Keo vs. Gabriel

Tárgy: Keo vs. Gabriel Vas. Júl. 03, 2011 11:09 pm

*Problémás, nagyon is az. A távolba tekintve, látva a messzeségben elhúzódó "árnyfalakat" fején üt egy fajta tudat, hogy ez komoly is lehet akár. A hangos morajlásokat hallva pedig nem következtethetek másra, mint arra, hogy nosza, még is meglátogattak minket a lélekgalacsinok? Már egészen kezdtem hozzászokni, hogy mindig mi megyünk látogatóba s most "végre" valahára minket vendégeltek meg. Pedig már kezdett tök természetesnek venni, hogy át megyek Karakurába és lopom a napsütést csini bőrömre. Cool

Most pedig a messzeségbe tekintve mit látok? Hát nem napot meg hawait, hanem csak nagy koromféle maszlagot. Öcsém, most akkor korommal kéne bekennem magam, mert nincs UV? Szívás, nem akarok barna helyett kormos lenni. Bár, tény, hogy új divatot teremtenék azzal, ha Black-Keo-ként jelennék meg a közönség előtt, viszont az álcázásomnak nagyjából annyi is lenne. A korrupcióm elkapna a pinty az mehetnék puculni a redvás Wc-t. No, no nekem nem kell ilyesmi. Sóhajtok egyet és oldalt megtámasztom magam majd lábamat lóbálni kezdem. Ugye, hogy jó lesz nekem itten ni? Minek is erőltessem meg magam, ha V.I.P. jegyem van a "Király visszatér" című premier előadásra? Inkább végig nézem, ahogyan a gyanta pöccintésű harci hörcsögök leölik egymást. Egy cigire azért még rágyújtok, sajnos popcorn kihagytam, de sebaj majd valahogy megoldjuk. Mindenesetre azért néhány Seireitei News elrepül előttem, amitől csak mosolyra húzom a számat.* ~ Nosza...még az újságnak sem kegyelmeznek~ *S ahogyan eme gondolat villám szerűen megszületik, úgy egy másik harci hörcsög vetül mellém a semmiből. Nem ijedtem meg tőle, valahogy sejtettem, hogy az a bokor mozog, csak nem éppen a kristály királylányra gondoltam, hanem arra a kettő szuri testvérre. Oldalra pöccintem a cigim hamuját és ennek következtében Anaora pillantok.* - Nem sokára a hatalmas mentol zápor terít majd el minket..menj a pékségbe kis csaj...süss ki pár rágógumi kezdeményt! *Billegetem jobbra-balra a fejemet. Igazán nincs szükség most arra, hogy a KK itt duruzsoljon, amikor csak meg kell pöccintenie őket egy bankusmankussal azt kiterülnek a tic-tac erejétől. Csodálnám is ha így lenne, de had dőljek már egyszer Én egyedül itt ki. Fogom a magamban lévő dííízelt és őszintén szólva át shunpozok az egyik barakk tetejére, majd eldőlök annak sík tetején. Valahogy úgy, hogy a belekotyvasztott csúcsosító gerenda bizbasz közepén legyen a gerincem. Már csak a kalap hiányozna és a fűszál. E helyett van jointom...a kuro montsukimból meg majd csinálok turbánt. Cool

Kényelembe helyezve magamat bámulom a fekete "barikat" oda fent, még a látó terem minden szögéből fekete levegő száll fel, mint valami ninja kasza, ami készülne átszúrni szegényt, mert nem volt képes a karámba maradni egy birka nyírás gyanánt. Szemét farmgazdák, hát muszáj bekopaszítani egy szegény dögöt, aki életében nem szívott még rendes füves levegőt? Inkább a hipóba basznák bele, akkor fehér pettyes fekete bárány volna és elmehetne Hollywoodba 101 báránynak. Surprised

