Nyuff… Tök rossz volt látni, hogy Seireiteit romokba döntik, meg minden. T-T Már kezdtem azon agyalni, hogy túrok már magamnak legalább egy espadat, akit majd laposra verhetek emiatt az egész izé miatt. Mi az, hogy csak úgy jönnek, és megtámadják a shinigamikat, akik csak a dolgukat végzik, meg minden. Majd én meg Toshi-chan móresre tanítjuk őket, aztán meg majd pattoghatnak hogy nem engedjük őket érvényesülni. Fúúú de morci lettem most rájuk. >.< Bújjanak már el a hülyeségeikkel együtt, aztán meg megkeressük őket néhányszáz év múlva, hátha addigra kinyiffannak. Ráadásul ahelyett, hogy élnék a maguk életét, körbe rajongják Aizent is, aki leginkább egy rossz Superman imitátorra hasonlítana azzal a vastag keretes szemüveggel, ami amúgy tök cukkancs. Kicsit sajnálom is, hogy eldobta azt az amúgy tök menő szemcsit, mert simán lehetett volna vele is világuralomra törő fő gonosz, de hát evvan, örüljünk annak, hogy egyáltalán ilyenünk is van. Bár tény, hogy annak jobban örülnénk, ha egyáltalán nem lenne, de mindegy. Én legalábbis boldogabb lennék Molyzenke nélkül. Már mikor először taliztam vele, akkor is tudtam, hogy már a szeme se áll jól. Tár lehet azért, mert kicsit bandzsított, vagy valami, de akkor is látszott rajta, hogy nem olyan ártatlan jó kisfiú, mint amilyennek mutatta magát.
- Moooh… hülye hollowok, arrancarok, meg espadak. Minek kellett nekik ide jönniük? >.< Tünés haza! – toporzékoltam a rejtekhelyet nyújtó fa mögött, mint valami ovis kislány, aki nem kapta meg a kiszemelt babát a polcról. Nem igaz, hogy folyton tönkre kell tenniük valamit, ami most mellesleg Seireitei. És ráadásul még a shinigamikat is bántják, szóval muszáj lesz nekem is beszállnom, mert egyrészt Seireitei az én otthonom is volt, másrészt meg… meg… én is shinigami vagyok, még ha el is felejtkeztek rólam. >.>
Felfújt arccal rontottam ki a fa mögül és kezdtem el végig trappolni, fújtatva fél Rukongaion, hogy végre találhassak egy nyamvadt arrancart, akin levezethetem a felesleges, percek alatt összegyűlt energiám, és feszültségem. Hirtelen, szinte a semmiből robbant elő egy cero, mely egyenesen a fejem felett süvített el. Mi a fene? O.o Azért vigyázzunk, merre lövöldözünk, mert még a végén baja esik valakinek O.o Bár lehet, hogy épp ez volt a cél, ki tudja… Mindegy, a lényeg az, hogy volt akkora mázlim, hogy elkerült az a fránya cero, szóval boldogan bandukolgathattam abba az irányba, amerről jött. Mert ahonnan cero jött, ott arrancarnak is kell lennie, vagy legalább egy Menos Grandenek
Az egyik ház romjai mögül kiugorva tanácstalanul pillantottam körbe, hátha találok egy kósza arrancart, de semmi. Vagyis addig a pillanatig semmi, amíg valaki, hirtelen a semmiből meg nem szólított valami furcsa kérdéssel, ami csak úgy szerintem jött neki. Épp ezért megfordultam, és egyenesen a képébe röhögtem. Hát of course, hogy nem ölhet meg. Nem adjuk ám mi magunkat olyan könnyen Toshi-channal. Előbb le kell nyomnia, és aztán beszélhetünk arról, hogy talán megölhet, addig meg ez maradjon inkább valami tabu téma, vagy mittomén
- Halika! – intettem neki bájosan, majd néhány pislogás múlva végül csak rájöttem, hogy nem kéne ilyen kedvesen viselkednem vele, mert ő bizony egy arrancar, aki valószínűleg azt a lazacszínű izét is lőtte. Jó, akkor ennyi, essünk neki, és gyepáljuk jó sokáig.
- Te figyu… jól gondolom, hogy arrancar vagy, és te lőtted azt a csini cerot a hegy felé? – kérdeztem az ex-hegy felé bökve. Hátha tényleg ő az… mert ha igen, akkor neki eshetek, és üthetem, meg rúghatom, meg vághatom, meg kidouzhatom, meg minden, és akkor itt is elkezdődik a nagy fájt, amit persze én, meg Toshi-chan fogunk nyerni. Olyan nincs, hogy más nyer, csak az, hogy mi. Majd ha az ellenkezője fog megtörténni, akkor egyszerűen elküldjük köröket futni. Szerintem ilyen laza 1000 kör simán megvan neki 1 nap alatt.
- Ugye nem baj, ha azt mondom, hogy… húdecukivaaaaagy *>* – estem neki shunpoval, mert szó mi szó, tényleg tök aranyos volt azzal a kis fonattal a hajában. Olyan, mint egy ősz kisangyal. Ha nem sejteném, hogy fiú, tuti azt hinném, hogy egy édes kislány. Mármint… remélem, hogy fiú, és azt is remélem, hogy nincsenek olyan elvei, miszerint nem üt meg lányt, mert akkor ott problémák léphetnek fel. De sebaj, én ezt is képes lennék megoldani, mint minden mást.