Slarin vs. Akane

Tárgy: Slarin vs. Akane Szer. Júl. 27, 2011 11:14 am

Nagy rá az esély, a saját halálomba érkeztem. Végtére is ez az a nap, amiért kreáltak, amiért leszedték rólam a maszkot, hogy új erőt kölcsönözzenek nekem. Most valami felhőtlen magasztosságot kéne éreznem, ennek ellenére nem látok mást, csak egy vérrokont tőlem nem messze, meg egy kisebb csőcseléket egy kidou doboz körül sündörögni, mintha épp karácsonyfát készítenének díszíteni.
- Remélem, megvannak még a holmijaim… Ha túléltük, szeretném még hazaszállítani őket. – engedek meg magamnak egy kacsintást jelezvén, hogy bármi is legyen a mai nap kimenetele, én még számítok rá a családi albumok végigböngészése végett. Túl sok olyan fontos dolog vár még rám ebben az életnek nem nevezhető állapotban, amiért túl kell élnem a csatát. Holott ez már nem is egyszerűen a győzelemről szól, ez már többről szól. Történelmet írunk, sorsokról döntünk, s életünk egy meghatározó szakasza érhet véget, legyen szó akár győzelemről, akár bukásról.
Minden esetre az én feladatom egyértelmű. Csupán egyetlen szóval ki lehet fejezni, mire is szerződtettek. Ölni. Nem csak egyszerűen fel kell tartóztatnom az egyik kapitányt, de végeznem is kell vele. A megjelent gárdából pedig csak egy olyan van, aki úgymond felkeltette az érdeklődésemet. Kicsit rideg a külseje, de van benne valami tiszteletet parancsoló, ami felhívta magára a figyelmem. Szerintem nem feltétlenül árt, ha vezetőként kihangsúlyozod erényeidet. Legalább biztosan figyelnek rád és engedelmeskednek neked. Igaz, az én kapcsolatom fracciónjaimmal felettébb eltér attól, amit a többi espada megkövetel a sajátjaitól, azonban mindannyian hűségesek irántam annak ellenére, hogy megadom nekik a kellő szabadságot. Már-már barátnak is bátran nevezném őket, ám mindez itt és most lényegtelen. Hiszen most egyikük sem lát, s ha minden igaz, mindannyian el vannak foglalva a saját harcukkal, nekem pedig nincs más választásom, csak bízni képességeikben. Ahogy eddig is tettem.
- Khmm… Nos, akkor… – sonidozok a kiszemelt kapitány elé. Mindig is rossz voltam holmi pozőr belépőkben és bemutatkozásokban, s különben sem az fogja eldönteni a harcunk végkimenetelét, hogy milyen hatásvadászok tudunk lenni, na meg valahogy semmi kedvem játszani az eszem. Minden esetre megtisztelem a nőt egy meghajlással; egy olyan gesztus, amit csak azok a harcbéli partnereim kapnak meg, akiktől nagy tetteket várok. Hiába, gyerekkorom óta belém lett nevelve. Még emlékszem az első kendo edzésemre, meg amikor kilestem bátyámat, akinek a mestere a tiszteletadásról meg hasonlókról szövegelt. Azt hiszem, ez az alkalom megérdemli a hagyományok felelevenítését. Ha pedig annyi sincs ebben a kapitányban, hogy meghajlásomat fejem levágásával próbálja viszonozni, akkor úgy tűnik, csalódnom kell benne. :/ Pedig én komolyan elhittem, hogy nem minden shinigami gyökér. Hiába, nekem vannak kapcsolataim shinigamikkal is, talán egyedül az Espada soraiban. Mintha jelentenének is bármit…
- Slarin Sleryrrlyn’dreskel, Segunda Espada. – mutatkozok be, ugyanis valamiért még mindig nem tartom jó ötletnek, hogy a hátamat mutogassam egy komoly ellenfélnek a lapockámon lévő tetoválás miatt. Kardomat ráérősen veszem a kezembe, s a Mindenlátás Szemét sem titkolom tovább, hiszen most ténylegesen szükségem lehet minden eszközre, amit be tudok vetni. Még nem sikerült teljes mértékben kifürkésznem a Szem által adott lehetőségek tárházát, de bízok a szerencsémben. Tartalékom pedig még mindig van bőven, az adu ászaimat még messze nem játszottam ki.
- Nem vagyok jó az ilyenekben… Mindegy is, nem beszélgetni jöttem. Szóval ja… – vakarom meg kicsit feszülten a tarkómat. Elég szerencsétlennek és tanácstalannak tűnhetek, és be kell, hogy valljam, tényleg fogalmam sincs, mit csináljak, hiszen nem szokásom előre tervezni egy csatában a főbb taktikai fogásokat leszámítva. Minden esetre bármiféle flancolás nélkül Akanénak esek zanpakutommal, megpróbálván egy átlós vágással megszabadítani őt pár liter vértől, esetleg egy végtagtól. Egy kapitánynak nem okozhat gondot kivédeni a támadást. Lábaim enyhén terpeszbe teszem, hogy egyensúlyomat megtartsam, bár ez már eleve halott ötlet, mivel a levegőben vagyunk. A csapásba inkább nagy erőt igyekszem belerakni, így ha Akane ki is védi azt, az ereje talán még így is hátratántoríthatja, sőt, jobb esetben a csuklóját is kiránthatom vele, ha rosszul fogja a kardot. Erőfitogtatásnak talán megteszi, ha másnak nem is.