Szemét anyavállalatok, nem értékelik ezeket. S még én hosszasan elmélkezek, addig ezek a karik valóban elérik, majd beköszönt az éjjel. Hoho, bazeg, buli van. *.* Már majdnem sikerült elfelejtenem, hogy nekem ilyenkor Karakurában van a helyem, mikor felkényszerítem magam ülő helyzetbe. Szemeim előtt mondhatni egy teljesen más világ nyílik meg. Égő Seireitei, mentos túlerő majd megint egy fogvillantás a Suu izé bizbasz felől. Ezt látva bele szippantok egy jó kiadósat a jointomba, de mint a lórúgás úgy fejbe kólint. Mi a szar? Végre hatna a szerem? Nem értem, érthetetlenül pillantok le az elszívott cuccra.* ~ Elmédbe akartak huppanni..~ *Hőőj, hőőj...dobom el a francba az a természetnek, hátha egy ganajtúró jól jár vele. Elmémbe ugrálni, hát miféle kőkorszaki szakik jöttek ide? Köszönöm szépen nem kérek agy átültetést, de telepatikus beszélgetést sem. Nem bánnám azért, de na, nem volna vicces, ha velem is ugyanazt zizzentenék, mint azzal az öcsivel, akit megpillantok az épületemtől néhány méterre kaszabolni társait. Még a végén nem a vérembe fulladnék bele, hanem izomlázba.* - Yare...yare...Hadou no yon Byakurai, Hadou no yon Byakurai, Hadou no yon Byakurai, Hadou no yon Byakurai, Hadou no yon Byakurai, Hadou no yon Byakurai! *Noha, ha már lúd legye kövér. Igazi mesterlövészbe átmenve, Cool

kezdem talpon lövöldözni a bekettyent ürgét. Totál unalmas lenne 10-12 órán át azt kémlelni, hogy nyírják ezek a barmok egymást, akkor már én is beszállok a balhéba régi jó barbár osztagosként. Már csak az a baj, hogy kedvem sincs kardot rántani, minek? Én inkább gecimód lézer pisztolyozom ezeket. Bár ez sem tarthat örökké, s nem is tart. Néhány pillanat múlva egy harci mozsár felfedi a kilétemet és a privát v.i.p. helyemet veszélyeztetve sétál felém. Rágyújtok egy cigire.* - Szeva öcsi, beszállsz? Keo.. *Nyújtom az arrancarnak öklömet üdvözlésképpen. Egy tűz perzselte szél hozam pedig fel fújja a hátamon lévő fekete haorit...*

