Jelszó: iii

ENGEDÉLYEK:
- 8. multi indítására: Szayel Aporro Granz-samatól
- Karakterek alkalmazása az előtörténetben: megvan~ *.* és külön köszönet a párbeszédpanelek megalkotásához Shuncinak és Verának >-<

ADATLAP:

- Név: Hibiki
- Nem: fiú
- Kaszt: Módosított lélek
- Szül. ideje: Ismeretlen…
- Kor: Ismeretlen…

KINÉZET:

Fekete, hosszú fülű, nyúlszerű, pihe-puha testű, kicsi mancsokkal, nagy lábakkal rendelkező módosított lélek. Homlokán egy kék színű kő leledzik. A leírásból már egyértelmű, hogy Ő a legszebb és legédesebb módosított lélek szerte a földkerekségen!

JELLEM:

Egy hosszútávon roppantul idegesítő módosított lélek. E/3-ban beszél magáról és makacssága határtalan. Egy igazi éhenkórász, kedvence a tamagoyaki és a saké, de ha esetleg sushit adnak neki arra sem fog nemet mondani. Kedvenc hobbija mások idegesítése, cukkolása – főleg akkor, hogyha nem kap meg valamit -, avagy az éneklés. Toumat rendkívül szereti, de elviselhetetlen viselkedése alól Ő sem menekülhet. Igencsak játékos, s ez képességén is meglátszik. Szereti, hogyha dicsérgetik. *-* Gyakran ismétli el Touma által mondott utolsó szót kicsit elnyújtva, hogyha valaki mással beszélget éppen. Emellett két lábon járó eseménynaptár Touma számára, hogyha késésben van vagy valami fontosat jegyzet fel egy napra Ő szokta értesíteni evvel kapcsolatban - néha aljas mód hasznot húz belőle -. Viszont Touma lelki állapotát igazán a szívén viseli, ezért nem igen szívleli, hogyha valaki megbántja, avagy sértegeti, ilyenkor átmegy... vérnyúllá!

SZERET - NEM SZERET:

+ Sakét,
+ Tamagoyakit,
+ Sakét és Tamagoyakit,
+ Tamagoyakit és Sakét,
+ Toumát. *<*,

- Ha nem kap Sakét,
- Ha nem kap Tamagoyakit,
- Ha nem kap Sakét és Tamagoyakit,
- Ha nem kap Tamagoyakit és Sakét,
- Amit Touma nem szeret, azt Hibiki sem szereti (ízléstelen ruhák, Raiden, szandál zoknival, Natsuki, ízlésficam, Raiden).

FELSZERELÉSEK:

Nincs neki. Minden Toumanál van, ami neki kell. Meg minden Hibikénél, ami Toumanak kell.

KÉPESSÉG:

Típusa: Játék (?)
Eleme: -
Támadások:
-> Shiritori: Egy Japán szójátékra alapuló technika. Hasonlít a magyar szólánchoz, csak itt kicsit kötöttebbek a szabályok. Ugyanis ennél főneveket szabad csak alkalmazni, nem lehet szót ismételni, illetve a „no”-val összekötött szavak sem elfogadhatók kivéve akkor, hogyha a kifejezés szinte megállja a helyét egy külön szóként. A képesség lényege, hogy a játék során egy védőfalat húz a Hibikivel szópárbajozók köré ez által megvédve az ártó szellemektől és a magasabb szintű mágiáktól Őket. Hátránya, hogyha nem megy folyamatosan a játék, a pajzs nem jön létre, így sebezhetővé válnak a játékosok, amikor huzamosabb idő alatt nem hozakodik elő egy szóval a résztvevő. A pajzs Hibikivel és minimum plusz egy fővel hozható létre.
(Példa a játékra: Sakura -> raijo -> onigiri -> risu –> sumou -> udon {aki ezt a szót mondja vége a játéknak >.<})
-> Jan-ken-pon: A Japán kő – papír – ollóra alapuló képesség. Hibiki és a vele lévő személy elkiáltja, hogy „Jan-ken-pon” - amennyiben veszélyben vannak és a Shiritori nem segít - majd fel kell mutatni a három lehetőség közül egyet. A Hibikivel „játszó” fél kísérteties módon mindig veszít, viszont ezzel képes megvédeni vész esetén magukat azzal, hogy a célpontra ráesik egy óriási kő - amennyiben kő lett felmutatva -, egy köteg papír - ha papír volt a mutatott jel -, avagy egy hatalmas olló kergeti meg az áldozatot - hogyha olló lett mutatva - a vesztett fél által. Persze mindez csak hallucináció, és ha a célzott személy rájön erre, megszűnik a hatás, emiatt egy személyen csak egyszer lehet bevetni.

