? Válaszoljatok helyesen és jutalmatok meglészen vagy szenvedjetek.
Megkaptátok a kérdést, és az arc is eltűnik. Megpróbálhattok valahogy kijutni, de teljesen esélytelen jelenleg. A rossz válaszok esetén. Lucifer azt érzi, mintha jó erősen megrugdosnák a férfiasságát. Vexnek olyan érzése lesz, mint amikor élve megnyúznak valakit. Rävnál pedig olyan érzést vált ki, mint amikor valakinek egy égő fémdarabot nyomnak a szemébe. Pár másodpercig érzitek csak, utána elmúlik, de egészen addig szenvedtek, míg nem adtok helyes választ, vagy nem haltok bele a fájdalomba. Helyes válasz után eltűnik a fal és mehettek tovább. Változást érezhettek, teljesen kipihentek vagytok, minden eddig szerzet, sérülés, és fájdalom elmúlt, és az erőtökből is visszatért valamennyi (minden képzetségeteknek a fele, és egy képességetek, amit ti választotok, Mainak is visszatér). Befordulva a folyosó végén egy ismerősbe botlotok. A kecskeszakállas férfiba. Az arcán nyugalom, a bal kezét a háta mögött pihenteti, jobbjában pedig a kardja van, nyakában az elmaradhatatlan feszület. Úgy tűnhet, hogy várt Rátok.
- Eljöttek hát a Bukott fattyai, hogy az Úr igaz szolgáját támadják. De velem van, Ő az Én pásztorom, és Én a gyermeke. A lelkemet a hit acélozza meg, az erőm Belőle fakad. De magamnak nem akarhatom az összes romlott lélek halálát. Az mohóság, és az pedig bűn. Jöjjön hát ellenfélnek a legszörnyűbb. A szajha, kinek méhe a gonosz forrása.
Felemeli a kardját, és a jól ismert fehér kezek támadnak rátok, pontosabban Lucifert és Vexet megragadva átdobja maga felett.

Vex, Lucifer (Kanok):

A fiúk nem sokat tudnak tenni, mert egy újabb kék erőtér állja el a visszavezető utat, kizárólag előre mehettek. S találhattok egy boltíves faajtót, ha kinyitjátok és beléptek, akkor egy csarnokba vezet tovább. Színpadon áll az öreg, és a görbehátú könyves alak is, aki látszólag valamit rajzol a könyvébe. Velük szembe padok sorakoznak, amiken pedig az ismert fekete csuhások ülnek. Láthatjátok amint hárman fogják Mait, és éppen egy keresztre helyezik, egy negyedik pedig egy szeg és kalapács segítségével elsőnek a bal tenyerét átszúrva kezdi meg a keresztrefeszítsét. Vex, Lucifer, rajtatok múlik mit csináltok. Támadtok, vagy csak figyeltek, de minden egyes másodperc késlekedés miatt, Mai szenved, mert már nyúlnak a másik szegért és lassan kezdik a jobb tenyerét is szétfeszíteni. Talán ha megzavarjátok Őket, képes lesz Mai is csinálni valamit.

Räv(PonPonkavics):

Kettesben maradtál az áhított lovaggal, rajtad múlik mit csinálsz. A férfi nem habozik, három újabb fehér kar jelenik meg, és pár másodperces késéssel támadásba is lendül. Az első a bal lábad felé indul meg, azzal a céllal, hogy lefogja azt, és a falhoz csapjon. A második pedig ökölbe szorulva a gyomrodat célozta meg, az utolsó pedig a jobb karodra támad, hogy megfogja azt, és a talajhoz csapjon párszor. Ami feltűnhet a védekezés/menekülés közben, hogy a férfi nyakában a feszület egyre erősebben kezd világítani. Természetesen nem feltétlen találnak el a támadásai, de rendületlenül próbálkozik, hadonászik a kardjával, annak a mozgására mozognak a kezek is. Nyugodttan visszatámadhatsz Te is.