Tárgy: Re: Keo vs. Gabriel Szer. Júl. 06, 2011 12:28 am

*A kellő sokkhatás után már csak arra kellett gyámoltalan lelkét rávennie, hogy besoroljon a többiek közé. Pontosan maga sem tudta, hol túrnák, illetve hol nem túrnák ki, de minél közelebb akarta magát tudni Slarinhoz. Természetesen ez a feladat nem is tűnt túl egyszerűen, hiszen olyan tömegnyomor támadt hirtelenjében, hogy előszeretettel használta volna a szúnyogriasztót. Lebiggyedt szájjal facsaródott be az egyik oszlopba vágódott katonamenetbe, aztán reménykedett abban, hogy egy ugyan azon utat választ 'mestere' is. Már csak ki kellett következtetnie a telepátia vacak tudományával, vajon melyik vájaton kúszik be. Volt egy pár lehetőség a bevezető utat illetően, ezért kiszámolósdit játszva mutatóujjával bökött egyik felé. Vállát rántva sorakozott annak irányába aztán ahogy egyre közelebb haladt, jobban is szemügyre tudta venni az erődöt. Igazából még sosem fordult meg itt, mert semmi -féle és fajta küldetése nem szólt ide. Idáig. Kissé izgatott volt, vajon milyen ellenfelei lesznek, de abban is bízott nem kell sok shinigamit lemészárolnia. Valahogy nem kenyere a fölösleges vérontás. Hacsak nem veszít túl sok vért. Azt pedig nagyon nem akarja...
Földöntúli vigyorral szállt le a szürke kövekre. Kissé nagy volt a por, ezért heves legyezése közepette erőteljesen köhögött. Összeszűkült szemekkel sietett azzal, minél előbb kimásszon a felhőzetből, mert nem akart homok által megnyekkenni. Valahogy nem mutatna jól a jelentésben, miszerint Gabriel „csábos” Bello az ütközet elején elhalálozott homok által okozott fulladásban. Nem túlzottan csak éppen hogy de nagyon bántaná büszkeségét ilyen övön aluli ütés. Arrancar társaival együtt lassan menetelni is kezdtek előre. Azaz, arra, ahol épp kilyukadtak. Ugyanis ez a város rosszabban volt kialakítva, mint egy útvesztő! Valami béna társasjáték jutott eszébe, hiszen hogyha hármast dobott volna a kockával, biztosan lecsúszik egy csúszdán, és ismét a START mezőről kezdheti útját. Ám ha sikerül hatost dobnia, a létrán felmászhat. Egy intenzív visszafordító jobb kanyart véve a többiekkel aztán végül csak kilyukadt egy létránál. Azt hitte eszmefuttatásai nem függnek össze a valósággal. Vajon ha erősen szuggerál, megjelenik előtte egy szivárvány színű szárnyas delfin? Igazán elvihetné szebb helyekre is, mint mondjuk Las Vegas, vagy Madrid! Úgyis régen járt anyaföldeken...
Viszont bármennyire is szuggerált, bármennyire is erőlködött, egy izzadságcseppnél többre nem futotta, az előtte roskadozó létra képe meg csak nem akart megváltozni. Ezért egy sóhajjal körbekerítve fájdalmait kúszott fölfelé. Mindazok közepette pedig néha el-el ejtett egy szisszenést. Az atlantiszos küldetése után még mindig nem jött helyre igazán jobb keze. Nem mintha akadályozná a továbbélésben, hiszen mindent baljával végez, csak nem hátrány, ha egy ütközetben mind a két karja épen van. Hiába a regeneráció, saját gyógyítása olyan lassan történt, hogy képtelen volt ilyen rövid idő alatt helyrejönni. Ez olyan merész gondolat volt, mint éti csigának az autópályán való átkelés. És itt még a dízel olaj sem segíthetett... Szüttyögések nagy közepette Gabi végül felér a tetőre, aztán onnan kémleli, vizslatja, személi, illetve koslatja a környéket. Nagy robajok, fénynyalábok és ropogások hallatszódnak, látszódnak nem messze tőle. Látja, ahogy épületek dőlnek, illetve hallja, ahogy lelkek ordítanak. Most érzi igazán, itt tényleg elkezdődött a régen várt csata.
Már épp kiadná a parancsokat, ki merre haladjon tovább, mikor valami teljesen megváltozik. Egy pillanatig megfájdul feje, aztán csak azt látja, hogy a vele érkezett arrancarok szinte habzó szájjal felé rontanak. Alig maradt ideje, hogy kardot rántson. Hiába inti őket rendre, egyszerűen nem hallgatnak rá. Néha-néha neki is támad olyan érzése, mintha valaki utasítaná őt, ölje meg társait. Ezzel a gondolattal azért egyelőre viaskodik. Nem akarja bántani társait, de egyre erőszakosabban támadnak felé. Egyensúlyozva a tetőn igyekszik hátrálni, hogy végre egyenes talajon tudja hárítani a támadásokat. Hirtelen a három arrancar közül kiugrik az egyik, majd ordítozva feje fölé emeli a kardját. Ezt már Gabi sem hagyhatja annyiban. Összevont, dühös tekintettel szegezi előre kardját, majd felnyársalja a támadót. A pengéről lehámozva a vérben úszó testet igyekszik ismét felvenni a védekező pozíciót. Sonido segítségével ér a tér kellős közepére, ahol nincsen már, mint ő és a megmaradt, elborul elméjű arrancarok. Összezavarodottan szemléli támadóit, és egyszerűen nem bírja felfogni mi a fene ütött beléjük. Suttogások zavarják meg ismét hallását, melyre egy pillanatig nem is figyel. Ennek hála a nekirontó ürge támadását alig bírta kivédeni. Semmi kedve nem volt, hogy bajtársai vére tapadjon kezeihez, de nem volt mit tennie. Vagy ő öli meg mindannyiukat, vagy pedig vele végeznek. Választhatott.
Ahogy a második arrancart szúrja le, hirtelen egy erősebb lélekenergiát vél felfedezni, majd sondiot alkalmazva arrébbáll. Épp idejében, hiszen hatalmas fénygömbök repültek felé. A nagy robaj és fényshow után végül meghökkenten látja, hogy a maradék arrancar porrá égett. Gabi zavarodottan kezdi el szemügyre venni az eget, mikor váratlanul szembe találja magát egy tetőn lövöldöző alakkal. Jobban mondva egy shinigamival! Szóval megtámadták... Az év legnagyobb felfedezése után aztán ismét sonidot alkalmaz, és felpattan az említett tetőre.*
-Gabriel Bello. Én is örülök a találkozásnak...
*Tér ki az ütés elől, majd nem messze jelenik meg Keotól. Bal lábát előrébb téve, kissé berogyasztva vágja magát ismét védekező állásba. Arca elé tartott kardján végigfut a Nap fénye, melyről időközben az összes vércsepp lehullott. Érezte, kellemes küzdelem elé néznek. Ennek tudatában pedig széles vigyor jelent meg orra alatt.*

