Nagy bátran felszerelkezve, de csak mértékkel, mert mégsem kéne egy tonna súlyt elvinnem. Nos, felpaterolva egy adag üres vázlatfüzetet, színes ceruza pakkokat, mellé sima-, avagy csillámos filctollakat egy nyuszi mintás szatyorba – melyet voltaképpen a meglepni kívánt személytől csakliztam el, de lehetséges, hogy jómaga már nem is emlékszik a zacskó hiányára, nekem meg éppen kapóra jött újrahasznosítani – léptem ki Juubantai falai közül, ahol még védve voltam Micchan lányom holmi szerelmi bájitalaitól és egyéb trükkjeitől, mellyel szerencsétlen rózsamániás Momoru nemfukutájcsóvaldenekemfukutájcsóval kíván összeboronálni. Nem is értem miért, pedig hány százszor elmondtam neki a véleményemet a férfiakról és velük járó problémákról! Lusta vagyok plusz emberre pénzt költeni, elég nekem, hogy Rá, Ördögkölökre, avagy az egész Juubantaira és társaira verhetem el kicsinyke fizetésemet nagy örömmel – melyet igazán megemelhetnének, mert furcsa mód nekem egy fillér se marad egy – két nap után >-> -.
Nyoh~ de eltértem a lényegtől! Mert igen, egyik kitűzött célom az, hogy Micchan lányomat kívánom meglátogatni, de legfontosabb célpontom most az a furcsa épület melynek finanszírozásába kért némi segítséget tőlem is és rengeteget mesélt már róla, így végre vettem a fáradságot, hogy ellátogassak oda, hiszen egy óriási kérést szeretnék feladni neki, melyben talán Ő tud segédkezni. Oké… nagy hajtólöket volt a felbőszült Simán Csak Keisuke-sama, ki orra alatt fortyogva emlegette Micchan lányom művésznevét és furcsa nyuszikákról is duruzsolgatott valamit. De csak magamnak köszönhettem, hogy végre fogtam a sátorfámat, hogy elnézzek eme becses helyre. Főleg, hogy hozzám is letelepedett egy apró, krémszínű szőrcsomó, mely mániákusan hordozgat magával rózsaszálat bármerre is megy. Természetesen rögtön sejtettem, hogy kilehet újonnan rám akaszkodott hosszúfülű tapsi barátom feladója. Mégis legnagyobb problémámat az jelentette, hogy zsebállatok gondozásába nem vagyok valami jeles, így biztosan tud szolgálni Micchan lányom némi instrukcióval e felől.
Végig ábécézve gondolati úton óriási problémáimat és terveimet villámtáncikáltam el a furcsa épülethez, miután legalább tizenkét kört tettem Seretei labirintusszerű utcáin. Először az épület látványa maga ért hatalmas sokként, s megrettentem attól az ötlettől is, hogy bemerészkedjek ide egyáltalán mind emiatt. De minden mérlegelve volt azonnal, ahogy a csokiszökőkutak is kibontakoztak látószegletem előtt. Igaz, nem üthettem el azzal az időt, hogy most leálljak nassolni, pedig kalóriapótlásnak pont megfelelő lett volna… T-T Mondjuk nem egy citromos süti, de na… akkor is édesség! *.*~
Hatalmas levegőt véve gyűrtem le édességfanságomat, s iramodtam meg inkább befelé a giccses házikóba, mely egészen megszokhatóvá vált hosszútávon. Persze csak a fejem után mentem jó szokásomhoz híven mely egy: „teljes erőből nekifutás az ajtónak” attrakció lett az eredménye, ami fogalmam, de nincsen miből épülhetett, hogy nem esett ki ettől a helyéről. o_O De ez az Én formám, rögtön ingyen belépő a Yonbantaira. Öt perces K.O. és forgó csillagok tanulmányozása után – amit remélem azért senki sem látott - kapartam össze magamat, majd a fejem tetején kitüremkedő unikornis szarvat dörzsölgetve támolyogtam be az épületbe. Ajtót nyitva magamnak ezúttal, hogy elkerüljek egy újabb tereptárgy, avagy talajismerkedést. Kisebb ruhaigazgatást téve az ajtóban iramodtam meg a recerocopciós (recepciós) … ízé.. na, ahhoz. De az orbitális lépéseim eredménye - mellyel csak fel kívántam gyorsítani a menetelésemet - egy hatalmas zakózás volt az előtt a porta előtt nem pedig egy kedélyes üdvözlés a… *erőt vesz magán és felkaparja maradványait a porta pultjának segítségével, amely mögött egy nyulat pillant meg*... a hosszúfüles uraságnak, ahogyan azt terveztem… ~ Megörültem? O.o ~
Kiegyenesedve, leporolva magamat, hogy mégse álljak tapsi füles elé faragatlanul nyújtottam át a pamacsnak a szatyrot, amit Micchan lányomnak szántam. A furcsábbnál – furcsább látottak és esések miatti memória zavarom miatt, melytől még azt is elhiszem, hogy intelligens nyulak vannak körülöttem, már az sem rémlik mit akartam itt pontosan. De hosszúfülű szőrcsomó kisegített, ahogy egy önarcképét ábrázoló lapra bökött mancsával, miközben átvette az ajándékot, majd ezt követően elugrándozott jobbra faképnél hagyva kérdéseimmel együtt. :/
Fej vakarva, remegő kézzel vettem kezembe az Ördög teremtette papírlapot, persze biztonság kedvéért alig két ujjal tartottam magam elé, hogy hunyorítva szemügyre vehessem – ezzel vigyázva lélektükrömre mielőtt megvakulnék a démoni laptól, hiába próbálja álcázni magát szeretetteljes lapnak, akkor is maga az Ördög szülöttje. Én már csak tudom! -. Fél perces papírégetős versikét mormolva orrom alatt Ördögűzés gyanánt, kezdem csak elolvasni a lapot, vagyis bele-bele tekinteni tartalmába, melynek hatására azonnal rájövök mi ez! Egy kívánságot teljesítő lapocska, hogyha kitöltöm! *.* S már az is eszembe jutott miért is jöttem konkrétan, de minek zavarjam Micchan lányomat a nagy munkában személyesen, hogyha ezzel is áthidalhatom? *3*
A pultra csapva a lapot túrtam fel a portát egy íróeszközért, s amint leltem is egyet határozottan a kezembe fogva azt, egy mély levegőt véve kezdtem bele a kívánság lap kitöltésébe…