Tárgy: Re: Slarin vs. Akane Pént. Júl. 29, 2011 7:03 am

*Ez határozottan kezd egyre érdekesebbé válni - konstatálom magamban, ahogy figyelmes leszek a meglepően ismerős (bár némi plusszal rendelkező) lélekenergiák tulajdonosainak megjelenésére. Azóta, hogy száműzték őket tiltott képességeik miatt a Tiszta Lelkek Városából, nem is igazán hallottam felőlük... Az egész ott kezdődik, hogy kapitányként egyre kevesebb olyan feladatot kaptam, amit az emberek világában kellene elvégezni, így hát igazság szerint azt se tudtam biztosra, hogy élnek-e még egyáltalán. Nem mintha annyira foglalkoztatna a dolog; amíg nem próbálnak visszatérni az érvényben lévő tiltás ellenére Seireitei-be, engem aztán nem érdekel, tegyenek, amit akarnak. A megjelenő vizardok többségére emlékszek még, a maradék egy-két alak pedig a kötelező kivétel pusztán szememben, ami erősíti a szabályt.
De most nem azért vagyok itt, hogy ilyesmiken gondolkodjak. Ők csak egyszerűen nem tartoznak bele feladatomba, így nem is foglalkozom velük egyelőre. Bár azt az árulót azért szívesen elkapnám, aki nem is olyan régen szinte a fél hadnagyi gárdát elintézte könyörtelenül... Hátha még jut majd idő később erre is. Most azonban fontosabb dolgom van; ha egyelőre nem is ugorhatok maga Aizen torkának, hát a "testőrségéből" valakit magammal ránthatok. Erre pedig legalkalmasabbnak az a nő tűnik, akinek viselkedése már előbb is birizgálta kíváncsiságomat.
Ez pedig, úgy tűnik, kölcsönös, mivel közben már elém is sonidózik leendő ellenfelem. Gyanakodva mérem végig újra a nőt, készen állva arra, hogy bármelyik pillanatban előránthassam zanpakutómat - kezem szinte észrevétlenül csúszik Kigahen Seijo markolatára. Elvégre ki tudja, mire számíthatok egy arrancartól, aki... meghajlik előttem?! A mozdulaton hirtelen annyira megdöbbenek, hogy még támadni is elfelejtek, és csak egy kósza biccentéssel fogadom és viszonzom az egészet. Tudom, ezzel a néhány másodperccel lerendezhettem volna az egészet, és bosszant is, hogy ilyen lassan és nem épp kapitányhoz méltóan, mondhatni igencsak idiótán reagáltam le az egészet. De mindegy, ha már képes volt kifejezni tiszteletét, hát megérdemli, hogy viszonylag tisztességesen harcoljunk. Az az Aizen felé megejtett vigyora pedig egyébként sem hagy nyugodni...*
- Akiyama Akane, gobantai taichou.
*Ejtem meg a válaszbemutatkozást, figyelmem pedig megakad ellenfelem váratlanul megjelenő harmadik szemén. Ha már ennyi van neki, igazán kölcsönözhetne egyet... Ugyanakkor, bár próbálom leplezni, eléggé zavar az a plusz látószerv, hiszen nem tudom, milyen előnnyel jár mindez az espada számára. Ráadásul a második, szóval jó lesz vigyázni rá... Még semmit se tudok képességei mibenlétéről, előbb fel kell derítenem mindezt, hogy megtudjam, milyen taktika lesz a leghasznosabb.
Nem sokáig agyalhatok leendő lépéseimen azonban, a Slarinként bemutatkozó nő nem várakozik tovább, és máris támadásra szánja el magát. Katanámat előrántva védem ki a csapást, bár kissé megremeg karom a nagy lendülettől. Hiába, az első néhány percet saját hibámból elbaromkodtam, jobban résen kellett volna lennem. Lassan hátrébb is tántorodok az erőtől, így végül hirtelen ötlettől vezérelve hátrashunpózok pár métert, majd megpróbálok az espada mögé kerülni. Ha sikerül véghezvinni tervemet, hátulról indítom is már a következő csapást, egyenesen Slarin hátára. Aztán majd meglátjuk, mire elég ez. Ha másra nem, hát kicsit megfigyelem a harcstílusát...*