Tárgy: Re: Keo vs. Gabriel Kedd Júl. 26, 2011 4:49 am

*Noha a füstike már mindenhol felszállingózni látszik az én kis izgalmi fogtubusom csak most nyitja fel tetejét. Ez a lélekenergia...no lám csak, csak nem egy arrancar jött ide hozzám spanolni? *.* Ennek fejében talán báró úrként illedelmesen megosztom az arrancarral a helyemet, mert miért ne? Rég volt már, hogy egyel is találkoztam volna, s mondhatni ezeket a támadó szörcsiket már hiányoltam is. Habár idehaza a jelenlétük kissé kaotikus fityfirittyel ruházódik fel. Le kéne csapnom és palacsinnyót csinálni belőle, de akkor milyen báró úr volnék is én? Én nem vagyok a the death Keo-báró-sama. :/ Kussban pislogok amikor az elugrik az üdvözlésem elől. Billegetem jobbra-balra a kobakomat kissé értetlenül.* - Ejnyebejnye öcskös...ne legyél már ennyire betrúbizált vérvaracskos disznaja! :/ *Húzom el jobbra és balra az ajkaim szegletét és bevágok mellé egy kérdő tekintetet. Persze nem mindenki foghatja fel ezt a mizériát oly' könnyen, de hogy ilyen feszülten? >.> Enyhén szólva elmeosztályos eset lehet, hogy ha egy faszántos báró-samas üdvözlést is ki akar vépézni. Nincs kedvem felállni, de még csak meg sem moccanni. Elmosolyodom és az öklöm helyett biccentek neki egyet, majd intek a mellettem lévő ülőhelyre egyet. Azért azt még kinézhetem az arrancarból, elvileg, hogy képes mellettem nyugisan lecsücsikélni. Állítólag Huenco Mundoban rendeget homok van, hogy ebből mi igaz és mi nem, az teljesen mindegy. Rengeteg kérdésem van ehhez az arrancarhoz, de mielőtt egyetlen egy fűszálnyit feltehetnék ebből rágyújtok egy jointra. Sejtetősen pillantok a mellém szegődött társamra is.* - Kérsz egyet vagy a jointot is pengével helyettesíted öcsi sajt? *Sóhajtok még egyet unttan. Elég szar társaság lesz, hogy ha a harc lesz az elsődleges célja. Mármint semmi bajom ezzel sem, ha nem kell fel állnom és megmozdulnom. :/ A testőröm legalább elment pékséget keresni. Cool

Körbe pillantok a környező tájon, vagy min. Húha, szépen égedezik a Seireitei sőt... Kissé elkerekedett szemekkel nézek körbe, amint meglátom, hogy a shinbusok egymást ölik a patálé kellős közepén.* - ú de fasza...a Seireitei beszívott szemöldökrángatás

*Frappánsan nyugtázom eme cseppet sem ellenemre lévő helyzetet, mi szerint a shinbusok megdikkantak. Ám legyen, most legálisan szipuzhatok és még olyan érzésem is lehet, hogy végre hat a cucc, hát nem csodálatos? Rolling Eyes

Kacsintok egyet az arrancarra és a mellzsebemből elővadászom a penge napszemcsimet, hogy mint egy vámpír báró úr füvet szipázva ellőjek néhány új byakurait a lent lévő fekete maskarás szellem izékre. (Hollowok) A legjobb az egészbe, hogy ezt az egész pokol partyt még élvezem is. Nem is emlékszem már milyen rég volt, hogy a Seireitei ennyire átment volna anarchiáva. Cool

Na köszi arcsikáim, mától minden egyes nap benézhettek had bulizzon a nép!* - HelloBello..úú egy arc...mit szólnál egy lézerSÓ-hoz? tényleg ti mit használtok? már mint mi kidounak hívjuk de ti? *Vakarászni kezdem egy kicsit a tarkómat a kérdést illetően. Nem igazában vagyok ezekkel a dolgokkal tisztában, de még csak kidouban sem vagyok egy überfasza csávóka. Ez van. :/ Nem mindenki huszárkodhat csimbummal a kezeiben. Nekem csak a kő kemény kard maradt meg a ninjázás. Bár azért remélem nem kezd el itt nekem gyalog kakukkozni, mert akkor pofán nyomom egy téglával az is fix! Inkább csak üljön le a seggére és nyomjuk le ezt a csatát nyugisan, lazásan. De jó is lenne. Nekem nem kéne megmozdulnom, neki nem kéne bemérgeződnie és stuff. :/ Megmozgatom a vállaimat, amelyek kissé be is ropognak, nagyon úgy néz ki, hogy régen voltam már a masszőrömnél. Ha ennek vége meglátogatom Karakurában, sőt, ha ennek vége megyek Karakura Afterparty-ra. Cool

Minő terveimet magamban ecsetelgetve az arrancar és közénk furakodó bazi csöndet még magam is érzékelem. Fúú, de utálom ha kussolnak a környezetemben, ez egyszerűen kicseszés. >.> Kérek más arrancart, most azonnal. :/ * - Hány éves vagy? Ki a főnököd? Milyen csajokra buksz? valamit mondjál már ember...ez így cseszett unalmas :/ *Ha ez így folytatódik tovább még a végén tényleg megfogok mozdulni, de nem akarok. Még is lehet el jött az a nap, amikor Keo-báró-sama zanpakutoval fenyegeti ellenfelét, hogy pofázzon végre? >.> *