ELŐTÖRTÉNET:

A kezdetek kezdetén… nem emlékszem, vagyis igen, csak nem mondom el nyehehehe~. A lényeg, hogy egy apró kis kék gömböcskeként éltem a világban arra várva, hogy végre ismét megtaláljanak és testet adjanak nekem, hogy megint tudjak enni finom Tamagoyakit! T^T Persze csak könyöröghettem, mert hiába leltem gazdára, hogyha még testet sem kaptam, ráadásul olyan ügyetlen félnótás volt, hogy a kis gömböc testem másik kézbe került, mint holmi pletyka, ami szájról – szájra terjed. ~ Az istenért adjatok már Hibikinek egy használható testet! ~ Bármi megteszi, csak enni tudjak végre! T-T
Persze ki hitte volna, hogy ez a kívánság így vissza fog ütni? Egy ártatlan lélekcukorka testben vagyok, és csak baj történik velem? O.o Ez az alak, akihez kerültem, pedig nem elég, hogy nem látta a színemet, de még valami furcsa orvosságnak is nézett! Micsoda rágalom, és… mi? ~ Nem, nem, nem, nem, nem Hibiki nem gyógyszer! Ne add neki Hibikit, onegai~! T3T ~ S mintha csak erre várt volna a nagyvilág úgy estem ki a veszedelmes karmok közül és gurultam el a szőnyegen egy egészen nagy adag plüss rejtekébe.
- Kouta-kun, jól emlékszem, türkiz volt! A lazacszínű szőnyegen elvileg könnyen ki kéne szúrnod! – csengett a vészjósló mondat az egyik veszedelmes személytől, méghozzá attól, aki meg akart enni.
- Úgy érted, hogy szürke szőnyegen a szürke kavicsot, ugye? ¬.¬ - nem, nem vagyok kavics és még gyógyszer sem! Hanem egy lélekcukorka! T-T
- Mit keresnének itt a kavicsok az aranyhalas tóból? - meg vagyok győződve arról, hogy furcsa emberekkel vagyok körülvéve… áúúú! Vigyázz hova lépsz… TT_TT… gurultam és gurultam, amiért az egyikőjük oly’ bamba módon belém rúgott, mint holmi focilabdába, de végül kikötöttem egy… új testben! *.*
- Van aranyhalas tavad? O_o – kit érdekelnek holmi tavak, amikor végre valahára megkaptam a testet, amire vágytam? ~ Emberek figyelem Hibiki megérkezett! ~ Arrébb mászva igyekeztem a közelben lévő konyhapultra, hogy megmutathassam a jelenlévőknek újdonsült testemet és kérhessem a régóta megérdemelt Tamagoyakit. **3**
- Most már van, a hétvégén fejezték be az építését a kertben. – a kert nem lényeg, itt vagyok és tudok mozogni, testet kaptam, végre! Gurultam a pult végébe kis labdába összehúzva magamat, hogy míg a szőkeség azon keresgél előbb – utóbb észrevegyen engem is. Nem is kellett sokáig várnom, egész hamar feltűnt neki a változás. Kérdőn pillantott rám, majd megfogva felemelt, hogy jobban szemügyre vehessen. - Ez meg mi? o_O – hallottam a várva várt kérdést, s nem haboztam bemutatkozni...
- HIBIKIIII! ****3**** - ugrottam a szőke fejére hatalmas lelkesedéssel, majd tovább pattogva rögtön megtámadtam az ételtárolót, melyet régi emlékeimből idéztem elő, melynek köszönhetően jól tudtam mit találok benne: Tamagoyakit és Sakét! *.* Viszont hiába nyitottam ki az ajtaját nem volt semmi fogamra való sem. Lekonyult fülekkel, számon kérő tekintettel fordultam a két jelenlévő irányába. – Hibiki Tamagoyakit kér! >-> - jelentettem ki nekik határozottan, hiszen több évtizedes üres gyomromról volt szó! Végre kaptam szép testet, de ételt nem? Ez így nem rend!
Lassan egész testemmel feléjük fordultam, majd értetlenül pislogva meredtem a két telefont előkapó illetőre és hallgattam, ahogy az egyik egy étteremmel a másik pedig ételfutárral igyekezett egyeztetni. De nincs idő, enni kell! Remek szaglásomra támaszkodva - ami nem tudom mikor javult föl ennyire - egy fincsi szendvics illata hívta fel figyelmemet a közeli táskaszerűségből. Odapattogva szereztem meg az ételt és nyeltem le egyben, igaz kevéske volt, de így nem maradtam éhes! *3* Egy ideig legalábbis... Hatalmas mosollyal fordultam a telefonbeszélgetés lezavaró alakokra.
- Hibiki neve: Hibiki! *3* Ti kik vagytok? – ugrottam a pultra kíváncsian, hogy megtudhassam a nevüket és azon szólíthassam Őket, hiszen minden bizonnyal Ők lesznek a „gazdáim”, bármennyire nem is szeretem ezt a szót. ~ Főleg, hogy Hibiki az Hibiki és nincs szüksége gazdára, maximum szobatársra és egy házra, teli hűtővel! ~