Tárgy: Re: Slarin vs. Akane Szer. Nov. 16, 2011 5:24 am

Hiába a sok idő és gyakorlás, még nem kifejezetten szoktam hozzá ehhez a harmadik látószervemhez. Megvan a maga haszna, jelen pillanatban pedig azt hiszem, minden fegyveremet be kell vetni, ha nyerni akarok. Márpedig én sohasem veszíthetek, egyetlen shinigaminak sem engedhetem, hogy felém kerekedjen. Kétségtelenül az általam kiszemelt halálisten az egyetlen, aki talán okozhatna számomra meglepetést. Tudom, hogy sokak szemében talán elszálltnak tűnhetek, azonban azt hiszem, megvan az alapom arra, amiért ezt állíthatom magamról. Meg aztán, ha valaki nem ért velem egyet, az engem hol érdekel? Szépen befejelem a fejüket a falba és kész, mit nem lehet ezen érteni?
Azt hiszem, most jönne az a pillanat, amikor pózőr szavakkal dobálózva kéne bemutatkoznom, de most olyan ehh. Elvileg ez lenne életem legnagyobb csatája, mégis olyan ehh az egész. Egyszerűen nem hoz lázba az egész, ez pedig nem jó, mert óvatlanná, ezáltal sérthetővé tesz. Támadásom persze gond nélkül kicselezi, nem okozhatott nagy gondot a kapitánynak shunpoval kitérnie előle, hiszen túl sok menekülési utat hagytam neki, de mondhatni, számítok arra, hogy hátam mögött jelenik meg. Ősi trükk, én pedig vagyok olyan képzett fegyverforgató, hogy ne tévesszen meg. Százhatvan fokos fordulattal csapódik hát pengém, hogy blokkoljam az Akaneként bemutatkozó kapitány támadását. Erő? Az van benne bőven, kifejezetten érzem, ahogyan blokkolásom folyamatának következményeként az ellenerő kicsit visszacsap, de nem most kezdtem a szakmát, egyszerűen fogást váltok katanámon, hogy ne okozzon számomra kellemetlenséget a dolog. Jobb lesz végre megkomolyodni, nem szeretnék ugyanis szarul járni, még a végén szégyent hoznék magamra, az pedig ki van zárva.
- Szóval gonbantai. –bökök fejemmel a csapdából éppen kitörni készülő Aizen felé. Eleget tudok a Goteiről, éppen eleget, mindezt pedig Aizennek köszönhetem. A gond csak ott van, hogy én amúgy megvagyok nélküle is, sosem kértem arra, hogy a kis hadseregébe állítson. Mondjuk még mindig jobb, mint éhenkórászkodni Hueco Mundo sivatagában, én pedig többé nem leszek csöves. Elég volt egyszer, és a mai napig is gyűlölöm az egészet. Most így visszagondolva akkor és ott lehet, nem volt jó ötlet kitépni magamból azt a láncot, hiszen sok „élménytől” megkíméltem volna magam, de mit tudok most tenni? Hagyjam, hogy lenyírjon egy kapitány? Még mit nem! A büszkeségem és győzelmem még mindig fontosabb.
Pengém végigsiklik az övén, fémes, csikorgó hangja pedig kicsit sérti füleimet. Megpróbálom tekintetemmel az övét megtalálni, bár minden bizonnyal a homlokomon virító harmadik szemem az, ami inkább magára vonja figyelmét. Azonban tartom magam ahhoz, hogy egyszer még biztosan sikerül elkapnom pillantását, hogy néhány röpke másodpercre meg tudjam bénítani. A magam részéről közelharcban inkább jeleskedek, tehát blokkolásom után újra támadok, lábaim gyorsaságát kihasználva igyekszem elsonidozni mellette. Ha elég gyors vagyok, és Akane sem védi kellőképpen oldalát, akkor esélyes, sikerül megsebesítenem, bár kétségtelen, nem egy egyszerű vágásba még nem pusztulna bele. Időre van szükségem, hogy bemelegedjek, pedig időből – szemem sarkából elnézve Aizenék csatáját – lehet, nem adatik nekem olyan sok.