Tárgy: Re: Keo vs. Gabriel Hétf. Aug. 01, 2011 6:52 am

*Kissé sokkos állapotban találja magát, mikor ellenfele talán nem is ellenfele? Egyelőre nem ért semmit, már lassan azt is megkérdőjelezi ő valójában Gabriel Bello, vagy valami furcsa véletlennek tudható be, hogy köztes világba pottyant? Ez a sok érdekes, felszínre törő kérdés nem enyhe fejfájást okozott neki, ráadásul a kérdőjelek halmaza is egyre jobban nyomták feje tetejét, ezért próbált ép ésszel gondolkodni. Első körben arra tudott gondolni, hogy ez valamiféle csapda. A kártyák mesterét márpedig senki, semmilyen trükkel nem képes tőrbe csalni! Ahhoz ő túl trükkös és ravasz! A következőkben meg már azon kapta magát, hogy füves cigarettával kínálgatják. Hoppá, itt esik le a tantusz! Szinte száz százalékig meg volt róla győződve abban van a turpisság! Viszont már nem olyan ellenségesen lépett fel, lehet nagy hiba volt kardját is a derekára szorítani. Mindenesetre azért elvette a bagót, de esze ágában sem volt beleszívni. Ki tudja mivel van az megmérgezve. Igen, valami ilyen és ehhez hasonló dolgok keringtek elméjében, ahogy egyre közelebb merészkedett a vörös kabátos ipséhez. Semmi esetre sem vonzódott saját neméhez, de ezt az alakot tüzetesebben megvizsgálta. Már csak azért is, mert teli volt tetoválva, na meg aztán ott volt az a rikító csibe sárga haja, ami biztosan nem festve volt. Igaz, Hueco Mundo-ban is szaladgál elég sok érdekes alak, de ezt a valakit sokkal jobban meg akarta figyelni. Már csak arra is hivatkozva, hogy ő az ellenfele. Valahogy nem tudott erről a témáról leszakadni.
Karót nyelve pislogott, ahogy hátat fordítottak neki, mire azt vélte feltételezni, ennyire érdemtelen, le sem tojják. Ezért lelkében már krokodil könnycseppeket eregetett szerte szét a világban, de a csatamezőn biztos nem fog pisisként fellépni. Ez a Keo nevezetű valaki meg úgy döntött tovább sütteti a hasát, és kényelembe helyezte magát. Nos, ha így kell lejátszani a csatát, hát enged a „hagyományoknak”. Na meg aztán kissé tartott is tőle, ezért jobbnak vélte, ha ő is leül mellé. Egy pöttömnyit azért elég kínosan, és zavarodottnak érezte magát a felállt szituáción gondolkodva. Gondolataiból a kérdések rázták fel.*
- Hámiöhh... cero... leginkább cero-t használok. De vannak speckó technikák is...
*Pislog még egy sort, ahogy figyelemmel kíséri a shinigami furcsa akciósorozatát. Nem értette, most valójában mi folyik itt, de már lassan azt is elhitte volna, hogy kandi-kamera van elrejtve a bokrok között. Ő pedig bedőlt az egész átverésnek, és majd mutogatják a televízióban, mint egy szamarat. Csak kissé égne úgy, mint a rongy.*
- Cs-csigavér, haver... csak nem értem, mégis mi történik itt? Vagyis én arra érkeztem, hogy... meg különben is... na meg aztán ott van az, hogy... szóval, te nem harcolni vagy itt?! Vagyis, félre ne értsd, nekem sincs sok kedvem hozzá, csak ez most így... fura.
*Kalimpált kezeivel, hogy eszében sincsen nekirontani ekkora benga hústoronynak, csak ha nagyon muszáj. Viszont egyelőre nem érzett késztetést, hogy ellenségeskedést korbácsoljon kettejük között. Csak még mindig nem bírta csökött agyával felfogni, hogy miért nem az a tipikus bunyó zajlik le az ellenfelek között. Hiszen szinte biztos abban, hogy társai már véresre püfölték ellenségük képét. Ő pedig itt bájcsevegni kényszerül, mert miért ne. Egy idő után aztán feladta eddigi küszködéseit, és belement a „játékba”. Ha ez kell, hogy ne legyen papírlapos, hát beszélget Keo-val.*
- Izé... utolsó emlékem a koromról még az emberi életemből maradt meg, akkor pedig, hagy számoljam... 21 éves voltam. Főnököm, melyikre gondolsz? Öööh, Aizen-sama, meg Slarin-san. Jesszusom, miket kérdeztél még...? Jaaa, csajok... hú, fogós kérdés! N-n-nincs ideál.
*Hadarta el mindazt, ami épp eszébe jutott és zavarában a kardját kezdte el ide-oda pakolgatni, mert nem akarta, hogy a kardhüvely az oldalába álljon. Végül a törökülésnél kötött ki, amit úgymond tökéletes ülőpozíciónak gondolt. Valahogy nem értette, minek kell ennyi mindenről beszélnie. Lehet csak alaposabban meg akarja ismerni ez a shinigami, hogy majd utána halálosztóként fellépve kiírhassa a falára fekete keretek közé írt nevét? Még semmi kedve nem volt a halálhoz, ezért ezeket a marhaságokat ellegyezgette maga elől.*
- Na és nálad mi a helyzet? Sokat használod ezt a... szert?
*Ráncolta össze furcsállva szemöldökeit, ahogy egyre jobban ráfókuszált Keo kezében feszülő bagóra. Persze még mindig ott volt Gabi ujjai között az ő számára ajándékozott mennyiség is, de egyelőre nem vette rá a Jóisten arra, hogy meg is gyújtsa.*