- Ne küzdj feleslegesen, a te Pokolbéli erőd semmi az én Igazfény hatalmam ellen.

Mai (Iron Maiden):

Nehezen bírtak Veled, nagyon nehezen. Igaz erősen fogtak téged, és egy darabig bírták is, de kitudtál szabadulni. A csuklyások egyszerre támadtak rád, de sikerült mindet kiütnöd. A három fehér ruhás látszólag nem lepődött meg azon, amit csináltál. Sőt, az öreg ismét megszólalt, számodra is érthető nyelven ><.
- Miért ellenkezel? Hiszen olyan megtiszteltetésben van részed, hogy maga az Úr leghűségesebb szolgái keze által fogsz megfeszülni, mint maga Jézus, az a sors vár rád is. Enged meg ezt démon, és a lelked megtisztulva felkerül a Mennyországba. Csak bánd meg bűneid, és enged ezt a csodás dolgot meg.
Széttárt karokkal indul meg feléd, bár sejti, hogy nem vagy hajlandó a dologra. Talán az egész csak figyelemelterelés volt. Mert a harmadik, aki eddig nem szólalt meg valamit rajzol a könyvébe. Az utolsó vonás után pedig a végtagjaid megmerevednek Mai. A levegőbe emelkedsz, a karjaid felemelkednek, olyan mintha egy kereszten lennél.
- Szép volt gyermekem.
Mondta ájtatos hanggal az öreg a könyvesnek alaknak, aki boldogan mosolyog, és talán erekciója is van. Hátat fordítanak neked Mai és elindulnak, te pedig lebegve követed Őket. Beleláthatsz a könyvbe, amiben egy lapon Te vagy megrajzolva, egy kereszten, és előtted pedig a fehérruhások. Egy darabig csak csendben haladtok tovább. Amikor a kecskeszakállas megszólal.
- Atyám, kiszabadultak a démonok, kérlek, haladjatok tovább, Én pedig itt maradok és feltartom Lucifer sarjait.
Az öreg csak beleegyezően bólintott majd továbbmentek, de már csak hárman. Viszont érezheted Mai, hogy az erőd egy része ismét a birtokodban van és egy képességed is(te választod ki melyik is). Egy tágas, magas terembe értek, egymásmellet oszlopok sorakoztak, egy színpad előtt pedig padok, mindegyik helyen ült már egy csuhás. Nem foglalkozva velük az öreg és a másik a színpadra siet, természetesen utánuk lebegsz Te is. A könyves ismét rajzol valamit, majd becsukva a könyvét elvigyorodik. Mai megszűnik a téged fogva tartó erő, helyébe egy új lép, a tehetetlenség érzése, nem vagy képes mozogni. Az első padról négy csuhás áll fel és lépnek a színpadra. Nem sok jót ígér, hogy előhoznak egy keresztet, és egy kalapácsot, meg egy doboz szeget. Végigfektetnek a feszületen, a karjaidat a megfelelő helyre teszik. Majd a bal tenyeredet szétfeszítve a szeg hegyét odaillesztve lesújt a kalapács. Sajnos a fájdalmat viszont azt érzed, de nem tudsz tenni ellene semmit. Csak tűrni a fájdalmat.

A nagyszájú, munkakerülő „fracción társamnak” hirtelen túlságosan is felvágták a nyelvét. Túl sokat képzel ez a mihaszna semmittevő, mégis miket gondol magáról? Ráférne egy kiadós száj szappanmosás, talán nem alkalmazná ezeket az átvitt értelmű szavakat folyton – folyvást.
- Heeeh? Gondold végig, miket beszélsz Te… naplopó ficsúr! Különben szívesen élnék faragatlan módon feltett lehetőségeddel! >-> Amúgy is, túl kicsi a hely kettőnknek Espada-sama szolgálataihoz. - vágok vissza dühösen, ha kezem ügyében lenne Lucifer minden bizonnyal felszúrtam volna végére, de mivel csak később szolgáltatta vissza azt az Én kicsi kardom megtestesülése, így ezt a mozzanatot el kellett halasztanom. Nem baj lesz még erre alkalmam, s csak remélem, hogy a haragtól ég felé ékeskedő vörös hajtincseim elég elrettentőek és kellő képen félelmetesnek bizonyultak szemében, hiszen van itt erő, melytől retteghet, bruhahaha.