Tárgy: Re: Slarin vs. Akane Hétf. Nov. 21, 2011 7:58 am

*Olyan érzésem van, mintha tartana tőlem az espada... Mondjuk ha jobban belegondolok, abszolút jogosan teszi ezt, viszont eddigi pályafutásom során szinte kivétel nélkül csak elbizakodott ellenfelekkel találkoztam. A tartózkodás persze az én részemről is megvan, elvégre most különösképp nem engedhetem meg magamnak, hogy veszítsek, hiába áll előttem maga a segunda espada. Egyébként is szívesebben küzdenék Aizen ellen... Tudom ám, hogy egymagam kevés vagyok abban a csatában, azonban sok kicsi sokra megy alapon nem bántam volna, ha oda szólít legfőbb kötelességem, hiszen mégiscsak közvetlen felettesem volt az áruló, úgy illene, hogy megbosszuljam az ötödik osztag ellen elkövetett tetteit! No mindegy, ezt igyekszem gyorsan lerendezni, aztán irány a főkapitány oldalán harcolni.
Azonban legbelül tudom azt, hogy nem lesz olyan könnyű menet ez a mostani sem. Magas lélekenergiája egyértelműen kitűnik a nőnek, és magatartása is méltóságot, erőt sugall. Remélem, nem a semmiért hordja ilyen magasan az orrát és legalább egy kicsit hajazni fog erőnléte arra a másik espadára, aki félvakká tett anno... A vereségtől aztán a szokásos klisék szerint következett a korábbinál megfeszítettebb edzés, egyébként is meg kellett tanulnom, hogyan fordítsam fogyatékosságomat előnyömre. Aztán persze rájöttem, hogy gyakorlatilag sehogy nem lehet ezt megtenni, de annyit elértem, hogy egyre magabiztosabban mozogjak, hiába szűkült le egyik napról a másikra a látásterem ilyen szinten. Kissé finomabbá is vált többi érzékszervem zanpakutóm használata nélkül is, azonban elkövettem azt a hibát, hogy túl sokat támaszkodtam Kigahen Seijo shikai-ára, így túl bizonytalan vagyok, amikor nincs lehetőségem igénybe venni ezt. Most pedig pont ez a helyzet: ugyan előhívhatnám, mégsem teszem - túl korai lenne. Biztos felelőtlenségnek tűnhet, miért ilyen helyzetben játszadozom és próbálom "fejleszteni" fél szememet, de ha azt nézzük, ennél eszményibb szituációt nem is lehet hozzá elképzelni, egyszerűen rá vagyok kényszerítve arra, hogy minél jobb eredményre jussak. Csak aztán nehogy ez a hozzáállásom üssön vissza a későbbiekben...
Számítottam arra, hogy könnyedén hárítani fogja támadásomat Slarin, így csak egy egyszerű hümmentéssel nyugtázom mozdulatát.*
- Ezt még egy kezdő is kivédte volna.