Tárgy: Re: Keo vs. Gabriel Szer. Okt. 12, 2011 9:44 pm

*Yare, yare..Mi csoda írpákokat képesek erre felé sodorni. Sok egymást gyepáló fél őrült. Ezeknek sosem tanították meg, hogy milyen egy igazi csillagok háborúja? No, se baj, majd eljátszom Yoda mestert és fénykard helyett byakurai-al fogok minden segget kiosztani, amiért nem megfelelően pattognak a levegőbe. Ez a nyomott hangulat. Valami ideg csőelzáródás lehet odafent, ha valakinek annyira elborult az agya, hogy totál sötétséget csinált a Seireiteiben. S ez a szag? Egek, ki evett ma bab levest? Meg mondtam muter, hogy ne főzzél idegenekre, erre most szelektíven lehet gyűjtögetni a hullákat jobbra és balra. Mi csoda monopoli. Vajon hol lehet a dobókocka? Rolling Eyes

Nekem is adhatna valaki, szeretnék rengeteg lóvét összeszedni, hogy buldózerekkel lehessen feltakarítani ezeket a csontikat. Alaposan beleszippantok a cigimbe, mihelyst a kölyök elveszi tőlem a cigit. Helyes, ezek szerint őt biztosan nem a mentol záporos marslakócskák nemzették. Van ebben az arcban valami, amitől nincs kedvem tiszteletteljes shinigait eljátszani. Én most Keo-báró-sama vagyok, és rohadtul szórakoztatónak találom bele szólni mások harcába. Ellövök véletlenségből a szem közti falra egy byakurait, hadd örüljenek a törmelékeknek. Miért? Valakinek arany eső, egyeseknek kavics eső jár. szemöldökrángatás

Kicsit megmozgatom vállaimat, úgy érzem mintha kissé beálltak volna a fene nagy heverészésembe. Jó lenne már ezen túl jutni, mert muter nem adott abból a csokis sütiből, amiért most ide fel ültem. Mindenki harcol, mindenki játssza a menőt. Hurrá, én meg majd vigyorogva pipázok mikor látogatom a betegszobát. Naná, hogy azt fogom hazudni, legyőztem mindenkit, és elvittem a Sithek legnagyobb rangját. Nem emlékszem már erre a filmre. Karakurában rég játszották már a moziban. Mostanság a csipikék leszámolása a menő. Úú csipikék, telepíteni fogok oda haza egy baromfiudvart! Cool

Rendezünk majd a spanokkal kakasviadal párbajt, és aki nyer, az dobhat egyet a monopoli kockával. Vajon kakas nyereg létezik valami lego bábúnak? scratch

Fene, lehet inkább valami szelídített strucc kéne, és akkor meg is lovagolhatjuk.
Hosszú elmélkedésemben HelloBello hangja ki csesz az ajtón. Pfűű a nem jó ját! Hát ez a név meg mi, amit éppen emleget? Olyan debil neve van, hogy az nem igaz. Elég savanyú képet vágok ahhoz, hogy tudassam vele, ennek még a hangzása is fülkalimpáló. Mintha egy teher vonat haladna végig az ember buciján, és verné a kellentyűjét, hogy "figyeljé bazdmeg!". Szedjenek össze, olyan nincs, hogy a jegy lyukasztón átment ember szabású homok majmok ilyen béna technika névvel rohangáljanak. S akkor még minket neveznek lélek hipónak. Tényleg, mikor is volt utoljára, hogy egy lelket is fejbe vágtam volna a hipós végű wakizashimmal? Azt hiszem úgy hetven éve lehetett talán. Rohadt rendes vagyok. Cool