- Chh >->… nekem ne parancsolgass lusta, semmittevő! Engem ugyan nem érdekel annak a lenyalt hajú, bohócnak az utasításai, mint mondtam csak azzal a félnótás keresztes lovaggal van egy apró elintézni valóm, semmi több. - szólok, hogy tudassam a társasággal, engem ugyan nem érdekel annak a nagyszájú fruskának az élete. Tőlem játszhatnak amatőr hős megmentőt de, hogy Én nem veszek részt benne az biztos! Ennek tudatában gond nélkül léptem ki az ajtón, ügyet sem vetve a hirtelenjében magát főnöknek képzelő munkakerülő utasítgatásait, nemes egyszerűséggel ejtettem el füleim mellett, miközben elmémbe a baljóslatú „megtalállak és kinyírlak” gondolat cikázott befelé, hogy kiszorítson onnan minden más egyebet, hogy csupán erre összpontosítsak, semmi másra. S gondolataimba olyannyira belemerültem, hogy fel se figyeltem a folyosó végén kajtató csoportosulást mögöttük egyedi levitálással cipelt nagyszájú csitrivel. Még az is jókora meglepetéssel ért számomra, amikor három anonim csuklyás váratlanul ki ugrott elénk, szinte reflexszerűen döftem bele az elém lépett illetőbe Lucifert, melyet miután megtestesülése nekem adott mindvégig markomban tartottam. A hirtelen véghezvitt támadásom követően apró fejrázás kíséretében térítettem vissza másfelé járó gondolataimat a külvilág irányába, hogy kérdőn Lucifer, Én kicsi kardom megtestesülése felé nézhessek.
- Mégis, honnan a szöszből szalasztották ezeket a csuklyás őrülteket? Nem látták, hogy ez egy, egyirányú út vagy mi? >-> - kérdezem haragosan felcsattanva, lándzsámmal egy jól irányzott mozdulattal egy erőset koppintva mellé a talajra, miközben számon kérem a téma felől Lucifert. Abban reménykedve, hogy Ő megválaszolja költői kérdésemre a miérteket, s csak a bárminemű válasz elhangzása után indultam tovább.
Bevallom őszintén és becsülettel, hogy akkor lepődtem volna meg igazán, ha nem történik semmi. A kék erőtér mely váratlanul felbukkant előttünk, utunkat keresztezve ez által megálljra kényszerített. Megrovó pillantással mértem végig a faltól – falig, padlótól – plafonig tartó falat, majd egyetlen látó szememmel vállam fölött hátra pillantva lestem meg, hogy mögöttünk szabad e az út, avagy sem. De csalódnom kellet, hasonló erőtér fogadott ott is, s lassan azt is észrevehettem, hogy ez a furcsa kék szín ketrec mindenhol befog minket eme szent pontokra, ahol álltunk. Morogva emelem lándzsámat az előttünk elhúzódó fal irányába, hogy hegyével óvatosan megbökve lássam, mit történik ennek hatására. Hátra hőkölve, némi vicsorítással kísérve kezdek szemezni a hirtelen fodrozódni kezdő felülettel. Egyre inkább azon merengve tanácstalanul, miközben Lucifert is elhúzom onnan, hogy ezt vajon nekem sikerült összehozni, avagy csupán egy véletlen egybeesés? Elmémben előhozakodó költői kérdés megválaszolására nem is kell sokáig várakoznom, mert szép lassan egy arc bontakozik ki előttünk a kék erőtér fodrozódó felületén. Felvont szemöldökkel néztem irányába, majd körül, ahogy egy idegen hang váratlanul felcsendült elmémben. Cseppet sem nyerte el tetszésemet szövegelése, sőt kérdése még kevésbé! Miért van az, hogy akibe itt belebotlunk mind valami hithű idióta?