*Jegyzem meg néhány másodperc után, mialatt katanáink egymásnak feszülnek. Persze az igazsághoz nincs sok köze, azonban arra talán elég, hogy ne csak gyakorlatban szúrkáljam meg kicsit ellenfelemet. Csak a megszokott technika, nincs benne semmi különleges vagy egyedi - sok kis gúnyolódás, amitől jó esetben a kelleténél hamarabb elveszti az ellenfél a türelmét, mérgének következtében pedig egyre több hibát követ el, amik egyike majd végzetes lesz számára remélhetőleg.*
- Igen, az. Akár azt is mondhatnánk, kollégák vagyunk, elvégre ugyanaz volt a főnökünk...
*Vigyorodok el. Igen, ötödik osztag... Látszik a másikon, hogy ez speciel azon információk közé tartozik, melyet Aizen elmondott magáról az arrancaroknak. Próbálok úgy viselkedni, mintha valójában rohadtul nem érdekelne az osztagomat ért gyalázat, de nem tudom, mennyire tűnik hitelesnek. Mondjuk annyira nem is érdekel, mit gondol magában az espada.
Inkább a harmadik szemére kezdek ismét figyelni megfeszítetten, hogy végre rájöjjek, miről szól ez az egész, de egyszerűen képtelen vagyok megfejteni.
Aztán korábbi döntésemet megbosszulják az események. Az eddig is valószínű volt, hogy Slarin a pengék szétválasztása után ismét magához ragadja a kezdeményezést, ahogy az is, hogy mindenki megpróbálja bal oldalamat támadni, azonban neki ez hatásosan sikerül is... Nem vagyok elég gyors ahhoz, hogy idejében kitérjek előle, különösen azért, mivel a szóban forgó testrészem "szerencsésen" kiesik látóteremből, így védtelen vagyok. Persze megpróbálok jobbra eltávolodni tőle egy shunpóval, de ez nem óv meg a vágástól, ami felszakítja egyenruhámat és hosszú, vérvörös csíkot hagy maga után bőrömön... Hangosan felszisszenek, amint a csípő érzés végigfut testemen, oldalam pedig összerándul fájdalmasan. Reflexből megpróbálok arra fordulni, amerre ellenfelemet sejtem lélekenergiája alapján, majd gyorsan egy Raikouhou-t indítok irányába. Bár kétséges, mennyire lesz sikeres, hiszen ezúttal szó szerint vaktában lőttem... Mindenesetre ez már túlmegy azon a szinten, aminél játszadozhatok, így a biztonság kedvéért shikai-omat is előhívom.*
- Abarekure, Kigahen Seijo!
*Szólalok meg, mialatt szemeim lassanként a zanpakutóm pengéjéhez hasonlatos vöröses árnyalatúvá válnak, sérült látószervemről pedig laza mozdulattal letépem a kötést, hogy az se akadályozzon innentől kezdve.*