NÉV: *Remegő kézzel tartja a papírlap felet, a bizonyos tollat, melyet nagy nehezen talált meg – avagy csak nem ismerte fel elsőre a tárgyat? – s már előre szitkozódik, hogy vajon miért kérhet egy kívánsághoz ilyen furcsa dolgokat eme lap? Mindegy is, hiszen igazán fontos kéréssel jött el ide az Isten háta mögötti csodás helyre, így nem habozott felírni nevét. Vagyis igyekezett a megfelelő kanjikat alkalmazni és bízott abban nem más nevet firkantja le a nyuszis lapra, ahogy szokta tenni nagy hibájaként.* Shoi… Shiohi… A Nao *Hagyott fel második próbálkozásával azzal, hogy leírja rendes nevét. Inkább leegyszerűsítette hiraganával és megkímélte a lapot még több átfirkált kanjis kisérlettől.*

KOR: Csúnya dolog ilyet kérdezni!!!!!!!néééégy!!!! T^T Nem mondom meg. >-> Fiatalok vagytok még ahhoz, hogy tudjátok!

IDEÁL: *Igen, jól tudja, mit szeretne ide írni. Azt, amit senki nem teljesített neki eddig, mert vagy lekoptatták, avagy holmi Noctikürönökhöz (Nocturn) küldték… ezért is reménykedik abban, hogy talán a kívánságot teljesítő lap megteszi amit kell! Nem habozott hát leírni óriási kérését!* Egyszerű! Legyen magas, négy lába, hatalmas mancsai, fehér színű és maci! Maci, igeeeen! Jegesmedve! De nem barnamedve fehérre festve és jéggel megspékelve, hanem rendes sarkvidéki jegesmedve! *.* Legyen aranyos meg minden, ahogy egy házi jegesmedvének lennie kell! *___*

ÁLOMRANDI: ??? *Elbizonytalanodott. Nem tudja, mit kellene ideírnia, s kérdőjelek sokasága is kibontakozott emiatt feje felett. De nem tartott neki teljes egy percig mire rájött mit is kell ide lefirkantania. Biztosan a jegesmedvével való első programot, avagy körülményt, melynél találkozni szeretne! E felől biztos immáron! *.* * Természetesen egy magas ház tetején napozva, citromos sört szürcsölgetve és citromos sütit majszolva hawaii stílusban szeretném vele az első programot. Öhm.. megkapni pedig… reggel legyen ott az ágyam mellett, mikor felébredek! *.*

~ Megjegyzés: Ano~… mit esznek a rózsafan, krémszínű nyulak? Ja, igen… és hol a Vőm? ~

Név: Abakura Ryuu
Kor: 21, ebből 6 évet éltem csak szellemként
Ideál: Hosszú hajú, szép szemű, vékony lány, aki nem túl idős és mivel én is szeretem a csatákat, ő se hátráljon meg egy jó csatától, persze nem muszáj nagyon harciasnak lennie. Szeret beszélgetni és nem zavarj, ha csatáimról beszélek, ám én is jó hallgató vagyok.
Álomrandi: éjszakai séta a tengerparton, illetve romantikus vacsora

Akit érdeklek az legyen szíves PÜ-ben írni. Tárgy SZGY (Szerelemgyár)