Név: Hana Shuuhei Akamoto (Kuchiki Hana)
Kaszt: Shinigami
rang:3.osztag, hadnagy
felszerelés: katana, vörös szalag mindkét alkaljára és bokájára tekerve, amin "a felkelő nap békéje" felirat olvasható ki.
kinézet: hosszú fekete haj, amit lófarokba fogva hord. A shingamik normál viselete, csak kicsit rövidebb( könyök alá, és térd alá ér a "ruha")
magasság: 175cm
nem: nő
kor: 24
házas:Hisagi Shuuhei felesége

zanpakuto: sokáig titkolta, hogy dupla katanaja van, mivel a másodikat nem tudta kezelni. Az egyikük véd, a másikuk pusztít.
védő katana:saya(hüvely)-sárga, narancssárga, némi vörös a hüvely végén; zsinór: vörös színű, habaki:domb mögül felkelő nap; keresztvas: a négy csúcs élesen kínyújtva, a pengét egy nap motívum öleli körbe; menuki: ívelt, csigavonallal díszített felhők között elrejtőző nap; tsukaito:vörös; neve: Kin Tennou (arany angyal)
Támadó: saya-fekete; zsinór: arany; habaki: tűz motívuma; keresztvas: egyszerű ovális, amin egy nevető démon bújik elő a felhők közül; menuki:támadó démon ;tsukaito:fekete; neve: Akai Mamono(vörös démon)
képességeik: 1. katana-shikai: hikari yume tate (álomfény pajzs)
a kard arany színűen világít,és a parancsszavak elmondása után, a földe szúrva arany színű pajzs keletkezik, amiből a tuljadonoson kivül senki sem tud ki vagy be közlekedni. (parancs:Világítsd be a sötét éjszakát!)
2. katana - shikai: hitogorosi mamono vana (gyilkos démoncsapda)
A kard eltűnik és vörös köddé válik, ami körbeveszi a teret 10méteres körzetben. A tulajdonos kezével tudja irányítani, hogy milyen méretben koncentrálódjon a köd. Ökölbe szorítva a kezét a csapdát beteljesíti. Többszáz vörös fénysugár vágja össze a ködben lévő áldozatot. (parancs: Pusztíts!)
-Mamono Odori (Démontánc)
Akai Mamono második shikai támadása.
A vörös köd örvényként köröz körbe-körbe az áldozat körül, akit démonkarmok ezrei karmolásznak, egészen addig, amíg ökölbe nem szorítja újra kezét a tulajdonos. Akkor a karmok egyszerre csapnak le és szétszedik az ellenséget.
Saját technika: -Hinoiri (Naplemente)
A technika erőssége attól függ, hogy mindkét vagy csak az egyik katanat használja a tujaldonos. Alap esetben mindkettő bevetése azt jelenti, hogy a pusztítót pengével befelé fotdítva tartja, míg a védőt mellé helyezve nomrál állapotban fogja a katanak hordója. A parancsszó kimondásával Akai Mamono vörösen, Kin Tennou pedig arany színűen kezd izzani. A bokákon és kezeken lévő kötések írása is fényleni kezd, maga a kötés pedig lassan elkezd leoldódni.
1. Kurai Taisen! (sötét háború)
A kötések körbeölelik a két kardot. Ez után az ellenségre támadnak. A négy kötés körbevonja az áldozatot, majd a kardok lendítésével végigmegy egy arany és vörös színű lángörvény, ami végez az ellenséggel.
2. Rjou Doku! (sárkányméreg)
A kötések ebben az esetben teljesn alakban a két kardra tekerednek közöttük egy hosszú kötelet adva a tulajdonosnak. A kötél hossza a karforgató által növelhető vagy csökkenthető. Teljes alakjában apró vágásokat okoz az ellenségnek, de közben bénítő mérget juttat a testébe. Ha teljesen körbefonja az ellenfelet tartós bénulást okoz.