Tárgy: Re: Slarin vs. Akane Csüt. Jan. 05, 2012 4:04 am

Meg kell mondjam, ennél jóval többre számítottam a kapitánytól. Már csak az alapján, ahogyan fegyverét tartja, nyilvánvaló számomra, hogy nem egy zöldfülűvel van dolgom, és behatóbban ismeri a kenjutsut, tudásának minimum egy kendo mester szintjét kéne elérnie, azonban kardom mégis felsérti bőrét, és egy néhány centiméter mély vágást ejtek rajta. Kicsit távolabb shunpozok, és rántok egyet kardomon, hogy a rajta lévő vércseppek lehulljanak róla. Szememmel mindeközben a kapitányt elemzem, hiszen bármikor hasznot fordíthatok abból, ha elég felkészült vagyok. Ugyan eddig kifejezetten nyugodt volt aurája, most mégis felfedeztem benne egy apró rezgést, egy kis változást, és ez jó. Ez azt jelenti, hatással vagyok rá, még akkor is, ha ennek nincs látható nyoma.
A láthatóan találomra ellőtt kidou hangos robbanással csapódik a mögöttem lévő épületnek; a démonmágia mindig is egyik legveszélyesebb ellenségem volt, előfordult már gyakran, hogy egyszerűen becsaptak vele, azonban már fel vagyok készülve némelyik trükkre, így nem esik nehezemre elkerülni azt. A robbanás meleg fuvallata még így is elér, azonban ezek csak utószelek, én magam igyekszem egyszerűen nem törődni vele. Egy egyszerű védekező pozíciót veszek fel, kissé keresztben tartom magam előtt katanám, és apró terpeszbe állok, így ha a kapitány megjelenne, és még ha a hátam mögött is bukkanna fel, könnyedén képes lennék törzsemet felé fordítani, hogy végül egy precíz csuklómozdulattal vághassak még egyet kardommal. Ez perszer csak a felkészülés része az esetleges következő támadásnak, ami érheti őt.
A kapitány feloldja zanpakutojának következő szintjét. Találkoztam már pár alkalommal az általuk shikainak nevezett kardállapottal, és igazán kíváncsivá tesz, vajon egy kapitánynak mi mindent nyújthat egy zanpakuto. Aizen által eleget tanultunk a shinigamikról, és tudom zanpakutojukról, hogy lelkük van, szó szerint. Egy pillantást vetek saját katanámra, aminek ugyan nincs külön lelke, azonban részben, vagyis nagyobb részben egyszerűen én vagyok ő. Sosem vonzott a shinigamik lélekölő kardja, bár nem tagadom, volt már rá alkalom, amikor elgondolkoztam rajta, vajon mivé válnék, ha megtisztítana egy. Egyik szemöldökömet felvonom arra a felfedezésemre, hogy a kapitány szemei megváltoztak, egészen vörösek. Tekintete ettől kissé, mondhatni, ijesztővé válik, különösen, amiért még szembogara is eltűnik. Leginkább egy démon jut róla eszembe. Ám vajon valóban szolgál-e számomra démoni erővel, ahogyan azt a látszat ígéri? Valamint felvetődik ama kérdés, hogy vajon mennyit is láthat így? Hiszen szemkötőjét eldobta, azonban képtelen vagyok megállapítani róla, hogy visszanyerte-e vele teljes mértékben a látását, vagy ez is csak megtévesztésnek szolgál. Éppen ezért sonidozok bal oldalára, hogy megfigyeljem, vajon követi-e tekintetével, merre vagyok.
Sonidom egyre gyorsabbra kapcsolom, és az óra járásával ellentétes irányba kezdek el körözni a kapitány körül. Gemelos sonido nevű technikám kezdem el alkalmazni. Három darab, teljesen élethű klónt tudok így „alkotni”, persze ezek csak fel,- majd eltűnő képek, a kapitány körül keringve. Így összesen négyet láthat belőlem, amint próbáljuk összezavarni, és nagyjából tíz másodperc után meg is próbálkozom következő támadásommal, hogy egy újabb mély vágással hasítsam át bőrét, ezúttal csontjáig és bordájáig hatolva, a hátánál. Amennyiben sikerül őt összezavarnom, biztos vagyok benne, hogy sikerül elérnem a kívánt hatást.

Tárgy: Re: Slarin vs. Akane Szer. Júl. 18, 2012 5:25 am

Üdv!

Mivel az egyik kari leadásának köszönhetően nem folytatódik a küzdelem, ezért LEZÁROM. Jutalmatok 500 LP, illetve Akane kap még 1000 ryout is.