Legalább nem visznek el gumiszobába lélekrablásért. Hűű, ha bele gondolok ez az emberek számára igen csak bizarr lehet. De érdekel is ez minket? Most is örüljenek, hogy a fekete leves ide lett telepítve, különben szépen alulról kellene most szagolniuk az ibolyát. Kényelembe helyezem magam, s tekintetemet az arca pöccintem, mihelyst valami oltári dolgot kezd el nekem hablatyolni.* - Őő nem értelek. Mi abba a furcsa, hogy ha Keo-báró-sama nem akar harcolni? Vagy szeretnél egy akupunktúrás pöccintést a hátsódba, mert az úgy helyén való? Rolling Eyes

*Pillantok rá kissé érhetetlenül. ezt a gyereket, pedig inkább fityegne a liberójában, amiért nem kell neki is elszenvednie mind azokat, amiken társai mennek keresztül. Szar lehet végig nézni, hogy mind az, akivel tegnap még pókereztél, az ma a vágóhídon végzi. Ez van, a halálcsávók mindig szebbek lesznek a porcelán ganajtúróktól. Alaposan beleszívok a jointomba, hogy hátha most érzek valamit. De nem, e helyett csak az aroma marad meg. Végig simítok mindkét wakizashimon, de rég is volt már, hogy használtam volna a zanpakutomat. Valahogyan nem vitt rá a lélek, hogy bezzeg mást szentesítsek mennyei kardom erejével. Neutral

Micsoda buziság már, hogy az ellenfelem bezzeg bebír szopni. -.-' Ajh, ez az én merész sorsom. Mindenkinek elveszem a drog szüzességét, én meg örökre szűz maradok. Elmegyek drog papnak. Surprised

Hosszas tanakodás után, mi után végre Belloka képes kinyögni két- három rendes mondatot, fel ülök, és bosszúból bele lövök egy byakurai-t az egyik éppen erre haladó hollowba.*
- Egész áldott nap, de várjunk...Te nem akarsz bosszút állni minden sérelmedért a köcsingereken? Rolling Eyes

*Sejtetősen emelem tekintetem felé. Kis szerencsével talán levágja, hogy éppen a cimbijeire céloztam. Mondjuk nem is lenne nehéz, ha azt vesszük, hogy éppen most pusztítottam el egy nagyon gyenge, de annál ádázabb kidouval társát. Cool

Nem való nekem a kidou. A sok csiribí meg bá, meg anyád! Neutral

Rántsál kardot bazdmeg és mond a profilomba! Ennek örömére fel állok, s megropogtatva vállaimat felé fordulok.*
- Van egy ötletem, hogyan lehetnénk kölcsönösen hasznosak egymásnak. Te nem halsz meg, én jól végzem dolgom, és mindenki boldog. nagy főnök

*Pillantok le rá magasságomban. Bár az kérdéses, hogy ez a tírpák mennyire kompromisszum képes. No, meg, hogy én nem ölöm meg az egy dolog, attól még más megteheti helyettem. Rolling Eyes