Történet:
Az egyik előkelő család tagjaként mindig a tökéletes teljesítményt várták el tőlem, de ahogy ők mondták "mindig csalódást okozol". Itt állva a kapitány iródája előtt várakozva, hogy végre közölje ki lesz a hadnagya van időm visszagondolni, hogyan is jutottam el idáig.
A tökéletes bátty:
Ha csak azt nézem, hogy a saját testvérem mellett mindig egy jelentéktelen hangyának éreztem magam, amit mindig is éreztetett velem. Bármilyen hibát is vétettem a sokszorosát kellett levezekelnem. Akár egy kalitkába zárt madár, aki akárhogyan próbálja képtelen szabadulni gazdája fojtogató kezeitől.
Mit is kéne elmondanom a bátyámról...Kuchiki Byakuya a tökéletes nemes. Sosem hibázik, minden helyzetben megtartja a távolságot és lekezelő stílusát és ő volt az, aki megnyomorította az életem. Sosem tudtam megfelelni neki. Sosem tudtam a kedvében járni, sosem tudtam igazi előkelő lenni, ahogy ő mondta. Csak egy fekete bárány voltam kijavíthatatlan hibákkal. Annyira szúrtam a szemét, hogy sikerült elérnie a kizárásomat is a családból,de erről majd később.
Az új nevem...
Azért az Akamoto nevet vettem fel, mert Akai Mamono megszelidítése komoly feladatot állított elém,de miután ez sikerült, csak annyit mondott nekem, hogy "Moto!" (kezdet). Ezek után már mi ketten voltunk a vörös kezdet (Akamoto)...
Magamról:
Már kisgyerekként se voltam az a tipikus nemesi gyerek. Jobban szerettem az utcán kergetőzni a többi gyerekkel mint a négy fal között ülni és egyedül hallgatni a tanítóm szavait. Előszeretettel beszéltem, ahogy Byakuya szokta mondani közönségesen mint egy utcagyerek.Nem fakadtam sírva ha koszos lett a ruhám és ha szükséges volt verekedtem is az igazamért. Imádtam mindenféle dologról beszélgetni a szolgálólányokkal és gyakran be is segítettem nekik a munkában.
Miután a család tudomást szerzett, hogy gyakran segítek a piacon az eladóknak vagy a vásorló öregeknek, akik nem bírják el egyedül a sok csomagot, hatalmas szídást kaptam. Hogy kiküszöböljék a hibáimat beirattak a shinigami akadémiára, hátha rám ragad valamiféle rend és kamatoztatom végre a szellemi energiámból fakadó tehetségemet. Foggalmam sem volt mit keresek ott, hát még azt, hogy ennek mi az értelme. Pocsék jegyekkel és teljesítménnyel végeztem, de a család elintézte, hogy bekerüljek a 13. osztagba. Nem találtam a helyem,és sehogy se akartam úgy fejlődni, ahogy azt a Kuchiki család előírta. Nagy nehezen sikerült barátot is szereznem Shiba Kaien személyében. Sokat segített és végre arra is rájöttem miért akarok ÉN shinigami lenni. Végre tudtam, hogy segíteni akarok. Segíteni a bajban lévő lelkeknek és összetartani a saját osztagom, hiszen mi,egy nagy család vagyunk. Már 5. tiszt voltam, amikor még egyszer utoljára beleszólt a család az életembe. Áthelyeztettek a 11. osztagba, azon okból, hogy nem fejlődtem sehova és ott majd megtanulom a kemény munkát. Borzalmasan éreztem magam.A hadnagyot kivéve egyedül én voltam nő. Mindenki, mindenki ellensége volt, de nem is maradtam sokáig, bár ebbe egy másik történet is beleszólt. Miután hozzánk került Abarai Renji...
Renjivel ki lettünk küldve a városba elintézni az osztagunk egy volt tagjának, édesanyjának megkeresését, mert fia sajnos egyik bevetésünk során meghalt. A szegénynegyedbe kellett mennünk, így eléggé rossz volt a kedvünk. Bár Renji amúgy is rondán nézett rám, hiszen előkelő származású voltam. Miután a dolgunkat elintéztük visszafelé indultunk, de arra lettünk figyelmesek, hogy hat férfi ver három kisgyereket. Nem tétováztam rögtön odarohantam és igyekeztem lehámozni a feldúlt felnőtteket a náluk sokkal kisebb alakokról. Nem jártam túl nagy sikerrel én is földre huppantam és egyikük késsel rontott felém. Tehetetlenül néztem a közeledő alakot, hiszen szabad lelkekre soha nem lehet ss-ben kardot emelni. Ekkor Renji elém ugrott és kardja után nyúlva fenyegetően nézett a támadónkra, aki ravaszul elmosolyodta magát majd egyet füttyentett. Legalább húsz társa keveredett elő mindenféle fegyverrel a kezében. A gyerekekhez rohantam és magam mögé tereltem őket. Nem volt más választásunk meg kellett magunkat és gyerekeket védeni, ezért kardot rántottunk az ellenünk támadó lelkekre. Az eset következménye az lett, hogy engem kitagadtak a Kuchiki klánból, feloldhatatlan személyiségi zavarokra és a család rossz hírnevét keltő romlott viselkedésre hivatkozva. Kenpachi kapitány persze nem esett hasra a hír hallatán és esze ágában sem volt gondot csinálni belőle, de én úgy döntöttem otthagyom a 11. osztagot. Már nem is igazán emlékszem hogy is keveredtem a 3. osztagba, csak arra, hogy ujjaimat tördelve ácsorogtam várva arra, hogy végre valaki értem jöjjön és elmondja mit kell tennem.
Itt sikerült a legtöbbet fejlődnöm. Jó pár év után végre a bankai szintet is képes lettem elérni, bár még nem tudtam teljesen kiaknázni a kardom képességeit, de már magabiztosan vagyok képes irányítani a két kardot. A kidou-val soha nem voltak gondjaim, de Aizen kapitányhoz képest azért még bőven van hova fejlődnöm...

Az előtörid ELFOGADOM

Minden adatod maradt a régi. ^^