- Touma Vance McCay és az unokatestvérem Mori Kouta-kun… – vigyorogva pattogtam közelebb a szőke hajúhoz, aki valamiért rendkívül szimpatikus volt a szememben, majd vidáman kezdtem el hajtogatni a nagyszerű megállapítást, melybe jobban belegondolva... mintha kicsit hibás.
- Touma neve angol és azt jelenti paradicsom és biztos úgy is írja, ahogy az angolok a paradicsomot! *<* - nevetgéltem, majd a fejére pattanva, hatalmas mosollyal az arcomon és „csípőre” tett kézzel - ami testemen nem igen van, de egy próbát megért - szólaltam meg. – Hibiki még mindig éhes! Menjünk enni! Tamagoyakit kérek! – hangoztattam ismét az ételrendelést, hátha végre tesznek is valamit.
S csettintésre már ültünk is a kocsiban és mentünk abba az étterembe Tamagoyakit és Sakét enni. ***.*** Épp ideje volt! Mire feldolgozták, hogy beszélek és mozgok azt hittem Shiro Hibiki lesz belőlem. ToT Nem értem mi volt olyan meglepő abban, hogy beszélek meg éhes vagyok és mozgok, mint minden rendes plüss, aki lélekcukorkával van megspékelve. De legalább finom volt az étel az étteremben... ~ Bár Hibiki Touma főztjéből akart volna enni! T3T ~ Ráadásul beütött egy hatalmas krach, ugyanis hazafelé menet nem indult be az autó.
- Touma neve angol és azt jelenti paradicsom és biztos úgy is írja, ahogy az angolok a paradicsomot! Most mit fogsz csinálni? – kérdeztem Touma vállán ücsörögve, amikor a jármű nem akart beindulni, ráadásul a rokona sem volt már itt, aki talán többet ért ezekhez a masinákhoz, de úgy véltem nem ártana szólni Tounak, hogy vészhelyzet van, hiszen egy "aranyos" csontos arcú valami közeledett a távolból.
- Hé, Tou! Nézd, stoppolnak! – mutatok a visszapillantóban kirajzolódó élőlényre, de Touma valamiért nagyon sokkosan reagált erre az egészre, ráadásul olyan gyorsan szállt ki a járműből és kezdet futni szélsebességgel elfelé, hogy alig tudtam hirtelen reagálni és kapaszkodni egyszerre. – Tou... sugoi na~, de gyors vagy! De, ha ennyire félsz… játszunk Shiritorit! *.* Hibiki kezdi! Shi-ri-to-RI! *<* - mondtam ellenvetés nem tűrő hangon. De annyira lesokkolódott, hogy szinte egy pisszenést sem reagált, pedig segíteni akarok neki. – RI-vel kell mondanod, hayaku! – figyelmeztettem, ahogy láttam a közelgő szörnyeteget a sarkunkban miközben hátra - hátrapillantottam.
- Ri… ri… ringo! o.o” - kezdett bele habozva, mint aki nem is beszéli rendesen a Japánt… o_O - Gomasuri!... Őőő… Rindouuu... Uri!... Már megint RI?... Hayaku! RI!... Ri-rikutsu… Tsuri!… Őő… Ri-rishou… Usonoro!... Miről beszélsz? Az Usonoro nem RIvel végződik!... Nem mindegy? Hayaku, hayaku!... – sürgetem, ahogy láttam a szőrny kezét felénk nyúlni. – Tou! Hayaku~! T^T… Rorororo… ronri! – a menő kis képességem végre üzembe helyeződött és felhúzódva a láthatatlan pajzsom intézte el a csúnya Hollowot, aki Tou életét fenyegette. Ugye? Mire nem jó a Shiritori! – Hehe… nyertem! Most én mondtam RI-vel!... Hé’ Tou ez a házad! – mutattam az épületre, melyre kitűnően emlékszem, mikor elhagytuk, s ezzel is terelhettem a témát a vereségről, no meg már nem volt mitől megvédenem Tout... ~ De Hibiki amúgy sem veszít! >-> ~
A fárasztó nap után hagytam pihenni Toumat főleg, hogy a Shiritori miatt jómagam is eléggé kimerültem. De reggel hét óránál tovább nem bírtam aludni, mert éhes voltam. Így a hétalvó Tou fejére pattantam.
- O~hayoo~! Touma neve angol és azt jelenti paradicsom és biztos úgy is írja, ahogy az angolok a paradicsomot! Hibiki Tamagoyakit kér és Sakét, mert tegnap ügyes volt! Kellj fel, Tou! – hangoztattam az ébresztő szövegemet. – Ja, és Hibiki csak úgy mellékesen szól, de fél óra múlva fotózásod van. – igen, mert utánanéztem, hogy Tou mit, hogy és hogy mit szokott csinálni az este, alvás előtt. ~ Így határozta el Hibiki, hogy főállású segédként munkába áll Tounál, mert itt kap Tamagoyakit és Sakét! *^* ~