- Chh… a pofátlan szószátyárját! >-> Mit nem akar, nem kényszeríthet arra, hogy válaszoljunk, pfff! >_> - zsörtölődök, amint befogta végre a száját ez a furcsa valami, nem igen gondolkodtam el miféle varázslat lehet ez. Csupán nem tetszésemet tudtam kifejezni a helyzettel kapcsolatban. – Engem nem érdekel ez a lepcses szájú találós kérdéses guru, kitörök innét! – szólok dühösen, majd lándzsámat megpörgetve mélyeszteném bele azt a falba, de egy hirtelen szemembe nyilalló fájdalom megakadályoz a mozdulatsorozatban. Lucifert elejtve, szinte üvölthetnékem támad a kínzó, égető érzés hatására, tenyeremet a fájdalom epicentrumára szorítom abban reménykedve, ha fogom azt, elmúlik. De ez csupán áhítat eme reménytelen helyzetben. Haragtól felbőszülve, a fájdalom szorongatásának már – már engedve vetem magam a falnak, megpróbálván így kitörni ebből a szörnyűséges ketrecből. Úgy vélem az okoska képű által említett szenvedést sikerült elnyernem, s nem csak nekem, hanem Lucifer, Én kicsi kardom megtestesülésének is a válasznak szánt bekiáltása hallatán. Merengeni nehéz volt, gondolkodni végképp, a fájdalom kínzott, s mintha elmémet is földökig tiporta volna ezzel úgy tettem meggondolatlan mozzanatokat a külvilágban. Hiába volt ismerős a leírtak, mindhiába idegesített a tudat, hogy ezt nekem tudnom kell, a réges-régóta gyűlölt életemből. Mégis nehéz volt a választ felhozni emlékeim fogaskerekeiből.
Üvöltök, szinte már a földön vergődők, égető, kínzó, kellemetlen érzés, s szememet vájnám ki a megszűntetésének fejében, ahogy sorakoztatom fel meggyötört gondolataimban a tán’ lehetséges válaszokat. Hirtelen egy lény bukkant föl lelki szemeim előtt, óriás tonhalnak neveztem volna első ránézésre, aztán vacsorának, de hamar rá kellett jönnöm, ezt több annál…
- Levitán a válasz, Leviatán! De most már igazán megszűntethetnéd ezt a… ezt az ízét, te pofátlan kisokos! >-> - épp, hogy nem üvöltve a fájdalomtól teszem közzé a lehetséges megoldást, amikor egy szempillantás alatt tűnik el minden sajgó, gyötrő érzés. Megszűnt teljes egészében a fájdalom, melytől alig tudtam talpon maradni, sőt egytől – egyig az ellentétét érzékelem most, mintha megújultam volna. Csaknem olyan érzés, mint amikor átjár az Erő – bocsi muszáj volt x”D –. Lábammal lököm fel a levegőbe a földön kikötött Lucifert, s kezembe fogva Őt a mihaszna naplopóra és az Én kicsi kardom megtestesülése felé nézhessek, hogy láthassam Ők mennyire is sínylették meg ezt az egész harci hőt. Nem tűntek túlságosan kimerültnek, így nem haboztam sarkon fordulva, szó nélkül elindulni.
~ Azok a tudatlan keresztes idióták, hát azt hiszik, ennyivel kifoghatnak rajtunk? Chh… midőn szégyen! ~ az előző esetekből immáron felkészülten haladtam előre, nehogy újabb meglepetésben részesítsen ez az átkozott hely. A folyosón befordulván az előttünk felbukkanó illető láttán egy elégedett, félmosoly bontakozott ki arcomon, mely nem állt messze egy kisebb vicsorítástól. Nem hittem volna, hogy önként adja fel magát Lucifer erejének ez a hit hű idióta, de legalább megkönnyítette helyzetemet. Nem kell utána kajtatnom még pluszba pár órát! Amúgy is, bőven elég volt az imént foglyul ejtő kínzó börtön a tengeri pontyukkal!