*

Tárgy: Re: Keo vs. Gabriel Csüt. Dec. 22, 2011 1:21 am

*Ilyen furcsa egyénnel még sohasem találkozott, pedig egy jó pár helyen már megfordult. Ráadásul olyan szövege volt, amiből egyből arra következtetett, hogy ő itt a helyi menő, laza csávó, aki köp egyet a vitrinbe és megmondja a frankót. Néha irigyelte ezeket a figurákat. Neki egyszerűen nem lett volna mersze ilyeneket kimondani. Maximum megszépítve és élére vasalva. Mindenesetre eléggé „lenyűgözte” a Keo-báró-sama névre hallgató egyén.
Gabi kezében pöckölgette a tekert cigarettát, majd a szúrós tekinteteknek engedve hamarosan bele is szívott egy aprót. Sosem értette, mire jó, ha behalluzik az ember. Magából kiindulva pedig duplán fájna a világnak, ha repülő vízilovakat kergetne a kert végében, hiszen így is elég szerencsétlennek, és hülyének tartotta magát. Ez maga lett volna a nagy betűs pláne. Viszont azzal teljesen egyetértett, hogy szívesebben szívja a jointot, mint azt szívja, mikor bökik oldalba a kardpengével. Így tehát semmi mást nem tehetett, mint válaszolgatott ennek a szőke, összefirkált embernek. Nem értette, minek, vagy mire jó a tetoválás. Erről pedig egyből Tui-san jutott eszébe, aki elég érdekes egyéniség. Úgyszintén. Sőt. Talán a legérdekesebb egész Las Noches-ben. Hiszen neki még a feje is össze van festve tintával! Az egész testét elborító tetkók még hagyján, na de a feje már Gabinak is túl sok volt. Főleg, mikor először megpillantotta a fülét, ami annyira ki volt tágítva, hogy hirtelen azt hitte, valami harcban lőtték át egy golyóval. Kis naiv Gabi...
Szipákolva a cigarettából tovább futtatta rögeszméit. Már azt is beképzelte magának, hogy lehet már be is állt. Pedig az nem lehet. Biztos volt benne, egy kis időnek még el kell telnie, hogy megpillanthassa a vízilovakat és lamantinokat a fekete égben repdesni. Azon gondolkodott, vajon miket fog összehallucinálni. Erről eszébe jutott az az eset, mikor nagyon berúgott, és aznap este különös álma volt. Egy teljesen furcsa világban találta magát, ahol az erdőt mechanikus állatok telítették el, a falvakban pedig oposszum emberek laktak. Ezért volt neki nehézkes a beépülés. Hiszen ő nem oposszum. Még képzeletben sem! Így tehát arra vetemedett, hogy csukját húzzon a fejére, amitől szuperhős érzése volt. Aztán kiderült küldetésen van, és ezért küldték erre a furcsa, idegen bolygóra, ahol csak egy hatalmas tó állt. A küldetésében pedig az állt, békekövetként össze kellett békítenie a két hadban álló népcsoportot, akik a vízért küzdöttek éveken keresztül. Végül nem derült ki, hogy sikerrel járt-e, de a banánkatapultokból és tüzes vattacukrokból ítélve biztosan élmény volt a mindent eldöntő, és elsöprő csata.*
- Ha nem is harcolok ellened, majd pont a bajtársaimat mészárolom le majd, nem? Elég abszurdum.
*Fogta a fejét nagyokat sóhajtozva. Rosszabb volt, mint egy öregember, annyit sóhajtozott. Pedig semmi megerőltetőt nem csinált, de még maga ellen sem irányult olyan tett, amibe bele kellett volna rokkannia. Ezen kívül pedig sóhajtozhatott azért, hogy mi tévő legyen. Kedve neki sem volt ahhoz, hogy vért ontson, ráadásul a füvezés egyre jobban átterelte elméjét más szivárványokkal ékesített mezőkre, így abban sem volt száz százalékig meggyőződve, hogy képes lenne kardot rántani. Na meg aztán lerítt kedves „ellenfeléről”, hogy ő sem tervezte, hogy megerőltesse magát. Talán lehet éppen ezért terelődött át a beszélgetés a tárgyalásra. Kissé olyan volt, mintha maga ellen akarna Gabi szövetkezni, de abból talán nem esik bántódása, hogy végighallgassa, mi az ipse ajánlata. Végül is ez a dolog meg nem is állt messze személyiségétől, hiszen ha azt vette alapul, miket művel egy-egy pókerparti alatt, a taktikázás abszolút nem kizárható nála. Ráadásul néha sikerül olyan természetesen tudja előadni magát, hogy könnyedén elbizonytalaníthatja ellenfeleit. Naná, hogy sokszor All in-nal zárul a játék. A begyűjtött zsetonokból aztán meg mehet dőzsölni az egyik közeli klubba, és döntheti magába literszámra a pezsgőt és a konyakok széles választékát. Az pedig már más tészta, hogy másnap, milyen állapotban lézeng Las Noches-ben.*
- És el is mondod mit terveztél, vagy elmutogatod... vagy esetleg lerajzolod? Én nyitott vagyok minden opcióra.
*Vigyorog egy jó nagyot, mikor elpöccinti a csikket, egyenest az alattuk mászkáló hollowok társaságára. Reméli nem fogják kiverni a biztosítékot, mert valamelyiknek a fejére esett a papírdarabka. Ha meg igen, akkor csak rá kell magát szánni arra, hogy rendet tegyen. Lehet ennyire hatott rá Keo viselkedés, vagy maga sem tudta minek köszönhető, de egyre erélyesebben sikerült fellépnie. Még a végén lehet tényleg a hollowok ellen fog fordulni, csak azért, hogy megvédje saját magát? A fene sem tudta, de még saját maga sem. Mindenesetre kíváncsian várta, mikor bökik ki neki, mi is az a hatalmas ötlet, amivel mindkettejüknek jót tesznek.*