- Chh… Őt bízzátok rám! – intézem szavaimat kardom megtestesülésének és a naplopó fráternek, aki végre hasznosíthatja magát. S ezzel egy időben pörgetem meg kezemben Lucifert, majd megállítva, felkészülten magam elé tartom, hegyével a vallásos idióta felé bökve, némi fenyegetőző felállásban. - Elég a szójárásból, te vallásos félnótás! Köpök a mohóságodra és legfőbbképp elvetemült hitedre! Csak, hogy boldog legyél, Ő a véredre szomjazik! – utalok ezzel markomban tartott pengére, Luciferre. Miközben szemmagasságba emelem, hogy lássa kire is gondolok a tudatlan locsogó fajtája. Támadására rezzenéstelen arccal állok egy helyben, miközben elhaladnak azok a bizonyos karok mellettem, mellyel korábban foglyul ejtett minket, csak most Lucifert, kardom megtestesülését és a munkakerülő „fracción társammat” célba véve. Nagyzolnék, ha azt állítanám számítottam erre, inkább csak kiszámítható mozzanat volt ez a hit éhes baromtól. Tudva, hogy képesek vigyázni magukra nem igen szenteltem rájuk több figyelmet, hanem az előttem állóra fordítottam elmémet, hogy ne érjen egy lépése sem óvatlan módon. Így a felém invitált első fehér szín kéz támadását sikerült meghiúsítanom egy levegőbe ugrással, ezzel kísérve egy Luciferrel fentről – lefelé haladó hegyével való belémélyesztést. De szembesülnöm kellett a megosztatlan figyelmemmel, ugyanis nem szenteltem túl sok tekintélyt a másik két karra, így a második kéz erős gyomor felé irányozott ökölcsapását sikerült benyelnem. Szabad kezemet az ütés helyéhez szorítom, miközben nagyot szisszenve reishit gyűjtve talpam alá a levegőben sikerül felfognom egy kiadós esést, ezzel elérvén, hogy talppal kössek ki a földön. Aprót köhécselve igyekszem legyűrni az ütés után járó kisebb nyilalló fájdalmat, amely képes volt keresztülhaladni arrancarsághoz járó hasznos kemény bőrömön: a hierromon. A hirtelen jött ütés ellenére szerencsémre sikerült azon kezem irányába száguldó kart felfedeznem, melyben Lucifert tartom. S egy levegőbe felugrott szaltóval igyekeztem mögé kerülni, hogy ezt követően egy 180°-os fordulással megpróbálkozhassam keresztülvágni azt. Kis pihegés követően, törekszem összeszedni magam, még mindig érzem, hogy nem vagyok erőm tejében, csak apró részét tudom hasznomra fordítani, bár ez is több mint a semmi! De mégis, így hatalmas hátrányba kerülők a vallásos idiótával szemben. :/
- Kacc – kacc, röhög a vakbelem, túlontúl nagyra képzeled az erőt, ami kezedben van, te templomjáró bohóc! >.> - fogom rajt készen magam elé Lucifert, miközben aktiválom tűzzel játszó képességemet, először kezeimre húzódnak a lángok, majd szép lassan lándzsám hegyére kúsznak. – Lásd te hitbuzgó majom, a Pokolból nyert erőnek titulált hatalmamat! De vigyázz, Fényhozóban több rejlik, mint ahogy azt hiszed! – szólok vicsorítva nézve irányába, ahogy sonido segítségével megindulok felé, bár lassabbnak vélem felfedezni gyorsaságomat ez nem hátráltat meg a támadásomban. A mozgó fehér színű karok között szlalomozva bukkanok fel váratlan előtte, egyenest a fénylő keresztet megcélozva nyakába, némi gyűlölet csillanva meg vörös szememben e közben irányába. Lucifer fizikumát felerősítettem, így nem kis fájdalmat okozhatok vele, amennyiben támadásom sikeres. Bár nem igen akadok le a bevetett technikám kimenetelével kapcsolatban. Egy dolog járt csupán gondolataim rejtekében: elintézem ezt a vallásos barmot, egyszer s mindenkorra!

Utálom, gyűlölöm, annál is inkább megvetem, s földig tipornám azt a gaz álnokot, ki Lucifer óriási hatalmát meri megvétózni. Ez a hithű vandál alig pár szavával elérte, hogy mindezt magamra, s legfőbbképpen drágalátos fegyveremre: Luciferre vegyem. Így hát elhatározásom velős világos fényében, annál is inkább gyönyörűségesen szép pompájában tündöklő Fényhozóm fényével vetettem magam a cselekvés áradatába, eldobva a tervezéseket elmémből. Csupán egyetlen egy cél merengett előttem, mely azt diktálta, minél hamarabb, gyorsabban végezzek ezzel az istenimádó félnótással!
Nem zavartattam magam, az után sem, miután ráeszméltem elindított támadásom során, hogy cseppet sem vagyok még erőm tejében, csupán csekélyke hányadosa tért vissza annak, amit eredetileg bevetni tudnék. De gyűlöletem tetőzése elegendő volt ennek kárpótlására, vagyis erősen úgy néz ki, hogy jó úton haladok a siker felé! Így hát nem haboztam, meg kívántam fosztani ezt a vallásos őrültet attól, amit a legjobban tisztel, mely a szívéhez nőtt olyannyira, hogy halála előtti hatalmas megrázkódtatásának kitűnő alanynak bizonyulna. A keresztre céloztam, s irányába haladva, egyre közelebb és közelebb Lucifer, vörös, perzselő lángokban úszó élével, láttam a mihaszna fráter arcán kirajzolódni azt a mindent elmondó mimikát. Félt, minden porcikája reszketett, ez egyértelmű volt, rá volt írva, láttam! Tagadhatatlan volt ez most számomra, bármennyire is próbálta volna leplezni.
Kacarásztam szánalmasságán. Félelmét, reszketését látva egyre inkább elbíztam magam, s az sem zavart, hogy védeni próbálja azt a csekélységet nyakában. Végezni fogok vele, eltaposni most rögtön, ezt a vallásos semmirekellőt!
Hagytam, hogy Lucifer tovább száguldjon az akadályon, mely a hithű idióta tenyere volt jelenleg. Kellet neki odatenni? Szenvedjen csak, hogyha volt ilyen ostoba! Cseppet sem zavart, hogy ezzel az egy csapással értem el lelki kínzását, s halálát is, ennek a templomjáró eszementnek. Csupán a velejáró dolgokat nem vettem számításba. Igen, nem gondoltam volna, hogy utolsó leheletével még ezzel a nyavalyás fogpiszkálóval megkísérel kivonni a forgalomból. Még mit nem! Espada-samat és Pappit <3 kell megvédenem, hogyha ennyi végezhetne velem, már régen rossz lenne! Semmiség! Rossz lépés volt tőle, nagyon rossz, sőt mi több, teljes egészében haszontalan!
- Remélem imádkoztál, idióta. Viszlát, a Pokolban! >.> – morogtam lekezelően a földön elterült vallásos lökött élettelen testének. S közben egy rántással távolítottam el testembe mélyedt életlen pengét, eme lendülettel eldobva egyidejűleg. Hierrom ugyan feltartoztatta, de még így is tovább haladt rajta, bármennyire nem tetszett ez nekem. Némi grimasz ült ki arcomra a hirtelen oldalamba nyílalt fájdalom hatására. Nem fáj, nem fájhat! Tovább kell mennem, nekem még feladatom van, Espada-sama és Pappi! Nem hagyhatom őket védtelenül! Haza kell jutnom! Imbolyogva tettem meg az első lépéseket előre a távozáshoz. Az oldalam sajogva jelentette nem tetszését ezzel kapcsolatban, s elhallgatni tenyeremmel próbáltam. Rászorítottam kezemet, s éreztem, ahogy vöröslő vérem csordogál kifelé testemből, belepve kezemet. Ez nem hátráltathat meg, nem hátrálok meg! Én, Räv la Luz biztosan nem! ˇ-ˇ
Elhatározásomra megcsillant vörös íriszem, s félre rúgva lábamtól a földre dobott életlen fémdarabot, mely e sebet okozta nekem, indulok a többiek után, kiket nem hagyhatok csak úgy itt. Igaz, elsősorban Lucifer, én kicsi kardom megtestesülése miatt teszem ezt, a többiek az én szememben jelentéktelen bolhák, akik csupán a lenyalt hajú akaratát teljesítik. Bár menetelésem sokkalta lassabb átlag tempómnál, a sonidom jelenlegi minimumát nem is említve.
Amint megérkezem, láthattam kirajzolódni magam előtt a még mindig tartó viadalt. Megálltam, Luciferre támaszkodva, s körbemustráltam a helyet. Nem féltem attól, hogy csodálatos, nagyhatalmú Lucifer, fegyverem megtestesülésének, bármiféle segédkezés kellene az ellen a könyvmoly ellen. Hiszen ő erős, simán elintézi! No meg ott van mellette az a banya is, minden bizonnyal segít neki, amennyiben nem, megismerheti eget rengető haragomat, mellyel földig tipornám utána, ha valami bántódása esik! Tovább vezetem tekintetemet róluk, s ekkor pillantom meg „fracción társamat”, ki földre került gyöngesége miatt. Szánalmas! Espada-sama fracciónja és ennyitől kiterül?! Az eszem megáll!
Fortyogva lépdelek előre, őrjítően fájó, szüntelen vérző sebemmel nem törődve, hogy leellenőrizhessem él e még ez a naplopó idióta egyáltalán? Az eredményt részben örömmel, részben haraggal fogadtam. Az Espada-sama nevét csúfító illetőknek a Pokolban a helyük! De így én végezhetem ki! Bruhahaha… Persze, nem ebben az állapotában. Nem lenne fer a küzdelem, és én tisztességes viadalt akarok, hisz nem kétséges, hogy a győzelem az enyém lesz egészséges állapotában is! ˇ_ˇ
Amint szemügyre vettem állapotát, s úgy gondoltam, hogy a véghezvinni kívánt cselekedetem nem fog nagy gondot okozni… egy kisebb fintor kíséretében rúgtam oldalba, hogyha esetleg az nem fájt neki, akkor most sajogjon számára rendesen.
- Szánalmas vagy pondró!! >.> Espada-sama nevében követelem, hogy kapard össze magad, de nagyon gyorsan! Hallod? Naplopó! – próbálom észhez téríteni, majd hangosan felmordulva veszem tudomásul, hogy szinte füle botját sem mozdítja szavaimra. – Kehh… - morogva ereszkedek fél térdre mellette. ~ Utttálom, hogyha fáj valamim… ~ sandítva oldalamra próbáltam kiszűrni pontos súlyosságát sérülésemnek, s cseppet sem nyerte el tetszésemet az elém táruló eredmény. A vér csak csordogált, egyre erőteljesen a sebből, összekenve fehér öltözetemet. Lassacskán az is feltűnt, hogy látásom sem éppen fényes, egyre inkább összemosódnak az elém táruló dolgok. Remek, szóval súlyos a sérülés, kehh... miket beszélek?! Nem az! Espada-sama és Pappi sem örülne ennek, ha ezt a gyenge momentumomat látná! >->” Veszek egy mély szusszanást és igyekszem legyőzni a fájó érzést, s csak remélni tudom, hogy Lucifer, kardom megtestesülése sikerrel jár azzal a nagyszájú libával és minél hamarabb elhúzhatunk innét végre. Elegem van ebből az eszement bagázzsal bélelt helyből! Szívesebben lennék most Espada-sama és Pappi mellett! <3

Francba vele, miért vagyok akkor balfasz, hogy segíteni akarok a többieknek? Hiszen Räv kicsit marhára idegesítő, de valamiért úgy érzem felügyelnem kell rá, az a Lucifer meg egy nyálas buzi, igaz, ő csak belekeveredett és ennyi az egész, a harmadik pedig, hát…. Nem ismerem de ha már itt van, csak vigyük el magunkkal. Senkit se hagyunk hátra, ez az én mottóm, és ehhez is tartom magamat.
Ezért is érzem gáznak azt a dolgot, hogy egy robbanás, és előlem meg eltűnik a világ, és átlépek a kellemes álmok világába. Legalábbis reméltem hogy oda fogok menni, de sajnos nem sikerült. Helyette egy szar dolgot álmodtam, egy ház voltam, és laktak bennem. A hátsó ajtó volt a legrosszabb, hogy ott mentek be, az orrom volt a kémény, a szemeim ablakok, egy igazi panel voltam, és ez nem jóóóó. De végül eljött az ideje annak, hogy tőlem is megszabaduljanak. Jött az a gép, amin egy nagy fekete golyó volt, sípolt és hirtelen az oldalamba, pontosabban, az oldalfalamba ütközőt. Láttam ám, hogy ki is volt az, aki vezetett, igen Räv volt az. Egy kis kék munkás sapka volt a fején, és egy zöld munkás ruha. Már az álmaim se az enyémek? Szerintem fizetni fogok egy bizonyos karmos személynek, akiknek csikós a pulóvere, és egy kalapja van, na meg az arca is megvan égve. Egy amcsi filmben láttam ezt a tagot, hátha létezik, és ha beszélek vele, akkor majd gátolja azt, hogy ilyen marhaságokat álmodjak.
Ennyi volt, az álmom egyre ködösebb volt, és végül eltűnik, mint füst a szélben. Ismét magamnál vagyok, és keresek valamit, amivel sikerülne fejbe vágnom magamat, és visszaküldeni szerény személyemet az álmok világába, az is kellemesebb, mint ez. S azt se tudom, hogy miért fáj az oldalam? Nem vágás, vagy szúrás, hanem zúzódás az, amit érzek. Valaki megrugdosott, és a helyzetet megvizsgálva, két valaki jöhet számításba, Räv és Lu, de én inkább Räv-ra fogadok, viszont nincs rá bizonyítékom, így ezt hanyagolom is. Helyette inkább valahogy feltápászkodok, és megvizsgálom a sebeimet, nem túl fényes a helyzet, de remélhetőleg hazáig már ki fogom bírni. De még valamit el kell intéznem. Nagy levegőt veszek, az oldalamhoz kapok a fájdalom miatt, de akkor is elmondom amit akarok.
- Räv, ha sikerült hazaérni, akkor élnék azzal a lehetőséggel, hogy kihívlak egy párbajra. Ahol majd szépen beledöngöllek a talajba, és megtanulod, hogy merre is van a helyed… most pedig, ahogyan a beszédhibás csaj mondta, takarodjunk a halál faszára… - és szépen el is indulok a kijárat felé.



Mesélés (zárás)


Sikerült, mindenkivel végeztettek, legalábbis akik jelen voltak. Elindulhattok kifelé, de alig léptek párat, amikor is egy éles női nevetés visszhangzik végig a teremben, majd a plafon omladozni kezd, és az egész építmény megremeg. A kifelé vezető ajtót egy hatalmas plafon darab torlaszolja el, ami nem rég zuhant le. Már azt gondolhatjátok, hogy itt a vég, de valami más is alászáll az égből, nem csak a törmelék. Négy sárga oszlop, négy negacion amiből jut mindenkire egy-egy. Biztonságba haza tudtok így jutni, és ha vissza pillantotok láthatjátok, ahogyan az épület, aminek egy darabig a vendégei voltatok, összeomlik, hatalmas porfelhőt hagyva maga után. Las Nochesben pedig már várnak rátok, nem törődve a sérüléseitekkel, elsőnek jelentenetek kell, és csak utána mehettek a dolgotokra…..

Spoiler: